Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)
1963-04-13 / 30. szám
1963. április 13. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Szövetkezei a ii. Felsőtold 1960-ban, Garáb 1961-ben termelőszövetkezeti községgé lett, néhány család kivételével, minden volt földtulajdonos a szövetkezet gazdálkodásától várta boldogulását. Felsötoldon több éves szívós felvilágosító munkával sikerült meggyőzni a spekulációból jól élő jobbmódú gazdákat is a szövetkezet számukra is előnyös fölényéről, biztonságáról, Garáb parasztjai, akik a mostoha természeti viszonyokkal egyénenként képtelenek megküzdeni, önként határozták el a szövetkezet megalakítását. A fel- sőtoldi termelőszövetkezetnek a „Május 1”, a garábi szövetkezetnek pedig a „II. Rákóczi” nevet adták a közösségi gazdálkodásra vállalkozó tagok. Lehet, hogy néhány család jobban élt, mielőtt a termelőszövetkezetbe vitte földjét, de a tagság túlnyomó többsége Felsötoldon meggyőződött arról háromévi gazdálkodás alatt, hogy a szövetkezet biztonságos, jó életet nyújt. Néhányan, akik a szövetkezet szervezése idején, a havi fix fizetés bűvöletében ipari üzembe, bányába mentek dolgozni, a szövetkezet fejlődését látva most vissza szeretnének térni, felvételüket kérik a termelőszövetkezetbe. 1962 nehéz esztendeje volt a mezőgazdaságnak, rendkívüli aszály, szárazság akadályozta a tervszerű termelést, a felsőtoldi tsz-tagok mégis elégedettek jövedelmükkel. Példaként két szövetkezeti tag jövedelmét részletezem. Juricska Ferenc hetvenesztendős, beteges nyugdíjas tag, csak úgy mellékesen, főleg a nyári időszakban vállalt könnyebb munkákat: 200 munkaegységet teljesített. A nyugdíján kívül, ami fix pénzösszeg, Juricska Ferenc a szövetkezettől a következő terményeket kapta: 6,6 mázsa búzát, 2,6 mázsa árpát. 2,2 mázsa kukoricát, 6 mázsa szénát, 2 mázsa lucernát és 2 mázsa takarmányszalmát, azonkívül 2640 forint készpénzt. Volt egy hold háztáji földje, ezen csaknem tizenöt mázsa kukoricája termett, hizlalt és levágott két 180 kilós mangalica sertést, eladott egy tehenet 6800 forintért. Kucsik András a szorgalmasabb, dolgosabb emberek közül való, feleségével együtt 915 munkaegységet teljesített. A közösből a következő részesedéshez jutott a család 1962-ben. Termény és készpénz mázsa egységár forintban forint-érték összesen Búza 30,19 208 6279,52 Árpa 11,89 200 2378,— Kukorica 10,06 120 1207,20 Széna (réti) 27,45 70 1921,50 ^Pillangós széna 9,15 100 915,— Taka rmányszalma 9,15 20 183,— Készpénz 12 078,— Összesen: 24 962,22 Meg kell jegyezni, hogy a termények forint-értékét állami felvásárlási áron számoltam, a piacokon a búza 300—350, a kukorica 300—400 forinton kelt el s hasonlóan jóval nagyobb a szabadpiaci ára a szálastakarmányoknak is. Azonkívül Kucsikéknak is megvan az egy hold háztáji földjük és a háztáji, gazdaságuk, ennek a, jövedelmét nem részletezem, csak annyit, hogy a háztájiban Tévő két tehén után egyetlen hónap alatt 3000 forint tejpénzt vettek fel a Tejipari Vállalattól. Egy kritikus év A felsőtoldi szövetkezet harmadik éve biztonságos, állandó jövedelmet nyújt tagjainak. A szántóföldi termelés kisebb, az állattenyésztés kétszeres jövedelmet ad. Kétségtelen, hogy nógrádi viszonyok között az állattenyésztés kell legyen a fő gazdálkodási ágazat, de a növénytermesztésben is sok még a tartalék. Tavaly olyan esőtlen év volt, hogy a patakok kiszáradtak és egész évben alig hullott 200—300 milliméter csapadék, a növénytermesztés mégis kis híj- ján teljesítette tervét, számottevően csak egyes évelő növények megmaradását és a kukoricatermesztést akadályozta a rossz időjárás. Jobb időjárás és gondosabb munka, jobb talajerőutánpótlás esetén a növénytermesztés hozama lényegesen növelhető. 1962-ben a növénytermesztés bevétele 344 000 forint volt(ebből 77 000 forint az erdő bevétele!), az állattenyésztés ellenben 690 000 forintA szántóföldi növénytermesztés szerkezeti megoszlása és a terméshozam 1962-ben a következő volt: összes Növény Terület Terv _______Tény_______termés B úza 130 kh 10 mazsa 10,5 mázsa 1370 mázsa Rozs 20 6 a 1,8 ti 36 ti Őszi árpa 14 » 10 f 13,4 ti 188 ti Tavaszi árpa 56 10 a 8,9 ti 500 ti Zab 15 6 ti 4,7 it 70 ti Kukorica 60 13 it 7,7 ti 467 ti Borsó 25 10 ff 7,2 ti 182 ti Cukorrépa 10 150 ti 111 ti 1119 ü Burgonya 20 it 100 ii 35 ti 702 ti Silókukorica 20 if 200 ti 210 it 4200 tt Az állattenyésztés adta a legnagyobb jövedelmet Felsötoldon, mégis sok a fogyatékosság az állattenyésztésben is. Száz katasztrális holdra 8,6 számosállat jut, de igen kicsi a közös gazdaságban található tehenek száma. 1963 elején Tavaly látták az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a felsötoldiak a D—4K univerzális traktort. Elhatározták, hogy az idén vásárolnak egyet ebből a gépcsodából hegyek tálján a következő szövetkezeti tartásban levő állatokkal ren keztek: 77 szarvasmarha (ebből 21 tehén), 131 sertés (eb. 21 anyakoca és 59 hízó), 229 juh (ebből 159 az anya). I. figyelembe vesszük, hogy a felsőtoldi föld terméséből egye len uradalom kétszer annyi tehenet tartott s a háztáji állat állomány is nagyobb volt, mint most, akkor a fejlesztésnél igen nagy tartalékai vannak. Az állatállomány növelésér. azért is nagyon nagy szükség van, mert az elhanyagolt föl dek trágyázása nélkül aligha várható a növénytermesztés hozamainak növekedése. A szövetkezet vezetősége arra hivatkozik, hogy kevés a férőhely, újabb istállókat kellene építeniük s egyelőre, ha állami hitelt nem kapnak, le kell mondaniuk a közös állat- állomány növeléséről, mert egyelőre a gépparkot akarják növelni. Van ugyan már három traktoruk a hozzájuk tartozó munkagépekkel s az idén szeretnének egy modern, áramvonalas D—4K traktort is vásárolni, de az többe kerül, mint a növénytermesztés egész tavalyi bevétele volt. A felsőtoldi Május 1 Termelőszövetkezetben minden teljesített munkaegység 27,17 forintot ért, Garában pedií csaknem 24 forintot fizettek munkaegységenként. A két szövetkezetben a jövedelem látszólag alig tér el egymástól, a valóságban azonban óriási a különbség Felsőtold és Garáb gazdálkodása között. A termelőszövetkezet tagjai csak 14,24 forintot „gazdálkodtak ki’’ munkaegységként, a különbözetet az úgynevezett „vissza nem térítendő dotációból” kapták a szövetkezeti tagok. Garábon dotáció nélkül az egy tagra jutó jövedelem 2523 forint lett volna és csak dotációval érte el a 4500 forintot. Felsötoldon viszont az egy dolgozó tagra jutó jövedelem. 7204 forint. A garábi II. Rákóczi Termelőszövetkezetben nemcsak a csapadéktalan száraz év, nemcsak a mostoha természeti viszonyok, hanem a vezetés szakszerűtlensége és könnyelműsége, azonkívül a tagok hanyagsága, nemtörődömsége és lelkiismeretlen vagyonkezelése is hozzájárult az eredménytelen gazdálkodáshoz. Emberek a közösben Az új szövetkezetek kezdeti nehézségeit szokás az úgynevezett objektív körülményekkel magyarázni. A szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés szerkezeti és alapvető változásokat idézett elő a mezőgazdaságban s ehhez hiányzott a szövetkezetbe tömörült parasztok anyagi fel- készültsége. Még az igazán nagymérvű állami támogatás sem segíti át zökkenő nélkül a szövetkezeti parasztokat az átmeneti megpróbáltatásokon. A kisparcellán a ló és az igába fogott szarvasmarha is elvégezte a munkát, a nagytáblás gazdálkodáshoz különböző típusú traktorok és változatos műveletek végzésére alkalmas munkagépek kellenek. Márpedig a hazai gépipar képtelen kielégíteni az országosan felmerült igényeket, ráadásul a szomszédos szocialista országok is erőgéphiánnyal küzdenek, tehát import által sem lehet azonnal könnyíteni a helyzeten. A kisüzemi, egyéni gazdálkodás idején a lakóházhoz tartozó Herédi Sándor népszerű ember Felsötoldon, nagyon tisztelik' a szövetkezet tagjai példamutató szorgalmáért is. Ha a szükség úgy kívánja a traktor „nyergébe” is felpattan. De a tsz-elnöknek — ezt bizonyára Herédi elvtárs is jól tudja! — nem ez az elsőrendű feladata. neki nem egy traktort, tehát nem a részletmunkát, hanem a nagyüzemi gazdaságot kell irányítania. kisebb istállók és ólak is megoldották a tehenek, sertések, baromfifélék elhelyezését, a szövetkezetben viszont nagy gazdasági épületek kellenek s elenyésző az olyan község, ahol a volt földesúri uradalmaktól használható majorságokat örököltek a felszabadult, földhöz jutott kis- és középparasztok. S ha az építkezéseknek pénzügyi korlátái nem is lennének, az igényeknek és szükségletnek megfelelő nagyüzemi gazdasági épületek felépítéséhez mégis hosszabb idő kell, hiszen építőanyag és építőmunkás nem áll korlátlanul rendelkezésre. A gépvásárlási és építkezési hitelek iránt nagy a kereslet, Felsötoldon is szívesen elfogadnának többévtizedes törlesztésre egy százférőhelyes szarvasmarha istállót, Garábon meg éppenséggel híjján vannak minden nagyüzemi gazdasági épületnek, de még ennél is sürgetőbbnek és kifizetőbbnek tartják a gépvásárlást, mert a saját géppel gazdaságosabban dolgoztatnak az állami gépállomás gépeinél. Ezek tehát a gyakrabban hangoztatott akadályozó tényezők: a gép- és épülethiány. S ebben sok az igazság, hiszen a szövetkezetek nem a parasztok önkéntes társulásával, hanem a szükséges feltételek megteremtésével válnak nagyüzemi gazdaságokká. Márpedig a nagyüzemi feltételeket „menet közben”, a mezőgazdasági munkák gondjainak és kockázatának árnyékában, az állami támogatással és a saját erővel gazdálkodva saját maguknak kell megteremteniük. A jó szövetkezetek példája azt igazolja, hogy ott ahol a szövetkezeti tagság megfelelő szorgalommal, hozzáértéssel és fegyelemmel látott a számára újszerű gazdálkodáshoz, a kedvezőtlenebb gazdasági adottságok esetén is nagyobb átlagjövedelmet értek el a szövetkezeti parasztok, mint az egyéni gazdálkodás ideién. Példának igen jó a felsőtoldi Május 1 Termelőszövetkezet eredménye, ahol a közösségi és a háztáji jövedelem akkora, hogy a lakosság kevésbé kifizetőnek találja az ipari munkába járást pedig Nógrád megyében az iparban dolgozók havi átlagbére meghaladja a kétezer forintot. Ettől függetlenül Felsötoldon még közel sem használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek a jelenlegi színvonalon is adva vannak, hiszen a zárszámadó közgyűlés Nagy a sikere a kocakihelyezési akciónak Felsötoldon, többek között Búzás Jenő is igényelt Cornwall-kocát, amelyet a koca három süldőjével fog „kifizetni”. beszámolója is számos fogyatékosságra hívta fel a figyelmet. Most már Felsötoldon a szövetkezeti gazdálkodásnak csaknem annyi apostola van, ahány szövetkezeti tagot a könyvelésben tartanak nyílván. Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy ezekután mindenki mindennel elégedett s önfeledten tapsolnak a hibáknak is. A lét és tudat összefüggése határozta meg Garábon is a szövetkezeti tagok magatartását, amikor jónéhányan nemcsak a munkáktól maradtak távol, hanem engedély nélkül hordták, vitték a termést. Nem törődtek a terv- gazdálkodással s nem gondoltak arra, hogy tartalékolás nélkül nem számíthatnak fokozatos, folyamatos javulásra. Csak a maguk kis háztáji gazdaságát nézték. S mind Garábon, mind Felsötoldon több jó parasztgazda elfelejtette, hogy egyéni gazda korában hányszor megkoplalta az építkezést, jószág- vagy gépvásárlást, persze abban a tudatban, hogy idővel a takarékosság és a befektetés bőségesen megtérül. Márpedig építkezésre, vásárlásra a szövetkezetben is jócskán kell költenie. Mindenesetre nagy tudatformáló hatásuk van a minta szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, amelyeket hivatalosan bemutató gazdaságoknak nevezünk. A látogatók személyesen győződhetnek meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről és hasznos agrotechnikai és állattenyésztési tanácsokat kaphatnak további munkájukhoz. Harmadik éve, hogy Felsőtold népe, a termelőszövetkezettől várja boldogulását, azóta az emberek gondolkozásmódja, magatartása sokat fejlődött és tapasztalatokban is gazdagodtak. Amikor a gyengén gazdálkodó garábival hasonlítják össze olajozottan működő szövetkezetüket, a meggyőződés hangján állapíthatják meg, hogy ebben elsősorban a vezetés minősége és a tagság személyes érdekeltségének foka tükröződik. A termelőszövetkezeteknek valóban nagy előnye, hogy a tagok összessége, a közgyűlés választja meg a vezetőséget és ez a széleskörű szövetkezeti demokrácia módot ad a kollektív vélemény érvényesítésére. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közösség választása feltétlenül tökéletes. A felsőtoldi tagok például iól választottak, amikor Herédi Sándort, a szövetkezet jelenlegi elnökét tisztelték meg bizalmukkal. Herédi Sándor a negyvenévesek korosztályához tartozik, a legmélyebbről indult, gyerekkorát uradalmakban töltötte, felesége is napszámosként dolgozott Bitóék és Feldmanék birtokán, de fogékony, szívós, törekvő ember és a mezőgazdaság átszervezése után is lépést tudott tartani a fejlődéssel. Garábon viszont csalódást okozott az első év, a tsz-elnök nem tudott megbirkózni az újszerű, nagyüzemi követelményekkel. Az idén különösen számos jel árulkodik arról, hogy az irányító apparátusban dolgozók látásmódja jóirányban változott, a támogatás alatt valóban a gazdasági és szakmai segítségadást értik és nem a beavatkozást a szövetkezetek belső ügyeibe. A szövetkezeti tagok is bátrabban élnek demokratikus jogaikkal, bírálják a vezetőket, tanácsokat adnak a vetésszerkezet átalakításához, a jobb munkára serkentőbb jövedelemelosztási formák megválasztásához, levetkezik a tapintatot és szemérmet, mert rájöttek, hogy tartózkodásuk csak árt a szövetkezet ügyének s ha nem szólnak a hibákról, csökken a jövedelem. Olyan élénk zárszámadó közgyűléseket régen tartottak a termelőszövetkezetek Nógrád megyében, mint az idén januárban és februárban. Garábon is viharos számonkérésre került sor, az eredménytelen esztendőért elsősorban a szövetkezet elnökét és egy-két megtévedt vezetőségi tagot hibáztattak. „Miért nem ártott az aszály Felsötoldon?” — kérdezték — „És miért ártott annyit Garábon?!” Egy „új magyar Má- ria-siralom” sorait idézgették: „Óh, Szűz Mária, drága kincs. aki nem lop, annak nincs!...” Mert valóban, amíg Felsötoldon azok jártak jól, akik kitartó szorgalommal dolgpztak egész éven át, addig Garábon a fedhetetlen életű, szorgalmas tagok kamrája és góréja üresen maradt, az „élelmeseké” viszont munka nélkül is hamar megtelt. A közgyűlés tehát ítélkezett, a tiszta, becsületes élet mellett döntött. A gyengekezű elnöknek távoznia kellett, s megválasztották elnöküknek a felsőtoldi tsz-elnököt, Herédi Sándort. Aki egy szövetkezetét felvirágoztatott, annak lesz ereje és képessége egy másik szövetkezetben is rendet teremteni. Herédi Sándor az idén már két község két szövetkezetének gondjait hordozza a vállán. Felsőtold és Garáb, mely közigazgatásilag ezidáig is összetartozott, ezzel még közelebb jutott egymáshoz. A két falu népe is tovább szövögeti a barátság szálait, úgy gondolják, hogyha összefognak, kölcsönösen segítik egymást, többet terem majd a köves, kavicsos föld is. fosz- lósabb lesz a kenyér a két falu szövetkezeti parasztjainak asztalán. Felsötoldon és Garábon talán ma még több verejtéket kíván a földművelés, de az emberek itt sem jobbak és itt sem rosszabbak, mint máshol és a cél sem lebeg elérhetetlenebb távolságban, mint bárhol az országban. Csak az előrehaladás járhatóbb utait kell megkeresni és megtalálni. (vége)
