Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)
1962-09-29 / 78. szám
1962. szeptember 29. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 A% új típusú bányabeli személyszállító kocsikat határidő előtt megkapták a dorogi bányászok A dorogi szénbányák igényeinek megfelelően, múlt évben különleges bányabeli személyszállító vasúti kocsik tervezését kezdték meg a Salgótarjáni Bányagépgyárban. Eddig az ország minden bányájában egytípusú kocsikat használtak személyszállításra, de az olyan különleges Képek a bánya mélyéből Bányászaink előtt nagy feladat végrehajtása áll az év utolsó negyedében. Hogy eleget tegyenek a párt VIII, kongresz- szusa tiszteletére tett vállalásuknak, pótolni kell azt a súlyos lemaradást, amely az egész tröszt számláját terheli. Bányászaink mindent meg is tesznek ezért, s azt várják, hogy a műszaki vezetők is segítsék törekvéseiket. Nehéz munkát fejtenek ki dolgozóink a föld alatt. Fényképezőgépünkkel őket kerestük meg, a széncsaták hőseit. FENT: A füstrevá- rási Idő jó alkalom ahhoz, hogy a csapatok tagjai megbeszéljék a napi feladatokat. A fényképezőgép lencséjével Kistere- nyén örökítettük meg ezt a „kis „röpgyűlést”. OLDALT: A tiribesi bányaüzemnél dolgozik Langa Gyula szocialista brigádja. Teljesítményük állandóan 110 százalék körül mozog. Hogy a munka eredményesebb legyen, a legjobb hatásfoknak megfelelően telepítsék a fúrólyukat, Haga István harmadvezető a kőzetet is megvizsgálja. adottságú tárnákban, mint amilyenek a dorogi szénme- dencében vannak, a szállítás biztonságának megteremtése, külön feladatot jelentett a bányák műszaki vezetői részére. A salgótarjániak által készített új típusú személyszállító kocsi jól alkalmazkodik a földalatti szűk és a vetők miatt éles kanyarokkal teli vágatokhoz. A régi kocsik húsz-huszonöt férőhelyével szemben az új típusú kocsikban csak tizennyolc embernek biztosítottak helyet, s a kocsik egymástól függetlenül, önállóan is el vannak látva biztonsági jelzőberendezésekkel . Az új típusú bányabeli személyszállító kocsik első tizenöt mintapéldányát már múlt évben megkapták a dorogi bányászok. Az idén újabb tizenöt személyszállító kocsit kértek a salgótarjániaktól. A Salgótarjáni Bányh- gépgyár december végi határidőre vállalta a bányabeli ikaruszok elkészítését. Később a kongresszusi munka- verseny kibontakozásakor a gépgyári munkások felajánlották, hogy az első tíz személyszállító kocsit már a verseny bányásznapig tartó szakaszában elkészítik és a dorogi bányászok rendelkezésére bocsájtják. Most azt jelentették a Bányagépgyárból, hogy szeptember végére, — határidő előtt három hónappal mind a 15 kocsit elszállítják Dorogra. A . kongresszusi munkaversenyben a bányagépgyáriak egyébként más termékeknél is nagyszerű munkát végeznek. Szeptemberben már a második nagyteljesítményű. 1 200-as gumiszalagot küldik az ecsédi külfejtéshez, — jóval a tervezett határidő előtt. Igen jelentős az a termelési siker, amit a süveggerendák gyártásánál érnek el. A süveggerendák gyártását ugyanis terven felüli munkában vállalták a gépgyáriak. Ebből már 600 darabot átadtak a bányászoknak, s a hónap végére újabb 600-at készítenek el. Ezekkel az eredményekkel a bányagépgyári dolgozók teljesítették kongresszusi vállalásuk egy részét. PuHsta elhatározás, vagy történelmi szükségszerűség? „A magyar újságolvasóknak, de főként a falusiaknak, meg kellett ismerkedniök egy újabb csodabogárral, az egységes parasztosztály fogalmával” — szellemeskedett nemrégen Bálint gazda, a Szabad Európa Rádió botcsinálta ideológusa, politikai közéletünknek kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott témájáról. Mert ők is felfigyeltek rá és máris szorgalmasan hajigálják politikai ködbombáikat. Persze, a SZER ideológusaitól nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat marxista módon elemezzenek. Azon sem csodálkozunk tehát, hogy napjaink egyik legfontosabb jelenségét csodabogárnak nézik. E gyermeteg és csekély politikai és történelmi ismeretekről tanúskodó következtetésre kár is volna több szót vesztegetni: az egységes paraszti osztály számukra maradjon csak csodabogár. Számunkra azonban társadalmi életünk egyik legfontosabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártnak egyszerűen úgy tetszett, hanem azért, mert társadalmunk politikai és gazdasági fejlődése mint történelmi szükségszerűséget napirendre tűzte. Mindjárt vitatkozni is kell azokkal, akik az egységes paraszti osztály kialakítását pusztán elhatározás dolgának tekintik. Ügy vélik, mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi okokból egyszerűen elhatározta a kialakítását. Ehhez közelálló nézetet képviselnek azok is, akik valamiféle taktikáról beszélnek. Az ilyen nézetek képviselői legjobb szándékuk ellenére is mégfeledkeznek arról, hogy bizonyos társadalmi változásokat nem lehet csak egyszerűen tetszés szerinti időben napirendre tűzni, mondhatnék megrendelni. A változásokra csak akkor van lehetőség, ha a szükséges feltételek már létrejöttek. A mi esetünkben is arról van szó, hogy pártunk — mint minden más marxista-leninista párt — tanulmányozta fejlődésünk objektív mozgását, felismerte a történelem követelményét és azt fogalmazta meg helyesen. De nemcsak megfogalmazta, hanem cselekvő módon mozgósította is a társadalom legkülönbözőbb erőit e célok elérésére. Amikor ugyanis a paraszti osztályról beszélünk, nemcsak a szó köznapi értelmében beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály mindenekelőtt kizsákmányolástól örökre egységesen megszabadult parasztságot jelent. Egységet jelent továbbá a föld és a műveléshez szükséges korszerű munkaeszközök birtoklásában, a jövedelem megszerzésének és elosztásának módjában, a szocialista módon szervezett közös munkában, egységet jelent a politikai, világnézeti, erkölcsi arculatban. A kapitalizmusban a parasztság nem egységes osztály. Nem is lehet az, a mi parasztságunk sem volt az. A magántulajdon, a kisáru- termelés, a tőkés piacok gyilkos törvénye rétegekre bomlasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mezőgazdasági proletár, mint a fél- proletár; megint másként a kisparaszt, mint a középparaszt, és megint másképpen a kulák. Ez a belső tagozódás egyszersmind látástól-va- kulásig tartó munkát jelentett, vagy henyélést, odavetett alamizsnakenyeret, vágj’' bőséget a javakban, jogtalanságot, vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyenlőtlenséggel. „Az európai kulturközösségben nincs állam, ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjogot élveznének, mint nálunk” — írta Weiss István a „Magyar Társadalom” című, 1930-ban megjelent könyvében. A felszabadulás a magyar falut is a széttagoltság állapotában érte. A földosztással tettük meg az első lépést parasztságunk majdani egyesülésének irányában, amennyiben felszámoltuk a nagybirtokot. Ez annyit jelentett, hogy a dolgozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb falusi kizsákmányoló j ától, a finánctőkét is súlyos csapás érte, s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az értelemben is megkezdődött a falusi osztályviA mátranováki módszerek Teljesítik kongresszusi vállalásukat Amikor a Központi Bizottság bejelentette, hogy az év végére összehívja a párt VIII. kongresszusát, a mátranováki bányászok voltak azok, akik a szénmedencében elsőnek jelentették be, hogy újabb, nagyszerű munkasikerekkel készülnek a nagy napra. Röpgyűléseket tartottak, azokon vitatkoztak: mit is tehetnének a kongresszus asztalára. Aztán megszületett a döntés is. Az éves szakmai tervek felülvizsgálása után kitűnt, hogy többre képesek a mátranovákiak, mint azt az akkor megadott terv kérte. A bányászok fogadkoztak: ha a műszaki vezetés biztosítja a szükséges feltételeket, akkor a pártkongresszus tiszteletére 1 millió 750 ezer forinttal teljesítik túl az 1962- es évi tervet. Az önköltségnél 1 millió forintot takarítanak meg, az árbevételnél pedig 750 ezer forinttal hoznak többet. ígérték, hogy az összüzemi tervet 70 kilogrammal teljesítik túl, míg az önköltségnél tonnánként 2 forintos megtakarítást érnek el. Arról is szólt a mátranovákiak felajánlása, hogy növelik a géppel jövesztett és a felrakott szén mennyiségét. Ha a számok mögé tekintünk, feltétlen látni kell a mátranovákiak komoly elhatározását. Nagy dolog ez, s komoly munkára, megfontolt műszaki és gazdasági vezetésre van szükség, hogy ele- i get tehessenek ígéretüknek. De hogy is mondották a röp- gyűléseken a bányászok? Ha a műszaki vezetés biztosítja a termelés feltételeit, akkor teljesíteni tudják vállalásaikat. Éppen ezért érdemes hát szétnézni a mátranováki portán, vajon úgy történt-e eddig minden, ahogyan azt ígérték? Minden más híreszteléssel szemben itt jelentjük ki, hogy az év elején kapott szakmai terv szerint — hiszen erre tették meg vállalásaikat is a bányászok — a kongresz- szusi munkaversenyben már több mint 1.6 millió forintos megtakarítással dicsekedhetnek fizikai és műszaki dolgozók egyaránt. Ez tehát azt is jelenti, hogy a műszakiak mindent megtettek a szénfal mellett dolgozók érdekében, megadták a kért segítséget. Hogyan dolgoznak Mátra- novákon? Közre adjuk, mert érdemes e jó módszereken elgondolkodni másutt is. Már a kongresszusi munkaverseny kezdete előtt az volt a bánya műszaki gárdájának legfontosabb feladata, hogy megfelelő mennyiségben biztosítson szenelő munkahelyet a vájároknak. Ez sikerült is, hiszen a mátranováki bányaüzemekben legalább két évre elegendő lefejtésre váró szén vagyon lett előkészítve. Csurgó táró északi körletének 4, a cseri siklónak 5 évre elegendő a fejtési szénvagyona. Mindezt azért tették, hogy ne érje meglepetés a bányát, s bármilyen időben, még a munkahelyek átcsoportosításával is biztosítani tudják az egyenletes széntermelést. Nagyszerű a műszaki fejlesztés terén elért eredményük is. E téren különösen a gépi felrakásnál értek el nagy sikereket- Megoldották például — Nógrádban elsőnek — a P 3-as páncélkapa- róval ellátott vékony és vastag telepi kamrafejtést, melyeket acéltámmal biztosítanak. A rárobbantásos eljárással a vékonytelepben az eddigi 36-38 mázsás fejteljesítménnyel szemben a kongresszusi munkaversenyben már 49-51 mázsát érnek el a bányászok. Biztosították a Hidasi- és Kóta-féle felrakógépek folyamatos üzemeltetését is, gépi munkahelyeket készítettek elő, hogy e fontos gépek egyik munkahelyről a másikra azonnal átállhassanak. Ha egy munkahelyen akár a Hidasi gép, akár a kaparó berendezés, vagy gumiszalag meghibásodik, pótlásáról azonnal gondoskodni tudnak — éppen a karbantartás folyamatos megszervezésével. Mátranovákon korábban igen nagy gond volt a folyamatos szállítás biztosítása, a bányászok ürescsille ellátása. Fontos volt ennek megjavítása már csak azért is, mert a bánya szenét túlnyomó többségben a termelékeny kamrafejtésekből nyerik. A munkát úgy szervezték, hogy a 4-8 kamrás munkahelyek felének a műszak végére lerobbantva, szállításra készen kell állni. A kongresszusi munkaversemyben éppen ezért már nincs szállítási csúcs, nincs a munkahelyeken ürescsille hiány. Figyelemre méltó a Csurgó tárói szervezés. Míg korábban 15- 20 percet is várakozott a villamos ürescsillére, most egy 50 csilléből álló úgynevezett váltó-vonat megszervezésével alig két perc eltelte után a bányavillamos fordulhat visz- sza az osztályozóról. Újszerűnek tűnik, de jól bevált módszer a munkahelyek anyagellátása is. A mátranováki bányaüzemekben az omlasztóknak, fenntartóknak nemcsak az a feladatuk, hogy az eltörött ácsolatokat kicseréljék, hogy az otthagyott munkahelyekről visszarabolják a biztosítóanyagot, hanem az is hogyha idejük engedi, biztosítsák a csoportos fejtések anyagellátását is. Ez azt eredményezte, hogy a produktív munkásoknak, tehát a szendéknek már csak a munkahelyi anyagmozgatás marad hátra, s így az anyagkereséssel, beszállítással eltöltött időt is szenelésre tudják fordítani. És ha már a mátranováki módszerekről írunk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a törekvést sem, ami a szakmai és politikai továbbképzésre irányul. A 23 műszaki középkáder közül 13 mór technikusi képesítéssel rendelkezik. A három bányamester közül kettő mérnök. Ezzel azonban nincsenek % megelégedve. Most 23 aknász és fizikai dolgozó jdentkezett továbbtanulásra, közülük 15 fizikai munkás. De az üzemen belül is folyik az oktatás. 12 előadásból álló továbbképzést szerveztek, s olyan témáikat vitatnak meg, mint a gépesítés, omlasztás, önköltség, gazdasági és üzemszervezési feladatok a bányánál, stb. Ezért hát nem csodálható, hogy ma már Mátranovákon megtanulták a számok köz- gazdasági demzését, amely végső soron a tervszerű munkához vezetett. A sok hasznos műszaki intézkedésre a bányászok is válaszoltak. Jelenleg 16 brigád 307 tagja vetélkedik a szocialista brigád cím elnyeréséért, a csipkésiek pedig a szocialista üzem cím megszerzését tűzték maguk elé. De részt vesz a munkaversenyben a bánya valamennyi vájára, csillése, s éppen ennek a vetélkedésnek — párosulva a műszaki intézkedésekkel — tudható be a mátranovákiak nagyon is jó ter- mdési eredménye. Érmek tudható be, hogy ma már kölcsönös a bizalom a bányánál, megnőtt a bányászok és műszakiak felelőssége, önbizalma. Jóllehet, a mátranováki bányaüzem tervét is módosították már, csaknem minden mutató eltér az eredeti szakmai tervtől. Mégis fogadkoz- nak — fizikaiak és műszakiak egyaránt — így is túltel- jesítik előirányzataikat, lesz mit tenni a kongresszus asztalára. Somogyvári László szonyok leegyszerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon lévő mezőgazdaság* proletár rétege voltaképpen megszűnt és kezdetét vette a közép-parasztosodási folyamat. Mivel azonban a kis- árutermelés változatlanul fennmaradt, a lényegesen megváltozott körülmények között is, de a rétegeződés- nek fenn kellett maradnia* amint fenn is maradt. Akkor hiába adta volna ki a párt az egységes paraszti osztály megteremtésének jelszavát. Felhívása pusztába kiáltott szó maradt volna, mert senki sem értette volna meg: Nem volt meg az egységes paraszti osztály kialakításának semmiféle feltétele. Először győznie kellett a proletár-diktatúrának, az iparnak köztulajdonba kellett kerülnie, a parasztságnak fel kellett ismernie a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, S csak azután érlelődhettek meg az egységes paraszti osztály létrejöttének objektív és szubjektív feltételei. Ma viszont, a falun lezajlott forradalmi átalakulás után, a termelőszövetkezeti gazdálkodás uralkodóvá válása után, a paraszti osztály szerkezete is gyökeresen megváltozott. Az a tény, hogy az ország szántóterületének 95,5 százalékán termelőszövetkezetek és állami gazdaságok művelik a földet és több mint egymillió parasztcsalád tömörült szövetkezetbe, egyúttal azt is jelenti,' hogy létrejöttek az egységes paraszti osztály kialakulásának döntő feltételei. A földet a parasztság a szövetkezeti tulajdon formájába* mint szocialista tulajdont műveli, a parasztságot, eladdig rétegre bontó kisáru- termelést felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás, az osztályviszonyok máris leegyszerűsödtek. megszűnt a korábbi rétegeződés, megszűnt a kis- és középparasztok, a kulákok rétege, helvébe létrejött a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek egységes politikai és erkölcsi arculata egyre markánsabban rajzolódik ki. Ez a parasztság természetesen még nem tekintheti minden vonatkozásban egységesnek. Korábbi rétegező- désének nyomait nem lehet egy csapásra eltüntetni. Éppen emiatt vannak még bizonyos különbségek az osztály egyes tagjai között, mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbségek a jellemzők, hanem az azonosságok, amelyeket mindenekelőtt a közös gazdálkodás fejez ki. Hogy parasztságunk idáig ért, az tehát egy történelmi fejlődés következménye. Éppen emiatt azonban osztályhelyzetének jelenlegi állapotát is csak a fejlődés egy szakaszának szabad tekinteni, és az egységes paraszti isztály tényleges kialakulása ovábbi fejlődés következmé- lye lesz. E cikknek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet .részletesebben elemezze és részletesebben szóljon azokról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kialakulásáról beszélhessünk: így a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek mind teljesebb kihasználásáról, az emberek szocialista tudatvilágának kialakításáról. Csupán arra vállalkozott, hogy bemutassa: az egységes paraszti osztály nem tetszés dolga, hanem történelmi szükségszerűség. A benne csodabogarat látf SZER-nek pedig ajánljuk figyelmébe e népi mondást: „ha hallgattál volna, bök* maradtál volna!” Katona Istvá*
