Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-10 / 90. szám
1962. novemb«’ 10. NOGRAll NÉPÍJSAG 3 Bútorgyári képeslap A Balassagyarmati Bútorgyártó Vállalat kombinált szekrénye az egész Észak-Mavállalat havi terve 110 kombinált szekrény, de a kongresszusi munkaversenyben rendszeresen 120-at készítegyarországon közkedvelt. A' nek. Závorszki Zoltán bútorfényező nemcsak a munkában tűnik ki, hanem munkájá- minősége is kifogástalan. FENT: Petői János marós kiváló újító. Egy sereg újítása van, közöttük egészségvédelmi jellegűek Is. OLDALT: Az asztalosok is kitesznek magukért. Igen nagy szerepük van abban, hogy a vállalat túlteljesíti kongresszusi vállalását. A kongresszusi őrség idején újítási hónapot tartanak Nagybátonyban A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat dolgozói eddig is híresek voltak újításaikról. Számtalan újítás bevezetésével segítették a gépek jobb kihasználását, a bányabeli gépek tökéletesítését. Most a párt VIII. kongresszusára készülve kommunista aktíván vitatták meg a vállalat újítási helyzetét, ahol úgy döntöttek, hogy a kongresszusi őrség idején újítási hónapot rendeznek. Az újítási hónap jelentőségét külön röpgyűlése- ken is megvitatták a vállalat velemennyi dolgozójával, akik szívesen csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az újítási hónap idején beadott javaslatokra külön jutalmakat tűzitek ki. Az első díj feltétele olyan újítási javaslatnak a benyújtása, amelynek gazdasági eredménye legalább 30 ezer forint. Ezért a vállalat az újításért járó díjon felül 800 forint jutalmat is ad a javaslattevőnek. A második díj 600 forint, legalább 20 ezer, a harmadik díj 300 forint legalább 15 ezer forintos gazdasági eredményt biztosító újítási javaslat benyújtása után. Külön díjazzák még a negyedik és ötödik helyezést is. Az újítási hónapban különösen nagy figyelmet fordítanak a munkavédelmi jellegű újítási javaslatokra, melyeket a megvalósítás után külön díjaznak. „Takarékos község Lehet, hogy vannak, akik korainak vélik előre »inni a medve bőrére* és ilyen határozottan kijelenteni valamit, ami még csak ezután lesz. Mi azonban, akik részt vettünk Héhalomban azon az ülésen, amelyen a takarékossági hónap tennivalóit beszélték meg, bízunk abban, hogy a szép célkitűzés e hó folyamán valóra válik. Hogy miért vagyunk ennyire bizakodóak? — Mert a községi vezetők, akik eddig nem sokat törődtek a földművesszövetkezet keretében működő takarékszövetkezettel. most nemcsak, hogy eljöttek az értekezletre, hanem pasztalat kell. A rádiókat, amelyek nem ilyen komplikáltak, a mi gyártási tapasztalataink felhasználásával inkább olyan ország készítse, amelyik most építi ki híradástechnikai iparát így helyes ez, a nemzetközi proletár internacionalizmus szellemében, de erre ösztönöz bennünket saját érdekünk is. Ha ugyanis nagytudású híradástechnikai mérnökeinket, műszerészeinket, szerelőinket rádiógyártással foglaljuk le, kevesebb erőnk marad a sokkal fontosabb nagyberendezések gyártására, aminek gyors fejlesztése pedig ismét nemzetközi, de egyben nemzeti érdekünk is. Ilgyanilyen alapon ter^ mészetesen má nemcsak leadunk, hanem kapunk is „profilokat”. A KGST segítségével indulhatott meg nálunk a golyóscsapágy-gyár- tás, nőtt nemzetközi méretekben is tetemessé az orvosi műszergyártás, kombájngyártás. Ha a termékeket kizárólag annak alapján pro- filoznánk az egyes országokra. hogy ma hol gyártják legkorszerűbben, legtermelékenyebben, akkor az előbb említett termékeket mi sem gyárthatnánk. Ez a szemlélet pedig ellentmondana annak a követelménynek, hogy a KGST segítse az elmaradottabb országokat a fejlettebbek utolérésében. A jobban és kevésbé fejlett országok színvonalának közeledésére vonatkozóan egyáltalán nem kell félni, hogy a kiegyenlítődés a fejletlen országok színvonalán fog bekövetkezni. Ez ellentmondana a józan észnek, a gazdasági törvényeknek, a statisztikai adatoknak. Az iparilag elmaradottabb országok azáltal érik utói az élenjárókat, hogy termelésük gyorsabb ütemben nő. mint a fejlettebbeké. Ennek következtében az egy főre jutó ipari termelés, amely egy adott ország színvonalának egyik legfőbb ismérve, egyre közelebb kerül egymáshoz. Lengyelország egy főre eső termelése 1950-ben 77 százaléka volt a Szovjetunióénak. 1958-ban e szám 85 százalékra emelkedett. Románia egy. főre jutó termelése az 1950. évi 46 százalékos arányról 1958-ban jóval 50 százalék fölé nőtt. S ez a kiegyenlítődés egyre tovább tart. Bármilyen hasznos, nélkülözhetetlen dolog is a KGST, mégis csak keret, amit nekünk kell megtöltenünk tartalommal. S e téren még igen sok a tennivalónk. Bár a KGST munkájában is feltétlenül fontos a feladatok fokozatosan történő kiszélesítése, itt az idő, hogy nagyobbat lépjünk előre. Uiszen nemcsak a KGST* * országok közös tervezését, többoldalú külkereskedelmi és tudományos megállapodásait, közös beruházásait, közös bankját, stb. kell megteremtenünk, ami valóban igen sokoldalú, s nagyon komplikált kérdés, hanem olyan minden bizonnyal könnyebben megoldható problémákat is, mint a KGST- országok közös vasúti, légiforgalmi szervezete, ami azért is igen fontos, mert a munkamegosztás szélesedése minőségileg is magasabbnendű szállítási problémák megoldását igényli. E kérdések gyorsabb és könnyebb megoldását fogja rendkívül erőteljesen segíteni a KGST XVI. ülésszakán hozott elvi és szervezeti kérdések végrehajtása, amely az eddiginél is szilárdabbá teszi a szocialista országok közötti kapcsolatokat. S ezzel nagymértékben növeli a szocialista országok erejét, s világot formáló hatását az egész emberiség javára. Drága hétköznapok Viták helyett aktív cselekvést »Salgótarjánt az egész megye kulturális életének központjává kell fejleszteni. Biztosítani kell az ehhez szükséges intézményeket* — hangzik az MSZMP Nógrád megyei pártértekfezletén 1962. október 26-án elfogadott határozat 14. pontja. E nagyszerű határozat végrehajtásának számos objektív és szubjektív feltétele Iván. Amellett, hogy biztosítani kell a megye saját értelmiségét, stabilizálását, hogy nagyobb gonddal kell foglalkozni a fiatal értelmiség nevelésével, szakmai és marxista továbbképzésével, biztosítani kell — és nagyon sürgősen azt az otthont, ahol mindenki megtalálja a masa szórakozását, a továbbképzés feltételét, s ahonnét mint kisugárzó erő hatni tud megyénk egészének kulturális életére. És maradiunk most ennél a feltételnél, szűkebben még inkább 9 salgótarjáni új kultúrház építésénél. A kultúrház. mielőbbi felépítése ugyanis nagymértékben kihathat, sőt ki is hat olyan értelemben is, hogy a varos dolgozói kulturális életének biztosítása mellett a várost az egész megye kulturális központjává lehetne mielőbb fejleszteni. A kultúrház építése azonban korántsem halad úgy, hogy bárki is biztosítékát látna annak, hogy ez a nagyszerű létesítmény mielőbb betölthetne hivatását. A hatalmas szálloda építkezésénél mindenki csodálattal figyelte azt a nagyszerű munkát, amit az építők végeztek. Először szinte hihetetlennek hallatszott, hogy egy emelel elkészítése egyenlő volt egy héttel. Ezután persze mindenki jogai várta, hogy legalább ilyen ütemet lehet tapasztal-------y— “ lesz Héhalom — akiknek még nincs betétkönyvük — valamennyien megígérték, hogy váltanak maguknak. Annak érdekében pedig, hogy november végére Kéha- lom a »Takarékos község* címmel dicsekedhessék, a tanács és a földművesszövetkezet dolgozói, valamint a nőtanács és a KISZ tagjai vállalták, hogy a lakosság körében a felvilágosító és szervező munkából is alaposan kiveszik részüket. — K. — ni majd a másik igen fontos létesítményünknél, a kultúr- háznál is. Sajnos ez nem így van, a határidőktől való eltolódás mind nagyobb, s az egész évre rendelkezésre álló pénzösszeg felhasználása is mindinkább veszélyben van. A város egyszerű polgárai jegyezték meg nemegyszer, hogy drága hétköznapok vesz nek kárba, az építkezéshez közelebb állók pedig azt, hogy éppen az építkezés körül meglévő viták gátolják a gyorsabb ütemet. Jó néhány illetékes embert kérdeztünk meg: mi gátolja a kultúrház építésének gyorsabb ütemét? A válasz bizony nagyon vegyes, sokszor eltérő is. A megyei tanács tervosztálya például joggal mondja, hogy a kivitelezési terveket március 31-e helyett csak május 15-én küldte meg a tervezőintézet — azt is hiányosan. Az Építőipari Vállalat a kiviteli terveket csak július 5-én vette kézhez kivitelezési szerződéstervezet elkészitése céljából. Itt aztán megkezdődött a rétestészta húzása. A szerződéstervezetet nem lehetett elkészíteni, mert hiányos volt- a tervdokumentáció. Teltek a nagyon is értékes hetek, sőt hónapok, mígnem elérkeztünk október 20-ig, amikor ezt a szerződést a beruházó és kivitelező között létre lehetett hozni. A munka ugyan megkezdődött, de semmi biztosíték arra, hogy még az Építőipari Vállalat által vállalt 3 millió forint értékű munkát is el tudják végezni. A viták ugyanis nem zárultak le, nem szűntek meg, sőt az esetlege* felelősségrevonástól tartva mindinkább éleződik, az év végének közeledtével megkezdődött az úgynevezett labdá- zás. Az Építőipari Vállalat most is »veri a vasat,* hogy nincs biztosítva a zavartalan munkája. Attól eltekintve, hopv a szocialista szerződésben a tanács már < augusztus 15-re vállalta a munkaterület biztosítását, még most sem végezték el a teljes szanálást. Rossz a statikus által elképzelt alapozási terv is. A korábban tervezett pilléralapok helyett nagyobb mennyiségű kútalapot kell készíteni, — de még ma sem tisztázott, hogy hol, mennyi és milyen mélységben. Folyik a vita az épület szerkezetén is. Még az Építési Minisztériumban vitatkoznak ma í is, hogy a felmenő falazat hagyományos lesz-e, avagy az előregyártott szerkezetet alkalmazzák. Az alapozásra természetesen ez is kihatással lesz. Nem készült él a kompresszoros földmua- kára sem a költségvetés, sem a terv. Amikor a városi tanács titkárát kérdeztük ebben az ügyben, ott szívesen beszéltek arról, hogy most már rövid az idő év végéig, számítani lehet az * esőre, méginkább a fagyra, ami kedvezőtlen lesz az építkezésre. Arról azonban igen keveset szólnak, — bár kétségtelen, hogy/ számtalan objektív akadály is volt, — •hogy még ma sem tudták a teljes területet biztosítani, későn történt meg a helykijelölés, s talán még e sorok megjelenésekor is lesz lakó az építkezés területén. Abban viszqnt igaza van a városi tanácsnak, hogy külön intézkedési tervet kell kidolgozni, úgynevezett menetrendet kell készíteni az építkezés útjába álló akadályok gyors megszüntetésére. Az építkezés ütemének gyorsítása helyett még ma is meddő viták gátolják a munkát Pedig mindenki tudja, hogy egy egész sor tervezési, kisajátítási és beruházási probléma' vár megoldásra. Sajnálatos módon tapasztalható, hogy sem a tervező, sem a beruházó és kivitelező között nincs meg a teljes megértés, s nem az útban álló meglévő hibák elhárításán fáradoznak, hanem egymás hibáinak felnagyításából, a mulasztások egymásra való kenéséből élnek. Éppen ez teszi feltétlen szükségessé egy bizottság mielőbbi létrehozását. amelynek elsődleges feladata az akadályok elhárítása, a közös munka egy nívón történő irányítása lenne. Hiszen most már mindenkinek látni kell, hogy nem meddő vitákra, hanem aktív cselekvésre van szükség. Ne egymás hibájából, hanem inkább egymás segítéséből éljenek mind a beruházók, mind a tervezők és kivitelezők. És ha érzik azt a hatalmas felelősséget, ami éppen a párt határozatának végrehajtásából ráiuk hárul, részben megoldódik Salgótarján, vele együtt az egész megye kulturális élete. És ezt kell látni, tudni, ezért valamennyiünknek közösen dolgozni. Somogvvári László Az exporttervek teljesítéséért Az acélárugyári raktárhiány komoly gátjává teljesítésének A Salgótarjáni Acélárugyár export kiszállítási tervét januártól a harmadik negyedév végéig mennyiségben 98,1, forintértékben' 99,5 százalékra, termelési tervét 102,7 százalékra teljesítette. Ezek a számadatok, összehasonlítva egymással sok mindenről beszélnek. A gyár munkásai, vezetői minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy kötelezettségüknek eleget tegyenek. Azonban, tekintve, hogy gyakran nagytömegű exportgyártmányok szállítását az export- import vállalat egy tételben kívánja, s természetesen a szállítási okmányokat is így bocsátja rendelkezésre, raktározási nehézségek miatt fékezni kell a gyártás ütemét. Egyidőben a vállalat tárgyalásokat folytat az ütemes szállítás érdekében, de mire megegyezésre jutnak, gyártási lemaradás mutatkozik, másrészt a feltorlódott áru- mennyiségnek a MÁV sem tud hirtelen megfelelő meny- nyiségű vagont biztosítani. Ilyen helyzet állt elő október folyamán is, amikor a hideghengermű 1600 tonnás exportkötelezettségéből még ezer tonnát sem tudott kiszállítani okmányok híján. Tekintve, hogy ezek a körülmények nagy devizakárokat okoznak a népgazdaságnak, jó lenne, ha az illetékesek szorgalmaznák a kérdés megoldását: vagy úgy, hogy az exportraktár minél előbb való megépítéséhez segítenék az Acélárugyárat, vagy úgy, hogy átmenetileg, míg a raktárépítés lehetővé nem válik, az exportőr vállalat venné fokozottabban figyelembe a gyár nehéz helyzetét MAJD A HAJRÁBAN A Salgótarjáni Üveggyár, a július és augusztusi lemaradás miatt szeptemberben hajrá-munkában teljesítette negyedéves exporttervét. Októberben ismét jelentkezik lemaradás, mégpedig, mert a kiszállítással bajok vannak. A tervosztály vezetője, Wág- ner elvtárs szerint az a baj, hogy kevés a létszám a szállítási részlegben, ennek kőiéit az exporttervek szönhető a csaknem 400 ezer forintos lemaradás. Próbáltak átcsoportosítással operálni, de más üzemek sem rendelkeznek létszám fölösleggel. Nem valami biztatóak ezek a perspektívák az üzem év végi eredményeit illetően'. Vagy talán megint a hajrában bíznak? CSÖKKEN A LEMARADÁS Olaszországnak ablaküvegek Hollandiának kertészüveget szállít a többi között a Salgótarjáni Táblaüveggyár. Kötelezettségének mindeddig eleget is tett. Az októberre előírt mennyiséget is legyártották, de kiszállítása késik, mert a Ferrunion külkereskedelmi vállalat átmenetileg szünetelteti a szállítást. A gyár egyébként örvendetesen csökkenti' az előző hónapok lemaradását. A baj csak az, hogy ugyanez nem következett be az I. osztályú üveg gyártásánál, amelynél a lemaradás több mint 80 ezer négyzetméter. ,
