Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-21 / 32. szám
4 ■08BÁB1 IflFÜJRA« 1902. április 21. Szellemi öttusa megyei döntője A tanácstagok felelőssége A KISZ-fiatalok körében népszerű szellemi öttusa megyei döntőjét a napokban ren dezték meg Salgótarjánban. A döntőben — amelyen az eddigi verseny során legjobb helyezést elért csapatok és fiatalok vettek részt — a balassagyarmatiak számára szép sikerek születtek. Ugyanis a legjobb helyezéseket balassagyarmati fiatalok ,érték el. Példamutatás Bize Antal 68 éves salgótarjáni városi kertész az elmúlt napokban egy kézzel varrott fekete levéltárcát talált, amelyben személyazonossági, gépjárművezetői, katonai és KISZ tagsági igazolványok voltak, azonkívül 400 forint. Bize Antal a talált levéltárcát beszolgáltatta a rendőrségnek azzal, hogy a személyazonossági igazolvány alapján juttassák el tulajdonosához. Bize Antal magatartása álljon példamutatóan az emberek előtt. N incs nagyobb tisztesség, mint bírni a dolgozó nép bizalmát, eleget tenni a dolgozó néptől kapott megbízatásnak. A mi rendünkben azért is nagy ennek a jelentősége, mert a néptől kapott megbízatás végrehajtása kifejezője annak, hogy a dolgozók akarata jut érvényre az országban. A tanácstagok mindennapi tevékenységének is éppen ebben van a legnagyobb jelentősége. A tanácstagokat mindenféle külső befolyástól mentesen, a dolgozó nép választotta meg. Azt a megbízatást adta nekik, hogy az államügyekben, az ország, a lakosság érdekeinek megfelelően cselekedjenek, munkálkodjanak, segítsék legjobb képességeik szerint hazánk építését. Mindez igen széleskörű tevékenységet, nem utolsó sorban rátermettséget, a nép és az ország iránti szeretetet követel. Dolgozó népünk ezt nagyon jól tudja, éppen ezért e feladatokra olyanokat jelölt, akik rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Egyszóval: olyanokat jelölt, akik a város, a falu legjobbjai; akik el tudnak igazodni életünk nem ritkán bonyolult kérdéseiben; akik nem riadnak meg az olykor előforduló sikertelenségektől; akik tanácsokat tudnak adni, vezetni tudják a népet. Jóleső érzéssel arról számolhatunk be, hogy a mi megyénk — községi, járási, megyei — tanácstagjai az elmúlt esztendők során nem okoztak csalódást a választók körében. Szépültek, gyarapodtak községeink, városaink. Megállapíthatjuk ezt a falu új színét jelentő művelődési otthonokról, az otthonokban folyó — úgyszólván az egész lakosságot érintő — tanulásról, egészségügyi intézményeink gazdagodásáról, a kereskedelem kultúráltsá- gáról, egyáltalán a dolgozó nép anyagi, kulturális igényeinek egyre gazdagabb kielégítéséről. De amikor számadást csinálunk, elhanyagol- ható-e arról az alapvető változásról szólni, amely fal- vainkban végbement? Űj munkaviszony alakult ki, amely minden fejlődés alapja, kiinduló pontja, meghatározója lett. Ez a változás a kisparaszti gazdálkodásról a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés. C változásokban tanácsL tagjaink nagyon jelentős szerepet vállaltak és töltöttek is be. Utaljunk csupán a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés idejére. Számtalan tanácsülésen egybehangzó akarattal jelentették be a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést. Az csak igazolja a tanácstagsággal járó nagy tekintélyt, hogy a választópolgárok követték a tanácstagokat elhatározásukban. De az is menynyi késő éjszakába nyúló tanácsülés eredménye, hogy ilyen nagy léptekkel haladt előre a falu kultúrája, műveltsége. Az sem hanyagolható el, hogy egy-egy adódó feladat megvalósításához ezreket, ez évben az egész megyét tekintve, pontosan két és félmillió forint társadalmi munkát ajánlott fel a lakosság. Ilyen meggyőzően semmi egyéb nem tanúsíthatná a dolgozó nép és az általuk megválasztott tanácstagság közötti szoros kapcsolatot. többi 14—15 rendszeresen elmarad. Ki képviseli a távollevők hiányában azokat a választókat, akik bizalmat adtak tanácstagjuknak? V ajon az elmarasztalás csupán a mulasztókat éri? Nem, ez az egész tanácstagságnak szól. És éppen ezért nem mehetünk el mellette szó nélkül. Az ilyen mulasztó tanácstagok hogyan, miről tájékoztatják a törvényekben előírt időben választóikat, végzett munkájukról? Sehogysem. És nem is csak arról van szó, hogy a tanácstanácstagnak kötelessége részt venni a tanácsülésen, hanem arról is, hogy kötelessége a tanácsülésen választói nevében véleményt alkotni egy-egy feladatról. Ezek a tanácstagok ezt elmulasztják és ezzel gyengítik a tanácsülés munkáját is, megrövidítik választóikat is. Sajnos, olyan esettel is találkoztak a vizsgálatot végző szervek a rétsági járásban, hogy o megválasztott megyei tanácstag a már hosszú évekre visszamenő tanácstagi megbízatásának ideje alatt egyetlen alkalommal sem szólt a tanácsülésen, s egyetlen alkalommal sem tájékoztatta választópolgárait a tanácsülésen elhangzottakról. Ez is súlyos megsértése annak a bizalomnak, amelyet ez a tanácstag kapott Idézzük még fel azt a mélyen elítélendő esetet is, amely szintén a rétsági járásban történt egy másik megyei tanácstaggal. Tisztségét egyéni, — s tegyük hozzá, jogtalan — céljainak elérésére használta fel. Egyik családtagjának olyan beosztást követelt amely azt nem illette meg. Egész választó- körzetét felháborította magatartása. Milyen bizalommal tekinthetnek az ilyen tanácstagra választópolgárai? A tanácstag, amikor “ megkapja megbízatását nagy és megtisztelő feladatot vállal magára. Őrködnie kell a közélet tisztaságán, törődnie az emberekkel, eligazítani mindennapos gondjaikat, bajaikat, példamutatóan kell élnie, dolgoznia. Aki ennek nem tud eleget tenni, az ne vállalja a tanácstagi megbízatást mert csalódást okoz az emberekben. A csalódás pedig gátat emel az emberek közé, fékje lesz a mindennapi munkának, s az egyén nyomában károsodás éri az országot is. Egy nap az óvodában Míg másutt szinte hemzsegnek a zsúfoltságtól a dolgozó szülők apró gyermekei, itt a Béke-telepi új óvodában a férőhely sincs kihasználva. A 75 férőhelyes létesítményt 53—54 apróság veszi igénybe mindössze. Pedig modem, szépen felszerelt, korszerű ez az új óvoda. Igyekszünk is a fényképezőgép lencséjével bemutatni az itteni kedves életet. Fegyelem is van ám a világon és a követelmények között különösen fontos a tisztaság. Akiknek nem ápolt, szép, tiszta a körme a naponként megtartott vizsgálatokon, annak szigorúan menyírja az óvónéni A kiscsoportosok rajonganak a meséért. Laus Erika óvónő mesét mond a köré sereglett apróságoknak De igazánból akkor találnak magukra a gyerekek, amikor birtokukba vehetik a játéksarkot Erre a jó kapcsolatra minden tanácstagnak nagyon kell vigyázni. Ez a kapcsolat a tanácstagság éltető ereje. Mindenki kérdezheti, miért szükséges ezt felemlíteni? Megvan ennek az oka. Legutóbb igen elmélyült vizsgálattal mérlegelték a tanácstagok munkáját, jogaik érvényesítését, kötelességeik teljesítését. A vizsgálat kiterjedt a tanácsülésen végzett munkáktól a fogadóórákig és beszámolókig. Bizony az eredmények túlsúlya mellett felszínre kerültek kötelesség- mulasztásból eredő hibák is, amelyekről szükséges beszélni. Azt senki nem vitatja, hogy a tanácstagi tisztséget viselő embereknek nagy a feladatuk. Azt sem, hogy ezj a feladatot lelkiismeretesen végzi tanácstagságunk nagy többsége. Tanácstagjaink — éppen a munka következtében — nagy tekintélyre tettek szert, s egyben ez a tekintély államunk tekintélyének is kifejezője. Nem engedhető meg, hogy egy-egy kötelességéről megfeledkezett tanácstag lerombolja ezt a tekintélyt. Milyen véleménynyel lehetnek Érsekvadker- ten a dolgozók arról, hogy a tanácsülésen a megválasztott 47 tanácstagból minduntalan csak 31—32 jelenik meg? A Azzal kezdtük mondanivalónkat, hogy tanácstagjaink nagy többsége derekas munkát végzett Ez az, amely jellemző tanácstagjainkra. Maguk a tanácstagok őrködjenek afölött, hogy jó hírnevüket ne csorbítsa senki és semmi. Ennek egyedüli útja a becsülettel végzett munka. E törekvésükben mindenkor a legmesszebbmenő támogatásra számíthatnak elsősorban a párttól, de a tanácsok felsőbb vezetőitől is. Támaszkodjanak erre a segítségre, kérjék ezt a segítséget. N agyon szép feladatokat hajtunk mi végre napról napra. Dolgozunk, hogy gazdagabb legyen országunk, boldogabb népünk. Falun most a legközvetlenebb tennivaló úgy előkészíteni a földet, hogy bőséggel teremjen s hiány ne legyen senki asztalán. Ebben a törekvésében ki ne követné tanácstagját? Ki ne követné, amikor a falu szépítéséről van szó. De ha a tanácstag tétlenkedik, a nép mögött kullog, akkor nem követheti senki, de még a bizalmat is megvonják tőle. Hogy ne így legyen, az a tanácstag munkájától függ. NYIKOLAJ ZABOLOCKIJ: A KÜLDÖTTSÉG Bő darócköpenyben hosszú útra indult három nevesincs öreg, hogy eljussanak az Okán túlra s a község ügyén szót értsenek. ínség és vihar jött Oroszhonra, zűrzavaros, felkavart világ. Pályaudvarok kövén szorongva kendőzetlen ordított a vád. Vadul és dühödten kiabálva fel-alá hullámzott a tömeg. De az embergyűrűből kiválva ez a három nem tülekedett. öregesen hunyorogva néztek, nézték ezt az öröklött nyomort. Nemigen volt helye itt beszédnek. A keserűség torkukra forrt. Ilyen a nép: nemcsak az eszével forgatja meg gondolatait, feje nem bir meg a szenvedéllyel, egész leikével gondolkodik. A meséink ezért olyan szépek, s ág-bogas dalunk oly ringató, bennük együtt szól az ész s a lélek, s félelmet nem ismerő a szó. Az öregek ritkán beszélgettek, Mit, szavak! Kit érdekelt az ottl Az maradt az útról mindegyiknek, amit lelkében felhalmozott. A szemükben talán ezért lobbant annyi izgatott, kiváncsi fény, ahogy végre megálltak a roppant, éjbeburkolt Szmolnij küszöbén. Csak mikor a szíves házigazda, nyűtt kabátját meghúzva magán s a munkától elcsigázva, azt a pár rövid szót mondta, hogy talán most ínséges, nyomorult a körzet, de még eljön egyszer az idő, hogy villany-lovak patái törnek a rögökbe, és zúg a mező. és — így mondta — szárnyat bont a lelkes nép már eszmélkedik, s puha bélét az arany kenyérnek egy egész országnak szétszelik, — akkor oszlott el, mint súlyos álom három lélekben a félelem, s megjelent a messzi láthatáron, mit csak ő tudott: a végtelen. Es a batyuk maguktól nyitódtak, szürke porral telt meg a szoba. S a kezek a szikkadt rozscipókat röstelkedve nyújtották oda — így kínálták Lenint a parasztok, egyszerűen. S ő evett velük. S amit a megtépett föld fakasztott: keserű volt — édes mindenük. Lesz-e avatás? Oíf volt a falu apraja- nagyja. Az ezemégyszáz lelket számláló község minden épkézláb embere szerszámot fogott, hogy mielőbb felépüljön a község új művelődési otthona. A falu összefogása mellett nem hiányzott az anyagi segítség sem. Az eddig felhasznált mintegy 400 ezer forintból 100 ezer forint hitelt az OTP biztosított. Csaknem 280 ezer forintot a községfejlesztési alapból adtak. Annak a tevékenységnek az értéke pedig, amit a csécseiek új művelődési otthonuk építésénél társadalmi munkában kifejtettek, jóval meghaladja a 22 ezer forintot. Hétről hétre magasabbra emelkedtek a falak. A falu lakói előtt mind gyorsabban alakult ki az új művelődési otthon, 200 személyes nagytermével, a klubszobával, a mozi vetítővel, s a többi hozzátartozó helyiségekkel. Azután úgy-ahogy el is készült a kultúrának ez az otthona. A község lakói, a közel 600 termelőszövetkezeti tag, a faluban élő ipari munkások, akik igénylik a művelődés lehetőségét, gyors honfoglalást hajtottak végre. Ügy gondolkodtak, ha már az OTP hitelből ebben az esztendőben 39 ezer forintot vissza kell fizetni, akkor ennek a pénznek a kamata a» legyen, hogy hasznosítsák is a művelődési otthont. Az elhatározást tett követte. Les» ahogy lesz, ebben az épületben a mozit már lehet üzemeltetni — gondolták, s nem is tétováztak sokat, megkezdték a mozi üzemeltetését. így ez rendjén is lenne... Ha lehet, hadd kamatoztassák a befektetett összeget, a társadalmi munkát! De érthetően, a csécseiek ezzel még nem elégedettek, ök egy szép, a falu átalakulásának is megfelelő művelődési otthonra készültek. E» pedig még nem az. Ehhez — szerény számítással — még 100 ezer forintra lenne szükség. Ahhoz, hogy az építkezést teljesen befejezzék. Százezer forint. Nagy pénzt De ha már egyszer ez a művelődési otthon eddig is 400 ezer forintban van, ne sajnáL juk ezt a 'jóval kisebb összeget. Ezen egy művelődési otthon teljes felépítése nem állhat meg. Mert Csécsén azt mondják: adnak még társadalmi munkát is, hogy alkotmányunk ünnepén a művelődési otthon avatását is megtarthassák. Lesz-e avatásh ök bíznak is ebben. Bobál Gyula 8. B- I
