Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)

1962-03-17 / 22. szám

Az Agrártudományi Egyetemről jelentjük A^Budapesti Műszaki Egyetem otthonában A diákotthonban kerestük fel a Budapesti Műszaki Egye­temen tanuló nógrádi egye­temistákat. Az otthon igaz­gatója Fekete Ottó, aki szin­meg egy-egy művészi ese- gyarmatról került az egyetem- ményt. Mindezeken kívül kü- re, beszéltünk, lönböző szakkörök működnek, Arra a kérdésre, hogy mi amelyek közül legerősebb a a tervük az iskolai tanulmá- fotószakkör. Ennyit dióhéj- nyuk befejezésével, Bartha László fogalmazza meg a vá­laszt. — Megyünk az ország kü­lönböző reszeibe, mert úgy látszik Nógrád megyében nem kellenek a gépészmérnökök. Ezután a hangulat eléggé nyomott lesz. Neheztelnek a fiúk, hogy egynéhány eset­től eltekintve feléjük sem néznek. Mindenesetre jobban kéne érezniük, hogy itthon is számítanak rájuk. Azt gondolná az ember, hogy a féléves vizsga után az egyetemeken, ha többet nem, legalább egy lélegzetnyi szünetet tartanak a hallga­tók. De erről szó sincs. Még nyolc óra sem volt, amikor Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetem hatalmas épüle­teiben bolyongtunk, keresve a nógrádi tanulókat. Az első pillanatban szénában tű, úgy gondoltuk. Ugyanis kinn a parkban nem volt senki, csu­pán a tavasszal birkózó szél hordta a havat, benn pedig az épületben annyi ember sür<*ött-forgott, hogy azok között megtalálni a nógrádia­kat, nem sok remény volt. Mindenki sietett. A hallgatók kettesével szedték a lépcső­ket és rohantak, mintha ker­gették volna őket. Siettek valamennyien, mert pont nyolckor kezdődtek az előadá­sok. Tehát nem tartottak szü­netet, még egy lélegzetnyit sem. Ahogy azt észlel­tük, ezen az egyetemen na­gyon fegyelmezett munka folyhat. Vajon a mieink helytáll- nak-e ebben a munkában? A portán kaptuk meg az első útbaigazítást. Már mag? az, hogy a portás jól ismeri a nógrádiakat, meleg érzés­sel töltötte el az embert. Ez­után már nem is kellett csak egy kisebbfajta kutatás és szemtől szembe álltunk Deák Pállal, a bányászember fiá­val, aki Endrefalváról való és az egyetem jeles tanulója Hrkaj József parasztgy erek­kel Ősagárdról, aki szintén jeles tanuló, Szabó Róbert- tel, a postás fiával, aki Sal­gótarjánból ment az egye­temre és jeles tanuló, majd Nagy Ferenccel, a tanácsel­nök fiával Nógrádszakálból. ö még elsőéves. Most kós­tolgatja az egyetem kenye­rét. Akiket így felsoroltunk, mindannyian társadalmi ösz­töndíjasok. Azután ott van a nógrádiak között Tóth Béla állami ösztöndíjas, kitűnő ta­nuló, mint mondják a töb­biek, ő az, aki apai gonddal segíti, támogatja földiéit. Még annyit Tóth Béláról, hogy a Nógrád megyei Ta­nács Mezőgazdasági Osztá­lyának vezetője volt, innen került az egyetemre és na­gyon sok elméleti, gyakor­lati tapasztalattal segíti ta­nulótársait. Ekkorra már kezükben a rektori engedély a munká­hoz, és eltölt bennünket az a jó érzés, hogy az Agrártu­Elmélyült munka folyik az Agrártudományi Egyetemen. A nóg­rádi hallgatók dr. Szabó Sándor állatorvos tanársegéd (közé­pen) állati gyomorsav vizsgálatot végeznek. Balról jobbra: Hrkaj József, Tóth Béla. Jobbról balra: Nagy Ferenc és Deák Pál. Az anatómiai ismeretek is nagy felkészültséget kívánnak, a bizonyítványok azt igazolják: itt sincs hiba. Budatétényben a jókedv, a szorgalmas tanulás uralkodik A Műszaki Egyetem nógrádi hallgatói a diákotthon könyvtárában az igazgatóval. Bendik István, Gecse József, Danyi Sándor, Feke­te Ottó (középen), Lantos Lóránd, Máté László Ma már tervszerűen oktat- nulmányi úton voltak a hu­Iják a földművesszövetkezeti j dolgozókat is. A földműves­datétényi pincegazdaságban. Nem kell azonban semmi t szövetkezetek jövőbeni szak- rosszra gondolni, a jókedv­* emberei Budatétényben ta­tén nógrádi. Nemti község- ban az otthonról, amely pi-? bői való. Alig egynéhány esz- henést, szórakozást és nyu- tendeje került Budapestre. Ezt godt tanulási lehetőséget nyújt a diákotthont kombinátnak a lakóinak, nevezik, mert olyan hatalmas A Nógrádból ott élő hall-* ~r' < < < < < 1 < < < < < < < \ i í c 1 < 1 Amikor minden clcsendesedik a könyvtár meghitt sarkában jól esik a szépirodalom soraiban elmélyülni. nek nem ez volt az oka, mert kóstolót legfeljebb, ha egy pohárkával kaptak. Az öröm inkább azért volt, hogy hírt vittünk a megyéből, s ők pe­dig hírt adhatnak magukról. Üzentek is mind a huszon­ötén. Üzenik, hogy nagyon jól vannak, szorgalmasan tanulnak és köszönik azt a segítséget, amelyet rendsze­resen kapnak a MÉSZÖV il­letékes vezetőitől. I Kis Ilona, aki testnevelési tanár­nak készül. és minden megtalálható ben­ne. Színházteremtől kezdve a biliárdszobákon át a klub- helyiségekig. A várudvar csendjéből az ilyen ellátás mellett nem igen kívánkozik senki a zajos városba. De a tanulás sem nagyon engedi meg az idő elfecsérlését. Ar otthon vezető­sége ennek--------------- > m egfelelően h szerelte fel a': diákotthont. A tanulók leg­többje négy­ágyas szobában alszik. Hat­ezer kötetes könyvtáruk van, emeleten­ként klubok. !h televízió, házi mozi, ahol a legjobb filme­ket mutatják be. Azonkívül gatók közül Lantos Lóránd-j dal aki Zagyvapálfalváról, * Bartha Lászlóval aki Mizser- fáról, Gecse Zoltánnal, aki Ho-J mokterenyéről, Danyi Sándor- 1 ral aki Salgótarjánból, Mátéi Lászlóval aki Etesről és Ben-< dik Istvánnal, aki Balassa-* ke- i fel a illgatókat idsze résén beszélnek nulnak, egy nagy park köze­pén, széles lépcsőbejáratú ha­talmas sárga épületben. Itt van a SZÖVOSZ Közgazdasá­gi Technikum hallgatóinak négy éven keresztül a hazá­ja. Itt szerzik meg a közgaz­dasági érettségit és nyernek képesített könyvelői és alap­fokú statisztikai felkészültsé­get. Természetesen, ha meg­felelő eredménnyel eleget is tesznek a tanulmányi felada­toknak. Nógrád megyéből talán eb­elhatározása, hogy tovább tanul. Kiss Ilonka, aki Er- sekvadkertről került az is­kolára, bármennyire furcsa is, a közgazdasági pályáról a testnevelési pályára szeretne menni. Jelentkezett a Testne­velési Főiskolára. Tanuló tár­sai kórusban zengik, hogy nagyon tud tornászni. Men­jen, tanuljon kedve szerint, nem fogja senki elzárni előle az utat. Ruza Laci, a palotá- si fiú a Közgazdasági Egye­temre pályázik. Sok szeren­csét kívánunk neki. Biztosak vagyunk, so’sem fog elfeled­kezni szülőföldjéről. Na és Ocsovai Kati, ez a szécsényi kedves kislány, aki nem mondta ugyan, de a többiek „árulkodtakf’, Idrakatrender zőnek készül. Már érdeklőd­tünk a MÉSZÖV illetékesJ szerveinél, ők is szívesen tá-< mogatják, hiszen ha elvégzi < még ezt az iskolát is, sok, hasznot tud tenni a kultú-! ráltabb kereskedelem kításáért a falun. kiala­Tele tervekkel, jókedvvel < és szorgalmas tanulással él- < Balta Gizella Hugyagról Reguli Anna, aki C.serhát- halápról tanul az iskolán, va­lamennyiük nevében mondta el, hogy havonta meglátogat­ben az iskolában tanulnak a őket és volt már arra is legtöbben, s tegyük rögtön ese^ hogy amikor kirándulni hozzá,^ hogy mind az ^iskola me ntek, még 100 forint jutal­mat is küldtek nekik fejen­ként. > vezetősége, mind a nógrádi | MÉSZÖV nagyon elégedett a > hallgatókkal. Ez évben már ‘,11 érettségizett hallgató > hagyja el az iskolát és indul | a megye valamelyik földmű- i vesszövetkezetében az élet- ’ nek. JnoTpia&Mdftpasti iskolák láto- , gatáSáÖ sőVétíoitt találkoztunk — Senkivel annyit nem tö­rődnek, mint velünk. De üzenjük, a velünk való törő­dést munkánkkal fogjuk meghálálni. A tizenegy érettségi előtt ■ Danyi Sándor a rajzasztalnál. ja legjobb kedvvét.’ 'ÁJWéjfeíjó-^ 711lóról a következőket. Több- ]ni órákban értünk hozzájuk, s4$8fcn,hazt^ készül. Itthon 1 akkor fejezhették be az ebé- akarnak ■rdotgpz^i, Egyné- det. A délelőtt folyamán ta-hánynak van é^yelöet^iaályan den községébe valók. 'TOS. ] '‘ÜdiOglöJí íi&lfcei ­Répás Izabella Ceredről. nek és tanulnak Budatétény­ben fiaink, leányaink, akik] között van ceredi, hugyagi, J dejtári és a megye majd min-* H dományi Egyetem Nógrád , megyei hallgatóinak szorgal­mas munkájáról és a munka | gazdag eredményéről szá­> molhatunk be. Mi lehet ilyenkor az első I kérdés, amely mindenkit ér­> dekel. Rövidesen befejezik a [ tanulmányaikat, mi a szán- ) dékuk? „Visszamegyünk va­lamennyien Nógrádba. A »nógrádiak segítettek a tanu­láshoz, odaköt a becsület”. , Hrkaj József, az ősagárdi ’fiú még így toldja meg a kö- >zös gondolatot: — Minden porcikámmal ; odavágyok. Ott akarok dol- 1 gozni és ha lehet, gyakor­lati munkán. Deák Pali inkább az elmé- , leti munka felé hajlik, Sza­bó Róbert is. Mindannyiunknak megvan már a tervünk. Amelyet a beszélgetés nyomán így le­hetne summázni: segíteni, hogy gazdagodjon Nógrádban is a mezőgazdaság. A beszélgetés után meg­mutatták az egyetemüket. Nagyon szép az egyetem. Üj diákszállójuk van az egyete­men kívül. Emellett az egye­temen belül is helyeznek el diákokat. Óriási előadóter­mekben hallgatják a magas­műveltségű mezőgazdasági szakemberek előadásait. Itt tanít többek között a Nóg­rádból alig tíz éve elkerült Bácskái Tóth Bertalan, a nagyhírű tudós mezőgazdász, az Ipoly menti tájfajta szarvasmarha kutatója. Itt tanít Fábián professzor, a hí­res mezőgazdász és rajtuk kívül még számtalan kima­gasló személyiség. Az egye­tem jó felszereltségére jel­lemző, hogy az elméleti ok­tatás után a megfelelő labo­ratóriumban, anatómiai szer­tárban, a gyakorlatban is megismerik a tanultakat. Számtalan ilyen laboratóriu­muk van. Egyikben különbö­ző állatok csontvázai, a má­sikban lombikerdők, az ál­latok különböző biológiai életfolyamatainak megisme­résére, de nem hiányzik a vadállomány ismeretére ok­tató múzeum sem. Mindent megkapnak a hall­gatók s a mieinknél ez pá­rosul a nagy szorgalommal, aminek eredményeképpen je­lenthetjük megyénk dolgozói­nak, az Agrártudományi Egye­temen tanuló fiaink becsület­tel helytállnak és megszol­gálják az előlegezett bizal­mat. Összeállította: Bobál Gyula Fotó: Tamaska Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents