Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-23 / 50. szám

1962. június 23. H08RABIRCPOJ0AS 9 Jól bevált az új módszer A rimóci Uj Élet Termelő- szövetkezetben az alakulás óta mindig gondot okozott a termelőszövetkezet vezetőségé­nek, hogyan vonják be a ta­gokat a közös munkába. Ná­lunk a végzett munkát ed­dig szigorúan a munkaegy­ségkönyvben meghatározott normák szerint díjaztuk, mert közismert dolog, hogy Rimó- con a termelőszövetkezetben van munkaerő bőven. A ta­pasztalat mégis az volt, hogy a nagyobb munkák idején — így a növényápolásnál is — nem minden esetben tudtunk megfelelő ütemben előre ha­ladni. Az idén aztán változ­tattunk ezen a formán. A kapásnövények területét egyé­nekre bontottuk le, s a terü­let megmunkálásáért, a hoza­mok növeléséért, a munkaegy­ség mellett jutalmat is kap a szövetkezeti tag. A kiosztott területen szinte versenyszerű­en megy a munka, hiszen megnövekedett a tagok fe­lelőssége, nagyobb így az el- lehetőség, s ami a lenőrzési legfontosabb, a szövetkezeti tag tudja, hogy miért dol­gozik. S ma már ott tar­tunk, hogy a kapásnövények terüle­tén csaknem teljes egé­szében elvégeztük a nö­vényápolást. párhuzamosan a háztáji terü­letek megmunkálásával. A szénabetakarításnál is ér­vényesítjük a közgyűlésen jó­váhagyott új javadalmazási módszert. Munkaegységenként 5 kilogramm szálastakarmányt adunk, a szénabetakarításban résztvevő szövetkezeti tagok­nak. Természetesen a munka­egységnél csak azt vesszük figyelembe, amelyeket a be­takarítási munkálatok során szerzett a tag. Virág Vince mezőgazdász J&á^élmilliét i&atcUlmez az iftabjjxteei cALkotmámj Tjsjz liatminöt h&íiLmpi ejtses-túMája. Az Ipoly-völgyi községek­ben évtizedek óta foglalkoz­nak az eper és málna ter­mesztésével, a nagy jövedel­met hozó korai „vitamintele­pek” azonban csak az utóbbi években váltak a dolgozó pa­rasztcsaládok nagy jövedelmi forrásává. A termelőszövetke­SZAKMAI TANÁCSADÓ A másodnövények vetése A Mányié takarmányok pótlá­sára közvetlen zöldetetésre, vagy silózásra másodnövényeket ves­sünk. A korán lekerülő gabonák után a kasza, a kombájn és az aratógép nyomában azonnal indí­tani kell a talajelőkészftó gépe­ket, bogy a vetés semmit ne késsen és a másodnövény magjai kedvező csírázás! feltételekhez Jussanak. Ha a talaj elég laza, a talaj- elökészltö munkákat tárcsával Is •sl lebet végezni és azt rögtön a vetőgép követheti. Ha a talaj ál­lapota olyan, hogy a tarlót se­kélyen szántani kell, akkor a szántás után azonnal el kell bo­ronáin! a talajt és úgy vetni. A gyors kelé« érdekében a vetés után csaknem mindenütt henge- «rezés ajánlható. A korábban lekerülő őszi árpa, rozs és tavaszi árpa tarlójában megbízhatóan termeszthető a má- lodnövény. a másodvetések álta­lában a búza tarlójában sikerül­nek legkevésbé, mert a vetés elég későre húzódik el, s a má­sodnövény kezdeti fejlődése a legmelegebb nyári Időszakra esik. A termelőszövetkezetek központi készletből másod- és tarlóvetések­hez a következő vetőmagvakat kaphatják: köles, mohar, cirok, mustár, napraforgó, szegletes lednek, somkóró, szója, takar­mánykáposzta, murokrépa és tarlórépa. A termelőszövetkezetek­nek vetőmag igénylésüket a járási tanács mezőgazdasági osztályához kell benyújtani, s a szükséglet kielégítéséről a forgalmazó válla­latoknál gondoskodnak. A felsoroltakon kívül termelő­szövetkezetek rövidtenyészldejű kukorica vetőmagot Is kaphat­nak a másodvetéshez szokvány- kukorica cseretermény ellenében. Kukorica cseretermény hiánya esetén más fajú takarmánygabo­na is beadható az érvényben levő átszámítási knlcs alkalmazásával. BABLAI GÁBOR zeti mozgalom győzelme óta ugyanis évről évre nő az ep­reskertek területe, s ma már közel ötszáz holdon ter­mesztik az édes húsú ana­nászepret az ipolyvölgyi köz­ségekben. Ipalyvecén az Al­kotmány termelőszövetkezet­nek például hatvanöt holdján hozott termést most a tava­szon az ananászeper, amely a közös gazdaságnak is, a ter­mel ős zövetkezeti parasztcsalá­doknak is nagy nyárelejei jö­vedelmet biztosít. Most, hogy az eper szüretelése megkez­dődött, sokszor öt-hatszázan szorgoskodnak a határban. A község apraja, nagyja, szedd, válogatja, csomagolja a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságba és Nyugat-Németor- szágba induló gépkocsikba és hűtőkocsikba az epret. Ipoly- vecén szerdán már a százhuszadik ananászepret rakták te­herkocsikra, s a kedvező idő hatására egyre na­gyobb mennyiségben szállítanak epret naponta az Alkotmány Termelő­szövetkezetből, A hatvan­öt holdnyi epres-telep az idén mintegy másfélmil­liót jövedelmez. hétszázötvenezret a közös gazdaságnak, ugyanannyit a termelőszövetkezeti paraszt­családoknak is. Az eddig el­küldött százhúsz mázsáért már több mint kétszázezer forintot kapott a közös gazda­ság. Indulásra készen Már csak rövid idő van hátra az aratás megkezdéséig. Az elmúlt hetekben nagy munkát végeztek a gépállomások és termelőszövetkezetek javító brigádjai, hogy minden szük­séges gépet kijavítsanak az aratás idejére. Igaz, hogy a munkát késleltette az alkatrészhiány, mégis sikerült min­denütt kijavítani a hibás gépeket. A javitómunkások 50 kombájn és több mint 280 ara.tógép javító munkáit végezték el a megyében. Ezek a gépek kifogástalan állapotban várják az indítás pillana­tát. y (épünkön: Kocz- ka Imre és Micsut­ka József a Pász­tói Gépállomáson már szerelik a ki­javított kombájnt. Társadalmi munkával építik a járdát Hasznoson Az idén többszáz méter járdát építenek Hasznoson a községfejlesztés keretében. A munkához még " május végén hozzáfogtak és a tervek sze­rint július végére befejezik. A községfejlesztési alapból csaknem 60 ezer forintot for­dítanak a másáéi kilométeres, részben betonból, részben elő­regyártott járdalapokból ké­szülő járdaszakaszra. A jár­daépítést egy szakember irá­nyításával társadalmi mun­kában végzik a község lakói. 300 hold réti széna Honton A honti Győzelem Termelő- szövetkezetben 300 hold rét­ről kaszálják a szénának va­lót. Eddig körülbelül 1500 mázsa szénát takarítottak be, de még legalább 3500 má­zsára számítanak. Átlagban 18—20 mázsa szénát kaszál­nak holdanként, de van olyan terület is, ahol 30 mázsa is megtermett. A hontiaknak egyik legnagyobb gondjuk most a szénabetakarítás. Ép­pen ezért ide csoportosítják a dolgozók nagy részét, akik­nek munkáját egy gépkocsi és nyolc fogat segíti. Kézzel vagy géppel? Egyre gyakrabban esik szó arról, hogyan szaporod­nak a gépek, teszik köny- nyebbé az ember munká­ját a mezőgazdaságban is. S ahová megérkezik egy-egy gép, — legyen az sajátjuk, vagy a gépállomásé, — örömmel és nagy várakozás­sal tekintenek munkája elé az emberek. Nem így azonban Kálión, az Uj Ta­vasz Termelőszövetkezetben. Amikor az Erdőkürti Gép­állomásról megérkezett a kaszálógép, az elnök azon nyomban visszairányitotta indulási helyére. S most a szövetkezetben résziben kaszálják a takar­mányt, mert azt gondolják* olcsóbb lesz ez így, a ta­gok is jobban járnak- Hiszen nem csinálunk mi abból problémát, ha egy szövetke­zet minden külső segítség nélkül időben, jól elvégzi az éppen soron lévő munkái. Kálión azonban nem egészen így áll a dolog. S kihagyták azt is a számí­tásból, hogy a most bőven mért takarmányt a télen, a tavasz folyamán jóval drá­gábban kell megvásárolni a szövetkezetnek. Nem letelne szakszerien? A nógrádszakali termelő­szövetkezetben nem becsü­lik az istállótrágyát. A te­henészet és a sertéstelep környékén több száz mázsa istállótrágya hever kezelet­lenül. Bencze Pál gondozó így vélekedett: „Van még itt két éves trágya is”. Ha a termelőszövetkezet fogat- erő hiánya miatt a telepről nem tudja naponta, vagy hetente elszállítani a trágyát, akkor legalább ott a hely­színen rakassa szarvasba* hogy megmaradjon a táp­anyag tartalma. A termelő- szövetkezet földterülete nem áll olyan talajerőben* hogy megengedhető legyen, az istállótrágya szakszerűt­len kezelése. Mindig a% ötödik-e? Jegyzetek a rétsági járásból III. résx Az az igazság, hogy ebben S3, járásban a többiekhez ké­pest is kevés az ipar. Az ál­lami szektort az Erdőkémia, az ásványbányák és a jelen­leg negyven milliós beruhá­zással újjászülető Romhányi Cserépkályhagyár képviseli. Ezek is jelentős erőt kötnek le a járási irányító szervek munkájából, mégis egy év óta sok-sok találkozásom ta­pasztalata bizonyítja, hogy a járási pártbizottságon is, a járási tanácsnál és az összes ■tömegszervezeteknél szinte ki­vétel nélkül minden vezető és beosztott fő célja a mezőgaz­daság fejlődésének sok irányú támogatása. Elvétve sem olyasmi, hogy az „iparos”, vagy a „politikus”, vagy a jogász, vagy bárki úgy tar­taná távol magát az egyes problémáktól, hogy „kérem, ez nem az én hatáskörömbe tartozik”. Helyes-e a saját káron okulni? Sőt, az irányító munka bi­zonyos szervezetlensége, ki­dolgozatlansága miatt a sok jóakaratú segítő szándék néha keresztezi egymást s ezért nem a várt eredményt szüli. Az igyekezet azonban, ami nagy-nagy felelősségérzetet bizonyít, megvan és dicséretre érdemes. Ezt a lelkesedést kellene okosabb módszerekkel termő energiává változtatni. Tavasszal a Népszabadság a bürokrata stílus és túlzott adminisztráció rossz példája­ként idézte és kommentálta a járási mezőgazdasági osztály egyik körlevelét. Arról volt ebben szó, hogy a konkrét szervező munka helyett a ta­vaszi teendők általános köve­telményeire, jó csomó sem­mitmondó jelentés elkészíté­sére s olyan intézkedésekre utasították a községeket, ame­lyek előkészületeit már hóna­pokkal előbb meg kellett kez­deni. Jogos volt az újságcikk elmarasztaló hangja, de nem mutatott rá, hogy ilyen kör­leveleket azok sem fogalmaz­nak örömmel, akiket konkré­tan kipellengérezett. Az, hogy a múlt évben a járási tanács végrehajtó bizottsága tizen­négy jelentést kért az osz­tálytól, hogy nem tudták megoldani az irányító szerv égető mezőgazdasági szakem­ber-hiányát és az, hogy ezek az emberek bizony már néha bele is fáradnak járási vonat­kozású, eléggé érezhető ma- gukrahagyatottságukban a szavak szakadatlan ismétlésé­be, meg egyéb hibák — mind­mind hozzájárulnak ilyen bí­rálatra alkalmas intézkedések­hez. Nagyon erősen példázzák itt azt a helyzetet, amire azt lehet mondani, hogy mindig a saját kárukon okulnak. Tudja-e a jobbkéx? Az irányító munka diffe­renciáltságának hiánya olyan kirívó szélsőségekben mutat­kozik, mint a már említett egyik legtöbb gonddal küzdő község tanácselnökének esete. A járási elnök helyettese megdorgálta a községben ta­pasztalt ellentétek, fegyelme­zetlenségek, ellentétes intéz­kedések miatt, a járási elnök meg másnap kétheti üdülésre jogosító utalvánnyal jutal­mazta a jó munkájáért. Vagy olyasmi, hogy most, a járási tanácsok^ mezőgazdasági osz­tályainak intenzivebb munká­juk, a dolgozókkal való köz­vetlenebb kapcsolatuk, a tá­voli helyek gyakori látoga­tása érdekében kizárólagos használatra gépkocsikat bocsá­tott rendelkezésre az állam, így Rétságra is adtak egy új Warszavát. Mióta megérkezett, azon vitáznak az elvtársak, hogy a kocsi tényleg csak az osztályé-e, valóban csak az előírt célokra lehet-e hasz­nálni, mert talán összedűl a világ, ha a menetlevelet nem az első számú vezető aláírásá­val engedélyezik. Lényegtelen dolgok ezek, de jelzik a gya­kori kapkodás, a tervszerűt- lenség okait. Általában is megállapítható, hogy a részletkérdések, a fel­színes ügyek sokkal több időt és energiát kötnek le a járási szervek munkájában, mint az átfogóbb, tartalmasabb, per­sze bonyolultabb feladatot je­lentő munkák. Nem segítség az a járás részéről, ha olyan ügyekben intézkednek opera­tívan, ami a helybeli községi tanács, vagy tsz dolga: vala­kinek csökkentsék a háztáji területét, mert nem dolgozik a közösben, hárommal keve­sebb embert osszanak be az istállóépítéshez, vagy Juli néninek adjanak 200 forintot a szociális alapból, hogy el­utazhasson az unokájához. A járási pártinstruktorok és a pártbizottság munkatársai pontosan ebben a járásban fordíthatnának több gondot a politikai felvilágosító munka szervezésére, hatékonyságának emelésére, a párt- és a tö­megszervezetek tagjainak moz­gósítására. Mert igaz, hogy kimerülésig, szinte éjt nap­pallá téve járják a járást, ott vannak a földeken, a mű­helyekben, istállókban dolgozó emberek között, de sok mű­trágyaigényt, vetőmagot vagy gépi problémát írnak fel a noteszukba s aztán addig tal­palnak, míg el nem intézik. Ahelyett, hogy felhívnák azoknak a közigazgatási, ke­reskedelmi, pénzügyi és egyéb szerveknek a figyelmét, ame­lyekhez az ilyen ügyek tartoz­nak, hogy intézkedjenek, ők pedig feladatuknak megfele­lően keresnék-kutatnák az út­ját a kollektív munkát rom­boló ellentétek feloldására, a tudat meglevő gátjainak, vagy a társadalmi és világnézeti sötét foltoknak a megszünte­tésére. A feladatok nagyok, bonyolultak Mert van itt mit tenni! A termelőszövetkezeti tagság korszerinti megosztása ez a járásban: 59—70 éves 3006, 40—50 éves 967, 25—40 éves 918, 25 évnél fiatalabb 305. De a fiatalabb korúak között (16—40 éves) 919 a nő, há­romszor annyi, mint a férfi. Ezeknek a számoknak az elemzése sok feladatot szab meg. Többek között a poli­tikai nevelőmunka mellett kulturális, szórakozási, sokkal több tanulási, továbbfejlődési lehetőséget kellene biztosítani a falusi fiataloknak. Aztán még gyorsabban elő­re kellene haladni a helyesen elkezdett úton: számarányuk­nak megfelelően megbízni a nőket vezetési feladatokkal. De az a tény, hogy a járásban dolgozó 191 tsz elnök és el­nökhelyettes, mezőgazdász, brigádvezető és könyvelő kö­zül csak 4 egyetemi és akadé­miai végzettségű és 89 szak­mai tanfolyamot végzett veze­tő van, hetvennek pedig az általános és elemi iskolán kí­vül semmiféle végzettsége nincs, — még nagyabb felada­tokat ró a politikai munká­sokra. A választ nem mindig as ötödik ! Az tehát a járási irányító szervek munkájában a fő probléma, hogy nem kellő mértékben megosztott, nem megfelelően szervezett és tervszerű. Ezzel összefügg, amiben már a megyei vezetés segíthet inkább, hogy ebben a járásban szakemberek fo­kozottabb ütemű beállításá­val, a politikai szempontok hatékonyabb érvényesítésével halaszthatatlanul sürgős a vezetői munka tudományo­sabb, elemzőbb színvonalának az emelése. .....•■''V*,' '“l1 *** rww/rtr. | H iányzik sokszor a megtett út elismerő értékelése is. Hát azért a sajátos feltételek kö­zött mindennek a kiinduló­pontja az, hogy honnan In­dult a járás községeinek na­gyobb része. És itt a gazdasá­gi alapokat, a politikai adott­ságokat, az általános művelt­ségi színvonalat is figyelembe kell venni. A bevezető cikk­ben körvonalazott múltbeli állapotokhoz képest a rétsági járás a sok hiba ellenére is nagy fejlődést tett meg és e tekintetben semmi esetre sem utolsó a többi között. Még távoli-közeli célok felé tartó erőfeszítéseiben sem. De ab­szolút számok is rangosabb helyet vindikálnak a járás­nak. Tavaly 13 millió forint értékű beruházása volt itt a termelőszövetkezeteknek, az idén ennél is többet tervez­nek. Az ideinek hatvan szá­zaléka traktorok, munkagépek beszerzésére irányul, am! könnyíti a munkát, vonzóbbá teszi a nagyüzemi gazdálko­dást. A felemelkedés irányába való törekvést mutatja, hogy szaporodik itt is az olyan termelőszövetkezetek száma* amelyek nemcsak állami tá­mogatásra támaszkodnak, ha­nem saját gazdasági jövedel­meik jelentős hányadát is építkezésre, gépi felszerelé­sek vásárlására, művelődési lehetőségek megteremtésére fordítják. Formálódnak, neve­lődnek az emberek felismeré­sében, öntudatban, és most már a közös munka haszná­ért, szépségéért, a sötét múlt visszatérő kísértő emlékei el­leni küzdelemben is. « i Kondorosi Jánoa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents