Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-28 / 17. szám
4 NÓGRÁDI NfiPÜJBAO 1962. február 28. BŰCSŰ A FARSANGTÓL A tél vége felé már elcsendesedik a nagy farsangi vigalom, kissé szolidabbá válnak a hétvégi mulatságok is. Február 24-ének éjszakáján egy kis körsétát tettünk Salgótarján művelődési otthonaiban, azt kutatva hogyan is szórakozik a mai fiatalság. Ez alkalommal mindenütt zártkörű „házi mulatságok” formájában találkoztak, ismerkedtek, barátkoztak egy munkahelyen, egy munkakörben dolgozó fiatalok egymással. Ütünk első állomása a városi művelődési otthon. Diák-bál szalagavatóval Itt több mint hatszáz iskolás fiatal és felnőtt — szülő és pedagógus — szorong a farsangi hangulatúvá dekorált nagyteremben. Bajóczky János, a Közgazdasági Technikum igazgatója éppen arról beszél a színpadon ünnepélyes arccal sorakozó negyedikeseknek: az életbe lépés szimbóluma a szalag, amelynek avatójára összejöttek itt, a bálteremben. Az ünnepélyes, hagyományosan megható aktus után megszólal a nagy- bátonyi jazz-zenekar és az ünnepeltek szinte eltűnnek a gimnazisták, ipari tanulók, üzemi fiatalok báli forgatagában, A nylon harisnyás lábú diáklányok könnyedén lejtenek körömcipőjükben, a csinos sötétkékbe, feketébe öltözött fiatalembernyi fiúkkal. naptár szerinti rendezvény mellett a Tűzhelygyárban az említett klubestet — bár itt nem a táncon van a hangsúly — a bányánál pedig zártkörű ismerkedési estet rendeztek a fiatalok. Nehéz hinni, hogy ez így ártani tudna az üvegesek tánckedvelő fiatalságának. Tovább mentünk a szolidan világított Bányász Művelődési Otthonba. A diszkrét félhomályban, a fal mellé helyezett asztaloknál ismerkedett, barátkozott egymással a kórház sok szétszórt munkahelyet összefogó KlSZ-szer- vezetének fiatalsága. Kórházi dolgozók és gyógyszerészek, ápolónők és fiatal orvosok, műtősök és irodai alkalmazottak tereferéltek a közös munkáról, s szórakoztak a magas hőfokon játszó bányász tánczenekar muzsikájára. Jelvényosztás — szellemi öttusával És kinn, a hóhullató estében még találkozhat az ember ide igyekvő fiatallal. De lenn, az Üveggyár, meg Tűzhelygyár tájékán más irányú a járás. A fényesen kivilágított Ady Endre Művelődési Otthonban már szól a muzsika, hívogatva, csalogatva a táncolni vágyót. Innét bizony le- késtük a hivatalos klubest- nyitót, amikor az üzemi KISZ-bizottságtól száznyolcvanhét fiatalnak adták át az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom első éves jelvényét. A házi klubestre barátkozási céllal huszonhét KlSZ-szerve- zetnek küldtek meghívót és itt, most, a baráti asztalok mellett csevegés folyik a KISZ-munkáról, üzembeli helytállásról és a művelődésben! előmenetelről. Műveltségükről egyébként nyilvánosan is számot adhattak a nagyüzem négy részének képviselői. A meleg-, a hidegüzem, a TMK és nagyiroda fiataljai a tánc szünetében vetélkedtek egymással politikai, irodalmi, zenei, földrajzi és sportbeli tájékozottságukról. A verseny — mint minden szellemi öttusa — nemcsak az érintetteket tartotta igzalom- ban, a közönség soraiban ülő hozzátartozók, szülők és munkatársak lelkesen drukkoltak egy-egy csoportnak, kollégának. Aztán itt is felváltotta az igényesebb, komolyabb szórakozást a tánczene hívogató hangja. Újdonságként a héttagú KISZ-zenekar játszott nagy sikerrel a fiatalságnak. Szólni kell a táncospárokról is, a modem táncokat igen szépen, mértéktartóan, ízlésesen táncoló sok kiszes lányról és fiúról. Egy üres táncterem Utunk újabb állomása az üveggyári művelődési otthon. Itt azonban nem jutottunk beljebb a ruhatárnál, mivel csak egynéhány pár táncolt a bálteremben. Az a gyakorlat — és emiatt nagyon keseregtek a vezetők és rendezők — ha az egyik közeli művelődési házban táncos rendezvény van, akkor a másik feltétlenül pórul jár. A farsangutóján úgy jött ki a lépés, hogy az itteni műsor„Házi mulatságok" Innét egy jó nagy ugrás az Iskola úti iskola pedagógus és szülői munkaközösségének barátkozó rendezvénye. Az éjszaka kellős közepében már itt is tetőfokra hág a jó hangulat, s a gyerekek két felelős nevelője, szülő és pedagógus, meghitten beszélget egymással a növekvő nemzedék útjának egyengetéséről. És végül az Acélárugyári Művelődési Ház. Itt is baráti találkozó, klub-est színhelye a művelődési ház néhány helyisége. A GSZ üzem és a szegcsomagoló fiataljainak baráti találkozóján az egymást segítés nemes feladatairól beszélgettek a munkásfiatalok. Egy másik bensőséges klubesten pedig a számviteli dolgozók kerültek közelebb egymáshoz a csendes szórakozásban. Így hát mindenütt házi mulatságok, klubestek és baráti beszélgetések keretében búcsúzott a táncszerető fiatalság az idei farsangtól. Egyetlen éjszakán milyen sok helyen választották a közös szórakozás, az egymáshoz közelebb kerülés formájául a baráti rendezvényt. Emberek, akik a munka megkövetelte erőfeszítéseket együttes erővel végzik, igénylik, hogy a szórakozásban is együtt tarthassanak. Talán éppen egy új formája lesz így az önfeledt szórakozásnak. A táncot nem lehet önmagáért, meg bevételi, avagy nyerészkedési szándékkal űzni. Hanem egy-egy hét becsületes munkában eltelt fáradozásainak jutalmául a munkaközösség meghitt melegében egy kis kikapcsolódásnak. Ez a hangulat hatotta át ezt a farsangvégi kedves téli éjszakát. ÜJLAKY MÁBIA Csajkovszkij-est] . Fásztón Az elmúlt napokban Pász- tón sikeres Csajkovszkij-esitet rendeztek. A nagy orosz zeneköltő munkásságát Szüts Pál, a Nagybátonyi Zeneiskola igazgatója ismertette. Majd részleteket mutattak be Csajkovszkij: Rómeó és Júlia c. balettjének örökszép muzsikájából. Az esten — mely az asszonyok művelődési programjának egyik rendezvénye volt — sok asszony szórakozott, gyarapítva zenei ismereteit. Kézimunka-kiállítás Rau-aknán A Nemzetközi Nőnap 10. évfordulója tiszteletére kézimunka szakkörük anyagából kiállítást rendeztek a rau- aknai asszonyok. A kiállításon bemutatták az asszonyok által otthon és a kézimunka szakkörben készített legszebb horgolásokat, hímzéseket. A megnyitó ünnepségen a községi tanács és pártszervezet is képviseltette magát. TAMÁS ISTVÁN: Buszra várók állnak a szálló előtt: Szemük alá a nappal-alvás Holdját húzta a félhomályos szoba. Hangjukban reszel a percnyi pontosság, S kérges kezükben karbid lámpáját Szorongatja a hétvége szőrös mosolya. És piros csík nő a bányászsapka Zsíros pereme alatt homlokukon. Míg elnyúlnak a falak Tövén az est lompos árnyai. Es sietve ülnek fel a buszra; Hogy meleg legyen... Meleg legyen mindenkinek! Divatbemutató Nagybátonyban Érdekesen megszervezett divatbemutató megrendezésé- sére került sor vasárnap Nagybátonyban. A művelődési otthon színpadán két részre osztva a háziasszony otthoni ruhaviseletét és utcai, valamint alkalmi ruhákat mutattak be a legújabb divat szerint A megoldás érdekessége éppen az, hogy a hagyománytól eltérően nemcsak az otthonon kívül töltött idő alkalmas ruhaviseleteit mutatta be, hanem a sütés-főzéshez, takarításhoz, otthoni szórakozáshoz, pihenéshez legcélszerűbb ruhaféléket is. Az asszonyok nagy érdeklődéssel fogadták a divat- bemutatók ilyen újszerű megoldását. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ Akadály-e a televízió? EGY MŰVELŐDÉSI OTTHON ÉLETE, GONDJAI IL Szinte hallom a makacs ellenvetést: de mit csináljunk, ha a televízió?!... Nos, hónapok óta hajtogatják, hogy a televízió veszélyes konkurrense a színházaknak, a moziknak és futballmérkőzéseknek. Hogy ma már nem probléma színházjegyhez jutni, mint valamikor. Nincs tülekedés, sorbanállás. Gondolom a futballmeccset most nyugodtan mellőzhetjük. Maradjunk a színháznál. Nemrégiben Pesten jártam. A Pillantás a hídról előadására csak az utolsó percben és véletlenül jutottam jegyhez. A Kaukázusi krétakör előadásaihoz hosszú sorok álltak a pénztárnál. De minek soroljam? Ezek jó darabok. Ahol rossz darabot adnak, oda jegyet is lehet szerezni. No, de ki az ördög akar rossz darabot megnézni. Ma már újra megbuknak a rossz darabok nálunk. Okosodott a mi közönségünk és megköveteli a maga jussát. Jó előadásokat, igazi forró színházi estéket akar, amiért nem sajnálja otthagyni a televíziót. Mert ott lenni a színházban, vagy a televíziót nézni, — az mégis nagy különbség! S ha jó színházat csinálunk, ne féltse senki, Salgótarjánban is lesz közönsége! De egyelőre ott tartunk, hogy az alap megvan, de kopik, sorvadozik; lement a színjátszás ázsiója, csökkent a közönség érdeklődése. Ez tény, ha kellemetlen tény is. Viszont a sápítozás helyett ideje, hogy a betegségre keressük az orvosságot. S ha lehet, együttes erővel. Jó magam nem vagyok csodadoktor, sem színházügyekben kompetens személy. De szeretem a jó színházat. S volna néhány javaslatom. Lehet, hogy néhányan szemrehányást tesznek majd nekem, hogy részrehajló vagyok. Ennek ellenére javaslom, hogy megyei népművelési politikánk ennek a művészegyüttesnek biztosítson egészen kivételes helyet. Nem tartanám bolondságnak azt sem, ha valamelyik nagyon jó fővárosi rendező időnkénti támogatását megnyernénk. Hadd segítsen egy-egy darab színrevi- telében, irodalmi színpad előadás beállításában, megrendezésében! S mint ahogy ez már történt, vendégművész is felléphetne egy-egy előadáson. A tehetséges táncosoknak van tanfolyam. A tehetséges színjátszóknak miért nincs? Az is van olyan fontos, sőt! S az ezzel kapcsolatos költségek ne egyedül a művelődési házat terheljék. Egyáltalán okosnak és előrelátónak tartanám, — éppen a város kulturális életének szebb perspektívái érdekében —, ha az együttes felkarolásából a tanácsi hatóságok is kivennék a részüket. A színjátszók repertoárjának bővítéséhez is el tudom képzelni a kivételes elbánást. Nem kéne attól sem félni, hogy Pesttel egy időben, sőt Pest előtt színre vinnének jó darabokat. (Hiszen erre volt is már példa.) És állítom, ha a közönség magas színvonalú, jó előadást kap, nem megy okvetlen Pestre, s az sem fogja zavarni, ha a darabot esetleg a TV is közvetíti. Nem marad otthon csupán azért, mert az kényelmesebb. Az az 'érzésem, van mit tennie a kultúrpolitika helyi — akár városi, akár megyei — irányítóinak is. Elsősorban vissza kell állítani a színjátszás becsületét, az irányítást pedig szakszerűbbé, konkrétabbá és folyamatossá tenni. A művelődési ház egyik vezetője irómkusan jegyezte meg: az irányításban rendszerint túlteng az illetékes előadó érdeklődési köre. Volt akinek a muzsika, a másiknak a színjátszás, esetleg az irodalom a passziója. Az elvi és gyakorlati irányítás színvonalának azonban nem tesznek jót az ilyen „elhajlások”. Azután valljuk csak be őszintén: a felsőbb szervek — akár tanácsi, akár szakszervezeti — irányítása jobbára kimerül a jelentések bekérésével, esetleg néha beszámoltatják az intézmény vezetőit; időnként adnak utasítást — néha jót, néha rosszat —, időnként leteremtik, minden szökőévben meg is dicsérik őket. S ugye, ezt nehéz irányításnak nevezni. S már megbocsássanak, kedves illetékesek, vajon az teszi a jó kulturális irányítást, hogy éjjel 12 órakor kérlelhetetlenül bezáratom a hétvégi táncesteket? Attól eltekintve, hogy sokkal fontosabb kultúrpolitikai határozatok végrehajtását nem kérik számon távolról sem ilyen szigorral, Salgótarján mégsem Genf, anno domini 1541. Furcsán hatnak korunkban, a XX. század második felében az ilyen kálvinisztikus ízű szankciók... Persze, ami azt illeti, söpörhetnénk a magunk portája előtt is. Az együttes számára ösztönző, a színvonal emelésének elmaradhatatlan eszköze a hozzáértő kritika. De a Petőfi Sándor színjátszó csoport előadásairól nagyon ritkán jelenik meg lapunkban „mínuszod’ hírecskénél egyéb. Mintha ez az országszerte jóhírű színjátszó csoport a világon sem volna ... Bizonyára lesznek, akikben felmerül: vajon nem túlzás ennyit foglalkozni ezzel az egész színjátszó komplexummal? Meggyőződésem, hogy szó sem lehet túlzásról, legfeljebb arról, hogy sok a régi mulasztásunk ebben a tekintetben. S ezért egy kérdés kapcsán sok egyéb is előkerül. Az pedig általában köztudott, hogyha jó, összeforrott a színjátszó gárda: lesz jó irodalmi színpad, műsoros estek, ismeretterjesztő előadások a témához vágó irodalmi, művészeti „illusztrálással”. Azonkívül, amint észrevehették, e látszólag részletkérdés feletti meditációk szükségszerűen kiváltanak egy sor általános kultúrpolitikai észrevételt, amelyek gyümölcsöztetésével nem késlekedhetünk. Végre is, nem várhatjuk ki, míg felépül a megyei művelődési ház, abban a reményben, hogy akkor majd csoda történik, s egyszeriben „terülj asztalkám” módjára minden megoldódik. S mert egy igényes színház igényes közönséget is jelent, csiszolódik a kultúra iránti fogékonyság, szélesedik a közönség érdeklődési köre; például a zene iránt. S itt érkeztünk el ahhoz a problémához, amelynek elemzésére megint csak innen, az Acélárugyári Művelődési Házból kell elindulni. Először is szögezzük le, hogy megyeszékhelyünkön, Salgótarjánban nincs számottevő zenei élet, zenekultúra. (A zeneiskola vezetője és tanárai meg fognak ezért bocsátani — sőt valószínűleg egyet is értenek velem: az ő intézményüknek sem nem feladata, de ereje sincs hozzá, hogy Salgótarjánban zenei életet teremtsen.) Az a négy bérleti hangverseny, amelyet az Országos Filharmónia az esztendő folyamán vendégművészek felléptével rendez, csak morzsák ahhoz, hogy egy városban zenekultúra kialakuljon. Saját szimfonikus zenekar és magas színvonalú teljesítményre képes énekkar nélkül ezt képtelenség elérni. Íme tehát ez is városi, sőt megyei probléma, nemcsak egy művelődési házé. S hogy meg kell oldani, nem is kérdéses. Hogy kell a muzsika a közönségnek, azt Nikoláj Konsztanti- nov Evrov bolgár zongoraművész őszi vendégszereplésének hatalmas sikere bebizonyította. Hogy más zenei rendezvényeken — ha ilyen akad hébe-hóba —, gyér a közönség? Van, aki elhamarkodottan legyint: kell is itt a komoly zene! A Németh Lehel. Az kell. Most is ölik egymást a jegyért, No, de tisztelt elvtársaim, miért dübörgött akkor a taps a bolgár pianistának? Ha nem kell a komoly zene. Kell, persze hogy kell, de pro primo: itt is a magas színvonal a legelső feltétel, követelmény; pro secundó: zenei életet csak a rendszeres hangversenyprogram alakíthat ki; pro terció: csak ennek a következtében nevelődhet ki zeneértő közönség. A rendszeres hangversenyprogramhoz, s vele együtt a zenekedvelő „törzsközönség” kialakulásához pedig saját szimfónikus zenekar és kórus szükségeltetik! A kör tehát bezárult. De micsoda ördögi kör! Mert a bosszantó a dologban az, hogy a művelődési háznak kórusa, meg zenekara van is, meg nincs is. (Folytatjuk.) CSIZMADIA GÉZA
