Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)
1962-06-23 / 50. szám
4 NOSRADIRRP0IRA« 1962; június 23. KEMÉNY ERZSÉBET; Vakáció A házban néhány napja nincsen óra. Pont egyszerre romlott el mind s most várom, hogy készen legyenek. Azóta paradicsomi békességben élünk én és a gyerekek. Iskola nincs, csak a háztartás gondjai felett múlik az idő s mi rábízzuk magunkat a napra. Reggel a szemközt levő fal, ha talpig aranyba öltözött felkel a család. Apró munkák, lassú mozdulattal. Megterül az asztal. Takarítás. A gáz sziszeg. Pirul a rántás. S már itt a dél is. (Az időt a fák fogyó árnyai mérik és az éhség.) A délután már csupa szépség, heverészés, pancsolás a vízben... . A nap a torony mögé bújik szelíden, piruló arcát elrejtik a tetők. Pönt a fák csúcsa megvillan egy pillanatra még ... Puha sötétség dajkál szobánkig I s mi ásítva bújunk az ágyba. Nincs óra a házban pár napja. Kár megjavítani őkét. Életünk oly boldogan ring töretlen hullámain az időnek... Segítik a fiatalokat A palotás! Május 1 Termelőszövetkezetben több mint száz fiatal dolgozik. S tegyük hozzá, jól dolgoznak A szövetkezeti vezetőség tagjai viszont figyelembe veszik, hogy ezek a fiatal lányok, fiúk szeretnek művelődni, sportolni, szórakozni. A palotási fiataloknak van már teleioziójuk, s legutóbb az ifjúsági tánczenekar ré-' szére vásárolt a szövetkezet 12 ezer forintért hangszereket, a női kézilabda-csapat pedig új felszerelést kapott. A szövetkezetben gondolnak aZ úttörőkre is. Csaknem 100 palotási fiatal táborozik az idén a Balaton partján. Természetesen a zöldféléket a termelőszövetkezet biztosítja a tábor konyhájára. Az önzetlen munkáért A mindennapok rohanó, idegeskedő embere még ingerültebb lesz, ha az SZTK-val akad dolga. Felrémlik előtte valami szörnyű nagy bürokratikus intézmény — hiszen ismeri a vicclapokból —, természetesen érzés nélkül dolgozó robotgépekkel. Sokak számára annyira hihetetlen, hogy ebben az igen fontos hivatalban is érző emberek dolgoznak. Pedig néhány hete is jelesre vizsgáztak az emberekért érzett felelősségből. Ekkor fejezték be a hat hónapon át végzett társadalmi munkát. Kevesen tudják például: a nyugdíjkérelem beérkezése után mennyi időt vesz igénybe a munkaviszonyra vonatkozó adatok összegyűjtése. S hogy a folyamatosan napirenden levő nyugdíjigények elbírálása meggyorsuljon, az SZTK fiatalabb dolgozói, az üzemi kifizetőhelyek vezetői, csaknem 37 ezer darab munkaviszony nyilvántartó lapra több mint 120 ezer adatot írtak fel, társadalmi munkában. Am, nagy meglepetésre, s mi tagadás a dolgozók nagy örömére, a legszorgalmasabbak tárgyjutalomban részésültek, valamint a társadalmi munka összes résztvevői jutalomkiránduláson véttek részt Egerbén. így is történt. Csaknem százan vettek részt a kiránduláson. Kiadós fürdőzés után megtekintették a város nevezetességeit, majd — hiszen vétek lett volna kihagyni — meglátogatták a Szépasz- szonyvölgy pincéit. GYÁRAK VÁROSA: SALGÓTAR1ÁN Tűzhelygyár. Ha azt mondjuk „otthon", mindenki másra gondol. Ház, lakás, vagy csak egy szoba, anyánk aggódó arca, családi ágy, amelyen új napba hajózik ál az ember, a gyerek első lépése, jelen öröme, letűnt bánatok, öreg szekrény nyikorgó ajtaja, az ősök megsárgult fotográfiája, a falak színe, s ki tudná felsorolni mi minden Ötvöződik eggyé ebben a kifejezésben! Otthon. Egy valami biztosan a személytelenség homályában marad: a tűzhely. Pedig „otthon” és „tűzhely” rokonszavak, gyakran ugyanazt a szimbólumot hordozzák. Úgy is lehet mondani, tűzhely nélkül nincs „otthon”. Legyen ez az „otthon" bármilyen kicsiny, a tűzhelynek valamilyen formában helye van benne. Itt, ebben a gyárban kovácsolják ezt a személytelen hadsereget, öntik, hajlítják, bélelik, s különböző formát adnak neki, ha akarod, a szemed színéhez igazítják zománcveretét. S ő csak annyi megbecsülést kíván magának, amennyi elengedhetetlenül szükségességében rejtezik. Groteszk látványt nyújt az udvaron a szállításra kész hadsereg. Fürdőkályhaezre- dek, tűzhelylégiók, kályhaütegek. Gondolt arra, hogy ezrével épülnek az új házaké. • ők, a „küldötteid’, egyenként, szétszóródva „otthonná” avatják a rideg falakai. Fontos dolgot visznek magukkal, azt,_ ami miatt a munkások százai naponta győzelmet aratnak az anyag, s önmaguk felett: a meleget. Nézd ezt a csarnokot. Hasonlít egy nagy domborhasú kályhához, amelynek a melegéből minden itt készülő gyártmány számára meleget juttatnak a szorgalmas munkáskezek. — Gara — Vita Salgótarján kulturális életéről Több a tennivalónk, mintsem gondolnánk VÁROSUNK KULTURÁLIS SZAKEMBEREI és népművelési munkásai előtt már közismert dolog, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet, a tömegeknek a művelődés iránt egyre fokozódó érdeklődése, a szabad idő kultúrált eltöltésének tudatosodó igénye rendkívül kedvező alapot biztosít a tömegkulturális nevelőmunkához. Mindezek tudatában vitatkozunk Salgótarján kulturális életéről, illetve az öntevékeny művészeti mozgalom jelenéről és jövőjéről. Elöljáróban: az öntevékeny művészeti mozgalomra kulturális forradalmunk jelenlegi időszakában nagy szükség van és a kultúr forradalom teljes győzelme után is szükség lesz. öntevékeny művészeti csoportjaink nagy szolgálatot tehetnek a szocialista eszmeisé- gű _ műveltség, szórakozás biztosításában, a szocialista öntudat fokozásában, az új erkölcs, közösségi tudat, a modern természettudományos világkép kialakításában, az ízlés fejlesztésében. S e jellemvonások művészeti eszközökkel történő kialakítása, vagy megszilárdítása elsősorban a csoport tagjaiban szükséges. Hiszen évek óta küzdünk a csoportok öncélú tevékenysége ellen, hangoztatjuk a belső nevelő munka fontosságát, a belső tartalmi élet folyamatosságát, mely elősegíti, hogy a csoport színvonalas, átélt, a kollektíva által kialakított művészeti élményt produkáljon. Tehát a csoport tagjainak esztétikai, világnézeti, erkölcsi nevelése méginkább indokolttá teszi a csoportok magatartásának fejlesztését, erősítését. És ha ehhez még hozzátesz- szük azt, hogy a mindenolda- lúan és arányosan művelt egész ember kialakításához minden alkalmazható művelődési ág fontos, mert csak a különböző ágak és formák együttes hatása adja a ma egész emberét, akit nemcsak ez, vagy az érdekel és ragad meg, hanem népünk ma létező minden lényeges problémája; Engels szerint: aki benne él kora áramában és tehetségéhez mérten kiveszi a részét a haladásért folytatott küzdelemből — akkor nem lehet kétséges számunkra, hogy kulturális nevelőmunkánkban az érzelmi hatásokon keresztül gyümölcsözni fog fáradozásunk. A jelenlegi időszakban természetesen akadnak olyan csoportok is, amelyek a kultúr- forradalomban való aktív részvétel alatt a könnyű sikerek hajszolását értik, csupán dekoratív színpadi produkcióra törekednek. Nem egy esetben a közönség elmaradottabb részének igényei előtt meghajolva — kispolgári silányságot nyújtanak kultúra címén a közönségnek. Mellőzik a csoport és a közönség általános műveltségének marxista.—leninista eszmeiség alapján való emelését. Szerencsére, az amatőr művészeti csoportokban résztvevő dolgozó ezrekre ez nem általánosítható. Hiszen a színjátszó- és tánccsoportokban, az ének- és zenekarokban, a különböző jellegű szakkörökben többnyire folyamatos, rendszeres szakköri élet alakult ki, s megindult a sokoldalú nevelő tevékenység. S az amatőr művészeti csoportok feladatuk magaslatán állnak — ha a színjátszó rendező elsősorban, de a művelődési otthon igazgató és a felettes szervek is megfelelően irányítanak — a csoportok betöltik hivatásukat és aktív szerepet játszhatnak tudatformáló tevékenységünkben. NEM ÉRTEK EGYET AZOKKAL a megállapításokkal, melyek a színjátszó mozgalom háttérbe szorítását csak az ismeretterjesztés és a televízió térhódításának tulajdonítják. Bár mindkét népművelési forma ténylegesen a legnagyobb tömegeket vonzza, nem lehet csak ezekkel indokolni az öntevékeny színjátszás sorvadását, sikertelenségét. Véleményem szerint az öntevékeny színjátszó mozgalom nagyon sok műélvező és műértő embert nevelt hosszú évek alatt, akik ma már magasabb igénnyel lépnek fel a művészeti alkotások iránt, akiket már nem elégít ki a csupán mondanivalójában kifogástalan mű, hanem annak magas művészi fokon való előadásmódját, átélését követelik meg. S mivel ezt sok esetben nem kapták meg. igyekeztek televíziót vásárolni, hogy hivatásos művészeink maradandó művészi élményt nyújtsanak számunkra. Ez vonatkozik tehát a közönség kisebb részére, mely a televízió megjelenése és népszerűsége előtt állandó látogatója, érdeklődője volt a művelődési otthonoknak. Ez véleményem szerint az egyik probléma, mely csökkenti az öntevékeny színjátszó mozgalom népszerűségét, közönségsikerét. A másik probléma, hogy a lakosságnak egy másik része még nem jutott el odáig, hogy igénye lenne a színházi művelődésre. S ennek egyik oka sajnos, a kulturális neve lőmunkával foglalkozó népművelők nem minden irányban kiterjedő munkája. Mintha megelégedtünk volna az állandó látogatók érdeklődésével s nem keltettük fel az érdeklődést a lakosság azon körében, ahol még nem sikerült a színház nyújtotta igény mag- vát kigyökereztetni. Summázva: nem tartottunk lépést a fokozódó igények kielégítésével, másrészt elhanyagoltuk az érdeklődés felkeltését a lakosság újabb és újabb rétegeiben. A következő „gátló” körülmény az, hogy a város művelődési otthonai fokozták munkájukat, szélesítették programjaikat, minden művelődési otthon szeretne színvonalasabbat, jobbat produkálni, hogy törzsközönségét megtartsa, s énnek érdekében elsősorban a hivatásos művészetre támaszkodtak. Szinte versengés alakult ki az utóbbi időben a dátumokért, hogy mikor, melyik művelődési otthon iktathat be programjába színházi estét hivatásos művészekkel, — s bizony előfordult, hogy egy hónap alatt 4—5 fővárosi művészbrigád is megjelent városunkban, döntő többségében könyű műfajjal. Mintha azzal a raffinál't módszerekkel éltek volna az igazgatók, hogy majd csak megcsömörlik tőle a közönség és igényelni fogja a táncdal-estek után az operát, vagy komoly zenei hangversenyt. Persze egy kis hiba csúszott a számításba, mert megfeledkeztünk, hogy a fokozatosság elve érvényes az érdeklődés felkeltésére és az ízlés fejlesztésére is, nem is beszélve arról, hogy az így szervezett színházi esték nem, vagy csak részben járultak hozzá a munkatervünkben lefektetett alapvető cél megvalósításához. Még egy problémát felvetek: ismert dolog, hogy egy mondanivalójában és művészi értékekben kifogástalan művet is giccsessé lehet tenni, ha az előadó öntevékeny művészeti együttesnek nincsen hozzá megfelelő anyaga és kelléke. Értem ez alatt a szereplőgárdát, ének- és zeneanyagot, színpadot, technikai felszerelést és a csoport anyagi ellátottságát. Volt már rá példa, hogy egy jó darabot hogyan tettek silánnyá, változtatták meg az értelmét éppen a fenti dolgok hiánya következtében. (Az ilyen helyzet eleve gátat vet annak, hogy a színjátszó csoportok egy évben 4—5 egész estét betöltő darabot mutassanak be. Bár úgy vélem, hogy nem is a mennyiség a lényeges, hanem a minőség, melynek nem az a megoldása, hogy elvi kérdésekben engedményeket tegyünk, a színvonal érdekében esetleg le kell mondani a számszerű eredményekről, s ehhez idegek, bátorság kell. De ha egy színjátszó csoport egy évben csak két 3 felvoná- sos darabot mutat be, viszont számtalan esetben teszi érthetőbbé, színvonalasabbá, vonzóbbá például az ismeretterjesztést, vagy segíti elő a könyvpropagandát az érzelmi hatások gazdagságán keresztül — igen eredményes nevelőtényezővé válik.) A fenti okok együttes hatása adja tehát a színjátszó mozgalom hanyatlásának magyarázatát. Egyiket, vagy másikat kiragadni ugyan lehet, de a tényezőket egymástól elszakítani nem, mert együtt jelentkeznek, szinte egymásba fonódnak. Ami a központi színjátszó együttes létrehozását illeti, úgy látszik még Ricsit korai róla beszéni. Nem azért, mert távol van a kultúrpalota üzemeltetésének ideje, hanem azért, mert az illetékesek némelyike tudatilag még nem jutott el odáig, hogy a „sajátjától” megváljon & a városi együttest tekintse a sajátjának. Azonban a gondolat meg- érését sok oldalról elő kell segíteni. NEM AZONOS A HELYZET Salgótarján zenei életét illetően. Az érdeklődés felkeltése, a dal, a zene megszerettetése közel sem áll olyan fokon, mint a színház kedvelése. szeretete. Városunkban működik néhány jó zenekar, énekkar. — amelyek ha fellépnek az ország bármely városában, csak öregbítik Salgótarján zenei életének jó hírnevét —. s van egy zeneiskola is. Ezzel együtt létezik egy zene-, — dalkultúrát kedvelő és értő közönség, hiszen az ének-. — zenekarok tagjai; a zeneiskolába járó gyermekek szülei nem állnak távol a művészet fenti ágaitól. Mégis, mikor hangversenyre kerül sor. 200 főnél több érdeklődő nincs. Persze csak a komoly zenei rendezvényeket veszem alapul s nem a, könnyűzenei, vagy táncdal-esteket. S itt kellene az okát keresni annak, hogy a pár száz öntevékeny dalos és zenész például miért tartja magast távol a hangversenyek, tői. Tálán még nem vált vérükké a művészeti ág sem, melyben maguk is tevékenykednek, kedvtelésből, vagy némi anyagi juttatásért, vagy sajnálják a 10—12 forintos helyárat, melyet áltálában alkalmazunk a hangversenyeknél? Ha az előbbi állítás az igaz, akkor nem fedi a valóságot az a kitétel, hogy „aminek a közösség szükségét lát- ja, annak tekintélye, becsülete van” (idézet a vitaindító cikkből). Hiszen akadnak az öntevékeny csoportoknak olyan tagjai is, akik lenézik és gúnyolják azokat, akiknek bérletük: van az Operában. Világos, hogy ezen a területen jóval több a tennivalónk, mint3em gondolnánk. Ügy vélem, elsősorban meg kell ked- veltetni a nagy tömegekkel a dalt, a zenét, hogy szükségletté váljon. Gondbiok elsősorban színvonalas térzenékre, ingyen műsorokra, vagy mü- sorbetéstekre, belépődíjas rendezvények alkalmával, mert ha nem is rajong érte a közönség. de „végigszenvedi^ mert a belépőjegyet megváltotta, aztán hozzászokik, végül megkedveli, megszereti. Ezzel párhuzamosan sok, színes, érdekesen összeállított ismeretierjesztő előadásra van szükség, amelyet élőzenével, vagy magnetofon segítségével tehetünk érthetőbbé és élvezetesebbé. A zenei élet kiszélesítése érdekében helyes volna ismét felhasználni azt a sok jé operafilmet, mely az utóbbi időben teljesen eltűnt filmszínházaink műsoráról. VÉGEZETÜL, S EZ MINDEN öntevékeny művészeti csoportra érvényes: szorosabb munkakapcsolátban kell élni saját társadalmi környezetünkkel, a mindennapi élettel. Vagyis, ahol erre mód és lehetőség nyílik, verssel, dallal, aktuális jelenettel tegyük színesebbé, vonzóbbá rendezvényeinket. így minden csoport folyamatosan és rendszeresen számot adhat fejlődéséről, kielégítheti szereplési igényét és tevékenységével hozzájárulhat lakosságunk esztétikai neveléséhez, ízlésének formálásához. Vonsik Hona
