Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)

1963-04-20 / 32. szám

1963. április ». NÖGRÁDInépújság 3 Védjük meg erdeinket a tűztől IlindaiHiyiiink feladata Az erdőkben gyakran talál­kozunk ilyen felhívással: „Tü­zet gyújtani tilos!” — „Égő cigarettát, gyufavéget ne dobj el” De valljuk be őszintén: ezekre a felhívásokra nem sokat adunk. Pedig mennyi anyagi kár, baj, veszteség származik mindebből. Senki sem tagadja, hogy a zord tél után jól esik kimenni a természetbe friss levegőt szívni, hallgatni az erdők hangját, a vadak neszezését, a madarak dalát. Ilyenkor öröm az erdőben járni. Üjra előkerül a régi hátizsák, be­csomagoljuk a finom falato­kat, zsebre tesszük a gyufát és a kellemes időtöltés re­ményével nekiindulunk a sze­líd lankáknak, büszke bércek­nek. A sok kilométeres gya­loglások után farkasétvággyal készülünk a nyársaláshoz, a szalonna csurdítására. össze­hordjuk a rozsét, sercen a gyufa és fellobban a láng. A legtöbben — sajnos — csak erre gondolnak. Arra már nem, hogy a száraz avar, faág, cserje — könnyen tüzet is foghat és egy önfeledett er­dei ebéd esetleg súlyos pusz­títással járhat. Könnyen meg­nyugtatjuk önmagunkat, s másokat is: miért éppen ve­lünk fordulna elő ilyen eset? S mert mindenki úgy gondol­ja, — s így is cselekszik —, nem vigyáz eléggé s a tűz­kár statisztikai számai egyre szaporodtak. Ne áltassuk magunkat! Bár­melyikünkkel előfordulhat, hogy meggondolatlanságunk miatt meggyullad az erdő. So­kan a tűzrendészen szerveit felhívásait, figyelmeztetéseit zaklatásnak, felesleges inte­lemnek vélik és nagyképűen csak azért is az avaros, cser­jés területen raknak tüzet, csak azért is eldobják az égő cigarettát, vagy gyufavéget. Pedig jól tudják, hogy nem szabad. Emlékszem: valaki flegma nemtörődömséggel csak a vállát rántotta meg, mikor a társaságban szóltak neki: ne gyújtson tüzet, mert fúj a szél! S ha már tüzet rak — tartsa be a szabályokat! Sok baj származott már ab­ból is, hogy kiránduló gyere­kek játékból tüzet raktak, s mikor a tűz átterjedt az er­dőre, megijedtek és elszalad­tak tettük színhelyéről. Az ilyen tűzeseteket könnyen meg lehet előzni, ha a szülők idejében figyelmeztetik a gye­rekeket a veszélyre, s eltilt­ják őket a tüzeskedéstől. Ilyenkor, tavasz idején sok bajt okozott már az erdők kö­zelében levő szántó, vagy más területen összegyűjtött gaz és kóró égetése is. Azt pedig minden kiránduló jól jegyez­ze meg — hiszen örök, írat­lan szabály —, hogy a távo­zás után az eloltott tüzet föl­deljék le és csak akkor men­jenek tovább nyugodt lelki- ismerettel, ha meggyőződtek róla, hogy a tűz később sem okoz bajt. S végül még valami, amiről sokan megfeledkeznek, vagy nemtörődömül azt mondják: mit érdekel engem. Pedig az nemcsak a természetet, az er­dőt kedvelő, hanem minden állampolgár erkölcsi köteles­sége: ha erdő-, avar-, vagy cserjetüzet észlel, haladékta­lanul értesítse az állami, vagy községi tűzoltóságot; közöljék: hol és körülbelül mekkora te­rületen ég a tűz. Hazánkban — ez közismert dolog — kevés a fa, az erdő, vigyázzunk rá. A keletkező tüzek megelőzése tehát na­gyon fontos társadalmi ügy, törekedjünk hát arra, hogy fegyelmezettségünkkel, éber­ségünkkel védjük meg mind- annyiunk vagyonát! Minél ke­vesebbet legyen szükség ria- dóztatni a megyei tűzrendé­szen osztályparancsnokság irá­nyítása alá tartozó tűzoltókat, minél kevesebb menjen ve­szendőbe közös kincsünkből, nemzeti értékünkből. P. A. Javult a szén minősége Szorospatakon Még az év elején — a kongresszusi munkaverseny folytatásaként — a szoros­pataki bányászok arra tettek kötelező ígéretet, hogy az egyéb más mutatók túlteljesí­tésén kívül — elsősorban az árbevétel javítása miatt — éves átlagban 17 kalóriá­val javítják a szén fűtő­értékét. Azóta eltelt az első negyed­év, s a szorospataki bányá­szok a minőség javításában a szénmedence legjobb eredmé­nyét érték el. Fizikai és mű­szaki dolgozók egyaránt úgy mondják, hogy nem nagy ör­döngösség műve ez. Csupán annyi, hogy megszigorították az ellen­őrzést, a bányászok pedig a munkahelytől egészen a bunkerig figyelemmel kísérik: mennyi pala, vagy kő kerül a kiter­melt szénbe. A munkahely lerobbantása után már a szenelő vájárok gondoskodnak arról, hogy mind kevesebb pala kerüljön a szénbe. A munkahelyi vá­logatás után a meglévő szál­lító berendezésen — gumi­szalag, rázócsúzda — is el­végzik a válogatást. A szál­lító munkásoknak pedig kü­lön feladatuk, hogy a csil­lékben még meglévő éghetet­len anyagot kiszedjék, s azt összegyűjtsék. Ennek a szer­vezett intézkedésnek az ered­ménye, hogy a szorospataki bányászok — a szénmedencé­ben is egyik legjobb szén' minőségét a tervezett 3356 kalóriá­val szemben 3409 kaló­riára teljesítették. így az év első három hónap­jában 53 kalóriával javítot­ták a tervezett fűtőértéket. Pártunk VIII. kongresszusa megszabta építőmunkánk ten­nivalóit: a gazdaságosságot, a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a minőség javítását, egyszóval egész gazdasági életünk jö­vőbeni feladatát. Ez év már­cius 8-án a párt Központi Bizottsága ülésén az 1963-as évre 1.2 százalékos önkölt­ség csökkentést is előirányoz- zott. A határozatok alapján mi, a kányási bányaüzem vezetői is intézkedési tervet dolgoz­tunk ki az 1963-as évre: ho­gyan kell végrehajtani, mű­szaki intézkedésekkel bizto­sítani az önköltség csökken­tésének jelentős részét. A ká­nyási bányaüzemnél a kez­deményezésbe a műszaki dol­gozók aktívan bekapcsolódtak és ezzel az önköltség csök­kentési feladatok most már valóban műszaki feladatokká váltak Szemben a korábbi álláspont­tal, amikor az önköltség csök­kentési feladatok végrehajtá­sát általában a főkönyvelő­től várták. A műszaki intéz­kedések hathatósan hozzájá­rultak az 1960-61-62 és az 1963-as év első negyedévé­nek önköltség csökkentéséhez. Mig például 1960-ban egy tonna szén termelési költsé ge a tervezett 471.19 forint helyett 468.59 forint volt, ad­dig ez év első negyedévében a tervezet 292.19 forint helyett bányászaink egy tonna sze­net 283.73 forintért termel­tek ki. Az összes megtakarí­tás 1960-tól ez év első ne­gyedévéig több mint 3.2 millió forint. A műszaki intézkedések 1960-ban, de még 1962-ben is csak az üzemre szorítkoz­tak és így nem tudtuk azo­kat a körletvezetőkre, csapa­tokra, műhelyrészekre kon­kretizálni. 1963-ban már kör­letekre, csapatokra, műhely­részekre bontottuk az önkölt­ségi, mennyiségi, minőségi terveket a bérköltséget és azt így ellenőrizni is tudjuk. Bár még helyesebb lenne ha az önkölség csökkentési fela­datok olyan megszervezését tudnánk biztosítani, hogy min­den egyes munkásnak meg­határoznánk tennivalóját. Szeretném ismertetni azo­kat a feladatokat, melyeket vizsgálatom alapján észleltem Véleményem szerint a lényeg az, hogy a dolgozók ismerjék az önköltség csökkentési fe­ladataikat és ezzel lehetősé­get nyújtsunk számukra, hogy necsak a termelés mennyiségi és a teljesítmények százalé­kos növelésére tehessenek fel­ajánlást, hanem a termelés gazdaságossága, a minőség javítása, az önköltség csök­kentése is szerepeljen válla­lásaikban. Vizsgálatom során mindenekelőtt kiválasztottam azokat a döntő műveleteket, melyeknél dolgozóink legin­kább érhetnek el önköltség csökkentést és amelyre bá­nyászaink felajánlásaikat meg tehetik. A mi üzemünkben az első feladat annak kivá­lasztása volt, hogy az önkölt­ség csökkentési mozgalomban rrv'lyen művelet szerepeljen elsősorban. így például az anyaetakarékosság. a termelés növelése, a minőség javítá­sa. Véleményem szerint e három feladat végrehajtása az önköltség csökkentés leglé­nyegesebb tényezőit foglal i a magában. A bányafa és egyéb anyagok csökkentése azt jelenti, hogy kevesebb lesz a felhasználás és ezzel közvetlen anyagot takarítunk meg. Míg például 1960-ban 100 tonna szén kitermelésé­hez 3,36 köbméter bányafát használtunk fel, a helyes in­tézkedésekkel, a dolgozók ak­tivizálásával, ez a szám év- ről-évre lényegesen csökkent és ez év első negyedévében ugyan erre a mennyiségre már csak 2,61 köbméter bá­nyafát használtunk fel. A termelési feladat teljesí­tésének, illetve túlteljesíté­sének szerepe az, hogy túltel­jesítés esetén magasabb ter­melési értéket érünk el. S ez­zel szemben a viszonylag ál­landó költségek összege csök­ken. a dolgozók jövedelmező­sége pedig emelkedik. Példá­nak említem ,hogy míg 1960- ban 198 ezer tonna szenet termeltünk dolgozóink átlago- keresete csak 2.140 forint volt. 1963 első negyedévében az egy munkásra jutó havi kereset már meghaladta a 2 520 forintot. A minőség javításának, mint önköltség csökkentési műveletnek ugyancsak nagy a jelentősége. A három művelet kiválasz­tásának nem csupán az az előnye, hogy a legfontosabb önköltség csökkentési ténye­zőket — az anyag, a bér és az egyéb költségeket — fog­lalja magában, hanem ezek a műveletek olyanok melye­ket vájáraink jól ismernek és könnyen ellenőrizhetnek is. Vájáraink előtt mind a három tényező mint termé­szetes mutatószám jól ismert adat. amelynek nemcsak for­máját .hanem tartalmát is ismerik. Például Győri Ferenc MUSTÚ JÁNOS: ÜZEMRÉSZLET A KORSZERŰ KÉSZRUHA divatos, változatos, minden igényt kielégít! Divatos férfi öltönyök Nagykockás, kártolt szövetből 480 forint Kamgarn anyagból (3 gombos) 835 forinttól Aprókockás, tartós anyagból 1050 forint LEGYEN MINDIG JÓIOLTOZOTT (243) A nők világkongresszusa előtt Ez évben két olyan fontos nemzetközi tanácskozás lesz, amely a nemzetközi és a ha­zai nőmozgalom szempontjá­ból egyaránt igen jelentős. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség 1963. június 24—29-e között — Moszkvába — hívja össze a nők világkongresszu­sát, a Szakszervezeti Világ- szövetség pedig ezév októbe­rében Bukarestben tartja a II. Nemzetközi Szakszervezeti Konferenciát. A magyar nők Nógrád megyei tanácsa e két fontos nemzetközi tanácskozás előkészítésére programterve­zetet dolgozott ki. Az első tanácskozás előké­szítése a Nemzetközi Nőnap rendezvényeivel már megkez­dődött. Ez évben az anyák napját is úgy készítik elő, hogy a nők világkongresszu­sával és a bukaresti konfe­renciával is foglalkoznak. Az édesanyákat úgy köszöntik majd, mint a békeharcosok él­vonalbeli tagjait. Hasonlókép­pen foglalkoznak a Nemzet­közi Gyermeknappal is. A kü­lönböző országokban élő gyer­mekek életéről és az általános iskolákba járó gyermekek rajzaiból 15 helyen szervez­nek kiállítást. Az asszonyok részt vesznek a Hazafias Népfront és a bé­kebizottság által szervezett békegyűléseken is. A leszere­lési hónap idején tartott gyű- . lésekre, kiállításokra a nőta­nács ugyancsak mozgósítja az asszonyokat. Javaslatot készít a béketanács női tagjaira vo­natkozóan is. Júniusban vala­mennyi járásban egy-egy bé­ketalálkozót tartanak „A nők nemzetközi harca a békéért” címmel. A nőtanács három békebuszt is szervez Bács-Ba- ranya és Győr megyékbe. A nők nemzetközi harcáról anyagot dolgoznak fel, melyet a csoportos beszélgetéseken és kisgyűléseken ismertetnek az asszonyokkal. A nőtanács VB tagjai 15 kisgyűlést tartanak. * 54 tagú szocialista brigádja tudja, hogy műszakonként egy brigádtagnak 6.35 csille szenet kell kitermelni. Ahhoz, hogy a brigád a minőségi tervét is teljesítse 1.8 száza­lékos palatartalmat kell elér­nie. A természetes mutatószá­mokon túlmenően, amelyekre a tervfeladat kiadása történt, a tényleges eredményeket fo­rintban is kifejezzük. A fo­rint szemlélet, illetőleg, a forintban kifejezett önköltség csökkentés ' ösztönzi a dolgozókat arra is, hogy a természetes egységben jelentkező mutató* számokat mind jobban túl­teljesítsék és így jelentős fo­rint megtakarítást érjenek el; Dolgozóink azt is ismerik, amennyiben a 100 százalékot túlteljesítik, annak megfele­lően kapják bérüket is. Szólni kell a minőségi bé­rezésről is . Bevezetése fel­tétlenül szükséges, de úgy, hogy a minőség megállapítása munkahelyenként, sőt vájá­ronként is megadható legyen. Mi vájáronként állapítjuk meg a minőségi követe1 mé­nveket és annak eltérése után szabjuk meg, hogv egv- egy vájár mH yen minőségi prémiumban részesülhet. Az önköltség csökkentési tervnek körletekre, munka­helyekre, vájárokra való fel­bontása elősegíti a mozgalmi feladatok kibontakozását. A társadalmi szervek a felbon­tott terveket felhasználják arra. hosy a dolgozók miiven szocialista kötelezettsé" vál­lalást tehetnek. Egyik bánya- látogatás során konkrét, számszerű adat n»m állt ren­delkezésemre és ísy a dolgo­zók jogosan kérdezték: mit ke'i ten ni ők az önköltség csökkentéséért. Felmerült az a probléma is, hogv az ön­költség csökkentési fela'án’ást miképpen lehet értékelni. Ezeket a nehézségeket hidal­ja át a mennyiségre, minő­ségre és a visszanyert anyag­ra, vagyis az önköltség »csök­kentési műveletre bontott tervfeladat ismertetése. A mozgalmi szervek ennek tu­datában hívják fel a vájá­rokat kötelezettség vállalásra, amelynek mindenekelőtt a mi­nőséget. az an vámköltséget, a mennyiségi termelést kell tar­talmaznia. Ebből a három műveletből ugvanis vala- mennvi szerepel a vájár bé­rezésében és ígv mind há­rom művelet tökéletes ellá­tásában közvetlenül érdekelt, Elsősorban abban, hogv mi­nél jobb eredményt érj“n el, mert keresete énpen a bárom művelet mikénti végrehatá­sitól függ. így tehát a leg­szorosabb kapcsolatot tudtuk teremteni a dolgozók anya­gi ösztönzése és az elvégzen­dő önköltség csökkentési fe­ladatok között. Feltétlen szólni kell a szem­léltető agitációról is. üze­münknél bevált a . varé-s” című faliújság, amely bírála­tával élces hangjával, dicsé­rő karikatúráival nemcsak a párt, hanem a szakszervezet és a KISZ tevékenységét is elősegíti. És ■régül üzemünk­ben a mozgalom megszerve­zése és az ezzel kapcso’atos értékelési munka nem jelent különösebb nehézséget, sem pedig többlet munkát, hiszen mindannviunk feladata. Elő­nyösen használjuk fel a mozgalmat arra, hogy az el­maradó dolgozókat az élenjárók színvonalára emeljük és ezáltal az üzem tartalékait még jobban fel­tárjuk. Az ötéves terv a bányászat­ban fő feladatként a műsza­ki fejlesztést, a termelékeny­ség emelkedését, a minőség javítását és az önköltséget jélölte meg. E mozgalom is olyan eszköz, amelyet ha megfelelően használunk, ered­ményesen hozzájárul a máso­dik ötéves terv célkitűzései­nek megvalósításához. Lavaj István a bányaüzem párttitkára /

Next

/
Thumbnails
Contents