Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-30 / 104. szám

T 1 NOSWAnt RlPDJSAS 1962. december 30. Á párttaggyűlés... {PETŐFI SÁNDOR: l A TÉL CSAK a határ- ” ban tudott csendet pa­rancsolni, benn a falvakban reggeltől eatig megszakítás nélkül folyik a munka. A szi­ráki ' tanácsháza két ablaka fényt szór az elsötétült utcá­ira. A pártalapszervezet ta­nácskozik. Már este nyolc éra van, de még mindig ijabb és újabb kérdések hangzanak el, vita kerekedik, aztán elcsendesedik, majd is­mét kipattan egy újabb kér­dés, megindul felette a szó­áradat. így megy ez már má­sodik órája. A falu minden párttagja jelen van. Az alapszervezeti tagok mellett a meghívott párttagok is. Mintha láthatatlan szálak fűz­nék össze az embereket, össz­pontosítják figyelmüket egy- egy kérdésre. Nincs minden­ben egyetértés, ebből kereke­dik a vita. Az egyik szemre­hányást tesz a párttitkámak, hogy elnagyolta mondaniva­lóját. A másik a népfront el­nököt pírongatja, mert meg­késett a munkával. így ke­rül aztán sorra a választási tennivaló. Mérlegelik, kik a rátermettek a tanácstagságra és sorba mindent. A felelős­ség szélesre terebélyesei a vitát, de abban, hogy keres­ni, kutatni kell a legjobb tu­lajdonsággal rendelkező em­bereket, megegyeznek. Az egész falu élete: múlt­ja, jelene, holnapja, gondja, öröme ott van ezekben a na­pokban a párthelyiségekben. Az újabból, a jobbikból faka­dó törekvéssel emlegetik, hogy ami megrekedt, kimoz­duljon merevségéből, szabad­ra tárulkozzon a szebb, a jobb, az emberibb. Messze, messze a semmibe vész a télkényszerítette tét­lenség a faluból. Ezer a ten­nivaló. A nemrég volt párt- kongresszus-adta országépítő feladatokat keltik életre, A faluban is ez most a leg­sürgetőbb: megalapozni az or­szággyűlési és tanácstag vá­lasztásokat. Ennek a válasz­tásnak nem szabad önmagáért valónak lenni. Gazdasági, po­litikai életünk emelőjévé kell válnia. Egyengesse a társa­dalmi életünk fejlődését gát­ló ellentéteket és mindezeket úgy, hogy erősödjön, gazda­godjon országunk, szilárd le­gyen az emberek hite, nagy­ra nőjjön a bizalmuk a népi renddel szemben. A pártszer­vezet akkor lesz igazán él­csapata a fejlődésért vívott nagy harcnak, ha ezt a gon­dot megosztja mindazokkal, akik dolgozni, segíteni akar­nak. Az egész falu élete ott sűrűsödik ezekben a napok­ban a pártszervezetek helyi­ségében, de ha innen nem ta­lál utat minden jószándékú emberhez, erőtlenné válik és semmivé lesz. A sziráki taggyűlésen he­lyesen fejezte ki ezt a gon­dolatot özv. Cselovszki Pálné, amikor arra intette a párt­tagságot, hogy sok százan po­litikailag, erkölcsileg meg­erősödtek az elmúlt években. Kiváló munka-eredményeik bizonyítják, hogy az emberek tele alkotó kedvvel, munkára készen állnak. Bátran adja­nak nekik megbízatásokat és ne gátolja a ma bizalmát a múltban az emberekre rásü­tött bélveg. A végzett munka, a megnyilvánuló jó szándék, ez legyen mércéje a dolgozó embernek. ÉL YEN igaz szavak ezek, mert egy falura váró feladatot a lakosság aka­ratával, közreműködésével lehet sikeresen megoldani. És a mai feladatok nagyobbak, mint valaha is voltak. Szeb­bek is. Gondoljuk csak arra, hogy a tanácsválasztásokkal egyidőben készítjük el az el­múlt év gazdasági eredmé­nyeinek mérlegét. Nem min­denütt lesz azonos az év ele­jén tervezettel. Szirákon sem. Kenjünk mindent az aszály­ra? Igaz, az aszály ez évben megint megsarcolt bennün­ket. De ha azt a nagy-nagy erőt, amely az emberekben van, egyesíteni tudjuk, akkor még az aszállyal is szembe tudunk szállni. Ennek legyen a kezdeményezője a párt­alapszervezet. Ha a falu la­kossága látja, hogy a nagyobb darab kenyérért hív munká­ba a pártszervezet, odaáll mögéje és követi. A sziráki taggyűlésen erről kevés szó esett. A falu szé­pítéséről, gazdagításáról még kevesebb. De annál több az emberekről, akik közül egy­néhánynak rég múlt és már feledésre érett botlásait hány- torgatták. Nem járható már ez az út. Ez nem erősíti, ha­nem megbontja a falu egy­ségét. És mi lesz akkor?! Az egyik résztvevő azt mondta: gondolni kell a következő évben a falu szépítésére. Szó­lítsuk társadalmi munkára az embereket. De ahol sorvad az egység, hiányzik az emberek iránti bizalom, lehet-e társa­dalmi munkát, alkotó kedvet, őszinte nyiltságot várni? A megbélyegző nézeteknek még sem állták útját. Elhall­gatták, el6Íklottak felette. Ez-Í zel csorbították azt a fele- ? lősségérzetet, amely a vita) kezdetén oly szépen kima- ^ gaslott a taggyűlésen. Nagy a felelőssége a párt- alapszervezetnek. Nagy az alapszervezet vezetőségének. Őrködnie kell társadalmi éle­tünk tisztaságán. Irányítani gazdasági életünket, az újabb és újabb, egyre magasodó si­kerek felé. Őrködnie kell pártunk politikájának feddhe­tetlensége fölött és ezt a fel­adatot akkor látja el jól, ha megosztja gondját a dolgozó emberekkel, ha az emberek 4 bizalma lesz az alapszerve­zet tápereje. Ezeken a tag­gyűléseken most az ilyen ké­rések keresnek utat és hogy megtalálják-e, az a pártalap- szervezetek tagjain múlik. CZIRÁKRÓL indultunk, ^ onnan példáztunk, tér­jünk is oda vissza. Jó szán­dékkal keresték, kutatták a sziráki elvtársak a helyes utat. Nem mindenütt találták meg. Taggyűlésük megrekedt a választások hivatali, csupán külsődleges tennivalóinál. Ki kell ebből lépni, mert a vá­lasztás, gazdasági fejlődésünk, politikai szilárdságunk egy­máshoz tartozó édes testvé­rek. Bobál Gyula Jövendölés' „Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az alom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyaim növének s átrepültem A levegőt, a végtelent.” „Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez!” — Lantot ragadt az ifjú karja. Lantjának adta érzetét. S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, És a költőnek sugarából Font homlokára koronát. De méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szívének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, És ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebege: „Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?”... „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.” f *140 esztendeje, 1823. január 1-én szüle­tett a magyar irodalom legnagyobb s a vi­lágirodalomnak is kimagasló költőóriása: Petőfi Sándor. 1843-ban, alig húszéves kor­ban írott Jövendölés című verse még a da- gályos, romantikus iskola jegyeit hordozza, de néhány évre rá már egyedülálló egyéni­ségévé nő irodalmunknak. Olyan forrású lesz a magyar lírának, ahonnan költőgene­rációk hosszú sora meríti szellemi italát. Kibővítik a termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosítását A termelőszövetkezetek ta­pasztalatai szükségessé tet­ték az általános vagyonbizto­sítás bővítését és módosítását. A változások a termelőszö­vetkezetek igényeinek és a gazdasági fejlődésnek meg­felelően elősegítik a termelés folyamatosságát a termelő- szövetkezetek pénzügyi gaz­dálkodásának megszilárdítá­sát. A most ősszel bevezetett fagybiztosítást az általános vagyonbiztosítás keretében kalászos növényekre lehet kötni. Több oldalról érkező kívánságnak tesz eleget az Állami Biztosító, amikor be­vezeti a szőlőgyökereztető és oltvány iskolák jégbiztosítását is. Az idén januárban beve­zetett baromfibiztosításnál a nagyüzemi baromfitenyésztés­sel foglalkozó termelőszövet­kezetek tetszés szerint dönt­hetnek arról, hogy — az ed­diginél alacsonyabb díj elle­nében — az általános vagyon­Qápjármű-tulajdonosok és üzemeltetők termelőszövetkezetek figyelmébe! A gépjárműadó lapok kiváltását és gépjárműadó fizetési kötele­zettséget a 39/1961. (XI.4.) Koron, sz. rendelet, valamint az 1/1962. Hol késik a Déryné? — JUoiL a iztehtad&líg. ít ez — I itke község dolgozói “ mindig nagy szeretet­tel várták a Déryné Színhá­zat. Amióta felépült az új kultúrház, sok magas színvo­nalú dráma, vígjáték, operett elevenedett meg színpadán. Ebben az évadban azonban csodák csodája, nem jön a színház. Tavasz óta nem lá­tott a litkei nép színházi da­rabot. Pedig sokan várták a Csárdáskirálynőt, s várták a Fekete gyémántokat is, de hiába. Nem tudom, mi okból mondta le a kultúrigazgató- ság a színházat? Talán túlsá­gosan ráfizetéses volt az ed­digi szerződtetés? Ha netalán azzal érvelnek, hogy ha a Déryné Színház köti le a közönséget, akkor a litkei színjátszó csoportnak nem lesz megfelelő látoga­tottsága, ez helytelen. Igaz, hogy a színjátszó csoport mű­ködik, mert a tavasszal elő­adta az „Éljen az egyenlőség” című darabot, most pedig Ka­rácsonyra a „Tündérlaki leá- nyok”-at, azonban a helyi színjátszás közel sem elégíti ki a művelődni, szórakozni vágyók igényeit. A litkei fia­talok ugyan kitől tanulhatnak legtöbbet, ha nem a hivatásos művészektől? Az elmúlt év egyes előadá­sai valóban gyér látogatott­ságot értek meg. Ennek okát azonban nem csupán abban kell keresni, hogy a község Előnyös íslté-elekkel köifist szerződést a fúldmuvesszcvetkszetekke! . , i Kedvezmények: w>Jé.ira első félévben darabönként 8 dkg, [•*,ír;i.rossa&rk féléven darabonként 15 dkg Vb-* m/n u$Vabpnl<ént iö kg, T-v'iyí -\un dar«! ónkéra .5. ke, takarmány juttatás . állami áron : r-tv/ v.ra k * * e gr a nvmem kért 2 Ft-Ul magasabb, mint iévben. lakossága passzivitást mutat a színház iránt. A közönség- szervezés az utóbbi időben igen lehanyatlott. Néhány pla­kát kitűzése, esetleg dobszó, vagy hangos híradó — amit tízen sem hallanak a faluban, mert a hangszórók minden­felé továbbítják a szót, csak éppen a falu felé nem — még nem elég propaganda Emlék­szem a kezdeti időkre. Ami­kor először fogadtuk a Déry­né Színházat, a jegyárusítást hetekkel előre végezték min­den szervnél a megbízottak. Csak a földművesszövetkezet­nek eladott 40—50 darab be­lépőjegyet. Akkor az volt a baj, hogy a férőhely kevésnek bizonyult. Az utóbbi időben viszont a jegyek árusítását egy személy végezte. Én tu­dom jól, hogy Litkén is sok színházszerető, művelődni, szó­rakozni vágyó ember éL Nem igaz az, hogy a színház drága mulatság. Hányán, de hányán kidobnak a zsebükből nem tíz-húsz forintot, de többet, hogy valami primitív szóra­kozáshoz jussanak. Cél kellene már ébrednie ■ a kultúrigazgatóságnak, s nagyobb szervezéssel kelle­ne hozzálátni a művelődéspo­litika végrehajtásához. Há­nyán szeretnék majd látni a Sybillt, a Denevért és még sok operettet, drámát és ko­médiát.* Még nincs késő, hogy visszaadják a közönségnek az érdeklődési kedvét. Az illeté­kesek tegyék meg hát a szük­séges lépéseket, hogy ne kell­jen sokáig várni Litkén sem Dérynére. Dudás Pál Litke (I. 5.) P. Itt. számú rendelet sza­bályozza. Az adó vonatkozású rész érdekel minden olyan állampol- ffárt, termelőszövetkezetet, föld- müvesszövetkezetet és egyéb szö­vetkezetét, földmfivesszövetkezetet és egyéb szövetkezeti szervet, i mely gépjárművet üzemeltet. A j gépjárműadó fizetési kötelezettség , minden 125 köbcentiméternél na­gyobb hengerűrtartalmú gépjár­mű után fennáll. Természetesen csak abban az esetben, ba az előbb említett személyek és szö­vetkezetek üzemeltetik a gépjár­müvet. A rendelet szerint az adófize­tési kötelezettség annak a hónap­nak első napján kezdődik, amely­ben a forgalmi engedélyt kiad­ták. Ha a gépjármű ideiglenes forgalmi engedéllyel és próba- rendszámtáblával van üzemben, akkor az adófizetés kezdete az Ideiglenes forgalmi engedély ki­adásának a napja. Meg kell még említeni, hogy tehergépkocsi, pót­kocsi után az adót az önsúly alapján kell számítani. A gépjárműadót a területileg Il­letékes pénzügyőri szakasz álla­HÍREK — A Pásztói Földműves- szövetkezet kultúrcsoportja Fejér István: Bekötött szem­mel című három felvonásos drámáját tanulja. A színdara­bot januárban mutatja be a művészegyüttes a földműves- szövetkenet kultúrhelyi »égé­ben. — Salgótarján város múlt­járól, jelenéről fényképes tablóösszeállítást készítenek. A tablóösszeállítás dokumen­tálja a város fejlődését. — Hetvonhatféle gyógynö­vényt gyűjtöttek be földmű­vesszövetkezeteink ebben az évben. Az exportálásra is al­kalmas Kálmos-gyökérből. Csipet-papsajllevélből a pász­tói, balassagyarmati és szé- csénvi járás területéről szál­lítottak be legtöbbet. pítja meg. Ugyanez illetékes a gép­jármű adólap kiállítására, Illetve kicserélésére is. A gépjármű­adólapot minden évben decem­ber 15-től Sl-ig kell kicserélni. Aki a kicserélést, illetve kiváltást elkési, az ellen szabálysértés miatt jegyzőkönyvet kell készí­teni. A gépjárműadó félévenként előre esedékes, mégpedig minden év január és június 1-én és adó­pótlék mentesen fizethető az első félévi adó március 31-ig, míg a második félévi adó szeptember 30-ig. A gépjárműadólapok kivál­tásával, valamint az adózás kér­déseivel e terjedelemnél nagyobb mérvben érdeklődők forduljanak felvilágosításért az illetékes pénz­ügyőri szakaszboz, abol a szük­séges választ megadják. Tehát alábúzottan fontos, hogy a gépjárműadólap kicserélését és az adó megfizetését ne tévesz- szűk össze: az adólapok kicseré­lése kötelező december 15-től de­cember 31-ig, míg az adó fizet­hető minden hátrány nélkül március 31-ig, Illetve a második félévi, szeptember 30-ig. Nógrád megyei Pénzügyőri Parancsnokság biztosítás keretében megkö­tik-e a baromfibiztosítást vagy sem. Az önkéntes ba­romfibiztosítás kizárólag a betegség következtében tör­ténő elhullásokra terjed ki. A sertések biztosítási díját öt százalékkal leszállították. Megszűnt a 2—4 és a 4—6 hónapos korcsoporti beosztás, ahelyett a 2—6 hónapos ko­rú sertésekért azonos kárté­rítést fizetnek. E korcsoport­ba tartozó sertésekért a kár­térítés 150 forint, és ebből az összegből nem kerül levo­násra az az összeg, amely kényszervágás esetén a tsz számára megtérül. Az elhul­lott sertések kilogrammon­kénti kártérítési egységárát 14 forintról 12 forintra szállí­tották le. Ha azonban a ter­melőszövetkezet kényszervá­gással megakadályozza az el­eihullást, a kényszervágott állatért a 12 forinton felül még 3 forintot, tehát össze­sen 15 forint kártérítési egy­ségárat fizet kilogrammon­ként a biztosító. (Természete­sen az értékesítés összege a kártérítésből minden esetben levonásra kerül.) Ha a termelőszövetkezetnek általános vagyonbiztosítása van, és másik termelőszövet­kezettől állatot vásárol, ezek­re a biztosítás folyamatosan érvényes. A termelőszövetkezetek ér­dekeit veszi figyelembe az a változás, hogy a hizlalásra le­kötött szarvasmarháért kár­térítést fizet az Állami Bizto­sító abban az esetben is, ha az Állatforgalmi Vállalat az állat vételárát visszaköveteli, mert a vágóhídon derül ki, hogy az állat fertőzött volt és azért elkobozták. Ugyancsak külön díj felszá­mítása nélkül érvényes a jö­vőben az általános vagyonbiz­tosítás a kalászos növények learatott állapotban bekövet­kezett jégkárai esetére is, függetlenül arról, hogy az aratás gépi, vagy kézi úton történt. HELYREIGAZÍTÁS A Salgótarján5 járásbíróság 1962 november 17-én, a ba­lassagyarmati megyei bíró­ság pedig 1962 december 12- én tárgyalta Balogh József salgótarjáni panaszos, a Sal­gótarjáni Táblaüveggyár volt igazgatójának helyreigazitási kérelmét, amelyet lapunk ,.Egy gyár a lemaradók kö­zött II.” című riportsoroza­tában foglaltak ellen indí­tott. Mind a járásbíróság, mind pedig a megyei bíróság a panaszos egyéb kérelmét elutasította, azonban kötelez­te lapunkat, hogy a fent em­lített cikk 2. hasábjának 28- 36. soráig terjedő részt mó­dosítással közölje. Az emlí­tett cikk eredeti így hangzik: „ .. .Minden meggondoltság nélkü1 kijelentette, hogy ne­ki, mint a gyár egyszemélyi felelős vezetőjének értéke­sebb egy hathónapos diplo­mával rendelkező mérnök, vagy technikus, mint a húsz éve ott dolgozók tapaszta­lata. .— szólt az eredeti cikk. A bíróság a következő szö­veg közlésére kötelezte szer­kesztőségünket; „Ezidőszerint a gyárnak a műszaki fejlesztés érdeké­ben elsősorban mérnökökre van szüksége. A jelen Idő­szakban tehát többet ér a mérnök még akkor is, ha csak 6 hónapja van a válla­latnál, mint a sok éves gya- szövege j korlattal rendelkező szakmun­I kás”.

Next

/
Thumbnails
Contents