Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-18 / 40. szám
1963. május 18. nógrádi népújság 3 Társadalmi munkásokat tüntettek ki Salgótarjánban A napokban a megyei tanácson tartották összejövetelüket Salgótarján élenjáró társadalmi munkásai. Kétszázhúsz, a munkában legjobb eredményt elért társadalmi munkást tüntettek ki. Tóth Pál, a Hazafias Népfront Bizottság elnöke rövid beszédben méltatta a közJobban vigyázzon a MÉH! Salgótarjánban két MÉH át- Vevőhely működik. Itt naponta egymást váltják az ócskavassal, hulladékkal megjelenő gyerekek, felnőttek. Sajnos, azonban a tűzhelygyár vasraktárából is ide-idekerül egy- egy darab, amiért így államunk kétszer is fizet. Véleményem szerint a MÉH Vállalat, ha ilyen gyanús eredetű anyagot talál, megkérdezhetné, honnét is szerezte az illető. A seprű — hiánycikk? Évek óta hiánycikknek számit a cirokseprű. Az üzletekben 13—14 forint közötti áron kerül forgalomba, míg az élelmes elárusító ezt a hiánycikket 20 forintért árusítja. Természetesen a kereskedelem is sokat tehet azért, hogy a seprű ne legyen hiánycikk. Gyakran tapasztaljuk, hogy hármasával, négyesével is viszik a seprűt, míg mások olykor hónapokig sem tudnak hozzá jutni ehhez a nélkülözhetetlen takarító eszközhöz. hasznú munkák eddigi eredményeit. Megállapította, hogy értékben megközelíti az 1 milliót a társadalmi munkások önfeláldozó tevékenysége. Elmondta, hogy ebben az esztendőben újabb nagyobb létesítmények készülnek a városban, melynek elkészülését önként felajánlott munkájukkal meggyorsíthatják a város dolgozói. Ezután sor került a megjelent társadalmi munkások megjutalmazására. Tíz társadalmi munkást, köztük több mérnököt, műszaki szakembert értékes tárgyi jutalomban részesítettek. Tizenhármán arany, tizenhatan ezüst, ötvenhármán bronz jelvényt szereztek kiváló munkájukkal, kilencvenkét társadalmi munkást pedig oklevéllel tüntettek ki. Kimagasló társadalmi munkájáért arany jelvénnyel tüntették ki Udvarosi Józsefet 110, Szmolica Gábort 110, Varga F. Józsefet 205, Lukács Istvánt 123, Kolompás Lászlót 121, Almási Istvánt 125, Hetei Sándort 111, Székely Antalnét 105, Vizi Lászlót 110, Lefigyel Józsefet 110, Bácskai Jánosnál 109, Bodor Gyulát 105, Molnár Lászlót 131 és Nagy Sándort 125 órában kifejtett közhasznú munkájáért. A résztvevők ezután fehér asztal mellett folytattak beszélgetést a társadalmi munka szervezésről, az újabb feladatokról, majd közös vacsorán vettek részt 15.5 milliárdos népgazdasági haszon újításokból a vasútnál A közelmúltban országos ankéton tárgyalták meg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti vezérigazgatóságán a MÁV újítási mozgalmának fejlődését. Az ankéton az újítómozgalom országos helyzetét felmérve elmondták, hogy 1949-től 1962-ig csaknem 4 millió javaslatot nyújtottak be a vasút területén. Közülük több mint másfél milliót elfogadtak, amelyek csaknem 15,5 milliárd forint hasznot hoztak a népgazdaságnak. Mindezekből csak 1962-ben 42,3 millió forint népgazdasági eredmény született. Igen jelentős az a minőségi javulás, melyet az újítási javaslatok műszaki megalapozottságuknál, gazdasági hatásfokuknál fogva tartalmaznak. Lényegesen emelkedett az új cikkekre és a többtermelésre vonatkozó újítások száma is. Az újítási mozgalom fejlődését megállapító ankéton sok szó esett arról is, hogy az eddigieknél is lényegesen nagyobb fejlődés mutatkozhatna a MÁV újítási mozgalmában, ha a javaslatok elbírálói, a mozgalomért felelősök több lelkiismeretességgel foglalkoznának vele. Ismét leszögezték: úgy kell az újításokkal a vasút területén is törődni, hogy a népgazdaság és az újító késedelem nélkül érezze annak a hasznát. t Mintha nem is testvérek lennének. — Kinyitja a szekrény aj tót, mutatja a ruhákat. — Minden pénzét öltözködésre költi. — Mikor költözött magukhoz? Nem tudja pontosan, fél éve, talán több. Jól megvannak. — És maga? Számolgatja. Hat hónapig az anyósánál, nyolc hónapja itt. — Ez a ház is a férjem családjáé. — B.-ből. korábbi lakásukból miért jött el? — A tanács kitett bennünket, a gyerekkel együtt. A férjem elment a Dunántúlra, Pali munkásszállón, egy darabig Sanyi is ott lakott. — Első férjével meddig élt együtt? — öt évig. — És miért váltak külön? Nem volt jó ember? — A jóságáról ne is beszéljünk. Nagyon jó ember volt. — Hát akkor? — Nem szerettem — mondja alig hallhatóan. — Miért ment hozzá? Hallgat, aztán kirobban: — Anyám akarta minden áron. Meg aztán, megmondom őszintén, anyánk ivott, ütött-csapott bennünket. És úgy voltam, mindegy, hogy kihez, csak el otthonról... De hát aztán... hiába, ha nem szerettem. Mit ér a szép tányér, ha üres... — Édesanyja miért ivott? — Beteg volt. Vérszegény. Az orvos vasbort rendelt neki, attól rászokott. Abba halt bele. Az alkohol szétroncsolta a máját. — És Pali? Ö mikor szokott rá az ivásra? — Talán az is... szeretett egy lányt, anyánk nem engedte elvenni, öngyilkos is akart lenni miatta a Pali. Talán azért... — És maga, ezt a mostani férjét szereti? — Szeretem... de... A SZEMÉBEN KÖNNYCSEPP. lassan lepereg az arcán, öt évvel fiatalabb mostani férjénél. S a minap összeszólalkoztak. Az emberének valami gyomorbetegsége van. Nem eszik. Ö egyre kínálgatta. Az feldühödött. Megütötte. Azt mondta, visz- szamegy az anyjához. — Akkor pedig mi lesz? — sírja el magát. — Munkám nincs. Legalább ez ne lenne — öleli magához a mit sem sejtő mosolygó gyereket. — Úgy is az lesz a vége, hogy elveszejtem őt is, utána magamat. .. Döbbenten hallgatok. Az ajtón derült, nyíltarcú, göndörhajú asszony néz be. — A sógornőm — mutatja be. — Nem lesz abból semmi! — biztatja a vendég. — Emlékezz rá, mondta ő már máskor is, még sem mozdult. Beteg — fordul felém — ő meg szegény váltig kínálja — égvén. Euv aszonynak sem esik jól. ha az ura nem eszik a főztjéből. Oszt ezen... Mikor kimegy, az asszony újra sóhajt: — Áldott egy teremtés, Ö sokat veszekszik frtem. — Miért? Szükség van rá? Hallgat. — Nem mondhatom — szól kis idő múlva. — De hát nekem se jó azért. Már a Pali miatt sem. Azótától. hogy összeverekedtek. tudni sem akar róla a férjem. Nekem meg mégis testvérem. Olyan mintha... Sír megint. — Velem Pali nem áll szóba, én félek is tőle.. A gyerek, a gyerekért meghalna, úgy szereti. Üzent már többször is, hogy látni szeretné. A múltkor bent voltunk Tarjáéban. Én láttam is Palit, de szólni, odamenni nem mertem. Félek, hogy megüt. Ott az emberek előtt. Ö gyűlöl engemet. és most itt sem tudom mi lesz. Ha férjem tényleg elmegy én hová legyek? Ügy is az lesz a vége, hogy... Az arcát a tenyerébe temeti. Búcsúzóul mormogok néhány konvencionális vigasztaló szót, pedig tudom, hogy ez mit sem ér. Itt segítségre, sürgős cselekedetre van szükség. Tanácsok," okoskodás helyett gyors cselekvésre. Nem szabad felületesnek lenni. Ha ezeket a sorokat most Pali olvassa — a nevét kérte, s én. megváltoztattam, de ő tudja, hogy én most hozzá szólok — ne hogy az legyen az első szava: „Én megmondtam...!” Nővére, Terus törvényes férjét azért hagyta el. akit megszeretett. Ha ez erkölcstelen, akkor szeretni is erkölcstelen. Ha az megvetendő, hogy cigányt szeret — akkor az is az, ha magyar németet, angol franciát, olasz svédet, vagy fehér ember négert szeret. Ezt pedig Hagara sem hiszi, nem hiheti! Hogy Terus szerelmében nem lelte meg a felhőtlen boldogságot, ebben ő. az öccse is vétkes. És most — ha konok — kétszeresen az! Az ő sorsának biztos támasza a szocialista brigád, amely mellette áll, óvja őt a maga módján. S hogy ez necsak a munkában eltöltött nyolc óráig tartson, mert ez lám kevésnek bizonyult, ahhoz is lesz a brigádnak ereje, esze és szíve. A brigádban szeretik Hagarát és felelősséget éreznek iránta. Egyelőre jóval többet, mint ő saját maga és testvérei iránt. Ha társai keresik hozzá az utat, amelyen ő is teljesértékű emberré válik, amelyen megtalálja a nyugodt, boldog életet — ez kötelezi Hagarát is, hogy vállaljon magára ebből a szerétéiből és felelősségből annyit, amennyi kijár. Önmaga, a közösség — és vérszerinti testvérei iránt, akiknek most nincs olyan támaszuk, mint... \ ... Szavak, szavak, érzem, hogy mind kevés. Künn ragyogóan süt a májusi nap. Emberek sürögnek, forognak, végzik a munkájukat, reggel, délben, este jól laknak, szeretnek, őket is szeretik. Boldogok. És akkor jön egy fiatal férfi és «azt mond- já: „.. .mert nekem még semmi sem sikerült az életben.” És azt mondja egy fiatal asszony: . .mert az én életem már úgy is tönkrement”. És körülöttük ezer és ezer boldog ember Nyugtalanságra van-e ok? Mit ér a szép tányér, ha üres? Jó a szép tányér, ha van. de csak ha teli. S ha ezer és ezer szép tányér közül csak egy emberé is üres — nyugtalanságra van-e ok? Ti mit gondoltok emberek? Ti mit tennétek, ti többi szocialista brigádok? Feleljetek...! (VÉGE) Csizmadia Géza A Szakszervezetek XX. Kongresszusán szerzett tapasztalatokról Nyilatkozott Sándor István elvtárs, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára Az elmúlt héten négy napon át tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XX. Kongresszusa. Megyénk több mint 51 ezer szervezett dolgozóját 20 küldött képviselte a tanácskozáson. Közöttük volt Sándor István elvtárs, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára is, akivel hazatértük után tapasztalataikról beszélgettünk. Milyen előkészületek előzték meg a megyében ezt a nagyjelentőségű eseményt? Már az év elején megtartott küldöttválasztó közgyűléseken, majd később a ma- gasabbszintű értekezleteken is nagyon sok hasznos vélemény és javaslat hangzott el amelyek a szocialista munka- verseny tartalmi fejlesztésén kívül a dolgozók hathatósabb érdekvédelmi kérdéseivel is foglalkoztak. Ezeket mi írásba foglaltuk és hetekkel előbb megküldöttük a Szakszervezetek Országos Tanácsának. Mi úgy tekintettük a bányákban és különböző üzemeinkben, továbbá a mező- gazdaság területén folyó versenymozgalmat, amit a párt múlt évi VIII. kongresszusának határozatai alapján szerveztünk, hogy azon belül a szakszervezetek XX. kongresz- szusa egy állomás, amikor alkalmunk yan megvizsgálni az év első négy hónapjának elért eredményeit. A termelő munka minden frontján fő célkitűzésünk az önköltségek csökkentése és a térmelvények minél jobb minőségű elkészítése. Dolgozóink az 1963. évi tervek ismeretében, mintegy 65 millió forint érdekű vállalást tettek, amelynek több mint a felét áz anyagtakarékossággal akarják elérni. Érdemes megemlíteni, hogy az elképzelések megvalósítása érdekében az Acélárugyárban újítási hónapot is szerveztek és ez alatt 120 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Hasonló kezdeményezés volt a ZIM salgótarjáni gyáregységében is. A helyiiparban üzem- és munkaszervezési hónap előkészítésén dolgoznak. A szakszervezeti taggyűléseken és a bizalmicsoport értekezleteken sok szó esett még a szervezeti élet eddigi tapasztalatairól és a hibák megszüntetésének módszeréről is. Lényegében ez az előkészítő munka minden dolgozónkban feszült érdeklődést váltott ki a kongresszusi tanácskozás és az ott hozott határozatokat illetően. Milyen tapasztalatokat szereztek küldötteink a kongresszuson? Ez a tanácskozás igen jelentős állomás a magyar munkásmozgalomban. Jelentőségét növelte az a tény, hogy a magyar szervezett dolgozók több mint 600 küldöttén kívül ott voltak a testvérszakszervezetek képviselői is, akik mintegy 50 külföldi ország munkásosztályának nevében szólaltak feL Természetesen nagy öröm és kitüntetés volt számunkra, hogy részt vehettünk ezen a nagyjelentőségű tanácskozáson, amely számot adott a magyar nép sikereiről, hazánk . fejlődéséről. A négy nap a párt helyes politikája által vezetett építő munka eredményekben gazdag öt esztendejének gondos mérlegelése volt. Mind a beszámolót, mind az utána következő vitát az őszinte, közvetlen, nyílt légkör jellemezte. A felszólalások mentesek voltak a frázisoktól. A küldöttek büszkén számoltak be a megtett útról és a közben elkövetett hibák megszüntetésének módszereit is meghatározták. A felelősségérzet, a célok egységes végrehajtásának szándéka a szocializmus építésének ügyéhez való ragaszkodás volt a jellemző. Megismerkedtünk a kongresszuson a népi demokratikus országokból, valamint a felszabadult, vagy még a gyarmati sorban lévő országokból jött küldöttek felszólalásai nyomán, azzal a nagy és hatalmas erővel, amit a nemzetközi munkás- mozgalom képvisel. Megismertük azokat a harcokat, amelyeket világszerte vívnak a tőkés, vagy gyarmati sorban élő dolgozók a békéért, a leszerelésért, a proletár nemzetköziség még szorosabbá fűzéséért. REGGEL A PIACÖN (Foto: Kinka) Ezek után hogyan látja megyénk szakszervezeti bizottságainak további munkáját, tevékenységét? A Magyar Szakszervezetek XX. Kongresszusának beszámolóját, vitáját és határozatait minden szakszervezet közép és alapszervezete megkapja. Mégis úgy gondolom,! hogy, már ezeknek az anyagoknak a megjelenése előtt» helyes, ha a főbb tennivalókat a következőkben határozzuk meg: A megye szervezett dolgozói, aktivistái akkor tesznek eleget érdekvédelmi funkción juknak, ha a legnagyobb segítséget adják a második ötéves tervből rájuk háruló fel-, adatok végrehajtásához. Köz-* vetlen feladatunk, hogy a folyó évi tervet a tél okozta nehézségek és ennek következtében történt kiesések ellenére is egészében és részleteiben teljesítsük. A szak- szervezeti aktivisták, tisztség- viselők éppen ezért fordítsanak még nagyobb gondot a gazdaságosságra, az üzemek technikai adottságainak kihasználására, a technológiai előírások betartására, a munka és üzemszervezés színvonalának emelésére, a veszteségidő csökkentésére és a jó minőségű munka végzésére. A mindennapos * nevelő, felvilágosító munka legyen a szocialista munkaverseny segítője, a közösségi szellem formálója. A szocialista brigád, a szocialista bányaakna,' műhely, üzem, gazdaság címének elnyeréséért versenvző kollektívák segítése mellett szemelőtt kell tartani, hogy a verseny alapja az egvéni kezdeményezés legyejj, A termelési ’.'munka segítése . nem lehet öncélú dolog. A. kongresz- szus azt írta zászlajára, hogy. „Mindent az emberért, az ember javárd, a jobb és szebb életért”. A szakszervezetek feladata felvilágosító szóval! elérni az emberek között,1 hogy ebben az országban mindenki érezze, nem másnak, hanem saját magának^ a dolgozók nagy közösségének javára cselekszik. Ez az életszínvonal rendszeres emelkedését jelenti, a békés nyugodt. alkotó munka lehetőségét biztosítja. i Arra kell törekedni, hogy tovább fejlesszük a szakszervezeti demokráciát, osszuk meg gondjainkat, igényeljük egymás segítségét a hibák megszüntetéséhez. tA'7 eddigi 'opasztalatok is azt bizonyítják, hogy azokban az üzemekben, ' gazdaságokban hivatalokban, intézményekben •'hol a vezetők hasznosítják a dolgozók észrevételeit, ja- ; vaslatait, gyorsabban megoldják a problémákat, eredményesebb munkát végeznek. Tökéletesítsük az irányító munkát, fejlesszük, gyarapítjuk a politikai, szakmai és , általános ismereteinket. Ha ezeket az elképzeléseket a gyakorlati munkák során mindenre kiterjedő alapossággal részleteiben is valóra váltjuk határozott lénést te- : szünk előre szocialista társaI dalműnk minél előbbi felépítésére — fejezte be nvibetko- zatát Sándor István elvtárs. Gránát az ágy alatt Egy áprilisi napon Salgótarján nyugati része felett hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt. Semmi különös nem történt, csupán a magasan elhaladó lökhajtásos repülőgép után keletkező légzsák felrobbanása okozta a detonációt. A Károly-akna 29-es számú házban mégis halálra válton néztek egymásra... A pillanatnyi idegfeszültségben lázasan dolgozó fantázia nagyon is reális tényen nyugodott. Alig 10 perccel korábban az ikerház egyik tulajdonosa Korim István, mintegy 80 centiméterre a földbe ágyazva egy közepes nagyságú lövedékre bukkant. A második világháború napjainkban is kísértő maradványa érthető meglepődést okozott. Szerencsére nem robbant fel és még ma is Korim István pincéjében várja végleges kimúlását. Mert bizony ez a kimúlás — érthetetlenül — késik. Minden órában, percben több életet veszélyeztet, családok hosszú évek alatt összegyűjtött vagyonát teheti tönkre. Korimék és az ikerház másik felének tulajdonosai, Vonsi- kék, annak rendje és módja szerint értesítették az illetékes hatóságokat, a rendőrséget és a légoltalmi szerveket. A tudomásul vételen túl azonban más nem történt. A lövedék, mint a ha,lál hírnöke, ma is árasztja magából a pusztulás levegőjét. Gondoljuk csak meg: milyen érzés esténként annak tudatában lefeküdni, hogy az ágyunk alatt egy gránát húzódik rrieg. A Károly-akna 29 számú ház lakói joggal szeretnék, ha minél előbb az orgonaillat, a )madarak füttykoncertje adna csupán kellemes környezetet az esti, éjszakai pihenéshez... B. Gy.
