Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-30 / 34-35. szám

1962. április 30. NÓGRÁDINÉPÜJSÁG 9 Brigád a pusztán Tulajdonképpen az egész szocialista brigád ügyet a nemrég Pusztamárkházára ke­rült fiatal agrármérnök, Kol­lár László kezdte. Az egyik este valamivel tovább maradt az istállóban és az állatok körül szorgoskodó pusztai em­bereknek arról beszélt, meny­nyivel másabb lehetne a mun­ka, az élet, ha összefognának és közös erővel rendet te­remtenének a pusztán. A do­log tetszett az embereknek. Megalakult a brigád, s a ti­zenhét ember annak rendje- módja szerinf megtette a vál­lalást is. így történt, s ennek éppen most két esztendeje. Ami a gazdasági tennivalókat illeti, nem volt ezekkel baj egyik évben sem. Már csak azért is elvégezte mindenki a dol­gát, mert az agrármérnök bri­gádvezető Kollár Lászlón kí­vül egyetlen embernek sincs meghatározott havi bére. Itt a szó szorosan vett értel­mében a fizetés napján min­denki olyan borítékot tesz zsebre, ahogyan a hónapban dolgozott. A családok általá­ban nagyok, kell a pénz. Meg­teremtették az egyedi takar­mányozást, emelkedett a tej­gád vezetője hozam. Rövid idő alatt a vi­szonylag mostoha körülmé­nyek ellenére is a Kistere- nyei Állami Gazdaság leg­eredményesebb tehenészetét teremtették meg a pusztán. Ha a gazdaság vezetői az értékelésnél pusztán a gazda­sági eredményeket nézik, már az első évben megillette volna a cím a Kollár brigádot, mert az emberek a fiatal Kollár Lászlót választották vezető­nek. Volt azonban néhány olyan dolog, amelynek meg­valósításában nem volt kö­vetkezetes a brigád: a ta­nulás, meg az erkölcsi nor­mák teljesítésében. Nem is kapták meg a szocialista cí­met, csak most, április első napjaiban. Nemrégiben, ami­kor már büszkén viselték a kitüntetést, alkalmam volt ta­lálkozni, megismerkedni az egész brigáddal. Sok minden szóba került beszélgetésünk során, s lassan teljessé vált előttem a kép: nem olyan egyszerű a dolog azokkal az erkölcsi normákkal, amelye­ket annak idején a brigád tagjai maguk elé állítottak. Mert itt van például Erdé­lyi Sándor esete. A jegyző­könyvet. amelyben vállalták, hogy tanulnak, rendszeresen képezik magukat, aláírta Er­délyi Sándor is. Nem köny- nyű azonban most több mint harminc éves fejjel, a korán munkához szokott ujjakat visszavezetni a ceruzához. Ha csak tehette, Erdélyi is ta­lált magának ezernyi elfog­laltságot, hogy minél távo­labb legyen a pusztán szer­vezett „iskolától”. Aztán itt volt a fiatal Zsá- kai. Úgy akart boldogulni, több pénzhez jutni, hogy fél­revezette társait. Ahhoz a tejhez, amelyet ő fejt, vizet kevert. Közönségesen, durván beszélt a nála jóval idősebb társaival. Ha meg nézetelté­rése támadt valamelyikkel, nem igen habozott, hogy afe itt megszokott ököl jogán te­gyen igazat magának. Vagy nézzük csak Potyók Bélát Szorgalmas, jó munkás volt. de mikor eljött a fizetés nap­ja, pénzt érzett a zsebében, mindig leitta magát. S a másnapi munkából „betegség”, vagy legjobb esetben szabad­nap lett. Nem az egyedüli szocialista brigád nálunk a Kollár-bri­gád. Elmondtuk már többször is, mennyire formálja, alakítja a közösség, a közös munka az embereket. Nem újszerű az sem, ha elmondom, hogy az egyén önző érdeke a kö­zösség, mindannyiok érdekévé finomul lassan» Pusztamárk- házán is. Űj, eddig szokatlan szálak szövődnek, kapcsolják egymáshoz az embereket. Itt a pusztán még nem for­radalmasítják annyira a ter­melést az élenjáró, új mód­szerek, a haladó technika, mint benn a faluban. Most épül az első olyan istálló, ahol gépék könnyítik majd az emberek munkáját. Addig azonban még kézzel fejnek az emberek. A fárasztó mun­kát nem mindegyikük bírja egyformán. Ha Ficere vég­zett, s azt látja, hogy Bélteki Ferenc, vagy a másik társa elmarad a munkával, újra kezdi ő is, hogy kinn az ud­varon már együtt kezdjenek rendet csinálni. Hát nem nagyszerű dolog ez, olyan embereknél, akik nem is olyan régen még eltulajdonították egymás holmiját, vasvillával estek egymásnak, ha a vita végére nem tudtak pontot tenni, s hetekig, hónapokig izzott közöttük a harag egy- egy ilyen eset után. S ahogy javul kapcsolatuk, egymáshoz való viszonyuk a munkában, úgy lesznek egyre kötetlenebbek, közvetlenebbek a családok is. Itt a szó jó ér­telmében véve kezdenek tö­rődni egymással. Nemrégi­ben televíziót vásárolt a bri­gádvezető. Nagy újság volt ez, hiszen kulturálódni, műve­lődni nem igen van lehetőség itt a pusztán. Kisterenyén, a bányatelepen, volna mozi, de oda legalább négy kilométert kell gyalogolniok. A fiatalab­bak még csak eljárogatnak, de a brigád idősebb tagjai, a napi fárasztó munka után szívesebben pihennek otthon, mint nekivágjanak az útnak. Először a gyerekek merész­kedtek az ablak alá, az aj­tóba, majd a szobába. A bri­gádvezető azonban kijelen­tette: Potyók Béla, aki most már megérdemli a kitüntetést — Aki televíziót akar nézni, először tisztálkodjon meg! Másnap az adás kezdése előtt egész sor gyerek állt a kútnál. Az egyik a kút karját húzogatta le-föl, a töb­biek meg sorjában a vízsugár alá tartották arcukat, kezü­ket, sáros cipőjüket, csizmá­jukat. Máskor meg ahhoz kö­tötték a televíziónézést, hogy elkészültek-e a másnapi isko­lai feladatokkal a gyerekek? S mindezt úgy csinálták, a gyerekekének mondták, de a szülők is értettek belőle. Las­san az emberek is természe­tesnek vették, hogy a munka után megtisztálkodnak, s úgy ülnek le tanulni, beszélgetni, televíziót nézni, mert ugye ez is a szocialista életmódhoz tartozik. Persze nagyon téved az, aki azt hiszi, most már megy minden a maga rendjén a brigádban. Beszélgettem a gazdaság vezetőjével, hogyan látják, milyen helyet foglal el a gazdaság életében ez a kollektíva. A válasz így hang­zott: — Pusztamárkházán nagyon sokat javult a helyzet. Néz­hetjük a gazdasági mutatókat, vagy a munkafegyelmet, az emberek egymáshoz való vi­szonyát. .. A jelvényt azon­ban. a kitüntetést, talán egy kicsit szabálytalanul is, a brigád egybehangzó vélemé­nye alapján két embernek nem adtuk oda... Kinn a pusztán az embe­reket faggattam. — Félreléptek ... nem tar­tották meg ígéretüket — mondta homlokát ráncol­va az egyébként szótlan Fi­cere. S ugyanilyen komolyan veszik a dolgot azokjs, akik­kel az eset történt. Szinte ugyanazt mondták mindket­ten: — Tudja a pénz, ami ezzel a kitüntetéssel jár, nem is bántott annyira. Hanem a jelvényt, azt nagyon sajná­lom. .. A figyelmeztetés mindket­tőnek használt. Azóta — mert mindkettőnél ugyanaz volt a baj — egyiket sem látták részegen. Aztán nem sikerült még teljes egészében túltenni ma­gukat a feltűnni vágyáson, az egyéni önzésen sem. Nemré­giben, egy új ember jött a brigádba. Azt mondja, meg tudná állítani a fiatal borjak körében fellépett járványt. Hogy hogyan, mit kellene lenniük, még egyetlen alka­lommal sem említette a bri­gádnak. Pedig mindannyiuk közös gondja most ez. A szálak azonban, amelyek az emberek együvé tartozá­sát jelzik, minden nappal erősebbek lesznek. S az egészben az a nagyszerű, hogy mindezt olyan emberek csinálják, akik nagyon mesz- sziről indultak, s akiknek napról napra csatát kell nyerniök saját magukkal szemben, hogy felemelkedje­nek az apróablakú földes cse­lédházak, a megszokott régi gondolkodásmód fölé. Vincze Istvánné Pataki József: BÉKE § § Bertold Brecht verse, fordította Antalfy István Békedal Béke legyen a világon, békesség a földeken! amely mindig, aki érte dolgozik, azé legyen! Béke a mi szép hazánkban, városunkban és falun, falaik közt béke éljen, béke munkám, és dalom. Béke a mi otthonunkban, béke a házunk körül, béke a jó embereknek, hogy éljenek emberül! Béke aggnak és gyereknek, béke nőnek, férfinek, a földeknek, s tengereknek, hogy nékünk segítsenek. > -*♦ <* <* *> *i* *:* *t* *> <* *:* *t* *:• *> *> <- *1* -t* *> <* *t* -í» *t*-i»*i* *:♦ *:• <- •;* *> <- <- <• -> <• •><• -t- <- *:• <- *> ♦:* ♦:* <* <• *:* *:• <• <- <» »J Miska felsorakozott Nem mindennapi értekez­letet hívtak össze december első napjaiban a Tűzhely­gyárban. Az öntödében gyüle­kező emberek abban „tün­tették ki” magukat, hogy ak­kor maradtak otthon, amikor meggondolták, vagy amikor éppen a másnapos állapot mámora húzta vissza őket az ágyba. Volt közöttük, aki már szép számmal „gyűjtött össze” az igazolatlan mulasz­tásból, meg olyan is, aki az első lépéseket tette meg ezen a kétes értékű úton. Azon­ban bárki hiába kereste vol­na közöttük Miskát — teljes nevén Szőrös Mihályt — a tűzhelyszerelő műhely Ga­garin brigádjának tagját. Pe­dig hosszú ideig csak a leg­végén emlegették a nevét, ki­maradásaiért gyakran szidták, veszekedtek rá... Csak 1959- ben nyolc igazolatlan hiány­zója volt! És ebben az év­beli határozta el Varga Ist­ván brigádja, hogy benevez a szocialista címért folyó ver­senybe. Akkor pedig lógás, kimaradás nem lehet! Abban egy percig sem volt vita a 13 tagú kollektívában, hogy Miska marad, nevelik, de nem küldik el a brigád­ból. Néha-néha már elvesz­tették a türelmüket. — Kitesszük! —| csattant a mellbevágó, de szerencsére soha be nem váltott ígéret... — Egyszer még 59 végén kézrekaptam — emlékezik a brigád vezetője, Varga elv­társ. — Alaposan elmondtam a véleményem ... Szőrös a brigád előtt fo- gadkozott. hogy jövőre, már­mint 1960-ban. igazolatlan hiányzása nem lesz. — Ide a kezed! — így a brigádvezető. — Itt van Pista bácsi... A kollektíva örült is, meg másra is gondolt. Tudták, hogy az ügy nem ilyen egy­szerű, bár kezdetnek igazán jó. Ami a fegyelmet illeti, abban azóta sem volt hiba. Mesélik, előfordult, hogy Mis­kának nagyon kellett volna szabadság. De éppen akkor a brigád két tagja beteg volt. Aki máskor szó nélkül kima­radt, akkor megvitatta a ve­zetővel, hogy megvárja, amíg egyik társa visszajön. Máskor a brigád volt megértéssel iránta, hiszen két pici gyerek mellett a felesége is dolgo­zik. .. Miska lassan, néha nagyo­kat bukdácsolva, kezdett be­illeszkedni a kollektívába... De hiába. nehéz volt a kezdet is, és talán még ne­hezebb a folytatás. — Miska, már megint vala­mi baj van! — szólt egy al­kalommal a brigádvezető, akinek figyelmét soha nem kerülte el Miska munkája, hangulata. Mert Miska csap- dosott, félvállról végezte a munkát, keze nyomán szépen gyűlt a selejt. Ha látta, hogy a kezdő kínlódik a munkájá­val. hátat fordított, pedig a szerelés fogásait jól érti, se­gíthetett volna. — Nézd, Miska, 12 ember áll a hátad mögött, ha te ha­nyagolsz, ők is lemaradnak, oda a brigád hírneve, keve­sebb a kereset. A brigádvezető nyugodt, emberi hangjára csak ennyi volt a válasz: — Nincs cigarettám, Pista bácsi... — Hát nem tudsz, szólni? — így Varga elvtárs, pedig jól tudta. hogy másról van itt szó. .. Az ilyen dolgokat a brigád tagjai sem hallgatták el, fő­leg az asszonyok: — Miért nem akarsz dolgoz­ni, nézd csak a Jónást, mi­lyen rendes ember — korhol­ták a brigád nőtagjai (Oláh Jónás a kollektíva másik fia­tal tagja). .. .így telt el a 960-as esz­tendő. A brigád szépen ha­ladt előre, de Szőrös még valahogy .kilógott’ belőle. Már elnyerték a szocialista címet, az első oklevélért folyt a verseny, sőt azzal is kitüntették a kollektívát, amikor Miskát nagy megle­petés érte... Jó egy évvel ezelőtt együtt ünnepelt a brigád. A brigád­vezető pénzjutalomban ré- részesült, g> meghívta társait a fehér asztal mellé. Vidám, jó hangulat alakult ki, min­denki elégedett volt, az újabb, a második oklevél el­nyeréséről is szó esett már, amikor a hidegüzem vezető­je, Gazsi Ferenc átadta az első okleveleket a brigádveze­tőnek, hogy* ossza ki. Varga elvtárs egymás után szólítot­ta társáit... De. .. Igen, csak 12-ig jutott el. A tizenharma­dik nem kapott! Szőrös Mihály szédelegve fordult ki az utcára... Talán olyanok is voltak, akik meg­sajnálták, mások arra gon­doltak, na most befellegzett, megint nekiadja fejét az ivásnak. . . De egészen más történt. Miska másnap is áll­ta a szavát, ott volt rendesen a munkahelyén. Összetörtén és panaszkodva. Varga elv­társ. meg a brigád többi tag­ja közrefogták, hol szép szóval, hol keményebben mondták a magukét: — Látod megéri rendesen dolgozni... Neked is van csa­ládod. .. Kell, legyen célod... Téged is becsülnek, ha aka­rod. .. Miska önérzete kezdett ágaskodni... Nem szólt utá­na sokat, de annál többet tett. Nem számolta pontosan senki, lehet, hogy éppen azóta a selejt Szőrösnél isme­retlen, munkája pontos, úgy lehet rá támaszkodni, mint a brigád bármelyik tagjára, se­gít, tanácsot ad, és... és ami a nagy dolog: felszólal a ter­melési tanácskozáson. Ahol valamikor őt is a rosszak kö­zött emlegették, ma ő mond véleményt, szóvá teszi, ha valami hibát lát... — Miska felsorakozott! — így fogalmazta meg a vál­tozást — igen találóan — a brigádvezető... És a kis kol­lektíva ezt is figyelemmel kísérte. Szőrös Mihály kedve felderült, közelebb került a munkához, az emberekhez és a megbecsüléshez is. Félév­vel ezelőtt vette át az első pénzjutalmat, később a bri­gád megtakarított pénzéből 450 forintot kapott kölcsön, mert ruhát és lemezjátszót vásárolt. Tavalyi munkájá­val érdemelte ki, hogy 10 szá­zalékkal felemelték a nyere­ségrészesedését. Április 2-án érte a legnagyobb megtisztel­tetés: amikor a brigád átvet­te a második oklevelet, Sző­rös Mihálynak már nem volt szégyene, ő is részesült ab­ból. .. Előítéleteket és türelmet­lenséget, nagy-nagy elmara­dást és emberi gyarlóságokat győzött le a Gagarin-brigád... De nem állt meg, 'hiszen Szőrös Mihály — nem tud ír­ni. Még a múlt évben de­rült ez ki, amikor kezdődtek a szemináriumok és jegyze­telni kellett volna. Megint csak a kollektíva nőtagjai álltak elő jó ötlettel. Vanó Sándorné vállalta, hogy ta­nítgatja Miskát. Betűket, mondatokat, számokat írt egy füzetbe, amit Szőrös ott­hon lemásolt. Olyan szépen haladt előre az önkéntes ta­nítás, hogy hamarosan már a nevét is leírta... A brigád ekkor jutott arra az elhatá­rozásra, hogy Miska iratkoz­zon be az iskolába. így is történt, de... De hát a bri­gád tervezett, Miska meg másképpen végzett. Nem ke­vés restelkedéssel maga Sző­rös Mihály mondja: — Talán kétszer voltam összesen, aztán otthagytam... Hogy miért?.. Gond van, sok gond a gyerekekkel, meg az­tán (és itt egy darabig gon­dolkodik: mondja, ne mond­ja?...) aztán nem is könnyű beleszokni az iskolapadba. A brigád természetesen, nem vette ilyen könnyen a dolgot. Annak rendje és mód­ja szerint megrótták Szőrös Mihályt ezért a mulasztásá­ért, amit a brigádnaplóba is bevezettek. Miska már a sa­ját tapasztalatából tudja, hogy itt nem lesz viszakozz. Manapság már azon töri a fejét, hogy a legközelebbi ta­nítási évben nagyobb szorga- larnmal kezdjen ismét neki a betűvetésnek... A brigád is minden segítséget megígért. Így jut előre lépésről lépés­re Szőrös Mihály, a Gagarin brigád Miskája. Mindössze huszonhat éves. telve volt fiatalkori vehemenciával, meg egy csomó nem éppen kívánatos örökséggel, amit környezete ragasztott rá. Mert Mjska cigány, akit a kollektí­va most tanít élni. megbecsü­lést szerezni és fegyelmezet­ten dolgozni. — Miska felsorakozott! — idézhetjük még egyszer a brigádvezetőt, aki a kollek­tívával együtt annyi emberit tett ennek érdekében. Balogh Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents