Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-28 / 17. szám

1962. február 28. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 3 Huszonhét milliós gazdasági eredmény, 1800 tonnás anyagmegtakarítás Elkészült az Acélárugyár ezévi versenyvállalása A SALGÓTARJÁNI LAKÁSÉPÍTÉSI PROGRAMÉRT Elkészül-e határidőre 28 lakás? az építők szavukat adták (Tudósítónktól) Csaknem háromezer dolgo­zó vett részt azon a 37 üzem­részben, műhelyben megtar­tott termelési tanácskozáson, amelyen megvitatták és el­fogadták a Salgótarjáni Acél­árugyár éves versenyválla­lását, a tűzhelygyári kezde­ményezéshez való csatlako­zást. A vállalás első pontja az anyagtakarékossággal foglal­kozik. Kimondja, hogy az anyaghányad csökkentése, valamint más anyagok meg­takarítása útján az év vé­géig több mint 400 tonnával csökkentik az anyagfelhasz­nálást, amelynek értéke meg­közelíti az 5,5 millió forin­tot. A minőség javításával, a selejtkár és a reklamációk csökkentésével ezen belül is az I. osztályú kokillák arányának növelésével közel 1,9 millió forintos gazdasági eredményt érinek el. A termelékenység növelése, új technológiák kidolgozása és alkalmazása útján megkö­zelítően 1,4 millió forintos eredményt kívánnak a gyár dolgozói elérni. Az energia­felhasználással, a kocsiállás költségeinek csökkentésével, a kötbérek leszorításával kö­zel egymillió forintos ered­mény elérését tűzték ki cé­lul. A munkaidő jobb kihasz­nálásával, munkaszervezési intézkedésekkel, a munkafe­gyelem javításával, a válla­lás szerint több mint 10 mil­lió forintos gazdasági ered­ményt biztosítanak majd a gyár számára. A műszaki fejlesztés útján közel 1,6 millió forintos eredményt kí­vánnak elérni. Az éves versenyfeladat összesítése azt mutatja, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói ebben az évben mintegy 22,6 millió forintos megtakarítást érnek majd el, illetve ennyivel javítják gaz­p1 ütótűzként terjedt el a hír: a tiribesi bányá­ba nagyobb mennyiségű víz és szénsav tört be. A lassú szivárgás és az előfúrás után mind erősebben jelentkezett a víz és a szénsav mennyi­ségé, végül is a bánya nyu­gati részét ki kellett üríteni. A függőakna alatt, több mint 300 méter mélyben ma már csendes a hangulat. A nyugati rész felé tartva, a fő­vonalon, a légvágattal össze­kötő bejáratnál azonban fi­gyelmeztető, tiltó kereszt hívja fel magára a figyelmet. Mellette egy tábla: „Vigyázat, C02 veszély! Tovább menni tilos!” E bányarész minden összekötő vágatánál még ma is találkozhatunk ezekkel a tiltó jelzésekkel, figyelmez­tető táblákkal. Az összekötő vágatok bejá­ratánál bányamentők ügyel­nek. Benzinlámpával állan­dóan mérik az esetleges gázt. A veszélyes, az V-ös ereszke felé tartva mindinkább kiraj­zolódik az ember előtt a né­hány nappal ezelőtt történt szerencsétlenség. A ventillá­torok, a szivattyúk ma is dolgoznak, hisz’ a veszélyt ugyan elhárították, de még mindig nagyobb mennyiségű víz és szénsav található a bányában. — Január 26-án észleltük először az V-ös ereszkében a szénsavat. Gázra számítot­tunk, de szénsavra és vízre nem — mondja Kiss Béla elvtárs, a bánya főmérnöke. A beruházási vágaton olyan nyomás jött a szénfal elejé­re, hogy szinte pillanatok alatt két méterrel tolta előbb­re a munkahelyet, összetörte dasági eredményeiket. Ez­zel párhuzamosan a megta­karított anyagok mennyisége meghaladja az 1800 tonát. Az éves versenyvállalás ki­dolgozásával egy időben ismét meghirdették a gyárrészle­gek, a brigádok közötti pá­rosversenyt is. a biztosítást. A riasztás azon­nal megtörtént. Kiürítettük ezt a bányarészt. Több intéz­kedést követelt az új helyzet, hogy a munkát tovább foly­tathassuk. A szellőztetés után már csak szivárgott a szén­sav, komoly baj nem történt. A bánya azonban kiismer­hetetlen. A vezetők számol­tak. Állandóan a térkép fölé hajolva vizsgálták, mi tör­ténhetett. — Szénsav ..., víz, de hon­nan? Inkább metángázra szá­mítottunk — tették fel nem is egyszer a kérdést egymás között. Azután megszületett a dön­tés. Február 11-én, a veszé­lyeztetett részein fúrólyukat indítottak. Méterről méterre haladtak, szinte minden. cen­timéter után megvizsgálták a talaj összetételét. Közben eltörött a fúrószár, de tovább kellett haladni. Meg kellett tudni, honnan fenyeget a vé­széi v. XT a lassan is, de halad- tak az előfúrással. 21 méter után lüktetésszerű gáz éis víz kiáramlás kezdődött, alig később már 20 méteres sugárban tódult ki a fúró­lyukból a víz és a szénsav. Mind erősebben tört ki a víz, magával hozva a szén­savat. Két órával később a fő légvágatban már 12 szá­zalékos széndioxidot mértek. A víz mintegy 300 méter vá­gathosszban húzódott előre. Ember azonban már nem volt a bányában. A mentők időben elvégezték a riasztást! 'C1 ebruár 16-án tetőzött minden. A IV-es osz­tón csillét döntött fel a víz. Fákat görgetett maga előtt. A gyár előtt álló megnö­vekedett feladatok a vállalás teljesítésében nagy szerep hárul a kovácsológyár „A” üzemére, a szeggyárra és a fémbevonó üzemre, amely­nek kollektívái a szocialista cím elnyerését tűzték ki cé­lul. A bányászok oxigénes ön­mentőkészülékkel közelítették meg a munkahelyet. Délután válságosra fordult a helyzet. A gáz és a víz mind nagyobb mennyiségben tört elő. A fő- légvágatban már mérhetetlen mennyiségű gáz volt. A IV-es irányvágatban vízdugó kelet­kezett. A tömény sav miatt a mentőkészülékkel sem tud­tak a víz széléig eljutni. Forró lett a bánya levegő­je. A sav marta az emberek arcát, szemét. De a bánya­mentésnek meg kell indulnia! Savval, vízzel birkózva dol­goztak a bányamentők. Sze­relték a szellőzőberendezé­seket. A nagyteljesítményű szivattyút pályakocsira sze­relték, hogy a víz állásának megfelelően mozgatni tud­ják ... — Ebben a helyzetben is tudta mindenki, mi a köte­lessége, — mondja Zsuffa Miklós elvtárs, bányamérnök. — Jött a segítség. Kányás- ról szellőztető csöveket küld­tek. Pécs 50 oxigénes ön- mentő készülékkel > segített. Kisterenyéről annyi szivaty- tyút kaptunk, hogy megdup­lázhattuk a teljesítményt. Budapestről kábel érkezett, riasztódudákkal együtt. A tröszt fúróüzeme is jelentke­zett. Két előfúró garnitúrát bocsájtottak rendelkezésünk­re. Felajánlotta segítségét a mélyfúró vállalat is. Szóval összefogtak segítségünkre. — Derekas munkát végez­tek saját bányamentőink. Megfeszített munkával igye­keztek a veszélyt elhárítani — tájékoztat Pintér András elvtárs, a bánya vezetője. — A keleti részen dolgozók is A Salgótarján központjá­ban járkáló emberek nem egyszer kérdezték egymástól: „Vajon megkezdődik-e már az építkezés az új szállodá­nál, az annyira várt művelő­dési otthonnál? ...” A város vezetői is aggodalommal fi­gyelik az építők munkáját, s felteszik önmagukban is a kérdést: „Vajon elkészül-e március 31-re, az ígért határ­időre az a 28 lakás, amelyet a megyei tanács mögötti ré­szen készítenek?” A két kérdés így egymástól nagyon távol esik, mégis szo­rosan összefügg egymással. Mert ha nem készül el az ígért határidőre, tehát már­cius 31-re ez a 28 lakás, azt is jelentené, hogy újabb el­tolódás jelentkezne a szállo­da, a művelődési otthon, de a Pécskő utcai új lakóházak építkezésénél is. Nem másról van szó, mint arról, hogy e hatalmas méretű építkezés megindításához szükséges a kellő feltételek biztosítása, így többek között az úgyne­vezett Munka út megnyitá­sa, az anyag szállítása. Ez azonban addig lehetetlen, amíg az említett lakások el nem készülnek, amíg a régi lakások szanálása meg nem kezdődik. A régiből tehát újba kell költöztetni a családokat ah­hoz, hogy e munka elindul­hasson. Ezért hát a nagy érdeklő­dés, ezért áll az érdeklődés középpontjában az a gárda, amely a 28 lakás építésén dolgozik. A kíváncsiság ve­zette az újságírót is, meg az, hogy módjában álljon meg­felelő választ adni a kérdezőknek, esetleg az ag­gály oskodóknak. És mindjárt itt elöljáróban, nyugodtan ki lehet jelenteni: március 31-én átadják rendeltetésének az építők a 28 lakást, s április 4-én új otthonukba költözhet­nek a lakók! A fenti kijelentést nem az újságíró tette. Nem, mert fe­lelősséget bizony nem igen vállalhatna érte. De annál jelentősebb, mert maguk az érdeklődéssel kísérték a mun­kát. Nekik termelni kellett, így is a főfrontunk esett ki a termelésből, napi átlagban mintegy 20 vagon szén. Volt mit tenni mentőnek és műszakinak egyaránt. Het­ven óra alatt 84 ezer köbmé­ter szénsav távozott el a bá­nyából a kihúzó légvágaton. 84 ezer köbméter, több mint a bánya egész nyitott folyo­sójának légtere. A víz is nagy mennyiségű volt. Több mint 2100 köbméter vágatot öntött el. A víz áramlása percenként meghaladta az 500 köbmétert. Iszapos, szeny- nyes volt ez a víz, nehéz volt a szivattyúzása... — Az 1-es csapatnál ja­nuár 6-tól állandóan, egyfor­mán jön a víz és a szénsav, — jelenti a bányavezetőnek Oravecz István bányamester. A 3-as csapat munkahelyén jelenleg a szivattyú szerelé­sén dolgoznak a mentők. A 11-es frontfejtést már 16 fő­vel telepítettük, a bányászo­kat elláttuk oxigénpalack­kal, a gázőr is teljesíti fel­adatát. Egyébként a szellőz­tetés és a szivattyúzás zavar­talan folyik. Pintér elvtárs tudomásul veszi bányamesterének jelen­tését. Néhány utasítás is el­hangzik. Mindent az emberek biztonságáért kell tenni... A veszély már elmúlt Ti- ribesen. Kezd minden visszatérni a régi kerékvá­gásba. De állandóan ügyel­nek. Az éberség hiánya sú­lyos következményekkel jár­hat. Tudják ezt nagyon jól Tiribesen, ezért a nagy ösz- szefogás, amely ennél az esetnél is valóban gyümöl­csöző volt. Somogyvári László 1 építők, az ott dolgozók mon­dották ki, akik bíznak ere­jükben, akaratukban. Valóra is váltják ígéretüket — mi valamennyien bízunk benne. Bízunk benne, mert olyan brigádok dolgoznak ott, mint Zsélyi Béláé a falazáson, Szabó Jánosé, Verebélyi Pá­lé, Zagyi Pálé, Vörös Lajo­sé a belső vakoláson, ők már valamennyien kipróbált em­berek. S amit korábban is ígértek, még mind valóra váltották. Bennük és a mű­szaki gárdában lehet bízni. Á két épület — amelyben a 28 lakást helyezik el — építési készültség-foka meg­haladja a 70 százalékot. Azt jelenti ez, hogy a 44-es jel” épületen ma már mind a há­rom szinten elkészültek a vakolással, a betonaljazattal. A 45-ös jelű épületen már a pince kivételével valameny- nyi területet átadhatnak a szakipari munkásoknak. S hogy a munka mind gyor­sabban, tervszerűen halad­jon, több szervezést is végre­hajtanak az építkezésen. Ilyen például a lépcsőjáró­Február végétől április ele­jéig zajlanak a kisipari ter­melőszövetkezetek mérlegzá­ró közgyűlései. Kettő közü­lük: a Salgótarjáni Cipész KTSZ és a Salgótarjáni Ru­házati KTSZ már e hó 24- én, szombaton meg is tar­totta. A cipész kisipari ter­melőszövetkezet elnökének, Tóth Istvánnak beszámolója szerint, évi termelésük jóval meghaladta a négymillió fo­rintot, amelynek 64 százalé­ka javításból és a lakosság megrendelésére méretre ké­szült lábbelik készítéséből folyt be a szövetkezet pénz­tárába. a nyereség 335 ezer forint, amelyből 115 ezer fo­rint az osztalék. A szövetke­zet valamennyi tagja évi ke­resetének 7,2 százalékát kap­ta kézhez. A ruházati kis­ipari termelőszövetkezet, ahol az évi termelés 6 millió 633 ezer forint volt, 83 617 forin­tot osztott szét tagjai kö­zött. Különösen szép osztalé­kot fizet a Balassagyar­mati Ruházati KTSZ, amelynek évi termelése meghaladta a 13 milliót, s március 3-án a tagok évi fizetésük 9 százalékát kapják osztalékként. Nem kell szégyekeznie a Salgótarjáni Lakáskarbantar­Szombat este már hat óra előtt zsúfolásig megtelt a Zagyvarónai Magyar Vasötvö- zetgyár új művelődési ott­hona. Hat órakor a gyár igaz­gatója, Horinka István elvtárs rövid megnyitó beszéd után jelképesen átadta a művelő­dési otthont a dolgozók kép­viselőjének, Fejes Balázs elv­társnak, a szakszervezeti bi­zottság titkárának. Az új kulturális intézmény költségeit a Nehézipari Mi­nisztérium fedezte. Az épület és a berendezés 2 millió 158 ezer forintba került. A szín­háztermen kívül klub, könyv­tár és olvasóterem, az elő­csarnokban pedig büfé és ruhatár van. Pompás a klub és olvasóterem berendezése. Modern ülőbútor, asztalok, iparművészeti vázák, kecses vonalú csillárok, falikarok, a falon nagy festőink reproduk­ciói, a klub egyik végében nagyképemyős televízió, a másikban hatalmas zeneszek­rény, süppedő szőnyegek a lapok elhelyezése. Ezt a mun­kát még szombat és vasárna­pi napon is végzik, ezzel is gyorsítják a többi munkát. A kőművesek mellett dol­goznak már a szerelők is. Lakatosok, villanyszere­lők, kályhások... A 28 lakás elkészül március 31-re, adják szavukat az épí­tők. A két új épületet járva természetesen kirajzolódnak az ember előtt annak a 226 lakásnak a körvonalai, alap­jai, amelyeket még ebben az évben ide építenek. A mun­ka nagyságára mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy no­vember 15-ig mintegy 2,5 millió darab téglát, 10 000 mázsa ce­mentet, 3600 mázsa me- szet, 2500 köbméter kavi­csot, 70 tonna betonacélt használnak fel a lakások építéséhez. S hogy azok is elkészülnek-e határidőre? Biztos, csakúgy, miht a legsürgősebb 28, most március 31-re. Erre az épí­tők becsülete a biztosíték. S. L. tó KTSZ-nek sem: a csak­nem 16 milliós évi tervtelje­sítés több mint egymilliós nyereséget hozott, az osztalék pedig a kereset 8,7 százalé­ka lesz. A legmagasabb az osztalék a Nógrádmegyeri Szegkovács KTSZ-ben: 9,3 százalék, ami körülbelül egy havi keresetnek felel meg, Általában elmondható, hogy a Nógrád megyei kis­ipari termelőszövetkezetek szolgáltatói és termelő tevé­kenysége hasznos és gyü­mölcsöző volt a lakosság és a tagok számára egyaránt.­A huszonkét KTSZ ta­valyi termelése megkö­zelítette a 97 millió fo­rint értéket, 9 és fél mil- milliőval szárnyalva túl az 1960. évi eredménye­ket. Ennek az összegnek csaknem negyven száza­léka szolgáltatói tevé­kenységből ered — a lakosság számára vég­zett építőmunka például két­szerese volt az előző évi­nek — másik része belkeres­kedelmi és egyéb állami meg­rendelésekből származik. En­nek megfelelően az osztalék összege is emelkedett, amely az idén 1 millió 724 ezer forintot tesz ki. padlón — az egész diszkrét, elegáns atmoszférát áraszt. A művelődési otthon állami és szakszervezeti támogatás­ból, az igazgatói alapból és saját bevételből évi 55 ezer forinttal gazdálkodhat. Műso­rában fellépnek majd az Acél­árugyár, a Tűzhelygyár, Üveggyár színjátszói. Ismeret- terjesztő és műszaki tovább­képző előadásokat is szervez­nek. Az ősszel ismét eljön vendégszerepelni a Munka Vörös Zászlórenddel kitünte­tett központi Vasas Művész- együttes, amely egyébként a megnyitó műsorát is szolgál­tatta. Az est első részében Erkel Ferenc műveiből adtak elő a zenekar és az együttes szólistái, a második részben Mozart: Az éneklecke című egyfelvonásos vígoperáján de­rült a közönség, hálás tapssal jutalmazva a művészeket. A műsor után hajnalig tartó tánccal, vigassággal vették véglegesen birotokukba az új művelődési otthont a gyár dolgozói. Lehoczki Dezső elvtárs, a kovácsoiógyár „A” üzemének egyik brigádvezetője. A vezetése alatt működő 57 tagú kollektíva elhatározta, hogy ebben az évben termelési ér- téktervét 2 százalékkal túlteljesíti, jelentősen csökkenti a selejtet, újításból 5 ezer forintos megtakarítást ér el. A brigád a jövőben is rendszeresen részívesz a szakmai és politikai képzésben, erősíti a kollektív szellemet Elmúlt a veszély Tiribesen Mérlegzáró közgyűlés a kisipari termelőszövetkezetekben-----------------4%^%»---------------­M űvelődési otthont avattok a Magyar Vasötvözetgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents