Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-27 / 51. szám

1962. június 27. NÓGRÁDINÍPÜJBAO 3 A társadalmi munka magasabb formája felé Május másodikén álltak le a húzógépek a Salgótarjáni Táblaüveggyár Zagyva I. üzemében, s ezt követően meg­kezdték a hétszázötven tonna üveget olvasztó nagy kádke­mence bontását, javítását. A kongresszusi munkaverseny­ben a javítási idő négynapos csökkentését vállalták a bu­dapesti és salgótarjáni ke­menceépítő munkabrigádok. A nagyjavítás előkészítésében, megszervezésében és irányítá­sában nagy szerepet vállal­tak magukra a gyár műszaki vezetői, akik közvetlenül, szinte a brigádok vezetőikért vettek részt a munkában. A jól megszerveaett és összehangolt munka közben a javítás első napjától kezdve óráról- órára nőtt a munkával szerzett előny, szomba­ton a vállalt négy nap helyett hat nappal előbb helyezték üzembe a Sal­gótarjáni Táblaüveggyár Zagyva I. üzemének hét­százötven tonnás olvasztó- kemencéjét. A kemence temperálása (elő- fűitése) már két nappal előbb, a nagyjavítás, utolsó munkái közben megkezdődött, s szom­baton délelőtt tíz órakor 850 fokra hevült a belső hő­mérséklet. Ekkor adták az első nagy gázadagot az újjá­épített kemencébe, ami már az olvasztás közvetlen előké­szítését jelenti. Vasárnap es­tére ugyanis a kemence hő­mérséklete elérte az ezernégy­száz fokot, s, ezzel megkezd­ték előbb a cserép, majd a nyersanyag adagolását is. Azóta már húzzák a táblaüve­get az újjáépített és korszerű­sített kemencéből. A balassagyarmati malom most a város és környék lisztellátását szolgálja. A sü­tőiparnak is szállít és egy A nagyjavítás közben ósz- szesen ezerszáz tonna tűzál­ló anyagot építettek be a ke­mencébe, amelynek tűzterét' a legkorszerűbb tüzeléstechnikai módszernek megfelelően ké­pezték ki Tizenhárom levegő és gőzaláfúvó berendezést is építettek a kemence teré­be, hogy az olvadó üveg tisztítását, illetve a tábla­Az év elején az eredeti terv egy százalékos túltelje­sítését engedélyeztek az acél­gyártás - egyik legfontosabb ötvözőanyagát, a ferroszili- ciumot gyártó zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár dol­gozóinak. A nagy elektro-íy- fényes kemencék olvasztár brigádjai kongresszusi mun­kaversenyük legfőbb céljának ezért a gyártási költségek csökkentését, a villamosener­giával való takarékosságot határozták meg. A második negyedév során azonban a fontos népgazdasági érdekek az eredeti terv nagyobbará- nyú teljesítésére szorgalmaz­ták a zagyvarónai gyár mű­szaki vezetőit, olvasztárait és elektromos szakembereit. A második negyedévre esedékes 1200 tonna hetvenöt százalé­külön részlegben pedig egy és két kilós lisztcsomagokat készítenek az önkiszolgáló boltok részére. üveg minőségét javítsák ezzel. A kemence műszerezésére is nagy gondot fordítottak. Most alkalmazták az egyik fiatal mérnök, Antoni Vilmos jelen­tős újítását: ezentúl automati­kus hőszabályozó beiktatásá­val, a kemence mindenkori hőszükségletei szerint, emberi beavatkozás nélkül adagolják majd a gázt és levegőt a ke­mencébe. kos ferroszilicium jelentős ré­sze ugyanis nem érkezett meg külföldről: Norvégiából és a Szovjetunióból, s így az import ötvözőfémet hazai gyártmányú hasonló minősé­gű ötvözőfémmel kellett he­lyettesíteni. A vasötvözetgyá- ri olvasztárok vállalták a kí­vánt minőségű ferroszilicium terven felüli gyártását, s a gazdaságosság szigorú betar­tása mellett teljesítették kö^ telezettségeiket. A kongresszusi munka­versenyben napról-napra egyenletesen túlteljesítet­ték terveiket, s ezek eredményeként Kazinczi Vilmos csapoló és Angyal József adagoló művezetők a vasárnap délutáni mű­szak első órájában már jelentették, hogy a négy kemencénél dolgozó ol­vasztárok csaknem egy héttel a határidő előtt tel­jesítették első féléves tervüket. A hónap még hátralévő ré­szében több mint kétmillió forint értékű különböző minő­ségű ferrosziliciumot gyárta­nak terven felül. Az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja ked­di ülésén többi közt az Ipoly- szabályozás problémáival, fel­adataival foglalkoztak. Az ülésen Dégen Imre, az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság ve­zetője tájékoztatója alapján vitatták meg a tennivalókat a nógrádi képviselők. Az Ipoly rendezésének problémája ugyanis már fél évszázada vár megoldásra, határozott intéz­kedésekre azonban csak 1960 őszén került sor, amikor az országgyűlés ülésén Jakab Sándor, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, a képviselőcsoport elnöké felszó­lalásában sürgette ennek a problémának a megoldását. Az ülésen részt vett az akkor ha­zánkban tartózkodó Antonín Novotny elvtárs, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság el­nöke is, aki már az ország- gyűlés ideje alatt nagy jelen­tőséget tulajdonított az Ipoly- völgy csehszlovák—magyar közös rendezésére tett: javas­latnak. Csehszlovák kezdeménye­zésre hamarosan tárgyalá­sok kezdődtek ezután, amelyek eredményeként közös munkabizottság ala­kult a tervkészítés ellen­őrzésére és a közben fel­merülő kérdések koordiná­lására. Az Ipoly rendezési tervei ma­gyar és csehszlovák részről egyaránt megkezdődtek. A százötvenegy kilométeres kö­zös határt képező Ipoly |^fár régi hagyomány, *• hogy az emberek egy- egy nagyobb jelentőségű fel­adat megoldására összefognak, összpontosítják erejüket és közösen birkóznak meg a fel- tomyosuló akadályokkal. Amióta emberi társadalom van, megvan ez az összefogás. Csakhogy a régi világban a természeti erők, a létfenntar­tás, később a kizsákmányolás elleni küzdelem kényszerí­tette az embereket az össze­fogásra és ezzel mintegy osz­tályjelleget kapott az össze­fogás. Azonban ez legfeljebb arra volt jó, hogy megvédjen a pusztulástól egy-egy csopor­tot. Ma a társadalmi összefo­gásnak egészen más a jelentő­sége. Mutatja az embereknek megváltozott viszonyát az or­szághoz de egymáshoz is. Hiszen a társadalmi munka ma minden esetben az egész ország, a közösség javát szol­gálja. Még emlékezetes, amikor megyénkben először kapott szárnyra a hír, hogy a sós- hartyániak összefogtak, s kö­zös erővel építettek maguk­nak egy művelődési házat. Sokan nagyon közömbösen fo­gadták a hírt. De aztán a jó példa magával ragadott má­sokat is és egymás után épül­tek hasonló létesítmények, ha­sonló módon, közös összefo­gással. És ma már a társa­dalmi összefogás hozzátarto­zik mindennapi életünkhöz, or­szágépítő munkánk egyik fon­tos, alkotó eleme lett. Na­gyon hűen példázza ezt az a tény is, hogy az elmúlt év­ben 1 millió 775 ezer forint értéket képviselt az a társa­dalmi munka, amelyet me­gyénk dolgozói a községfej­lesztésnél produkáltak. Rendkívül nagy nevelőha­tása van a társadalmi munká­nak. Emlékezetes, amíg a kez­det kezdetén ott Sóshartyán- ban követ, homokot hordtak a munkához, tehát fizikai erejükkel vettek részt a fel­adat megoldásában, addig ma már tervszerűen dolgoznak, célokat tűznek maguk elé, korszerűsítenek, nagy jelen­tőségű anyag- és pénzmegta­karításra vállalkoznak, újabb folyó és völgy rendezési ter­vén a magyar, az úgynevezett muladi-tározó tervezésén pedig a csehszlovák szakemberek dolgoznak. A nógrádi országgyűlési képviselők szombaton kapták kézhez Dégen Imre elvtárs tá­jékoztatóját, a képviselőcso­porti ülés előkészítéseként. Eb­ben részletesen tájékoztatja a Vízügyi Főigazgatóság vezető­je a nógrádi képviselőket, hogy a magyar oldalon tízezer­százhetven, a csehszlovák oldalon tizennégyezer- nyolcszázharminc katasz­teri hold állandó árve­szélynek kitett területet kapnak majd vissza mű­velésre a határmenti kö­zös gazdaságok az Ipoly- völgye rendezése után. Sürgeti a völgy rendezését a csehszlovák és a magyar ha­tármenti vidékek iparfejlesz­tése is. Az ipari és ivóvízigé­nyek tervszerű kielégítését szolgálja majd a csehszlová­kok által tervezett muladi tá­rozó, amelynek völgyzáró gát­ját Mulad község határa és a Tisovnik-patak torkolata kö­zött építik meg. A 18 négyzet- kilométer felületű tároló öt­venhárom millió köbméter víz gyűjtésére lesz alkalmas. Megépítése után innét kapja majd ipari- és ivóvizét is Sal­gótarján és Losonc környék iparvidéke. Másodpercenként ugyanis kétezer liter víz szol­gáltatását biztosítja majd egész éven át a muladi víztároló. (Nagy Ferenc) és újabb erőket — helyi erő­forrásokat — tárnak fel az országépitő munkához. Nem utolsó sorban éppen a tár­sadalmi munka eredménye, hogy mindinkább kialakul az emberek egymáshoz, a közös­ségi javakhoz való új vi­szonya. És ezzel óriási poli­tikai erővé duzzadt a társa­dalmi munka, a közös össze­fogás. Hát nem ezt jelenti-e, amikor összefog a szövetke­zeti parasztság, hogy létesít­ményekkel, kulturáltabb élet­móddal megszüntesse a falu és a város közötti különb­séget? kJ emrég történt, hogy az ™ egyik községből felke­resték a Balassagyarmati Já­rási Hazafias Népfront bi­zottságot és kérték, adjanak nekik műszaki segítséget, köz­ségük mielőbbi villamosításá­hoz. De több ilyen igény is érkezett más községekből is, hídépítéshez, útjavításhoz és különböző feladatok megoldá­sához. A falú lakóinak meg­növekedett igénye után ala­kultak a Hazafias Népfronton belül a különböző társadalmi akcióbizottságok. Ma már működnek műszaki, egészség- ügyi, jogi akcióbizottságok, de működik már olyan bizottság is, mint Rákóczi-bányatelepen, amely azt a feladatot vállalta, hogy a régi és új telep la­kói között ma még meglévő nézeteltéréseket egyengeti. Ez a nézeteltérés abból adódik, hogy a régi telep lakói le­nézik a bevándorolt új te­lepieket. Ez az akcióbizottság ezt az egyenetlenséget űzi el a telep lakói köréből. De mi­lyen óriási a jelentősége an­nak a társadalmi tevékeny­ségnek is, amelyet számtalan KISZ-brigád vállalt az anyag­megtakarításnál. Sok százez­ret tesz ki az az érték, amelyet társadalmi munkában felfedtek, megőriztek a sem­mivé válástól. A dolgozók széles rétegei­nek ez a nagyszerű aktivitása eredményezte, hogy ez évben — szemben az elmúlt évi 1 millió 775 ezer forinttal — jóval 2 millió forinton felüli társadalmi munkaérték szere­pel például a községfejlesz­tési feladatoknál. De lehet-e pénzértékben felmérni azt a munkát, amelyet például a jogi akcióbizottság végez a tsz-ek jogi dolgainak rende­zésében, vagy éppen az egészségügyi akcióbizottság a falu egészségügyének szolgá­latában? A társadalmi mun­kások nem is igénylik ennek felmérését. A munkát önként vállalták, belső szükségletből, amelyet az a felismerés éb­resztett, hogy ez az ország a dolgozó nép országa, amit itt alkotunk, az közvetlen a dol­gozó nép javát, érdekeit szol­gálja. Egy természetes fejlő­dési folyamat az, amely ma végbemegy az emberekben. Ez a folyamat a szocialista társadalom létéből fakad. Megnő az emberek szocialista óntudata, kifejlődik a szocia­lista erkölcs, kibontakozik a magasabbfokú szocialista együttélés és ez a társadalmi munkán keresztül végső fo­kon elvezet a társadalmi ön­igazgatáshoz, ami annyit je­lent: maga a dolgozó nép tár­sadalmi tevékenységben végzi ügyes-bajos dolgait az ál­lamigazgatástól az ország vé­A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnök­sége közös erővel megkezdte a Nógrád megyében sorra- kerülő műszaki napok meg­rendezésének előkészületeit. A műszaki napok előkészítésével egy 16 tagú előkészítő bizott­ság foglalkozik. A műszaki napok alkalmából gazdag programot állítanak össze. Sze­repel ebben többek között: a komplex gépesítés szovjet­unióbeli tapasztalatai az épí­delméig. Ez lesz már a tár­sadalmi tevékenység maga­sabb formája. A Szovjetunióban — ép­** pen a XXII. kongresz- szusból értesülhettünk — már határozott léptekkel megindul­tak ezen az úton. Moszkva egyik kerületében a tanácsnál minden államigazgatási tevé­kenységet társadalmi munká­sok végeznek. Abban a kör­zetben ez már a társadalmi Önigazgatás megvalósulását jelenti. Nagy jelentősége van ennek nem csupán azért, mert igazolja a szocialista tár­sadalom emberének nagyfokú műveltségét, öntudatát, az ál­lamügyekben való jártasságát, hanem azért is, mert a társa­dalmi munkával megvalósul a nép teljes részvétele az or­szág ügyeinek intézésében, minden bürokráciától mente­sen jut érvényre a dolgozó nép legfőbb akarata. Emberek sokasága szabadul fel ezzel az országépítés más, fontos te­rületére. De jelentős anyagi erők is felszabadulnak, ame­lyek majd közvetlenül szol­gálják a dolgozó nép anyagi, kulturális szükségletének sza­kadatlan emelését. Sokan feltehetik a kérdést, lehet-e már nálunk erről be­szélni? A mi dolgozó népünk eljutott-e már oda, hogy ilyen feladatot ellásson? Dolgozó népünk nagy többsége már ma is ellátja ezeket a felada­tokat. Azzal, hogy részt vesz a tanácsok munkájában, tevé­kenykedik a Hazafias Nép­frontban, önként vállalja és elvégzi a község, a város, az üzem fejlesztéséből ráháruló feladatokat, már mutatja rá­termettségét az ország építé­sére, vezetésére. Dolgozó né­pünk a felszabadulás óta el­telt idő alatt gazdag tapaszta­latokat szerzett mind az ál­lamigazgatásban, mind más, egyéb területen is. Erről ta­núskodik a tanácstagok soka­ságának hozzáértő munkája, erről a népi ellenőrzésnél vég­zett ellenőrző tevékenység. De említsük meg: éppen a mező- gazdaságban. a tanácsi ál­landó bizottságok tagjainak előzetes vizsgálatára támasz­kodva dolgozták ki az idei termelési terveket. kia már a társadalmi ■** munkások tevékenysé­gükkel kivívták az erkölcsi el­ismerést. Okleveleket, kitün­tetéseket nyertek. Az ilyen lel­kes, hozzáértő társadalmi munkások meg tudják valósí­tani a társadalmi munkának azt a magasabb, tartalmában gazdagabb feladatát is, ame­lyek majd a társadalmi ön­igazgatást jelentik. Ez az út, amelyen most járunk, helyes Út. Azt a lelkesedést, amely áthatja a dolgozókat a tár­sadalmi munka iránt, ápolni, fejleszteni kell. Ezért a mun­káért a dolgozókat a legtel­jesebb erkölcsi elismerés il­leti. De az is igaz, mit sem ér az elismerés, ha nem lát­ják, nem érzik a társadalmi munka anyagi eredményét, ha nem tapasztalják, hogy a munkájuk értékké növekszik, javaslatuk megvalósul. Efölött őrködni kell, mert az erős hajtőrugója a társadalmi mun­ka további fejlődésének, az össznépi társadalmi önigazga­tás felé, amely nálunk is előbb-utóbb megvalósul. Bobál Gyula tőiparban. Azonkívül égyéb más műszaki probléma, amely közvetlen érinti az építőipart, mint például az anyagok ta­karékos felhasználása. Vala­mint olyan előadások, mint például a Mitrafanor-módszer, a csoportos megmunkálás is­mertetése, Szovjet tapasztala­tok felhasználása a kohó- és gépipar energia felhasználá­sában. Tervszerű megelőző karbantartás. A műszaki na­pok iránt már most nagy ér­deklődés nyilvánul meg az üzemek részéről. Sinkovics Ottó hengerőr a szocialista címért küzdő bri­gád vezetője az őrlést ellenőrzi. Minden őrlési adagot megvizsgálnak minőségileg a labora­tóriumban. Romhányi József éppen nedvesség és színhatár ellenőrzést végez A tervezettnél hat nappal előbb helyezték üzembe a Salgótarjáni Táblaüveggyár Zagyva I. üzemének olvasztókemencéjét Szombat délelőtt tíz órakor adták az első nagy gázadagot az újjáépített kádkemencébe (Tudósítónktól) Molnár, molnár, lisztes molnár... A vasárnap délutáni műszakban befejezte első féléves tervét a zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár Magyar-csehszlovák közös tanulmány készül az Ipoly-völgy rendezésére Műszaki napok a megyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents