Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)

1963-04-13 / 30. szám

4

nógrádinépüjsac

T9Ä3: április 13.

JőásiiéH u ép szo kás ain k

• »*♦ **♦ >*♦ *\* *** *** «$* *+*

Eszter nem nagy kedvvel „írja” a tojásokat, hiszen ma már a legényeknek ilyet nem szokás adni. csak a kis locsolóknak. a gyerekeknek adnak belőle egyet-kettőt a pénz mellé.

— Ejnye de ügyetlen vagy lányom. Szebben hímezd azokat a tojásokat! — Mit szól maid Bori néni meg a többiek. ha a gyerekük eljön locsolkodni és ilyen hírries- toiásokat visz haza — mondja ismét Fazekasné. amikor észre veszi, hogy az Eszti kezében tartott toláson a viasz szétfutott.

— Add csak ide azt az i.írót”, így kell hímezni ni.

— Ezzel leül lánya mellé,

kezébe veszi az írót. viaszba mártja és csodálatos virágmintákat varázsol a tojásokra. Némelyikre még a lánya nevét is ráírja. — Micsoda fiatalok vagytok ti, nem értetek az ' seréjrú fjéz.

tudtok Serfiinit " csak twistelni, Bezzeg, amikor még én lány voltam nem ígv ünnepeltük a hűsvétot mint ti. A tojásokat száz számra hímeztük. Mindenkinek adtunk belőle, aki eljött bennünket meglocsolni. Sőt délután, egvik lánvoajtásunktól. kivarrott zsebkendőbe tett tojásokat küldtünk a legényeknek. Természetes, hoffv a legények sem küldték visza üresen a zsebkendőt: cukrot, süteményt, fügét tettek bele.

— Ah. ma már a legények sem olyanok mint az én lánv- koromban. Azokat a szét) szokásokat mind e'haeyiák. amelvek akkor voltak. Az én időmben, húsvét vasárnnnián a legények jártak ..tojjist hajtani.”

— Hát az mi volt? — szólal meg Eszti. Erről még sohasem szólt nekem édesanyám.

— Az úgy volt — mondja tovább Fazekasné — hogy a legények több csoportban végigjárták a lányos házakat. Minden lányos ház ablakán beszóltak, beköszöntek. Ilyenkor 4—5 tojást kellett a kosarukba tenni. Az összegvűj- tött tojásokat valamelyik háznál megsütötték és megették. Éjfélig ettek-ittak. utána mentek öntözködni. Az elfogyasztott tolások héját annak a lánynak a háza előtt, akire haragudtak, felaggatták a fára. Nagy szégyen volt ez a lányra nézve, senki sem ment oda öntözködni.

— Még miket csináltak? — szólal meg ismét Eszti.

— Hát volt még ió néhánv szokás, amire már csak mi öregek emlékszünk. Ahogy így viszaemléksZem minden Nagypénteken, mint lányok, kora hajnalban lementünk patakhoz és megmostuk arcunkat. ho^y egész évben szépek lervünk. Még az állatokat is megmostuk. hogy

a betegség elkerülje őket. — Húsvét előtti vasárnap, vagyis Virágvasárnap, kiszét hajtottunk.

— Jancsi már hosszú idő óta a széken ült, fejét térdére hajtva azon gondolkozott, kinél kezdje meg holnap a locsolkodást. mérlegelte magában. hogy hánv házhoz kell elmennie, mit fog csinálni azzal a sok pénzzel és himestojással, amit a locsolással megkeres. Elmélkedéséből csak akkor ébredt fel. amikor édesanyja a kiszehaj- tást említette.

— Mondjon már valamit arról a kiszéről. én még sohasem hallattam róla — kérlelte Jancsi édesanyját.

— Minek mondjuk, hisz úgv sem hiszitek el. ti már csak bolondságnak, babona- ságnak tartjátok amiket én elmondok. Pedig ez a kisze mentette meg hosszú évtize... A „Van-e isten” című előadáson megjelent egy pap. Ejha! Ez igen! Abbamaradt a tánc — hiába az „Arab tangó” fülbemászó melódiája. A nap attrakciója, a zsákbafutás iránt megszűnt áz érdeklődés. Még a söntés előtti sor is megritkult, olyannyira, hogy oda lehetett férni és annyi sört inni, amennyi tetszik. Az előadó terem zsúfolásig megtelt.

— Az ősközösségi társadalom emberének gondolkodása fejletlen volt. Elszakadni a tárgyak konkrét sajátosságaitól és létrehozni elvont fogalmakat, mint például „ház, általában”, „tehén, általában” ...

Az első sorokból néhány cédulát dobtak föl az előadónak. Mikor az előadó, Taru- tyin elolvasta őket, elfojtott egy sóhajt és a következőket mondotta:

— Kérik, térjek a tárgyra. Nos, legyen! —Tarutyin mindkét karjával megtámaszkodott az asztalon, amint ezt tudomása szerint lánglelkű szónokok tenni szokták. — Tehát van-e isten? A leghatározottabban ki kell jelenteni, hogy isten nincs!

Minden fej a pap felé fordult. A közönség érdeklődése felébredt. A közönség színjátékot szimatolt.

Alexandr atya zavartan körülnézett. Ejnye, hová tévedj! Felállt és kiment az előcsarnokba.

Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, Tarutyin fölbátorodott. Villámgyorsan fölfogta, hogy a papot az isten küldte neki, ezt meg lehet lovagolni és meghódítani a hallgatóságot.

— No, lám, a mi előadásunkon egy pap tette tiszteletét! — emelte fel a hangját. — Hogy miért, látogatott meg benn v-y két. nem tudom. Azt viszont látom, hogy mihelyt

deken keresztül a községet a kolerától. Akkor még én sem éltem, amikor kolerajárvány volt a faluban. Most lehet annak már vagy száz esztendeje. Én is csak nagyapámtól hallottam. ... Forró nyár volt. de az emberek úgy haltak, mijit ahogy a legyek pusztulnak ősszel, amikor hidegre fordul az idő. Volt olyan nap amikor ötvenen is meghaltak. Az emberek csak a pálinkát itták, mert azt hitték, hogy az használ a kolera ellen. A falu lakóinak több mint a fele elpusztult.:: A koleiár- vány idején. valamelvik szomszédos községből egy ember ment nagyapámékhoz. azt javasolta, hogy a lányok készítsenek kiszét, vigyék végig a falun és a kolera azonnal megszűnik. így is történt. Azóta minden évben végig vitték a kiszét a faszóba került az isten, meglépett.

Az előadó teremben felcsattanó hahotázás megtorpanásra kényszerítette Alexandr atyát. Az előcsarnokig hallatszott, ahogy a közönség együttérzésétől fellelkesült előadó a szónoki létra legmagasabb fokán folytatta:

— Meglépett! A szent atya ... Jobban mondva szent fiú, hiszen nekem fiam lehetne (nevetés)... Meglépett azért, mert begyulladt, nehogy a nép megkérdezze, vajon miért nem dolgozik ez a jólmegtermett vasgyúró, miért él úgy, mint egy parazita, bo- londítva tudatlan vénasszonyokat?

^lexandr atya, akaratának megfeszítésével különválasztotta megbántottságát az igazságtól, amitől az igazság hirtelen félelmetesen hasonlatossá vált ahhoz, amit az imént Tarutyin mondott.

El kell tűrni. Elmenni mellette, mint azt már jónéhány- szor megtette.

De mintha valami lökte volna a terem felé. A józan ész parancsa ellenére Alexandr atya megfordult és ismét bement az előadó terembe.

A publikum megbolydult. A hátsó sorokban ülők felágaskodtak. A legutolsó sorban ülők még a székre is felálltak.

A pap tüntetőén végigsétált a termen, és letelepedett az első sorba, valami öregember mellé.

Tarutyint megzavarta a pap visszatérése. Ráadásul pont ide ül az orra elé. Miután alaposan leszedte róla a szentelt vizet. Megpróbált visszamenekülni a brossúrájához, de a betűk ugráltak a szeme előtt, egyik sor a másikra mászott, képtelen volt a szöveg értelmét fölfogni. Végül legyintett, s folytatta az előlun. nem is volt többé kolerajárvány.

— Ezt a szép husvét előtti szokást még mi is csináltuk lánykoromban. Virágvasárnap litánia után valamelyik lány- társunk házának udvarán készítettük el a kiszét. Az öltöztetéshez szükséges ruhát annak a menyecskének kellett adni, aki az elmúlt év őszén, vagy az év tavaszán ment férjhez. A ruha kiadását megtagadni nem illett. Ha mégis előfordult ilyen, akkor azt kiénekeltük. A kiszét úgy készítettük, hogy először kerestünk egy hosszú rudat, erre szalmából fejet csináltunk és bekötöttük fehér kendővel. A fejre ceruzával, vagy korommal szemet, szájat és orrot rajzoltunk. Ezután egv rövidebb fát keresztbe tettünk, ez volt a kisze keze. A test alakiát szalmából kiformáltuk, maid inget. pruszlikot és szoknyát adtunk rá. A feiere menyecske kendőt tettünk. Amikor már mindennel elkészültünk két lány felkapta a kiszét és elindultunk a falun végig; Közben ezt énekeltük:

„Haj ki kiszl, haj ki,

A szandai várba,

RyBjj be sódar, <ryo.|,i be,

A mi kis konyhánkba.

Kivisszük a betegséget,

Behozzuk az egészséget,

Haj ki kiszl, baj ki.”

— Kiszét azonban csak akkor hajtottunk, ha hamvazószerdától virágvasámapig asszonyhalott nem volt a faluban. Ha ez idő alatt asz- szonyt temettek, azt mondták. hogy a halott vitte ki a kiszét. Amikor a falu végire értünk, a kiszét levetkőztettük, a szalmát pedig bedobtuk a vízbe. A vizes szalmával megdörzsöltiik arcunkat. hogy ne legyünk szenlősek.

Jancsi nagy érdeklődéssel hallgatta édesanyja elbeszélését. Eszti azonban majdnem hogy hangosan felnevetett. Nem szólt semmit, csak úgy magában beszélt.

VITA

adást, ahogy mondani szokás, szabadon, papír nélkül.

— A marxizmus klasszikusai rámutattak, hogy a vallást a papok találták ki a dolgozó tömegek félrevezetésére.

A pap türelmetlenül 'fész- kelödni kezdett. A hallgatóság érdeklődése újra föléledt.

— íme, fiatal koromban engem is tanítottak hittanra. Arra kényszerítettek, hogy a Bibiliát és mindenféle ehhez hasonló ostobaságot bemagoljak. Itt, amint látom, zömében fiatalemberek ülnek, ifjúság, amely nem olvasta a Bibliát. És én mondom önöknek: hála istennek!

A terem felmorajlott. Barátságos, őszinte, szívből jövő kacagással.

Tarutyin zavartan mosolygott, s közben azon törte a fejét, mi volt a nevetséges abban, amit mondott, de sehogy sem jött rá.

— A Biblia — ostoba könyv! — tette hozzá, remélve, hogy ezzel sikerül a figyelmet újra magához ragadni. De a kísérlet eredménytelen maradt.

— Halljuk az isten szolgáját! — kiáltotta valaki.

A közönség csak ezt várta. Felkapta, mint egy jelszót és kórusban harsogta:

— Halljuk a papot! Halljuk a papot!

A pap felállt, a közönség felé fordult, mellére helyezve a kezét, mintegy kegyelmet kérve. A közönség még vigab- ban harsogta:

— Halljuk!

Mikor i Alexandr atya fellépett a színpadra, a teremben olyan csend lett ,mintha egy pillanat alatt elnéptelenedett volna.

— Az írás mondja: ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

A pap ott állt a közönség előtt, kezét a melléhez szorítva. A póz, a prédikátor póza,

—. Oh. miket tudtak azok

N. JERSOV:

VÁRATLAN

a régi öregek kitalálni; Nem — Miért azt a ruhát vet- igaz abból semmi; A beteg- bed fel Eszti? Vedd inkább ségtől nem véd meg bennün- a piros pettyeset. Bár egyik- ket más csak az orvos. ben sem vagytok szépek. Nem

Eszti még tovább is be- tudom miért kellett azt a részéi aetett volna magában, ha édesanyja sikolya és két nagy reccsenés el nem hese- geti gondolatait.

— Jaj istenem mi lesz velünk. mi lesz velünk. — fakadt ki Fazekasné. kötényét kezével szeméhez emelve.

Eszter és Jancsi egyszerre futottak édesanyjukhoz, hogy megtudják mi baj törént. Amint letekintettek a fődre megtudták a sírás és a recs- csenés eredetét. Édesanyjuk a szépen hímzett tojásokat tányérba rakta és úgv akarta a szekrénybe betenni. Közben a keze. vele egvütt a tányér is megbillent és két to- iás leesett a földre. Eszter hallotta már másoktól is. ha hímzett tojást leejtenek a földre, akkor abban a házban nem érdemes tvúkot ültetni. mert egv csirke sem kel ki alatta. Eszter nevetne mesélte el Jancsinak ezt a babonát és most már 6 is hangosan kacagott, hiszen az elmúlt évben, amikor senki nem volt otthon, négv hí- mestoiást tört össze mégis annvi csirkéjük volt. hogv mindennap levághattak volna egyet.

Gvorsan mindent a helyére raktak és pihenni tért az egész család.

Reggel hat órakor már talpon volt az egész család. Jancsi mégemrszer gondosan átkefélte cioőiót. vízzel laposra simította haiát és mén a tükör előtt is megfordult kétszer hogv elég határozottnak tűnik-e a fellépése. A kölnit, amelyet édesanyia vásárolt r*ei-í. zsotéKe dugta és etinö„jt Mihálv bácsiék fé>é pk.i>k egv utcával laktak ofWb. hiszen naéír pz este úgv fározntt, tnfls ide meg v elő.

Pfoe 1 r\ ne* o/I •

Fazekasné fehér abroszt terített az első házban levő asztalra, felszeletelte a süteményeket. tányérokra kirakta a sült húsokkal együtt, poharakat készített klí” .......

d

e a hangja élénk volt és energikus.

F.z váratlanul érintette a hallgatóságot, azt hitték, hogy a pap kenetteljesen fog beszélni. De a színpadon fiatal ember állt, azokkal egykorú, akik a széksorokban ültek, és az egészből megítélve, nem is lehet buta fickó. Hihetetlen! Lehetne tudós, művész és mégis pap. Miért? — a fene se igazodik ki ezen.

— Én csak azért szólok, mert ezt önök valamennyien követelték. Azt kérdem: minek engednek önök a szónoki emelvényre ostobákat? Hisz az ostobaság bemocskolja az igazságot! Egyetlen művelt ember nem állítja, hogy a vallást a papok találták ki. És ez a tökéletlen előadó ezt az állítást a marxizmus klasszikusainak a nyakába varrja. A vallás nem valakinek a rosszándékú találmánya. Engels, mint ismeretes, a marxizmus egyik klasszikusa volt, az istenben nem hitt, mégis azt írta, hogy a vallás az emberiség műve. Feuerbach pedig egyenesen azt írta, a vallás — költészet. És Lenin ezt kijegyzeteli, azt írva a margóra, „nóta bene”, ami azt jelenti nála: „Különös figyelmet fordítani erre.” Tisztelt előadó, ön rosszul tanulta meg a leckéjét.

A közönség felmorajlott. A terem közepéről valaki elkiáltotta magát. —

— Egy:nul a pap javára!

Meghallva a felkiáltást,

Alexandr atya feltette a szemüvegét és a közönség felé fordult:

— A vallásnak sok szolgája van, akit szeretnék megkérdezni: hogyan merészeltek isten oltára elé járulni, holott gondolataitok tisztátalanok? Ám önt is, tisztelt előadó, szintén megkérdezem: honnan veszi azt, hogy ön propagandista?

— Én tisztelendő polgártárs nem tűröm, hogy engem egy pap kioktasson, érti... !

Tarutyin összecsattintóttá a paksamétáját. így azok tesznek, akik távozni akarnak. De Tarutyin nem mehetett. Azt ő kitűnően értette, hogy

gi szép viseletét elfordítani;

Fazekasné. míg a lányát szidta, kötényével letörölget- te a székeket, félrehúzta az ablakok függönyeit hogy oda néhány .himestoiást és üzletben vásárolt csokoládé nyuszit tegyen. Hiába így szokás ebben a faluban.

De már kopognak is az ajtón. Erdélyi Pista a falu első legénye kér bebocsátást Fazekas bácsi, a felesége és Eszter egyszerre az ajtóba teremnek. Pista illedelmesen meghajol. Fazekas néni felé fordulva engedélyt kér a lány locsolására. A választ nem is várja meg. zsebébe nyúl. köl- nis üveget húz elő. gyorsan lecsavaria a tetejét és már szórja is a kellemes illatú kölnit.

— Jöiiön közelebb az asztalhoz Pista, szól Fazekasné és kötényével mégegvszer megtöröl egy széket.

— Ha megengedné néném asszony előbb megmosnám a kezem, mert előbb, amikor Kovácséktó) jöttem ki. megfogjam a frissen olajozott kerítést.

— Eszter, szaladj gyorsan egy vödör vízért — hangzik az anyja utasítása.

A lány kapta a vödröt, kinyitotta az ajtót és ment kifelé. Ezt a pillanatot várta Pista. Ö is a lány után fordult. Amikor a lány kilépett az ajtón két legény, akik Erdélyivel együtt jöttek, de a házba nem mentek be. megfogták a karját és vitték a kúthoz. Eszter sikongoft. Pista kikapta kezéből a vödröt gvorsan megtöltötte azt vízzel és a lányra öntötte.

— Mit sikongatsz — szólt Esztire az anyia. Amikor én lány voltam csak a kútnál locsolkodtak a legények, nem volt akkor kölni. Előfordult, hogy hatszor cseréltem ruhát magamon hús vét hétfőién.

Zólyomi József

felelete nem volt kielégítő. A pan újra felülkerekedett.

— Válaszoljon, ne nekem,

hanem önmagának: teljes

jöggal tanít-e ön a katedráról? Elegendők-e az ön ismeretei? Mi most polemizálunk. Én azt állítom, hogy nem, nem és nem. Mi az ön válasza erre?

— Erre azonban nem önnek, hanem saját lelkiismeretemnek kell válaszolnom—kapottá szón Tarutyin.

A közönség jóváhagyta Tarutyin találékonyságát. A pap szintén elismerte ezt a találékonyságot. Széttárta a karját, mintegy mondván: megadom magamat!

A terem közepén, a bejárat melletti széken ült Karjákin, történelem tanár. Nem kiabált, nem hadonászott, mint a többiek. Nyugodtan ült. Kar- jákint ismerem. Okos, éleselméjű ember, különc és szenvedélyes vitatkozó hírében áll, nyugalma éppen ezért tűnt' természetellenesnek.

A magyarázatot erre később találtam meg, amikor megtudtam, hogy Karjákin és a pap — réges-régi ismerősök. Véletlenül ismerkedtek meg, aztán gyakran találkoztak a parkban, az úttól legtávolabb eső padnál. Vitáik olyan ki- merítöek voltak, hogy elbúcsúzva egymástól, minden alkalommal megfogadták önmaguknak, többet nem találkoznak ... De másnap mindketten megjelentek annál a bizonyos padnál.

Karjákin észrevette, a pap hite. meggyőződése fogy napról napra. Ha felszínen is tudta Jartani magát, ezt vitatkozó művészetének köszönhette. amelyet ugyancsak ő keserűen gúnyolt: erőlködik; hogy önmagát becsapja.

Két dolog tartotta vissza attól, hogy levesse a reverendát: beteges büszkesége, és félelme attól, hogy nem fogadják be — miként ő szokta mondogatni — a túlsó parton. De ez a part csábította őt.: ;

Lehet, hogv csak egyedül Karjákin értette mi történik itt; A mindenki számára lát-