Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-27 / 86. szám

1962. október 28. nógrádi népújság A mezőgazdaság szocialista átszervezése a fejlődés új távlatait nyitotta meg megyénkben (Folytatás a 2. oldalról) A VII. kongresszus azt a feladatot tűzte ki, hogy gyor­sítsuk meg a szocializmus építését hazánkban, vezes­sük a dolgozó parasztságot a második ötéves terv időszaká­ban a szocializmus útjára, fe­jezzük be a szocializmus alap­jainak lerakását. Hála a ma­gyar nép alkotó lendületének, erőfeszítéseinek, a parasztság elhatározásának, a kijelölt célt elértük. Jelenthetjük a me­gyei pártértekezletnek: me­gyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezése befe­jeződött. A szántóterület 96 százaléka szocialista szektor­hoz tartozik. A párt helyes politikája meghozta gyümöl­csét. A revizionisták, dogma­tikusok, a kishitűek, az előre­szaladok elleni harcban ered­ményes munkát végeztünk. A megérlelődött politikai helyzetet jól használtuk ki, kértük a munkások, a szo­cializmus falun lévő erőinek támogatását, összefogását — munkánk sikeres lett. Az önkéntesség betartásával, a munkás-paraszt szövetség erő­södése, pártszervezeteink nagy fejlődése közben hajtot­tuk végre e munkát. A munkásosztály nagy anyagi, erkölcsi és politikai segítséget adott és ad a ter­melőszövetkezetek megszilár­dításához. Az átszervezés óta o munkásosztály 1960-tól 266 millió forint beruházást adott a megye termelőszövetkezetei­nek. Pénzügyi támogatás mel­lett a munkásosztály nagy segítséget ad a termelőszövet­kezeteknek a patronáló moz­galmon keresztül is. Ahol kel­lett, sok társadalmi munkát is végeztek. Ezért köszönet jár mind a megyei, mind a Budapest III. kerületi üze mek patronálóinak. Kezdetben a termelőszövetkezetek pat- ronálésát elsősorban anyagi támogatásban látták. Azóta változott a helyzet és ma már a politikai segítségnyúj­tás a jellemző. Az a tény, hogy az átszer­vezést a párt politikája alap­ján, önkéntesen, a paraszt­sággal együtt hajtottuk vég­re, biztosította a kettős fe­ladat végrehajtását. Az át­szervezés ideje alatt a mező- gazdasági termelés nem csök­kent, sőt emelkedett. A ter­melőszövetkezetek — a rossz időjárás ellenére — már az első évben megmutatták a megye parasztságának és a mezőgazdaságot irányító párt és állami szerveknek a ben­nük rejlő lehetőségeket. Ta­valy történt meg első ízben, hogy megközelítettük kenyér- gabonából a 10 mázsás ter­mésátlagot és túlszárnyaltuk az 1931—1940-es évek átla­gát. Nagyon jó, hogy az ál­latállomány — a szarvasmar­ha kivételével — nem csök­kent, hanem nőtt. Különösen erőteljesen növekedett a kö­zös állatállomány. Mindezek lehetővé tették, hogy a me­gye mezőgazdasága már az átszervezést követő első év­ben 46 százalékkal több árut adott a népgazdaságnak, mint az előző években. Fejíődésünk előfeltétele a mezőgazdasági termelés növelése Ez évben is növeltük áru­termelésünket. Kenyérgaboná­ból 23 százalékkal, sertésből 44 százalékkal, baromfiból 21 százalékkal adtunk többet, mint az elmúlt évben. Ezek­nél vegyük figyelembe, hogy a föld 40 százaléka 1960, 1961 telén került a szövetkezeti szektorhoz. A szövetkezeti mozgalom győzelme óta mind­két évben nagy aszály súj­totta a megye rrlezogazdasá­gát. Az átszervezés eredménye­ként tovább folytatódott me­gyénk mezőgazdaságának bel­terjes irányban való fejlődése- Tapasztalható ez mindenek előtt a vetésszerkezet alaku­lásában, a termesztett növény­féleségek számának csökken­tésében, a nagyüzemi zöldség, gyümölcs termesztés növelé­sében, az állatállomány, a gé­pesítés fokozásában, a na­gyobb műtrágya felhasználá­sában. Az átszervezés után a me­zőgazdaság területén működő pártszervezeteknek és kom­munistáknak egy döntő fela­datuk van: a termelés növelé­se. Az ötéves tervben 23—25 százalékkal, a távlati húsz­éves elképzelések szerint 2—2 és félszeresére kell emelni a mezőgazdaság termelését. A nagyobb előrehaladás lehe­tősége megteremtődött és ránk vár, hogy körültekintő, felelősségteljes munkával el­döntsük megyénk mezőgazda­sága fejlődésének irányát és módját, ötéves tervünket már úgy kell alakítanunk, hogy az alapját képezze a távlati 20 éves tervnek. Nem szakíthat­juk szét mesterségesen a két tervidőszak célkitűzéseit, mert ezzel nagyon sok időt veszte­nénk, károkat okozhatnánk. Mezőgazdaságunk távlati cél­jaink meghatározásához az adottságokból kell 'kiindulni. Megkülönböztetett módon kell foglalkoznunk a kenyér és ta­karmánygabona termesztéssel, általában takarmány helyze­tünk megjavításával, még in­kább a zöldség és gyümölcs- termesztéssel; az öntözéssel; az állattenyésztés fejlesztésé­vel. Ezeken a területeken dol­gozó kommunistáknak és pártszervezeteinknek a je­lenleginél nagyobb hozzáér­\ téssel, következetesen, a ve­zetési munkát állandóan ja­vítva kell dolgozni. Ez nem i könnyű feladat, de megvaló- I sitható, mert ezt az első két j év eredményei is igazolták. I Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét is a jövő szempont­jából vizsgáljuk. A termelés növelésének, biztonságossá té­telének az alapja a termelő- szövetkezetekben, az állami gazdaságokban egyaránt a ta­laj termőerejének javítása, a mezőgazdasági termelésre al­kalmas területek növelése. Tudjuk, hogy a mi talajunk termőereje nem fogja elérni az ország más részén lévő talajok termőerejét, de az is igaz, ha a talajerőre meg­felelő figyelmet szentelünk, jó termést várhatunk. Igen fontos, hogy minél nagyobb mennyiségű szervestrágyát juttassunk a talajba. Az 1956- 60-as évek átlagában a szán­tóterület 15 százalékát istál- iótrágyáztuk meg. Ez kevés Helyes lenne elérni a szántó- területnek évenként legalább 20 százalékos istállótrágyázá­sát. Ennek elérésére fel kell használni a háztájiban ter­melt trágyát is. Ezért üdvö­zöljük azokat a termelőszövet­kezeteket, ahol megvásárolják a háztájiban keletkezett trá­gyát. helyeseljük, hogy a „tiszta udvar”, „gazdagodja­nak földjeink” mozgalom ke­retében segítik ezt a munkát a termelőszövetkezeti párt- szervezetek, népfrontbizottsá­gok és egyes üzemek is. Helyes kormányintézkedés alapján az utóbbi években ja­vult a műtrágya felhaszná­lás is. Míg 1957-ben 38 ki­logramm műtrágya jutott egy kh szántóra, addig ez évben 80 kilogramm jut. Műtrágya mennyiségünk növelése árú- termelésünktől függ. Tehát, ha növeljük az árútermelé­sünket, növeljük a felhasznál­ható műtrágya mennyiséget is- Műtrágya felhasználásun­kat növelni tudjuk azáltal is, ha megváltoztatjuk egyes ter­melőszövetkezeti vezetők fel­fogását. Sajnos még ma is vanak olyan termelőszövetke­zetek, ahol a takarékosság érdekében a kiutalt mennyi­séget nem használták fel. Még sok tennivalónk van a mű­trágya szakszerű felhasználá­sában is, ami növeli a mű­trágya hatékonyságát. A talajerő biztosításának másik fontos eszköze me­gyénkben az erózió elleni harc. Az erózió több ezer kataszte­ri holdon pusztít a termelő- szövetkezetek és állami gaz­daságok földjein, amit nem nézhetünk tétlenül. A kispar- cellás világban megszünteté­sére gondolná sem lehetett. Ma azonban segít a kormány és az 1963-as évre mintegy két és félmillió forint beru­házást biztosítottak erre a célra. Ilyen anyagi segítség mellett nekünk is maximá­lis erőfeszítést kell tennünk. Az erózió pusztításának ki­tett területeken biztosítani kell a rétegvonalas szántást. Ehhez éviről-évre több meg­felelő traktor is lesz, de kér­jük még nagyobb mértékben a négykerók meghajtásos, vagy lánctalpas traktorokat, váltvaforgatós traktorokat, stb. Fontos szerepet játszik az erózió elleni harcban az erdőtelepítés. Ezért a mező- gazdasági művelésre nem al­kalmas területeket erdő, vagy gyümölcstelepítésre kell fel­használni. Termelőszövetkezeti és községi vezetőinknek túl kell jutniuk azon a helytelen szemléleten, hogy a kopár, legelőnek csak egy-két hó­napban használható területe­ket nem adják át erdősítés­re — mondván, hol lesz le­gelőnk. Ha számításokat vé­geznek, azonnal rájönnek en­nek tarthatatlanságára. A talaj termőerejének nö­velése érdekében csak helye­seljük, hogy az utóbbi két évben több termelőszövetkezet a víztől mentesített réteket szántóvá alakította. Akár úgy vizsgáljuk a munkát, hogy mennyi termelési értéket adott a ■ rét, illetve a legelő, akár a gépi művelhetőség szem­pontjából, mindenképpen ked­Termeijünk gabonát és A beszámoló ezután az or­szág kenyérgabona szükség­letének hazai termésből való teljes kielégítésével kapcso­latosan ránk háruló feladat­ra tért ki. A kenyérgabona el­látás megoldásának két útja van: a vetesterület novelese, valamint a termésátlagok nö­velése. Ami a vetésterületet illeti, a jelenlegi szinten nem igen lesz változás. A termés­átlagok növelésében tenniva­ló még bőven van. Ebben az évben — a rossz időjárás el­lenére is — igazolódott, hogy ez lehetséges. Állami gazda­ságaink ez évben is elérték a 16 mázsás átlagtermést. Eh­hez az szükséges, hogy na­gyobb arányban terjesszük el a nagyhozamú fajtákat. Be­igazolódott, hogy ha ezeknek a fajtáknak jó talajmunkát illetve jó vetőágyat készí­tünk, tisztított, csávázott ve­tőmagot megfelelő mennyi­ségű műtrágyát biztosítunk, október 20-ig elvetjük, op­timális tőszámot biztosítunk, akkor maximális termésre számíthatunk. Ezért pártszer­vezeteink ezeknek az alapve­tő agrotechnikai eljárásoknak a betartásán munkálkodja­nak. A kenyérgabona után a má­sodik legfontosabb napi ten­nivaló a takarmánynövények, a rétek és a legelők hoza­mainak erőteljes növelése, a fehérje takarmányok terme­lésének fokozása, egész ta­karmánygazdálkodásunk fej­lesztése- Takarmánytermelé­sünket úgy kell irányítani, hogy az összhangba kerüljön fejlődő állatállományunkkal. Minden gazdaságban el kell érni, hogy egy, vagy másfél góré kukorica., egy-két széna­kazal, egy-két silógödör meg­érje az újat. Intenzív, biz­tonságos állattartásról csak ilyen feltételek mellett lehet beszélni. A legfontosabb takarmány- növény megyénkben is a ku­korica. Ezt azért is hangoz­tatni kell, mert vannak olyan vező képet kapunk. Anélkül, hogy ezt túlzásba vinnénk, feltétlen helyeseljük a továb­bi előrehaladást. Annál hely­telenebb viszont, hogy mint­ed-- 7 ezer kh olyan terület van parlagon — állami gaz­daság és termelőszövetkezeti tulajdonban — ami nem is olyan régen még szántó volt­A talaj termőerejének nö­velése, a szántóterület növe­lése mellett másik alapvető feladatunk, hogy bátrabban alkalmazzuk a korszerű nö­vénytermelési és állattenyész­tési módszereket, eljárásokat. Növekszik az igény a mező- gazdasági szakismeretek iránt. Nekünk ezt a szakintézmé­nyek, tanácsok és pártszerve­zetek jobb irányító munkájá­nak megjavításával, jobb szakpropagandával, az álla­mi gazdaságok és gépállomá­sok segítségével kell kielégí­tenünk. Igen nagy feladat há­rul a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályára, a mezőgaz­daság egész irányító szakap­parátusára. Szisztematikusan kell dolgozni a mezőgazdasági termelés növelése szempontjá­ból alapvető területek terme­lési módszereinek elterjeszté­sén. Alaposan kimunkált ter­vekkel — tudományos intéze­tek bevonásával, bemutatók­kal, stb — kell elérni, hogy ezt a fejlődést gyorsítsuk. A termelés növelésénél a mezőgazdaságot irányító párt és állami szerveknek nagy fi­gyelmet kell fordítani a nö­vényvédelemre. Csupán 1961- ben a védekezéssel megmen­tett termésmennyiség értéke több mint 25 millió forint. Ugyanakkor a még fennálló kártétel a növényi kárte­vők részéről csaknem 70 mil­lió forint érték. E nagy szám is azt mutatja, hogy a nö­vényvédelemre nagyobb gon­dot kell fordítani. Javítani kell mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt a növényvédő állo­más munkáját, de a terme­lőszövetkezeteknek is arra kell törekedni, hogy alapvető növényvédő gépekkel rendez­zenek ,hogy időben be tud­janak avatkozni a növényi kártevők és betegségek ellen. több kenyér- takarmányt agrárszakemberek, akik azt állítják, hogy a kukorica nem nógrádi növény, termelésével nem érdemes foglalkozni, ez a növényféleség nálunk nem megy. A mezőgazdasági üze­mek pártszervezeteinek ezek­kel a nézetekkel szembe kell szállni, mivel az élet mást bizonyít. Pédául az elmúlt évben az aszály ellenére is volt több termelőszövetkezet, amely 20 mázsán felüli át­lagtermést ért el. Ez évben is az aszály ellenére — van­nak jó eredmények. Megvan tehát megyénkben a kukori­ca jó termelésének a felté­tele ahhoz, hogy az ötéves terv végére a 16—17 mázsa célkitűzést is elérjük. De ehhez szükséges a megfelelő feltételek megteremtése, a legalább 30 centiméter őszi mélyszántás, nagy termőké­pességű hibrid vetőmag, a hagyományos 10 ezres tőszám­mal szemben az optimális 16—18 ezres tőszám és nem utolsó sorban a legfontosabb feltétele a vegyszeres gyom- irtási, illetve a háromszori pálás, a gyomtalanítás. Takarmánypoziciónk javí­tásában nagy szerepet ját­szik a pillangós arány javí­tása- Ez annál fontosabb, mi­vel a szokásos 20-22 százalé­kos pillangós arány az ismét­lődő szárazság miatt 12 szá­zalékra esett vissza. Az idő­járás kedvezőten volta miatt az ezévi pillangós vetései nem sikerültek, így nagyob’ mérvű javulásra jövőre serr számíthatunk. Ez csak növel' a tápértékét adó állványos és szellőz tetéses szénaszárítás módszerének még szélesebb körű bevezetését. A tavasz folyamán a pillangós arány javítása érdekében szükséges, hogy minél több helyen vé­gezzünk felülvetést. Az állo­mány ez évi átteleltetése pe­dig nagy körültekintést és a legszigorúbb takarékosságot követeli meg. A megye növekvő termelé­sében nagy szerepe van a zöldség-gyümölcs termelésnek, valamint az öntözés kiterjesz­tésének. Zöldségtermelésünk az elmúlt években jeletősen fejlődött. Az 195S. évi 300 kh helyett ez évben már 5300 kh-en termelünk zöldséget. Az ötéves terv során ezt a munkát mindenekelőtt a me­gye mélyenfekvő, az öntözés­re alkalmas területein és a megfelelő munkaerővel ren­delkező termelőszövetkezetek­ben kell folytatni. Gondol­junk arra, hogy termelőszö­vetkezeti tagságunk kéthar­mada nő, akik ezen üzem­ágban szívesen dolgoznak és jó jövedelmet érnek el, s e kérdés vizsgálatánál nem mellékes az iparmedence el­látása sem. A zöldségterme­lés mellett az ötéves terv során, de különösen a 20 éves perspektivikus tervekben na­gyobb helyet kell biztosítani a megye gyümölcstermelésé­nek, a gyümölcstelepítésnek. A gyümölcstermelés fej­lesztésében á megye kiváló­an alkalmas a csonthéjasok, bogyósok termesztésére. A megye a második ötéves terv­ben 1200 kh gyümölcstelepí­tési programot kapott. Ennél a megyében lényegesen több lehetőségünk van. Ezért ki kell munkálni a megye öt­éves, majd húszéves gyü­mölcstelepítési programját, jóváhagyás után el kell kez­deni annak végrehajtását. A mezőgazdasági termelés növelésében és a termelés biztonságossá tételében jelen­tős szerepe van az öntözésnek. A természeti adottságaink elég szűkek, de ebből kiindulva helytelen, hogy a megye ön­tözési problémáinak megoldá­sára nem fordítottunk megfe­lelő figyelmet. Az ötéves terv időszakában, de különösen a húszéves terv során a megye öntözéses me­zőgazdasági termelésében nagy előrehaladást kell tenni. A jövőre vonatkozóan feltét­lenül fipvelemre méltó az a kezdeményezés, ami az Ipoly- völgyében több helyen folyik a csőkutakkal- Eddigi eredmé­nyeink biztatóak és feltétle­nül gyorsítani kell a munkát. Ahol erre nincs mód, ott ki kell használni az olyan egy­szerű öntözési lehetőségeket, mint amilyeneket völgyzáró- gátak létesítésével a víz táro­lása biztosít. Használjuk ki jobban as állattenyésstés lehetőségeit A növénytermesztés mellett megyénk mezőgazdaságában nagy szerepet tölt be az ál­lattenyésztés és ez a jövőben még fokozódni fog. Ugyanis a húszéves terv során a me­gye mezőgazdaságának fejlő­désében meghatározó az állat- tenyésztés lesz. Az állatte­nyésztés színvonala szoros kölcsönhatásban van a nö­vénytermesztéssel, kihat an­nak fejlesztésére. A megye ál­lattenyésztésének alakulása szemszerűségében, minőségé­ben a termelést illetően ked­vező képet mutat. Jól alakult 100 kh-ra eső számosállat is. Az országos 27,7 darabbal szemben 30,4. Ez nem szabad, hogy elbizakodottá tegyen, mert van tennivaló bőven. Nem alakult megfelelően szarvasmarha állományunk létszáma. 1959-től több mint 7 ezerrel csökkent az állomány. A csökkenés mindenek előtt a háztáji állománynál és ezen belül is a tehénállománynál van- A háztáji és a tehénál­lomány csökkenését több té­nyező idézte elő. Több he­lyen párt, állami és termelő­szövetkezeti vezetők helyte­len, szektás felfogás követ­keztében, a körülmények és az adottságok figyelmen kí­vül hagyásával előszeretettel járulnak hozzá a háztáji ál­lomány felszámolásához. Eb­ből kiindulva nem biztosíta­nak a háztáji állomány szá­mára megfelelően takarmányt, legelőt, pásztort és a háztá­jiban feleslegesen jelentkező borjakat nem, vagy csak hosz- szú huzavona után vásárol­ják meg. Pedig közismert, hogy kormányzati szerveink a közös gazdaságoknak is és a termelőszövetkezeti tagok­nak is a háztájiban felnevelt borjak átvételére igen elő­nyös szerződéses akciókat tart életben. A háztáji és a te­hénállomány csökkenését elő­idézte még áraránytalanság, továbbá a nagyarányú kivá­gás és más megyébe való kiszállítás. A szarvasmarha­állomány további csökkené­sét, a takaxmánybázis meg­teremtésével párhuzamosan meg kell állítani. Ehhez meg kell teremteni elsősorban a háztáji gazdaságokban a meg­felelő tenyésztői kedvet, a szaporulati aránnyal össz­hangba kell hozni a megye kivágási tervszámát. Ezzel együtt meg kell akadályozni az állomány nagyobb mérvű kivitelét a megyéből. A se­lejtezést minden esetben úgy kell eszközölni, hogy he­lyébe továbbtenyésztésre al­kalmas üsző kerüljön beállí­tásra. A közös állomány utánpótlásának nagy tarta­léka a háztáji gazdaságok te- hényállományának bórjúsza- porulata. A közös gazdaság kössön szerződést a borjúne­velésre a háztájival és az ezzel járó előnyöket az ed­digieknél jobban kell pro­pagálni. Pártszervezeteink szálljanak szembe minden olyan helytelen szemlélettel, amely arra irányul, hogy csökkenjen a szarvasmarha- állomány. vagy a háztáji te­nyésztés szűkítésére irányul­na. - ; A tsz-ek erősítésének néhány főbb problémája A mezőgazdasági kérdések tárgyalásánál külön kívánok szólni a termelőszövetkezetek néhány dolgáról. Meg kell ezt tenni azért is, mert a megye szántóterületének 35 százalé­kán a termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Az átszervezés óta eltelt két év azt mutatja, hogy a ter­melőszövetkezetek politikai, gazdasági fejlődése jó irány­ban halad. A szövetkezeti rendszert jónak tartják, fö­lénye, előnye bebizonyosodott. Ma már általános az a vé­lemény, hogyha valahol a dolgok nem jól mennek, nein a szövetkezeti rendszert hi­báztatják. A biztató helyzet mellett azonban a megye mezőgazda­ságában még sok a gond, a probléma. A legfőbb ezek kö­zül az, hogy a megye termelő- szövetkezeteinek 30 százaléka gyengén gazdálkodó szövetke­zet. A gyenge termelőszövet­kezetek helyzetének megvál­toztatása fontos gazdasági politikai kérdés. A gyenge termelőszövetkezetek a mező- gazdasági termelés fellendí­tésének nagy tartalékai. Ha a gyenge termelőszövetkeze­tek munkáját megjavítjuk és a jelenlegi közepesen műkö­dő termelőszövetkezetek gaz­dálkodási szintjére hozzuk, az 7 százalékkal növeli a terme­lést. Ha a gyenge termelőszö­vetkezetek 1961-ben búzából a jó termelőszövetkezetek ter­melési szintjét tartották vol­na, aíkkor 600—700 vagon ga­bonával termeltünk volna többet, ami a megye szabad felvásárlási tervszámával azonos. Ha a gyenge termelő- szövetkezeteik kukorica ter­mésátlaga elérte volna a jó termelőszövetkezetek szintjét, akkor 400—420 vagon kukori­cával lett volna több, amely 10 ezer darab sertés hizlalá­sát biztosította volna. De ezt elmondhatjuk a tejtermelésre és más termelésre is. A gyen­ge termelőszövetkezetek mun­kájának megjavítása fontos politikai ügy is. A termelő- szövetkezetek tagságának 16 százaléka a gyenge termelő- szövetkezetben dolgozik, ahol nagyon sok esetben ez meg­élhetési gondokkal is jár. (Folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents