Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)
1962-09-15 / 74. szám
162. szeptember 15. NOSRADI NÉPÚJSÁG ó Bővül Salgótarján telefonhálózata Salgótarján mind nagyobb fejlődését a telefonelőfizetők számának növekedése is fényesen bizonyítja. Míg 1954-ben, amikor az automata hálózatba kapcsolták be a város telefon előfizetőit, alig 500 készülék volt a városban. Ma már közel ezer előfizetővel rendelkezik a posta. .A telefonelőfizetők számának állandó növekedése azt is megköveteli, hogy javítsák a kábelhálózatot is, új kábelek lefektetésével még több előfizetőt kapcsolhassanak be a telefon- hálózatba. Oldalt: Hosszú kilométerekben kígyózik az új vezeték. A posta dolgozói az új kábel lefektetésén dolgoznak Ádám zászló és Holló Barnabás szerelők a kábelvégek összekötését végzik ikább remélhető ez a noth' változás, mert az isko- ú felvételeknél — éppen az lőző intézkedések elavultága következtében — elvét- ’ e már visszás torzítások is fordultak elő az utóbbi időben. Kitűnő érettségi bizonyítvánnyal és elsőrendű elvételi vizsgával rendelkező fiatalt utasítottak el az egyetemi tanulmányoktól, mert mint kiderült meeha- rikusan mérlegelték, hogy az apja kereskedő volt. Ütán- árás során állapították meg, rogy a „kereskedő” szülő egy négygyermekes falusi szatócs volt, aki helyett fe- eóge árusított, mert neki n,' fiszámosrnun kával kellett Dotolni a csekély bolti jövedelmet. Hasonlóképpen időt i s idegeket pocsékoló érvelés után egy év halasztással az idén vették fel a műszaki egyetem villamosmérnöki szakára azt a fiatalembert, aki nek az apja a mezőgazdaság szocialista fejlesztésében Írisszé évek óta dicséretes politikai és szakmai munkát végez. Ez a sküIő fiatalkorában joggya- komokként az egyik szolgabírói hivatalnál írnokoskodott s gyermeke egyetemi felvételét ez ■ a metafizikusán kiragadott momentum késleltette. Megyénkbe-i sajátos történelmi gyöke ei is voltak az ilyen szekta ns szemléletnek. Arisztokrata! és iparbár k, s az általuk 'ártott szolgahad különösen kemény ostorokat kaptatott e’ a dolgozók, azok forradalomért áldozatkész kommunisták hátán. A gyűlölet erős hajtásokat hozott minden úr. minden nadrágos ember ellen, s ezeknek a hajtásoknak le- nyesése a megváltozott körülmények között sem ment egyszerre. A csendőrszuro- nyok és hideg börtönök emléke mélyebben élt a tudatban, mintsem, hogy differenciálni tudtak volna az emberek. Jó darabig, még a proletárdiktatúra éveiben is, távoltartott ettől a megyétől sok becsületes szándékú értelmiségit ez a megrögzött, immár gátló szemlélet. S ekkor már kárára volt á fejlődésnek. Türelmes és figyelmes politikai neveléssel, a felvilágosító szó és a tények erejével sikerült csak ezt az álradikalizmust nálunk is visszaszorítani. Az MSZMP reális politikai gyakorlata tette ezt lehetővé. „A párt nem folytat harcot az apák volt, vagy vélt bűneiért ennek a rendszernek a gyermekei ellen” — mondotta Marosán György elvtárs a tavaszi salgótarjáni aktíva- ülésen. Erre a most irányelvekben rögzített intézkedésre gondolt akkor, s az idő valósággá érlelte ezt a gondolatot. Hiba lenne azonban olyan következtetésre jutni, hogy az említett • intézkedés ezentúl ellenkező előjelű előjogot fog ,,az e-tdig mellőzöttek” részére biztosítani. Mert ilyen kategória nincs. .,Egy séges szocialista társadalmunk kialakulása és közoktatásunk szocialista fejlődése lehetővé teszi és egyben megköveteli, hogy az iskolai felvételeknél is a jelöltek felkészültsége, rátermettsége, politikai és erkölcsi magatartása legyen a mérce”. S ez azt is Másképpen süt a nap M agas, csontos arcú férfi Kohut Gyula bányász. Szolid, csendes szavú ember. Hét kitüntetés birtokosa. Legutóbb, a XII. bányásznapon az Országházban vette át újabb kitüntetését, a Szocialista Munkáért Érdemérmet. Bányász, szocialista brigádvezető Forgács-lejtősaknán... Amikor lakásán felkerestem, magam is meglepődtem azon a tisztaságon, ami ott fogadott. Nem mintha szokatlan lenne a bányászlakások tisztasága, sőt! De itt valahogyan minden más volt. A konyha — amely egyébként szobának is beillik, gondosan elkészített kézimunkákkal van tele. A szék rényen, az asztalon, a mosógépen, a televízión, de még a heverőn is fehér, vagy színes kézimunka — keményítve. A szoba zsúfolt. A régiek mellett ott van a 18 éves Kati új szobabútora is. Az asztalon csipketerítő és virág. Mi Kohut Gyula bányásszal ehhez ültünk, itt beszélgettünk ... — Nem, nem 45-ben ismerkedtem meg a párttal, sokkal korábban — mondja, s látni rajta, hogy az emlékek között kutat. Somlyón múltja van a pártnak folytatja — s mi már fiatalkorunkban tudtuk, hogy él a párt, dolgoznak a kommunisták. Ha arra emlékezem. hogy már 1944-ben arra hívták fel a figyelmünket, hogy ne tegyünk eleget a katonai parancsnak, ne vonuljunk be katonának, menjünk a bányába, akkor is a kommunistákra kell gondolnom, így is történt. Kilenc napot, kilenc éjszakát töltöttünk a bánya mélyében. Csak éjszaka, vagy a hajnali órákban jött ki egy-egy ember közülünk, megnézni mi van már odafent... K ohut Gyula bányász, szocialista brigádvezető beszél. Egy ember egész élete rajzolódik ki előttem, keserveivel, örömeivel együtt Magam előtt látom apját az öreg bányászt, aki hét gyermeket nevelt fel. Átélem azokat az éveket, amikor a fiatal ember 1931-ben mint „takaronc” — így mondta — 10 filléres órabérért dolgozott a bányában. Átéltem vele 1934-től azokat a napokat, hónapokat és éveket, amelyeket bányában töltött el. — Milliók mondták már így,' én is úgy mondom, hogy más lett minden azután, hogy a bujkálás megszűnt, újra felszínre jöhettünk a bányából. A kilenc nap meglátszott rajtunk, de mintha a nap is másképpen sütött volna — beszél most már magabiztosabban a brigádvezető. — Egy darabig olyan félelmetes csend ült a telepre, de csak úgy éreztük. A kommunisták dolgoztak. A bányászokat arra hívták fel, hogy kezdjük meg a munkát. Mások a párt megalakításával foglalkoztak. Én is ekkor léptem be, feleségemmel együtt... » z események egymás után peregnek. Most “ már gyorsabban, mint bármikor máskor. Kohut Gyula már nemcsak érezte, tudta is hogy más világ ez. Vállalta a munkát. Ott volt a pártvezetésben, elment pártiskolára. A haza védelme új tiszteket kívánt. Rá esett a választás. Becsülettel megállta a helyét, hadnagy lett. Később újra a termelőmunka. Egy időben párttitkár a termelési feladatok mellett. Akkor is élenjárt. 1956-ban fegyvert fogott a kezébe, most sem tette le, munkásőr. A példák j sokaságával jár az élen. Nemcsak a termelési százalékok, de az új típusú emberért való harc is mögöttük áll. Szocialista brigád lett Kohut Gyula csapata .. Ebből állna az élet? Nem! Örömmel teli most már. Ügy éreztem a beszélgetés során, ünnepség hétköznapon Szuha községben „Kedden minden pajtás egyenruhában jöjjön az iskolába”, olvassuk a szuhai áljelenti, hogy értelmiségi szülő gyermeke számára nem törvényszerű az értelmiségi pályaválasztás, a munkás gyermekéből is lehet képességei folytán kiváló mérnök, orvos vagy egyéb szellemi pályán tevékenykedő szakember. Ugyanis mind a két vonatkozásban találkozhatunk e hibás szemlélettel. Egyik oldalról: „mit szólnak, ha a fiam gyári munkás lesz/” másikról: „mit törtetsz, neked nem jó, ami az apádnak jó volt?” Szocialista társadalmunkban nincs „lenézett” és nincs „elit” munka. Az alkotás, az építés szempontjából minden munka egyenlő értékű és egyaránt szükséges, szorgalmas végzőjének pedig elismerés és megbecsülés jár. Az emberek viszont nem egyforma képességekkel rendelkeznek, tehát az a reális, ha érzéküket, rátermettségüket a lehető legteljesebb mértékben hasznosítják a közösség javára, saját javukra. Ezzel vállalják és magukénak vallják azt a jövőt, amelyet az SZKP XXII. kongresszusa minden szocialista nép jövő- jeként mutatott meg: amikor a fejlődés során fokozatosan megszűnnek az osztályellentétek, kialakul az egész dolgozó nép erkölcsi, politikai egysége. Íme, a kapukat szélesre tárja a párt a művelődési lehetőségek előtt, felszámol minden előítéletet és megkülönböztetést: a nagy. a legnemesebb verseny dönti el most már, hogy a legjobbak közül kik lépnek be ezen u kapun. Kondorost János talános iskola hirdető tábláján, amikor a kora délelőtti órákban megérkezünk. A mára hirdetett ünnepélyes csoportösszejövetelen hozzák tudomásukra, hogy a hulladékgyűjtés végzésében milyen eredményt értek el három megye versenyében. Az eredményt a község vezetői, a tantestület, a szülők, a mátraalmási úttörők jelenlétében az országos MÉH Központ képviselője ismertette, majd átadta a vállalat külön ajándékát. A négyszemélyes, teljesen berendezett, 3200 forint értékű camping- sátor kényelmes gumimatracait tüstént ki is próbálták a pajtások. Elért eredményük országosan is az elsők közé sorolja őket. A 61 tagból álló csapat minden tagja 7 kilogramm papírt, 33,6 kilogramm rongyot, 247 kilogramm vasat gyűjtött össze az elmúlt iskolai évben. Emellett a hasznos munka mellett a tanulásban is meg- állták a helyüket, s 3,45-ös átlagos eredményt értek el, amely komoly tanulmányi tevékenységről ad tanúbizonyságot. Ünnepélyesen megfogadták, hogy tovább szorgoskodnak, s megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy meghálálják az új iskolát, a gondtalan, boldog élet biztosítását. Az ünnepi aktus után Pataki Ferenc fejszámoló művész jutalomműsort adott a pajtásoknak. Kaszás Ambrus úttörő megyei titkár éppen akkor, amikor leánya, a 18 éves Kati szakít meg bennünket... Jf1 iatal lány. Ö, megjelenésével adta az ötletet, hogy apja sorsa iránt érdeklődjem tőle, a leányától. Egyetlen mondatán lemértem az egész változást. — Még gondolkodás után sem tudnám megmondani, mennyi ruhám, cipőm van. Sok — mondja. — Mennyi volt az édesapjának? — kérdem én. — Azt könnyű volt számon- tartani — mosolyog a vájár — Csak egy. Egy ruha, egy bakancs, néha egy cipő. — Ismeri eléggé édesapja múltját? — teszem fel az újabb kérdést. — Nem nagyon. Én hasznosabbnak tartom, ha a jelenről és a jövőről beszélünk — adja a határozott választ.— Témánkat legtöbbször ez is képezi. — s kicsit elpirul, látni, hogy valamit kihagyott az életből, az apja múltját, annak harcát a jelenért. Igen, a jövő. Nagyon érdemes vele foglalkozni. — Különösképpen az utóbbi időben foglalkozunk a jövővel. Olvastuk mi is az irányelveket — veszi át a szót a házigazda. — Abban a jövőt látjuk, a jövőt olvastuk ki belőle. Igaz, hogy hangja szerény. De magabiztos utat jelöl meg a munkás- osztály számára. Annak megvalósításáért pedig nekünk is sokat kel tenni — jelenti ki határozott hangon. Igazak ezek a szavak. Kohut Gyula ismeri a kongresz- szus irányelveit. Sokat foglalkozott vele, s tesz is annak megvalósításáért. Nemcsak a szénfal mellett, hanem a pártmunkában is... mikor azt a kis meleg, meghitt családi otthont elhagytam, visszatekintettem arra a virágoskertre, ahol Kohut Gyula szabad idejének legtöbbjét tölti. Ha a virágokat locsolja, a holnap munkáján, feladatán gondolkodik, Hiszen ő mondta: — Nem elég a jövőt óhajtani, azért dolgozni is kell. A párton belül és a munkapadnál, a szénfalnál egyaránt. A jövőbe vezető út csak így lesz göröngyöktől mentes... Kohut Gyulának igaza van! Somogyvári László Megkezdték az új iparitanuló intézet építését A nógrádi iparmedence gyárainak és üzemeinek tervszerű szakemberellátása az utóbbi években egyre nagyobb feladat elé állította a Munkaügyi Minisztérium 211. számú Salgótarjáni Iparitanuló Intézetét. A mintegy harminc szakmában tanuló fiatalok oktatását, nevelését a város négy egymástól távoleső helyiségében igyekeztek megoldani. Ilyen körülmények között azonban a korszerű oktatási követelményeket nem tudták kifogástalanul biztosítani. A közel ezerkétszáz salgótarjáni ipari tanuló részére most új iparitanuló intézet épül Salgótarjánban. A Munkaügyi Minisztérium, a Kohó és Gépipari, az Építésügyi és a Nehézipari Minisztériumok egy- egy milliós beruházási hozzájárulásával korszerű, kétemeletes új intézetet építtet a Salgótarjáni Acélárugyár szomszédságában. A tíztantermes. tornateremmel ellátott és a legkorszerűbb oktatási igényeket is kielégítő, jól felszerelt intézmény ösz- szesen hatmilliós beruházási költségének felét a Munkaügyi Minisztérium fedezi. Az új oktatási intézmény alapozását megkezdték az ÉM. Nógrád megyei Építőipari Vállalatának dolgozói. A tervek szerint az új iparitanuló intézetet jövő év őszén már birtokukba vehetik á fiatalok. Újabt létesítményekkel Ibin) Salgótarján Módosították Salgótarján város építési tervét. A módosítás szerint építenek egy négy orvosos körzeti orvosi rendelőt, és egy 75 személyes óvodát, ezenkívül építenek egy 12 tantermes általános iskolát, egy szélesvásznú filmszínházat és egy múzeumot. A létesítmények terveinek elkészítését már megkezdték.' Ki öli meg a gyermekeket ? Fehéren ül rám a csend. Gyógyszerek átható szaga tör a tüdőmbe. Csak a riadt, kitágult sze- ' meket látom. Percekig nem tudok szabadulni a kilenc éves Józsa Pistike szemétől. Már nem ül benne a halál félelme, de a borzalmat, az örök életre szóló fájdalmat talán sosem lehet ezekből a szemekből kitörölni. A mellette lévő ágyon fekszik a három és féléves Tibiké, testvére. Pólyákba burkoltan fekszik a két gyerek. Sebesülten, mintha harcoltak volna. Nem, mert ki is harcolna csöpp gyerekekkel? A háború nyúlt vissza vaskarmaival az évek homályából, hogy egy elhagyott akna robbanásával gyermekéleteket oltson ki. Mert a szécsényi Kómár Zolikát, Pataki Lacikát, Ceglédi Lacikát és Józsa Ferikét már hiába várják kispajtásaik. Nekik már nem ragyog a napfény,nem súgnak játékos csínyeket az Ipoly parti füzesek. Nem, mert újra gyilkolt a háború. Nézem a két szécsényi kisfiút, akiknek életéért mindent megtesznek a balassagyarmati orvosok. A legmodernebb életmentő eljárásokkal siettek segítségükre, hogy enyhítsék fájdalmukat és vissza adják nekik az életet. Ugye megdöbbenünk emberek, mikor ilyent ' hallunk? Megállunk egy pillanatra és eszünkbe jut a saját gyerekünk. Vajon hol van, mit tesz? Rá nem leselkedik-e valami láthatatlan veszély, amely kiolthatja ártatlan életét? Erzitek-e, anyák-apák azt a borzadályt, ami villamosáramként rohan keresztül idegeinken, mikor a saját gyermekünkre gondolunk, miközben résztvevőn osztozunk embertársaink bajában, bánatában? Üjra itt volt a háború, a szörnyű rém. De ezzel a megállapítással még nem intéztünk el semmit, hiszen körülöttünk újra lobban a láng. Kóvácsolják a fegyvereket, újra pusztítani akarnak holmi eszelős őrült nyugati fantaszták. Hát nem volt még elég kín, megpróbáltatás az emberen? Amit ezután akarnak, az pokolibb lehet a rettenetesnél. Vigyázzunk emberek1! Ezt nem engedhetjük! Az észnek győzni kell az esztelénségén. Sokan vagyunk és sokat, nagyot tudunk tenni. De tenni kell! A nap minden órájában, pe/cében azért kell tennünk, hogy gyermekünk árijáról sose rebbenjen el a mosoly, öröm legyen az életünk, hiszen szépen, boldogan élni és alkotni, munkálkodni egy biztató jövőért, — oly fenséges. Pádár András
