Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)
1963-04-20 / 32. szám
4 nógrádinEpüjsag 1963. április 20. Vlagyimir lljicsnél Az a nagy szerencse jutott osztályrészemül, hogy Vlagyimir Iljics Lenin közvetlen irányításával dolgozhattam. 1917—1918-ban a Népbiztosok Tanácsának titkára, 1920 végétől kezdve pedig ügyintézője voltam. Miközben Lenin számos megbízatását teljesítettem, alkalmam volt napról napra figyelemmel kísérni munkáját. Lenin, mint a Népbiztosok tanácsának elnöke emberek ezreit fogadta: munkásokat, parasztokat, vöröskatonákat, tanácsi és pártvezetőket, tudósokat és újságírókat, politikusokat, diplomatákat, mérnököket, orvosokat, írókat. ■ Vlagyimir Iljics nagy figyelemmel hallgatott meg mindenkit, aki felkereste. Az emberekkel való kapcsolatát leignkább az egyszerűség jellemezte. Mindenkinek szinte nyomban megnyerte a ro- konszenvét s egyszeriben felismerte bármely kérdés lényegét. Jól emlékszem, hogyan fogadta a pc isztokat. Oly közel ült az illetőhöz, hogy a térdük összeért. Nyájasan, mosolyogva kissé előrehajolt, nehogy egyetlen szó is elkerülje a figyelmét. Szaporán kérdezgetett. aztán útmutatást nyújtott: — Haladéktalanul vegyék át a földesúri birtokok feletti rendelkezést, szigorúan vegyenek számba mindent. Gondoskodjanak a legteljesebb rendről, óvják az egykori földesúri vagyont, amely most már az egész nép tulajdona. Maga a nép óvja, őrizze. A Vlagyimir Iljicstől távozó paraszt elragadtatva mondta: — Ez aztán az állam! Ez a mi, igazi parasztállamunk! Vlagyimir Iljics lenyűgözte azt, akivel beszélt. Különös tehetsége volt arra hogy valakit végighallgasson. A vele való beszélgetéskor mindenki az idősebb, bölcs elvtársat érezte bene. Az emberekkel való bánásmódját valami nagy meghittség jellemezte. Figyelmes volt még a legcsekélyebb beosztású, egyszerű dolgozó iránt is és mindig megbecsüléssel kezelte. Aki vele beszélt, nem „főnököt,” érzett benne, hanem csupán idősebb elvtársat, aki bölcs és nagy. Leninnek volt még egy egyéni jellemvonása. Nagyra értékelte az emberek képességeit és jelentéken.vségét. Ez pedig szárnyat adott az embereknek, fokozta felelősségérzetüket, nagyobb munkára serkentette őket, hogy igazolják Vlagyimir Iljics kitüntető bizalmát. Aki vele beszélt, világosabban látott mindent s megsokszorozott tetterővel látott munkához. Vlagyimir Iljics gyakran a legegyszerűbb dolgokról beszélgetett. minden érdekelte, ezernyi kérdést tett fel, a látszólag csekély jelentőségű tényekre is felfigyelt. Észrevétlenül úgy irányította a beszélgetést, hogy az illető épp arról beszéljen, amit ő tudni akart; él tudta választani a fontosat a mellékestől, rá tudott tapintani a lényegre, kitűnően értett az elemzéshez és világos következtetésekhez. Rendszerint a dolgozószobájában fogadta látogatóit. Szívélyesen üdvözölte a belépőt és miközben az íróasztala mellett álló fotelre mutatott. kedvesen ezt mondta: „Foglaljon helyet!” Ö maga az íróasztalánál lévő kemény székre üft le. Néha titkárai által előre figyelmeztette látogatóját, hogy a kihallgatás nem tarthat tovább ennyi meg ennyi percnél, ám ha vendége nem távozott idejében, ritkán vetett véget a beszélgetésnek. Lenin lenyűgözte látogatóit beszédmódjával, frissességével és vidám nevetésével. Mindenkit ámulatba ejtett sokoldalú képzettségével és tisztánlátásával. Az ilyen beszélgetések természetesen nem maradtak következmények nélkül. Egymást követték a rendelkezések, a híres Iljics-féle feljegyzések. Megindult valamilyen új dolog, új, bátor kezdeményezés, eleinte néha lassan, olykor döcögve, de nagy lelkesedéssel és biztató jövővel, fgy született meg például a nevezetes villamosítási terv, amelyen a szovjetország ellenségei nem győztek gúnyolódni, így kezdődött meg a volhovi vízierőmű építkezés, a gyapot- termesztés új életre keltése, a vegyipar -létrejötte Kara- Bugazón. a kohászat fellendítése, a rádiótelefon hálózat megteremtése stb. Vlagyimir Iljics még betegen is fogadta a munkások és parasztok képviselőit, pedig bizony nehezére esett. Emlékszem az utolsó fogadásra: egy szibériai bőrgyár munkásai keresték fel. Báránybőrbun- dát hoztak ajándékba. A kölcsönös üdvözlés után Lenin nyomban a tárgyra tért: miért romlott a báránybőr minősége? Miért drága a kidolgozóVESSF EL A SÜTÉS FŐZÉS GONDJÁT Kitűnő házias ételek kaphatók Salgótarjánban c.. Önkiszolgáló „Nemzeti” Étteremben és a „Salgó” Étteremben, Balassagyarmaton az „Ipoly” Étteremben és a „Palóc” Étteremben, utcán át IV. osztályú ár. (269) sa? Mi az oka mindennek? Miért nem lehet kiküszöbölni a bajt? Ki a felelős érte? Mi hát a teendő? „A munkásoknak azt üzenem, hogy nagyon jólestek a jókívánságaik, de ajándékot azért ne küldjenek” — mondotta búcsúzóul Lenin. Az orvosok megtiltottak neki. hogy sokat dolgozzon, ö azonban egyre azt mondta: „A fejem jól fog. Megállók a lábamon. Tudok és fogok is dolgozni.” Szerencsések vagyunk, hogy együtt lehettünk Leninnel. Nem túlozzuk el az egyéniség szerepét, de Vlagyimir Iljics zsenije a munkásosztály géniuszának megtestesülése volt. Mindenkinél jobban érezte a kollektív szív dobogását és a tömegek akaratát. Bölcsen előre látta az emberiség sorsát, kemény volt, mint az acél és gyengéd, mint az édesapa. Eonyolult világproblémákat oldott meg, mégis egyszerű volt és még a gyermekek is megértették. (N. Gorbunovnak 1926-ban írt visszaemlékezései.) az Előkészület Ünnepi könyvhétre A könyvbarátok egyre növekvő táborának évről évre megrendezésre kerülő nagy eseménye, az Ünnepi Könyvhét előkészületei Nógrád megyében is megkezdődtek. * Az idei Ünnepi Könyvhét május 25-én nyílik és június 2-án ér véget. Ebben az időszakban az írószövetség két küldötte is ellátogat néhány napra a megyébe s a vendégek író-olvasó találkozókon vesznek részt. Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal Elment nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét bajusza mereven fölfele néz. Homloka ráncban az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Fölállok, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elvtárs, hadd szólok f pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán, Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc — ez, ugye, szép? De persze, emellett, — hadd mondom el Önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk, On nélkül sokan eltévedtek már, ezen a földünkön, itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám s nincs nevezet, hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől, dagad a kebelük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van vélünk. Az On nevével, a szivével szívünkben eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, _ élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit-gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én, Lenin mint fénykép, szobám falán. (Gábor Andor fordítása) m Könyviről ERDÖDI JÁNOS: igaz Szodomában Tíz (Magvető Könyvkiadó 1962. 181 oldal). igazak az élet tartó ja és kénköves zápor, „Az igazak az élet tartó ja és kénköves zápor, de a oszlopai. Egyenkint lehetnek romlott főemberek vezette gyengék, de együttes igazsá- szerencsétlen nép városa és guk erősebb a tűznél és a hazája sebzetten bár, mégis _________Á?j$K'.2c: h alálnál." Ezt az igazságot bi- megmaradt a Rángok förgete- vosokát. Bár a parancs végzortyítja Erdődy János „Tíz gének elcsendesülése után, rehajtásának nincs határideje fúj mostanában, könnyen sodor kétszázegynéhány súlytalan emberéletet semmibe”, ezért úgy intézi a, század ügyeit, hogy ne vétsen a nappal ellen, .és így nyugodt lehessen az éjszakája. Igyekszik kikapcsolni azokat a ke- rétlegényeket, akiket pillanatnyi helyzetük a büntetlen cselekvés hatalmával ruházott fel, mert nem akar „gyilkossá rohadni, de még csak a gyilkosság tétlen nézőjévé sem”. Ilyen körülmények között kap Budapestről egy parancsot. mely szerint haza kell küldeni a negyvenkét évesnél idősebb munkaszolgálatosokat és a zsidó origaz Szodomában" c. regénye, amely elvezet bennünket a második világháború embertelen világába. 194.3 nyarán vagyunk — a magyar Szodomára zuhogott az égből a mert akadt néhány igaz ember az embertelenségben. Kiev környékén állomásozik egy táborimunkás század. Ladányi főhadnagy parancsnoksága alatt. A főhadnagy — csak a felsőbb hadvezetés óvatos hintapolitikája sugallta a kiadását is — a főhadnagy útnak indít 15 munkaszolgálatos zsidót Donga Béla tanító, tartalékos hadaptűzeső, a háború forró Iává- érzi, hogy „nagyon nagy szél ród őrmester és Major tizeVéradás Marakodi-pusztán adókat — mondja. — Három éve dolgozom ebben a munkakörben és mindig külön élményt jelent nekem az emberek önzetlen segíteni aka- rasa. Talán az első vérvétel volt mégis a legszebb emlékem. Megható volt, amikor először láttam a palackba folyni a bíborszínü vért. Dr. Szegvári György, a véradóállomás orvosa most az adminisztratív munkát végzi. Itt állapítják meg azt is, melyik csoportba tartozik a frissen vett vér. Nincs még dél, mire megindul az első szállítmány a kórházba, majdnem tíz liter vérrel. A kora délutáni órákban végeztek is a vérvétellel, ötven véradó 15,5 liter vért adott Karancskesziben, így összesen 124 véradótól 38 és fél liter vért vettek. Ezzel Kprancskeszi a megye legjobb véradó községének számít. A véradás e kimagasló sikerét mindenekelőtt a jó szervezés segítette elő. A szervezésbe bekapcsolódott a falu papja, Patakfalvi Géza is. E kis település, Marakodi- puszta lakóiról méltán mondhatjuk el: nemeslelkűségből, önfeláldozásból jelesre tették le a vizsgát. U. M. vAlig nyolcvan, többnyire modern. tágas lakóházat számlálnak Marakodi-pusztán. A közigazgatásilag Karancs- kesphez tartozó településen jelentős esemény zajlott le kedden. Az egy héttel ezelőtt Karancskesziben megrendezett véradás után most ők, a kis puszta lakói is kérték: hozzájuk is szálljon ki a véradó állomás, ők is segíteni szeretnének az emberek élete megmentésében. Dr. Majláth Lipót belgyógyász szakorvos éppen az egyik véradó jelöltet vizsgálja. A véradásra jelentkezőket az orvos mindig alapos vizsgálatnak veti alá. — Meg kell ítélnünk, nem válik-e a véradó kárára és egészségi állapota alkalmas-e a véradásra. Másrészt az is fontos, hogy felhasználható vért kapjunk. Általában a jelentkezők 10—15 százaléka alkalmatlanná válik a véradásra — magyarázza az orvos. A vizsgálat során tapasztaltakat közli a véradóval. Ahol lappangó betegség tüneteit észleli, szaktanácsot is ad a jelentkezőnek, hogyan javíthatna állapotán, hogyan gátolhatná meg betegsége kifejlődését. Innét kisebb laboratóriumi vizsgálatra megy a véradó jelölt. Lényegében itt dől el, alkalmas-e véradásra. Marakodi-pusztán 85-en jelentkeztek a nemes aktusra. A véradásra alkalmasakat fehér köpenybe, cipőbe öltöztették, és a fehérrel borított asztalon sor került a vérvételre. Ferkó Istvánná először adott vért. Egy kis izgalommal tartotta oda karját, azután így nyilatkozott• az eseményről: — Én is kaptam vérátömlesztést, amikor súlyos beteg voltam. így saját bőrömön tapasztalhattam, mit jelent életet menteni. ■ Vele jött fia, a 19 esztendős Ferkó István is. Érettségi előtt áll. Kicsit humorosan fogalmazza meg; mi indította öl arra. hogy vért adjon. — Motorom van és sohasem lehet tudni, mikor érhet baleset. özv. Gordos Károlyné fiával, Rezsővel és lányával, Ilonkával jött vért adni. A család csaknem egy liter vérrel járult hozzá az emberek gyógyítása nagy ügyéhez. Zenta József né, a véradó állomás fiatal aszisztensnője arcán nagy az odaadás, miközben veszi a vért. — Nagyon szeretem a vérdes, civilben bádogos, szervezett munkás kísérete mellett. Erdődy a jellemek ábrázolásában kerül minden sematikus buktatót. Megkeresi a cselekvés igazi rúgőit, és igen körültekintően alakítja ki hősei karakterét. Donga Béla, a regény főhőse, olyan ember, aki tudja, hogy a lélek törvényszéke előtt kell számot adni vjselt dolgairól. Életének söíét foltia, hogy részt vett az újvidéki vérengzésben. Nem tevőlegesen, csak mint kényszerű néző, de ennek a rettenetes aktusnak emlékeitől nem tud szabadulni. Szinte a babitsi önvád hnngzik egész magatartásából „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”, és múltjának e folyton kisértő bélyegétől szeretne szabadulni. Az úf, amelyet megtesz nem könnyű — egy alkalommal az öngyilkosság gondolatával is foglalokzik —. de végül elvezeti őt a megtisztuláshoz. Major tizedes —, a másik igaz —. nem múltja kisértő rémeivel harcol, hanem tudatosan áll azok mellé, akik ki vannak szolgáltatva. Lapiára nirossal írták, hogy megbízhatatlan. és ő tudja, hogy a maroknyi kis csaoat hazasegítése az otthoniaknak a háború elvesztésének biztos híradása lesz. Ezért tesz meg mindent a siker érdekében. Az író — akinek véleményét a regényben többnyire Schaffer a munkaszolgálatos ügynök mondja ki — nem eszményíti a szenvedő alanyokat, a zsidókat sem. Helyesen mutat rá. hogy a filoszemita ugyanabba a hibába esik, mint az antiszemita, mert értelmes ember nem tekintheti sem pozitív, sem negatív előjellel egységesnek a zsidóság egészét. Nemcsak vagyoni különbségek, hanem a gondolkodás különbsége is elválasztja őket. Van közöttük olyan is, akinek az a legfőbb bánata, hogy nem lehet náci, mert zsidó. Jlgytől azonban tengernyi szenvedésük közepette is megőrizte őket a sorsuk: nem kellett akaratuk ellenére a gyilkosokkal egy sorba állni. S miután a regény elsősorban a „tíz igaz” története, akik megmentették „Szodomát” a pusztulástól, szépnek és igaznak érezzük Erdődy regényét. CSUKLY LÁSZLÓ 4
