Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)
1963-01-19 / 5. szám
2 nógrádi népújság 1963. január 19. Megyeszerte folytatódtak a jelöíőgyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) az iparitanuló-iskola, s más létesítmények megvalósítása stb. Ezt a programot nem köny- nyű megvalósítani. Rátermett, tapasztalt vezetők, képviselők, tanácstagok kellenek hozzá. Ezért csattant fel nagy taps, amikor dr. Bartha Róbert, a Hazafias Népfront megyei titkára Brutyó János elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagját, a SZOT főtitkárát javasolta Salgótarján országgyűlési képviselőjéül. A jelölőgyűlés résztvevői közül egymás után álltak fel az építőmunkások, akik már hosszú ideje ismerik Brutyó elvtársat, régi szaktársukat. Nagy József, az építők szak- szervezetének megyei titkára elmondotta, hogy a volt építőmunkás, aki már több mint három évtizede dolgozik a munkásmozgalomban, sokat tett Salgótarjánért. Brutyó elvtárs nem felejtette el: az építők, a munkások küldték erre a posztra. Patai István építőipari dolgozó hangoztatta: Brutyó elvtárs ajtaja, bármilyen funkcióban dolgozott is, mindig nyitva állt a munkások előtt és soha nem jöttek el tőle „üres tarisznyával.” De szóltak a választók, mérnökök, pedagógusok, brigádvezetők dr. Homoki Lászlóné tanárnőről és Ürmösi László acélgyári tervosztály vezetőről is, akiket a Hazafias Népfront pótképviselőnek jelölt. És szóltak magukról a jelöltek is. „Nagy metgiszt,éltetés nekem — mondotta Brutyó elvtárs —, hogy jelölnek. Jóleső érzés, hogy éppen ez a megye és város bízik bennem, amelynek ilyen harcos múltja van, s amely a felszabadulás óta minden választáson bebizonyította érettségét, s mind szavazatával, mind nagyszerű munkasikereivel a szocializmus építése mellett tett hitet A régebbi választások alkalmával mindig irigyeltem azt az instruktort, aki Nógrád megye felelőse volt. De büszke is voltam, hogy Nógrád ilyen nagyszerű megye és Salgótarján ilyen város. Ám az eredmények nagy felelősséget is kívánnak. Ismerem a salgótarjáni terveket, de úgy jártam, mint az a családtag, aki ritkán látogat haza és meglepődik, hogy milyen nagyot nőtt a gyermek. De van még sok tennivaló. Sokat kell még dolgoznunk, hogy eltűnjenek a régi, egészségtelen lakások, kevesebb legyen a bürokrácia, s jobb az élet. Mit ígérhetek? Kommunista vagyok, ismerem a programot, amit a párt Vili. kongresszusa elfogadott. Ez Salgótarján és Nógrád megye jövőjét is tartalmazza, s ennek a programnak a megvalósításáért mindent megteszek. Régen a képviselők egy-egy ilyen gyűlésen mindent ígértek, az országot egy este felépítették”. S mi lett az ígéretekből? Semmi. Igaz, hogy nem is ilyen képviselők voltak, de a választók sem ugyanezek, akik ma.” A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Homoki Lászlóné és Urmös László pótképviselő jelöltek is szót kértek. Elfogódottan beszéltek arról, hogy jelölésük nemcsak nekik szól, nemcsak az ő, hanem a megye pedagógus és műszaki, értelmiségi társadalmának megbecsülését is jelenti. Ezután a gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadák a Hazafias Népfront javaslatát és nagy taps közepette szavaztak bizalmat a jelölteknek Érezték, hogy helyesen jelöltek. Interpellálnak a választók A megyeszerte folyó jelö lögyűléseken a választók a legkülönbözőbb közérdekű ügyeket teszik szóvá. Kérések, javaslatok, kifogások hangzanak el, amelyeket egytől- egyig nyilvántartásba vesznek és intézkednek megoldásukról. Van, amit helyben és pár nap alatt el lehet intézni, van olyan probléma, amelyeket a tanácsok megalakulása után beépítenek még az idei, a nagyobb befektetést jelentő esetekben pedig a jövő évi állami, vagy községfejlesztési tervekbe. Van olyan feladat is, amit megyén kívüli szervek, vállalatok igénybe vételével oldanak meg. Nézzünk meg néhányat a választók interpellációi közül. NAGYOROSZIBAN ÉS DRÉGELYPALANKON a lakosság azt kérte, hogy a községen áthaladó utakat portalanítsák. Ugyanis gyakorlatok idején, különösen száraz időben a nagy forgalmat lebonyolító nehéz honvédségi járművek szennyezik a levegőt. A megyei tanács átiratban fordult az egri Közúti Igazgatósághoz ebben az ügyben és kérte a dolgozók jogos panaszának orvoslását. Hasonlóképpen továbbította a - pásztói választók kéAZ ÖTVENÖTÖS KÖRZET JELÖLTJE A napokban meghitt hangulatú jelölőgyűlésre került sor a salgótarjáni Sztaha- nov úti 55-ös körzetben. A környék lakói lassan hat esztendeje ismerhetik, és szerették meg a mindenkihez kedves szavú, fiatal doktornőt, dr. Lukács Idát, a bőrgyógyászat orvosát. A körzetben mindössze egy aggályoskodó férfi volt, aki a doktornőnek feltette a kérdést, sokrétű társadalmi munkája mellett el tudja-e látni ezt az újabb megbízatást? Az új tanácstagjelölt még válaszhoz sem juthatott, amikor jelölői nagy tapsba kezdtek, mintegy előlegezett bizalmuk kifejezésére. És akkor a körzet nötanácsi, lakóbizottsági, párt- és népfrontbizottsági szerveinek képviselői szólásra jelentkeztek, hogy elmondják, ők tanácstagjukkal szorosan együtt szeretnének dolgozni, és nem hagyják magára semmilyen probléma megoldásában. Meghatott szavakkal, torkában a nagy bizalom miatti érzés izgalmával mesélte el mindezt pillanatnyilag éppen csendes orvosi rendelőjében a doktornő. És sorolta is első megbízatásait, mely szerint kérték, járjon el a TÜ- ZÉP-nél, hogy ne poros, csaknem használhatatlan szenet kapjanak az emberek. A nyugdíjasok is segítségét kérték, problémáik megoldását intézze el mihamarabb a körzet leendő tanácstagja. Hogyan is jutott el idáig, választói bizalmának megnyeréséig a Szeged környékéről idekerült fiatal orvos? Már az egyetemen részt kért a mozgalmi munkából, az ifjúsági szervezet tanulmányi felelőseként mozgósított napról napra eredményesebb munkára. Azután mint tanársegéd a szakszervezetben is munkát vállalt. Az egyetemi munka nem elégítette ki segíteni akaró énjét, keveselte azt, amit így nyújthatott a betegeknek. Vágyódott a közvetlen gyógyító munkára, és ekkor hallotta meg. hogy Salgótarjánban orvost keresnek. Elhatározta, hogy ezt az állást megszerzi. Salgótarján kisebb város Szegednél, nagyobbak tehát a feladatok, és a továbbfejlődésre mozgósító lehetőségek. Már az első hetekben bekapcsolódik a szakszervezeti munkába, azután a Vöröskereszt meghívását fogadja el, és nemsokára a megyei vezetőség tagja lesz. Majd a Népfront megyei bizottságának tagja. És minden megbízatást komolyan vesz, megerősítve érzi magát céljainak helyességéről, és jónak az utat is, amelyre lépett. Mert az emberekkel nem lehet csak a rendelő sokszor idegtépő forgatagában beszélgetni. Életük, fejlődésük előrehaladásán is munkálkodnia kell az orvosnak, ha csakugyan eredményes munkát akar végezni. Márpedig Lukács Ida. asz- szonyi nevén dr. Szabó Sándorné akart. És nem kis feladat ez, napi tízórai orvosi munka mellett. Mert így van, négy órát a kórházban tölt, a betegekkel, hatot pedig a rendelőben, Az egyik viszonylag nyugodalmas, a másik inkább izgalmasabb, sokszor nagy a tömeg, és neki itt is, ott is helyt kell állnia. Azt mondja, szereti mind a kettőt. Kiegészítik egymást. És különben is, ha rendjén megy minden, az nem az ő érdeme. A kollektíváé, amelynek ő csak egy tagja. Segítségüké, amellyel gyorssá, pontossá teszik a rendelőintézeti munkát. Mint minden embernek, neki is vannak tervei, elképzelései, amelyeket szeretne valóra váltani. Ha nemcsak jelölői, hanem választói is bizalmat szavaznak neki. becsülettel helyt szeretne állni, mint tanácstag a rábízott feladatok elvégzésében, és mint orvos nem mond le az állandó, szívós szakmai tóvá bbképzésről. -A gyógyítás mellett egyszer tudományos munkát is szeretne végezni. Hogy még hasznosabb orvosa legyen ennek a társadalomnak ... rését is, hogy a már egy éve vontatottan haladó hídépítési munkálatokat minél előbb fejezzék be.' PASZTÓN szóvá tették azt is, hogy a mozi céljaira is igénybevett községi művelődési otthon már kicsi, nem felel meg a követelményeknek. Az itt lezajlott minden jelölőgyfllé- sen lelkes felajánlások hangzottak el társadalmi munkára egy ályen építkezés esetén s ezért a községi tanács a művelődési otthon létrehozását saját erőből be is tervezi. VANYARCON, ÉRSEKVADKERTEN a hozzászólók iskolabővítést, új tantermek építését sürgették. A megyei tanács 1965-ig állami költségből 44 középiskolai és 20 általános iskolai tanterem építését tervezte. Ezenkívül már az idén, állami támogatással 23 tanterem épül megyénkben. Ez azt jelenti, hogy ahol a községfejlesztési alapból és társadalmi munkából a helybeliek a költségek felét vállalni tudják, ott tantermenként 60 ezer forinttal az állam is hozzájárul. Ezért iskolaépítések ügyében a lakosság ösz- szefogására van szükség. BÉR községben az új lakótelep villamosítása került napirendre. A lakók jogos kívánságát mérlegelve az idei tervbe beépítették a villanyhálózat kibővítését a kérdéses területROMHÄNYBAN a kismamák egyike szóvá tette, hogy a babakelengyéért Rétságra kell utazniok, holott Romhánybajn is van körzeti földművesszövetkezet. Ésszerű lenne tehát, hogy 4—5 közeli község kismamáinak a körzeti központban adnák át a kedves holmikat. A javaslatot megvalósítják. BALASSAGYARMATON a Porcelángyár női dolgozói kifogásolták a város boltjainak nyitvatartási időbeosztását. A munkából hazatérő asszonyok ugyanis már csak egy húsboltot találnak nyitva, ahol éppen ezért sorbanállás- sal kell eltölteni a drága időt. Ellenzik azt is, hogy az üzem közelében italbolt van, holott nekik szükségesebb lenne annak a helyén egy zöldséges üzlet. A városi tanács az üzletek célszerűbb nyitvatartásában intézkedik, a zöldségesbolt nyitását pedig a két vállalattal megtárgyalja. KARANCSLAPŰJTÖN szintén az üzleti nyitvatar- tással kapcsolatban volt észrevétel. Az intézkedés itt is megtörténik. PATAKON is szóba hozták a helyi közlekedés dicséretes fejlődésével kapcsolatban autóbusz váróterem igényüket a dolgozók. Itt is, akárcsak Karancs- lapújtőn a községfejlesztési alapból társadalmi munkává] építenek várótermet. így interpellálnak a választók. Sokszáz-féle közérdekű javaslat hangzik el, többségében megvalósítható és jogos, ezért a következőkben is hasonló híradással számolunk be az elhangzottak ügyintézéséről. Külföldi hírek - képekben Dr. W. G. McBridet, egy Sydney-i nőgyógyászati klinika orvosát nevezik az „Év emberének” Ausztráliában, mivel ő volt az első orvos, aki észrevette a Thalidomide gyógyszer veszélyes hatását és erre felhívta a világ figyelmét. A képen: dr. McBride a klinikán. A Hirosimából Osviecimbe indult japán békemenet négy tagja, G. M. Szato vezetésével január 8-án a csehszlovákjai Lidicébe látogatott. A képen: a japán küldöttség a lidicei mártírok közös sírja előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) FILM KÉSZÜL MAUGHAM KÉMREGÉNYÉBÖL Somerset Maugham „As- henden” című kémhístoríájá- ból nemzetközi koprodukciós film készül. Részleteit a cselekmény színhelyén: Páris- ban, Londonban és Moszkvában forgatják. A történet a második világháború idején játszódik. TELEFON MINT ALLÄS- KÖZ VETÍTŐ A svédek „telefon állás- közvetítésit” vehetnek igénybe. Újabban ugyanis a telefon nemcsak a pontos időt és a meteorológiai jelentést közli, hanem az érdeklődők azt is megtudhatják, hogy milyen betöltetlen munkaalkalmak vannak. KÉT HÓNAP RÁADÁS M indjárt január első napjaiban kipirult arcú fiatal- asszony kereste irodájában Varga elvársat, az übést. — Tessék mondani, bele- esek én is? — lihegte, miközben a csípős hidegtől pirosra kozmetikáit arcát ellepte a Válasz feletti drukkolás izgalma. — Mibe kislányom, mibe esel te bele — kérdezte kedélyesen a szakszervezeti vezető, majd, hogy jobban meg nézte ismerte fel a kékkabátos asszonykában Mede Ti- bornét a VI-os csarnok ügyes pattintóját. — No várj csak, megnézzük a törvényt — nyugtatta — majd székkel kínálta az éppen szülési szabadságáról érdeklődni jövő fiatalasszonyt. Itt tudta meg aztán az übés emberséges utánjárásából, a paragrafusból, hogy szerencséje van, őrá is gondoltak. Amikor úgy fogalmaztak, a két hónap annak is jár, akinek december 24- ig nem telt le a szülési szabadsága. A hosszú barna hajjal körülölelt arcocskán a megkönnyebbülés felszabadult mosolya ragyogott fel az örömteli hírre. Hogyisne, ha valakinek, akkor neki, a katonafeleségnek igen sokat jelent ez a plusz két hónap. A gyermek, a kicsi Gabika megszületése pillanatától szomorkodott azon, hogyan is vigye a, nagy hidegben bölcsödébe majd a két és fél hónapos csecsemőt. Mert neki a szabadságát bárhogy nem akarta, orvosi tanácsra a szülés várható ideje előtt meg kellett kezdeni, beteg veséje állandó orvosi felügyeletet kivánt. December 17-én aztán egy távirat örvendeztette meg a tényleges katonai szolgálatát teljesítő ifjú férjet, pihés hajú egészséges nagy fia született. Ott fekszik a szép nagy baba a fényezett kicsi ágyban, ott az ablak előtt mindjárt, hogy fényt kapjon, levegős helyen legyen, ahogy ezt a védőnénik általában tanácsolják. És a mama, ez a gyermekarcú, tizenkilencéves fiatalasszony minden pillantásával őrködik kicsi élete felett. Egy pici tüsszentés, és már ború árnyékolja be a rózsás ^ arcot, jaj csak meg ne fázzon. Egyet sír a csöppség és aggódón hajol a pó- lyás fölé. Vajon mi történhetett? És ebben az anyai aggódásában olyan ő is, mint bármelyik más édesanya, szemében senki más tekintetében fel nem lelhető anyai pillantás. A csinos, bordó terítővei takart heverőn pihenget most miközben beszélgetünk. Csengetésemre először azt hitte a postás jött meg, mert a katona férj szorgalmas levélíró az itteni postás róhatja is a lépcsőket fel le, hozzájuk nap mint nap. — Hogy mit jelent nekem a két hónap? Forintban is sokat, hiszen meglehet, valamennyi fizetetten szabadságot kérnem kellett volna. (Az idén egyébként erre is szívesebb a törvény, hogyha beteg a gyerek mellette lehessen az anya.) De forintban ez majdnem kétezernégy nekem. Mert 1180 a fizetésem. De hát nemcsak pénzben tudom én ezt mérni. Az maga. hogy én gondozhatom még, hiszen nekem, mivel a férjem távol van. helyette is törődnöm kell vele, ez már ki- fejezhetetlenül értékes öröm. Pedig elintéztem már a bölcsödéi helvét is. Anyukám dolgozik, ő se vigyázhat rá, siettem hát. hogy biztosítsam a helyét. Most aztán ráér ez is/ A szavak a vendégnek szólnak, de tekintete egy pillanatra sem szakad el a pici csendesen lélegző kis arcáról. Aztán csak úgy, kérdezetten hozzászól az anyja is. — Néha úgy irigylem a lányom. Milyen jó is ezeknek a mai fiataloknak. Az én koromban, meg pláne anyám korában csak a legsürgősebb pár napot merte otthon tölteni a dolgozó nő, ha gyermeke született. Rettegett azalatt is, hogy vajon nem adták-e másnak az ő munkahelyét. És még ha a jobb emberek közé tartozott is a főnök, akkor se mondta, hogy menjen vissza. Törődtek is akkor az emberrel, meg a leendő nemzedékkel! Első volt az üzlet, a nyerészkedés. Ma meg éppen a kormány javít az eddig is jól jövő kedvezményeken y alami keserű íz is belevegyül a nagymama hangjába, nem tehet róla. De ha ilyenre gondol, egy kicsit irigykedik mindenki, aki a fiatal korból már kiöregedett. De pillantása aggódó szelíddé válik máris, mert felsír a baba. Alighanem enni kér. Az anya órájára néz. majd hozzákészül a legnemesebb asszony: feladathoz. Megetetni a kicsit. Újlaki Mária /
