Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)
1962-06-27 / 51. szám
4 NOSRAD!llPBllAi 1962. június 21. Fordulatra van szükség Korunk legizgalmasabb, legégetőbb kérdései közé tartozik, hogy az ipari termelés hadserege: munkások, technikusok, mérnökök, gazdasági vezetők lépést tudnak-e tartani a napról napra hétmér- földes léptekkel fejlődő technikával, műszaki haladással. Hogy e kérdés immáron társadalmi méreteket öltött, bizonyítja az is, hogy benne van a köztudatban, hogy emberek mindennapi beszélgetéseinek tárgya, s az iskolák statisztikai adatai egyre nagyobb és nagyobb számadatokkal szolgálnak a felnőtt — munkás és vezető állású — dolgozók tanulmányairól. De társadalmi kérdés azért is, mert még sok benne a megoldatlan, amelyre még nem tudtunk felelni, vagy a követelménynél gyengébb a felelet Salgótarján, s egyben a megye egyik legnagyobb ipari vállalata a Tűzhelygyár. Vajon hogyan válaszoltak eddig a társadalom által feltett kérdésre? Molnár elvtárs, az üzemi párt-végrehaj tóbizottság titkára meséli, mi volt itt, ebben a gyárban húsz-huszonegy évvel ezelőtt. A „nagyszezonban”: ősztől tavaszig 450—500 ember dolgozott. A felszabaduláskor összevissza •egy mérnöke volt a gyárnak, s négy technikusa. 1950-től kezdődött ilyen szempontból a fejlődés, s most 10 mérnökük, 62 technikusuk van. S ez még mindig kevés. Hiszen a valamikor kis gyáracska ma csaknem kétezer emberrel dolgozik, s fejlődése nem állt meg. hogyisne növekednének hát feladatai! Szakmunkásgárdája a háromszorosára növekedett a gyárnak, de sajno6, nem mondhatják, hogy a munkások szakmai és általános műveltsége megnyugtató volna. Hamarjában egy kis statisztikát állítottunk össze. Kiderült belőle, hogy az ezer- kilencszáz valahány dolgozó közül 684 van, aki nem vé- igezte el az általános iskolát, s életkora még nem érte el a negyven évet. Becslés szerint — mert erről az üzemi KISZ-vezetőségnek, ahogy titkára kifejezte, „halvány fogalma sincs” — ennek a számnak mintegy fele harminc éven aluli. Általános iskolai végzettség nélkül dolgoznak itt művezetők, csoportvezetők, diszpécserek és meósok is. Nos, ugye, ez nem valami megnyugtató statisztika. Ezzel szemben áll egy másik adat. Az idei tanévben 77 dolgozó, köztük vezető beosztású fejezte be, vagy folytatja tanulmányait. 684 és 77 — egy csöppet sem enyhíti az aggodalmakat. Amikor ipari üzemeinknél mozgalom indult a szocialista brigád címért, s az egymás után harcbainduló brigádok célkitűzései közé felvették a tanulást, művelődést, az egész ország azzal üdvözölte a mind i nagyobb tömegeket felölelő mozgalmat, hogy a munkások egy jelentős rétege a kiváló termelési eredményeken kívül hatalmas lépést tesz szakmai és általános műveltségének gyarapítása felé. A várakozások valóra is válnak. De nem mindig és nem mindenütt. Ha újra visszatérünk a számokhoz, kiderül, hogy itt abból a bizonyos 77-ből a szocialista brigádokat 20—22-en képviselik: elenyésző kisebbség! Hol lehet a hiba? Hiba van a szocialista brigádokban is. Beszélgettünk többekkel is, de állapodjunk meg az öntöde lakatosműhelyénél, amely a szocialista műhely címért dolgozik. Ez a közösség bizonyos mértékig tipikus példa ahhoz a kérdéshez, amelyre a választ keressük. Harmincegy emberből áll a brigád, vezetőjével, Kecskés József művezetővel együtt. A kis műhely kellemes, szinte otthonias. A falon a politikai vezétők arcképein kívül reprodukciók, feliratok, tisztaság, rend mindenütt. A művezetői iroda falán ládika polcokkal, rajta az elnevezés: becsület büfé. Cigarettát és egyéb apróságokat tartanak itt, hogyha netán munkaidő alatt szükség van rá, ne kelljen kimenni a gyárból. Az irodában könyvhalom: cserélni hozták be a tagok. Havonta egy könyvet legalább el kell olvasni mindenkinek — ez is vállalás. A bejáratnál nagy tábla, a vállalások teljesítéséről. Á rubrikákba beírva: „teljesítve”. Abba is, aminél ez áll: „műveltségünk fejlesztésére”. Vajon mit jelent a gyakorlatban ez a bejegyzés? Vajon mit, mennyit tanultak, művelődtek a brigád tagjai, megalakulásuktól a mai napig? A brigádvezető rendre válaszol. Eszerint a hónap minden szombatján politikai vagy szakmai előadást hallgatnak reggeli idő alatt. A tagok hatvan százaléka ezenkívül rendszeres pártoktatásban vett részt. A szakmai előadások közt szerepeltek a többi között méréstechnikai, anyagismereti témák, a marógépekről, a villamosságról általában és két rajzismereti előadás. De a bökkenő máris itt van: Kecskés elvtárs szerint például a méréstechnikai előadásokból a dolgozók nem sokat profitáltak, bár műszaki műveltségük gyarapodott. Munkájukhoz mégis inkább a rajz- ismerti előadásokra lett . volna nagyobb szükségük: a segédek közt sok van, aki nem ismeri a műszaki rajzot, s ez a munkában is okoz nehézséget. Akkor hát miért nem erről tartottak több előadást, miért nem rendeztek tanfolyamot? A másik. Kérdezzük: hányán vannak a brigádban 40 éven felüliek. Kettő — hangzik a válasz. És hányán nem végezték el a nyolc általánost? A válasz: — sokan. És hányán jártak az idén iskolába, hányán jelentkeztek őszre? Ketten befejezték a VIII. osztályt, egy dolgozó most jelentkezett technikumba — ennyi az egész. A brigádvezető? ö sem jelentkezett. Pedig a technikumi végzettség számára kötelező. A munkásai között már lesz, aki technikumba jár, ő még spekulál, nem valami nagy a hajlandósága. Tíz esztendő művezetői múlt van mögötte. Nagy szerepe van abban, hogy az öndtödében már alig van állásidő géphiba miatt. S most egy kicsit sértődve kérdezi önmagától, s másoktól is: eddig jó volt technikum nélkül, ezután már nem? Pedig ezt a kérdést a fejlődés félre-4^ A bolgár cirkusz sikere Salgótarjánban söpri maga elől. Kecskés elvtárs emellett kommunista is. Harmincöt éves korára megrekedt, nem akar tovább tanulni — nem gondolja, hogy saját elveivel került szembe, elvekkel, amelyek megkövetelik hordozóitól, hogy állandóan a fejlődés élvonalában haladjanak, másokat is magukkal ragadva? Vajon hogyan fog másokat meggyőzni a tanulásról a brigádvezető, ha ő nem tanuf? Ä vállalásukban benne van, hogy két embernek ősszel be kell iratkoznia általános iskolába. — Még nem tudom, ki lesz, de menni kell, emiatt nem bukhatunk el — ezt mondja Kecskés elvtárs. No lám, másokkal milyen határozott! Nagyon nehéz tanulni munka után De később még sokkal nehezebb lesz. Nem lebecsülendők persze az akadályok sem. Három-, meg kétműszakos munka az egyik. A másik: 32 községből járnak be ide dolgozni a munkások, s még mennyi minden. De segítségnek kell lenni,, mert az élet követeli. S vajon keresik-e itt ezt a segítséget? Néhány ember: a párttitkár, egy-kettő a gyár vezetői vesződnek ezzel a problémával. Egyelőre nem sok eredménnyel. Pedig ebben a kérdésben fordulatra van szükség a Tűzhelygyárban. Nem foglalkozik ezzel a kérdéssel például a gyári szak- szervezeti bizottság, amelynek pedig az egyik legfőbb feladata lenne; ahogy észrevettük, a KISZ-szervezet sem nagyon töri magát. S ebből a megnyugvásból ered a munkások, még a szocialista brigádok tagjainak megnyugvása is: ilyen légkörben ők sem támasztanak magas követelményeket önmagukkal szemben. Pedig fordulatra van szükség, s ennek első feltétele: leszámolni a megnyugvással. A fejlődés nem várja be a teknősbéka futását... Csizmadia Géza Nyári tanfolyamok a népművelők számára A megyei népművelési tanácsadó rendezésében az idén is beindították a megye népművelőinek szakmai felkészítését szolgáló tanfolyamokat. A tanfolyamok június 26-án kezdődtek Balassagyarmaton és július 15-ig tartanak. A tanfolyamok keretében foglalkoznak a körzeti művelődési otthon igazgatóinak feladataival, a színjátszó csoportokkal, valamint az irodalmi Színpadok vezetőivel. Ezenkívül a tánccsoportok vezetőivel és a népművelés függetlenített dolgozóival. Az idei tanfolyamok eltérően az eddigitől vizsgával záródnak és a tanfolyam résztvevői ennek sikeres elvégzésével kapják meg a működési engedélyüket. A tanfolyamon a résztvevők már év közben is tanultak és ez a nyári tanfolyam mintegy befejező aktusa lesz az egész évi munkának. A tanfolyami foglalkozás kiterjed a felnőttnevelés elméletére és gyakorlatára is, a felnőttek politechnikai képzésére és olyan szakkörök anyagának az ismertetésére, amelyek eddig csak elszórtan szerepeltek a népművelési munkában. Az ifjúság dicsérete... Csillogsz, mint a nap — S ragyogsz, mint villámló gyémánt golyó. Sörényed fodros, Szemed lángoló S szikrázó tüze fűt, mint részecske-bontó láncreakció. Nem lépsz, hanem bátran szökellsz, miként az űrhajó és hatolsz ér cfálon s te vagy győztes és világmozgató. Törvények ereje az igazság, s tükör tiszta hited, — mely száll, hangol és zenél. Amerre jársz, azt tudom: te fáradhatatlan — vagy s repülsz tovább, mert a diadal egységbe fon az egész föld körül a helsinki ég fényei alatt. Szepessi Mihály Az ismeretterjesztő munka szolgálatában Nemrégiben pályázati felhívás jelent meg a Nógrádi Népújságban az ismeretterjesztő előadások szemléltető eszközökkel való gyarapítása érdekében. A felhívás nagy érdeklődést váltott ki azok között, akik aktívan tevékenykednek az ismeretterjesztési munkában. A pályázatot közzétevő szervek — a népművelési tanácsadó, a TIT megyei szervezete — azt tervezi, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel őszre a beérkezett anyagokból kiállítást rendeznek. A kiállítást összekapcsolják foto- és kézimunkabemutatóval is. Jól sikerüli- kirándulás Ha az utóbbi hetekben két OTP-s összetalálkozott, akármiről is beszélgettek, a végén mindig rátértek erre a kérdésre: vajon milyen idő lesz vasárnap? Vasárnap ugyanis nagyszabású kirándulást szerveztek a takarékpénztár dolgozói a salgói vár alá. Mindent előkészítettek, megbeszéltek, vendégeket is vártak, s a kirándulás sikerét már csak az idő kockáztatta. Bár az OTP- sek úgy tervezték: kimennek ők akkor is, ha esik az eső. Legfeljebb fa alá telepednek, és a menedékházba húzódnak. Bátorságuk láttán majd csak megszelídül az idő is. A vasárnap reggel hatkor gyülekező „konyhás különítmény” tagjait szikrázó napsütés fogadta. Elégedetten regisztrálhatták: jobb időt nem is választhattak volna a kirándulásra. Jókedvűen rakták fel a buszra a csomagokat, s az előre kijelölt táborhelyen frissen munkához láttak. Az asszonyok fürge ujjai alatt gyorsan telt a lábas megtisztított burgonyával, s mire a kirándulók első csoportja fel- érkezett, a nagy kondérban rotyogó gulyás már ínycsiklandó szagokat árasztott. A jókedv azonnal magasra csapott. Mindenki a kedvének legmegfelelőbben szórakozott. Délelőtt a „hazaiak” barátságos mérkőzést játszottak vendégeik futball-csapatával, mások labdáztak, napoztak, vagy a nagy fák árnyékában hűsöl- tek. A délutáni programban többek között vámézés, szalonnasütés szerepelt. Vígan pattogott a parázs, sercegett a szalonna, magasan szárnyalt a dal. Szinte észre sem vették, milyen hamar elszállt a délután. Az est közeledtével sze- delőzködni kezdett a társaság. Szénaillatú mezőkön, romantikus erdei ösvényeken kanyargóit az útjuk. S míg az alkonyaiban fel-f elcsillantak a szentjános bogarak, már új terveket szövögettek. Rövidesen újra szerveznek egy kirándulást, talán Egerbe. Telhe- tetlenség ez? Nem. Csak annak a megnyilvánulása, hogy újfajta, egészséges közösségi élet van kialakulóban a takarékpénztárban is. Losonczi Éva Mai öregek Szép sikerrel vendégszerepeit Salgótarjánban a Szófia Cirkusz együttese. A bolgár cirkuszművészek fő erőssége a műsor zömét alkotó egyensúlyozó művészet és akrobatika. Különösen kiemelkedő Tabakova finom kidolgozású és feszült koncentrációt kívánó drótkötél tánca, a két Juliew létraszáma és Mihailow bravúros zsonglőr produkciója. Igen tetszettek Niedermeyer pompás idomí- tású, görkorcsolyázó és motorozó medvéi, valamint Sam- biasi kutyaartistái is — kiemelkedő, úgynevezett világszámmal azonban nem találkoztunk a műsorban. M ég szinte gyermekL.4NY voltam, kevés fogalommal az élet nagy dolgairól, amikor nyugdíjba került a nagyapám. Ahogy visz- szaemlékszem ezekre az évekre, úgy tűnik, szinte semmi változás nem történt öregapám életében. A bányászkodás nehéz mestersége után sem pihent meg, szinte látástól va- kulásig tett-vett, szorgoskodott a ház körül. Sokszor különösebb értelme sem volt annak, amit csinált, csak éppen a megszokás, a munkavágy hajtotta nap, mint nap a cselekvésre. És emlékszem, egyszer- c^ak megvakult. A régi rendszer bányái tették tönkre a szemét, és akkor is, szinte csúszva-mászva az úton, de ment, hajthatatlanul, képtelen volt, egyetlen percig is tétlen maradni. Ez a munkaszeretet az ültetője talán a mi mai, modern öregjeinknek is, akikkel az élet minden területén találkozhatunk. Mert a nyugdíjba vonulás csak a kötött, a napi nyolc órai megszokott munkát zárta le életükben, a mi öregjeink, ha csak egy kicsit is bírják magukat, nem tudnak, képtelenek meglenni a közösség életét szépítő munka nélkül. Viszont éppen ez az, ami új a mai öregek életében, ők a közösségért cselekvés szellemét viszik át nyugdíjaztatásuk csendes esztendeire, amikor időmilliomossá válnak, és ezt a milliónyi órát szívesen áldozzák a közösség javára. Hogy azután arról van-e szó mindössze, hogy megszokták a munkát, vagy egyszerűen csak elviselhetetlennek tartják a gondolatot, hogy úgy éljenek, hogy a köz javára hasznot ne hajtsanak, ki tudja. Egy tény, valami belső erő, vagy éppen a kialakuló új szocialista jellemvonások szinte ösztönzik ezeket az embereket arra, hogy tegyenek, hasznosat alkossanak, gyümölcsöztessék életnyi tapasztalatukat. Tanúja voltam az egyik nap egy volt mérnök serénykedésének. Sokéves műszaki tapasztalatait hasznosítva járja a falvakat, felismerve, hogy manapság még falun nem kielégítő a műszaki ellátottság, viszont igénye és szüksége van a falunak is egy sor feladat megoldására és ehhez szinte felbecsülhetetlen az ő önzetlen társadalmi segítsége. Sokrétű és talán fel sem sorolható, mi mindenre kiterjed munkája, hidak terveit, forráskutatás méréseit végzi hihetetlen lelkesedéssel, szinte örülve annak, hogy nincs félretéve hat- vanegynéhány éve után sem, szükségünk van rá és ő tud is icp.rr-1 fém i CGY MÁSIK FALUBAN c a nyugdíjas pedagógus vált szinte leikévé a művelődési életnek, a falu kultúrhá- zának irányítását vállalta magára, mert éltető eleme volt eddigi életében az emberek kultúrára szoktatása, és most, miután már hivatalból ez többé nem kötelessége, a közhasznú társadalmi munka- keretét választotta benső parancsra, a nagy hivatás gyakorlására. Vannak lelkes, szolgálatkész tanácstagjaink is, akik hat-hét évtized munkás terhével vállukon a megérdemelt pihenés helyett emberek apró-cseprő ügyei intézőivé váltak, mert úgy érzik, nincs is pihenés, nyugalom a testet frissítő, a közösség javára szolgáló munka nélkül. És valljuk be, nincs különösebb csodálni, vagy meglepődni való az ilyen ténykedésben. Nagyon is helyénvaló, hogy ezek az emberek megbecsült munkás életük után fáradhatatlan harcosai maradnák a mában szépülő holnapnak is. De tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk, korántsem minden öreg ilyen, szó sincs arról, hogy nincsenek gyermeki háládatlanság- ból elesett, magányos, maguk- rahagyott öregek. Sajnos, még a mi társadalmunkban is előfordul a gyermeki szívtelenség elvetni való példája. Ismerek olydn öregasszonyt, aki hatvanéves kora dacára is dolgozik hat-hétszáz forintot is megkeres, de ő maga alig élvezi fizetése néhány százalékát. A fizetés napján pontosan megjelennek nála gyermekei, hogy elszedjék forintjait és ő szinte örül, hogy még ő az, aki adhat, segíthet., Közben kiszipolyozzák a fáradt öreg testét, lelkét. Azután amikor beteg lett ez az említett öregasszony, jószívű idegennél kellett meghúzódnia, mert a sokéves jószolgálat fejében gyermekei még ápolásával sem akartak törleszteni. I GAZ, AZ ILYEN ESETEK már csak elvétve fordulnak elő és a magára hagyott szerencsétlen öregek sem halnak éhen társadalmunkban. Szociális otthonaink szinte szanatóriumi ellátást biztosító körülményeik közepette fogadják be a társtalan, beteg, magatehetetlen öregeket. Nyugalom, szeretet, emberséges bánásmód az osztályrésze az idekerült embereknek. A mi rendszerünkből adódó és magától értetődő jelenség, hogy az embert nemcsak addig veszik emberszámba míg alkotni, tenni, cselekedni képes. A társadalom szeretetteljes gondoskodása veszi körül az öreget, a munkából kiesett, nyugalomba vonult embert <8. Iskoláink, társadalmi szerveink már a gyermeki telkekbe elhintik a hálatelt gondoskodás magvait. Megkapó történetet mesélt el ezzel kapcsolatban az egyik bányász nyugdíjasunk. Egy reggel arra ébredt, hogy kertjében gyermekek zsivalyognak. Meglepődéssel hajolt ki az ablakon, azután gyorsan be is kapta a fejét. Mert úttörők szorgoskodtak kertjében, gondozták veteményesét és nem akart meglepetésüknek jelenlétével gátat vetni. eziNTE MOZGALOMMA ^ terebélyesedett nálunk az öreg nyugdíjasok segítése. Családlátogató brigádok keresik fel otthonukban a gyárak, üzemek volt dolgozóit, hogy sorsukról érdeklődjenek, bajaikon segíthessenek. A tömegszervek évente egyszer megrendezik az öregek napját, ahol a legszeretetteljesebb formák között fehér asztalnál beszélgetnek el egymással és vendéglátóikkal élettapasztalataikról, öregségük egyszerű eseményeiről. Szeretet, megbecsülés, hálás gondoskodás megnyilvánulásai veszik köröl tehát munkából kimaradt öregjeinket társadalmunkban. Helyük, szerepük, életben való elhelyezkedésük tőlük függően alakul, öreg napjaikban Is számítunk rájuk, de segítünk is nekik minden problémájukban, ha szükségük van rá. Egy nyugati lapban olvastam nemrég, hogy egy öreg házaspár az éhhaláltől való félelmében inkább a gyors halált választotta, mint a lassú pusztulást. A közösség gondoskodása megszépíti csendes, nyugodalma» hétköznapjaikat. Mert ez a szocialista erkölcs íratlan parancsa. Ujlaky Mária
