Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-14 / 30. szám

2 NOSRADI NlPÜJSA® 1962. április 14. A mezőgazdasági termelés fellendítése dolgozó népünk ügye (Folytatás az 1. oldalról.) gok, majd azután a zöldség­éé gyümölcstermesztésünk kérdéseivel foglalkozott. El­mondotta, hogy a lakosság ellátásának állandó javítása érdekében az idén 5200 ka- tasztrális holdon kell külön­böző zöldségfélét termelni, s az ötéves terv végére a te­rületet 5800—6000 katasztrá- lis holdra kell növelni. Java­solta: ahol arra alkalmas te­rület van, át kell térni az öntözésre, hiszen a termés­hozamok növelésének biztos alapja ez. Nálunk a megyé­ben a csőkutas, az egyszerű vízkiemelés, a KISZ és a Népfront segítségével, társa­dalmi munkával, kisebb­szerű völgyzáró gátak, táro­lók építése is számításba jö­het az öntözésnél. Gyümölcstermesztésünket értékelve az előadó utalt a Központi Bizottság már­ciusi határozatára, amely kü­lönös gonddal kezeli az északi hegyvidék gyümölcstermesz­tésének fejlődését. Ez meg­szabja megyénk feladatait is. Még e hónapban megyei tanácsülés elé kerül a me­gye ötéves terve, s az ille­tékes szervek helyes, ha úgy dolgozzák ki, hogy azon te­rületre, ahol más mezőgaz­dasági kultúra nem terem meg, gyümölcsöst telepítse­nek. Ezután Matúz elvtárs a növénytermesztés előtt álló közvetlen feladatról, a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kákról szólt. Elmondotta, na­gyon fontos a jó felkészülés, a gépek előkészítése. Rend­kívül körültekintően, jól kell megszervezni a munkát, mert egy hónap elmaradással kell számolnunk. A vetőmagot biztosítottuk. Kivételt képez a burgonya, amelyből a mintegy 80 vagon hiányt itt a megyében kell pótolni. Felhívta a figyelmet, hogy valamennyi termelőszövetke­zetben most készüljenek a kapásnövények megmunká­lására is, területfelosztással és az anyagi ösztönzés beve­zetésével. Beszélt a gépállo­mások megnövekedett fel­adatáról, a mezőgazdasági terméshozamok emelésében. Az időjárás okozta kiesést csak úgy tudjuk pótolni, ha a gépállomási dolgo­zók fegyelmezettén, jó mi­nőségi munkával sietnek a termelőszövetkezetek se­gítségére. Az idén 35 termelőszövetke­zet gépesítése befejeződött, így nagyobb lehetőség van arra, hogy a gépállomások fokozott figyelemmel kísér­jék a gyenge termelőszövet­kezeteket, nagyobb segítsé­get adjanak ahhoz, hogy idő­ben elvégezzék a soron kö­vetkező munkálatokat. Alakítsuk ki a közös állatállományt Az állattenyésztés helyze­tét elemezve Matúz elvtárs megállapította, hogy a me­gyei pártbizottság ülése után az állattenyésztés hely­zete javult a megyében. A szarvasmarhaállomány nagy­arányú csökkenését sikerült megállítani, s bizonyos mér­vű emelkedésről is számot adhatunk. Az idén megvan a lehetősége annak, hogy e téren nagyobb lépésben ha­ladjunk előre. A tehénállo­mány a legutóbbi állatszám­lálás adatait figyelembe- véve, meghaladja a 20 ezer 400-at, a sertésállomány 84 ezerre, a baromfiállomány pedig 520 ezerre nőtt. Igen örvendetes, hogy erő­teljesen növekedett az el­múlt évben a termelőszö­vetkezetek közös állo­mánya, a 100 holdra jutó állatsűrűség. Az elkövetkezendő évek­ben a legfontosabb feladat a termelőszövetkezetek közös állatállományának kialakí­tása, a termelékenység, az árutermelés növelése. Az el­múlt év eredményeit figye- lembevéve még e téren igen sok a tennivalónk. Közös gazdaságainkban igen alacso­nyak a hozamok. 1961-ben, az 1960-as évhez viszonyítva, csökkent a tejhozam, s így nyilvánvaló, hogy nem jöve­delmező — nem éri el a 2000 litert — a tejtermelés. Azon­kívül még mindig igen ma­gas — 15—16 hónapot is igénybe vesz a sertéshízlalás ideje. Igaz, vannak termelő- szövetkezeteink, ahol már 9—10 hónap, sőt ennél rövi- debb idő alatt is hizlalnak, s ezért helyes, ha módszerüket éppen a jövedelmezőség érdekében több termelő- szövetkezettel is megis­mertetjük. — Az alacsony hozamok okait kutatva — mondotta Matúz elvtárs — nem ki­elégítő, korszerűtlen a takar­mányozás és ez megyénk leg­nagyobb problémája. Az idei átteleltetéssel is igen nagy gondunk volt. Most a végén járunk a télnek, fogytán van­nak tartalékaink. Nagyon fontos, hogy. elkerüljük az állatállomány t1 leromlását, a termelés visszaesését, taka­rékoskodjunk és megfelelően Ti készítsük elő a gyengébb minőségű takarmányokat is. őszintén el kell mondani, hogy e téren nem lesz köny- nyű a helyzetünk az 1962— 63-as évben sem. A pillan­gósok vetésterületének ■ ará­nya 19 százalékról 12 száza­lékra esett vissza. Nagyon fontos tehát, hogy az 1962-es felülvetést úgy irányítsák a megyei és a járási szervek, hogy a pil­langósok aránya újra 18— 19 százalékot érjen el. Fordítsunk gondot minden termelőszövetkezetben arra, hogy pillangós takarmányt zöld állapotban ne etessenek, tartalékolják azt a téli ta­karmányozásra. A takar­mány minőségének javítása érdekében igen jelentős ered­ményként könyvelhetjük ei, hogy az idén megyénk ter­melőszövetkezeteinek jelen­tős részében bevezetik az áll­ványos szénaszárítást. — Éppen takarmánygond­jaink vetik fel, hogy nem megfelelően gazdálkodunk a rétekkel és legelőkkel. Ami a rét- és legelőgazdálkodál- kodásunkat illeti, némi javu­lás már tapasztalható. Az idén 26 vagon műtrágyát használnak fel e célra a ter­melőszövetkezetek. Jelentős haladást kell elérnünk az ál­lattápok etetésénél, felhasz­nálásánál is. Hazai és kül­földi tapasztalatok bizonyít­ják, hogy 1 mázsa marha­táp etetésével 1,2, sertéstáp­pal 1,29, baromfitáppal pe­dig 1,32 mázsa élőállat és állati tennék termelését ér­hetjük el hasonló mennyi­ségű hagyományos takarmá­nyok feletetése mellett. Fel kell lépni minden olyan konzervatív, maradi nézet ellen, melyek aka­dályozzák az új módsze­rek elterjesztését az állat- tenyésztésben. ■oh Nagyon sokat segíthet e té­ren a szakpropaganda-mun- ka további javítása, a be­mutató gazdaságok élenjáró módszeretnek elterjesztése.-.Rendet kell teremtenünk, mert gátolja az állattenyész­tés fejlődését, áz elhanya­golt állategészségügyi álla­pota megyénknek. A szapo­rulatnál, * a fiatalabb' álla­toknál nagy az elhullást arány. A növénytermesztés és ál­lattenyésztés hozamainak növelésével az a cél, hogy több árut adjunk a népgaz­daságnak, kielégítsük az ipar és a lakosság egyre nö­vekvő szükségletét. Az ál­lattenyésztés vizsgálatánál éppen az árutermelés növe­lése érdekében nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szarvasmarha-állo­mánynak mintegy 35 száza­léka, a tehénállománynak több mint 43 százaléka, a sertésnek közel 40 százaléka, a kocaállománynak több mint a fele, a baromfiállo­mánynak több mint 70 szá­zaléka ma még a háztáji gazdaságokban található. A közös állomány erőteljes fej­lesztése mellett jó ideig gon­doskodnunk kell még a ház­táji állományról is, hiszen az ötéves tervben az áruter­melést illetően a közös gazdaságok mel­lett jelentős szerepet kan­nak a háztáji gazdaságok. Emellett a szarvasmarha­állomány utánpótlásának és a hizlaláshoz szükséges alap­anyagok megteremtésének is biztos forrásai a háztáji gaz­daságok. Ezt ma még sok termelőszövetkezetben nem látják tisztán. Ebből adódik, hogy az értékesítésre kerülő mintegy 15 ezer hízottsertés­ből alig haladja meg vala­mivel az 500-at az a meny- nyiség, amelyet a háztáji gazdaságokból szerződtek. De nem jobb a helyzet a vágómarhánál, baromfinál, tojásnál sem. Tejből meg egyáltalán nem számítanak a háztáji gazdaságok terme­lésére, értékesítési szerző­dést még egyetlen liter tej­re sem kötöttek. Ami a nö­vénytermesztési szerződése­ket illeti, nem állunk rosz- szul. Kenyérgabonából, sör­árpából, napraforgóból és 1 óburgonyából már most le­kötötték a termelőszövetke­zetek azt a mennyiséget, amely értékesítési tervünk­ben szerepel. A kukoricánál azonban nincs minden rend­ben.. Itt még komoly erőfe­szítésre van szükség a fel- vásárlószevek részéről is, hogy teljesítsük értékesítési tervünket. Az előadás további részé­ben Matúz elvtárs az állami gazdaságokról szólt. Az ál­lami gazdaságok ma már nem csupán gazdasági vál­lalatok. Szerepük megnőtt, tevékenységük szorosan ösz- szefügg a szocialista nagy­üzemek kialakításával a mezőgazdaságban. A megye állami gazdaságai is eljutot­tak oda, hogy többségüket példaképül állíthatjuk a szövetkezetek elé. A Szé- csényi Tangazdaság az el­múlt évben 21 mázsát ter­melt holdanként búzából. A Szügyi Tangazdaságban 4031 liter volt a tehenenként! tejho­zam. Állami gazdaságaink az ilyen eredmények alapján alkalmasak arra, hogy meg­tanítsák a fiatal termelőszö­vetkezeteket az eredményes, korszerű nagyüzemi gazdál­kodásra. — Van azonban néhány dolog — mondotta az elő­adó —, amelyben az elkövet­kezendő években az állami gazdaságoknak is előbbre kell jutniok. Nem kielégítőek például a növénytermesztés és állattenyésztés hozamai. A külföldi búzafajták átlaga a termelőszövetkezetekben közel másfél mázsával ma­gasabb volt az elmúlt év­ben, mint az állami gazda­ságokban. Csökkent az egy tehénre jutó évi tejhozam is, mindössze 94,9 százaléka az 1960. évinek. Az elmúlt évben csak a Szécsényi Tan­gazdaság volt az, amely ma­radéktalanul teljesítette ter­vét, amelyet a terméshoza­mok növelésében maga elé tűzött. Igen magasak a gazdasá­gokban a termelési költsé­gek is, az elmúlt évben jó pár növényféleséget drágáb­ban termeltek a tervezett­nél. A silókukoricánál pél­dául 95,8 százalékkal voltak magasabbak a termelési költségek a tervezettnél. Az 196I-es tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az állattartás üzemi eredménye is nagy mértékben leromlott. Az ál­lattartás termelési költsége 7,1 százalékkal, ezen belül az anyagköltség 12,2 száza­lékkal magasabb az előző évinél. S az állattartás ho­zamnövekedése viszont lé­nyegesen elmarad a terme­lési költségek mögött. S e nagyarányú költségnöveke­dést a juhászat, a szarvas- marha hizlalás, a növendék állatnevelés és a sertéste­nyésztés költségének növeke­dése magyarázza. Ezek a tények megszab­ják az állami gazdaságok legfontosabb feladatait is. Évről évre több, jobb minőségű vetőmagot, sza­porító anyagot kell adniok az egész mezőgazdaság szükségleteinek kielégíté­sére. Az új módszerek alkalmazá­sával növelni a mezőgazda- sági termelést, csökkenteni a költségeket. El kell érni, hogy a megye állami gazdaságai, állami segítség nélkül, abszo­lút nyereséggel dolgozzanak. Az ötéves terv végére 19 má­zsa búzát, 90 mázsa burgo­nyát, 27 mázsa kukoricát ter­meljenek holdanként. Az egy tehénre jutó tejhozam érje el a 3500 litert. A növényter­mesztés és állattenyésztés ho­zamainak növekedésével min­den 100 hold után 295 mázsa búzát és 103 mázsa húst ad­janak a népgazdaságnak. Üt- törő szerepük van az állami gazdaságoknak a mezőgazda- sági termelés korszerűsítésé­ben. Ügy kell tehát szervez­niük a munkát, hogy valóban élenjáró nagyüzemekké vál­janak megyénkben is. Ezek után Matúz elvtárs a termelőszövetkezetek helyze­téről szólott. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági termelés fej­lesztése, az állami gazdaságok mellett, alapvetően azon mú­lik, hogy a megye szántóterü­letének 91 százalékán dolgozó termelőszövetkezetek évről év­re eredményesebben gazdál­kodjanak. — A nemrég lezaj­lott zárszámadási közgyűlések bizonyítják — mondotta —, hogy a megye szövetkezetei­nek többsége egészségesen fej­lődik. A termelőszövetkezetek közös vagyona 566 millióra növekedett az 1960-as 342 mil­lió 109 ezerrel szemben. A megye szövetkezeteinek összes tiszta vagyona elérte a 112 millió forintot. Az állami tá­mogatás és hitelek mellett a szövetkezetek 23 millió forin­tot fordítottak saját erőből különböző létesítmények ké­szítésére. A nehéz esztendő ellenére is 87 millió forintról 145 millió forintra növekedett a föl nem osztható szövetke­zeti alap. E számok mind ar­ról tanúskodnak, hogy a kö­zös gazdálkodás megalapozása, mint a jövő évi eredményes munka záloga, az elmúlt év­ben is jó úton haladt. Magyobb segítséget a gyengébb tsz-eknek Ezt mutatja az összkép. Van azonban megyénkben néhány olyan termelőszövetkezet, amelynek a fejlődése koránt­sem ilyen biztató. A gyenge termelőszövetkezetek száma az 1960-as évhez viszonyítva mintegy 8 százalékkal növe­kedett. Ennek legfőbb oka, hogy ezekben a termelőszö­vetkezetekben igen gyenge volt a szövetkezeti vezetés. E közös gazdaságok élén legtöbb helyen a nagyüzemi gazdál­kodáshoz nem értő, szerve­zőképességgel nem rendelke­ző vezetők álltak. Hozzájárult a gyenge gaz­dasági eremdényhez, hogy ezekben a termelőszövetkeze­tekben olyan termelési szer­kezetet alakítottak ki, amely nem vette figyelembe az il­lető termelőszövetkezet termé­szeti, üzemi adottságait. Igen élesen vetődik fel a gyenge tsz-eknél az állatlétszám és a takarmánybázis közötti arány­talanság is és az, hogy sok olyan növényféleséget ter­meltek, amelyek nagyarányú emberi.! munkaerőt követeltek. Nem volt megfelelő , ezekben a termelőszövetkezetekben a tagok munkához való viszonya sem. Az elmúlt esztendőben 6 ezer volt azoknak a tagok­nak & száma, kik nem vettek részt rendszeresen a munká­ban, s ezeknek a tagoknak a zömét a gyenge termelöszövet­' :« , i,'.íti': .I.;1 kezetekben tartották nyilván. A felmérések szerint az elmúlt évben a jól dolgozó termelő- szövetkezetekben a közös munkába bevont családtagok 1 katasztrális hold földterület megmunkálására 3,5 munka­egységet fordítottak. A gyen­ge termelőszövetkezetekben a munkaegység ráfordítás mind­össze 0,9-et tett ki. Ezekben a termelőszövetkezetekben hiányzott a megfelelően kidol­gozott, a szövetkezet adottsá­gait figyelembevevő anyagi ösztönzési módszerek beveze­tése is. Igen nagymérvű volt ezekben a gazdaságokban a szövetkezeti tulajdon herdálá­sa. Nem foglalkoztak megkü­lönböztetett módon a gyenge termelőszövetkezetekkel a me­gyei és járási szervek sem. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben a gyenge termelőszövet­kezetek közel 20 kilogram­mal kevesebb műtrágyát hasz­náltak fel 1 kh-ra, mint a jól dolgozó szövetkezetek és hasonlóan alul maradtak a jó szövetkezetekkel szemben a gépi munkát illetően is. A felmérések szerint az el­múlt évben a , gyenge ter­melőszövetkezetek' a jól dol­gozó közös gazdaságok búza­termésének 71 százalékát termelték még. firt . -OV' • / ' OlíKt Há a jó termelőszövetke­zetek eredményét érték volna el, 6—700 vagonnal lett volna több gabonánk. Ez a mennyiség csak 180— 280 vagonnal kevesebb az idei felvásárlási tervünknél. Tízezer darab sertést hizlal­hattunk volna meg az idén abból a kukoricából, amely az elmúlt évben a gyenge termelőszövetkezeteknél ki­esésként mutatkozik. A tej­termelésben mintegy 6—800 literrel magasabb a jó ter­melőszövetkezetekben a tehe­nén kén ti tejhozam, mint a gyengékben. Tehát politikai és gazdasági szempontok egy­aránt párán csolóan követe­lik: a gyenge termelőszövet­kezetek dolgát már az idén megnyugtató módon rendez­zük, hogy azok gazdálkodási eredményüket tekintve* mi­nél előbb a közepes, illetve jó termelőszövetkezetek szín­vonalára emelkedjenek. Az idei gazdasági évben már bizonyos változás tapasz­talható a * tavaly gyengén dolgozó szövetkezeteknél. Megerősítésük, gazdálkodásuk megjavítása érdekében azon­ban még mindig sok a ten­nivaló. A 3004/4-es kormány- rendelet igen nagy segítséget nyújt ehhez a munkához. A legfontosabb, hogy ezekben a gyengén gazdálkodó szö­vetkezetekben olyan leegysze­rűsített termelési szerkezetet alakítsunk ki, amely a leg­jobban figyelembe veszi a termelőszövetkezet természeti* üzemi adottságait s amelyek­kel legjobban növelhetjük ezekben a termelőszövetke­zetekben is az árutermelést* a jövedelmezőséget. Államunk az idén is tá­mogatja a gyenge ter­melőszövetkezetek gazdál­kodásának gyökeres meg­javítását. Az intézkedési terveket azon­ban úgy kell elkészíteni* hogy a gyenge termelőszövet­kezetek rendbehozása nem csupán pénzügyi gond, ha­nem igen nagyszabású gaz­dálkodási és politikai fel­adat. A gyenge termelőszövetke­zetek megszilárdítása azon­ban nem képzelhető el a szakmai és politikai vezetés erősítése, megszilárdítása nélkül. Az elkövetkezendő időkben megyénkben is el­sősorban a gyenge termelő- szövetkezetek szakmai veze­tését kell megoldani. Emel­lett politikai munkások újabb csoportja megy falura* hogy segítsék a politikai vezetés megszilárdítását, jó vezető­gárda kialakítását egy-egy községben. A korábbi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a múlt évben kint levő elv­társak eredményesen* jól dol­goztak, beváltották a hozzá­juk fűzött reményeket. A gyenge termelőszövetke­zetek megszilárdításának má­sik igen fontos eszközé a ter­melés fellendítését szolgáló* a termelőszövetkezetek szo­cialista jellegét erősítő mun­kaszervezési és elosztási for­mák fejlesztése; Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésé­ben, a mezőgazdaság gyor­sabb fejlesztésében rendkí­vül nagy szerepe van az anyagi érdekeltség bevezeté­sének. Nyilvánvaló, hogy egyetlen termelőszövetkezet­ben sem hoz eredményt, ha a járási tanácsok javaslatát minden módosítás nélkül pa­pírformaként hagyják meg a szövetkezetek. Olyan javadalmazási mód­szert alakítsanak ki egy- egy termelőszövetkezet­ben, hogy az a legjobban megfeleljen a helyi adott­ságoknak, a tagok egyéni érdekeinek, s mindenkép­ben a közös gazdaság erő­södését, szilárdul ás át szolgálja. Az egységes paraszti osztály megteremtéséért iiíjy — A gyenge termelőszövet­kezetek gazdasági és politi­kai erősítésével egy Időben tovább kell erősíteni a ter­melőszövetkezetek szocialista jellegét. A mezőgazdasági termelés fellendítésével a szövetkezeti termelőerők gyorsütemű fejlesztésével együtt szüntelenül tökéletesí­teni kell a Szövetkezeti ke­retek között létrejött, de a szövetkezetek jelentők részé­ben még kezdetleges szocia­lista viszonyokat. Hangsú­lyozni kelt egyesek azt gondolják, hogy a terme­lőszövetkezetek megszilárdí­tása csak gazdasági feladat, figyelmen kívül hagyják en­nek rendkívül fontos politi­kai jelentőségét. A termelő­szövetkezetek megszilárdítása során a termelőerők fejlesz­tését is úgy kell végrehajtani* hogy ezzel tövább erősödjön a termelőszövetkezetek szo­cialista jellege. A megszilárdítás Során nagy figyelmet kell fordítani a terrhelőázövetkezeti parasz­tok szocialista nevelésére. A szövetkezeti mozgalom győ­zelmével létrejött anyagi alap és a szervezeti keret lehetőségét adnak arTa, hógy (Folytatása a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents