Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-16 / 4. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. január 16. Mikor és hogyan hívhatjuk a mentőt? Nyilatkozik a mentőállomás megyei vezetője A balassagyarmati járási, városi művelődési házban nagy sikerrel működik az ifjúsági táncklub, amelynek ke­retében a modem táncokkal és azok ízléses táncolásával ismerkednek meg a fiatalok Képünkön: Benkő tánctanár egyik tanítványával a twistet mutatja be. Megjutalmazták a jól dolgozó filmszínházak dolgozóit A Mozi üzemi Vállalat me­gyénk filmszínházai között versenymozgalmat indított, amelynek értelmében a mo­ziüzemek dolgozóinak törődni kell a filmszínházak szebbé tételével, a látogatottság eme­lésével és ehhez hasonló fontos feladatokkal. A film­színházak vezetői elfogadták a versenyszempontokat és an­nak értelmében végezték Egyre több azoknak a szö­vetkezeti tagoknak a száma, akik szakmunkásképző tanfo­lyamon tanulnak, képezik ma­gukat. A megnövekedett ta­nulási kedvet tükrözi az is, hogy míg az elmúlt években mintegy 20—25 szakmunkás- képző tanfolyamon tanultak a munkájukat. A Moziüzemi Vállalat a kidolgozott szem­pontok alapján negyedéven­ként értékeli a versenymoz­galomban elért eredményeket. A legutóbbi értékelés szerint a vállalat az első, második, harmadik helyezést elért film­színházak dolgozóit; Nemti 500, Báma 200, Egyházasger- ge 150 forintos pénzjutalom­ban részesítette. szövetkezeti tagok, most a té­len, hetven ilyen tanfolyamot szerveztek a megyében. A tan­folyamokon tanuló szövetke­zeti tagok közül több mint 700 az olyan hallgató, akik már az idén szakmunkád vizs­gát tesznek; Hányszor és hányán állunk meg találgatva, részvéttel és csodálkozva, ha elrobog mel­lettünk szirénázva a mentő­gépkocsi. A mentőszolgálat ténykedésével még sokan nin­csenek tisztában. Munkatár­sunk felkereste az Országos Mentőszolgálat Nógrád megyei mentőállomása vezető-főorvo­sát, hogy tájékoztassa olvasó­inkat a mentőszolgálat igény- bevételéről, — Ki és milyen alkalomkor hívhatja segítségül a mentő­ket? — A mentőszolgálat igény­bevételét az Egészségügyi Mi­nisztérium erre vonatkozó utasítása szabályozza. Baleset, mérgezés, szülés, hirtelen rosz- szullét indokolhatja a mentő­gépkocsi azonnali igénybevé­telét — amikor bárki kérheti a mentőgépkocsit. Orvos elő­zetes vizsgálat után hívhatja a mentőket, amennyiben a be­teg állapota, vagy járáskép­telensége mentőszállítást igé­nyel. Lakásra orvos közbejöt­té nélkül baleset, mérgezés esetén hívható a mentő, egyébként a lakáson levő be­tegek vizsgálata, gyógykezelé­se mind akut, mind krónikus esetben a körzeti orvos, ille­tőleg az ügyeleti gyorsszolgá­lat kötelessége. — Milyen a mentőszolgálat kapcsolata az egészségügyi in­tézményekkel és a körzeti or­vosokkal? , — Nyugodtan állíthatjuk, hogy a megye egészségügyi in­tézményeibe a mentőszolgálat jól beleillik. Az orvosokkal és egészségügyi intézményekkel kapcsolatunk kifogástalannak mondható. Ez a megértés és jó kapcsolat nagymértékben elősegíti a mentőszolgálat munkáját a betegek javára. — Hogyan kell hívni a men­tőket? — Mindig felnőtt, az adott beteg panaszai és tünetei fe­lől tájékozott hozzátartozó menjen telefonálni. A mentő- állomás telefonügyeletese ál­tal feltett kérdésekre lehető­leg röviden, szabatosan, türel­mesen válaszoljon. Csak így biztosítható, hogy mindig meg­felelő időben tudjunk mentő­gépkocsit küldeni a megfelelő helyre, — Sürgős esetben tudnak-e a mentőkocsi-kísérők segítséget nyújtani? Szeretném megjegyezni, hogy nem „mentőkocsi kísé­rőkről”, hanem szaktanfolya­mot végzett mentőápolókról beszélünk. Ezek az elsősegély- nyújtás elméletével és gya­korlatával tisztába!» vannak; Minden szükséges beavatko­zást el tudnak végezni a men­tőgépkocsiban, például szülés levezetését is. Egyébként mind ápolóink, mind a gépkocsive­zetőink részére folyamatosan és állandóan tartunk szakmai továbbképzést, tudásuk meg­őrzése, illetve gyarapítása ér­dekében. — Sokat hallunk mostaná­ban a berceli szülőotthon ké­réséről, miszerint szeretnének mentőállomást a közelben. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — Mentőállomás csak a he­lyi szervek megfelelő anyagi áldozatával létesíthető. Az Or­szágos Mentőszolgálat Főigaz­gatósága a mentőállomás és szükséges kiszolgáló helyisé­geinek megteremtése után mentőgépkocsit, létszámot és kellő felszerelést tud biztosí­tani. — Milyen kívánsága lenne a mentőszolgálat helybeli mentőállomásának? — Nagy szükségünk lenne minél közelebbi, gyakorlatilag állandóan használható szük­ségrepülőtérre. A vizslás! vas­útállomás közelében, Salgótar­jántól 9 kilométerre ezt meg­lehetne valósítani. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a nógrádi szénmedencének e gyors szállítóeszköz alkalma­zási lehetősége milyen nagy segítséget jelentene a beteg- és mentőellátásban; Hétszázzal nő a szakmunkások száma Azt mondja Illés Gyula agronómus Pajta­pusztán, hogy amikor a jelölőgyűlésen tudomá­sára hozták, kiket jelöl­nek tanácstagoknak, akarata ellenére az ju­tott eszébe, hogy milyen eredményeket értek el eddig. Szinte megeleve­nedtek előtte azok a mozgalmas napok, ami­kor legutóbb megépítet­ték a 10 ezer férőhelyes tojóházat, azután eszé­be jutott, hogyan halad­tak lépésről lépésre a termelőszövetkezet tel­jes gépesítése felé. Kü- lön-külön sorakoztak képzeletében a szép új gépek. Azután az is felötlött benne, hogyha ezeket a pusztai embe­reket egyéni korukban lepi meg ez a két esőt szomjazó nyár, talán már éhen pusztultak volna. Most meg, ahogy a könyvelés, a termelő- szövetkezetnek a tük­re mutatja, 40—41 forin­tot osztanak. — És ekkor még egy­szer magam elé állítot­tam a jelölteket. Juhász Istvánt. Ö is pusztai ember volt, innen küld­tük járási elnöknek. De azért itt birkózik ve­lünk együtt és mindig olyan talpraesetten, hogy még a búba esett ember is felvidul tőle. Varga Pált. Ö meg a tsz elnökünk. Okos, megfontolt ember és nagyon jószándékú. Deák t ászlót. A tanács- titkárt. Érti a dolgát, szívesen eligazítja a kusza rendeletekben a falusi embert. Alig hi­Qeliittek cl pasztán szem, hogy valaki ok­kal neheztelne rá. Nyu­godtan álltam fel és mondtam a többieknek: emberek, én ezeknek a jelölésével egyetértek. De valahogyan többet nem tudtam mondani. Még jóformán körül sem tekintettem, már húsz kéz volt a magas­ban, jelezvén, hogy a gondolatom találkozott a többiekével. Így zajlott le a palo- tási Pajta-pusztán a Május 1. Tsz majorjá­ban vasárnap, azon a havatforgató szeles dél­utánon az első tanács­tagi jelölőgyűlás. Így, kevés szóval. Amikor túlestek min­den hivatalos formulán, amely még ezeket az együttélő embereket is merevségben tartotta, akkor engedtek fel iga­zán. Elindult a beszél­getés, mint amikor a vízfogást felszakítják. Ozsvárt János, fiatal tsz-tag kezében a feke- tés csésze csilingelt, ahogy kavarta a kávét. Az arcába visszatért az életszín, a hangja sem volt olyan darabos, mint amikor a gyűlésen felszólalt. — Mi a szecskázóban is beszélgettünk róla, ha jelölünk, magunk közül valót jelöljünk. Mert kivel, ha nem ővelük tudjuk igazán megbeszélni dolgainkat — és szürcsöli a kávét. Már mindenki beszél­get, csak még a jelölte­ket tartja hatalmában a megilletődöttség. Szó kerül Pete Józsefékről a tehenészetből, akik olyan szívósan kutattak az SZTK szabályok után és nem nyugodtak addig, míg megnyugtató választ nem kaptak. Az­után azokról, akik az üzemekből hazakíván­koznak a tsz-be és már­is kész egy amolyan rögtönzött munkaérte­kezlet. Mintha távolba­látó elől húznák el a függönyt, feltárják a holnapjukat. Érdekes emberek ezek a pusztaiak. Nyughatat­lanok. Azt mondják, hogy legújabban szőlőt telepítenek. Csemege- szőlőt. Palotás határá­ban sosem volt szőlő, de ők most telepítenek. Először megütköztek rajta a felsőbb szervek is. Még ma is vitatják, de ők azért megcsinál­ják. Azt mondják, ilyen vita előzte meg a gyü­mölcsös telepítését is. De már olyan szépen beilleszkedik a határba és magas hasznot ígér, hogy azok is eltagadják rosszallásukat, akik va­laha ellene voltak. Azt mondják, így lesznek a szőlővel is. Mert előre számolnak. Illés Gyula így sorjázza a gondola­tait. Harminc, vagy negyven ember jelen­tette be, hogy az üzem­ből hazajönne dolgozni. A bizalmatlanság vitte őket el. Ezeknek mun­kalehetőséget kell bizto­sítani. Egynek kitűnő lesz a szőlő. Azután azt méregetik, hogy mikor eszik ez a palotási nép csemegeszőlőt? Csak akkor, ha hoznak vala­melyik városból, vagy ha néhanapján elvető­dik feléjük is egy-egy szőlőskocsi. — Itthon elfogy az a nyolc holdnyi termés! — és ráejti kezét az asz­talra. — A szőlőt megcsinál­juk — erősíti őt meg Juhász. A jelölőgyűlés után talán ez volt az első szava. A többiek már úgy néznek rá, mint leendő tanácstag­ra, aki emelgetni fogja őket, ha valahol megre­kednek. Ahogy a töb­biek elcsendesednek. Ju­hász tovább mondja: — A jelölőgyűlésen sok minden eszembe ju­tott. Az átvészelt nehéz esztendők. Jó rá vissza­gondolni, hogy megküsz­ködtünk. Azért sikerült, mert nem féltünk az újtól. Most sem félünk. Illésné még egyszer körülhordja a kávés­kannát és megtölti a csészéket. Üjra csilin­gelnek a kanalak. A nagymama szívesen kí­nálja. — „Fogyasszák!” — és úgy csitítja a má­sik szobában zajongó gyermekeket: „Ha nem maradtok csendben, nem nézhetitek a televíziót.” Mosoly mellett kiürül­nek a csészék és a csendben a kályha me­leget dudorászik. Juhász mintha megsejtené a gondolatokat. — Azután még eszem­be jutott az adósságunk. Már ami a falut illeti. Évek óta kínlódunk a gyógyszertárral, nem tudjuk befejezni. Az óvodával sem vagyunk rendben. Pedig az egész község vár rá és nem tudtuk megoldani, mert kevés benne a dolgozók száma. Tartottam, hogy a szememre vetitek — és a mosolya elnézést kér. Nem szól senki, de azokban a tekintetek­ben, amelyek most rá- szegeződnek, benne van a kérdés: „Megoldjá­tok?” Juhász ért szó nélkül is ezekből a te­kintetekből. Mintha nem is nekik, hanem magá­nak mondaná parancs­ként: „De megám!” Jelölőgyűléssel indul­tak, amely mikor elvé­gezte hivatását, nagy beszélgetéssé terebélye­sedett. Beszélgetéssé, a mindennapi hétközna­pokról. Visszatekintet­tek a tegnapba és bele­néztek a holnapba. Elő­ször kötötte őket a hi­vatalos formula, de amikor Illés szíves he­lyet adott otthonában, barátivá melegedett a szó. És akkor nőtt iga­zivá a pajta-pusztai je­lölőgyűlés. Mert már ilyenek ezek a pusztai emberek: nyugtalanok, egyszerűek és zavarja őket a kötöttség. Bobál Gyula A gyógyszerész Egy volt acélárugyári laka­tos kilenc gyermekének egyi­ke Chmely Imre, a salgótar­jáni 4/24-es gyógyszertár ve-, zetője. Sok-sok koplalás, a szívós akaratú apa fáradozása nyomán a kilenc gyermekből ötnek sikerült értelmiségi pá­lyára lépni. Chmely Imre hú­gai pedagógusok, ő már gyer­mekkorában a gyógyszerész pálya után vonzódott. Éppen negyvenhárom esz­tendeje, hogy a becses diplo­mával kezében átlépte a gyógyszertár küszöbét. Évtize­dekig, mint beosztott gyógy­szerész, akkori nevén „segéd­úr” szolgálta az emberek egészsége visszaállításának ügyét. A felszabadulás után hamar észrevették a szorgal­mas, igyekvő, lelkiismeretes emberben a tenniakarást. A magára hagyott gyógyszertár gpndnokaként látta el az egy­re növekvő feladatokat, majd az államosítás után a gyógy­szertár vezetésével bízták meg. — A mi munkánk olyan, hogy nincs megállás — foglal­ja szavakba hivatásának leg­jellemzőbb tulajdonságait. — Állandóan új gyógyszerek je­lennek meg és nekünk az or­vos segítőtársává kell vál­nunk. Teljes értékű munkát csakis a gyógyszerész odaadó tevékenységével tud végezni az orvos. Ma már más a lég­kör, megbecsültebb ember a gyógyszerész, mint annak előtte. És valami átalakulás megy végbe a mi tevékenysé­günkben. A vegyészeti gyá­rak is igénylik a gyógyszerész tudását, meg az egyre szapo­rodó gyógyszerkészítmények is ösztönöznek a fokozódó munkára. Alig beszél magáról. Álta­lában a gyógyszerészről, a hi­vatását szerető szakemberről cseveg szívesen, nagy lelkese­déssel. Egy kicsit szégyenkez­ve veszi elő íróasztala becses kincsét, a két kormánykitün­tetést, hogy megmutassa, ma milyen megbecsülése van a szívvel végzett munkának. Mert Chmely Imre „Az egész­ségügy kiváló dolgozója”, és a „Kiváló gyógyszerész” kor­mánykitüntetésekkel büszkél­kedhet a vállalati „Kiváló dolgozó” és a társadalmi munka elismerését őrző egyéb oklevelek mellett. A vezetése alatt álló gyógy­szertár látja el a kórházakat is gyógyszerekkel, zömmel olyan készítményekkel, ame­lyeket itt házilag állítanak elő. Csak a bőrgyógyászat heti több kiló kenőcs készítését kívánja meg a szorgos gárdá­tól. Hiszen az orvos mindig egyéni alkat, kor, testsúly és egyéb körülmények figyelem- bevételével írja a gyógyszert. Ez a gyógyszertár egyéb­ként tangyógyszertár. Asszisz­tens jelöltek, gyógyszerész je­löltek képzése is folyik itt a betegek gyógyszerellátásán kí­vül. Chmely Imre nem tudná összeszámolni: hány gyógysze­rész szakmai képzését segítet­te már elő a több mint négy évtized alatt. Ügy, hogy vég­ső soron még sem „lóg ki” testvérei sorából. Ö is tanító egy kicsit, mint a leendő gyógyszerészek, asszisztensek továbbképzésének vezetője. Az emberek, az orvos elé kerülő betegek gyógyulásukat többnyire biztosítottnak vélik azzal, amikor orvosuktól meg­kapják a kellő receptet. Nem is gondolnak arra, hogy a gyógyszerészek, az egészségvé­delem e névtelen katonái gyors, pontos, szakszerű mun­káján is múlik, hogy az orvos által felírt recept valóban gyógyulásukat szolgálja. Hogy ők is tevékeny részesei az emberek egészsége helyreállí­tásának. UJLAKY MARIA--------------------------------------­„ Jttinl a ha ma éjfél, szeme pillán fása...” Kisriport egy érdekes szellemi vetélkedőről Cigányok: az óvodás korú gyer­mektől a nagymamáig, de na­gyobb részt mégis fiatalok figye­lik kerekre nyitott szemekkel szomjasan, lélegzetet is hallható csöndben Arany Toldiját a klub­ban. Oláh Jenő, a népi együttes vezetője olvassa szépen, élvezete­sen. A nagy mű első négy éne­két ezen az esten, aztán két hét múlva megint négyet és így tovább, megismerkednek majd az egész trilógiával. A terem töm­ve, egymás ölében is ülnek ^ az ünneplő ruhába öltözött cigányok. Salgótarjánban, a Pécskő utca elején van ez a klub, kiszesek a gazdái, a területi KlSZ-szerve- zet művelődik, szórakozik itt már hosszab ideje. Hétszáz kötetes könyvtáruk, televíziójuk, lemez­játszójuk azonban mindenkinek rendelkezésére áll. Most ilyen irodalom ismertető-est sorozatot indítanak, s betöltik vele a téli estéket. Toldi után szellemi vetélkedő következik. Sok a jelentkező, nem is tudnak mindenkit be­venni a versenybe. Aztán egy­más után húzzák a kérdéseket: Ki volt a szabadságharc ágyú­öntője? Ki írta Az arany em­bert? Ki nyert háromszoros olim­piai bajnokságot a magyarok kö­zül? Mikor alakult meg a Tanács- köztársaság? Melyik legutóbbi film főszereplője volt Szirtes Adám?’* Alig van, amire nem a kérdezett válaszol, de a részt­vevők azt is kórusban mondják. Aztán a zsűri: Csík Károly KISZ-titkár, Botos Gyula és Oláh Jenő kiosztják a jutalmakat. Gav- ricza Marika első díjat nyert, a Robin Hood egy példányát, a második és harmadik helyezett: Horváth Borbála és Mészáros Má­ria ingyen jegyet a Déryné Szín­ház előadására. S már pereg is a lemez, fel­hangzik a tánczene, a kicsiket haza tessékelik, s táncolni kezd a fiatalság. Szépen, Ízlésesen, ko­molykodón. Nincs szeszes ital, nincs verekedés, nincs rendetlen­ség. Az ajtóban karszalagos ifjú­gárdista áll. Dicséret és elismerés ezeknek a cigány fiataloknak! A Salgótarjáni Rákóczi-úti kalapszalonban a legdivato­sabb formák közül válogat­hat a vásárló. Képünkön: egy fiatalos kalapot mutatunk be. Emellett bő a választék a szőrme és teddiber kucsmák­ban, sapkákban, kalapokban is.

Next

/
Thumbnails
Contents