Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-23 / 6. szám

1963. január 23. NÓGRÁDINEPÜJSAG AZ ERŐSEBB SEGÍTSE A GVENGÉT fanács és a Nógrádi Népújság ankéfja Nézsán A szarvasmarhatenyésztés és tartás gazdaságossága A megyei Lapunk január 19-én meg­jelent számában közöltük a nézsEi ankéton elhangzott be­vezető előadást, amelyet Bencze János a Földművelés- ügyi Minisztérium termelőszö­vetkezeti üzemgazdasági fő­osztályának főelőadója tartott. A szövetkezeti vezetés megerősítéséről “ A vezetés megerősítése, az ösztönző jövedelemelosztá­si módszerek alkalmazása, a szövetkezeti tagok szorgalmas munkája a leghatásosabb je­lenleg a gyenge termelőszö­vetkezetek megszilárdításában — hangsúlyozta beszéde elején Vaszil elvtárs. Ezután arról beszélt, hogy amikor a tavasszal Rókán el­nöknek választották, tele volt gondokkal. A termelőszövet­Vaszl! László a szentlőrinckátal Üj Világ és a kókai Kossuth Ter­melőszövetkezet közös elnöke a gyenge termelőszövetkezetek meg­erősítéséljen szerzett tapasztalatai­ról beszélt az ankét résztvevői­nek. kezet 2 millió 500 ezer forint hiánnyal zárta az 1961-es évet. Húsz vagon abrakot kértek kölcsön, hogy etetni tudják az állatokat. A munkaegység értéke mindössze 11 forint volt. — A szövetkezet vezetőségé­ben olyan emberek voltak, akik képtelennek bizonyultak arra, hogy megszervezzék, irá­nyítsák a közös munkát, — folytatta. — Visszaéltek a szö­vetkezeti tagok bizalmával, megsértették a szövetkezeti demokráciát, a szövetkezeti élet törvényét és az alapsza­bályt. Jogtalan előnyöket él­veztek. Volt olyan brigádve­zető, agronómus, aki a meg­engedettnél jóval nagyobb háztáji gazdaságot tartott. Látták ezt a tagok, s jórészük azt tette, amit a szövetkezeti vezetők. Nem dolgoztak, ká­rosították a közösség vagyo­nát A tavasszal új vezetőket választottak Rókán. ötven ember helyett most mindössze 20 irányítja a közös tevékenységet. Olyan emberek, akik becsülete­sen dolgoztak a termelő- szövetkezetben, alkalma­sak a vezetésre, az irányí­tásra. Az új vezetőség őszintén el­mondta a tagoknak, a szövet­kezet helyzete igen nehéz, s ezen egyedül a tagok becsü­letes munkája segíthet. A tag­ságnak tetszett az őszinte be­lövedelemelosztás, premizálás A munkafegyelem megszilárdításáról Vaszil elvtárs később a sző­Ne legyen „gyenge" az irányító szervek munkája sem len cső kukorica sem volt a határban. Jól járt ezzel a módszerrel a szövetkezet és elégedettek voltak a szövet­kezet tagjai is. S ez nagyon nagy eredmény. De megnőtt a szövetkezeti vezetők tekin­télye is. Mert a tagok látták, megtartják adott szavukat, megkapják a részesedést, ami­re annak idején Ígéretet kap­tak. Ahol a nádudvari mód­szer nem mutatkozik célrave­zetőnek, ott meg lehet próbál­ni a „részest” és más mód­szert. A jövedelemelosztásnak az az ^ igazságos módja, ha a ve­zetők javadalmazása is az elért eredmények alapján tör­ténik. Ez nemcsak azért he­lyes, mert így a vezetők is érdekeltek a hozamok, a ter­melékenység növelésében. To­vább erősödik ilymódon a szövetkezeti tagok bizalma is, mert azt látják, hogy az el­nöknek, a mezőgazdásznak, a brigádvezetőknek éppen úgy a közös munkából kell meg­élniük, mint a szövetkezeti tagoknak. Rözös érdekük, hogy többet teremjen a föld magasabbak legyenek az ál­lattenyésztés hozamai, hiszen így lesz több évről évre a kö­zösben a jövedelem is. Az így készült termelési terveket azután nagyszerűen egyeztetni lehet a járás, a me­gye tervével, a népgazdaság igényeivel. Hiszen egy-egy já- i rásban valamennyi községnek megvannak azok a hagyomá­nyos kultúrái, amelyeket évek óta eredményesen termeszte­nek. Az már a járási taná­csokon múlik, hogy a terme­lőszövetkezeti tervek alapján elfogadható tervet dolgozza­nak ki a járásban is. Az anyagi ösztönzés alkal­mazásával párhuzamosan ja­vul a munkafegyelem, a kö­zös vagyon védelme is a szö­vetkezetekben. Rókán például sokáig nem volt becsülete a közös tulajdonnak. Tavaly a közgyűlés úgy határozott, hogy aki elviszi a közösen ter­melt értéket, megkárosítja a szövetkezeti tagságot, attól megvonják a termé­szetbeni részesedést. Szentlőrinckátán ugyancsak a közgyűlés döntött úgy, hogy aki nem becsüli a közös tulaj­dont, a következő évben a jo­gos háztáji földterületnek csak a felét kapja meg. Ta­valy már nem is igen volt dolga a fegyelmi bizottságnak. Rókán mindössze két esetben hoztak fegyelmi határozatot, mert a vezetőség következe­tesen végrehajtotta^ közgyű­lés döntését. Persze az ilyen intézkedé­sekre csak addig van szük­ség a szövetkezetben, míg a tagoknak be nem bizonyítjuk: minden olyan érték, amelyet a termelőszövetkezetben ter­melnek, a közösség, a szövet­kezeti tagok tulajdona. A tagok viszik haza a bú­zát, a kukoricát, a burgo­nyát, a cukrot, de mindezt a végzett munkának meg­felelően, igazságosan oszt­ják el. — Nagyon sok vezetőségi ülés, szövetkezeti közgyűlés és vita volt, de a tagok végül is megértették intézkedéseink célját. Példák sorával bizo­nyíthatnánk tovább, hogy jól megy a munka. Becsületesen dolgoznak a tagok, erősödnek a közös gazdaságok, jobban élnek a szövetkezeti emberek is, mint addig, — fejezte be na.gy tetszéssel fogadott beszé­dét Vaszil László elvtárs. Vaszil elvtárs hangsúlyoz­ta, országos tapasztalatok bi­zonyítják, az ösztönző jövede­lemelosztási módszereket al­kalmazva növekednek a ter­méshozamok, erősödnek a kö­zös gazdaságok. Természete­sen arra nincs szabály, hogy egy-egy szövetkezetben a jö­vedelemelosztásnak melyik formája a legjobb. Az elv az keli, hogy le­gyen: a közösség érdekei Az alábbiakban részletesen ismertetjük az ankéton el­hangzott hozzászólásokat Szünet után az első felszó­laló Vaszil László, a szentlő- rinckátai Üj Világ és a kókai Rossuth Termelőszövetkezet elnöke volt széd, munkához láttak. Ma már a termelőszövetkezet a tavalyi adósságból 1 millió 300 ezer forintot visszafizetett az államnak. Megadták a köl­csönkért abrakot és így is 30 forintot fizetnek munkaegysé­genként a tagoknak. A közös gazdaság viszonylag rövid idő, mindössze 8—10 hónap alatt megerősödött. Erőssé tette a vezetők, a szövetkezeti tagok közös munkája. Vaszil elv-' társ ezután arról beszélt, hogy a járási pártbizottságok, járási tanácsok akkor se­gítenek megerősíteni a szövetkezeti vezetést, ha tapasztalt, jó szakembert, elnököt, mezőgazdászt ajánlanak a gyenge szö­vetkezetek élére. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, ma még sok olyan becsületes ember is visel a gyenge termelőszövetkezetek­ben tisztséget, akinek nincs elegendő szakismerete, tapasz­talata a többezer holdas nagy­üzemek irányításához. Ismer retes, hogy ma még az or­szágban kevés a szakember. Nincs mód arra. hogy vala­mennyi termelőszövetkezet­ben olyan elnök és mezőgaz­dász legyen, akik a több ezer holdas gazdaságok irányítá­sához értenek. A gyenge termelőszövet­kezetek megerősítésében ezért van nagy jelentősége az „erő­sebb segítse a gyengét” moz­galomnak. Annak, hogy jó el­nökök. mezőgazdászok „má­sodállást” vállalnak megfelelő javadalmazás mellett, egy-egy gyengén dolgozó szövetkezet­ben. Mert a gyenge termelő- szövetkezetek megerősítésé­ben, megszilárdításában egy­re kevesebbnek bizonyul a gépi segítség, a szaktanács, amelyet a jó szövetkezetek elnökei, mezőgazdászai adnak időközönként a gyenge gazda­ságok vezetőinek. Jelenleg arra van szük­ség, hogy a nagy szervezé­si, vezetési tapasztalattal rendelkező szakemberek vállaljanak teljes felelős­séget, mint megválasztott elnökök, vagy mezőgaz­dászok egy-egy gyenge szövetkezetben azért, hogy a gyenge tsz mi­előbb a közepesen, illetve, a jól dolgozó gazdaságok szint­jére emelkedjen. — Rét szövetkezet elnöke vagyok magam is, — mondot­ta. — Az egyik termelőszövet­kezet négy. a másik ötezer holdon gazdálkodik. A kókai és a szentlőrinckátai tsz-ek, eredményei azt bizonyítják, ha a szövetkezetek vezetői, a szövetkezeti tagok segítik az elnököt, a mezőgazdászt, jól megy a munka mindkét gaz­daságban. Erősödik a közös­ség és a szövetkezetben vég­zett becsületes munkájuk után megtalálják számításukat a szövetkezeti tagok is. találkozzanak a szövetke­zeti tagok érdekeivel. Erő­södjön a közös gazdaság, de a közösben végzett munkájuk után megfelelő jövedelemhez jussanak a szövetkezeti tagok is. Elmondotta, hogy Szentlő­rinckátán, ahol évek óta több mint 40 forint a munkaegység értéke, a gazdaság erős, a ter­melési eredmények alapján javadalmazzák a tagokat. Itt ez a módszer az eredményes. A tehenészetben például há­romszor annyi tejet fejnek most, mint a korábbi évek­ben. így a tehenészek a ko­rábbi 36 munkaegység helyett most 80 munkaegységet kap­nak havonta. Kákán más a helyzet. Ott a jövedelemelosztási módszer­rel az volt a cél, értéket, te­kintélyt adjanak a munkaegy­ségnek. 1961-ben a hagyomá­nyos munkaegység szerint osztották el a közösségben a jövedelmet. Rukoricából mindössze 7 mázsa volt a hol- dankénti átlagtermés, és a ku­koricaföldeken december kö­zepén is dolgoztak a tagok. Tavaly a szövetkezet vezetői a nádudvari módszer szerint díjazták a - szövetkezet tagsá­gát. Egy hold kukorica meg­munkálásáért például 10 munkaegységet kaptak, s a tagé volt a termés 20 százalé­ka is. Rukoricából 27 mázsás átlagtermést takarítottak be tavaly Rókán. Igaz, egy hold kukorica megmunkálásáért több mint 5 mázsa terményt vitt haza a tag. De a vezetők jól számoltak, mert 21—22 mázsa kukorica holdanként így is a közösben maradt, s november elsején már egyet­vetkezeti tagok közös munká­járól, a munkafegyelem meg­szilárdításáról szólott. Orszá­gos■ tapasztalat, hogy az ala­csony jövedelem miatt, a gyenge termelőszövetkezetek­ben a tagok jelentős része nem dolgozik rendszeresen. Az ankét résztvevőinek el­mondott néhány olyan jó módszert, melyek Szentlőrinc­kátán és Kákán eredménye­sen mozgósították a szövet­kezeti tagokat a közös mun­kára. Rókán például a termelőszövetkezet ve­zetősége olyan intézkedé­seket tett, hogy a jövede­lemelosztásnál és az egyéb juttatásoknál azok a szö­vetkezeti tagok járjanak jól, akik a legtöbbet dol­goznak a közösben. Az alapszabálynak megfele­lően, a közös tevékenységtől tették függővé a háztáji te­rületek nagyságát. A férfi és nő tagoknak egyaránt 180 munkaegységet kell teljesíte­niük, hogy egy hold háztáji földet kapjanak. Ha ezt nem teljesítik, akkor csak fél hold háztájit kapnak. A munka­egységek száma dönti el a természetbeni juttatás mérté­két is. S a rendszeresen dol­gozó szövetkezeti tag kedve­ző feltételek mellett kap ta­karmányt is a háztáji állatok részére. — Mi a tervezésnek olyan módszerét alakítottuk ki a két szövetkezetben — folytatta Vaszil elvtárs —, hogy még a tervkészítés előtt, a szövetke­zeti tagokkal beszéljük meg, milyen növényféleségeket ter­meljünk az új gazdasági év­ben. Ezután elmondotta, hogy a szövetkezeti tagok még a terv- készítések előtt szerződést kötnek a szövetkezettel, me­lyik kapásnövényből milyen nagyságú területet munkál­nak meg tavasszal és nyáron. Ez a módszer nagyszerűen be­vált és kettős hasznot is hoz. A termelőszövetkezet a mun­kaigényes növényféleségből annyit termel, amennyinek a rendszeres ápolása, gondozása biztosítva van. Megfelelő munkához és így rendszeres jövedelemhez jut a közösség valamennyi tagja. A másik nagyon fontos dolog, a szö­vetkezeti tagokkal együtt részt vesznek a közös munká­ban a családtagok is. Ezután Miskei János, a nő- tincsi Néphadsereg Termelő- szövetkezet elnöke kért szót. Saját példájukkal bizonyítot­ta, mennyire hiányzik a gyen­ge termelőszövetkezetekből a hozzáértő, jó szakember mun- (Folytatás a 6. oldalon) A szarvasmarhatenyésztést egyik tsz-elnökünk a mező- gazdaság „nehéziparának” ne­vezte. E megállapításban sok igazság van, hiszen a szarvas­marhatenyésztés, illetve tartás nagymértékben beleszól a me­zőgazdasági üzem eredményei­be, bevételeibe és mint a leg­több trágyát termelő állatfaj, a talajerő visszapótlásába. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában és azt követően születtek ered­mények a szarvasmarhate­nyésztésben is. Rialakultak a tsz nagyüzemi tenyészetek és közülük több már jó ered­ményeket könyvelhet el. En­nek ellenére akad még szá­mos tennivaló. Ma még a ha­gyományos módon végzett nö­vendéknevelés drága, a sok­szor elégtelen és kevésbé szak­szerű takarmányozás miatt alacsony és drága a tejterme­lés. A hizlalásnál is jobban kihasználhatjuk a fiatalkori növekedési erélyt. önként adódnak a feladatok: a ter­melési költségek csökkentésé­vel, a temelékenység növelé­sével javítani az eredménye­ket. "I Legfontosabb feladat a-*■ * takarmányalap biztosí­tása, korszerű betakarítási el­járásokkal a beltartalmi ér­ték növelése, a takarmányok szakszerű felhasználása. Kö­zeleg a tavasz, a jövő évi ta­karmányszükséglet megalapo­zásában 1963-ra vonatkozóan még sokat tehetnek tsz-eink. Legfontosabb a tömegtakar­mányok biztosítása. Borsós napraforgó, borsós árpa, édes szudáni cirokfű, borsós lucer­na. silókukorica azok a ta­karmányok, amelyekkel egy­ségnyi területről a legna­gyobb tápértékét nyerhetjük. Rülön szeretném kiemelni a borsós lucerna telepítését. Március végén 4Ó—45 kilo­gramm borsóval és a szokásos lucernamaggal telepített bor­sós lucerna 30—32 mázsás szé­naértéket adó, kiváló fehérje­dús takarmány. 2 Széles körben kell al­“• kalmazni az itatásos borjúnevelést. Tsz-eink nagy része ma még hagyományos módon neveli fel a borjakat, melyhez több mint 700 liter teljes tejet használnak fel. Ez így rendkívül költséges. Pe­dig megoldható 250 liter tel­jes és 500 liter fölözött tejjel és borjútáppal is, s így egy- egy borjú felnevelésénél 1000—1200 forint takarítható meg, másrészt a jelenlegi 100—110 kg-os borjak helyett 180—200 kg-os súlyú, szilárd takarmányra szokott, egészsé­ges borjút választhatunk le. Az itatásos borjúnevelésre tsz-eink zöménél egy kis szer­vezéssel ma is megtaláljuk a lehetőségeket. Nem feltét­lenül szükséges, mint ahogy azt többen vallják, az állami hitellel épített új nevelő he­lyiség; Szinte minden község­ben van olyan nagyobb is­tálló, amely kis költséggel, 25—30 borjú részére. átalakít­ható nevelőnek. A felszerelés sem igényel nagy költséget. Szükséges egy fölözőgép, melegítő üst, mely átmenetileg lehet burgonya gőzölő (benne víz), ebbe állít­juk be a tejeskannát és me­legítjük fel tögymelegre a te­jet, szükséges továbbá 5—6 szoptató edény. Az istálló er­re alkalmas helyén 5-6 négy­zetméter betonozott itatóteret készítünk. Továbbá szükséges még 2—3 választó kerítés, a borjak nagyság szerinti cso­portosítására. O A szarvasmarhatartás gazdaságossága tekinte­tében lényeges dolog a vá­lasztott borjak továbbnevelé­se, a növendékmarhák takar­mányozása, munkaszervezése, stb. Választás után el kell dönteni, tenyésztésre, vagy hizlalásra szánjuk-e az álla­tot. A tenyésztésre nevelt üszőket helyes úgy takarmá- nyozni, gondozni, hogy 18 hó­napos korukra érjék el vár­ható testsúlyuk háromnegyed részét, 400—420 kilogrammot, hogy tenyésztésbe vehessük őket. Minden tenyésztő tudja, hogv számottevő költség ta­karítható meg, ha a korábban alkalmazott 24—25 hónapos kor helyett 18 hónapos kor­ban vesszük tenyésztésbe üszőinket, mert 6 hónappal korábban nyerünk termelést, és az ez időszakra eső élet- fenntartó takarmányt meg- takarítjuk. A hízó növendékek szaksze­rű takarmányozásával a hiz- lalási időt jelentősen rövidít­jük. Itt tevékenységünknek arra kell irányulnia, hogy a fiatalkori növekedési erélyt jól kihasználjuk. A gazdasá­gos növendékhizlalás követel­ménye az, hogy 16—18 hóna­pos korra előállítsuk a 480— 500 kilogrammos súlyt. Ehhez természetesen megfelelő fe­hér jedús takarmány, borjú- kortól történő gondos és szakszerű takarmányozás szükséges. Ma ezt már több tsz megvalósítja és a hizlalási tevékenysége igen gazdaságos. Például a szilaspogonyi Üj Élet Tsz 16—17 hónapos kor­ra 500 kilogrammon felüli súlyban értékesítette növen­dékbikáit. Sajnos, számos esetben előfordul azonban, hogy az említett súlyt 22—24 hónapra érik csak el, kellő szakértelem híján. Így a hiz­lalás kevésbé kifizetődő, hi­szen ha csak az életfenntartó takarmányt számítjuk is 6 hónapra, ez tetemes többlet- költséggel jár. A szarvasmarhatartás • területén, a gazdaságos­ság tekintetében a legnagyobb probléma a tejtermeléssel van. A tsz-ek jelentős részében az alacsony, 4—5 literes átlagok miatt a tej önköltsége a fel- vásárlási árnál magasabb. Ez főként az elégtelen és szak­szerűtlen takarmányozásból adódik. Ez a probléma most már nem tűr halasztást, hi­szen jelentősen érinti a tsz- tagság jövedelmének alakulá­sát. A takarmányalap meg­termelésén túl sok a teendő a tehenek szakszerű takarmá­nyozásában. Kevés az olyan tsz-ek száma, ahol a követke­ző tejelési időszakra a szára­zon állás ideje alatt a tehene­ket előkészítik. Többen úgy vannak még ezzel, hogy a te­hén a szárazonállás ideje alatt nem termel, így nem fontos, hogy különösebb fi­gyelemben részesüljön. Ez té­ves és káros nézet. C A szarvasmarhatartás *-*• megjavításáért sokat te­hetünk a korszerűbb munka- szervezéssel. Több helyen helytelen a munkaszervezet, kevés az egy gondozóra jutó állat, így az egységnyi termé­ket magas munkabér terheli. Szinte általános, hogy 20—25 növendéket egy gondozó ke­zel. A jelenlegi munkaszerve­zéssel ez elegendő is. Azonban csekély beruházással, a ta- karmánybehordás, itatás, trá­gya-lehúzás gépesítésével, ke­vesebb erőkifejtéssel egy gon­dozó a korábbinál 10—15 állat­tal többet elláthat. Régebbi épületek korszerűsítésével, új épületeknél a helyes típus megválasztásával is előreha­ladást lehet és kell is elérni. Sajnos, akadnak tsz-veze- tők, akik a rendelkezésre álló állattenyésztési gépeket, fejő­gépeket nem vonják be a ter­melés szolgálatába a munka megkönnyítése érdekében. fi Fokozottabb megbecsü- lést kell biztosítani a tehenészeti dolgozók számára, akiktől télen-nyáron_ egyaránt eredményes munkát kívá­nunk. Jó munkaszervezéssel, váltó fejők beállításával gon­doskodni kell a fejők szabad­napjának biztosításáról. Az anyagi érdekeltség nincs megnyugtatóan megoldva a szarvasmarhatenyésztés és tartás területén, de különösen nincs megoldva a tehenésze­tekben. Több változatot java­soltunk az anyagi érdekeltség megvalósítására e területen is. Javasoljuk a tsz vezetői­nek, bátran nyúljanak e prob­lémának a megoldásához is és az eredmény nem marad el. Horváth Demeter megyei tanács főállattenyésztője \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents