Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)
1963-03-27 / 25. szám
1963. március 27. ™"". 1 NÖGRÄDInépújság 5 Elavult berendezéssel is jól dolgoznak Ne hallgassuk .. A vasöntödében a világszínvonalat Tervek szerint 1965-ben kezdik el a Salgótarjáni Acélárugyár vasöntödéjének rekonstrukcióját, azonban ez a jónéhány évtizede működő üzem addig sem hagyja magát. Az elavult berendezéssel, meglehetősen mostoha körülmények között is olyan eredményeket produkál, amelyeknek egyike, másika a jóval kedvezőbb feltételek segítségével elért világszínvonalat ostromolja, sőt van, amiben túl is szárnyalja. Elsősorban az itt gyártott kokillákat kell említeni. Ha feltesszük, hogy egy millió tonna acél előállításához tíz ezer tonna kokillát használnak fel, ez azt jelenti, hogy egy tonna acélhoz tíz kilogramm a fajlagos kokil- la felhasználás. Az acél gyártásának önköltsége szempontjából nem közömbös, hogy ez a mutatószám hogyan alakul: minél alacsonyabb a ko- killa fajlagos felhasználása, annál olcsóbb az acél. Az itt gyártott kokillák mutatószáma 9,6 kilogramm, míg a világszínvonal 10 és 11 kilogramm között van. A jelenlegi teljes kapacitással az üzem, 8-10 ezer tonna kokilla gyártására képes, de jelenleg csupán 6-7 ezer tonnára van megrendelése. A csökkenő megrendelés összefüggésben van a kokillák emelkedő színvonalával. Hogy azonban az itt kialakult nagyszerű tapasztalatok, termelési eredmények ne maradjanak kihasználatlanul, folyik a piackutatás, export megrendelések után. Van márA másik említésre méltó eredménye a vasöntödének a selejt rendkívül alacsony aránya. E tekintetben szintén nem maradnak el a világszínvonaltól. sőt! Jellemző, hogy tavaly, az egész évi selejt az össztermékek 0,7 százaléka, volt. Előfordult olyan hónap amikor gyakorlatilag nem is volt selejt, például szeptemberben: 0.04 százalék. Az idén így alakult: januárban 0 29, februárban 0,14 százalék volt az elrontott árú aránya; hasonlóképpen márciusban is. Ráadásul a mennyiségi termelési tervet is naprói- napra. ütemesen teljesítik a vasöntők. Jelenleg 106,2 százalékra állnak a márciusi tervvel, de a hónap végére, becslés szerint, előreláthatólag 109—110 százalék lesz. A termelési f dadatok mintaszerű teljesítésén kívül, a vasöntöde műszaki vezetőinek marad ereje arra is, hogy állandó kutatással, kísérletezéssel a kohászati ipart még jobb eredményekhez segítse. Sorrendben talán az első helyen kell említeni az úgynevezett elöüreggel öntött hengerek hazai gyártására irányuló kísérletet. Az első, négy darabból álló garnitúrát már elküldték Ózdra, készül a második. ostromolják A kísérletek célja, olyan fajlagos hengertartósságot elérni, amellyel meg lehetne szüntetni, Illetve legalább csökkenteni a hengerimportot. A kísérlet egyébként az ózdi kohászokkal lefolytatott közös kutatási program keretében folyik, a kísérlet végrehajtása mind a két vállalatnál mű szaki fejlesztési feladat. Az itteni vasöntödében természetesen úgy is gondolkodnak, hogy a legnagyobb megrendelőjük Ózd. ezért igyekeznek szükségleteiket kielégíteni, s ezzel kapacitásuk minél nagyobb kihasználását biztosítani. Sajnos a kísérlet egyelőre kissé a „sötétben” történik, mivel ilyen tapasztalatok az országban sehol sincsenek, s csak a külföldi szakirodalomra támaszkodhatnak. Sokat emlegetnek errefelé egy hasznos külföldi tanulmányutat, amely esetleg sok tíz, sőt sok százezer dollár megtakarítását jelenthetné az országnak. Kísérleteznek a miskolci Hőtechnikai Kutatóállomás tervei alapján Diósgyőrött felállított kíséreled forrószeles kupolókemence helyi alkalmazásával is. Az új technológiával a vas minősége javul, csökken az önköltsége, növekszik az első osztályú áruk aránya. Az utóbbi évek egyik ^ legmegnyugtatóbb jelensége, hogy olyan nyílt, szabad, elvtársias légkör uralkodik az ■ egész országban, amilyen egy Szocializmust építő társadalomhoz méltó Valljuk be. volt idő amikor messzire eltévelyedtünk ettől a nagyon szép, tiszta erkölcsi vonástól; s meg is fizettük az árát. Hogy többek között ebben is magunkra találtunk és az országban nyílt szabad légkör uralkodik, ez az egész párttagság és a szocializmus építéséhez hű pár- tonkívilli tömegek egv pillanatig nem szűnő harcának vívmánya. Erre a vívmányra amilyen elszántsággal harcoltunk érte, olyan elszántsággal kell vigyáznunk. . Miért szükséges most erről beszélnünk? Azért mert hol az egyik üzemből, hol némely faluból, de sok esetben vezető tanácsi szerveinktől is érkeznek olyan figyelmet keltő észrevtételek. amelyek arra engednek következtetni, hogy vannak emberek, akik előszeretettel hangoztati'ák ugyan a kritikának a fejlődésünket előrevivő nagy jelentőségét, de ha valaki mégis bírálni merészel, arra görbe szemmel néznek, sőt egy-egv példa azt bizonyítia. hogy bántalmazzák is. Az még gyakoribb, hogy némely beosztottakat — ha egyes vezető munkáiéról — netán csupán kedvezőtlen véleményt alkotnak is- — durván visszautasítják, megfélemlítik és egy életre elveszik a kedvét attól, hogy Bányász munkavédelmi őrök tanácskozása Salgótarjánban is kilátás egy nagyobb méretű lengyel megrendelésre, amelynek meghatározott részét Salgótarjánnak kell majd kielégíteni. A belföldi szükséglet emelkedésére is lehet számítani: Ózd máris jelezte, hogy az első negyedévinél több kökillára tart számot. Takarékpénztáraink 42 ezer takarékbetétkönyvben 151 millió forintot őriznek Vasárnap Balassagyarmaton megbeszélésen vettek részt a posta- és takarékpénztári vezetők. Az összejövetelen Számos- helyi Jenő, az Országos Takarékpénztár Nógrád megyei fiókjának vezetője a takarékossági mozgalom utóbbi két esztendejének eredményeiről tartott vitaindító előadást. Megállapította: megyénkben 42 ezer család váltott takarék- betétkönyvet, a betétösszeg értéke meghaladja a 151 millió forintot. A vitához több posta- és takarékpénztári vezető hozzászólt, javaslatot mondott el a takarékossági mozgalom ki- szélesítésére vonatkozóan. Vasárnap Salgótarjánban a bányász művelődési otthonban gyűltek össze a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeinek munkavédelmi őrei. A csaknem 100 munkavédelmi őr előtt Sándor Sándor 'ertHartv'•■Bánya-ipari Dolgozók Szakszervezete Nógrád megyei Tröszt bizottságának szervező titkára adott tájékoztatást . a munkavédelmi őrök kétéves munkájáról. Elmondotta, hogy 1961. második felében kezdték a bányaüzemekben a munkavédelmi őrök hálózatának, kiépítését, s ma már a bányatröszt üzemeiben több, mint 120Ó munkavédelmi őr tevékenykedik a balesetek csökkentése érdekében. A tröszt például az 1962- es munkavédelmi beruházásokat 141 százalékra teljesítette. Mégis az 1962 évi tényeket vizsgálva megállapítható, hogy é téren sok még a tennivaló A tröszthöz tartozó üzemek7 ben 19 halálos baleset volt. Romlott a kieső műszakok aránya is. Az 1961. évi 29 346- ról az elmúlt évben 32 689- re növekedett a kieső műszakok száma a szénbányászati tröszt területén. Ennek arányában nőtt a súlyosság is, s egy-egy balesetre eső gyógyulási idő az elmúlt évnácskozás súlyos hibaként állapította meg, hogy néhány műszaki vezető a termelés mögött még ma sem látja az embert. Nem a balesetmentes termelést tekinti fő Célnak. nagyobb gondot fordít a mennyiségi termelésre. A munkavédelmi tanácskozás hibának álapította meg azt is, hogy egyes bányaüzemekben sem a műszaki vezetők, de a szakszervezeti bizottságok sem értették meg a munkavédelmi őrök beállításának fontosságát. Nem egy helyen olyan káros nézetek alakultak ki. hogy a munkavédelmi őr hálózat kiszélesítése valami szükséges rossz. Sok szó esett a munkavédelmi őrök tevékenységéről. Legtöbb bányaüzemben a munkavédelmi őrök becsülettel látják el feladataikat, az észlelt hiányosságokat kis naplóba jegyzik be. melyek elhárítása a műszaki vezetők feladata. Tapasztalható azonban, hogy egyes munka- védelmi őrök — nem tudni mi okból — nem szívesen vezetik észrevételeiket a naplóba, hivatkoznak arra. hogy ők nem szeretnek írni, nem az ő feladatuk az, de attól is tartanak, hogy az írásos bejegyzésnek nyoma marad és abból hátrányt szenvedhetnek. A vasárnapi tanácskozáson állást foglaltak a tekintetben is, hogy a balesétclháritási tevékenységben elsősorban a tudat formálását, a felelősségérzet viselését tartsák szem előtt. Feltétlen javítani kell a technológiai fegyelmet és el kell érni, hogy, a bányászati munka fontosságára való tekintettel minél több dolgozó sajátítsa el az ahhoz szükséges előírásokat és tennivalókat, de feltétlen túl kell jutni azon a káros nézeten, hogy a bányászati munka adottságainál fogva is a legveszélyesebb és „törvényszerű” a magas baleseti szám. E tanácskozáson — melyen több munakvédelmi őr mondotta el .véleményét az edd'gi tevékenységről — elhatározták, hogy a jövőben rendszeresen naplót vezetnek a baleseti okokról,' a megelőzés feladatairól. A tanácskozás végén tizenegyezer forint pénzjutalmat és ezer forint értékű tárgyjutalmat osztottak ki a legjobb munkavédelmi őrök között. Munkás-paraszt és háziasszony találkozó volt Baglyasalján Baglyasalja asszonyai hetek ÍJéa várták március 24-ét, ámi- korra ugyanis az etesi termelőszövetkezet és a Rau-aknai bányatelep asszonyait hívták meg baráti beszélgetésre. A találkozó hangulatosabbá tételét szolgálta az ügyes dzsessz-zenekar. A vendéglátók uzsonnával kedveskedtek a résztvevőknek. Majd kisebb csoportokat alakítva beszélgettek a nőmozgalmi munka feladatairól, cserélték ki tapasztalataikat egymás tevékenységéről. A termelőszövetkezeti asszonyok a hosszúra nyúló télre panaszkodtak, amely gátolja a munka megkezdését a földeken, a munkásasszonyok pedig a második műszak ésszerű megszervezésére adtak jótanácsokat. ben 24.6 nap volt. A munkavédelmi őrök azonban mindent megtettek, hogy csökkentsék a balesetek számát. Ebben lényeges javulás tapasztalható, — egy év alatt több mint 150-el csökkent ez a szám. A baleseti • müszakszám különösen a zagyvái, a mátranováki, a kazári, kisterenyei, tiribesi, s a nagybátonyi üzemekben javult. Elősegítette ezt az, hogy a bányák állapotában is javulás tapasztalható. A legtöbb baleset a szabálytalan munkavégzésből adódik, elsősorban a szállításnál. A tanácskozáson külön hangot adtak annak, hogy a balesetek megelőzésének egyik jelentős alapja az kell legyen, hogy a biztonsági berendezések állandó ellenőrzése mellett mindinkább növeljék a balesetoktatás színvonalát. A taÚj gépi berendezés a Tűzhelygyárban Ezen a képen a Tűzhelygyár öntödei TMK szerelői még a gép felállításán dolgoznak. Azóia a „Formot 20” nevű NDK-ból származó fél automata formázó géppár — működik. Az új berendezéstől, különösen ha alaposan kiismerik, a termelékenység jelentős emelkedését várják még csak a száját is ki merje nyitni. Hangsúlyozni szeretném: nem egy általánossá vált gyakorlatról, hanem jelenségről van csak szó, amely Ütött felütötte a fejét, mégis beszélni kell róla, hogy még idejében elejét vegyük és akiket illet, mélyen gondolkozzanak el rajta, változtassanak magatartásukon. Annál is inkább, mert ez a magatartásuk a nyílt őszinte 'égkör tiszta szellemét sorvasztja. De beszélni kell róla azért is. hogy az őszinte vélemény- alkotástól senki ne veszítse kedvét, hanem bátran, igazába vetett hitével alkosson, a rossz ellen véleményt. Emlékezhetünk még: volt idő, amikor a funkciók fetisizált árnyékába burkolód- zott emberekről úgy pattant vissza minden józan bíráló szó, mint falról a borsó. Azok az emberek akiit ezeket a nyomokat önhibáiukből, vagy önhibájukon kívül még ma is viselik, azok életében a bírálat elfogadása nem több mint puszta dekoráció. És ezen változtattunk kell. Ez a magatartás káros szemléletből, jellembeli fogyatékosságból ered, és változtatni lehet rajta. Éppen ezért minden rendelkezésre álló eszközzel küzdeni kell ellene. Senkinek nem szabad sarokba dobni a kritika fegyverét csak azért, mert tudja, hogy a megbírált személy a bírálatot semmibe veszi, vagy azért, mert a pozíciójánál fogva azt megtorolhatja. Akik emiatt hallgatnak, vagy hallgattak el súlyos hibákat, azok legalább olyan felelősséggel tartoznak, mint azok. akik semmibe veszik, vagy megtorolják a bírálatot. Pártunk VIII. kongresszusa leszögezte: tűrhetetlen a kritika lebecsülése és megtorlá- s a, a bírálat szabadságának korlátozása, de éppen úgy megengedhetetlen, hogy a kritika ürügyén gyalázzanak. rágalmazzanak egyes embereket, vagy éppen rendszerünket. ^■gen. ez az, amire a legnagyobb figyelmet kell fordítani. A bírálat legfőbb indítékának a segítő szándéknak kell lennie, s a hibás nézetek, a helytelen magatartás a meglévő hibák ellen irányuljon .olyan jelenségek ellen, amelyeknek káros erkölcsi, társadalmi, politikai, vagy gazdasági következményed vannak. Aki ezeket szem előtt tartva bírál, amellett ott áll a közvélemény és védelmet is biztosít, amint ezt az esetek sokasága bizonyítja. Egyik illetékes szervünk nemrégen tett igazságot egv olyan ember ügyében. aki kifogást eme't a jogkörével visszaélő vezető ellen. De természetesen a vezető is igazságot kap a jogtalan rágalmazással szemben Az említett jelenségeket íi- gyelembevéve nekünk éppen abból a szempontból kell vizsgálni a dolgokat, hogy ha egy vezető a beosztott munkatársaival szemben goromba, lelketlen, fennhéjázó, annak társadalmi következményei vannak és lesznek. ,Az ilyen ember olyan légkört teremt maga körül, amelyben a munka nem öröm, hanem kittszenvedés. És ha a munka kínszenvedés, milyen haszon származik abból? Semmilyen. .. Ahol pedig a munkából nem származik haszon, annak a társadalom fizeti meg az árát. Amikor az ilyen hibák, ellen fellépünk a nyílt bátor kritika eszközével, akkor társadalmi érdeket képviselünk. Tekintet nélkül arra. hogy a hiba elkövetője milyen beosztásban van. Mi legyen tehát a legfőbb törekvésünk? A bírálat, a felvilágosítás. a nevelés együttes fegyverével kiirtani mindazt, ami idegen társadalmi rendünktől, mert ezzel legnagyobb ügyünket, a szocializmus ügyét segítjük. Nem egy embert ismertünk, akik jó szívvel dolgoznak a szocializmusért, de még magukban cipelnek olyan tudatbeli és erkölcsi terheket, amelyek nagyon károsak. Ha valamennyien fellépünk az elv- telenség. a dogmatizmus. a revizionizmus, a fennhéjázó magatartás, vagy bármely más, a mi társadalmi rendszerünktől idegen megnyilvánulásokkal szemben, a hibát magával hordozónak adunk segítséget meszabadulni ezektől a nyűgöktől és feltétlen a mát építő emberhéz méltóan járunk el. Éppen ezért nem szabad félni attól, hogy megmondjuk a hibákat. Senki — aki becsületes szándékkal, segíteni akarással, a társadalom érdekeit szem előtt tartva mond véleményt — ne féljen retorziótól még, akkof sem, ha a bírálattal a helytelen magatartást tanúsító saját vezetőjét illeti. A véleményalkotás a dolgozó embernek erkölcsi kötelessége. N, m ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy minden bíráló szó feltétlenül emberi jóindulatból fakad. Vannak, akik ezzel viszaélnek. Abban nem ringatjuk magunkat, hogy a kisebb beosztásban lévő bírálónak minden esetben igazat adnak és itt-ott nem került hátrányosabb helyzetbe. Ilyen illúziókban ne ringassuk magunkat, mert ezzel elaltatnánk azt az állandó feladatunkat .hogv a bírálatot semmibe vevő, azt elfojtó emberekkel szemben még ma is minduntalan résen kell állnunk. Van ennek a dolognak egy másik oldala is. Már egy kicsit megkopott, de azért igazság, hogy a dolgos hétközna- nok magukban hordozzák a hibák elkövetésének lehetőséget. Senkinek nem szabhatjuk követelményként, hogy minden ilyen buktatót messze elkerüljön, mert ez nem is volna reális. Az ilyesmire rá kell döbbenteni az embereket, mert azt sem várhatjuk. hogy valaki csuoán magától jöjjön rá tévedéseire. helytelen magatartására. A hibák ellen harcolni kell, szót emelni, mert ez emberi •kötelességünk is. A hibát szó nélkül hagyni viszont csaknem súlyosabb emberi gvön- geség, mint azt önszántunkon kívül elkövetni. Ahhoz, hogy -szembe nézhessünk ezzel a társadalmi életünk töretlen fejlődését gátló,- tisztaságát itt-ott még szennyező, káros jelenséggel, erőnk egyesítésére van szükség. Az egymás iránti bizalom megteremi ése, annak szüntelen táolálása erőt ad, hogy elűzzük magunkból a gyanakvást, a mások iránti kételkedést. De ezért minduntalan tevékenykedni kell. Ha majd ez nem áll ember és ember közé, — s ehhez hosz- szú időre, szívós munkára van szükség — akkor nem fogadjuk majd kételkedve, fájón, rosszalóan a bírálatot. Nem egyszerű, máról holnapra előbukkanó, majd eltűnő jelenség ez. Ma még az idegen környezet, a múltból ittmaradt szemlélet, a jellembeli fogyatékosság minduntalan táplálja. De ha gondosan gyomláljuk ezt társadalmi életünkből, végső fokon meg is szabadulunk tőle. Az egyik nagyüzemünkben a vezető türelmetlensége, állandó kételkedése pokollá tét-, te munkatársai életét. De szakadatlanul ostorozták ezért, s megvan az eredménye. Nap- ról-napra javít hibáin. Említettük, hogy egyes tanácsi vezetőknél is tapasztalható türelmetlenség durvaság a .beosztottakkal szemben. Nagy hiba azonban, hogy’ az illető munkatársai minderről csak suttognak, és nem mondják meg nyíltan az érintettnek, hogy magatartása munkakedvet romboló, félelmet keltő, és nem utolsó sorban a hibák- kiinduló pontjának forrása is. Pedig ha nem mondják meg, kevésbé tudnak ők is, a vezető is változtam rajta. 'T'ávolítsunk el tehát "*■ minden akadályt a bírálat útjából. Biztosítsunk a bírálónak védelmet, hiszen nálunk nemcsak a szavak játéka, hogy a bírálat társadalmi, gazdasági, politikai életünk felmérhetetlen emelője. Bobál Gyula
