Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)

1962-11-10 / 90. szám

1962. november 10. nógrádi népújság 5 A traktorosról ♦ •> i ❖ Használjuk Állítsunk emleket annak a Éjszakánként, midőn a hold> A takarmánygazdálkodás névtelen katonának akiről didergőn, metszőn, a kinti.;. hel megszervezése a me. ma szokás megfeledkezni, hűvöstől jeges csengesse! Jbe- tógazdaságban mindig a leg- mint lejárt, beporosodott, tekint a függönyeid köze,,:. nagyobb) a legnehezebb fel­untig csépelt jelképről, me- hallod a traktort, a makacs,* adatok közé tartozott. Külö. lyet a sematizmus lapjaival monoton pofogeset ..^nősképpen igaz ez a megálla­könnyen elfordítunk. Kony- Eszedbe jut-e, hogy ott pitas most, amikor két egy­nyen, és nem egyszer elnezo a hidegben, a rázós borúié-^mást követő évben az<aszá. mosollyal: lám, valamikor o sen egy ember. tlyos időjárás miatt lényege­volt a hős. Minden újságok, Nem a traktoros, az opti-v^ kevesefab takarmány ter- minden versek és vezércikkek mista vigyoru. Hanem egy.j.mett amennyire az ál­tele voltak vele. Agyon un- ember. Egy ember. Egy er-v latállomány nagyobb gondok tűk, s ma nem kell, ma hal- ző ember, kinek fület csípi $.>nélküli átteleltetéséhez szük- lani sem akarunk róla. Jaj, hideg, Kinek korog a gyomra,v ^ ienne már megint! S az újságok ha éhséget érez. % kelletlenül dugdossák látha- Gondolsz-e erre az ember-«:- ISMERJÜK GONDJAINKAT tatlan zúgokba a róla szóló re, mikor hallod odakinn a.:. híradásokat, mint musz­ezt? pöfögést? Érted-e káromkodá->> ^ Szécsényi Tangazdaság, a féktelen szárazság csontke­anyagot. Hiszen ki igényli Sait, könnyes dühét, midőn e| kedve2Őtlen időjárás ellenére féktelen szárazság csontke-.>:0 „ui------- ----- __ . , _ , X^s Q-bban a kedvező helyzet­Hogy fel tudunk mi kapni mény rogem fennakad a gep,£ben van, hogy a tervezett nö- kedvenceket, s rájuk unva s bepörög üresen.^ Megerted-e.yvénytemiesztési hozarnok _ a mily könyörtelen könnyed- dilemmáját, midőn újra es * pillangósok és a kukorica ki- seggel ejteni tudjuk. ^ újra neki kell mennie, hogy.;. vételével — betakarításra is Te is, ki most asztalod föle becsületes munkát bagyhas-vkerültek s ^ azt j€ienti? görnyedve e gondolatokat pa- son maga után, miközben.;,hogy a megnövekedett állatte- pírra veted, minap hosszan- úszik a kereset. g nyésztési és áruértékesítési kodtál kályhameleg, hangulat- A Duna vizén holdvilág-^ terveinket az 1962-es és 63-as fényes szobádban, hogy még híd, pöfög át rajta a traktor,vévben teljesíteni tudjuk. Hogy az estéd se lehet csendes. Az pöfög bele az; esti csendbe. ... a feladat nagyságát érzékel­ésied sem, az álom a szemed- Mikor a minap utazgattál,^ tessem, elég ha megemlítem, re is nagy koccanásokkal, hő- s láttad a hegyekig nyúló, vi-*> hogy a gazdaság az 1963-as kötésekkel jő, mert belepufog zekig terülő simára egyenge-.:. évben 100 hold szántóra szá­tett szántást, eszedbe jutott-ev rnítva 236 mázsa húst termel, az éjszakai kellemetlenkedo?,:.seríést és szarvasmarhát együt- Eszedbe jutott-e az ember,.;. tesen. Árutermelésünk tehát A traktor volt a hős. S az aki hathete nem látta csa-*:* csztendőről-esztendőre nö- ember rajta merev, optimista ládját, kinek borostáit dér.;, vekszik és ez parancsolóan vigyorral munkanorma és csípi őszre, hajnalonta? Ki le-£ követeli a nagyobb szakér- százalék volt, Slusszpassz. győzi az időjárást, s a jővén-.;, beimet a gazdálkodásban, s a Rádvigyorgott a vezéroldalak- dő életnek megveti, azért is,v takarmányozásban egyaránt, ról s te ütemesen kiáltoztad: mindennek ellenére, objektív.;. Mindezek: a tények most is Traktor! Traktor! és nem objektív nehézségek;:* arra intettek bennünket, idő­Egy versbe, egy novellába, ellenére is megveti puha.;.ben reálisan vizsgáljuk meg ha a traktor belekerült, ágyát, a drága magnak P«ha*j; takarmányhelyzetünket és üstökön ragadtad a szocialista fészkét. ... ... ❖ennek ismeretében megte­& ki nem vár több kitün-v gyük; a szükséges intézkedé- tést, csakhogy meglásd őt. ASPkpt minduntalan a traktor. Igen, a traktor, persze traktor. realizmust. S hol maradt az ember? tetést, csakhogy meglásd Az ember optimistán vigyor­gott és túlteljesítette a száza­lékot. Ennyi volt az ember. Hogy őt is meglásd. Szeberényi Lehel Hatezer nyúl kerül a télen puskavégre Nógrád megyében Az utóbbi években erősen ■megcsappant a nógrádi vidé­ken a vadállomány. A va­dásztársaságok ezért tavaly csökkentették a nagy hajtó­vadászatok számát, meghosz- szabbították a tilalmi időket és nagy gondot fordítottak a vadállomány gondozására, szaporítására. Csaknem öt­ven holdnyi gondozott lege­lőt, úgynevezett vadföldet lé­tesítettek, s az ország déli részéből nyulakat, fácáncsi­béket hoztak az állomány felfrissítésére.- Az intézkedé­sek az idei őszre meghozták az eredményt: a nyúlállomány mintegy hatvanezerre nőtt, megkö­zelítően százhúszezerre becsülik a foglyok és tíz­ezerre a fácánok számát. Úgy számolgatják, hogy a téli nagy vadászatokon hat­ezer nyulat, négyezerötszáznál több foglyot és közel kétezer fácánt kerítenek puskavégre. seket. I A gazdaságban az idén • mintegy 360 szarvasmarhát és [több mint 860 sertést kell . megfelelőképpen átteleltet­ni. Mi elsősorban az anyaál­lományt, a tenyész és hízóál­lomány részére biztosítottuk a megfelelő száraz és lédús ta­karmányokat, hogy a folya­matos árutermelés ne szen­vedjen csorbát. Számbavet- tük a rendelkezésünkre álló takarmánymennyiséget mintegy 2200 mázsa pillan­góst, s mintegy 3600 mázsa rétiszénát, ezenkívül több mint 2500 mázsa kukoricát és közel 4400 mázsa takarmány- gabonát takarítottunk be — s megállapítottuk, hogy kész­leteink bizony, a meglévő állatlétszámot figyelembe vé­ve, kiegészítésre szorulnak. hatunk is egy órácskát s azután a másik oldalon le­ereszkedünk a villamos állo­máshoz. Guszti meg Pista visszajönnek tábort bontani. — Kitűnő a terv. Guszti majd hozz utánunk pokróco­kat. Induljunk hát. )o( T e, Zoli, ez mindig így van köztetek? — Mi? — Én igazán jól érzem ma­gam. A mai nap nagyobb ré­sze eltelt. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. De ezeknek a jópofa fiúknak a szolgálatkészsége, a megalázó modor, ahogy bánsz velük, nem tetszik. Hát mi szükség volt erre itt ma? — Itt, ma? Nem ismered, Kicsi, a brigádstílust. Ez min­dig így van, s ez a helyes. — Hogy te parancsolsz s a társaid meg körülötted ug­rálnak? — A vezetőnek tekintély kell. Mit gondolsz, hol lenné­nek ezek, ha én nem vagyok köztük? Vezetem az elszámo­lásokat, verekszem a jól fi­zető munkákért, kapcsolatom van a fejesekké^: másként, hogy keresnének annyit Pali, Pista s pláne az esetlen Gusz­ti?! — Nem értek hozzá, lehet, hogy így kell. De mégis fur­csa. Mi itt heverészünk, ők pedig nekem szedik a virágot. — Majd megszokod később. Jönnek is már. Lassan indul­hatunk hazafelé. — Köszönöm fiúk, mennyi szépség! — Pali, te hozd a cuccot velünk, ti pedig ereszkedje­tek le a rövidebb úton s az állomáson találkozunk. )o( — Nézd Zoli, én egy hete nyugtalanul alszom a múlt vasárnapi eset miatt. Juliska néni is azt mondja, mi lehet velem. — Ugye mondtam, hogy ta­lálgatni fog a vénasszony. — Nem a kirándulás, nem is az anyukádékhoz mostan­ra tervezett utazás az ő gond­ja. — Hát mi lehet vajon? Egyáltalán mi köze tényleg hozzád? — Ne bántsd őt, kedves. Engem bántasz ezzel. — Kedves, mondod, és semmi igyekezetét nem látok benned, hogy a megbeszélés szerint induljunk a vonathoz, amely hazavisz. — Mondok neked valamit. Amikor vasárnap a villamos- megállónál ott ültünk hár­man: Pali és mi s vártunk társainkra. Éppen az utolsó pohár bort ittuk, amikor ré­mült arccal rohant felénk a reggeli tisztás irányából Pista. Nekem félúton maradt a pohár a kezemben. „Guszti lezuhant!” kiáltotta messziről, s a hosszú fiú kinyúlt testé­nek képe jelent meg előttem a kopár sziklák alatt. Pali, a főceremóniamester elsápadt és szó nélkül rohanni kezdett. De Pista nem fordult meg, mikor hozzánk ért, lát­tam a könnyet az orra alatt. „Zolikám, brigádvezető szak­társ, nem tudom, mi van a Gusztival, de nincsen észnél, úgy összetörte magát’. Te mosolyogtál, hogy közben a villamos csengetett és azt mondottad: „leesett az már a második emeletről is, mert ügyetlen, pofozzátok életre, én nem érek rá, ketten elbír­tok vele”. — Aztán hazajöttünk, meg­beszéltük, hogy ma kijövök érted a városból és utazunk együtt a Tiszához. Anyám s a család vár. Már kevés az idő, jó ha odaérünk a vonat­hoz. Miért erről beszélsz most? Meglásd, anyámék ki­tesznek magukért. N em megyek veled, Zoli. Szeretlek té­ged, nem akarlak elveszíteni, de ráérünk még. Én innen naponta hívtam azóta telefonon a városi kór­házat. Tudom, mi van Gusz­tival: a válla eltörött, külön­ben gyorsan túl lesz a baján. Tudom, hogy Pali és Pista naponta meglátogatják, de neked „nem volt időd” még eddig. Tudom, hogy ők hár­man a te brigádod kitüntetett tagjai, nem tesznek neked szemrehányást semmiért, hi­szen te vezető, tekintélyes ember, elfoglalt ember vagy. De én azt hiszem, hogy rosz- szúl nevelted őket, inkább szolgáid, mint társaid... Pe­dig az ő munkájuk jelenti a te eredményeidet és jó kere­setedet is... Azt mondtad, kitesznek magukért a társaid, most ugyanígy biztatsz a csa­ládoddal. .. Zoli, én nem aka­rom megalázva, szolgálónak látni édesanyád. Nem megyek veled. Siess, még eléred a vonatod. Utazz haza és mondd meg, hogy Marika mennyasz- szony-jelölted, akit egy gond­talan balatoni két hét alatt ismertél meg, most nagyon el van foglalva a neveléssel, de hamarosan több ideje lesz. Lehet, hogy az újesztencfőt kedveseiddel együtt köszönti majd... Tőled függ csupán. Kondor ősi János ki a meglévő lehetőségeket Egyre közelebb van ugyan a tél, de még mindig számta­lan lehetőség kínálkozik ta­karmánykészleteink • kiegészí­tésére. SOKAT SEGÍT A KUKORICASZÁR A kukorica letörése után például azonnal hozzáláttunk a szár letakarításához és be- silózásához. Jó néhány év ta­pasztalata bizonyítja, hogy az időben betakarított kukorica­szár igen nagy segítséget je­lent az állatállomány áttelel- tetésénél. A tangazdaság, a mintegy 9 ezer mázsa silóku­korica mellett kukoricaszár­ból eddig mintegy 2 ezer má­zsa silót készített. Természe­tesen a szárat répafejjel és édes répaszelettel kevertük, hogy a szükséges erjedési fo­lyamat biztosítva legyen. Az ilymódon készült kukorica­szár siló kitűnő minőségű, tápértékben közepes minősé­gű rétiszénával egyenértékű. Ezért helyes a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet azon kezdeménye­zése, hogy a felesleges kuko­ricaszárat átadja olyan ter­melőszövetkezetnek, ahol az rendkívül sokat segít majd az állatállomány átteleltetésé- nél. Sok olyan termelőszövet­kezet van, ahol még kertésze­ti hulladék, napraforgótányér, borsótörek, vagy egyéb siló­zásra alkalmas melléktermék található. Ezeket a hulladék­takarmányokat, más teljes értékű takarmánnyal kiegé­szítve, jelentősen enyhíthetik téli takarmányozási gondjai­kat. Ahol az adottságok meg­engedik, ki kell használni a késő őszi és téli legeltetése­ket is. A juhtartó, nagy rét- .területtel rendelkező nagy­üzemek jóformán hóhullásig legeltethetik állományukat. Az abrakot mi a gazdaság­ban jó minőségű lucerna- szénából készült liszttel pó­toljuk és jelentős mértékben javítjuk így az állomány fe­hér jeellátását is. Ahol azon­ban a pillangós szénának szű- kiben vannak, ott még min­dig található magtisztításbö! származó maghulladék, amely, nek igen nagy hasznát ve­hetik, különösen a baromfi- és juhtartásnál. TAKARÉKOSKODJUNK A TAKARMÁNNYAL Az állatállomány sikeres átteleltetése, az áruértékesí- téSi tervek szempontjából rendkívül fontos a takaré­kos takarmánygazdálkodás, a helyes etetési mód megválasz­tása is. A gazdaságban a takarékosságot szolgálják az etetőautomaták, amelyből az állatok csak annyi takarmányt fogyasztanak, amennyi takar­mányt fogyaszthatnak, ameny- nyi termelésükhöz szükséges. Nem többet, de nem is ke­vesebbet. Mert ha az álla­tok nem kapják meg a szük­séges takarmányadagjukat, az is pazarlást jelent éppen úgy, mint amikor a betakarítás idején néhány gazdaságban még mindig felelőtlenül pa­zarolják a szálas- és abrak­takarmányt egyaránt. Persze az itt említetteken kívül még számos mód és le­hetőség kínálkozik arra, hogy enyhítsünk a téli takarmány- góndoikon, ez a gazdaságok körülményéi, a szövetkezeti vezetők, állattenyésztők ügyes­ségén, szakértelmén múlik. Az a fontos tehát: közös gaz­daságaink most egyetlen al­kalmat se hagyjanak ki­használatlanul, ami a jövő évi nagyobb hozamokat segíti elő. Faragó Gusztáv a Szécsényi Tangazdaság főagronómusa Bevezetik a fagykárbiztosítást Köztudomású, hogy az őszi, téli és tavaszi fagyok jelentős káro­kat okoznak a mezőgazdaságban. A statisztikusok: számításai szerint — sokévi átlagot figyelembe véve — a fagy a kalászosoknál évi 350-300 millió forint értékű ter­méskiesést okoz. A tűz, vihar, jégverés, állatelhullás és az ár­víz által okozott károk esetén a termelőszövetkezetek az általá­nos vagyonbiztosítás keretein be­lül védelmet kapnak. Hazánkban eddig ismeretlen volt azonban a fagykárbiztosltás. Az ezzel járó nagy veszteségek indokolttá tet­ték, hogy a termelőszövetkezetek fagykárok esetén is biztosítási védelmet kapjanak. Az Állami Biztosító az 1962—63. gazdasági évre bevezeti a kalá­szos növények fagybiztosítását. Ez lehetőséget nyújt a termelő- szövetkezeteknek arra, hogy to­vább növeljék a közös gazdasá­gok anyagi biztonságát. A fagy- biztosltás az őszi, téli és tavaszi fagy által, az ősszel és tavasszal vetett búzára, árpára, rozsra és zabra terjed ki. A kártérítés megállapításánál a kikelt vetés­ben a kifagyás által elpusztult tövek számát veszik figyelembe. A kalászos növények fagybiztosí­tási díja, a termelési tervben fel­tüntetett, a katasztrális holdan­ként! bozam értékének 2 százalé­ka. Az Állami Biztosító a terve­zett termésmennyiség és a tény­legesen várható hozam közötti terméscsökkenés 80 százalékát té­ríti meg. A 15 százalékon aluli fagykárért az Állami Biztosító nem fizet térítést. Nem jár kár­térítés akkor sem, ha a fagy csak kisebb mértékű károsodást okoz, s ennek ellenére a terme­lőszövetkezet eléri a betervezett temésmennyiséget. Helyes agro­technikával a fagykárok hatását jelentősen csökkenteni lehet. A biztosítás mellett tehát szüksé­ges, hogy a termelőszövetkezetek az agrotechnikai követelmények­nek eleget tegyenek. Ha ezeket elmulasztják, az Állami Biztosító nagyobb kár esetén sem fizet kártérítést. A kalászos növények fagybizto­sítását a termelőszövetkezetek az általános vagyonbiztosítás kereté­ben november 20-ig köthetik meg. Helytállnak az asszonyok A szendehelyi tsz kertésze­tében dolgozó asszonyokról szól az alábbi levelünk: — Nem nagy terület a tsz kertészete, de egy brigádnak egészen tavasztól őszig van munkája bőven. Különösen jó munkát végzett Brusznyai Béláné, Vejtkó Dezsőné, akik egyébként már pártunk tag­jelöltjeinek sorába kerültek példamutató munkájukért. Bach Andrásné, Ménich Má­tyásáé és Ménich Mihályné is gondosan végezték el a rájuk bízott munkát. Kezdetleges volt a dohány- termelés, mégis szépen ala­kult, komoly jövedelem lesz belőle. Ezt is ez a brigád vég­zi. Az egész brigád jó és szorgalmas munkájának ered­ményeként 120 ezer forintos jövedelmet hozott a termelő- szövetkezetnek. Elkészült az új magyar hidas traktor Magyarországon is megkezdték a hidas traktorok gyár­tását. Ezek az új gépek megkönnyítik a szőlőművelést, mert kiképzésük által lehetővé teszik a sorok közti ha­ladást. Még 1000 tojás Rácz Szabó Pista bácsival, a termelő­szövetkezet egyik csoportvezető j ével répatisztogatás köz­ben beszélgetünk Lu- dányhalászi határá­ban. Hellyel is meg­kínál bennünket, jó puha ülés esik a ha­lomba hányt zöld le­veleken. Hogy mi az, ami idevonzott minket? A földművesszövel- kezet irodájában hal­lottuk, hogy Pista bácsi nemcsak a leg-, több — 3300 — to­jásra szerződött a fa­luban, hanem még ezerrel meg is tol­dotta ezt az amúgy is magas számot. — Hány tyúk toj- ta ezt a tömérdek tojást? — kérdezzük. — összevissza, tán negyven, ha van — válaszolja Rácz Sza­bó István, egy pilla­natra sem téve le kezéből a tisztogató szerszámot. — Bán­ni kell velük tudni, ennyi & egész. Meg kell nekik adni a szükséges tápanyagot a tojásképzéshez. Legjobb az árpa a to jóstyúknak, de az idén a szerződésre nem azt kaptunk, hanem csöves kuko­ricát. Én aztán meg­daráltam a csutká­val együtt és úgy adtam beáztatva a tyúkjaimnak. Abban minden benne van, ami kell, csak az a fontos, hogy finorii- ra legyen darálva. . Lám, erről mi sem hallottunk még. Nem hiába beszélik Rácz Pista bácsiról a fa­luban, hogy ért a tyúktenyésztéshez. Azt is elmesélik, hogy az igen jól tojó fajtát, a fehér Leg- hornt tartja. — Érdemes a to­jást odaadni a szö­vetkezetnek? — tesz- szük fel a „zsebbe­vágó” kérdést. — Ha nem volna érdemes, nem adnám oda — mosolyodik el a csoportvezető. — Mire az áutóbu- szon beutazgatnék Szécsénybe, vagy Tarjánba a piacra, a költséggel, meg a kárbaveszett 1 időm­mel rosszabbul jön­nék ki, mint ha itt a szövetkezetnél ér­tékesítem. Nyáron meg — legyint egyet a kézéivel i— még rá is fizetnék. Olyankor j zömével van a tojás, j olcsó pénzért még j válogatnak is ben­ne... Hát ezért jár job­ban Rácz Szabó 1st- ' vári, hogy helyben, a földművesszövet-' kezét segítségével ér­tékesíti á mintegy I 4300 tojást. — Kemény —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents