Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)

1962-03-17 / 22. szám

1962. március 17. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 5 Aki sohasem mond nemet — Hát mivel van? Hogy kapcsolódik ez a vízvezető­árok ásásához? — Gimnazisták is voltak odakint. Segíteni. Hallottam mit beszéltek. „Csak nem képzelik, hogy a földet túrom majd tanult ember létemre!” — ezt mondták. Meg, hogy kár akkor iskolába járni. — Az emberekkel van a baj. A fiatalok elmennek. A termelőszövetkezet 270 tagja közül egy-kettő, ha akad negyven éven aluli. Rosszul gondolkozik a fiatalság. Ta­nult ember kell a földekre is. Ha ők mind a városban vállalnak munkát, gaz veri fel a gazdaságot és végül ne­kik nem lesz mit enni... Ez nem jut eszükbe. — A mostani tagságban is akad hiba — oldódik meg egészen Chodák István nyel­ve. — Sok a más munkájá­ból akar élni. nem szívesen markolja meg a kasza nye­lét. Azután amiért nem ő dolgozott, azt könnyelműen el is prédálja. Nem hordja be idejében a takarmányt, ott veri az eső, összetapossák és megvan a kár. Nagy baj ez —, szakad fel egy nehéz sóhaj Chodák bácsi mellé­ből. — Van gyermeke? — vró- báljuk feloldani a kérdéssel a súlyos hangulatot. — Van —, csillannak fel az élénk szellemről tanúsko­dó kék szemek. — A fiam Veszprémben urológus főor­vos. Két unokám is van! Es előkerülnek a fényké­pek. Két stramm srác locsol­ja magára a vizet a nyári navsiitéshen, hintázik és a nagyobbikat, az elsőosztályost már táskával a kezében is „lekapta” az apukája. — No, de — mutatunk rá az ellenmondásra —, hiszen Chodák bácsi fia sem maradt itthon, a földet „túrni”! — Kitüntetéssel doktorált — hangzik a csöndes válasz. — Az ilyennek menni kell! — Jó férj? — fordulunk parányi hallgatás után Cho­dák nénihez. — Jó lehet, ha negyven évig vele maradtam — néz mosolyogva az „öreg”-re. — Ki dolgozik többet? — Egyformán —, ismeri el a felesége munkáját is Cho­dák István. — A tyúkok, a hízó, a tehenek fejése ad dolgot itthon is. Meg a taka­rítás is az asszonyé. Csakugyan! Mindhárom szoba padlója fehérre súrolt, „tésztát lehetne gyúrni rajta”. — És a termelőszövetkezet elnökének tanúsága szerint — mégsem telik el nap, hogy a házaspárt együtt ne látnák dolgozni a közösben. Nem is hallani mást róluk, csak di­cséretet ... Mi pedig — most, hogy személyesen megismertük őket — azzal a jókívánsággal búcsúzunk el tőlük, hogy még sok évig végezhessék megbecsülésben azt a mun­kát, ami egész eddigi életü­ket betöltötte. Ügy legyen! — kemény — Szervezettebb, körültekintőbb munkát a termelőszövetkezeti építkezéseknél A Szécsényi Mezőgazdasági Technikum kollégiumában — Olyan munka még nem volt, amire én nemet mond­tam volna. — Idősebb Chodák szálából olyan egyszerűen hangzik ez a kijelentés, mint­ha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az ember nem válogat a munkában. Szívesen végez mindent, mert csak egy gondolat ve­zérli: hoay minél többet ter­meljen keze nyomán a föld. Chodák István ugyanis legjob­ban dolgozó tagja a balassa­gyarmati Palócföld Termelő­szövetkezetnek. — 770 munkaeayséaet fi­zettek ki nekem 30 torint 10 fillérjével zárszámadás után — meséli. — laaz, az asz- szony is beleseaített. Én ma­gam egész életemben össze­sen sem kaszáltam annyit, mint tavaly. 60 ezer négy­szögöl területet. Egy gépnek is sok volna —, teszi hozzá, hogy érzékeltesse a mennyi­séget. — Szeptembertől ez év februárjáig meg a vizve- zetőámk ásásánál dolgoztam « Nvirjesen, meg Bajtner- pusztán. — „Hideg” munka lehetett —, jegyezzük meg. — Kell a víz a hízóknak, meg a növendékmarháknak. Persze. Az egyik pusztán sertéseket nevelnek, a mási­kon marhák híznak. Kell a víz ... ! Ki törődik ilyenkor a hideggel...? Azután egy ide nem illő­nek tűnő kijelentés: — A föld jó, a földdel nincs semmi baj. ('Tudósítóktól.) Régi, középkori épület falai között járok. Egy pillanatra becsukom a szemem, s meg­elevenedik előttem az elmúlt kor „pedagógiája”. Hirtelen egp tanuló ébreszt föl a pil­lanatnyi álomból. — Kit tetszik keresni? — kérdi udvariasan. S miután megmondom, hogy az ügye­letes nevelővel szeretnék szót váltani, megindulunk kettes­ben a nevelői szoba felé. Az egyik szobából fiatalok hang­ja hallatszik. — Klub-estre készülünk — magyarázza a kísérőnk. A folyosó végén jókedvű fiatalokkal találkozunk. Asz­taliteniszeznek. Most már mindinkább úgy érzem, hogy nem a középkorban, hanem az új, a mi világunkban já­rok. A nevelői szobában Bacsa Mihály ügyeletes nevelő fo­gad. ö mondja el, hogy itt, a középkori falak között mi­lyen pezsgő, igazán mai élet folyik. Természetesen a ta­nítási órákon túl a tanulók idejének nagy részét az órák­ra való felkészülés jelenti. A kollégiumi tanulók félévi ta­nulmányi átlaga 3,66 volt. Ez megyei viszonylatban sem rossz eredmény, a kollégiumi tanulókat tekintve. Ezenkívül a fennmaradó szabad idejüket igen haszno­san töltik el a tanulók. A kollégiumban televíziót, rá­diót hallgatnak, s különböző szakkörökben fejlesztik tu­dásukat, képességüket. Meg­találják itt a kedvükre való sportszereket azok is, akik szabad idejükben a sportnak hódolnak. Rendszeresen láto­gatják a tanulók a faluszín­ház előadásait, s hetente egy-két alkalommal közös mozilátogatást szerveznek. Havonta egyszer pedig egy- egy érdekes színelőadást néz­nek meg Pesten. Érthető te­hát, ha a tanulók is úgy nyi­latkoznak, második otthonra találtak itt, Szécsényben, a kollégiumban. Az idei tervfeladatok meg­valósítása termelőszövetkeze­teinknél nagyrészt azon mú­lik, hogyan készítik elő a tervek teljesítését. Az állat- tenyésztés fejlesztése — mennyiségi és minőségi egy­aránt — igen komoly szere­pet foglal el az idei terme­lési tervekben. Ez méginkább indokolttá teszi, hogy ter­melőszövetkezeteink biztosít­sák az ilyen irányú tervtel­jesítés feltételeit, a megfelelő takarmánymennyiséget és a szükséges állati férőhelyeket. Éppen a beruházások sikeres megvalósítása érdekében nem árt, ha elemezzük az elmúlt esztendő tapasztala­tait. Megyénk termelőszövetke­zetei az elmúlt évben több mint 730 férőhelyes tehénis­tállót építettek, és mintegy 5 és félezer növendékállatnak biztosítottak férőhelyet. A tervezettnél több, 1500 férő­helyes sertésfiaztató készült és a betervezett 12 ezer fé­rőhelyes csibenevelő helyett 33 ezer baromfinak biztosí­tottak férőhelyet megyénk termelőszövetkezetei. Ezek mellett juhhodályokat, mag­tárakat, dohánypajtákat, ku- koricagórékat és egyéb, a gazdálkodáshoz nélkülözhetet­len épületeket készítettek több mint 46 millió forint értékben. Jelentős mértékben növekedett az elmúlt évben, az 1960-as évhez viszonyítva az az összeg, amelyet a ter­melőszövetkezetek saját erő­ből fordítottak különböző lé­tesítmények építésére. Ez az­zal magyarázható, hogy ter­melőszövetkezeteink az el­múlt években igen jelentős gazdasági és politikai meg­szilárduláson mentek keresz­tül. Az pedig, hogy a terve­zett beruházásokat az elmúlt évben jelentősen túlteljesí­tették, nagyban elősegítette a termelőszövetkezeti tervek •teljesítését, az árutermelési mutatók jó alakulását, egy­szóval a termelőszövetkeze­tek további erősödését, szi- lárdulását. A megyei pártbizottság fel­hívta a szövetkezetek, az irá­nyító szervek figyelmét né­hány olyan problémára, amelyből le kell vonni a megfelelő tanulságokat, ép­pen az idei tervek teljesíté­sének sikere érdekében. Az elmúlt évben több olyan ter­melőszövetkezet költött nagy összegeket építkezésekre, amelynek gazdasági ereje nem engedte volna azt meg. Ebből olyan következtetést lehet levonni, hogy a járási mezőgazdasági osztályok még nem alkalmaznak megalapo­zott, körültekintő építési po­litikát. Nem tudják időben felmérni, eldönteni, melyik termelőszövetkezetnek mi­lyen létesítményre van szük­sége. Viszont az is előfor­dult, hogy olyan szövetke­zetnek is adtak hitelt, amely már képes lett volna saját erőből nagyobb arányú épít­kezésre is. Sok esetben a községi tanácsok vezetői sem látják eléggé világosan, mi­lyen szerepük van a terme­lőszövetkezeti építkezések irányításánál. Ez bizonyos mértékben érvényes volt a járási tanácsok vezetőire is, ahol kizárólag csak a mező- gazdasági osztályok és a beru­házási iroda feladatának te­kintették e munkát. Ezen feltétlenül úgy kell változtat­ni a jövőben, hogy megfele­lően össze kell hangolni a különböző társosztályok és társszervek munkáját. Ami a megyei termelőszö­vetkezeti beruházási iroda munkáját illeti, jelentős ja­vulás tapasztalható. Azonban a műszaki ellenőrök képtele­nek megbirkózni — 100 létesítmény műszaki el­lenőrzése és irányítása esett egy-egy ellenőrre — azzal a hatalmas munkával, amely rájuk hárul. A kivitelező vál­lalatok ezt a tényt több esetben jogtalan előnyök megszerzésére igyekeztek fel­használni az elmúlt évben. A termelőszövetkezeti épít­kezések előkészítésénél az idén már jelentős javulás ta­pasztalható. A megyei és a járási tanácsok mezőgazdasá­gi osztályai, a beruházási iro­da az igényeket fölmérve, fi­gyelembe véve a nagyüzemi arányok kialakítását, jóval ke­vesebb létesítmény építését tervezték, mint a korábbi év­ben. Időben elkészítik a ter­melőszövetkezeti létesítmé­nyek költségvetéseit is, hogy elejét vegyék annak az áldat­lan állapotnak, hogy egy-egy építkezés nem készül el idő­ben, építése áthúzódik a kö­vetkező évre. Ezek az intéz­kedések azonban csak akkor hozzák a várt eredményt, ha az építő vállalatok, s a ter­melőszövetkezetek is jobban felkészülnek az építkezésre, mint az elmúlt esztendőben. Sok paradicsomra, paprikára, káposztára számítanak a zagyvapálfalvi termelőszövetkezetnél is. Rövidesen készen lesznek a melegágyak A szövetkezel" erősítéséért sokat tehetnek a vezetők Ankét a Népújság szerkesztőségében Szerkesztőségünk a hét kö­zepén ankétot tartott, melyen néhány termelőszövetkezeti elnök, mezőgazdász vett részt. Az ankét célja az volt, hogy a szövetkezeti elnökök, mezőgazdászok megbeszéljék a mezőgazdaság előtt álló feladatokat, kicseréljék ta­pasztalataikat, hogy azokat alkalmazva egy-egy termelő- szövetkezetben, a termelési tervekben szereplő feladatok az esztendő végén eredmény­ként jelentkezzenek. Megyéink termelőszövetke­zetei az elmúlt évben is erő­södtek, szilárdultak. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy több mint 58 millió forinttal növekedett egy év alatt a fel nem osztható szövetkezeti alap és a megye 10 százalék­kal több árut adott az or­szágnak az elmúlt évben, mint 1960-ban. Emellett több mint 600 forinttal növekedett az 1960-as évhez viszonyítva a termelőszövetkezetekben az egy tagra eső jövedelem is. Az idei évet sokkal megala­pozottabban kezdjük, mint a tavalyit. A további előreha­ladás érdekében azonban föl­tétlenül szükséges tisztázni néhány olyan problémát, amelyek jelentősen befolyá­solják a termelőszövetkeze­tekben a tervteljesítést, az árutermelés növekedését, a gazdasági és politikai meg­szilárdulást. Erős vezetés, erős szövetkezet Az ankéton sok szó esett a termelőszövetkezeti vezetés színvonalának emeléséről, mint a szövetkezet gazdasági s politikai megszilárdulásá­nak egyik legfontosabb ténye­zőjéről. Balogh Miklós, a tari Május 1. Termelőszövetkezet elnöke arról beszélt, milyen károkat okozott a termelő­szövetkezetnek az, hogy a ve­zetésben tapasztalatlan, já­ratlan vezetők nem találták «leg az irányítás legjobb módszerét. A jelenlevő termelőszövet­kezeti elnökök, mezőgazdá­szok hozzászólásukban egy­öntetűen foglaltak állást, mi­lyen rendkívül fontos a ve­zetés erősítése, hiszen csak erős, szilárd vezetés tud ren­det teremteni a termelőszö­vetkezetben, megszervezni úgy a munkák menetét, meg­szilárdítani a munkafegyel­met, amely végső soron a ter­melési tervek teljesítéséhez vezet. Sümegi János, a szé­csényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, ahol erős, jó a vezetés, mindenre kiterjed a vezető figyelme, ott jó a szö­vetkezet és elégedettek a ta­gok is. — Ezt persze nem könnyű elérni — mondotta. — Mi ta­valy a termelőszövetkezetben 30 forintot terveztünk mun­kaegységenként, s bizony nem volt kellemes odaállni a zár- számadási közgyűlésen a szö­vetkezeti tagok elé, s elmon­dani, hogy bizony csak 28,50 forintot tudunk fizetni. Bá­tor, határozott kiállásunkkal megnyertük a tagokat, s az idén másképpen gondolkod­nak ők is, meg mi, a szövet­kezet vezetői is. Ezt a téli időszakot mi úgy használtuk ki, hogy rendet teremtettünk, megszerveztük a munkát. Ma már nálunk mindenki tudja, hogy mi a feladata. Hat bri­gádot hoztunk létre, s min­den brigádvezető önállóan gazdálkodik, de felelős is a területéért. Így találtunk mi jó segítőtársakra a brigád- és munkacsapatvezetők szemé­lyében. A megbeszélés egy másik résztvevője, az őrhalmi Ha­zafias Népfront Tsz elnöke a szövetkezeti vezetők képzésé­nek fontosságáról szólt. El- havonta egy-két napra össze­mondotta, hogy a sok megyei hívni a termelőszövetkezeti és járási szintű értekezlet elnököket egy-egy olyan be- mellett nagyobb gondot kel- mutató üzembe, ahol hasz- lene fordítani a szövetkezeti nos tapasztalatokat szerezné- elnökök képzésére is. Java- nek a vezetést, az irányítási solta, hogy érdemes lenne illetően is. Ä tervek jó előkészítése, fél siker A termelőszövetkezetek erő­södésének, szilárdulásának másik fontos tényezőjeként vetődött fel az idei termelési tervek maradéktalan teljesí­tése. A növénytermesztés és az állattenyésztés szerkezeté­nek helyes kialakítása mel­lett rendkívül fontos problé­maként vetődött fel a meg­felelő felkészülés a tavaszi munkákra. Fazekas Mihály, a karaneslapujtői Üj Baráz­da Termelőszövetkezet mező­gazdásza a szervezett, gyors munkára hívta fel a jelenle­vő elnökök, mezőgazdászok figyelmét, hiszen rövid idő alatt kell elvégeznünk a ta­vaszi feladatokat. Majd arról beszélt, hogy sok esetben kü­lönböző vállalatok helytelen A tagok javadalmazása. Igen élénk vitát váltott ki az ankéton résztvevő szövet­kezeti vezetők körében a ka­pásnövények munkáinak megszervezése, a végzett mun­ka értékelése, s az anyagi ösztönzés alkalmazása. Szé­csényben ezt úgy oldják meg az idén — s ezt érdemes megfontolni több termelőszö­vetkezetünk vezetőjének is —, munkaszervezése akadályoz­za a gyors előrehaladást. Angyal István, a somoskői Zöld Mező Termelőszövetke­zet mezőgazdásza a tőszám- növelésről, mint a magas ter­méshozamok egyik alapvető tényezőjéről beszélt. Elmon­dotta, hogy a nagyüzemben a gazdálkodást nem bízhat­juk a véletlenre. A megfele­lő eredmények eléréséhez azonban rendkívül fontos, hogy valamennyi termelőszö­vetkezetben bevezessék a ve­tés előtti csírázási próbákat, valamint a vetőmagvak csá- vázását. az anyagi érdekeltség hogy a kapásnövények terü­letét egyénekre, családokra bontották le. Ez a módszer nagyszerűen megfér a kiala­kított munkaszervezettel. A végzett munkát a munkacsa­patvezetők mérik föl, s a ta­gok könyvébe a szerzett munkaegységet is beírják, amelyet azután a brigádveze­tők ellenőriznek. így a tagok mindjárt azt is tudják, miért dolgoznak egy nap. A szö­vetkezetben azt is meghatá­rozták, hogyan egészítik ki a munkaegységet a prémium­mal. Ezt a módszert termé­szetesen nem alkalmazhatja sablonként valamennyi ter­melőszövetkezet. őrhalomban például nem okoz gon­dot az állattenyésztésben a munkaerő. A havonkénti biz­tos előleg mellett — 1000— 1200 forintot kap egy-egy ál­latgondozó — jól végzett munkájuk után prémiumot is kapnak. Karancslapujtőn meg a tagok elvetették a szövetkezeti vezetőség javas­latát, hogy a munkaegységet megfelelő premizálással egé­szítik ki. Harmadába vállal­ják a kukorica megmunkálá­sát, s most a termelőszövet­kezet vezetőségének az okoz­za a legfőbb gondot, hogy bebizonyítsák a termelőszö­vetkezeti tagoknak, még 30 forintos munkaegység érték­kel számolva is, jobban jön­nek ki a tagok, a premizá­lás alkalmazásával. Az ankét résztvevői el­mondták azt is, hogy a szö­vetkezeti vezetők a háztáji terület szabályozásával is munkára serkenthetik a ta­gokat. Mert a háztáji föld, mint a szövetkezeti tagok jö­vedelmének kiegészítője, igen jól befolyásolhatja a szövet­kezetben a szövetkezeti tagok munkafegyelmét, munkához való viszonyát. De a szövet­kezeti vezetők nagyon sokat ronthatnak is vele, ha nem fordítanak kellő figyelmet a probléma megoldására.

Next

/
Thumbnails
Contents