Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-21 / 32. szám

4 ■08BÁB1 IflFÜJRA« 1902. április 21. Szellemi öttusa megyei döntője A tanácstagok felelőssége A KISZ-fiatalok körében népszerű szellemi öttusa me­gyei döntőjét a napokban ren dezték meg Salgótarjánban. A döntőben — amelyen az eddigi verseny során legjobb helyezést elért csapatok és fiatalok vettek részt — a balassagyarmatiak számára szép sikerek születtek. Ugyan­is a legjobb helyezéseket ba­lassagyarmati fiatalok ,érték el. Példamutatás Bize Antal 68 éves salgótarjáni városi kertész az elmúlt napokban egy kézzel varrott fekete levél­tárcát talált, amelyben személy­azonossági, gépjárművezetői, ka­tonai és KISZ tagsági igazolvá­nyok voltak, azonkívül 400 forint. Bize Antal a talált levéltárcát beszolgáltatta a rendőrségnek az­zal, hogy a személyazonossági igazolvány alapján juttassák el tulajdonosához. Bize Antal maga­tartása álljon példamutatóan az emberek előtt. N incs nagyobb tisztes­ség, mint bírni a dol­gozó nép bizalmát, eleget tenni a dolgozó néptől ka­pott megbízatásnak. A mi rendünkben azért is nagy ennek a jelentősége, mert a néptől kapott megbízatás végrehajtása kifejezője an­nak, hogy a dolgozók akara­ta jut érvényre az országban. A tanácstagok mindennapi tevékenységének is éppen eb­ben van a legnagyobb jelen­tősége. A tanácstagokat min­denféle külső befolyástól mentesen, a dolgozó nép vá­lasztotta meg. Azt a megbí­zatást adta nekik, hogy az államügyekben, az ország, a lakosság érdekeinek megfele­lően cselekedjenek, munkál­kodjanak, segítsék legjobb képességeik szerint hazánk építését. Mindez igen széles­körű tevékenységet, nem utolsó sorban rátermettséget, a nép és az ország iránti szeretetet követel. Dolgozó népünk ezt nagyon jól tud­ja, éppen ezért e feladatok­ra olyanokat jelölt, akik ren­delkeznek ezekkel a tulaj­donságokkal. Egyszóval: olya­nokat jelölt, akik a város, a falu legjobbjai; akik el tud­nak igazodni életünk nem ritkán bonyolult kérdéseiben; akik nem riadnak meg az olykor előforduló sikertelen­ségektől; akik tanácsokat tudnak adni, vezetni tudják a népet. Jóleső érzéssel arról szá­molhatunk be, hogy a mi me­gyénk — községi, járási, me­gyei — tanácstagjai az el­múlt esztendők során nem okoztak csalódást a válasz­tók körében. Szépültek, gya­rapodtak községeink, váro­saink. Megállapíthatjuk ezt a falu új színét jelentő műve­lődési otthonokról, az ottho­nokban folyó — úgyszólván az egész lakosságot érintő — tanulásról, egészségügyi in­tézményeink gazdagodásáról, a kereskedelem kultúráltsá- gáról, egyáltalán a dolgozó nép anyagi, kulturális igé­nyeinek egyre gazdagabb ki­elégítéséről. De amikor szám­adást csinálunk, elhanyagol- ható-e arról az alapvető vál­tozásról szólni, amely fal- vainkban végbement? Űj munkaviszony alakult ki, amely minden fejlődés alap­ja, kiinduló pontja, megha­tározója lett. Ez a változás a kisparaszti gazdálkodásról a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés. C változásokban tanács­L tagjaink nagyon je­lentős szerepet vállaltak és töltöttek is be. Utaljunk csu­pán a nagyüzemi mezőgazda­ságra való áttérés idejére. Számtalan tanácsülésen egy­behangzó akarattal jelentet­ték be a nagyüzemi gazdál­kodásra való áttérést. Az csak igazolja a tanácstagság­gal járó nagy tekintélyt, hogy a választópolgárok kö­vették a tanácstagokat elha­tározásukban. De az is meny­nyi késő éjszakába nyúló ta­nácsülés eredménye, hogy ilyen nagy léptekkel haladt előre a falu kultúrája, mű­veltsége. Az sem hanyagol­ható el, hogy egy-egy adódó feladat megvalósításához ez­reket, ez évben az egész me­gyét tekintve, pontosan két és félmillió forint társadalmi munkát ajánlott fel a lakos­ság. Ilyen meggyőzően semmi egyéb nem tanúsíthatná a dolgozó nép és az általuk megválasztott tanácstagság közötti szoros kapcsolatot. többi 14—15 rendszeresen el­marad. Ki képviseli a távol­levők hiányában azokat a választókat, akik bizalmat adtak tanácstagjuknak? V ajon az elmarasztalás csupán a mulasztókat éri? Nem, ez az egész tanács­tagságnak szól. És éppen ezért nem mehetünk el mel­lette szó nélkül. Az ilyen mulasztó tanácstagok ho­gyan, miről tájékoztatják a törvényekben előírt időben választóikat, végzett munká­jukról? Sehogysem. És nem is csak arról van szó, hogy a tanácstanácstagnak köteles­sége részt venni a tanácsülé­sen, hanem arról is, hogy kötelessége a tanácsülésen választói nevében véleményt alkotni egy-egy feladatról. Ezek a tanácstagok ezt el­mulasztják és ezzel gyengí­tik a tanácsülés munkáját is, megrövidítik választóikat is. Sajnos, olyan esettel is talál­koztak a vizsgálatot végző szervek a rétsági járásban, hogy o megválasztott megyei tanácstag a már hosszú évek­re visszamenő tanácstagi megbízatásának ideje alatt egyetlen alkalommal sem szólt a tanácsülésen, s egyet­len alkalommal sem tájékoz­tatta választópolgárait a ta­nácsülésen elhangzottakról. Ez is súlyos megsértése an­nak a bizalomnak, amelyet ez a tanácstag kapott Idézzük még fel azt a mé­lyen elítélendő esetet is, amely szintén a rétsági já­rásban történt egy másik megyei tanácstaggal. Tisztsé­gét egyéni, — s tegyük hoz­zá, jogtalan — céljainak el­érésére használta fel. Egyik családtagjának olyan beosz­tást követelt amely azt nem illette meg. Egész választó- körzetét felháborította ma­gatartása. Milyen bizalommal tekinthetnek az ilyen tanács­tagra választópolgárai? A tanácstag, amikor “ megkapja megbízatá­sát nagy és megtisztelő fel­adatot vállal magára. Őr­ködnie kell a közélet tiszta­ságán, törődnie az emberek­kel, eligazítani mindennapos gondjaikat, bajaikat, példa­mutatóan kell élnie, dolgoz­nia. Aki ennek nem tud ele­get tenni, az ne vállalja a tanácstagi megbízatást mert csalódást okoz az emberek­ben. A csalódás pedig gátat emel az emberek közé, fék­je lesz a mindennapi mun­kának, s az egyén nyomában károsodás éri az országot is. Egy nap az óvodában Míg másutt szinte hemzsegnek a zsúfoltságtól a dol­gozó szülők apró gyermekei, itt a Béke-telepi új óvodá­ban a férőhely sincs kihasználva. A 75 férőhelyes létesít­ményt 53—54 apróság veszi igénybe mindössze. Pedig mo­dem, szépen felszerelt, korszerű ez az új óvoda. Igyek­szünk is a fényképezőgép lencséjével bemutatni az itteni kedves életet. Fegyelem is van ám a világon és a követelmények kö­zött különösen fontos a tisztaság. Akiknek nem ápolt, szép, tiszta a körme a naponként megtartott vizsgálatokon, an­nak szigorúan menyírja az óvónéni A kiscsoportosok rajonganak a meséért. Laus Erika óvónő mesét mond a köré sereglett apróságoknak De igazánból akkor találnak magukra a gyerekek, amikor birtokukba vehetik a játéksarkot Erre a jó kapcsolatra min­den tanácstagnak nagyon kell vigyázni. Ez a kapcsolat a tanácstagság éltető ereje. Mindenki kérdezheti, miért szükséges ezt felemlíteni? Megvan ennek az oka. Leg­utóbb igen elmélyült vizsgá­lattal mérlegelték a tanács­tagok munkáját, jogaik érvé­nyesítését, kötelességeik tel­jesítését. A vizsgálat kiter­jedt a tanácsülésen végzett munkáktól a fogadóórákig és beszámolókig. Bizony az eredmények túlsúlya mellett felszínre kerültek kötelesség- mulasztásból eredő hibák is, amelyekről szükséges beszél­ni. Azt senki nem vitatja, hogy a tanácstagi tisztséget viselő embereknek nagy a feladatuk. Azt sem, hogy ezj a feladatot lelkiismeretesen végzi tanácstagságunk nagy többsége. Tanácstagjaink — éppen a munka következté­ben — nagy tekintélyre tet­tek szert, s egyben ez a te­kintély államunk tekintélyé­nek is kifejezője. Nem en­gedhető meg, hogy egy-egy kötelességéről megfeledkezett tanácstag lerombolja ezt a tekintélyt. Milyen vélemény­nyel lehetnek Érsekvadker- ten a dolgozók arról, hogy a tanácsülésen a megválasztott 47 tanácstagból minduntalan csak 31—32 jelenik meg? A Azzal kezdtük mondaniva­lónkat, hogy tanácstag­jaink nagy többsége derekas munkát végzett Ez az, amely jellemző tanácstagjainkra. Maguk a tanácstagok őrköd­jenek afölött, hogy jó hír­nevüket ne csorbítsa senki és semmi. Ennek egyedüli útja a becsülettel végzett munka. E törekvésükben min­denkor a legmesszebbmenő támogatásra számíthatnak el­sősorban a párttól, de a ta­nácsok felsőbb vezetőitől is. Támaszkodjanak erre a segít­ségre, kérjék ezt a segítséget. N agyon szép feladatokat hajtunk mi végre nap­ról napra. Dolgozunk, hogy gazdagabb legyen országunk, boldogabb népünk. Falun most a legközvetlenebb ten­nivaló úgy előkészíteni a föl­det, hogy bőséggel teremjen s hiány ne legyen senki asz­talán. Ebben a törekvésében ki ne követné tanácstagját? Ki ne követné, amikor a falu szépítéséről van szó. De ha a tanácstag tétlenkedik, a nép mögött kullog, akkor nem követheti senki, de még a bi­zalmat is megvonják tőle. Hogy ne így legyen, az a tanácstag munkájától függ. NYIKOLAJ ZABOLOCKIJ: A KÜLDÖTTSÉG Bő darócköpenyben hosszú útra indult három nevesincs öreg, hogy eljussanak az Okán túlra s a község ügyén szót értsenek. ínség és vihar jött Oroszhonra, zűrzavaros, felkavart világ. Pályaudvarok kövén szorongva kendőzetlen ordított a vád. Vadul és dühödten kiabálva fel-alá hullámzott a tömeg. De az embergyűrűből kiválva ez a három nem tülekedett. öregesen hunyorogva néztek, nézték ezt az öröklött nyomort. Nemigen volt helye itt beszédnek. A keserűség torkukra forrt. Ilyen a nép: nemcsak az eszével forgatja meg gondolatait, feje nem bir meg a szenvedéllyel, egész leikével gondolkodik. A meséink ezért olyan szépek, s ág-bogas dalunk oly ringató, bennük együtt szól az ész s a lélek, s félelmet nem ismerő a szó. Az öregek ritkán beszélgettek, Mit, szavak! Kit érdekelt az ottl Az maradt az útról mindegyiknek, amit lelkében felhalmozott. A szemükben talán ezért lobbant annyi izgatott, kiváncsi fény, ahogy végre megálltak a roppant, éjbeburkolt Szmolnij küszöbén. Csak mikor a szíves házigazda, nyűtt kabátját meghúzva magán s a munkától elcsigázva, azt a pár rövid szót mondta, hogy talán most ínséges, nyomorult a körzet, de még eljön egyszer az idő, hogy villany-lovak patái törnek a rögökbe, és zúg a mező. és — így mondta — szárnyat bont a lelkes nép már eszmélkedik, s puha bélét az arany kenyérnek egy egész országnak szétszelik, — akkor oszlott el, mint súlyos álom három lélekben a félelem, s megjelent a messzi láthatáron, mit csak ő tudott: a végtelen. Es a batyuk maguktól nyitódtak, szürke porral telt meg a szoba. S a kezek a szikkadt rozscipókat röstelkedve nyújtották oda — így kínálták Lenint a parasztok, egyszerűen. S ő evett velük. S amit a megtépett föld fakasztott: keserű volt — édes mindenük. Lesz-e avatás? Oíf volt a falu apraja- nagyja. Az ezemégyszáz lel­ket számláló község minden épkézláb embere szerszámot fogott, hogy mielőbb felépül­jön a község új művelődési otthona. A falu összefogása mellett nem hiányzott az anyagi se­gítség sem. Az eddig felhasz­nált mintegy 400 ezer forint­ból 100 ezer forint hitelt az OTP biztosított. Csaknem 280 ezer forintot a községfejlesz­tési alapból adtak. Annak a tevékenységnek az értéke pe­dig, amit a csécseiek új mű­velődési otthonuk építésénél társadalmi munkában kifej­tettek, jóval meghaladja a 22 ezer forintot. Hétről hétre magasabbra emelkedtek a falak. A falu lakói előtt mind gyorsabban alakult ki az új művelődési otthon, 200 személyes nagy­termével, a klubszobával, a mozi vetítővel, s a többi hoz­zátartozó helyiségekkel. Az­után úgy-ahogy el is készült a kultúrának ez az otthona. A község lakói, a közel 600 termelőszövetkezeti tag, a fa­luban élő ipari munkások, akik igénylik a művelődés lehetőségét, gyors honfogla­lást hajtottak végre. Ügy gondolkodtak, ha már az OTP hitelből ebben az esz­tendőben 39 ezer forintot vissza kell fizetni, akkor en­nek a pénznek a kamata a» legyen, hogy hasznosítsák is a művelődési otthont. Az el­határozást tett követte. Les» ahogy lesz, ebben az épület­ben a mozit már lehet üze­meltetni — gondolták, s nem is tétováztak sokat, megkezd­ték a mozi üzemeltetését. így ez rendjén is lenne... Ha lehet, hadd kamatoztassák a befektetett összeget, a társa­dalmi munkát! De érthetően, a csécseiek ezzel még nem elégedettek, ök egy szép, a falu átalaku­lásának is megfelelő művelő­dési otthonra készültek. E» pedig még nem az. Ehhez — szerény számítással — még 100 ezer forintra lenne szük­ség. Ahhoz, hogy az építke­zést teljesen befejezzék. Százezer forint. Nagy pénzt De ha már egyszer ez a mű­velődési otthon eddig is 400 ezer forintban van, ne sajnáL juk ezt a 'jóval kisebb össze­get. Ezen egy művelődési ott­hon teljes felépítése nem áll­hat meg. Mert Csécsén azt mondják: adnak még társa­dalmi munkát is, hogy alkot­mányunk ünnepén a művelő­dési otthon avatását is meg­tarthassák. Lesz-e avatásh ök bíznak is ebben. Bobál Gyula 8. B- I

Next

/
Thumbnails
Contents