Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-18 / 57. szám

nógrádi VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Népújság AZ MSZMP nögrAd MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvm. évf. 57. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1962. JÚLIUS IS. Mintegy 4000 hold gabona aratáséval végeztek a gépek Az elmúlt hét folyamán to­vább nőtt megyénk területén az aratásban részt vevő gépek száma. A jelentések szerint a hét végén már 61 termelőszö­vetkezetben dolgoztak az ara­tógépek és kombájnok. A 292 aratógép, rendfelszedőgép, és kombájnból, amelyek a gépál­lomás tulajdonát képezik, 146 dolgozott. A termelőszövetke­zetek mintegy 60 aratógépe közül már több mint 30 meg­kezdte az aratást. Az elmúlt hét végéig a gépállomások 2 600 hold gabona aratásával végeztek a megyében. A kom­bájnok 430 holdról, a rendre- aratók pedig 800 holdról arat­ták le a gabonát A termelő­szövetkezeti gépek teljesítmé­nye is meghaladja eddig az 1 300 katasztrális holdat. Az Alföldön dolgozó 40 aratógép és négy kombájn több mint 2 500 katasztrális holdról ta­karította le a gabonát. Eddig a gépek főleg a ba­lassagyarmati és pásztói járás területén dolgoztak. A két já­rásban a 98 aratógép és kom­bájn közül már 80 dolgozik, s ezek teljesítménye szomba­tig meghaladta a 2 500 holdat. Jól dolgoznak ezekben a járá­sokban a termelőszövetkezet gépei is. Palotáson a Május 1 Termelőszövetkezetben már 300. Héhalomban 200. Kálión az Űj Tavasz Termelőszövet­kezetben pedig 120 holdról takarították le a gabonát. Egy- házasdengelegen 80, Szirákon 40 hold volt a hét végéig a gépek teljesítménye Igen jó eredményt ért el az aratási munkában Molnár Já­nos a tolmácsi és Búzás Lász­ló az érsekvadkerti gépállo­más traktorosa. Búzás László rendrearatóval dolgozik és HO holdon végezte el a mun­kát. Molnár János teljesít­ménye 80 katasztrális hold volt. Lázár József ugyancsak az Érsekvadkerti Gépállomás dolgozója, aratógépével 70 holdról takarította le a hét végéig a gabonát. A kombáj- nosok közül Krizsán István teljesítménye említésre méltó. Az Érsekvadkerti Gépállomá­son dolgozó Krizsán István 43 katasztrális holdról vágta le és csépelte el a gabonát. A hét folyamán az aratási munka teljes egészében meg­indul a megyében. Nagyon fontos, hogy az eddigi gyakor­latnak megfelelően a beindu­ló gépeknél ott legyenek a gépállomások szerelői, hogy gyorsan kijavítsák az esetle­ges hibákat. Az aratással párhuzamosan megkezdődött a termelőszö­vetkezetekben a nyár végi ta­lajmunka is. Július hónapban 800 holdon végezték el a kö­zép és mélyszántást a gépál­lomások. A legtöbbet a Pász­tói Gépállomás traktorosai szántottak, mintegy 250 ka­tasztrális holdat. Igen fontos a továbbiakban, hogy a ta­lajmunkánál bevezessék a gépállomások a kettős műsza­kot. A lánctalpas és a talaj­munkákra kijelölt traktorokon korábban megszervezték a gépállomások a kettős műsza­kot, s most itt az ideje, hogy valóban két műszakban dol­gozzanak ezek a gépek. Aratás után azonnal szántanak Nógrádkövesden A Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban a múlt hét ele­jén már nem kellett törőd­ni a növényápolással, mert teljesen befejezték ezt a munkát. Az aratást azonban csak a hét közepén, illetve a hét végén tudták megkezdeni a szeszélyes és változékony időjárás miatt. Ebben az állami gazdaság­ban 1300 hold különféle ga­bona vár learatásra, betaka­rításra. A munkát a kombáj­nok kezdték meg. Két kom­bájn már négy-öt napja vág­ja az őszi árpát. Ebből csak­nem 150 holdat vágtak le eddig. Hétfőn munkába áll­tak az aratógépek is, hozzá­fogtak a búza aratásához. A Nógrádkövesdi Állami Gaz­daságban a tavaszi munkák­hoz hasonlóan most a nyári munkák idején is nagyüzemi módon, géplánccal oldják meg a feladatokat, A kombáj­nok után azonnal összegyűj­tik és lehúzzák a tarlóról a szalmát. Ezután a trágyaszó­rók következnek, majd meg­indul a mélyszántás. A tra- gyahordást és szórást éjjel végzik, mert napközben a vontatók a kombájnoktól szállítják a magot. Egy Sz. 80-as és Sz. 100-as géppel hétfőn megkezdték a mély­szántást is. Nagy verseny folyik az egyes géptípusok vezetői kö­zött. A munkaverseny felté­teleiben elsőként szerepel a minőség és a gyorsaság köve­telménye. Még nem lehet részértékelést sem végezni, hiszen pár napja folyik az aratás és csak e hét közepén lehet majd teljes üzemről beszélni, azonban az bizonyos, hogy a nagyüzemi szerve­zéssel az idén gyorsabban és jobb minőségben végeznek az aratással és betakarítással, mint tavaly. Az összefogás meggátolja a háborút Befejezte tanácskozását a Leszerelési és Béke-világkongresszus Családiház-építéssel kapcsolatos újabb intézkedések A Hazafias Népfront megyei bizottságának építési akció­bizottsága megbeszélést tar­tott a lakásépítéssel kapcso­latban. Számba vették, hogy megyénkben eddig milyen eredményeket értünk el a sa­ját ház építkezéseknél. Azért tette ezt a számvetést, hogy az eddigieknél nagyobb mér­tékben elősegítse a lakásépít­kezést. A kormány az 1002 /1960-as számú rendeletével szabályozta a saját ház épí­tést, s ezzel kapcsolatosan a következő lakásépítést üte­mezte elő: 1961—65 tervidő­szakban 250 ezer, 1966-tól 1970-ig 400 ezer lakást kell építeni. Ebből állami kivite­lezésben 60 százalékot, 40 százalékot pedig saját kivite­lezésben. Az ipari jellegű városok­ban és a munkásosztály lakta egyéb településeken kerül ez a 40 százalék megépítésre. A megyei lakásépítési ak­cióbizottság ebből kiindulva tűzte maga elé azt a célt, hogy segítse Nógrád megyé­ben a saját kivitelezésben megépített lakások munká­latait. Igen fontos, hogy a megyei építési akcióbizottság célkitűzéseit az illetékesek a legmesszebbmenőkig segítsék. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az építtetni akaró dolgozók nem ismerik megfelelően a lakásépítési akcióval kapcsolatos tenni­valókat. Ezért az akcióbizottság egy tanácsadó szervet ál­lít fel és ott minden problémára szakszerű ta­nácsot nyújtanak az ér­dekelteknek. Ezen túlmenően az akcióbi­zottság a rendelkezésre álló típusterveket összhangba hoz­za a megyei igényekkel és ahol szükséges, a táj jellegé­nek megfelelő típustervek készítését javasolja. Igaz, hogy Nógrádban is nagyarányú a lakásépítkezés, de az ipar fejlődése mellett még ezt az ütemet is fokozni kell, ha biztosítani akarjuk, hogy a dolgozók az ipari centrumok közvetlen közelé­be kerüljenek. Erre azért van szükség, mert rendkívül nagy ará­nyokat ölt a munkásszál­lítás. Csupán a bányánál 1957-ben a dolgozók szállításából ere­dő út 3,513 000 kilométer volt. Ennek a költsége egy évr«* 15,554 000 forint. Ha ebből levonjuk a dolgozók által fi­zetett térítést, még akkor is a megmaradt összeg 13,622 000 forint, amely összegből száz darab kétszobás összkomfor­tos lakást lehetne építeni. Az építési akcióbizottság ennek figyelembe vételével javasolja a dolgozóknak a saját ház építési akcióba való bekapcsolódást, de nagyon szükséges, hogy a különböző szervek is megfelelő támogatást nyújtsanak ehhez a fel­adathoz. Rövidesen megrendezik a já­rások területén az építési napokat. Már négy napja, hogy Moszkvában elcsendesedett a kongresszus ülésterme, ahol a Leszerelési és Béke-világ­kongresszus, 121 ország kép­viseletében 2469 küldött ta­nácskozott a békéért, a le­szerelésért, tehát a véres »háború ellen. Az egyik lap tudósítója azt írja, hogy a Leszerelési és Béke-világkong­resszus letette egyhetes mun­kájának eredményét az em­beriség jelképes asztalára. Valóban ez a tanácskozás minden eddigi béketanács­kozást felülmúlva foglalta össze üzenetét a világ né­peihez. Ez a békeüzenet te­hát nem egy a sok közül. .Drámai sorai mögött nem egy valamely politikai irány­zat, nem egyfajta világné­zeti csoportosulás, vagy ál­lamcsoport híveinek szava, agarata, meggyőződése áll. A kongresszusra jellem­ző volt, hogy az ideoló­giai nézetektől mentesen tárgyaltak, vitatkoztak, ugyanúgy jellemző erre a kiáltványra is, hogy ez az egész világ népeinek érdekeit foglalja össze. Négy teljes nap múlt a kongresszus zárónapja óta. 1962. július 14. volt a záró­nap, de azért még ma is az egész világ haladó saj­tójának nagy érdeklődése kí­séri a kongresszus esemé­nyeit. Drámai erőt sugárzott a kongresszus utolsó napja. Azt írják a lapok, hogy ami­kor Káoru Jasui japán pro­fesszor elnökletével kezdetét vette a záróülés, a küldöttek néma csendben hallgatták Jasui professzor beszédét. Ja­sui professzor megnyitó be­szédében azt mondotta: va­lamennyien azért jöttünk Moszkvába, hogy erőfeszíté­seket tegyünk az egész em­beriség érdekeinek szolgála­tában. Az egész világ béke­harcosai szívükkel és gondo­latukkal velünk vannak eb­ben a palotában. Rajta hát, tettekkel mutassuk rneg ne­kik, hogy itt létrejött a bé­keharcosok egysége. Egység jellemezte a lesze­relési és béke-világkongresz- szus ülésének időszakát. Meg­tárgyalták a leszerelés gaz­dasági előnyeit és a küldöt­tek valamennyien egyetér­tettek abban, hogy a lesze­relés bő lehetőségeket teremt minden ország fejlődése szá­mára és teljes mértékben megcáfolták azokat az érve­ket. melyek szerint a lesze­relés egyes országokban munkanélküliséghez, és dep­resszióhoz vezethet. O. Lan­ge professzor lengyel küldött a leszerelés gazdasági vonat­kozásaival foglalkozó bízott' säg egyik tagja beszédében hangsúyozta: a szocialista országok­ban a leszerelés nem okoz semmiféle komoly gazdasági problémát. Ami a kapitalista országokat illeti, figyelembe vették az ENSZ-szakértők különleges bizottságának. véleményei, mely szerint „helyes intéz­kedésekkel, a fejlett kapi­talista országokban is meg­valósítható a leszerelés anél­kül, hogy ez munkanélküli­ség, vagy depresszió formá­jában bármiféle negatív kö­vetkezményekkel járna.” De ki ne értene azzal egyet, hogy a leszerelés különösen széles lehető­séget teremt a gyengén fejlett országok társadal­mi és gazdasági fejlődé­sére. A leszerelés politikai és technikai problémáiról Pierre Biquard professzor szólott. Hangoztatta, hogy a kong­resszus valamennyi résztve­vője megérti azt a veszélyt, amelyet az atomháború kép­visel. A közvélemény nagy része azonban nincs kellő­képpen tájékoztatva e te­kintetben, vagy úgy képzeli, hogy a konfliktus nem rob­banhat ki. Ennek alapján hangsúlyozta, hogy a béke minden barátjának, tudós­nak, egyszerű fizikai dolgo­zónak kötelessége mindarról tájékoztatni a széles nép­tömegeket, amit egy ilyen borzalmas háborúról tudnak. Minden ország polgárá­nak részt kell venni a közös harcban, hogy a közvélemény nyomása kényszerítsen minden ha­talmat az általános és teljes leszerelés végre­hajtására. Nagyszerű gondolatok kel­tek itt szárnyra, s határoz­tak meg tennivalókat az egy­szerű embereknek, az narű emberekért. Tudác= mfivé**, fizikai dolgozó, afc. élni akar, hívei e gondo­latnak. Megyénkben is a Ha­zafias NéDfront-bizottságok- nál már külön terveket dol­goztak ki arra vonatkozólag, hogy a békebizottságok mi­ként állnak csatasorba, is­mertetni a Leszerelési és Béke-világkongresszus felhí­vását. Részt akarnak kérni a munkából, Pierre Biquard professzor szavaival: olyanná alakítani a közvéleményt, hogy a nyomása kényszerít sen minden hatalmat az ál­talános és teljes leszerelés végrehajtására. Tanyáról ta nyára, faluról falura, város­ból városba gyűrűzni fog a közvélemény és lesz belőle országos erő, s az országos erőből, csatlakozva más or­szágok népeinek háborúelle­nes közvéleményéhez, válik egy véghetetlen nagy erővé a világon. A mi békeharcosaink is Ismerik a moszkvai Leszere­lési és Béke-világkongresszu- son résztvett nemzetközi bé­keharcosokat. Azt is ismerik, hogy egyesek igen nagy ál­dozatot vállaltak. Gondol­junk csak a portugál kül­döttre, az amerikaiakra. So­kukra, hazájukba visszatérve, a börtön vár. De vállalták a küldetést, mert a világért való aggódás megacélozta ere­jüket Négy napja, hogy bezárta kapuit a Leszerelési és Béke­világkongresszus. De bárho­gyan is növekedjék az idő, a moszkvai tanácskozás nem fog a feledésbe merülni. Él­ni fog, embereket cseleke­detre serkent, mert az em­beriségnek béke kell. A Leszerelési és Béke- világ-kongresszus üzenete a világ népeihez Több mint 40 millió forintos költséggel folyik a Romhá- nyi Cserépkályhagyár rekonstrukciója. Az építkezés befeje­zése «tán már két alagúfkem encében égetik majd » gyár keresett termékét, a kályhacsempét Képünkön: készül az új kemencer.sarnok A világ minden tájáról gyűltünk össze Moszkvában. Különböző foglalkozású és különböző meggyőződésű em­berek vagyunk. Egy héten át a legnagyobb nyilvános­sággal vitattuk meg azokat a kérdéseket, amelyek az emberiséget fenyegető atom háború veszélyéből erednek. Ez az őszinteség segített min két abban, hogy jobban meg­ismerjük egymást és így meggyőződjünk arról, hogy lehetséges kiutat találni a ma minden országot és né­pet fenyegető helyzetből. A fegyverkezési verseny fo­kozza a nemzetek közötti fe­szültséget és bizalmatlansá­got, a feszültség és a bizal­matlanság pedig előmozdítja a fegyverkezési hajszát. Bű­vös kör jött létre. A fegy­verek pusztító ereje mind félelmetesebbé válik, mégis olyan hangok hallatszanak, amelyek egy megelőző há­ború kirobbantását követe­lik. Mi azonban szilárdan hisz- szük, hogy a leszerelés nem­csak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is. Ez ma már nem csupán az embe­riség legjobb elméinek álma A történelemben először gya­korlati feladattá vált, ami­vel mindannyiunknak szem be kell néznünk. Mindeki számárán kedvező lenne, ha a fegyverkezési hajsza ter­hét levehetnénk az emberi­ség válláról. A leszerelés olyan tartalékforrásokat sza­badítana fel, amelyekkel minden ország életszínvona­lát emelni lehetne és olyan anyagi eszközöket takarítana meg, amelyek révén meg le­hetne gyorsítani az eddig gazdaságilag kevéssé fejlett államok fejlődésének ütemét. A leszerelés magában foglal­ná a katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatok kivonását, így se­gítve a nemzeti függetlensé­gükért harcoló népeket. A leszerelés legyen általános és teljes, szigorú nemzetközi el­lenőrzés alatt. Leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, ellenőrzés nem lehetséges leszerelés nélkül. Alaposan tanulmányoztuk .a leszerelés akadályait és tudjuk, hogy nehéz lesz el­érni. Vannak, akik még a tárgyalásokat is ellenzik, egyesek vakságból és közöm­bösségből, mások egyéni ér­dekből. vagy katonai becs­vágyból. Mi azonban meg va­gyunk győződve, hogy min­den akadályt le lehet küz­deni. Minden leszerelési terv­ben ki lehet mutatni gyen­ge pontokat, de az a vé­leményünk, hogy jobb meg­egyezni egy mindenki szá­mára elfogadható kompro­misszumban, mint folytatni a fegyverkezési versenyt. A tapasztalat azt mutatja, veszélyes önámítás lenne azt hinni, hogy a leszerelés ma­gától létrejöhet. A leszere­lést nem lehet kizárólag a katonai szakértőkre és a dip­lomatákra bízni, akik évről évre húzzák-halasztj ák a vi­tát. Csak minden- ország né­pének erőfeszítése kénysze­rítheti az államférfiakat ar­ra, hogy megoldásra jussa­nak. Az elszigetelt tiltako­zások, ha számosán is, nem elegendők. Eljött az ideje an­nak, hogy hatalmas ellenál­lási mozgalom induljon _ a fegyverkezési verseny és min­den háborús előkészület el­len. Az emberiség az elmúlt 17 év során nem sodródott nuk­leáris háborúkba és ezt első­sorban a népek fáradhatat­lan béke-erőfeszítéseinek kö­szönheti De nyíltan el kell ismernünk, hogy még min­dig sokan távol tartják ma­gukat a fegyverkezési ver­seny elleni aktív harctól. Sokan még nem ébredtek a veszély tudatára, sokan még (Folytatás a 2. oldalon1

Next

/
Thumbnails
Contents