Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-12 / 3. szám

1963. január 12. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 „1 képviselői munka társadalmi életünk szerves részévé vált" Jakab Sándor elvtárs nyilatkozata a Nógrád megyei képviselőcsoport munkájáról A béke. a sxocfalixiiins érdekében Négy évvel ezelőtt új kép­viselőket választott az ország. Azóta a politikai, gaz­dasági, társadalmi életben je­lentős fejlődést értünk el. Most ismét választásra készü­lünk, s összegezzük azt: mi­lyen részük van előrehaladá­sunkban a nép képviselőinek. Erről kérdezte lapunk mun­katársa Jakab Sándor elvtár­sat, a Nógrád megyei kép­viselőcsoport elnökét. — A Nógrád megy«! képvise­lők megválasztásukkor azt Ígér­ték, hogy a legjobb tudásuk szérint tesznek eleget megbíza­tásuknak. Milyen eredményeket értek el négyéves munkájuk so­rán? — A megyei képviselőcso­port négyévi munkájának ér­tékelésénél figyelembe kell venni az akkori körülménye­ket, azokat a politikai, gazda­sági, társadalmi tényezőket, amelyek a munkát meghatá­rozták. Az 1958-as választá­sok idején mind a politikai, mind pedig a gazdasági élet­ben még érezhető volt az el­lenforradalom hatása, de már tisztán látthattuk a konszoli­dáció kibontakozását, az or­szág további fejlődésének út­ját, a jövőbeni feladatokat. Á párt és a kormány ez időben elsősorban a termelés, a termelékenység növelését, az önköltség csökkenését, a fokozott takarékosságot, a mezőgazdaságban a szocialis­ta átszervezést, a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­tését, a meglévő tsz-ek meg­szilárdítását, stb. jelölte meg legfontosabb feladatként A megyei képviselőcsoport, amelx 1958. decemberében ala­kult, kétirányú, de egységes munkát végzett. Egyrészt az országgyűlésben és a parla­ment állandó bizottságaiban dolgozott, másrészt a választó- kerületekben tevékenykedett. Az országgyűlésben a Nóg­rád megyei képviselőcsoport számban a legkisebbek közé tartozott ugyan, de tagjai igen aktívan dolgoztak. Az 1958-tól 1962-ig tartó parla­menti ciklus alatt az ország- gyűlésben igen sok esetben szólaltak fel, és öt interpellá­ciót nyújtottak be. (Az 1953- tól 1956-ig terjedő parlamenti ciklusban a nógrádi képvise­lők egyetlen esetben sem in­terpelláltak). Az állandó bi­zottságokban 80 ülésen vettek részt, ezeken 34-szer szólaltak fel és igen sok javaslattal se­gítették a munkát. Mind az országgyűlési, mind pedig az állandó bizottsági felszólaláso­kat és interpellációkat a bá­torság, a megfontoltság, és a témák alapos ismerete jelle­mezte. Nem féltünk a ké­nyes kérdésektől sem, amit többek között például az Ipoly szabályozása, az ipari munkás feleségek és tsz-tagok SZTK hozzájárulása, a bá­nyatelepek helyzetének rende­zése és más, a szociális és egészségügyi kérdésekben stb. benyújtott interpellációk is mutatnak. A képviselőcsoport tagjai érezték: milyen felelősséggel tartoznak a bizalomért és a képviselői munkát nem rep­rezentatív funkciónak tekin­tették, hanem megfelelő ko­molysággal tették szóvá me­gyénk politikai, gazdasági és társadalmi életével kapcsola­tos valamennyi problémát. Az országgyűlésben, vagy a bizottságokban elhangzott Ja­vaslatok nagy részét már meg­valósították, illetve a népgaz­dasági tervek készítésénél fi­gyelembe vették. Kértük pél­dául, hogy a második ötéves terv megkezdése előtt valósít­sák meg a géptípusok beve­zetésénél a tervezés és a gyár­tás szigorú összhangját. A Nehézipari Minisztérium kol­légiuma foglalkozott ezzel és a feladat megoldására szak- igazgatási főosztályt szerve­zett. Javasoltuk az illetékesek­nek, hogy sürgősen lássanak hozzá a megyei kórház, a szál­loda, a lakások építéséhez, az új főtér kialakításához. A munka — mint ismeretes — folyik, a kórház, szálloda, a lakások épülnek. Kérésünk alapján külföldi utakat szer­veztek a bányagépesítés ta­nulmányozására. Javasoltuk, hogy az Acélárugyár, az Üveg­gyár. a szénbányászat stb. fo­kozódó termelése és a növek­vő személyforgalom miatt kor­szerűsítsék a Hatvan—Salgó­tarjáni vasútvonalat. Ez is fo­lyamatban van. 1— Az országgyűlésben és a par­lamenti állandó bizottságokban végzett munkán kívül hogyan dolgoztak a képviselők a vá­lasztókerületekben ? — Az 1958 előtti években öszefogott, tervszerűen irányí­tott képviselői munka nem volt. A képviselők elszige­telve járásonként, községen­ként tevékenykedtek, és fő­ként egyénj sérelmek orvos­lásával, kisebb községi, já­rási problémákkal foglalkoz­tak. A legutóbbi négy évben a képviselők tervszerűen dolgoz­tak. Elsősorban negyed­évi munkaterveket készítet­tünk, s a képviselőcsoport üléseket a tervnek megfele­lően rendszerint más és más helyen tartottuk. A választók ezeket az üléseket — ame­lyekről a megyei sajtó rend­szeresen beszámolt — nagy figyelemmel kísérték. Sok esetben keresték fel a népfront szerveit, hogy a képviselő- csoport üléseket az ő közsé­gükben, városukban, vagy tsz- ükben tartsák meg. A képvi­selőcsoport üléseinek napi­rendje igen változatos volt. Megvitattuk a megye nagy­üzemeinek gazdasági tevé­kenységét, a beruházások hely­zetét, a bányászat feltáró, elő­vájó tervének teljesítését, a munkásosztály helyzetéről szó­ló párt- és kormányhatároza­tokat, a vezetés színvonalának javítását, a normarendezést, a női munkaerők foglalkozta­tását, a termelőszövetkezetek helyzetét, a gyenge tsz-ek megerősítését, a megye teljes villamosítását, Salgótarján távfűtését, a városok, köztük Balassagyarmat iparosítását stb. A napirendi pontok vitá­jához a szakemberek egész se­regét hívtuk meg. A képviselők szem előtt tartották, hogy felderítsék a „fehér foltokat”, s olyan hely­re is eljussanak, például egész kis községekbe, ahol 10—12 éve nem járt képviselő. A Hazafias Népfront rendezésé­ben általában az országgyűlés befejezése után“ beszámolókat tartottunk. Az utóbbi három év alatt öszesen 420 beszá­moló hangzott el. S egy-egy beszámolón átlagosan 350 hall­gató jelent meg. Külön fi­gyelmet szenteltünk az egyes rétegeknek, s ezért beszámo­lókat tartottunk az orvosok, pedagógusok kisiparosok, s más rétegek képviselőinek is. A képviselőcsoport tagjai a legutóbbi három évben ösz- szesen 311 fogadóórát tartot­ta^ Ezeket a Hazafias Nép­front szervei, helyi, járási és városi titkárok készítették elő. A választók a fogadóna­pokon kívül is felkeresték a képviselőket munkahelyükön, sokszor lakásukon, s kértek segítséget, felvilágosítást. De a képviselők is ellátogattak a választókhoz a gyárakba, üzemekbe, építkezésekre, an- kétokat, gyűléseket tartottak, tanácsüléseken vettek részt. Ezenkívül negyedévenként mintegy 20-25 családot keres­tek fel. A munkások ezt igen nagy örömmel vették, a vá­lasztók megbecsülésének te­kintik. Részt vettünk a ter­melőszövetkezetek szervezésé­ben is. Nagyorosziban például a falu legtekintélyesebb gazdá­ja a Czottner elvtárssal való beszélgetés után lépett be. A képviselőcsoport tagjai az utóbbi három évben 160 eset­ben tettek látogatást a megye termelőszövetkezeteiben. Ilyen­formán a képviselői munka társadalmi életünk szerves részévé vált. — Milyen eredményeket értek el a képviselők a megye po­litikai, gazdasági és kulturális fejlesztésében? — A képviselőcsoporthoz szá­mos olyan panasz, kérés ér­kezett, amely sok ember éle­tét érinti. Például gyárbőví­tés, üzemrekonstrukció, mű­velődési otthon, iskola építése, stb. Karancskesziben egy új település villamosítását ol­dottuk meg. Hasonló eredmény volt a kisiparosok vizsgáztatásának megoldása, a Pöstyén- és Para- sa-puszta villamosítása, az Ipoly szabályozása, a külön­böző ipari, városfejlesztési és kommunális beruházások ügyének intézése, több mű­velődési otthon, köztük a kis- terenyei, nádujfalui, szuhai, stb, felépítése. Megoldottuk a hollókői törpevízmű ügyét, s rövidesen a régi bányászla­kások sorsát is. Ezenkívül új bekötőutak építését, tsz-ek villamosítását, stb. intéztük el. A választókkal való talál­kozások, beszélgetések során a képviselők a legtöbb esetben azonnal intézkedtek is, hi­szen a panaszok nagy részét helyben lehetett orvosolni, vagy néhány napon belül a járási, megyei szerveknél el­intézni. A választókerületben végzett munka egyúttal igen nagy nevelési feladatot is je­lentett, hiszen sok esetben a választók olyat is kértek, amit nem lehetett teljesíteni azon­nal (pl. árleszállítás, nyugdíj­jak és családi pótlékok eme­lése, a tsz-nyugdíjkorhatár módosítása, stb.). Ilyenkor a képviselők nem ígérgettek, hanem tudtak nemet is mon­dani, s megmagyarázták, hogy a probléma elintézését nép­gazdaságunk anyagi ereje még nem teszi lehetővé, s er­re csak a későbbiekben kerül sor. A választók igen sok le­velet is írnak, például Schuchmann elvtársnak egy hónap alatt 25 levele érkezett. — Miben határozná meg az újonnan megválasztandó kép­viselők feladatait Nógrád me­gye tovább fejlesztése érdeké­ben, az eddigi képviselői mun­ka tapasztalatainak alapján? A megyei pártértekezlet és az MSZMP VIII. kongresszu­sa megszabta a feladatokat. Ezeket szem előtt tartva, a képviselőknek a választás után úgy kell dolgozniok, hogy kiérdemeljék a bizalmat. Éhhez az kell, hogy alapo­san, nagy hozzáértéssel dol­gozva tájékoztassák az or­szággyűlést választókerületük helyzetéről és választóikat az országgyűlés és az állandó bi­zottságok munkájáról, s to­vábbra is tegyenek meg min­dent a tömegekkel való kap­csolat erősítéséért, a második és majd a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megva­lósításáért. A képviselőknek el kell érniök, hogy felhasz­nálva a legutóbbi négy év ta­pasztalatait, jó gazdáik le­gyenek választókerületeiknek — fejezte be nyilatkozatát Jakab elvtárs. A marxista-leninista elmé­let és gyakorlat védelmében az emberiség békéjéért, bol­dogságáért, az egész szocia­lista tábor erősítése érdeké­ben nagyjelentőségű doku­mentum jelent meg a Prav­da hétfői számában Erősítsük a kommunista mozgalom egy­ségét, a béke és a szocializ­mus diadaláért címmel. Mi tette szükségessé ennek a több újságoldalt kitevő — a Népszabadságban is kö­zölt — nyílt, határozott hangú, minden mondatában és gon­dolatában a lenini politikai irányvonalat erősítő fontos cikknek a megszületését? Mint ismeretes, az SZKP XX. és XXII. kongresszusain, ez­zel párhuzamosan a kommu­nista- és munkáspártok 1957- ben és 1960-ban lezajlott ta­nácskozásain kidolgozták az új történelmi körülmények­nek megfelelő stratégiai és taktikai irányvonalat. Ennek a vonalnak pedig egyik és el­sőrendű sarkalatos, az egész emberiséget létében érintő pontja a béke megőrzése, a békés egymás mellett élés politikájának biztosítása. Ma a szocialista, az antiimperia- lista felszabadító mozgalmak, a függetlenségi törekvések és az egész világot átfogó, bé­kéért küzdő erők olyan hatal­masak, hogy meg tudják fé­kezni az agresszorokat. Eze­ket figyelembe véve tűzték feladatul maguk elé a kom­munista- és munkáspártok, hogy a békéért folytatott áll­hatatos tevékenységüket to­vább fejlesztve már a mosta­ni nemzedék életében kikü­szöbölhetik a háborút a nem­zetközi kérdések megoldásá­ból, az emberiség életéből. A Pravda említett cikke, amely összegezi és továbbfej­leszti az e kérdésben tett ed­digi megállapításokat — a ma­gyar sajtóban történt közlése alapján — érthetően széles kö­rű érdeklődést váltott ki me- gyeszerte. Gyárak és termelő­szövetkezetek dolgozói, a pártapparátus, a bányák, hi­vatalok és más intézmények munkásai nagy figyelemmel, az ügyet megillető komoly­sággal és érdeklődéssel tanul­mányozták az SZKP központi lapjának szerkesztőségi cik­két. Az eddig nyilvánosságra került dokumentumokból, té­nyekből már megyénk dolgo­zóinak nagy része előtt isme­retes, hogy milyen álláspont­ra helyezkedtek az albán párt és ' kormány vezetői, a kom­munisták számára legszen­tebb és legemberibb kérdés­ben: a háború és a béke kér­désében. Az albán vezetők továbbra is követik a lenini politikai irányvonaltól idegen személyi kultusz nézeteit és gyakorlatát, a hetvenkedők, a fráziscséplők útjára léptek, akik nem veszik figyelembe az adott történelmi körülmé­Az érsekvadkerii taggyűlésen Hiúba, hogy tél van, sok a tennivaló a faluban. Ersekvadkerten összevont párttaggyülés keretében tárgyalták meg a kommunisták a soron következő feladatokat. A falu életéről, fejlődéséről esett sok szó, amelyet majd követ a munka. A taggyűlésen meghívott vendégekként részt vettek pártonkivü- liek is. ök is elmondták véleményüket. Így erő­södik, fejlődik a párt és a legszélesebb tömegek kapcsolata, hogy azután együttes erővel valósul­janak meg a falu érdekét szolgáló legfontosabb feladatok^ Szarvas Imre a párttitkár: közsé­gük négyéves fejlődéséről, a vá­i»sztási feladatokról szólott... Tóth István tsz-elnök: szép ered­mények elé nézünk, de hogy to­vább emeljük, ki kell egyenget­ni nézeteltéréseinket a gépállo­mással .., Káposzta Antal a gépállomás igazgatója: javítani akarjuk a gépállomás munkáját és ezzel hozzájárulni a mezőgazdaság to­vábbi erősödéséhez... Gyepes Dezső népfront titkár: Csikány József tanács VB titkár: pártonkívüli vagyok, de legfonto- legfőbb feladatunk a választás sabt,nak tartom a párt politiká- sikeres lebonyolítása . .. jának érvényre Juttatását.. ; nyékét, a világ politikai és társadalmi életében kialakult reális helyzetet. Magatartá­sukkal, a Szovjetunió és a szocialista tábor országaira szórt rágalmaikkal súlyosan vétenek a szocializmus, a bé­ke, a nemzeti felszabadító erők, a demokrácia híveinek és harcosainak érdekei ellen. Az albán vezetők, mint dogmatikus szakadár erők léptek fel a kommunista moz­galomban és méltán kerültek .egy fedél alá azokkal, a tör­ténelem által már régen el­ítélt irányzatokkal és azok képviselőivel, amely és akik a kommunista mozgalom im­már több mint egy évszázados történelmében annyi gyászos szerepet játszottak. Lemonda­ni a békés együttélés politiká­járól, amint azt az albán ve­zetők tették, egyértelmű an­nak elismerésével, hogy a nemzetközi vitás ügyeket megoldani és általában a szo- ciaizmus eszméinek győzelmét biztosítani csak háború útján lehet. És ha szakadár tevé­kenységükkel semmiben sem különböznek a munkásmoz­galom renegát elemeitől, ak­kor ezzel a békés egymás mellett élést elvető szemléle­tükkel közös platformra ke­rültek a szélsőséges imperia­lista erőkkel, amelyek szintén a háborút tartják a világ sor­sa, a vitás nemzetközi kérdé­sek _ elintézése szempontjából elsőrendű módszernek. A Szovjetunió Kommunista Pártja számos erőfeszítést tett ennek az áldatlan hely­zetnek a megszüntetésére. Már 1960. augusztusában két­szer tett javaslatot az albán vezetőknek a nézeteltérések kölcsönös megbeszélésére, az elvtársi tárgyalásokra. Az SZKP XXII. kongresszusán és azóta más alkalmakkor so­ha nem mulasztották el a Szovjetunió Pártjának és kor­mányának vezetői, hogy meg­ismételjék erre irányuló tö­rekvésüket. A népek ismerik, hogy a Szovjetunió mit tett a békéért Koreában, Vietnam­ban, Laoszban és legutóbb Kubában. A világ népei azt is tudják, hogy egy harmadik világháborút nem lehetne a korábban lezajlott háborús konfliktusok mércéjével mér­ni. Egy újabb, egy termonuk­leáris összetűzés az emberek százmillióinak életébe, az em­beri társadalom anyagi és kulturális javai mérhetetlen tömegének pusztulásába ke­rülne. Ez a dogmatikus személet­mód, amelyet az albán veze­tők gyakorlati politikájukban megvalósítanak, — támoga­tóikkal együtt — az egész em­beriség sorsa, jövője ellen irányul. A Pravda cikkét tel­jes egészében áthatja az a mélységes felelősségérzet, az emberiség szeretete, a kom­munista jövőbe vetett rendít­hetetlen hit, amely a Szov­jetunió népeit és vezetőit jel­lemzi. E nagyjelentőségű do­kumentum következetesen hangsúlyozza, érvek egész so­rával bizonyítja, hogy a kom­munista mozgalom eszmei, politikai-erkölcsi egységének biztosítására megvannak a le­hetőségek. A cikk kimutatja azokat a feltételeket is, ame­lyek az imperializmus elleni harc igazi programját jelen­tik, beigazolja, hogy a szocia­lista forradalom békés útjá­nak újabb történelmi távlatai nyílottak meg. A kommunista és munkás­pártok eddig már számtalan­szor felhívták az albán veze­tők és támogatóik figyelmét az általuk vallott nézetek és gyakorolt módszerek anti- leninista voltára. A Pravda legutóbbi szerkesztőségi cik­ke ismételten elvi alapon, kommunista és elvtársi mó­don hívja fel e szemléletek és gyakorlatok megvalósítóit, hogy a világ békéjének meg­őrzése, a szocialista erők nö­velése, a kommunista mun­kásmozgalom egységének biz­tosítása érdekében térjenek vissza a lenini politikai irány­vonal útjára. Ez megfelel az egész világ népei, a szocialista tábor országai érdekeinek. Balogh Gyula ♦

Next

/
Thumbnails
Contents