Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)
1963-04-13 / 30. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1983. április 13; 'fÍTTÓl^R^zt Mintha ama nagyhírű palóc fafaragó, öreg Szabó István mintázta volna nagyoló vésővel Mónis János arcát. Boltos homloka, horgas orra, ma* kacs álla, egész tartása, állása tömör darabosság. Emlékszem pontosan, hogy ismerkedtem össze vele. Színházi truppal jártam kint a faluban s ő, mint gazdája a művelődési hajléknak, ott serénykedett az érdemes társaság körül. Vizsgálta az öltözők rendbelévőségét, puhatolta a művészek gasztronómiai hajlandóságát s végülis még az előadás előtti ráérős másfél órában egyszercsak valami lakodalmas méretű tálon rántottcsibe illatozott előttünk. Míg majszoltuk étvággyal a pirosbarna morzsájú húst, a könnyelmű társaság hivatásos tréfacsinálója, Neményi unszolta váltig a restellősebb pályatársakat: — Ne kéressétek magatokat ne kíméljétek a gazdát, isten tartsa meg a jó szokását. Marad még a tyúkásza- todban, igaz, János? Mónis mosolygott, bóloga- gott átlagnál nagyobbra szabott fejével, hogy helyes nem kell kímélni, Mónisné meg, — készséges, kedves lélek, jó tíz évvel fiatalabb az embernél .kicsit pirulva, ám boldogan, hogy ilyen bohó, ek- sztra hivatást űzök falkájá- ba került, egy vendégtől másikhoz repkedett, újabb falatokat ajánlva. Volt még idő a kezdésig, Neményi engedett a hívásnak. átment rövid vendégségbe Mónis ékhoz. Ismerték egymást régebbről, láttuk. Városi embernek, kivált az ilyen bohémféléknek olyanok ezek az apró pa’ócfaluk. mint a gólyarabság. Két, három. négy órára még oda- kötöztetik magukat a színpad gályájához, hajtják a szavak lapátját, aztán már iramodnak' "Is tovább "'’az alkalmi rabok. Ilyen házigazda, vendéglátó nem mindenütt akad, mint ez a bolond Mónis. aki. ha jól megnézzük, nyakára tehette a kést vaav hat pár csirkének. Persze. biz^s nagv tisztességnek tartja, főleg az asszonv. hogy művészeket traktálhat. — szólt egv hang hazafelé a sötétre oltott Ika- ruszban. Mert erről tetet vékonyan. álmosan a szó. A hangban némi lenézés bujkált. Halk kuncogások jelezték innen, onnan is, hogy találkoztak a nézetek. — Én nagyon régtől ismerem. .. — jelentette ki csendesen, de feltűnően határozottan Neményi. — Régtől ismerem, — húzta alá ismételve, — a falusi gyermekkoromtól .Nem olyan ember az. Az asszony sem. —■ No nézd csak, mi derül ki. .. álmélkodott egy hang. — Azt hittem pesti vagy. — Az ember olyan, mint a gyík. Felveszi annak a környezetnek a hasonlatosságát, amiben él. De nem rólam van szó. Akarjátok az életét hallani? Mondhatom, nem mindennapi. A kocsiban nem sok jele mutatkozot a kíváncsiságnak, riö Neményi úgy látez’v. e' főtételt akart szolgáltatni barátjának. Úgy érezte: tartozik ezzel. — Abban a világtól elzárt hegyi faluban, ahol én nőttem, még mi. gyerekek is jól ismertük Mónisék életét. Jól ismertük, mert beszé'tek, hogy Mónis Jancsi apja nyughatatlan természetű ember volt. Beszélték, hogy 19- ben szerepet vitt a Droletár diktatúrában. direktóriumi elnöke lett volna a falunak, hogy emiatt később sokat zak’atták s így kötötte fel magát a szénapad;áson. Jancsi anyját viszont roppant templomos asszonvnak tudtuk. Pár hold földjük volt. az maradt az asszonvra. meg a két gyerekre s azt is emlegették a faluban, okosan tett az ember, hogy kötelet tett a nyakára. így ieealább az özvegvnek. meg az árváknak kegyelmet adott az uralom nem vette el a kis vagyont. Az özvegy is mindenhogy azon igyekezett, hogy feledtesse a foltot, amit a kommunistaság akkoriban jelentett. Kevés ájtatosabbbat láttam nála azóta is. — Na. ez akkor alighanem kiváló káder. — hallatszott a sötétbdh gunyorosan. — Csak várjátok a többit... Felizzott Neményi cigarettájának parazsa, aztán folytatta: — Jóeszü gyerek volt ez a Jani, élénk fantáziájú. Egy alkalommal valami vándor bábjátékos vetődött hozzánk az iskolába. Nagy eseménv volt ez nekünk s valósággal lázban éltünk utána. Bábokat eszkábáltunk mi is kukoricacsutkából, háncsból, burgonyából s naphosszat eltelt vele a szórakozás. Jani meg különösen bolondja lett a primitív színháznak. Ezzel mesterkedett, produkálta magát nagy gyönyörűségünkre és én ma sem tudom, nem onnan ered-e minden vonzódásom e rohadt pálya iránt. A tanítónk is igen kedvelte ezt a gyereket, mert ahogy már nagyobbacskák lettünk, jó hasznát vette mindenféle iskolai ünnepségek alkalmával.. Szavalni, dalolni, bábozni, produkálta a szülők előtt, Mónis néni meg imádkozta buzgalommal az ura régi bűneit és főképp az utolsót. hogv így eldobta magától a világot. — Hát addig imádkozott, míg beimádkozta a fiát a tanító, meg a plébános pártolásával a felsőbb iskolákba. Legalább úr lesz a gyerek elfeledi apja pogányságát. — így mondta egvszer előttem a plébános Mónis néninek. — S csakugyan .eljárt a oüs- pöknél s Jani a püspök, s persze a példás jámborsága, magaviseleté s nem utolsósorban az esze révén bejutott a Pius főgimnáz!umba, Pécsett, Engem polgáriba adtak apámék s akkortól már Mkábte csak nyaranta, '"nagy szünidőben, vagy karácsonyi ünnepeken találkoztunk. Any- nyit tudtam csak róla, hogy ferences növendék, hogy csupa grófokkal, bárókkal, gazdagabb fiukkal jár és egyszer hallottam, hogy valamiféle baja támadt az iskolahatóságokkal: színésznek akart állni. — Az apja vére!... panaszolta tele a falut akkor Mónis néni és úgy látszik, használtak a könyörgései, mert elsimult a dolog. — Szóval hátat fordított Tháliának... — szólott hátra soffőrünk, aki szívesen vette hogy beszél valaki, mert a beszéd éberebbé tette a volán mellett. — Igen, — folytatta történetét barátunk, — szerzetespapi főiskolára ment. Persze anyja akaratából, nem egészen önszántából tette, s nem is ment minden nehézség nélkül a dolog, hisz az apja, amint már mondtam, nemcsak vörösködött, de ráadásul öngyilkossá lett s ez főbenjáró bűn katolikus családban. Az anya buzgósága azonban a követ is meolá- gyította volna. Elvégezte hát a ferences hittudom ánvi főiskolát s olyan csuhás lett, mint a többi. Daróeba öltözött .kötéllel a derekán, saruval a lábán. — Na, akkor lőttek a szi- részábrándnak, — lökte hátra a vezető. Neményi megemelte folyton parázsló cigarettáját. gette jobbra-balra a vöröslő pontocskát a levecőbeo azzal jelzett nemet a sötétben. ... — Valamivel a háború után, Esztergomban időztünk egy keveset a társulattal, mert én akkor már színész voltam. Tudjátok, akkoriban mindent játszottunk, a helyhez illően még egy passiót is, hadd hízzanak tő’e a papok.;. A délutáni előadáson egyszercsak kopogás az öltözőm ajtaján. Egy csuhás. Az én Mónis János barátom. Kenetes a végtelenségig. de érzem, hogy motosz - kál benne valami s ahogy társalgásunk a közös, régi dolgokról, olvad róla lassanként a kenet. — Tudod — kezd vallani nekem — mindig érdekelt a színjáték. Persze, — védekezik, — ami a dolog nevelési, pedagógiai részét illeti. .. Nem is hagytam fel vele egészen. Csináltam egy asztalra szerelhető kis színházat s a rend keretén belül járom az óvodákat, elemi iskolákat... — Szóval, mégiscsak szinész lettél?. .. Elpirult, mint a gyerek. — Hát nem egészen... De tudod megköszönném... igazán nagyon-nagyon hálás lennék, ha hozzá segíthetnél ehhez a mostani darabhoz. Eljátszhatnánk a bábokkal. — Na, és hogy jutottál el az előadásra? — kérdeztem. Kegyetlenül zavarba jött, hogy erről kell vallani, mert égető szégyent kellett kiteregetnie, ha őszinte hozzám. De győzött benne a gyerek-paj- táskodás. — Tudod, — mosolygott fanyarul, — nálunk úgy megy ez, hogy a rendfőnöktől kell kérni. — S hogyan kéritek?... — Az ilyen léleképítő művekhez elég könnyen megy. Letérdel az ember, elmondja az óhaját és megkapja a szükséges összeget, ami kell. Csak eny- nyi. — tette hozzá ha'kan, mint akit megvertek. — És ez mindig így megy? — faggattam. — Mindig ... És az is megesik, hogy nem lehet. Ha valamiért penitenciát mérnek ránk. — Nem nekem való hivatal. humorizált a soffőr. — JOBBÁGY KAROLY: ÚJ HÍVŐK Ülnek. Előttük pálinkás-pohár. De nem isznak, mind valamire vá. engem figyelnek, a „költőt” lesik, ki itt van és most verset mond nekik. Egy öreg gulyás — éppen szemben ül — mozgatja száját, de csak bent, belül mondja, ismétli a bennem fakadt, véremmel átgyúrt tőmondatokat. Az új téeszből tíz — vagy tizenöt ember, meg pár lány, aki összejött. Az ablakon túl tornyos templom áll. Vasárnap van. A pap tán prédikál. De ők most tőlem várják (ha palást nincs is rajtam) a jó vigasztalást, a sok kínlódás, vívódás után, mit végigéltek annyi éjszakán. Ott túl, a másik — nem tud már igét, mely a „jövendő” markát fejti szét. — Hátha majd ez? és úgy lesik szavam, mintha az Isten szólna általam. Most kéne lelni olyan szót, mivel elérném, hogy megnyugvás öntse el az új életben új útnak eredt gyanakvó, kissé félénk lelkeket. Mi áll mögöttük? Mennyi viadal! Bennük nőtt kígyók fullánkjaival szokás... gyerekkor szörnyetegein kell győzzenek most penge rímeim. A Kor szentelt fel. S kiket holt rege biztatgatott, — új hívők serege néz rám az asztal hósáncain át s várja hite evangéliumát. Nógrádmarcal, Aranykalász Tsz., 1960. november 27. •A tehetséges fiatal költőt, Nógrád megye szülöttét április 4-én a József Attila-dij második fokozatával tüntették ki. lottam, hogy nagybeteg, kór- tönből. Nem akarok aszkéta Vád és védőbeszéd volt, házban fekszik, igen súlyos lenni!... A teljes életet aka- amit együttesen elmondott... r°m‘' ‘ — Kérem, ne csapjuk be — Nahát!... Csakugyan önmagunkat. Ami volt, volt. — Meningoencephalitis...? romantikus. Tudjuk. Nekünk az a fontoA kocsi már a város asz- sabb: mosij Én azt hiszem> faltján gördült puhán. Meg- ^ems, azt hiszem, nem vameningoencephalitissal — Miféle szerzet az? Komisz és alattomos agyve lőgyúlladás... önkívülettel, eszméletvesztéssel, bágyadtság- érkeztünk A társaság nyu- ^unk olyan gazdagok, hogv gal és gyakran valami bé- erKezlun<' A rarsasag nyu -----K wi C.O cg y Clxvx cm v ccidiiiii Mv ' , , , nulással való gyógyúlás. Na- §ovora tort- gyón rossz bőrben volt, de nem volna, — jelzett egy fehér főkötős nőre a kórteremben, — azt sem tudom hogyan bírnám az irtóelőitéletből Látod ,te boldog valakit puszta félrétegyünk. És most, láthatjátok, itt . . eszméletnél, mikor nála jár- van, — jutott a történet vé- , j.1. nem teszl leire, tam. — Ha ez a nővérke gére Neményi. “e elégedjek meg ott, ahol- van. — És az asszony? — kér- .. ... dezte türelmetlenül a szubrett. Na, látják, eh tarsak ez — Jól sejted, Banális tör- fz: am\ t(:vfs- 801 karos- Tu! vatnc ténetnek hat, színpadon meg könnyelműek vagyunk mi... zatos fájdalmakat. — Jofor- »u » ’ " mert ez az ember nemcsak mán csak ő beszélt akkor: - a^>a a jó pedagógus, aki szerzetes ‘ ' ” ember fzony az a kórházi nővér, múUtal de tufs ajakit említettem. possaggal tanítja azt, amit kell, — es, ha kell ostoba A tanácskozáson minden ^aI1f! babonak ellenében. De oldalról meghányták-vetették b^szkf k^b<*n“k> ~ mert a dolgot, mégsem bírtak zöld- büszkélkedhetnénk egyéb erágra vergődni. Hiába: ke- ^keivel, más kiválóságaival vés a pedagógus, a középis- ls' kólái tanár, ezen pillanatnjó- — Talán mindjárt szentté lag nem lehet segíteni. Majd is avathatnánk. Hogy a témá- az idő megoldja. De hát ad- hál maradjunk. — próbán a cia ... mégis ... Semmi lehető- derű vizeire evezni a személység? zctis. "rr* Aftför 'ftföttií HöfT füÍeni!r' í'De Hátai netn hagyta ma.»««fiaeiÄSjäfcWSßi» *> áüioUn utasa * **’ — Mónis.' Mónis.T ? Esz-™” LáltáWiy nemrég elgv mtftendő is eltelt, amióta törté- s°rat ennek a Monisnak; netét hallottam, nehezen ta- s2mte csodalatos amit láltam vissza hozzá az em- ezekkel a wrlmitív bábukkal lékezetemben. Mit akarnak Produkál Higyje eh többet veje? ad. mint húsz katedrái ma. , , ,, gyarázat. — Mégiscsak be kellene hoznunk gimnáziumba. Minden érvet fel sora koztaíKár őt nekünk magyar-latin va várakozással ült le. képesítéssel általános iskolá- A fejek konokul az asztalban elvesztegetnünk. — erős- lapjára súnvítottak és hal- ködött az értekezletnek Rátái, gatás ült a teremre. Hiába... a tanulmányi előadó. nagy a felelősség az ilyesmi— Ugyan!... Megállapod- ban”- ki .^nernb teljes Öleltünk egyszer már, hogy nem lel vállalni. megy a dolog. Nem megy, ...És különben is! A ía- hiába. nem. na. Olyan rosszul lusi palántáknak nincs t->lán mégsem állunk, hogy szerze- szükségük nagytudcmányú tesre bízzuk a középiskolá- kertészre? Kát jól dolgozni sokat. — tromfolta le valaki csak éppen városon lehet...? a teremben, — nem ismertem. — x — — Kérem.. . — erősködöt tovább a kis Rátái, — ennek Az értekezlet, amiben össze* az embernek semmi különös ültek, r.ey jottányival sem bűne nincs. Ellenforradalmi vitte e’őbbre az ügyeket, szerepe abszolút pozitív és emellett kiváló pedagógus. Nem látom be. miért ne lehetne a képesítésének megfelelő helyen? «VcTizr De. hogy ugrott ki a csuhából? Mert kiugrott, látom, méghozzá alaposan. Két gyereke is van. — Pár évvel azután megint találkoztunk. Addigra mezei módon elvégezte a bőlcsésze- tet, szakvizsgát tett magyar- latin szakon s akkor magyar irodalmat tanított. Ennyit változott az élete. Az ünnepélyrendezésekről ekkor sem mondott le, szervezte, csinálta, kitartó buzgalommal. Nem volt ez igazi csuhás sohasem. — De arról mit tudsz, hogyan hagyta faképnél az egészet? — élénkült meg most már a szubrett is. Egy nőnek mindig izgató, hogyan veti le a szoknyát — egy férfi, még ha egy má- s;k nő kedvéért teszi is. — Elmondhatom, ha crde kel. És folytatta: — Harmadik találkozásunk kor én látogattam meg. Halvagy. .; Azt csinálod, ami szived szerinti. És én?... Mi az én életem? . . . Egy sivár cella?. . . mert az a szobám s a rendfőnök a rabtartóm. Ugye, már gyerekeid is vannak? — Keserű volt, mint a pipacsszirom, amit gyermekkorunkban rágcsáltunk. Feküdt mozdulatlanul,' de a láztól éppoly izzón, mint a pipacs s csak nagy sokára szólalt meg újra: — Elegem van az alázatból és a megalázkodásból. Nálunk a papi szemináriumon, a teológián a marxizmust is tanították. Meg kell ismerni az ellenfél fegyveren is... Láttam, hoar küszködik még a vallomás egv utolsó hullámával s végül kiáradt belőle. — Ha isten megsegít, ha felgyógyulok, kilépek a rendből meg házasodom. Elmegyek tanítar' akárhová. Vagy ha nem kellek elmegyek bárminek, csak el, el, el ebből a bórOlimpiai tárgy nyeremény sorsjeggyel a szerencsés nyertesek megtekinthetik a tokiói nyári és az insbrucki téli olimpiai játékok 5»4 Vegyen Olimpiai Tárgy nyeremény sorsjegyei! A sorsjegy ára 4.— Ft. iinos utazáson kívül egy berendezett két szobás .üklakást, 3 db személygépkocsit nyerhet több ezer egyéb értékes nyereményhez juthat. \ sorsjegyek az újságárusoknál, a trafikokban a TOTO—LOTTO kirendeltségeknél és a postahivatalokban kapbatók. (244)
