Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)

1963-05-18 / 40. szám

NÓGRÁDI népújság 1963. május 18. 2 Kö»ö« ei*<ftekiink A Salgótarjáni Acélárugyárban januárban csaknem 600. áprilisban mintegy 400 műszakkal volt na­gyobb a táppénzes állomány, mint tavaly. Még nagyobb az eltérés a szénbányászatban. Itt a tervezett betesrraookhoz képest januárban 1 300. februárban már 3 600. márciusban pedig csaknem 5 ezer műszakkal esett ki több a termelés­ből betegség és baleset miatt mint az normális körülmé­nyek között várható volt. Vizsgáljuk a táppénzes állomány növekedésének okait elő­ször a munkavédelem szemszögéből. Számos káros nézettel találtuk szembe magunkat. Nem egy gazdasági, műszaki vezető a munkásvédelmet, a balesetek csökkentését csak a beruházások biztosításán keresztül látja De arról, hogv a létra foka el volt törve. s a dolgozó két és fél méter magasból lezuhant, csont­törést szenvedett, vagv a fiatal lány két kézét a kardán­tengely leszakítja, s még több helyen csonttörés is bekövet­kezik; bontás közben a fal rádől a dolgozóra, rokkanttá vá­lik — már hallgatnak, hiszen az egv fillér beruházást nem igénvei. de körültekintő, határozott intézkedéssel feltétlen gátját vethették volna ezeknek e baleseteknek is. Szólni kell az üzemen kívüli balesetekről is. Napjaink­ban a táppénzes állomány növekedését talán nagyobb mér­tékben ez képezi. Nem egv esetről tudunk, amikor a mo­torozás — természetesen it+as vezetés — közben balese­tet szenved egy-egy dolgozó, már a táppénzes állomány­ban jelentkezik. Igén gyakori a ház körül elszenvedett ..bal­eset'’ is. Vagv soroliuk a fizetési nanokat követő két-három napos „betegségeket”? Szóljunk arról, hogv egyesek — az orvosi humanitást kijátszva — gyakori látogatói az or­vosi rendelőknek, éppen a hétfői napokon? Számoljunk csak! A szénbányászatban márciusban 27 023 műszak esett ki a termelésből — táppénzt fizettünk érte. öt ezerrel több. mint normális körülmények között. De a bánya összüzemi teljesítménye ecv műszakra 1 150 kiló szén! Mennvivel termelhettek volna többet bányászaink? Az acél­árugyár egv főre tervezett termelési értéke 1 131 forint. Mennyi érték ez? Súlyos milliók, amelyeket úgv rabolunk el magunk és dolgozó társaink zsebéből. A ió idő beálltával — a tények igazolják — egvre nö­vekszik a táppénzes műszakok száma. De ez nem lehet tör­vény! Feltétlen szükséges, hogv szakszervezeti bizottsága­ink — elsősorban a munkavédelemben — tegyenek többet. De nem hiánvozhat. a megfelelő politikai, felvilágosító mun­ka sem — a táppénzes állomány rsökkentése valamennyiünk feladata Csökkenteni kell a baleseti veszélvforrásokat. s ezen kívül megfelelő intézkedéseket kell hozni a már notórius ..betegekkel”, a tánpénzcsalókkal szemben! Mert ilyen is van bőven, s talán a statisztikát éppen ezek nö­velik S. L. Négerek a faji megkülönböztetés ellen Rossz iskola V •> ❖ ❖ A Nyugat-németországi Rot- tenburgba összehívták néhány ismert katonatiszt és a helyi egyetem tanári karának ta­nácskozását. A fő téma; az új nyugat-német hadsereg szelleme, a katonák és, a pol­gári személyek együttműkö­dése voll. A generálisok közül többen felszólaltak és szót kért von Hassel hadügymi­niszter is. Ö többek között kifejtette: „A Btindeswehr- ben teljesített szolgálat a legiobb iskola a demokratikus szellem elsajátítására.” Hassel után Maiziere vezérőrnagy emelkedett szólásra és bizony sok kivetni valót talált mind a NATO, mind a Bundeswehr szervezetében. Briminghani, Alabama, USA: Napok óta tart a néger la­kosság harca a déli államok hatóságainak faji megkülönböz­tetése ellen. A rendőrhatóságok a négerek százait, köztük gyermekeket veinek börtönbe, a tüntetések miatt. Képünkön: gumibottal kerget: a rabkocsihoz az egyik néger tüntetőt a kivezényelt rohamrendőr. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ezt az okfejtést a tisztek és a jelenlévő nyugat-német pro­fesszorok egyöntetű tetszés­nyilvánítása kísérte és nyíl­ván ezen fellelkesülve meg­szólalt Hciling ezredes, a ve­zérkari akadémia parancs­Cseh-magyar csereüdültetési akciót szerveztek X A megye tanács szakszer- övezeti bizottsága kezdemé­* nyezésére az idegenforgalmi % hivatal képviselőinek közre- ••• működésével tárgyalásokat £ folytattak illetékes csehszlo­vák szervekkel. ❖ •X* •> Ennek eredményeként már az idei nyáron a szomszédos Csehszlovákia 24 dolgozója tölthet el két hetet a megyei * tanács szentendrei szakszerve- özeti üdülőjében. Ennek vi­li szonzásaként 24 tanácsi dol- "*gozó az Alacsony Tátrai Ho­tel Partizánban és a Hotel Srdiecsko-ban töltheti szabad­ságát. Itókc-laliilkozó A napokban a Nők Moszk­vai Világ Kongresszusára ké­szülődés jegyében Élesen Béke találkozót szervezett a községi és járási Nőtanács és Népfront Bizottság. A találko­zón bckemozgalmunk idősze­rű kérdéseiről cs az asszonyok békeharcáról beszélgettek a résztvevők. noka. Szerinte az a legfőbb probléma, hogy végre ponto­san meg kellene határozni a ..haza" fogalmát. Itt pedig az a döntő, hogy a Német Bi­rodalom 1937 évi határait mind keleti, mind nyugati Irányban nem szabad lezárt­nak tekinteni. A németséget világviszonylatban egészként kell felfogni. Nos. úgy véljük, ez az ..érvelés" eléggé isme­retesnek hangzik a múltból. Tapasztalhatta a világ az elvi tételek gyakorlati következ­ményeit is. Közben pedig von Hassel a Bundeswerht a de­mokrácia iskolájaként jellem­zi. A jelek szerint a tanári kar — Heiling ezredes és a többiek — megmaradt a régi ..tantárgyaknál”. S. E. .1 gvilkos — tévedhet .4 színhely Lisszabon. Jelen van a Portugáliában vendé­geskedő dél-afrikai kormány­delegáció. Salazar diktátor és legközelebbi munkatársai sor­ban üdvözlik a küldöttség tagjait, egyik szónoklat a má­sikát követi, végül pedig szó­lásra emelkedik Nogueira portugál külügyminiszter. Hosszas, patetikus szónoklat­ban dicsőíti a dél-afrikai kor­mányt. beszél a két állam kö­zös vonalvezetéséről és külön kiemeli, hogy Dél-Afrikában milyen kitűnő törvényekkel tartják fenn a rendet. Nos, a dél-afrikai fajüldö­zők rémtettei világszerte is­mertek, aminthogy a Salazar- rezsim angolai rémuralma is hírhedté vált. De ha már Nogueira a dél-afrikai jogal­kotásokról szónokol, utalnunk kell az egyik legutóbbi ,.ra­gyogó” dél-afrikai törvényja­vaslatra: „Ha egy fehér em­ber agyonlő egy színesbőrü személyt és így védekezik: nem lehetett megállapítani, hogy emberrel, vagy állattal volt dolga, — jel kell mente­ni.” Nem kétséges, hogy ez bi­zonyára megnyerte Salazarék tetszését. Hiszen igy belátha­tatlan perspektívák nyílnak. Emberi jogok? Napalm-bom- bás irtóhadjárat? Ugyan ké­rem, utóvégre Lisszabonban és Dél-Afrikában honnan tud­hatják, hogy kiket kell em­berként kezelni? ök már iga­zán régen kijöttek a „gyakor­latból”. S. E. '' I GYÁRAK. EMBEREK Jtl it éjE a ka m. Ot-HAT ÉVES LEHETETT, mikor az. ap­járól megjött az értesítés: „Hazája iránti köte­lessége teljesítése közben hősi halált halt”. Va­lahol az összeomló Harmadik Birodalom te­rületén. Anyja egyedül maradt a három apró gyermekkel, meg az 1945-ben kapott négy és fél hold juttatott földdel. Haaara az isko­lából csak öt osztályt vézgett, tizennégy éves korától a bányánál dolgozik. Anyja halála után hiába próbálta megakadályozni a csa­lód felbomlását. nem volt ami összetartsa. Az utolsó kísérlet meglehetősen botrányos körülmények között zajlott le. Amikor a mindentudó szomszédok felhívták a figyel­mét. hogv nővéréhez följár valaki, s ez a valaki ráadásul cigány, egy alkalommal visz- szafordult a munkájából, nővérét felpofozta, a „csábítót” véresre verte. A botrány után rendőrség, bíróság: a törvényes féri a tár­gyaláson már meg sem jelent, akkor már egv másik hánvavidéken dolgozott. — Ö vette rá. a Terus, hogy utazzon el, majd mennek ők is utána, azt igerte. ha el­helyezkedik. De az egész csak azért volt. hogv ő szabadon összeiérhasson a cigánnyal; Az asszonytól mindenki elfordult, akkor költözött fel gyermekével együtt úi válasz­tottjához a cigányhegyre. Hagar^ — illegáli­san — magához vette a munkásszállóra 16 éves öccsét, de három hét múlva kitudódott, ki akarták tenni mindkettőjük szűrét, mire a fiú elment a rendőrségre. Megölöm magam — mondta — csavargó nem leszek, meg­ölöm^ mtígam. ha munkát nem adnak. A rend­őr-ég közbenjárására kapott munkát ő is a oánvában. Későbh felköltözött a nővéréhez — Hagara ezért is nővérét okolja. A tavalvi átszervezés során Hagarát elbocsátották a bá­nyából. áprilisban került mostani munka­helyére. Habonjd szocialista brigádjába. — És itt. hogv érezte magát? — Hót erről is lehetne beszélni — mond­ja váratlanul felindulva. — Nem mondom, általában naevon ió emberek. De van ott egy Szén Zsiga nevű. Annak meg is mond­tam kerül i’-n el. mert nem állok jót maga­mért. — Miért? — Van eav elvált asszony ismerősöm. An­nak udvaroltam. Szerettem volna megnősül­ni. Laci bácsi épp akkoriban mondta, hoav megkapom az egvik mángorló helyiséget. Jó lett volna egyelőre. Igaz. pincelakás, de az enyém. A Zsiga naavon dicsérte nekem az asszonyt, azt is mondta, hoev segít, közben az asszonynak ió! lefestett. hogv részeges vagyok, goromba, meg ilyesmi. — Biztos, hogy a Zsiga tette? szép tá Hm — Biztos! Ki más tette volna? Másnak el sem mondtam, mit akarok. — És maga szerette azt a nőt? — Igen. — És ő? Addig szívesen fogadta a közele­déséi? — Igen. Szóval.:: , mit mondjak, bírtuk egymást. — És most? — Azóta szóba sem áll velem. — De — próbálom kitéríteni ebből a ma­kacs kerékvágásból — a Szén Zsiga mégis­csak egv ember a harminc ember közül. És a többi? — Tessék elhinni, ez az ecv éppén elég. Normális körülmények között. természetesen ez nem igaz. Egv ember, szem­ben huszonkilenccel az mégis különbség. Ha­nem. értein. ehhez az egvhez bizalommal volt. Legféltettebb kincsét, szeretetét — ta­lán szerelmét — bízta rá. És ez az ember visszaélt a bizalommal. A többiek pedig — beleértve Habonvit is — még annyit sem tudnak Hagaráról, mint amennyit én néhány óra alptt nehezen megtudtam róla. így pe­dig ..; Segíteni próbáltak, de ha az orvos nem ismeri a betegség okát. nehéz eltalálni az orvosságot. Végül kilőtték a brigádból, gon­dolták; erre maid észheztér. Pedig az ellen­kezőjét érték el vele. Hagara társtalan volt. körülvéve rendes, becsületes emberekkel is. mikor a brigádból kitették, méginkább az ma­radt. Szinte reménytelenül az. Nyolc órai munka után huszonnégy óra szabad idő! Mit csináljon az idejével? Nem tudja. — És Kázmér? Vele nem próbált barátsá­got kötni? Mégis komolv ember, szolid életű; — Hogyan? Sokkal idősebb nálam. Nem vagvok én hozzávaló . . : Kázmért is kérdeztem: — Próbált hozzá közeledni? Hiszen ott él­nek egv fedél alatt több. mint fél éve. — Mondtam én neki sokszor, becsülje meg magát, rakja félre a pénzét, vegyen magá­nak ruhát is. De azt a nadrágot Is. amit nemrég vett. azt is el akarta adni a bizo­mányiban. Csak nem vették meg. mert fol­tos. Tehát újra lelkiprédikáció. — És amúgy, az életéről, gondjairól, ter­veiről arról nem beszélgettek sosem? — Ügy. olyasmiről nem. Ö nem nagyon beszédes, én meg nem akarom erőltetni. Né­hányszor elhívtam, menjünk együtt a ven­déglőbe. De én. ugve. felöltözöm rendesen, ő meg fufaikában. Más nincs neki. És az ember mégis szégyelli. Kellemetlen. Már elő­fordult az is. hogv én ülök és akkor oda­jön. Az ember nem mondhatja, hogy nem. Leül. De én rendesen felöltözve, ő meg fufajkában? ..; Kényelmetlen. Volt. hogv maradiam volna még. de ígv. inkább mond­tam. menüink haza. Nincs szándékomban ezért szemrehányást tenni Kázmérnak. Ezt még altkor sem tehet­ném. ha nem lennék meggyőződve őszinte­ségéről. jószándékáról. Csupán azokra a mo­mentumokra szeretném rávillantani a fényt amelyek miatt minden iászándék zótonvra futhat. Pedig ebből a jószándékból nagyon sok van! Mikor vele és Habonvival azon tör- ' tűk a fejünket, mit kellene tenni, elhatároz­ták. Hagara pénzét a brigád foeia kezelni. Mikor megkapja a bérét, kifizetik két hétre az ebédet, hag'vnak nála valami Zsebpénzt, a többit vagy beteszik a bankba, vagv két- három brigádtag segítségével elvásárolják: Hagarának ruha. cipő kell. fehérnemű. — Felöltöztettük a fiút — dörögte Habo- nvi boldogan — Felöltözteti a brigád! Em­bert faragunk belőle. Ez lesz az év legna­gyobb vállalása. Igaz Gyurikám? És Kázmér csendesen, jóérzéssel elmoso­lyodott. — Hát ez igaz. Én is nagyon örülnék neki. ha sikerülne. Nos IGEN. EZ A VÉDNÖKSÉG IS szép dolog, sokat használhat. De még mindig ke­vés! A kivezető útnak még mindig csak egy kövecskéie és hogy Habonyi. Kázmér és tár­saik ehhez még nem lelték meg a legfonto­sabb építő köveket, nem tehetnek róla. Ez­zel az erővel önmagámnak is tehetnék szemrehányást, ök nem tanultak lélektant, a társadalomtudományokban nem különösen jártasak, de én tanultam és mégis mikor. Hagarát meghívtam a szerkesztőségbe beszél­getni vele. hogv segítsek, néhány percre el­vesztettem a türelmemet. Mikor a „család szégyenéről”, a ..cigánymunkáról” kezdett be­szélni. És hányszor veszítjük el a türelmün­ket. mikor a számunkra olv természetes néze­teinkkel ellentétes szemlélettel találkozunk! Hirtelen nem vesszük észre, hogv ami né- kiink természetes, az másnak még nem biz­tosan az. Elemzés, érvelés, meggyőzés he­lyett néha dühöngünk és ítélünk. S ezzel messzibb kerültünk szándékainktól, mint a kezdet kezdetén. Pedig a Hagaráéhoz ha­sonló előítéletek még sokakban élnek és vá­lasztanak szét embereket. Nálunk például nincs fai: megkülönböztetés, a mi szocialista alkotmányunk a társadalom minden tagiát egyenrangúnak tekinti, de azért csak vizs­gáljuk meg önmagunkat: az alkotmányt mi emberek alkottuk és mi. csakis, mi valósít­hatjuk meg. S vajon ez utóbbi felöl min­den tekintetben nyugodtak lehetünk? Anél­kül. hogv például fel akarnám menteni a felelősség alól a cigányság egy kisebb részét magatartása miatt, a cigányok iránti elő­ítéletek leküzdésétől még nagvon távol va­gyunk. Sokhelyütt ennek még a tárgyi fel­tételei is hiányosak, hát még a pszichikaiak. Ahol a lakosság általános lélekszámához vi­szonyítva a cigányság kisebb csoportot ké­pezett. az asszimiláció — akár a faji keve­redés. akár a társadalmi élet szempontjá­ból tekintve — kevesebb gondot okózott s okoz. Bár itt sem ment. se mecv mindig zök­kenők nélkül. De ahol olyan önálló cigány­települések maradtak fönn. mint Nógrád me­gye egyes részein, ott nemcsak a tárgyi fel­tételek megteremtésével maradtunk el. de erősebben hatnak az előítéletek is. Előíté­letek. amelyeket gyakran máskülönben felvi­lágosult szülök is akaratlanul mór gyerme­keik leikébe beleplántálnak. Gondoljunk csu­pán arra. hogv a „mumus”, a „boszorkány” és a többi — a avermelt lelkét amúgv is károsító — ijesztés. szörny között rend­szerint fellelhetjük a cigányt: „Oda adlak a cigánynak”, „Ellopja a cigány” és ígv to­vább. Hagara is ígv nőtt fel. És most én hiába dühöngök és hiába dühöng bárki emiatt, ettől nem szűnnek meg az előítéletei. Pedig itt ráadásul arról van szó. hogv amúgv is szerencsétlen sorsúi embereket ezek az ostoba előítéletek még messzebre löknek egymástól, még inkább elmélyítik szeren­csétlenségüket. Ezt akkor értettem meg iga­zán. mikor felkerestem Hagara nővérét. NéM HITTEM VOLNA. hogv Ilyen gyorsan megtalálom. hiszen Hagarától nem kérdeztem asszonynevét. De segítsé­gemre voltak a telep barátságos lakói, meg aztán nem is olyan sok asszony él itt B.- ben. a cigányhegyen, aki cigányt választott férjéül. Vezetőm is akadt, felballagtunk a a házukhoz. Az asszony nem volt otthon, de máris tíz apró csemete fut érte, hogy hívja. Ahogy ereszkedik le a dombon, ar­cán veszélyt sejtő izgalom, szeme ijedten rebben: — Mi baj van? Még sem kérdem. 5 e Hagara nővére, arcvonásai árulkodnak erről. — Nincs semmi bai. A kisfia? — Fönt van. Miért? — Semmi, semmi. Hívja le őt is. Fény­kénről már úgyis ismerem. Élesen, elnyújtottan kiált: — Gyusziii! Gyuszikaaa...! Szöszke „ismerősöm” megjelenik, barát­ságosan rámmosolyog. Az ő szemeiben még nincs félelem, sem gyanakvás. A házak itt nagyon sűrűn épültek egy­másra. Innen is onnan is. kíváncsi szemek: vajon ki jött és miért? Bemegyünk a csöpp­nyi vakolatlan vályogházba. Tányérnyi ud­vara és benn az egyetlen — földes — szo­ba tiszta. Egy ágy a sarokban, a másikban egy dikó, egy ruhásszekrény, a bejárattal szemben csikótűzhely. Az ’a Hó mellett asz­tal. rajta nagy. világvevő rádiókészülék, mellette két szék. Ennyi a bútorzat. Több nem is igen férne. Míg az első. egyelőre közömbös szavakat váltjuk — Férje? — A bányában. — Szóval nappalos? satöbbi —, szemügyre veszem az asszonyt is. Huszon­hét-huszonnyolc éves — ezt Hagara mirtha mondta is volna —, arcán a korai hervadás jelei, fogai elől hiányosak. Beszéd közben a kezét néha önkéntelenül a szája elé kapja. Mezítláb van, széles lábfeje, bütykös újjai, a paraszti munka nyomát őrzik. Azt hitte: a gyerek miatt jöttem, hogy ta­lán el akarják venni tőle. Mondom, szó sincs erről, s kissé megnyugszik. Először idősebb öccséről, Paliról kérdezgettem. Er­re ismét mesrebbennek a szempillái: Csak nem érte valami? Aztán sóhajt. Ivott az mindig, engem is ütött! — A Sanyi, a kisebbik, az egészen más.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents