Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)
1962-09-15 / 74. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. szeptember li A tanácstagi munka hatékonyságáért A tanácstagok tevékeny-' ségének jelentőségét emeli ki az MSZMP VIII. kongresszusára megjelent irányelv, amikor így hívja fel ä figyelmünket: „Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése: a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. Tovább javítjuk a képviseleti elv szerint választott államhatalmi szer.- oek munkáját az országgyü- 6 a községi tanácsokig. Neveljük a tanácsok, különösen az alsóbb tanácsok hatáskörét. A szocialista demokrácia fejlődésének fontos követelménye, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be közvetlenül is a közügyek intézésé- be. Amikor ezeknek a sorok- nak a mély tartalmát átgondoljuk és számot vetünk milyen utat tettünk meg megyénkben, ebben az irányban egyáltalán nem kapunk megnyugtató képet. Nem ar- ról van szó, hogy a szo- cialista demokrácia területéről valami idegen útra kalandoztunk, de arról szó van hogy az ezirányú tevékenységünk tartalmában nem érte el azt a fokot, amely megnyugtatóan kifejezné, hogy a lakosság legszélesebb rétegei közvetlenül is bekapcsolódnak a kozügyek intézéséhe A Jegyei tanács egyik lesüti31 ^végrehajtó bizottság, , . arnely a szécsényi SLagáit?ranyú tevékenységét áíf- r, nagyon batáro- Wt ^basfogJalást tett amel- h?,gy ^Uami életünk de- „0kr.a^?musa - különösen a szecsenyi járásban — el maradt általános gazdasági fejlődésünk mellett Ez az elmaradás bizonyos ellentmondást idézett elő és egyik legfontosabb feladaSSL? “ «***£& m^eater!^tette-e Pártunk Seti szükséges közéleti lehetőséget? Meg hí “2 államhatalmunk miI ’ er^ktuk a szocializ- á , alapjait, választott tanácstagjaink hűek szocialisb1zaT^tnkhÖZ' büS7kék megbízatásukra, akarnak és tud-k dolgozni. a széles népMpteháT118 k°VetÍk őket. / tehát az oka, hogy életünk ezen fontos területén 5tMe!Wtm0n<iás kelet- Au megyei tanács végtSveí° “ttságát azok a tényék jogosították fel 7» : járásban végzett PhheSk°rŰ vizsSálat tárt fel Ebben a járásban is mint akármelyilí másikban a választón tanácstagok több- a munkában élenjáró köztiszteletnek örvendő a h, fo^i prnblémóival szívesen foglalkozó ember. Megfelelté ellátó ^tanácstagi megbízatás ellátására. Ha mégis aka- munkájuk, Okit abban kereshetjük, hogy a köz- &Jégrehajtó bizottságok, mfÍfk,éf??en azok vezetői, nem 29**“ körültekintéssel, gondossággal irányítják ők-t ,l°tt..nem1 egy helyen szemléletté vált, hogy a tanácstagok nem képesek ellátni azokat a feladatokat, ame'nálk tf •^ífk?Wág mozgésításá- nál, tájékoztatásánál és egyéb más tennivalóknál reájuk hárulnak. Ludányhalásziban a községi VB vezetői ezt (*L fogalmazzák: meg: „A tanácstagok munkára szervezése felesleges teher, mert az úgysem jár eredménnyel." Van azonban olyan megfogalmazás is, amely Litke községben hangzott el, hogy a VB-vezetőkre háruló admi- msztrációs teendő minden időt leköt és a tanácstagokkal való foglalkozásra már nem futja az erőből. Ez a dolgok egyik oldala. A másik pedig amikor a községi VB-veze- tők olyan lehetetlen körülményeket teremtenek a tanácstagok számára, amelyből nem találnak kiutat. Csak néhány példát: Nógrádmegyer- ben határozatot hoztak, hogy az egész tanácstagság felelős egy-egy határozat végrehajtásáért, de nem küldték meg számukra a határozatot, sem a végrehajtás módját nem jelölték meg. A másik pedig, amikor figyelmen kívül hagyják a tanácstag véleményét, nem engedik azt kifejezésre jutni és ennek következtében a tanácstagok körében — jogosan — az a nézet uralkodik, minek szólni, úgyis csak a vezetők akarata érvényesül. Az ilyen és hasonló körülmények után hogyan várható, hogy érvényre jusson az irányelvnek az a tanítása, amely így hangzik: „A tanácsok a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket — társadalmi érdekek ps szakszerűség betartására — a lakosság közvetlen részvételével döntsék el.” A tanácstagnak az volna a feladata, hogy egy-egy határozat végrehajtására mozgósítsa a dolgozók széles tömegeit. Oktassa, nevelje az embereket, de ha egyszer nem kap az említett nézetek és helytelen gyakorlat következtében ehhez segítséget, képtelen erre. A tanácstag a mindennapi életfenntartáshoz szükséges munkával is elfoglalt ember. Ebben a tevékenységében nagyon jártas és mint mondottuk is, példamutató. De a különböző allam- ügyekben már kevésbé és ez érthető is. Segíteni kell őket, hogy értsenek hozzá. A lakosság különböző, sokszor bonyolult ügyekkel fordul a tanácstaghoz, amely ügynek a végső elintézése nem is rajta múlik, hanem a VB. vezetőin. Ugyanez a helyzet a tanácstagi beszámolóknál is. Ha a segítség hiányában nem tud megfelelő választ adni választóinak a felvetett problémákra, nem mennek el a beszámolókra, amit az ő hibájának semmi esetre sem lehet felróni. Az irányelv arra tanít, hogy a szocialista államiság továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. Azon kell tehát fáradozni, hogy a tanácstagok tevékenységén keresztül a szocialista demokratizmus érvényre is jusson. A tanácsok munkájában ez a fontosabb tennivaló, természetesen anélkül, hogy elhanyagolnánk az igazgatási tevékenységet. Mindebből következik tehát, hogy magasra kell emelni a tanácstagok tekintélyét. Bátran bízzuk meg őket munkával és segítsük, hogy a munkákat sikerre is vigyék. Egy- egy közügy elintézésébe vonjuk be a tanácstagokat. Jelentősebb döntéseket már előre beszéljünk meg velük. Ne sajnáljuk a velük való fáradozást, hiszen sokszorosan megtérül az abban, amikor a dolgozók széles tömegeit mozgósítják egy-egy feladat megvalósítására. példának állítjuk Nóg- rádszakál községet. De állíthatnánk más községeket is, ahol a tanácstagok az egész falu lakosságát mozgósítani tudják egy-egy közérdekű feladat megvalósítására. És ez legyen a számunkra a legfontosabb. Természetesen — mint a megyei VB. ülésen el is hangzott a járási, a megyei tanács végrehajtó bizottságainak a felelőssége is nagy ebben. Több, jobb, türelmesebb segítséget kell, hogy , nyújtsanak a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak. A tanácstagok munkájának segítése, sikerre emelése nagyszerű és szép feladat. És milyen felemelő lesz, amikor a tanácsok leteszik majd a párt asztalára: a szocialista demokratizmus megteremtésében, ha volt egy pillanatra is megtorpanásuk, de íme már kijavítottuk a hibát. Munkálkodjunk hát becsülettel, szorgalommal az eredményekért. Miért nincs mozi, kultúrélet Zagyvarónán? Kevés hely van a megyében ahol annyi szorgos társadalmi munkás segítette a művelődési otthon építését, mint Zagyvarónán. Az otthon falai szépen emelkedtek s két esztendővel ezelőtt már avató ünnepséget tartottak a zagyvarónaiak, de kiderült, hogy elhamarkodottan, mert az épületnek még sok volt a hiányossága, az illetékesek megtagadták a működési engedély kiállítását. A község lakói, hogy a kívánalmaknak mielőbb eleget tehessenek, újabb társadalmi munkát vállal- tak? hogy segítsék a tanácsi építőipari vállalat embereit, akiknek a hiányok pótlása kötelességük lenne, de az első megnyitó óta lassan két év telt el s a művelődési otthon még mindig hasz- nosíthatatlan. Azt mondják a községben, hogy az építő vállalat újabb és újabb terminusokat kér, így tolódik a végleges avató ünnepség hónapról hónapra tovább, — júniusról júliusra, majd augusztusra. S most már szeptember közepét tapossuk^ de a helyi tanács, a KÖJÁL és a tűzoltóság kívánalmai teljesítetlenek. Az otthon megnyitására sem az Alkotmány ünnepén, sem a Bányásznapon nem kerülhetett sor s most már annak is örülhetnének Zagyvarónán, ha legalább novemer 7-ét a művelődési otthonban ülhetnék meg. A művelődési otthonban, mely két esztendeje van és — még sincs. És ezzel együtt mozi sincs, mert az előző helyiséget, - számítva az újra, - már réges rég politechnikai foglalkozások céljára rendezték be. Salgótarjánba járni filmelőadások kedvéért nemcsak költséges, de fárasztó is, — ez a vélekedésj és igaza van a zagyvarónaiaknak. S arra is gondolhatna az építőipari vállalat, hogy az új művelődési évad tervei megvalósításának kerékkötője lesz, ha nem tesz most már sürgősen eleget a kötelezettségének. r „Elén ragyogtam az embereknek“ Emlékezés Móricz Zsigmondra Húsz éve halt meg egyik legnagyobb prózaírónk, Móricz Zsigmond. Kortársa volt a forradalmár Adynak, akivel megpróbálta felrobbantani korának szorító korlátáit és egy üsztultabb jövőről álmodott. Műveiről, egyéniségéről köteteket írtak. Mégis a legemberibb vallomás, önmagáról írt könyve, az Életem regénye. Ha belelapozunk életművébe, egy rendíthetetlenül küzdő humanista arca rajzolódik ki, zengő sorai mögött. Nem az elveszett illúziók dekadens képviselője volt — mint kortársai közül annyian — hanem a remény lobogó mécsesét táplálta túláradó leikéből. A vidékről indult el. Iskolás évei a csendes magá- raébredés ideje voltak. Irodalmi látóköre egyre jobban tágult, öntudata erősödött. Az ébredés és a pályaindulás közti időszak fojtó atmoszférája, családi környezetének lesújtó nosztalgiája jelentették számára az első élményeket. Valahol a tudatalattiban már megformálódott Nyilas Misi könnyes alakja, megfogalmazást nyert Túri Dani döbbenetes kritikája. A századfordulón került Budapestre. Tanult, tanított. 1903-ban Az Újság munkatársaként rövid tudósításokat irt Kozma Andor lapjának. Lelkületének melegségére vall a lap gyermekrovatának szerkesztése. Apró meséiben már érződik a frissesség, kicsendül < belőlük a zöld mezők titokzatos hangja, amelyet csak ő ismert, s amely a későbbi nagy író jellemzője. Harmincéves korában jelent meg hírnevet szerző írása, a Hét krajcár. Az elismerés, megbecsülés hangján nyilatkoztak kortár. ai, az irodalom megnyitotta előtte szárnyas kapuit. Nem volt szerény, nem takarékoskodott. Amit tehetsége elbírt, szelleme megtermett, mind szétszórta egymásután alkotott műveiben. Sajátosan formált, „emberfölöttivé növesztett” alakjai mind kora társadalmának bírái. Az Isten háta mögött, a Jószerencsét, a Fáklya c. regényei írói pályájának első termékei. Igazi tehetsége novelláiban termett legszebb gyümölcsöt. A sűrítés, tömörítés nagy mestere volt. (Tragédia, Szegényemberek.) 1919-ben fellángolt forradalmi szelleme. Uj élményeket gyűjtött, megálmodta a szegényparaszti sorból kinőtt hőseinek alakját. Ezek az alakok azonban csak létnélküli formák maradtak, mert a forradalom tüzet elfojtották, s ezzel együtt elnémították hőseinek hangját is. Móricz Zsigmond üldözötté vált. Visszatekintő szemmel kereste a múlt magyarázatát, a jelen kérdéseire. Megírta hatalmas regényét, az Erdély- trilógiát. A csüggedés, lemondás keserű pillanatait élte. A Légy jő mindhalálig gyermekhősében önmagát festette meg, önmaga „vergődését a felnőttek érthetetlen világában, sóvárgását a tisztaság és jóság iránt”. Regényeinek, novelláinak egy másik csoportja, a dzsentrivilággal foglalkozik. Az Űri muri tragédiája, korának jobbratörő, de „az álmos, lehúzó környezetében energiáit elpocsékoló, fásult- tá vált” ember tragédiája. A gazdasági válság idején megdöbbentő komolysággal szólaltatta meg a Boldog ember reménytelen hangját. A Kelet Népe vívódó szerkesztője megértésért kiáltott, már ki tudja hányszor? Árvácska belső tragikuma, millió gyermek sorsát jelentette. A parasztforradalom mégegyszeri merész hirdetője lett, amikor 1940—1942 között megírta utolsó nagy müvét, a Rózsa Sándort. A végső harcot már nem érte meg. 1942-ben örökre lehunyta szemét. Ahol a kör kezdődött, ott zárult le. Küzdelmes évek, küzdelmes élet után, a háborútól lángoló Európa ege alatt iért meg őseihez. Műveiről szinte lehetetlen számot adni. „A Móricz-mü hatalmas méretű világ. Móricz kétségkívül a XX. század nagy prózai epikusainak egyike, azoké, akik e zaklatott században a realizmus hagyományait őrizték és tovább fejlesztették” — mondja róla az irodalomtörténet Tegyük sírjára szeretetünk piros virágait, amikor két évtized után rá emlékezünk. Hogy mit mond róla még a későbbi ember, nem tudjuk. Annyit viszont elmondhatunk Kassák Lajossal,. „hogy az 6 emberi lénye és műveinek hatósugara még sokáig élni és hódítani fog a magyar nép emlékezetében.” Tóth Sándor Még most is jóízű a fagyi Boldogság (Fotó: Kovalcsik András Tárlat «lőtt... III. A Nógrád megyei fiatal művészek között az egyéniség legmarkánsabb jegyeit talán Mustó János képei hordozzák. Alkotásainak sajátos látószöge és kifejezési módja van s mondanivalója igényes. Bármit rajzol, fest, elsősorban és mindenekelőtt az emberről akar szólni — az embereknek. Mustó Jánossal zagyvapál- falvai otthonában társalgunk arról, hogy is látja a ma művészének feladatát? Kertelgetés nélküli állás- foglalással kezdi: — A művésznek feltétlenül osztályjellegúnek kell lennie, úgy kell kivirágoztatnia művészetét. Engem például e tekintetben — mint hozzám legközelebb állóké — a bányászok, munkások élete foglalkoztat, s nemcsak mint képzőművészt, de mint irodalom olvasót is. Mint olvasó, a munkásköltőket szeretem, s mint festő, az ember munkáját szeretem ábrázolni. A puszta ábrázolás azonban természetesen nem elegendő. Bensőségesen megfogni a gyár életét, a munka izét, emberek életét — ez a nagy feladat. A munka lendületét, erejét akarom kifejezni s, ha ez ma még nem is sikerül hiánytalanul, remélem, fejlődésemben eljutok a követelményig. Addig, hogy művészi fokon, modem eszközökkel, átköltött értelemben tudjam kifejezni az újat. Nekem ehhez a célhoz az élmény a táplálékom. Csak így vagyok képes arra, hogy a konstruktív elemek mellett a képben szubjektív érzéseim is bent éljenek. Lehet, hogy az érzések kifejezésével ma még gyakran adós maradok, de bízom abban, hogy nem sokáig. Az absztrakt művészetet például azért nem szeretem, mert kirekeszti az érzelmeket. A művészet az emberekhez szól, érzelmeket kelt, ezért nagy. Az embert előtérbe állítani — ez a törekvésem, s hogy mennyiben sikerül, abban feleségem a közvetlen és legőszintébb kritikusom. A kedves fiatalasszony, Ko • locsányi Anna — aki szintén jó készséggel k ax ecsetet, s a tavas; laton is figyelmet ke Év ikvarelljével, temperáj lóságos kiselőadást ts Ddégnek járó kávéfő lett a modem mun ✓ szét feladatáról s ilyenformán összegei Ít Sg — A múltban a n ká emberhez nem igen jutotta el a művészet értékei, ne- is igen értették meg azok. műveltségbeli hiányossá miatt. Ma, amikor az általá nos iskolától zenei, l épző művészeti műveltséget kap hatnak, különösen fokozott a alkotók felelőssége, h gy m csak értelmileg, de érzelmileg is vonzót adjanak. S mindjárt alkalmi, házi zsűrizést rögtönöz a padlóra teregetett képek között, éré- nyekre, fogyatékos., ra figyelmeztetve. Mond’ n jószemű kritikusa, & gyben inspirátora férjének. Az őszi tárlatra in«4 Hi műveket keressük. t ugyan fogyatékos az any ; egy része a Fiatal Mővés Stúdiójában, Budapesten ° 1 s a néphadsereg nagy, seágos kiállításán kér hely. , de jónéhány itthon levővel! bizonyos, hogy a megyei tárlaton is találkozunk. A kiállításra szántakat rövid magyarázatokkal mutatja be n művész. Bepillantunk az üveggyárba, a salakozóba, a munka lendülete ragad meg a csilletolók láttán. Belépünk az erőmű, a tűzhelygyár életébe, ahol a munka monumentalitásában a legmonu- mentálisabb mindig a dolgozó ember. Salaköntők, bányarönk szállítók, pihenő bányászok világa tárul ránk Mustó képeiről. Olyanoké, akiket jól ismer, s a művek vallomása szerint nagyon szerethet a művész. A pártkongresszus tiszteletére rendezendő oktéh«*-i tárlaton Mustó '1kotásokkal v< -1 >• lyek tiszta s mar, ■ - z eddigieknél i érettebb e egyértelműbb 'ej- ói 'esz nek. Annak, unit említett, hogy a művé a nbérről, az emberr *1.
