Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-27 / 86. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. október 28. Folytatás az 1. oldalról) zése igen szép sikert hozott. Már a vállaláskor is, de a csat­lakozás során méginkább ki­tűnt e munka komplex jelle­ge, nem korlátozódott csak az első osztályú áruk arányának javítására, hanem felöleli a gyártmányfejlesztést, a tech­nológia tökéletesítését épp úgy, mint a szakmai tovább­képzést. Gazdaságszervező munkánk eredményességét segítette a párt és a mozgal­mi szervek javuló munkája Az 1959-es pártértekezlet óta hozzáértőbben foglalkoz­nak a műszaki, üzemszerve­zési kérdésekkel. Párttitká­rok közül sokan szaktechni­kumot végeztek, még több azok száma, akik most jár- ják. Igen helyesen üzemi szervezeteink vezetőségébe a tavalyi vezetésé gválasztá? során sok műszakit választot­tak be. Majd minden üzemi pártszervezetünk mellett meg­találjuk a műszakiak taná­csát, amely értékes segít­séget adtak a munkához. Az eltelt három esztendő fejlődése azt eredményezte, hogy iparunk fejlődésének abba a szakaszába érkezett, amikor minőségi változás fi­gyelhető meg, amikor dön­tően nem a termelés mennyi­ségi kérdései kerülnek előtér­be, hanem azok az üzemszer­vezési, műszaki kérdések, amelyek biztosítják a gazda­ságos termelést, lehetővé te­szik a világszínvonal elérését. A párt VIII. kongresszusa irányelveiből is kitűnik: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fo­kozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küz­delem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban fo­lyik.” Minden erőt erre kell összpontosítani, jelen mun­kánkat is e szerint kell vizs­gálni. •• Összpontosítsuk erőnket a termelékenység, « gazdaságosság javítására Ha a termelékenységet vizs­gáljuk, abból kell kiindulni: az elért eredmények nem sza­bad, hegy elhomályosítsák a meglevő problémákat. Még sok olyan helytelen nézet, gyakorlat van. ami ellen har­colni kell. Korábban az orszá­gosan előírt egyharmad, két­harmad arányt mechanikusan alkalmazták mindenütt. így az üzemenként lelkesítő, vagy elkeserítő lehetett. Ezzel ma már kevésbé találkozunk. Megmaradt viszont még most is, hogy a termelékenység nö­vekedést képező összetevő­ket globálisan, összességében nézik és nem választják szét, mi származott munkaintenzi­tásból és mi műszáki, üzem­szervezési intézkedésből. Ez elrejti azokat a lehetőségeket, amelyeket fel lehetne hasz­nálni. Van tennivaló még a balesetek, a táppénzes állo­mány csökkentésénél, a nor­ma betartásánál és má­sutt is. Ha a termelékenység alakulásában tartós és állan­dóan javuló eredményt aka­runk elérni, akkor a terme­lékenység műszaki, üzemszer­vezési összetevőinek alakulá­sára kell figyelmünket fordí­tani. Sajnos a normarendezés óta eltelt idő e vonatkozásban nem hozott gyöfkeres válto­zást. A munkástól függő idő- veszteség minimálisra csök­kent. A munkástól független idő viszont nem csökkent kel­lően. Komoly figyelmeztetés­nek kell ezt venni és olyan tartalékként kezelni, amely fejlődésünket lényegesen be­folyásolja. Gazdasági, moz­galmi vezetőinknek többet kell foglalkozni a mun­ka és üzemszervezés kér­déseivel, mert itt nagy tarta­lékok vannak. A nyolc óra munkaidőből nagyon sok ve­szik el, mert nem biztosítják időben a feltételeket. Üres csilléktől kezdve a rajz hiányáig minden előfordul. Gakori a szériamódosítás is. Nem elég ütemes a termelés. Gondoljunk csak a hóvégi hajrákra — ugyanannyi ter­melőeszközzel, hó eleji lét­számmal mennyivel többet termelünk. Szívleljük ezt meg és használjuk fel mun­kaszervezésünk tökéletesíté­sére. Nagy tartalékok van­nak még az üzemek, üzem­részek együttműködésében, a félkész, a segédanyagok idő­ben történő szállításában. Már eddig is eredményes volt, ahol megkezdték a szállítás, anyagmozgatás, gyártóeszköz gazdálkodás, a ciklusos ter­melés megszervezését. Az eredmények arra köteleznek, hogy gyorsabban kell előre­menni, nagyobb hozzáértés­sel, több figyelemmel kell ezzel foglalkozni. Változtatni úgy tudunk, ha megszüntet­jük azt a káros szemléletet, hogy az üzemszervezés nem produktív tevékenység. Dicsé­retes munkát végeztünk a mű­száki fejlesztésben, de ha annak csak a dologi oldalával fog­lalkozunk, az már hiba. Saj­nos ma az a helyzet, hogy a közgazdászokat nem megfelelő munkakörökben foglalkoztat­ják. Nem adnak ki témákat vizsgálatra, nem kérnek elem­zéseket tőlük. Egy-két üzemünkben most teszik az első lépéseket, üzemgazdasági osztályokat szerveznek, felhasználják az utókalkulációt. Üzemeink többségénél az üzemszervezés annyiban és úgy fejlődik, amennyiben arra a vállalato­kat az általános ipari fejlődés, felső szervek határozata, vagy a munkások fellépése késztet­te. A szakszervezet helyesen kezdeményezte az üzemszer­vezési hónapot, de folytatása elmaradt, pedig nagy figyel­met érdemel. Ezzel kell töb­bet foglalkozni, mert ez a jö­vő megoldásra váró kérdéise. A műszaki fejlesztés szolgálja a fő feladatok megoldását A termelékenység, a gazda­ságos munka fokozásának fő eszköze a műszaki fejlesztés, a technika, a technológia tö­kéletesítése, a korszerű gyárt­mányfejlesztés. E munkában az 1959-i pártértekezlet óta lényeges változást értünk el. Következetesen és szisztema­tikusan foglalkoztunk e kér­déssel, dolgoztunk a tárgyi, személyi feltételeinek megte­remtésén, aminek eredménye iparunk jó munkájával mér­hető le. Munkánk eredménye­képpen a műszaki fejlesztés­ben fordulatot értünk el. A műszaki fejlesztés a vállalati tevékenység középpontjába került, megszűnt a kampány­jellege, kilépett reszort jelle­géből, több helyen megterem­tődött a feladat végrehajtá­sához szükséges anyagi, pénz­ügyi alap is. A műszaki fejlesztés az üzemi pártszervek tevékeny­ségében is fő helyet foglal el. Hathatós segítséget adnak a műszaki fejlesztési tervek végrehajtásához, a tömegek­ben rejlő alkotó tevékenység kifejlesztéséhez, a munkások, műszakiak szakmai és általá­nos továbbképzéséhez. Az elkövetkezendő időben tovább kell javítani a mű­szaki fejlesztési munkánkat. A jövőben a műszaki fej­lesztésben jobban kell érvé­nyesíteni a közgazdasági szem­léletet, a fizikai munka meg­könnyítésére, a baleset csök­kentésére irányuló munkát. Ma a mérlegösszesítéskor még gyakori a főmérnök, főköny­velő vitája, mert az előbbi az elért eredményeknél a műszaki fejlesztésre, az utób­bi egyéb okokra hivatkozik. Nem akarunk döntőbírók len­ni — hiszen eltérő esetek vannak — de tény, hogy a műszaki fejlesztésben a köz- gazdasági szempont háttérbe szorul. Ugyancsak furcsa, amikor egyesek úgy fogal­mazzák meg: nem foglalko­zunk műszaki fejlesztéssel, mert nem hoz semmit a kony­hára, csak a fizikai mun­kát könnyíti. Pedig a régi technikán alapuló nehézipari I üzemeinkben nagyon fontos a ! nehéz fizikai munka könnyí- j tése. Azt hiszem érre is vo- ! natkozik, hogy mindent az i emberért, az ember javára. | A műszaki fejlesztésnél a I jövőben nagyobb gondot kell íordítani a technológiára. Ré­gi üzemeinkben több helyen fejlett technológiával dolgo­zunk, jó irányú változás ta- j pasztaiható. De sok helyen ! még fegyelmezetlenség van. Nincs technológiai előírás, ha­nem tapasztalati alapon vég­zik a munkát. A műszerezett­ség sokat segíthet ezen. de a fopvelem megszilárdítása is elengedhetetlen. Bátrabban kell törekedni a feilettebh technológia elsajátítására, új eljárások bevezetésével. A műszaki fejlesztésben eredményesen támaszkod­tunk társadalmi bázisárat az az űjítómozgalomra. Az eltelt években emelkedett az újítá­sok száma, az elért megta­karít <ís összenő. Az e terü­leten levő nrnblémák viszont azért os jellegűek a korábbi időben tapasztaltakkal. Job­ban összhangba kell hozni a műszaki feifosrtéssel, javíta­ni kell az újítási tervek is­mertetését énn úgy. mint azt. bogv az elfenadett újítást be­csak bevert <w£rt nevn fÉKJ'TTíAk Fnl+Ó+l OVI j(iní- Trpllovto ftt vm" Qr'nl/'ift’Js ftl"~ +i>rohh tnrnQnpincnoiftJ R 7V-U71­kásúiitások kivitelezésében. Hasznosítsuk a beruházási munka tapasztalatait A beruházások területén végzett munkánk eredményes volt. Mivel időben felfigyel­tünk ennek fontosságára, úgy meg tudtunk felelni a meg­növekedett követelményeknek. A feladatok azonban még nőni fognak. Második ötéves tervünk hátralévő idejében jelentős munkákat kell elvé­gezni termelő, szociális, kul­turális, kommunális jellegű beruházásokban egyaránt. Milliókban, a létesítmé­nyek számában, határidők­ben egyaránt nagy fel­adatok várnak megoldásra. Éppen ezért a beruházási I munkáknál hasznosítani kell | azokat a tapasztalatokat, ame- j lyeket eddig szereztünk. A beruházások határidőre ! való átadására indított moz- , galmunk sikerét nem lehet kétségbe vonni. Mégis, ha a pártszervezetek nem törőd­nének vele annyit, akkor már feledésre Ítélték volna. Még nemrégiben is néhányan úgy vetették fel a kérdést, minek a szocialista szerződés, ami­kor megvan a jogi szerződés? E kérdésre éppen a Salgótar­jánban folyó nagy építkezés a legjobb cáfolat. A jogi szer­ződés mellett szükséges a szocialista szerződés, mert jobb Szervező, koordináló munkával a jogi szerződés­ben vállalt határidő módosít­ható. Még eredménvesebbé tehetjük ezt a munkát, ha javítjuk agitációs munkán­kat. Agitációnk abba az irénvba is hasson, hogy a beruházások határidőre törté­nő megvalósítása nemcsak a vezetők ügye legyen, hanem — és főleg — az ott dol­gozó munkásoké. Hiszen nagy­részt rajtuk függ a munka menete, minősége. A jövőben több figyelmet kell fordítanunk a munkák jobb koordinálására, előkészí­tésére. Jobb kapcsolatot kell teremteni a tervező, beruházó és a kivitelező között. Szün­tessük meg a felesleges leve- lezgetéseket és azt hasznosabb személyes érintkezéssel kell felváltani. Tények igazolják, hogy a jól előkészített beru­házás jóval rövidebb idő alatt valósul meg, mint amikor menetközben próbálunk hely­reigazítani- A jó előkészítés után nagyobb erőket tudunk koncentrálni a kivitelezéshez. Lerövidül a kivitelezési idő. az építkezés olcsóbbá is tehe­tő. A jó előkészítés nagyban függ a beruházási osztályok hatékonyságától. Néhány he­lyen megszívlelték korábbi határozatunkat és megerősí­tették a beruházási osztályo­kat, de nem mindenütt tör­tént megfelelő előrehaladás. A változás ellenére beruhá­zási munkánk egyik hibája, hogy túlságosan elaprózott. Előfordul — zömmel a szén- bányászatban — hogy 10-12- évig tart egy beruházás meg­valósulása annak elére, 'hogy mód lenne és szükséges volna azt rövid idő alatt elvégezni. Ez nagy anyagi, pénzügyi erőket köt le, drágítja a mun­kát, későn lép a termelésbe is, ezért feltétlen változtas­sunk ezen. Minden erővel le­gyünk az optimális idő betar­tásán, mert még ez is lazább a külföldi normáknál. A beruházások kapcsán szól­ni kívánok az építőipar mun­kájáról is- Annak elismerése mellett, hogy munkájuk ja­vul, hogy lényegében eleget tesznek a követelményeknek, látni kell munkájuk fő fogya­tékosságát is. Ez évi jobb munkájuk ellenére az a vé­leményünk, hogy nem jől ké­szültek fel a megnövekedett feladatokra. Tervük teljesí­tése érdekében meg kell javí­tani a műszakiak munkáját. Jobb szervezettséggel, na­gyobb munkafegyelemmel, termelékenyebbé, szervezetteb­bé kell tenni a munkát. Ez a főépítésvezetőkre ép úgy vonatkozik, mint a műveze­tőkre, más középkáderekre. Ha eleget akarnak tenni a követelményeknek, bátrabban kell alkalmazni a fejlett technikát, az új építési el­járásokat. Munkájuk minősé­ge ez évben már javult, de tovább kell menni, hogy tet­szetős, jó minőségű munkál végezzenek. A beruházások megvalósítá­sával olyan visszásságok is ta- paztalhatők, amelyek megoldá­sa már többször felvetődött. Például az út elkészülte után a vizesek, villanyosok, postások felbontják az egyszer már jó! elkészített utat. Sajnos eb­ben a megyei szervek nem rendelkezhetnek hatáskörrel, felszólításuk viszont pusztá­ba kiáltott szó­A beruházásoknál elsősor­ban a termelést szolgáló mun­kákról, tapasztalatokról szól­tam. Közismert, hogy egész­ségügyi, szociális célokra is sokat fordítunk, mégis szó­vá kell tenni az egyes üze­meink esetében fennálló hely­zetet. Vannak üzemek — a bányák, a Tűzhelygyár — ahol a munkásoknak csak kis része tud fürödni. Más üze­mekben nincs elég törekvés a szilikózisveszély megszün­tetésére. a levegő, a víz szeny- nyezettségének csökkentésére, tisztaságának megóvására. Mindezt népgazdasági hely­zetünk figyelembe vételével mondjuk, de időszerűnek lát­nánk már e téren a javulás kezdetét. Fejlesszük a munkaversenyt, a szocialista brigádokat Az ipar szép eredményei­nek elérésében igen sokat segített a szocialista munka­verseny, abban is a szocialis­ta brigádmozgalom. Jelenleg 2 ezer brigádban 18 ezer tag tömörül. A három évvel ez­előttinek többszöröse. A szo­cialista brigádmozgalomban a számszerű fejlődés mellett más, nagyon jó irányú válto­zást is megfigyelhettünk. A vállalásaik nagymértékben se­gítettek a mennyiségi szemlé­let háttérbe kerüléséhez. Ed­digi munkájukban kifejezés­re jut a párt politikájával való egyetértés, a szocializ­mus ügye iránti odaadás. Munkájuk mindig lendületet ad az üzem kollektívájának. Bátran honosítják meg az újat a munkában, de nagy segítséget adnak az új tí­pusú szocialista ember kiala­kításában is. A jövőben is nagy figye­lemmel kell kísérni a szocia­lista brigádok mozgalmát. Van, ahol bürokratizál ódás, maximalizmus, vagy megal­kuvás jelentkezik. A szám­szerű előrehaladást a vállalt célkitűzések teljesítésétől te­gyük függővé. Termelési vál­lalásukat általában teljesítik, a nevelés, tanulás, szocialista együttélés kérdéseiben már lemaradás van. A jövőben ezekre kell több figyelmet fordítani. Felvilágosító, meg­győző szóval le kell küzdeni a helytelen nézeteket, a moz­galmi, gazdasági vezetőinknek azon kell lenniök, hogy a brigádok nevelő, tudatformáló szerepe erősödjön. A szak- szervezetek az eddiginél for­dítsanak több figyelmet a jó módszerek elterjesztésére, a faluról bejárók vállalási fel­tételeinek teljesítésére. Szük­ségesnek látszik — elsősor­ban a mezőgazdaságban — újabb brigádok lérehozása. A brigádmozgalom azonban nem, nyomhatja el az egyéni versenyformát. Sajnos ma ilyen veszély van — az egyé­ni forma háttérbe szorult, pe­dig igen sok eredmény szár­mazott már ebből. A Szak­ma Kiváló Dolgozója, a Szak­ma Ifjú Mestere stb. címert folyó verseny igen hasznos, amivel foglalkozni kell. A verseny-nyilvánosságun­kat javítani kell. Ma már el­döntött, hogy ez kinek a fel­adata, csak több szakszerve­zeti vezető a réai rossz mód­szerek feléledésétől való fé­lelmében alig tesz valamit. A versenyben résztvevők jogos igényét kötelességünk teljesí­teni. Tökéletesítsük tovább a vállalati vezetést Az eltelt három esztendő alatt sokat fejlődött gazda­ságvezetésünk. Becsülettel, nagy szorgalommal igyekez­tek teljesíteni az előttük levő feladatokat, miközben veze­tésük tökéletesedett, tovább finomult. Üzemvezetőink többsége képes a rá váró na­gyobb feladatok megoldására. Az eltelt idő viszont hozott olyan tanulságokat is, ame­lyek figyelembe vételével to­vább kell tökéletesíteni üze­meink vezetését. Gazdasági vezetésünk leg­gyengébb pontja a tervezés, a tervszerűség, az előrelátás. Sok esetben mechanikusság, az üzemben levő lehetőség nem ismerése, vagy eltusso- lása, a munkások lelkesedé­sének, növekvő öntudatának mellőzése tapasztalható. VdZ- lálati, vagy egyéni érdeket helyeznek a népgazdasági ér­dek elé. a prémium, a ké­nyelmesebb munka érdeké­ben. Meghúzódik e mögött a vezetés konzervatív, helytelen Szemlélete is — amikor a megemelt terv teliesítésében az intenzitás további foko­zását, a létszám emelését tart­ja fő útnak. Több kezdemé­nyezés, nagyobb bátorság kell az új bevezetésére, elterjesz­tésére, nem szabad félni a kezdeti sikertelenségtől, ne- hézséaektől, a növekedett fel adattól. Szakítani kell a kis­polgári kényelmességgel, bát­ran kell kezdeményezni, ezt kívánja a békés gazdasági verseny, a gyárak kollektí­vája. egyaránt. Pártszerveze­teink ez irányú tevékenysége még alacsony fokú. kevés ta- oasztalattal rendelkezik. Üzemi vezetésünk másik oroblémáia a szervezetszerű, szisztematikus vezetés hiá- í nyából származó együttmű­ködési zavarok az osztályok, a termelési részlegek, gyár­egységek között. Az üzemeink vezetői ma igen sok, munka­körükhöz nem tartozó ügyek­kel foglalkoznak és nem al­kotnak munkájukban fő fel­adatokat. Több esetben hiány­zik az osztályok összefogása, a jól előkészített vezetői meg­beszélés. Mindezek hiánya kieséseket, zavarokat okoz, tűzoltó munkához vezet. Emiatt nem jut elég idő az üzem távlati műszaki kérdé­seivel való foglalkozásra. Az üzemek termelési szint­jének emelkedése, a műsza­kiak számának növekedése, a munkások ügyeinek intézése egyaránt megköveteli ezt. Ezért kell tökéletesíteni, ja­vítani a vállalati ügyrendet az életnek megfelelően. A gazdaságvezetés általá­ban helyesen él a kapott ön­állósággal. Ez elősegítette a vezetés színvonalának emel­kedését, felelősségérzetük nö­velését. Az anyagi érdekelt­ségnél, a bérgazdálkodásnál viszont problémákat látunk. A bérarányok kialakulásánál eayenlősdiségre való törekvés ielentkezik. Nem detank job­ban azokat a munkásokat, akiknek munkájától függ az egész üzem termelése, vagy műszaki szintié, kicsinvesjce- dés. szubjektivizmus észlelhe­tő. A célprémiumot nem min­dig húzó erőiként alkalmazzák, hanem bérkiegészítésként. A jutalmakat elaprózzák, vagy nem rendeltetésének meg­felelően használják. Az anya­gi érdekeltségre bérpolitikánk összességében több figyelmet kell fordítani. Hassnosilsuk a dolgosók véleményét, javaslatát Iparvezetésünk jellemzése kapcsán szólok üzemi életünk egyik alapvetőbb kérdéséről, az üzemi demokráciáról. Ez­zel több ok miatt kell fog­lalkozni. Vizsgálnunk kell a kérdést úgy, mint a veze­tés demokratizálásának, tár­sadalmasításának ügyét, mint a jövő egyik fontos felada­tát, de vizsgálni kell úgy is, mint a mai élet egyik prob­lémáját. Több helyen külön­választják a gazdasági mun­kát a politikai munkától, gépeket, tonnákat látnak és nem az élő, dolgozó embere­ket. Vállalatvezetőink nem kérik a tömegek véleményét, nem reagálnak felvetéseikre, nem adnak megfelelő tájékozta­tást a termelési értekezlete­ken elhangzottakra. Az üze­mi demokrácia lebecsülése, szükséges rosszként való ke­zelése igen káros. Lebecsül5 a tömegek alkotó tevékenysé­gét, táplálja a vezetők csal- hatatlanságát. Párt- és szak- szervezeti szerveinkre vár a feladat, hogy a politikai meg­győző munka eszközeivel, szervezettebb munkával, a ve­zetés módszerének tökéletesí­zetés színvonalának fellendí­téséről. A beszámoló ezek után lemezte megyénk iparának jö­vőbeni fejlődését, az ezzel kapcsolatos feladatokat. Majd megállapította: a medence frynrnnvk fejlődése az el­múlt három évben megnyug­tató. Üzemeinkben folyik a rekonstrukció, a több évti­zedes, elavult technikát új­jal, modernnel cseréljük fel. Pártunk gazdasági politikája megalapozott, iparmedencénk fejlődésének körvonalai ki­alakulóban vannak. Ehhez a műszaki fejlesztés még kö­vetkezetesebb vitele, beruhá­zási tevékenységünk tovább javítása, az üzemi vezetés színvonalának emelése, az üzemi demokrácia, a szocia­lista munkaverseny és főleg a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztése nagy segít­séget nyújt. E munkát egy­ben úgy kell a jövőben vé­gezni, hogy a pártszerveze­teink a gazdasági és politi­kai kérdéseket még szoro­sabban kapcsolják össze, ja­vítsák a termelés pártellen­őrzését, fokozzák gazdasági szervező tevékenységüket tésével gondoskodjanak a ve­(igjiippio •i zv sPvmáioü)

Next

/
Thumbnails
Contents