Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)

1963-04-13 / 30. szám

/ 1963. április 13. NÖGEÁDINÉPÚJSÁG MEGVALÓSUL-E HATÁRIDŐRE? Hi gátolja a Romhányi Cserépkályhagyár építését? Amikor a párt VIII. kong- . resszusán a Központi Bizott­ság beszámolójában Kádár elvars arról szólt, hogy az öt éves tervben 50 ezer la­kással többet kell építeni mint azt korábban terveztük, akkor — ha kimondatlanul is —, de benne volt a Romhányi Cserépkályhagyár rekonstrukciójának fontossá­ga is. Hiszen a több lakas, több cserépkályhát is igé­nyel, gyártására pedig első­sorban Romhány a hivatott. De vajon olyan jó ütemben halad-e az építkezés, a szere­lés, hogy biztosítható lenne a korábban tervezett határidő betartása, a gyár mielőbbi üzembe állítása? Aligha! Rom­hány eklatáns példája annak: hogyan nem lehet egy beru­házást megkezdeni, hogyan nem szabad a súlyos milliók­kal gazdálkodni! De ne vágjunk az események elébe. Nézzük csak sorjába. Sajnos azzal a gondolat­tal már mindenki megbarát­kozott — nemcsak Romhány- ban, hanem az iparigazgató­ságon és másutt is, — hogy a Romhányi Cserépkályha­gyár új rekonstrukciójánál szinte kerek egy esztendős el­tolódás lesz. 1963 december átadási idő és az 1964 első negyedéves próbaüzemeltetés ma már a múlté. De hol kez­dődött a baj, mi okozza ezt a súlyos lemaradást? Erre kerestem választ A nagyon korszerűnek el­képzelt új Cserépkályhagyár tervezését az IPARTERV vé­gezte. Két éves tervezés után a megyei Építőipari Vállalat 1961 márciusában — annak rendje és módja szerint — megkezdte a kivitelezést, hi­szen felsőbb intézkedés szü­letett, hogy a terveket há­rom szakaszban bocsátják a beruházó, illetve a kivitelező, rendelkezésére. A .tervezés hibái azonban már az elsq lépéseknél kiütköztek. Arról most nem beszélünk hogy a tervfeladat elkészítése nem az előrekalkulált 1,2 millió fo­rintba, hanem csekély eggyel, többe, összesen 2.2 millió fo­rintba került. A romhányi- ak — érthetően — már ek­kor fáztak a tervektől, látva, hogy a feladatok végrehajtá­sát 39,8 millió forintból maga a tervező sem látta bizto­sítottnak. Érthető tehát, hogy a program módosítás már 1961- ben előrevetette árnyékát. Az Építőipari Vállalat — dicséretére legyen mondva — a részlettervek alapján is de- rekas munkát végzett. A ter­vezési ütemnek megfelelően emelkedtek az új csarnok falai, s az egész építési költ­ségre előirányzott 27.1 millió forintból ez év január else­jéig csaknem 19 máUió kűt elvégzett. És ez nagyon jó. Eddig azonban lényeges, súlyosab hiba nem is követ­kezett be, még mindenki^ op­timista módon a határidő be­tartásáról beszélt. Az új ge­nerátor átadása és egyéb más létesítmények elkészülte is még erre engedett követ­keztetni. Ma azonban már biztos az egy éves eltolódás! Kiderült ugyanis, hogy amint a tervfeladatok el­végzéséhez is egy millió fo­rinttal többre van szükség, több pénz kell a létesítmény befejezéséhez is. Meghaldva a törvény biztosította 10 szá­zalékos eltérést, a korábban tervezett 39,8 millióval szem­ben 46.6 millió forint szük­séges a beruházás teljes ki­vitelezéséhez! Az építési költ­ség mintegy 3,5. a gépek be­szerzésére fordítandó összee csaknem 3 millió forinttal igényel nagyobb össaeget. Ez pedig egy újabb program- módosítást követel, — most már másodszor — természete­sen újabb jóváhagyással. Idő, idő, drága idő esik ki. A cserépkályhagyár beru­házással foglalkozó emberei­nek igen nagy energiáját most az új programmódosítás elkészítése köti le. Pedig bő­ven lenne más munkájuk is, III. hiszen ma már a beruházás végreha j tásáifck finisében kellene állniok. Feltétlen ar­ra kellene irányuljon tevé­kenységük. hogy az IPAR­TERV jóvoltából még ma is jónéhány részletterv hiány­zik, nem szállították még le, s a tervek hiánya gátolja a to­vábbi munkát. Az építőipari vállalat munkásai — többek között még ma sem kezdhet­tek például az öntőgépek ala­pozásához — mert hiányzik a tervdokumentáció. Még sú­lyosabb helyzetet teremt az új gépek beszerzése körül meglévő huza-vona. A gépi úgynevezett generál kivitele­ző a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár lenne, de lema- rádásával ma már kerékkötő­jévé vált ennek a beruházás­nak. A gépegységek és beren­dezések csaknem fele még visszaigazolást sem nyert a szállítási határidőre, holott jó néhányat már szerelni kelle­ne. A habarcsszivattyúnak, pofás törőnek a törőhenger­műnek már a helyén kellene lennie, de szállítási határide­jéről sem tudnak még, hogy a többiről már ne is beszél­jünk Pedig igen-igen szőrit a cipő Romhányban. Nemcsak azért, hogy az új gyárral évi 18,6 millió forint termelési értéket tudnának biztosítani; hogy az eddig napi 50 kály­hával szemben százat tudná­nak gyártani: hogy a kályhák és falburkoló lapok házai igényén kívül export lehető­ség is kínálkozik hanem átért is, mert a régi üzem két éve működő kemencéjét leállítani mindaddig nem lehet, amig az új el nem készül. Szorít azért is. mert a régi üzem­épület átalakítását már 1962 decemberében meg kellett volna kezdeni — de az új létesítmény határidejének el­tolása - Rt- ás tervmódosítást kqyetaí. Tgv< csekély e*y év­vel eltolódik a thifgozök f ü r— döf ének építése, a szociális épület létesítése, — mégpe­dig újabb többletköltséggel. A cserépkályhagyár műsza­ki vezetői, az építőipari munkások a zord tél idején is derekas munkát végeztek, hogy legalább az új gyár alagút kemencéjét megépít­sék. Ez. — ha kisebb eltoló- dási idővel is — de május 10-re sikerül! Mindez azt jelenti, hogy az egy hónapos szárítás és felfűtés után jú­nius végén már üzemszerűen termelhetnek itt, kézigvártás- sal, de még lényegesen kisebb termelékenységgel. Ám ez szükséges, mert a régi kemen­cét feltétlen le kell állítani! És a csarnok? Az — sajnos — üresen, gépek nélkül vár­ja továbi sorsát, talán idővel valaki azon is változtat, s rendeltetésének megfelelően korszerű gépekkel felszerel­ve segíti a cserépkályhaesem- pék, falburkolólapok gyártá­sát. Vajon megvalósul-e határ­időre? A Romhányi Cserép­kályhagyár már biztos, hogy nem! De éppen itt az ideje hogy a magasabb szintű ve­zetés nagyobb figyemet for­dítson erre az igen jelentős beruházásra, s minden intéz­kedésével csökkentse a már amúgv is hosszú megvalósí­tási határidőt. Mert erre van lehetőség, s a népgazdaság­nak nem mindegy, hogy a gyár egy hónapai előbb, vagy később kezd-e termelni. Végül még egy tanulságot. A romhányi- példa most már végérvényesen bizonyítja; csakis megfelelő tervek, tel­jes és pontos tervdokumentá­ciók alapján kezdhetünk egy- egy létesítmény megvalósítá­sához. Bármelyik is hiány­zik, a romhányi esethez ve­zet, ami súlyos milliókat, termelési érték kiesést jelent népgazdaságunk számára. Ez pedig senkinek sem lehet közömbös. Somogyvári László Nagy a válaszfék a földntüvesszöveikezeli boltokban Hogy a tavast valóban megérkezett, azt nem is any- nyira a hó eltűnéséből, és a meleg napsütésből állapíthat­juk meg, hanem a nők öl­tözékéből Megszépültek az asszonyok, levetették a pan­tallót, a bundakabátot, a hó­cipőt, a gyapjúsálat és helyet­te divatos tavaszi kosztümök­ben. rózsaszín meg sárga ka­lapokban, könnyű selyemsá- lakkal sétálnak az utcán, vi­szik friss levegőt szívni az apróságokat Tavasz van és nemcsak a városi, hanem a falusi bol­A Salgótarjáni Táblaüveggyár rekonstukciójával egye­temben arra is nagy gondot fordítottak, hogy a munkások szociális ellátottsága javuljon. Ez a pompás épület 5 mil­lió 788 ezer forint kerüt. Egy nagy tanácsteremben üzemi konyhán, orvosi rendelőn kívül itt van a fürdő, mosdó és öltöző — mégpedig „fékéé” és „fehér” öltöző. Ha a munkás befejezte műszakját, leteszi munkaruháját, innen a fürdőbe megy és egy másik helyiségben veszi fel a műszakkezdés j, nm i előtt levetett utcai ruháját, f 7, ^ I 4 *M*most már JuteUevé ÖPvL t r A- heükTT tok is megtelnek vásárló kö­zönséggel A pultok mögött gyorskezű elárusítók kínálják a portékát, készítenek ügyes csomagokat a megvásárolt cikkekbőí. De van-e mindaz, amit a lakosság a boltokban keres? Igaz-e a mondás, amit az egyik vewj szájából hallot­tunk: ..Kiderül, hogy manap­ság nehezebb a pénzt elköl­teni, mint megkeresni...” Nos, kezdjük talán a ru­házkodással. Sok szép női szö­vetet, sőt az idén flokont is talál a vásárló a földműves­szövetkezetek boltjaiban. Nagy a választék férfi ruhá­ban, női és férfi cipőkben, szandálokban. Viszont még mindig kevés a 8-11-es szá­mú divatos fekete harisnya í x gyapjú és szintetikus | anyagokból készült kardigán. I Kellemetlen a Neva ingek | színválasztékának hiánya: I Hátságon ebből csak azúrkék, Karancskqpziben világos drapp kapható. Itt a férfiak — a Budapesti Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat jóvoltából — kénytelenek ..egyen” ingben járni. Játékban, sportszerben sem lesz hiány Az idén több lab­dával játszhatnak gyermeke­ink — a kirakatokban látha­tó piros pettyes labdákról ítélve — nem úgy mint ta­valy, amikor tavasztól őszig nem lehetett ezt a kedvelt já­tékszert kapni. Aki a tavaszi nagytakarí­táskor lakás átrendezéskor úgy látja, hogy egy-két új bútordarabra van szüksége, megkapja a pásztói, a szécsé■■ és a rétsági bútorboltban evéllel is a legmodernebb darabokat. A háztartási munka megkönnyí­tésére mosógép, porszívógép állandóan kapható az ipar­cikk szakboltban. A jó idő lehetővé teszi a kirándulásokat messzebbre is. A motorkerékpárok, kerékpá­rok szállítása megkezdődött, a jövőben ezekből is elegen­dő lesz földművesszövetkeze­teinkben. Fontosak ezek a cikkek, mégis legégetőbb kérdés, hogy a mezőgazdasági munkához szükséges szeráruból lesz-e elég ebben az évben? Jól em­lékezünk még arra, hogy ta­valy hiába kértek ásót, kapát a boltokba# a parasztok, nem kaptak, mert az AGROKER a rendeléseket nem tudta le­szállítani. Most más a helyzet, a bolt­vezetők idejében beszerezték ezeket a cikkeket, és az AGROKER raktáraiban is kellő készlet áll rendelkezés­re. Sajnos az ellátást mégsem dicsérhetjük, mert ásó, kapa ugyan van, de nincs hozzá nyél. Ezért a súlyos hiányos­ságért pedig sok reklamáció és éles bírálat érte tavaly is az AGROKERT. Általában jó a választék vasáruból, különösen a tavasz- szal leginkább szükséges drótfonatból. Átmenetileg hi­ány van néhány szegféleség­ből, gömbvasból. összegezve: a boltok meg­lévő készleteit s a Nagyke­reskedelmi Vállalatok áru­tartalékát ismerve rr.egálla-' píthatjuk, hogy az áruellátás az említett cikkekből szinte kivétel nélkül jobb a tavalyi­nál. Kemény Erzsébet .fiiitiitimHiiimtiimiiiiiiiiiimimiuiiiimimiiimiHmmmumimiuiitiiiiiiiiinn imimtiimiiiiiiiiiiimiiimiimimiiiimmimmiiimiiiimmiiiiiiiiinimimiiiiiiiimiiimmiimiiiiiiimttH Ha az ember nagyon * ___r ■ I w ■■ I ff _| F dezni, hogyan is volt k eres valamit, rendsze- KilHflOd K6SZU SOO©S régen, rint nem találja. Az a \ János bácsi a hetve­valami annyira bej ész- , , . ... _ nedik esztendőt tapos­keli magát a gondolaté- az idősebbek énnél, hogy kimaradjon vala- toldja meg Kiss Berci. sa. Figyelmesen meg- ba, hogy észre sem ve- vagy annál összejöttek ki, mert az nagy szé- — Nem mindenütt enge- hallgatja a kérdést, szí nedin körülötte van beszélgetni. Az öreg- gyen a leányra, s feled- dik meg, az igaz, de Lassan válaszol. Valamikor nem úgy volt, mint most. A mai vagy többször is elha- asszonyok a litániára hetetlen sértés a legény- ahol lehet, odalöttyin­ladt már mellette. Én is szállingóznak, a fiata- tői. Vigyáznak is a fiúk. tünk. Így jártam a húsvéti labbja meg készül a Egyikük sem vallatna a Axni ^ ^ legények csak simogat készülődéssel. Annyira szokásos sutára. pontatlanságból szár- vödrökkel való öntözés í“a lányokat. Hiába kerestem, kutattam Ri- A községi tanácson mazó haragot. legényes virtusa kölni- nd> megváltozott a vi­mócon, hogy majdnem az elnök szobájában is , ~ Valamikor meg na- v;zes locsolkodássá sze- ^g. sikerült elvétenem: pe- beszélget néhány fiatal- 9Von sokat számították ifäült. Sokat változott Megcsóválja a fejét, dig tele volt vele min- ember. Rigó Pista, Mó- tiálunk is a húsvéti lo- azóta a világ. Manap- Tanácstalanul hallgat den. csány Sanyi, Kiss Berci, csolkodas íratlan, de szi- már a kisgyerekek- eyV ideig. Déska Berci, meg Kobe- 9orú szabályai — ma- ne;c sem adnak szagos- ~ Mikor 1912-ben-x- la Bandi, a KISZ-titkár. Syarázza a tanácselnök. vizet> mert szégyellik. anyjukomat locsoltuk, Itt van Gólyán András ~~ Azt meg manapság g a leányok sem fogad- ketten megfogták, én Végre melegen süt a tanácselnök is. Az is- nagy sértésnek ve- szívesen a holmi meg odazúdítottam, a nap. A ballonkabát is merkedés percében arra sz\k> ba valamelyik pacsulival érkező locso- rocskával. A szobában lekívánkozik már. Jól- gondolok, bizonyára va- leányt nem locsolják vendéget. roskadásig terített asz­esik levetni, pedig még lami vezetőségi ülés meg. Ezt nem lehet ké- ^ tálról kínáltak; de men­csalóka az idő Csend kellős közepébe poty- sobb feledékenységgel ' Rimócon is szokás tünk tovább, mert ak- ül a rimóci poros utcán, tyantam. De nem. Ép- magyarázni. Persze elő- volt, hogy a legények kor így volt. A hímes Egy-két ember mozdul Pen arról folyik a szó, fordult az gyakran, hogy együtt járták végig a tojásért csak este men- az álmosnak tűnő dél- ami engem is nagyon e9V-e9V rátarti leányt falu leányos házait. Az tem, mert akkor én már utánban. Mintha kihalt érdekel. A húsvéti lo- akarattal kihagytak... évek során sokat váltó- odaszámítottam. Völe-1 volna -a falu Dehogyis csolkodásról. A fiúk figyelmesen zott ez, a szokás is. Az génynek ez volt a szó­A fiatalabbja a televí- Számbaveszik a leá- hall^tnak - _ utóbbi időben már csak kás ziót nézi a tanácsházán, nyakat. Pontosan ne- , -7 Akkorjlban meg nem a jó barátok indulnak Megvidamul Janos kölnivízzel ontozkodtek, együtt. Legelőször min- bácsi az emlékektől és mint most. Az a leány denki a rokonságot ön- megbocsátja a fiatalok volt a legbüszkébb, akit tözi meg. A legapróbb régitől eltérő szokásait, csuromvizesre öntöztek fiúgyereket is elvárják. De mit is tehetne mást? vödrökkel. a hagyományos versike Odakint megelevene­Látom, a fiúk arcán elmondása után gonddal dik az utca. Sétálnak az átsuhan a helyeslés, készített piros, vagy hí- ünneplőbe öltözött leá- Kérdem őket: mestojás az ajándék. A nyok, menyecskék. Kart- Manapság is így lo- nagy rokonságban még - karba öltve mérik az csolkodnak? a gyermek nevet is ra- utcát es pusmognak. írják az ajándék tojás- össze-összevillan sze­— Jobban már csak ra. műk csoportosan SÄ- - RftS Ne félj. nem ma- ballagok idős Szabó Já- nák: mi is készülünk. rad el a vödör sem — nos bácsihoz. Megkér­PAJDAR ANDRÁS 11:85;-

Next

/
Thumbnails
Contents