Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)
1963-01-23 / 6. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. Január 23. c4 140 éaej JUadáek * vl* *** ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ **♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ *J< Hatodik gyermekként született, s a keresztségben az Imre nevet kapta 1823. január 21-én egy alsósztregovai kúriában az a gyermek, akit ma Az ember tragédiája írójaként tart számon nagy halhatatlanjai között a magyar irodalomtörténet. A gyermek, születésétől, a Madách családra olyannyira jellemző, majdhogynem zord nevelésben részesült. Már tizennégy éves korára elvégezte a hat középiskolát, bírta a francia, német, latin, szlovák nyelvet, ezzel a komoly készültséggel lett pesti joghallgató. Apja intelmeként azt vitte magával a fővárosba, hogy a nemes gondolkodású embernek nem ingyen van több kiváltsága, hanem több kötelesség fejében, s ez az intelem egész életén végigkísérte. A költői ösztönöket első szerelme, Lónyai Etelka lobbantja fel benne és 1840-ben Lantvirágok címmel versfüzete is megjelenik. Állandóan írogat, költeményekkel, színdarabokkal próbálkozik, közben ügyvédi vizsgát tesz és Balassagyarmaton Nógrád vármegye szolgálatába lép. Mint laptudósító, mindinkább bekapcsolódik a politikai életbe, nagyhatású beszédeket mond a nemzeti nyelv és a vallási kérdések megoldására, cikkei jakobinus elvekről vallanak: követeli a centralizációt, az esküdtszék felállítását, a sajtó és a gyülekezés szabadságát, a népképviseletet. Egy megyegyűlésen az „éhesekért” beszél, a gyújtó szónoklat hatására megszavazzák a hihetetlennek tűnőt: a nemesség adófizetését. Megházasodik. Feleségül veszi Fráter Erzsikét és néhány boldog évet tölt ekkor Csesztvén. A szabadságharc bukása után egy menekült rejtegetése miatt börtönre ítélik, s amikorra szabadul, családi boldogságába méreg cseppen. Az amúgy is beteg emberre hatalmas hatással van házassága felbomlása és csalódottan, a világból kiábrándultán érkezik ismét Csesztvére. S talán itt születnek meg borongó bölcseletének azok a súlyos következtetései, amelyeket 1858 végén kezd papírra vetni, s amelyekből több, mint egy esztendős szakadatlan vívódás után Alsósztregován megszületik munkásságának időtálló remeke, drámairodalmunk kincse: Az ember tragédiája. (b.U „OH, HALLOM, HALLOM JÖVŐ DALÁT... Részlet a Tragédiából, a prágai és a párizsi színből 99 ADAM: Óh, jő-e a kor, mely e rideg közönyt Leolvasztandja, s mely új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel, (Fclkél és tántorogva az erkély szélére lép) Nem retten vissza a nagy eszközöktől, Nem fél a rejtett szót kimondani, Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt Haladni fog a végzetes úton, S lehúzza tán azt is, ki őt kimondta. (A Marseillaise dallama hailik) Óh, hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszi. (A nézőhely hirtelen Párizs Gréve-piacává változik. Az erkély egy guillotine-emelvénnyé, az íróasztal nyakúiévá, mely mellett LUCIFER mint bakó áll — ADAM mint DANTON az emelvény széléről a zajló néptömegnek szónokol. Dobszó mellett igen rongyos újonchad jelenik meg, és az állványoknál sorakozik: Fényes nap.) ADAM: (folytatva) Egyenlőség, testvériség, szabadság! — NÉPTÖMEG: Halál reá, ki el nem ismeri! ADAM: Azt mondom én is. — Két szó menti meg A mindenünnen megtámadt nagy eszmét, A jók számára mondjuk egyikét: „Veszélyben a hon” és ők ébredeznek, 4 másikat a bűnre mennydörögjük, E szó: „reszkessetek!” — s megsemmisülnek. Felkeltek a királyok ellenünk, 5 eléjük dobtuk fejdelmünk fejét, Felkeltek a papok, s villámukat Kicsavarok kezükből, visszatéve Trónjára az észt, e rég üldözöttet. De a másik szózat sem hangzik el, Mit a jobbakhoz intézett honunk. Tizenegy hadsereg küzd a határon, S mi hős ifjúság tódul szüntelen Az elhullott hősök helyét kitölteni, Ki mondja, hogy vérengző őrület A nemzetet meg fogja tizedelni? Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad. És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza legyen nagy és szabad. — ÚJONCOK: Fegyvert nekünk, csak fegyvert és vezért! ADAM: Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kívántok, Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt, Ruhátok foszlik, lábatok meztelen, Hanem szuronnyal mind kiszerzitek, Miért győzni fogtok. A nép győzhetetlen. Most hull a vére egy tábornokunknak, Ki katonáink élén meghagyó Magát veretni. NÉPTÖMEG: Óh, az áruló! A D A M: Helyesen mondod. Nincs más kincse a Népnek, mint a vér, melyet oly pazar Nagylelkűséggel áldoz a hazának. — S ki egy népnek szent kincsével parancsol Nem bírván meghódítani a világot, Az áruló. — (Az újoncok közül egy tiszt kilép) A TISZT Tégy engemet helyébe Polgár, s letörlöm a gyalázatot. ADAM: Dicséretes, barátom, önbizalmad, De biztosítást, hogy szavadnak állsz, Előbb a harcok színhelyén szerezz. A TISZT A biztosíték lelkemben lakik, , Aztán írnél van nékem is fejem, Mely többet ér tán, mint az a lehullott. ADAM: * S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem. A TISZT S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok, Ki éltem nem nézem semmibe? ADAM: Az ifjúság nem úgy gondolkodik. A TISZT Polgár, még egyszer felszólítalak, — ADAM: Türelem még, a cél el nem marad. A TISZT Nem bízol bennem, látom, hát tanulj Felőlem jobban vélekedni polgár. — (Főbelövi magát) ADAM: Kár érte, egy ellenséges golyót Megérdemelt. Vigyétek el, barátaim, — Viszontlátásig, győzelem után. (Az újonchad elléptet) Óh, bár oszthatnám én is sorsotok. — De nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz, De mely rejtekből orvul leskedik Fondorlatával rám, s a szent hazára. NÉPTÖMEG: Mutasd meg ujjal, és halál reá! ADAM: Akit mutatni bírok, az meg is halt NÉPTÖMEG: Hát a gyanúsak? — Hisz aki gyanús, Már bűnös is, megbélyegezte a Népérzület, ez a nem tévedő jós, — Halál, halál az arisztokratákra! Jetünk, jerünk a börtönüregekbe, Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent. (A néptömeg indul a börtönökbe) ADAM: Nem ott van a vész, a retesz erős, A bűszhödt lég, mely elmét, izmot öl, Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket. Az árulás emelt fővel kacag. S tőrt élesít a Konvent padjain. NÉPTÖMEG: Fel a Konventre hát, nincs még eléggé Átválogatva. — A Konventre később, Gyakorlatúi előbb a börtönökbe. — Addig szedd össze minden áruló Nevét Danton. (A néptömeg fenyegetve el. Ezalatt néhány sans-culotte egy ifjú marquist és Évát mint ennek testvérét hurcolja az állvány elé) EGY SANS-CULOTTE Imé, itten hozunk Ismét két ifjú arisztokratát, E büszke arc, finom fehér-ruha, Világosan mutatja bűnüket! ADAM: Milyen nemes pár. Jöjjetek fel ifjak. A SANS-CULOTTE Mi meg jerünk bajtársaink után, Hol munka vár ránk s vész az árulókra. (A sans-culotte-ok elmennek a többi néppel, az ifjak az állványra lépnek. Az állvány körül csak néhány úr marad) A D A M : Nem értem, mily rokonszenv vonz felétek, De önveszélyemmel megmentelek. A MARQUIS Nem, Danton, hogyha bűnösök vagyunk, Elárulod a hont. ha el nem ítélsz; Ha nem vagyunk, nem kell hiú kegyelmed. A D A M : Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? A MARQUIS Marquis vagyok. — ADAM: Megállj — vagy nem tudod, Hogy „polgáron” kívül nincs cím egyéb? A MARQUIS Nem hallottam, hogy eltörlé királyom A címeket. A D A M : Szerencsétlen, ne folytasd. Lépj seregeinkbe, s pályád nyitva áll. A MARQUIS Nincs engedélyem, polgár, a királytól Hogy idegen seregbe léphetek. ADAM: Ügy meg fogsz halni. A MARQUIS Eggyel több téend Családomból, ki meghalt a királyért. A D A M : Miért rohansz ily vakmerő halálba? A MARQUIS S azt véled-é, hogy e nemes előjog Csak titeket illet, népemberek? — ADAM: Dabolsz velem, jó, hát én is fogok. Ki lesz erősb? megmentelek ellenedre, S e jellemért egy higgadtabb jövő, Melyben kihamvadt a pártszenvedély, Hálát fog adni nékem. — Nemzetőrök! Lakomra véle. Ti feleltek érte.. (Néhány fegyveres nemzetőr a Marquist elkíséri) EGY VETÉLKEDŐ ÉS TANULSÁGAI Uj és új művészhajlamú fiatalok, lányok és fiúk keresik képességük elismerését, adottságaik kibontakoztatásának lehetőségét s ezzel kulturális forradalmunk egy újszerű, — véleményem szerint a kissé már sablonba záródó seregszemléknél szerencsésebb, vonzóbb versengési formája született meg: a „Ki mit tud?” vetélkedő. Szombaton este, a Salgótarjáni Üveggyár Művelődési Otthonában zsúfolt nézőtér előtt került sor annak eldöntésére, hogy a „Ki mit tud? vetélkedő Nógrád megyei „térségében” kik a legjobbak a jók között? A tárgyilagos döntés, a helyes értékelés különösen a vers és prózamom- dás, az előadó-művészet terén okozott nagy felelősséget, komoly megfontolást, hiszen olyan csaknem azonos kvalitású szavalok méretkeztek egymással a televízió esetleges nyilvánosságáért, mint a balassagyarmati Bökény Erzsébet, — aki az átélés megszállottságával, perzselő szug- gesztivitással Karinthy Frigyes: Martinovics című drámai lüktetésű versét mondta, — és az ugyancsak balassagyarmati Merczer Erzsébet, aki Simor András: Kiáltás című költeményét tolmácsolta szenvedélyes dinamikával, érzelmileg teljesen feloldódva a mondanivalóban. Molnár Ernő, Arany János: Vörös Rébékével remekelt a salgótarjáni ifjú szavalok sorából. S a prózamondók: a szép beszédkultúrájú Dorotkin Katalin, akit Balassagyarmat küldött, hogy Vihar Béla: Gólya, gólya, gilice című költemények illő elbeszélését töltse meg az élő szó vérmelegségével, a salgótarjáni Kerner Edit, akire az acélgyári színjátszók lehetnek méltán büszkék, mert az Egy anya panasza című szépprózában mélységes emberi rezonanciákat tudott felfogni és továbbítani hallgatóinak. Bizony nehéz volt a döntés az említettek között, — a művészkedés más megnyilatkozásaiban már jóval köny- nyebb. Könnyebb, mert az olyan egyedülálló képességű fiatal, mint például a ka- rancsberényi, visszafelé beszélő Natkó Eleonóra versenytárs nélkül állt és mutatott be utánozhatatlan produkciót. — kár, hogy nagyon-nagyon hosszadalmasan és végül az érdekesség rovására. Osztatlan volt a sikere a salgótarjáni Rajkózenekarnak, a Salgótarjáni Üveggyár tánczene karának, a balassagyarmati Palóc Népiegvüttes táncosainak, Halmosi Ferenc táncdáléne- kesnek is. A megyei „Ki mit tud?” vetélkedő mintegy 6-8 legjobb szereplője a következő hetek televíziós műsorában is helyet kap. Salgótarjánban is megkezdődtek a gyermek művészeti seregszemle helyi döntői Vidéken már a karácsonyi szünetek alatt sor került a tavasszal megrendezendő gyermek művészeti seregszemle csapatdöntői lebonyolítására. Szombaton Salgótarjánban is megkezdődtek a helyi döntők. A Május 1 úti iskola és az Iskola úti úttörőcsapat tagjai versenyeztek ez alkalommal az iskolán belüli legjobb címekért. Az érdekes mutatványok, ügyességet kívánó feladatok és művészeti számok között különösen a léggömb borotválás aratott nagy sikert a nézők körében. Több mint 5 millió forintot költenek az idén tanácsi költségvetésből kulturális célokra A tanácsok 1963 évi költségvetésében nagy összeg, több mint 5 millió forint szerepel a különböző kultú- rális átalakítási feladatok megvalósítására. Ebből az óvódák épületének felújítására 815 ezer forintot fordítanak ebben az esztendőben. Több mint 3 millió forintot költenek az általános iskolák rendbehozatalára. Meghaladja az _ egy millió forintot a művelődési otthonok csinosítására szánt összeg is. A Palóc Múzeum korszerűsítésére 170 ezer forintot, a gimnáziumok felújítására pedig 370 ezer forintot szánnak az idén. Az „Expressz” Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 1903. évi programja Az „Express” iroda megyénk fiataljai részére a következő külföldi utazásokon való részvételt biztosítja: Moszkva — Leningrád — Moszkva 13 nap. Részvételi díj: 1850 forint. Zsebpénz: 528,50 forint (33 rubel). Indulás időpontja: július 12. Moszkva — Kaukázus (Szocsi) — Kiev 19 nap. Részvételi díj: 2600 forint. Zsebpénz: 800,50 forint (50 rubel). Indulás időpontja: augusztus 26. Dresda — Weimar — Lipcse 14 nap. Részvételi díj: 1850 forint. Zsebpénz 527 forint, (120 DM márka -j- 10 Kcs). Indulás időpontja: június 1. Weimar — Lipcse: 8 nap. Részvételi díj: 1280 forint. Zsebpénz 270,50 forint (60 DM márka 10 Kcs). Indulás időpontja: november 10. Zwickau — Kari Marx Stadt 12 nap. Részvételi díj: 1550 forint. Zsebpénz 441 forint (100 DM márka + 10 Kcs). Indulás időpontja: július 13 és július 23. Prága — Karlovy Vary 8 nap. Részvételi díj: 1150 forint. Zsebpénz 346,50 forint, (250 Kcs). Indulás időpontja: november 22. Prága: 5 nap. Részvételi díj: 780 forint. Zsebpénz 200 forint, (144 Kcs). Indulás időpontja: július 27. Az „Express" Iroda által szervezett társasutazásokon minden 15—30 éves fiatal részt vehet, függetlenül attól, hogy tagja-e a KISZ-szerve- zetnek, vagy sem. Jelentkezni lehet február 15-ig a KISZ Megyei Bizottságon. A jelentkezéshez szükséges 1 db útlevélkérő-lap, személyigazolvánnyal rendelkezőknek fényképet nem kell beadni. Jelentkezéskor fizetendő előleg 400 forint. Nógrád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat FELVESZ villanyszerelő, vízvezetékszere lő, vasesztergályos, szer- számlakatos, általános- és épületlakatos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet: Balassagyarmat, Nm. Villany- és Épületszerelő V. Munkaügy. (20) *
