Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-12 / 3. szám

2 NÖGRÄDI népújság 1963. január 12. Ipas'I tenneléiünk mérleg:© E redményekben gazdag j évet zárt le 1962. de- j cember 31-el me- j gyénk szocialista ipara. Ma már — ha előzetes számítá­sok alapján is — megállapít­ható, hogy a szocialista ipar múlt évi termelési tervét több mint 60 millió forinttal telje­sítette túl, s 1961-hez képest csaknem 300 millió forint ér­tékkel termelt többet. Az is megállapítható, hogy az ipar termelése — különösen a IV. negyedévben, a kongresszusi munkaverseny finisében — megélénkült. Ez azt eredmé­nyezte, hogy az Acélárugyár kivételével valamennyi üze­münk kollektívája túlteljesí­tette termelési előirányzatát. Különösen figyelemre mél­tó, hogy a Salgótarjáni Táb­laüveggyár az eddigi több- rendbeli elmaradás után 1962- ben év végéig már nemcsak hogy pótolta év eleji mulasz­tását, hanem 41 ezer négyzet- méterrel túl is teljesítette ter­vét. A megye szénbányászata is súlyos adóssággal küzdött. De azzal, hogy az összüzemi ter­vet 1.3 kilogrammal túlteljesí­tették, nemcsak a termelé­kenység növekedett, hanem a mennyiségi tervet is teljesí­tették. Elismeréssel kell szól­ni a Bányagépgyár, a Palack- üveggyár, a Vasötvözetgyár, a Romhányi Cserépkálvhagyár dolgozóinak nagyszerű mun­kájáról is, akik egész évre megszabott tervüket jóval a határidő előtt teljesítették. örvendetes, hogy tavaly megyénk szocialista iparára már nem a mennyiségi terv mindenáron teljesítése volt a jellemző, hanem a mennyisé­gi szemlélet háttérbe szorítá­sával elsősorban a minőségre, a termelékenység növekedésé­re törekedtek. Ennek is kö­szönhető, hogy a termelékeny­ség a múlt évben megyei szinten mintegy 9 százalékkal emelkedett. Elmondhatjuk, hogy 1962-ben a Szénbányá­szai Tröszt..és ,a Táblaüveg­gyár, kivételével tovább ja- yylt a termelés--és bj termé­kek minősége. Emiatt keve­sebb a reklamáció, s lényege­sen csökkent a garanciális költség. A Vasötvözetgyárban a bevezetett gyártásközi vizs­gálatok selejtmentes terme­lést eredményeztek. Az Acél­árugyárban egyharmadára csökkent a másodosztályú ter­mékek részaránya, a selejt­százalék a megtűrt 0,7 száza­lékkal szemben, előzetes szá­mítások alapján 0,45 százalék lesz. A Tűzhelygyárnál a mi­nőségi kötbér is egyharmadá­ra csökkent, a munkaselejt pedig 2,5 százalékról 2 száza­lékra esett. A Salgótarjáni Üveggyárban a tavalyi 14,8 százalékos selejtet a gyár munkásai előreláthatóan Í3,9 százalékra szorították le. A gyártmányok minőségének ja­vulásában igen nagy szerepet játszott a jobb minőségért kezdeményezett mozgalom, amelyet a Tűzhelygyár kol­lektívája indított útjára. Segí­tette a minőség javítását a különböző műszaki intézkedé­si tervek végrehajtása is. A m amíg a múlt esztendő­ben a fent említett mu­tatókban lényegesen előre léptünk, addig a termelé­si kölltségek és az önköltség alakulásánál nem mutatkozik egyértelmű fejlődés. Megyei szinten — búr némi önkölt­ségcsökkentés érzékelhető — azonban több vállalatnál a költségszint a legjobb esetben stagnál, vagy valamelyest emelkedik. Az önköltséget 1961-hez képest a Bányagép­gyár előreláthatóan 2,4, a Tűzhelygyár 2, a Salgótarjáni üveggyár 12 százalékkal csök­kentette. A Táblaüveggyárnál viszont 4,2 százalékos veszte­séggel számolnak. Az Acél­árugyár önköltségi tervét nem teljesíti, költségszintje a múlt évivel azonos lesz. A szénbá­nyászatnál 1962-ben 1,8 szá­zalékos költség túllépésre le­het számítani. S ha már a megye szocia­lista iparának 1962. évi mun­káját mérlegeljük, feltétlen szólni kell a műszaki fejlesz­tésben elért eredményekről, hiányosságokról is. Ma» már legtöbb üzem műszaki veze­tője úgy nyilatkozik a műsza­ki fejlesztésről, hogy a terve­ket a szétaprózottság jelle­mezte. , Az év elején túl sok témát iktattak be megvalósí­tásra, s a témák nagy száma már maga is bizonyos szét­aprózottságot jelentett. Az Acélárugyárban 63, a Tűz­helygyárban 68, a Táblaüveg­gyárban 83 feladat megvalósí­tását tervezték. A műszaki fejlesztésben azonban az el­maradás ellenére is sok pozi­tív jelenség tapasztalható. Ilyen például az, hogy a szén- bányászatban nőtt a korsze­rűen biztosított vágathossz aránya, duplájára emelkedett az acéltámmal biztosított frontfejtések száma. D e míg a műszaki fej­lesztésben nem sikerül kellő lépésben előre haladnunk, annál örvendete- sebb a technológiai fejlesztés helyzete. Szinte valamennyi nagyüzemünkben, s . különö­sén a Bányagépgyárban, a Tűzhelygyárban, a Salgótarjá­ni Üveggyárban dicsekedhet­nek a legjobb példákkal. Az 1962-es év munkájával kapcsolatban nem hagyhatjuk szó nélkül az éves munkaver- senyvállalások, de különös­képpen a kongresszusi mun­kaverseny sikeréért kifejtett tevékenységet sem. Az 1962. évi munkaverseny eredmé­nyei azt bizonyítják, hogy ha a munkásosztályhoz for­dulunk, akkor az mindig be­csülettel és odaadóan helyt­áll. Elmondhatjuk, hogy a dol­gozók — egyéni és csoportos — felajánlásaikat becsülettel teljesítették, még akkor is, ha . vállalati szinten több üzemben még óvatosság volt tapasztalható, összegezve: az egész évi munkaversenyre, de elsősorban a teljesítésekre az a jellemző, hogy háttérbe szo­rultak a mennyiségi felaján­lások és a minőségi jellegű vállalások kerültek előtérbe. S amit még 1962-röl el kell mondani. Nem volt megfelelő a műszaki szervezési tevé­kenység, nem csökkent meg­felelő mértékben sem a mű­szaki szervezésből adódó, sem a munkástól független kieső idő. Több üzemben munka­igényesebb termékeket gyár­tottak. Számos üzemben ren­deléshiány volt, s emiatt gya­kori átcsoportosításokat kel­lett végrehajtani. Egyes üze­mek termelését még ma is gátolja a szükséges alapanyag hiánya, a késői és rendszer­telen anyagszállítás, az anya­gok nem megfelelő minősége. Több esetben volt vagon­hiány. ami — a különben is elégtelen raktártérrel, s a készáruk késedelmes kiszállí­tásával — termelési zavaro­kat idézett elő. Mindezek el­lenére azonban megállapít­ható, hogy megyénk szocia­lista iparának fizikai és mű­szaki dolgozói becsülettel áll­ták a sarat 1962-ben s túltel­jesítették azt, amit a népgaz­daság megyénk ipari munká­saitól kért. A z eredményekért me­gyénk ipari munkásait, gazdasági és műszaki vezetőit joggal illeti meg az elismerés. De megyénk ipari üzemeinek dolgozóira 1963- ban még a tavalyinál is na­gyobb feladatok végrehajtása vár. Ma már csaknem vala­mennyi ipari üzemünk kol­lektívája előtt ismeretes az új év tervfeladata, sőt, hoz­záláttak annak végrehajtásá­hoz is. De lehetővé tette ezt az, hogy az üzemek jelentős része időben megkapta az 1963. évi tervelőirányzatokat s ennek megfelelően dolgoz­ták ki részletterveiket. Leg­több helyen ma már az egyez­tető tervtárgyalások is lezaj­lottak és örvendetes, hogy valamennyi üzemünk kidol­gozta az ez évi műszaki fej­lesztési tervét is. A szénbá­nyászat az 1962. évi vágathaj­tási és elővájási tervét túltel­jesítette és így az átmenethez szükséges szenelő munkahe­lyek készen vannak. Biztosí­tott az anyag a Vasötvözet­gyárban, a Bányagépgyárban, stb. Több üzemünk azonban még sok nehézséggel küzd. A Salgótarjáni Üveggyárban pél­dául a rendeléshiány okozza a legnagyobb problémát. A Tűzhelygyárban sincs minden a legnagyobb rendben. De az év első munkanapjainak lé­pései azt bizonyítják, hogy fizikai és műszaki dolgozók váll-váli mellett harcolnak az ez évi feladatok sikeres meg­valósításáért is, melyet a párt VIII. kongresszusa szabott meg. J elentős számunkra az 1963-as esztendő. Nem­csak azért, mert a párt VIII. kongresszusán hozott határozat megvalósításán fá­radozunk, hanem azért is, mert az év indulása egybe­esik nagy politikai esemé­nyünkkel; az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával. Hatványozza felelősségünket az, hogy való­ra kell váltani a második öt­éves terv célkitűzéseit, me­lyért mindannyiunknak egy akarattal, egy szívvel kell cselekedni. Somogyvári László Sima és mintás dunnahuza­tok 3‘ fi, ill. 4 m széles 188—260 Ft Sima és mintás nagypárna­huzatok 58—65 Ft Paplanlepedők 151,30—205 Ft Lepedő 140x198 cm széles 95 Ft Inlet dunnátok 3'/->, ill. 4 m széles 180—213 Ft Inlet nagypárnatok 48 Ft (3) vászon^és kész ágynemű a régi helyett! ÁRLESZÁLLÍTÁS UTÁN Nylon harisnya, habselyem, centrifuga a sztárok Jól kezdődött az új eszten­dő a vásárlóknak. Az egyes iparcikkekre vonatkozó ár- leszállítás hatása, kedvező fo­gadtatása jól lemérhető az üzletek, boltok megnövekedett forgalmán. Különösen a női nylon-harisnyákból fogyott el sok már az árleszállítás első napjaiban. A tavalyi azo­nos időszakhoz képest 150 százalékkal adtak el többet a megyei kiskereskedelmi bol­tokban. Nagy az érdeklődés a női habselyem fehérnemű iránt is. Jellemző, hogy a kisterenyei 388-as vegyesru­házati boltban tavaly január 1-től 7-ig ebből a cikkből mindössze 554 forint értékűt adtak el, az idén 4311 forint volt a forgalom, nylon-haris­nyából 907 forint értékű kelt cl, az idén egy hét alatt 2044 forint értékű. Óriási keletje van a háztar­tási centrifugának. Az ár­csökkenés kiegyenlítette az aránytalanságot a mosógép és a centrifuga ára között, ami azt eredményezte, hogy né­hány nap alatt a kiskereske­delem raktáraiban fellelhető összes centrifugák vevőre ta­láltak. A raktárakat sürgő­sen fel kellett tölteni. Egye­dül a salgótarjáni 361-es szaküzlet január 1-től 7-ig 15 darabot adott el, a tavalyi ugyanezen időszak 2 darab­jával szemben. Fokozódott az érdeklődés azok iránt a jár­művek iránt is, . amelyeknek az árát leszállították. Fehér hetek január 7-21-ig Tudvalevő, hogy évek óta nem rendezhették meg a ha­gyományossá vált Fehér he­teket. Az 1963-as esztendőre azonban a textilipar, tehát a kereskedelem is, már bizto­sítani tudja a szükségletek kielégítését, mégpedig — ami nagy szó — igények sze­rint. Bőven van áru, nagy a választék ágyneműben, asz­talneműben, fehérneműben. Új peremboltok Az 1963-as esztendőtől a műszaki és villamossági cik­kek nagyobb választékát is várják. Arról van ugyanis szó, hogy január 1-el meg­szűnt a Nógrád megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedel­mi Vállalat. A megye vas- és műszaki iparcikkellátását a budapesti szak-nagykereske- .delmi vállalatok vették át, amely feltétlenül a választék növekedésével fog járni. Bővül az idén az élel­miszer kiskereskedelmi hálózat is. Tavaly hét úgynevezett peremboltot adtak át a közönségnek, az idén, az új lakótelepen megint öt perembolt lé­tesül, amelyre a Belkereskedelmi Minisztérium egymillió fo­rintot biztosított. Qizf net UiiLfúldre Úgy enyhe kék boríték­*J ba csomagolt levelet kézbesített egy hónapja a posta. Csíkozott volt a széle, repülőn szoktak ilyet továb­bítani. Csak annyi volt alá­írva: Butter Géza Ausztrália és egy olvashatatlan helység­név. Bárhogy keresem, kuta­tom, forgatom emlékezetem, nem tudom ki ez a Butter Géza. Nem emlékszem a ne­vére. Ö azt írja, ismer, hogy itt akasztotta a nyakába a vándortarisznyát 5 6-ban, mert világot akart látni. Még bizonyítja is: „Mert kell ez egy 21 éves fiatalembernek.” De már belefáradt. A cim­borája egy debreceni fiú Ka­mut Józslca, amikor marhát hajtottak egy kiszáradt por­sivatagon át, leesett a lóról és az állatok széttaposták. Meg­akarta állítani a szomjúságtól megvadult állatokat. Azóta olyan mintha egyedül élne, azon az örökké szomjazó földön. Azt kéri. válaszoljak, milyen az élet itthon. • * * Az egyik reggel úgy szólt az utasítás, hogy induljak útra. Szombat volt, a köd nyaldosta a földet, az eső is szitált. Nem szívesen mentem. De ha ez az utasí­tás. . . Varsányban nehezem­re esett kiszállni, kikászálód­ni a jó meleg kocsiból. Az meg egyenesen keserűséget okozott, amikor a termelő- szövetkezet irodájában azzal igazítottak el, hogy ismerő­söm, Tóth Feri otthon van, mert disznót vágott. Az ud­varán vérfoltok és egy disz­nó kettéhasítva. Tóth azzal fogadott, miért ilyen későn jövünk. Négy órakor kellett volna, mert akkor kezdtek. Annyit jelentett ez, hogy ilyen munkában a vendég maradjon csak a kapun kí­vül. Az én gondolatom meg az volt. gyenge legény, aki négykor kel és fél kilenckor még az udvaron az állat. Megérezhette, mert hívott, hogy ne azt nézzem amelyik az udvaron van, hanem ame­lyik bent van, mert az a szebb. Tehát kettő. . .? Csak mosolygott, ahogy ő szokta, csendesen és éppen, hogy megköszörüli a torkát. „Még lesz egy harmadik is. Nagy a család, kell a zsír, a hús.” — így mondta. Sehol nem láttam gyerekeket, csak fel­nőtteket. nyakig zsírosak. De a beszélgetésben lassan el­igazodtam. Az egyik techni­kus, a másik most végzi a gimnáziumot, a harmadik a tsz-ben mezőgazdasági tahuló, a negyedik még kisiskolás. Mindez akkor érdekes, ha nem feledjük, hogy ez a Varsány, girbe-görbe, me­gyénk egyik legágrólszakad- tabb falucskája volt. A gye­rekek már 12 éves korukban napszám után nézhettek. Ekkor ballagott át az úton Bárány István a tsz-tehené- szet brigádvezetője. Tóthnak kapóra is jött, mert szépen áttessékelt nekik. így jutot­tunk a tsz-majorba. Kinn a falu szélén építették fel. Olyan szép, mint egy új vi­lág. A fészer alja tele gépek­kel. Uj magtárak. Keresztbe pedig frissen meszelve szép nagy istálló. Azt hinné az ember, hogy az istálló, csak istálló marad. De ez olyan, hogy egyenesen felrúgja a ré­gi világból visszamaradt is­tálló-elképzelést. Motorizálva van. A fejőgépeken keresztül a csöveken jut a tej a kan­nákba. Az ember csak any- nyit lát belőle, amennyit egy kis üvegtoldás mutat a csö­vön. No meg mikor a csészé­ből kortyolgatja. A tehenek között úgy járnak fehér kö­penybe öltözve a gondozók, mint az orvos, aki vizitel. Hát ilyen a varsányiak vilá­gának egy csepje. Mert hogy tudná az ember azt mind pa­pírra vetni, hogy van a köz­ségükből minisztériumi em­ber. igazgató, pártmunkás, tanácsi dolgozó. És hogy a sártenger helyett kövezett az utca, új az iskola, a régen oly megfáradt, riadt emberek széles kedvvel nevetnek, jó­szívvel fogadnak és büszkék, ha elmondhatják, hogy amiért megdolgoztak, annak eredménye nem várat magá­ra. Hogyan mondja el mind­ezt az ember, amikor indulni kell tovább. ..? Már az eső is elállt. Kelet felől pedig melengeti a bo­rúlátót a Nap. * * * IV ikor befordultunk Mát- raszelére, már megkö­tött a reggeli lucsok. A tá­volban szép fehérbe öltözve ágaskodott a Mátra. Az ut­cán csak itt-ott egy-egy sza­ladó ember. Abban az időben értünk oda, amikor a mun­kába menő embereket már elvitték a külön autóbuszok, akiknek pedig letellett a munkaidejük, még nem ér­keztek meg. A népfront elnö­két kerestük, Barta Dezsőt. A tanácsházán érdeklődtünk utána. Szombat Tévén már asszonykezek takarítottak, de még a tanácstitkár papírhal­maz közé temetkezve dolgo­zott. A tanácsnál nagyon fel­torlódik a munka, így válasz­tások idején. Azért a titkár udvariasan elkísér és velünk bukdácsol az úton, mert na­gyon gödrös az utca a falun át. Már mentünk egy jó da­rabot, amikor egy nagy, sok ajtós magas sárga ház előtt megállított. Ez az új művelő­dési házunk. Az állami támo­gatás mellett magunk építet­tük. A falu minden dolgozó­jának benne van a kétkezi munkája. Nagyon szép ez a művelődési ház, nagy színház- termével, klubszobájával, kü­lön könyvtárával. A csarno­kába a fél falu befér. De szükség van rá, mert ha va­lahol, akkor itt zsúfolt a szín­ház, filmelőadás. A tudás utáni vágy elragadta az em­bereket. A tanácstitkár szótlanul né­zi, hogy megragadott a lát­vány. No. itt már nem árt egy kis ellenvetés. „De miért olyan rossz a falun átvezető út?” Megértette, hogy ez nem más, mint a kákán a csomó­keresés. „Gyerünk Bartához. majd ott megbeszéljük!” — és leüti a fejét, hogy ne lássam az elnéző mosolyát. Váratlan volt a látogatá­sunk. Már az ünnepre készül­tek. Sült kalács illatával telt meg a konyha, de a kislány még .szorgalmasan törte a diót egy újabb tepsirevalóhoz. De mit zavar ez, ha beszél­getni akarunk? És ekkor is­mét szóba került az út. Ha kienged az idő, újjáépítjük, szurokkal öntjük, hogy kiűz­zük a port a faluból. Csak szó kell ahhoz, hogy áradat­ként induljon a beszéd, ha a falu újjászületéséről esik szó. És olyan magabiztos ebben a két ember. Az egész falu népét maguk mögött tudják, mert a bányászember min­denre kész, ha a szebb, a jobb megteremtéséről van szó. Azt mondják, amikor a járdákat építették, egyszerre hetvenen is jelentkeztek munkára. A tavaszra újra folytatják. Kell. mert nagyon sok új ház épül náluk is. Már * késő este volt. mikor­ra kifogytunk a szóból. Fény­ben úszott a kultúrház és ünneplőbe öltözött emberek, asszonyok, fiatalok csoportja sűrűsödött a bejárat előtt. Odabentről kiszűrődött a ze­neszó. Olyan békés, meg­nyugtató és ünnepélyes volt minden. * * * I ív élünk mi Butter 1 Géza. Dolgozunk, gon­dunk van és örülünk a mun­kánk eredményeinek. Arra kérem, aki ismeri a levélírót, ívd róla. küldje el részére e néhány sort. Bobál Gyula A jelzőtábla figyelmeztet! ZSÁKUTCÁBA KERÜLHET ha gépkocsiját baleset éri és n i n c's Általános Gépjárműbiztosítása! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (4)

Next

/
Thumbnails
Contents