Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)

1963-04-13 / 30. szám

8

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1963. április 13.

Két ember lopakodott a határzónában. Óvatosan haladtak fától-fáig. meghúzódtak egy-egv bokor mögött, figyeltek. maid néhány perc múlva folytatták útjukat. Az egyiknek sápadt, horpadt arcán ritkás szőr vöröslött. Tágra meresztett szemével nyugtalanul kutatott. A másik arcát sűrű. fekete szőr borította. Elszánt tekintettel pásztázta a környéket. Még az Inoly túloldalán voltak, onnan közeledtek a vízparthoz. Mikor elérték, a legsűrűbb bokorba bújtak, óvatosan maguk elé rakták fegyvereiket, és egy résen keresztül figyelték a túlsó parti járőr taposta ösvényt.

A szürkület már útrakelt. Csendben ereszkedett alá. nyomában kísérőjével, a némasággal. Csak a szél viaskodott még a vízzel, parthoz verte, mikor végig szánkózott raita. őszi estéken kelnek így bírókra.

Ugyanebben az időben állomáshelyéről útra kelt a járőr is. Ketten voltak. Este már kettesben járnak. Egy darabig az országúton mentek, ahogyan napról-nanra szokták. szótlanul, egyikük az út baloldalán, a másik jobboldalon. Csak később tértek a vízpart felé vezető ösvényre. Itt már elől ment a parancsnok, mögötte társa.

A rét ölére értek, amikor a hátul lépkedő hátratolta sapkáját, maga elé húzta fegyverét és reszelni kezdte a torkát ;.. Nem bírta a szótlanságot. Boszankodott is. mert társa akkorákat lépett, hogy kurta lábával nehezen tudta követni. Megszólalt, hogy fékezze a lépés ütemét.

— Csikány. az éjjel telihold lesz.

Csikány az égre lökte tekintetét és ment tovább.

— Hideg is lesz! — próbálkozott újból és megrázta tömzsi testét. A gondolatra meg is borzongott.

Az lesz! — morgott Csikány.

Na, csakhogy megszólaltál — gondolta és gyorsan belekapaszkodott a szóba.

— Errefelé mindig hidegebb van. mint mifelénk. Az Alföldön a szél is szelídebb. Ez sem szereti a hegyeket, menekül közülük.

— Ne csipogj már annyit, te Valkó — mordult rá Csi- kánv.

Valkó nem sértődött meg. örült, hogy szólásra birta Csl- kányt. Ismerte, már vele tudott gondolkodni. Mindig morog. akár a hegyek, mikor a

széllel birkóznak, de tele van megértéssel. Csak már lassítaná lépteit.

— Te Csikány. állj. csak meg! Hallgasd... — kísérletezett újból.

Csikány megállt és figyelt. Még a levegőbe is beleszagolt.

— Nem hallok semmit — suttogta.

A szél megrázta a sárgába fordult leveleket, a holdsugárban melegedett a harmat. A csendben ezüstcsengés vibrált.

— Semmit — ismételte és szögletes arcát Valkóra fordította.

— Hát a tücskök! — nézett rá Valkó. — Hallgasd, hogy ciripelnek, mintha elfáradtak volna.

— Ciripel a te buta eszed

— mordult Csikány és mérgében még nagyobbakat lépett.

Valkó oda se hederített Csi- kánv haragjának, mert tudta, pár méter után úgyis lassul az ütem. Addig meg szapo- rázta lépteit. Csikány kis idő múlva hátra is fordult.

— Olyan vagy. mint Ágnes — arcát lágy vonások puhították. — Az meg a madárdal után bolondul — már egyre rövidültek léptei.

— Tudod, mikor kisétálunk az erdő alá. De az csakugyan szép! — már a hangja is puha volt. — Ha leszerelek, megesküszünk. Még két hónap — nagy sóhaj szakadt fel széles melléből. Hirtelen megállt. — Eljössz? — nézett Valkóra.

Valkó arca ragyogott.

— El. De ne siessünk már annyira — fordult könyörgésre.

Csikány elnevette magát és megállt.

Ekkor már csak a halkan csobogó víz választotta el őket attól a bokortól, amelyben a két idegen lapult. Csl- kánv megnézte az óráját.

— Tényleg jól kiléptünk. Egy fél órát pihenhetünk is. Na. majd ott — mutatott a hegyoldalba ágaival földre nyúló nagy fa irányába és indultak is.

Ki tudná, hányszor feküdtek már ebben a bölcsőszerű gödröcskében. de ma nagyon jólesően nyújtózkodtak benne. A sűrű lombok útját állták a leszálló harmatnak, a fű puha volt. mint az otthoni ágy. Valkó hányát vágta magát, karját, lábát szétdobta és jólesően szuszogott. Nem szólt semmit, csak lopva pislogott Csikányra. Tele

árok szélén állt, a lövedékek meg itt zúgtak fölöttük. Mintha fojtogatnák, csak vergődött. Kétségbeesetten kapott

Csikányhoz.

— Csikány! Mi történt?

— Ránk lőttek a mocskok — csikorgatta fogát Csikány

volt ragaszkodással barátja és óvatosan lejjebb húzódott.

iránt. Az csak fokozta az ér- — Élsz? — sóhajtott fel

zését, hogy az esküvőről is megkönnyebbülten.

beszélt neki. És meg is hív- Csikány megnyalta kiszáta ... Nem hallotta, hogy más- radt ajkát.

nak is beszélt volna erről. Ág- Látod őket? — kérdezte

nesről sok szépet hallott már hallkan.

tőle. Az elbeszélések után Valkó, mikor hallotta Csi- sziníe látta a szép. magas ^ányt, magához tért. csak a barna lányt. Pont Csikányhoz remegés rázta. Szólni nem tu- való. Titokban még irigyke- c'Ott. de gondolatai rendeződ- dett is. Milyen jó lehet en- fek- Visszaugrottak az - első nek a Csikánynak. hogv így bokorba, ott is lapulnak. A szeretik. Mert neki még nem felével intett igent, volt senkije. Na. de majd az — Jelentést kell tennünk «esküvőn! Máris ott érezte ma- — suttogta Csikány. — Ha gát a lakodalmas forgatagban megmozdulnak, tüzelj, a lánvok között. Mert oda Ezután Valkó inkább csak megy közéjük! Erezte az illa- érzékelte, mi történik kőrútokat. Nagyot nyelt. lőtte. Hallotta, hogy Csikánv

— Pista, én olyan éhes va- kúszik mellőle. Tudta, hogv gvok — nyöszörgött. mint az a rejtett jelzőállomást akaria elkényeztetett gyerek. elérni. Számolt, öt perc oda.

Nem látta, hogv Csikány öt yisza- az tíz perTc; BeIé,' birkózik mosolyával, miköz- rajkóit a felelem Ha ezek

ben kotorászik a táskájában add,R felfedez^ ho5y eeye;

TAVASZI SÜTKÉREZŰS

dűl van..: Görcsösen szorította fegyverét, a bokorra me_ . . resztette szemét. s feküdt- Olyan vagy, axár egy mozdulatlan.

A lövések hangjai távolban is felkorbácsolták a csendet. A határ túlsó oldalán két járőr sietett a hang irányába. , . ,, , , ,. Ahonnét sejtették a lövésemfg a holdat is fényesebb- ket elemlámpájukkal jeleket

és jó vastagon zsírozott kenyeret nyújt neki.

rossz kölyök — morgott.

Valkó egy nagyott harapott a kenyérből és majszolta jóízűen. Már olyan jó érzés járta minden pőréikéi át, hogy

nek látta.

— A lagziban majd libacombot . ; :

adtak. A két határsértő látta a fénvieleket. Megértették, bezárult mögöttük a visszaA CSEPEL KERÉKPÁR ÉS MOTORKERÉKPÁR NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT ÉRTESÍTI AZOKAT,

alc&k szeinéljjpépkoGsit szándékoznak vásárolni,

HOGY

MOSZKVICS 407 és SKODA

TÍPUSÚ SZEMÉLYGÉPKOCSIKRA, RÖVID SZÁLLÍTÁSI HATÁRIDŐRE MEGRENDELÉSEKET FOGAD EL.

KÉRJÜK A MEGRENDELÉSEKET A VÁLLALAT CÍMÉRE: BUDAPEST, VI. BAJCSY ZSILINSZKY UT 53. SZÁM ALÁ KÜLDENI. (214)

Csak ennyit mondott, mert felé vezető út. Már csak elő- egy nagyott csobbant a víz és re figveltek. amerre fegyverben ne akadt a szó. Mindkét- rük kétszer tisztogatta az ten a hang irányába fordul- utat.

tak. Hosszú csend követke- Valkó csak féltekintettel zett. Valkó már nyelt egyet, pillantott a felvillanó fényre, hogy kimondhassa, amit gon- A bokor figyelése teljesen ledőlt. hogy egy nagy hal le- kötötte. Azt hitte a fáradtság- hetett, amikor mintha óvatos tói vibrál a szeme. Meg is léptek csőmentek volna a víz- dörzsölte. Mikor megmozdult, ben. Gyorsan az árok szélére érezte, mennyire megmereve- húzódtak és most már min- dett a karja. Ettől még job- den porcikáiukkal a zajra fi- ban megrémült. Hol meleg gyeitek, Csikány a szeméhez járta, hol a hideg rázta. Maid emelte a látcsövet is. hogv Csikány szavai kezdtek gvors jobban lásson és kutatta a Pörgésbe agyában: ..Ha meg- vízpartot. De nem látott mozdulnak, tüzelj .. .!”, „Ha semmit. A csendhez szokott megmozdulnak. tüzelj...!” füle azonban egyre tisztát)-' Később már csak ennyi: ..Ha ban hallotta, hogv léptek kö- megmozdulnak .; . Ha meg- zelednek. Már Valkó is jól mozdulnak... Aztán otthona kivette a csendből a halk lén- jut°n .eszébe. Anyja kezének teket. Hirtelen belemarkolt meleget érezte arcán. „Vi- Csikánvba. fyazz ^- Látom őket. Ketten van- a szeme 5s a merev né7fetől.

nak‘ . .A bokor hol óriásivá nőtt. hol

— Pszt.:; intette Csi- elveszett a holdfénvben. Em^nv; . bereknek vélte a szélben haiMár ő is látta a két lopa- ladoző ágakat. Nem egyszer kodó alakot. Számvetést tett meggörbítette ujját, hogy tü- A víz és közöttük 200—250 zel. de magához tért. És kez- méter a távolság. Közbe esik dődött minden elölről, négy bokor. Ezektől kétoldalt Nem tudta mennyi idő telt. sík a terep. Ha határsértők, amikor búvóhelyétől jobbra a bokrok védelméből nem tér- rakétapisztoly dörrent és a nek el. Néhány perc múlva hold ezüstös fényét sárga vál- túlhaladnak az utolsó bozó- tóttá. Éles hang csattant, ton is. Már csak azon gon- — Fegyvereket le! Lépje- dolkodott. tudiák-e azok. hogy nek elő!

ők itt vannak? No, majd meg- Valkó felismerte Kocsis látjuk. Rögtön belépnek a főhadnagy hangját. És amifelszólítási zónába. Tüzelésre óta itt feküdt, először a állította fegyverét. Valkóra hang irányába tekintett. Ko- pillantott, aki megértette. Ö csis kint állt a fák árnyé- is kinyitotta fegyverének biz- kából. Csikányt is megpillan- tonsági zárját. Csikány látcső- totta a fénvben. ott feküdt

vét nem vette le a két em- a baloldalán. Itt volt nem bérről. Egyre feszültebbé vált messze tőle. Viszanyerte a várakozás. Valkó rosszat biztonságát. Azt is látta, hogy sejtett. Egy nagyot nyelt, hogy távolabb is feküsznek már csillapítsa szívdobogását. Mi- katonák. Aztán újból ezüstkor jóllátható távolságba ért ^ borult minden, a rakéta a két idegen Csikány óvato- maradványa a nedves fűben san maga alá húzta lábát és sistergett. hirtelen felpattant.

(Sándor Rudolf felvétele)

lépteit a poir tompította. Hirtelen bukkantak egymásra. Mindketten megtorpantak. Valkó szembefordult vele és keményen rákiáltott:

— Állj! Fegyvert le! Kezeket fel!

A szökevényt olyan váratlanul érte Valkó felbukkanása, hogy önkéntelenül eldobta fegyverét, s magasba tartotta a kezét. Horpadt arcának verejtéke vörös szőrébe veszett. Tápra meredt szemmel nézte Valkót. A többiek is oda értek és átvették Valkótól a foglyot.

A parancsnok gépkocsijának fényszórója világított rájuk — Csikány Valkó mellé állt és jelentett.

— őrnagy elvtárs, Csikány István járőrparancsnok jelentkezem.

— Köszönöm. A szolgálatot ne folytassák, vonuljanak be!

Valkó elgvengült testtel csak állt szótlanul. Még mindig nem tért magához. Zúgó feje hangzavarnak fogta fel, ami körülötte történt. Gépiesen nyújtotta kezét, az idegen egyenruhát viselő tisztnek is. A hangját mintha valahonnan a hegyekből hallaná. amint botladozott a szó- vab

— Keszenem szépén. Nagyon veszedelmes kemeket tettek ártalmatlanná. Nagy szolgálat. Gyjakuem.

Mikor Csikány elindult. Valkó gépiesen követte. Szótlanul mentek. Csikány figyelte a mögötte haladó Valkó lépteit. Szerette volna a fiút magához szorítani, de nem tudta elszánni magát. Legalább szólásra birja. Hátrafordult:

— Kocsis főhadnagynak szétlőtték a lábát.

Valkó nem válaszolt. Később Csikány megint hátraszólt.

— Valkó, hallgasd csak, hogy ciripelnek a tücskök. Fáradtak. Egész nyáron ciripeltek.

De Valkó most sem válaszolt. Szótlanul, megroppant testtel, rogyadozó térdekkel lépegetett Csikány mögött, aki éppen csak ballagott előtte.

ti/tt

— Állj! — kiáltotta;

Valkó öszerezzent, de szemét le nem vette a két em

önkéntelenül behunyta szemét. hogy megszokja az újabb fényt. Mikor kinyitotberről. Egészen jól látta, hogy te- a ókorból feldörgött a megtorpannak. Azt is látta. *??yy!SV-í0^l.vlá?J2yeí^k

hogy az egyik hirtelen térdre ereszkedik. Még azt megfigyelte, hogy Csikány hangjával labdáznak a hegyek. Aztán éles fénycsíkok vakítottak, majd hosszú géppisztolysorozat rázta meg a csendet.

csapkodtak Kocsis felé. Valkó csak oda dobta pillantását, de azért meglátta, hogv a főhadnagy elvágódik. Elszánt harag lobbant benne. A bokorra tekintett és meg- pilantotta a kiugró két alaAkaratlanul földre nvomta fe- kok összeszorította fogát, jét. Mikor feltekintett. Csi- meghúzta a ravaszt és tü- kánv már a földön feküdt és zelt Csikány fegyvere is tüzelt. Aztán még egy soro- szólt- Az e^ík ember elvázat vágott feléjük. gódott. a másik futott.

Minden olvan hirtelen tör- Valkót mintha elhagyta tént hogy Valkó gondolkodni volna testének súlva. felug- sem tudott. A lövés hang- rótt. és rohant, rohant, cárjától megtelt a füle. zúgott a huzamosan a menekülővel, feje. elöntötte a forróság és Agya már tisztán működött, nem értette, mi történt. Nem Az erdőbe akar jutni. Halmert a mozdulatlanul fekvő lotta. hogv csörtet a rnene- Csikánvhoz sem szólni. Meg- ktilő. És ccvre közeledtek bénította a rémület, amikor egvmáshoz. Valkó már kint. felidézte, hogy Csikány az futott az erdőt átszelő úton.