Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-28 / 17. szám

2 NÖGRADI NÍPÜJBA© 1962. február 28. Az önkéntes tűzoltók munkájának elismerése Eredményesen dolgozik Karancskesziben az önkéntes tűzoltó egyesület, amelynek jelenleg harminc tagja van. Az egyesület parancsnoka Berta Barnabás tűzoltóhad­nagy. Az egyesület legfőbb törekvése, megelőzni a tűz­eseteket. Ebben a célkitűzé­sében szép eredményt éri el. Utoljára 1954-ben vonul­tak ki tűzesethez, amikor az állami gazdaság magtára gyulladt ki. Az önkéntes tűzoltó egye­sület harminc aktív tagja parancsnokuk irányításával-------------­A nagyüzemi szinten tör­ténő gazdálkodás — sok elő­nye mellett — kedvezően befolyásolja a termelőszövet­kezetben történő áruter­melést egészségügyi vonat­kozásban is. Sok egyéni parasztnak sem kedve, sokszor ideje sem en­gedte, bogy különösebben ügyeljen az egészségügyi kö­vetelményeknek megfelelő tejkezelésre. Meg hát valljuk be, az is az igazsághoz tar­tozik, hogy műveltsége, ön­tudata és képzettsége sem állt azon a fokon, hogy eb­ben becsülettel eljárjon. Most a szocialista egészségügy megteremtésével falun ma­gasabb követelmények állnak minden vonalon az emberek előtt. Egy ilyen követelmény amit több közegészségügyi törvény elő is ír — a fejők számára az, hogy a tejkeze­lésben legalább a legmini­málisabb szabályokat tartsák be. Ilyenek a fehér köpeny használata. hajvédő sapka viselése, és mindenekelőtt a fejéshez használt eszközök rendbentartása, a tisztaság megteremtése. Sajnos ezzel még igen sokhelyütt az a helyzet, hogy nem teszik magukévá e fon­tos szabályok betartását az érintett tagok. A fejők nem fordítanak megfelelő gondot állandóan éber szemmel vi­gyázza a községet. Külön- külön egy-egy falurészért fe­lelősek. Ez a felelősségük abban jut többek között ki­fejezésre, hogy a lakosság között rendszeres felvilágosí­tó munkát végeznek a pusz­tító tűzvész megelőzésére. Különösen a gyermekekre való felügyeletre oktatják a szülőket. Erre azért van szükség, mert működésük alatt nyolc esetben kellett akcióba lépniük gyermekek által okozott tűz miatt. A lakosság tisztelettel ve­-------------­s aját és a fejési eszközök tisztaságának megteremtésére, de a tsz vezetés sem bizto­sítja mindenütt a kellő tisz­tálkodási feltételeket. Van olyan vélemény is, hogy mel­lékes és igen felesleges ki­adásnak látják a fehér kö­peny beszerzését. Ahol mégis van, ott meg nyáron a légy lepi, télen is piszkos, elha­nyagolt, mert nem zárják el, és nem ügyelnek tisztántar­tására. Mióta szocialista keretek között folynak a mezőgazda- sági munkák, nagyobbak a követelmények, öntudatban, maguk iránti igényességben is fejlődnek, gazdagodnak a falusi emberek. Tegyék hát jobban magukévá az ilyen követelmények betartását is. Ügyeljenek nagyobb gonddal a tejkezelésben is az egész­ségügyi fejlődés előfeltételei­nek biztosítására. Hiszen nem egy járvány, vagy be­tegség előzhető meg a tisz­tasággal, gondos munkával. A falusi egészségügy több, mint a falu ügye, mindany- nyiunk védelméről, a szocia­lista termelés zökkenőmentes biztosításáról van szó. Ezt elősegítheti az ilyen, sokak számára apróságnak tűnő kellők beszerzése is, mint amilyen a fehér köpeny, tiszta védősapka és „bemo­sakodás” fejős előtt. szí körül a falusi önkéntes tűzoltókat. Széles aktívaháló­zatban csoportosulnak köré­jük. Nyár folyamán, amikor állandó figyelőszolgálatot tar­tanak, a község lakosságának 34—35 százaléka vesz részt a munkában. A pártszervezet és a tanács is támogatja őket. Felszerelésük ma már 50 ezer forint értékű. A tanácsi költségvetésben szerepel szükségletük anyagi fedezete. Ma már kiváló szakkép­zettséggel rendelkezik a Ka- rancskeszi önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az elmúlt évek­ben minden tűzoltóverse­nyen résztvettek, ahol vagy az első, de legrosszabb eset­ben a második helyezést ér­ték el. Ebben az évben is bejelentették, hogy részt vesznek a Kisterenyén sorra kerülő tűzol tóversenyen. Kü­lön erénye az egyesületnek, hogy az ifjúság soraiból nagyszerű utánpótlással ren­delkezik. Ifjúsági tűzoltócsa­patuk rendszeresen kiképzés­ben részesül, hogy elsajátít­sák a tűzoltással kapcsolatos tudnivalókat. Az egyesület vasárnap ün­nepelte megalakulásának 30. évfordulóját. Munkájukhoz méltóan adták meg nekik az évforduló alkalmából a tisz­teletet. Ott voltak az ünnep­ségen a járási párt és tanács képviselői, a megyei tűzren­dészet! osztály képviselői. Képviseltette magát a Bel­ügyminisztérium Országos Tűzoltóparancsnoksága, de ott volt az ünnepségen az egész falu. Szép ünnepség keretében köszöntötték az önkéntes tűz­oltó egyesületet A megyei rendőrkapitányság vegyeska­ra, Maróti Gyula karnagy vezetésével hangversenyt adott. Szerepelt a műsorban a tűzoltók országos szimfo­nikus zenekara, Kummer György tehetséges fiatal ope­raénekes közreműködésével. A műsor magasszínvonalú volt. Mind a szavalók, mind az énekesek, zenészek, tudá­suk javát adták. Az ünnepség alkalmával az önkéntes tűzoltó egyesület tagjait elismerésben részesí­tették, s többüket magasabb rendfokozatba léptették. Mellékes kiadás? Munkás-paraszt asszonytalálkozó Patvarcon A patvarci termelőszövet­kezet asszonyainak kérésére a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat nődolgozói baráti kapcsolatot építettek ki egy­mással. A barátkozás célja elsősorban az volt, hogy munkában segítsék, támogas­sák egymást a két munka­hely asszonyai. Az AKÖV nődolgozói már több alkalommal felkeresték otthonukban a patvarci asz­szonyokat, most szombaton pedig a mintegy 25 asszony mellett a vállalat kultúrcso- portja is képviseltette magát a találkozón. Itt a mintegy 300 résztvevő előtt Kazarecz- ki Antal, az AKÖV párttit­kára tartott beszámolót a legjelentősebb politikai és nemzetközi eseményekről. Majd a salgótarjániak szí­nes műsorral kedveskedtek a vendéglátó patvarciaknak. A baráti beszélgetések so­rán elhatározták, a jövőben többször találkoznak egymás­sal, hogy a munkakapcsolat mellett barátilag is közelebb kerüljenek egymáshoz. Legkö­zelebb a Nemzetközi Nőnap városi ünnepségeire hívták meg a patvarciakat, akiket az AKÖV dolgozói munka­helyükön látnak vendégül. Brigád az irodában Munkások kezde­ményezték, termelő­szövetkezeti paraszt­asszonyok is átvet­ték, mint követésre méltót elsőnek és ma már irodai brigádok is magukévá tették a magasabb fokon tör­ténő nemes vetélke­dést. Érdekes módon, egy fejlődési fokot átugorva kapcsolód­tak be a mozgalomba az irodai alkalmazot­tak. Hiszen a gyár­ban eddig nem volt irodai versenyhrigád, most meg kettő is alakult, dolgoznak máris a szocialista cí­mért. Az Üveggyárban a bérelszámolók lelkes kollektívája már rég­óta töprengett azon, hogy valahogy más­kép kellene szervez­ni náluk a munkát, tartalmasabbá tenni egymáshoz való viszo­nyukat. Hogy azután elesőként Melincz Ist­vánná, vagy Varga Jánosné, Varga Mi- hályné, vagy Komló- si Andrásné, Vojvoda Julianna, vagy Ta­kács Jánosné, Szenes Károlyné, vagy Kö­nig Rezsőné, Szabó Istvánná, vagy Hor­váth Lajosné vetette fel konkrétabban is a gondolatot, nehéz volna kibogozni. Az mindenesetre tény, hogy a szokásosnál is lelkesebben kopog- i nak egypár nap óta itt a számológépek, ügyesebben szálad a papíron a ceruza és meghittebbé vált a munka és baráti kap­csolatuk is egymás­hoz. Leleményeséggel és komolyan vett fele­lősségérzettel lehetett csak célul tűzni a termelést elősegítő program megvalósí­tását éppúgy, mint egyéb feladatot, an­nak érdekében, hogy a gyár dolgozói idő­ben és reklamáció nélkül kaphassák meg béreiket. Éppen ezért a rek­lamációk csökkenté­sét vállalták első he­lyen, mint sürgősen megoldandó felada­tot. No persze, nem mindig a bérelszá­moló hibájából for­dul elő az ilyesmi, adódhat az üzemve­zetők hanyagságából is, de akármi is az oka — vallja az iro­dai brigád — min­dent meg kell tenni, hogy minél kevesebb ok legyen a számfej­tés kifogásolására. Ahogy mindenütt az életben, itt is van lehetőség a takaré­koskodásra is. Mert sok fillérből tevőd­nek össze az ezer fo­rintok, így az ő fillé­res nyomtatvány ta­karékoskodásuknak is van értelme. Számol­gatásokra, belső hasz­nálatra készítendő táblázatokra igen megfelelő egy-egy el­használt, vagy már idejét múlta nyom­tatvány hátsó, üres oldala is. No és a ta­karékosság másik formája: mindenféle nyomtatványból csak annyit rendelni, amennyi el is fogy belőle. Így keresik, kutatják a hasznos tevékenykedés szá­mos formáját. Ez az irodai brigád nagy gondot fordít ezenkívül mindenre, ami a munkafegye­lemhez, a napi fel­adataik elvégzéséhez és jellemük, maga­tartásuk csiszolgatá­sához tartozik. Sok irodai dolgozó enge­di meg magának a késést, vagy azt, hogy üzletbe vásárolni menjen el egyéb el­intéznivalója ügyé­ben napközben több­ször is otthagyja író­asztalát. Nos, ez itt mos már megszűnik, amióta a szocialista címért küzd a brigád az irodában. Tíz asszony dolgo­zik itt együtt. A hosszú hetek, hóna­pok alatt bensőséges kapcsolat alakult már ki köztük, isme­rik egymás problé­máit, hiszen háziasz- szonyi és gyermekne­velési gondjaik nagy­jából azonosak is. Egymás segítése az összeforrott kollektí­va minden tagjának elsőrendű kötelessé­ge és van is nem egy szép példája testvéri együvé tartozásuk­nak, akár az újoncok betanítására, akár pedig a terhes és szülő nők problémái megoldásának előse­gítésére gondolunk. De van egy terüle­te a megtisztelő cí­mért küzdő vállalás­nak, amelynek nem teljesítése méltatlan­ná teheti őket a szo­cialista címre. Az a nagy probléma ugyan­is, hogy nem akar ta­nulni senki, minden asszony a családjára, gyermekeire, háztar­tására hivatkozik, amikor ilyen kérdés szóba kerül. Pedig hát a szocialista em­ber egyik igen fontos jellemvonása, hogy állandóan tanul, ké­pezi magát, sosem elégedve meg azzal, amit tud, vagy eddig tanult. És ehhez nem elég, hogy pártokta­táson, meg ismeret- terjesztő előadáson valamennyien részt vesznek. Szakmai képzésük sem ma­radhat ki a vállalás­ból. Csakis mindezek figyelembevételével lehet esélyes a meg­tisztelő címre a maj­dani értékeléskor ez a brigád az irodából. U. M. fl két rendszer békés egymás mellett élésének lehetősége A modem tömegpusztító " fegyverek felfedezésé­vel egy harmadik világhábo­rú beláthatatlan következ­ményekkel járna. Elpusztulna az évszázadok hosszú során kialakult civilizáció jelenté­keny része. Az atom- és hid­rogénbomba bevetése egész városokat, iparvidékeket, sőt. országokat tenne a földdel egyenlővé. S ami ennél is fájdalmasabb: a nukleáris háború az emberek százmil­lióit pusztítaná el. E veszélyt felismerve a kommunista és munkáspár­tok, a szocialista tábor or­szágai — ugyanúgy, mint a múltban — jelenleg is a há­ború elhárítására törekednek. Igaz, a világon még sok megoldatlan probléma van, amelyek, ha elmérgesednek, háborús góccá válhatnak. De manapság már megvan a le­hetősége annak, hogy ezeket a vitás nemzetközi kérdése­ket tárgyalások útján oldják meg. Nincs a szocialista és tőkés országok között egyet­len olyan probléma sem, amelynek a rendezéséhez há­borúra lenne szüikség. Nincs egyetlen vitatott kérdés sem, amelyet ne lehetne békés tárgyalások útján megoldani. Ennek elsősorban az az oka, hogy a szocializmus vi­lágméretekben fölénybe ke­rült az imperializmussal szemben, s egyre inkább a nemzetközi élet fő tényező­jévé válik. A szocializmus erejének, hatalmának és be­folyásának növekedése pedig egyet jelent a béke erőinek a gyarapodásával. Ma már a szocialista országok gyako­rolják a legnagyobb hatást a nemzetközi életre, s ezért érthető, hogy a vitás nem­zetközi kérdések békés meg­oldására egyre nagyobb lehe­tőség nyílik. A szocialista országokban ” nem léteznek háború­ban érdekelt osztályok és tár­sadalmi rétegiek. Nincsenek hódító szándékaik, nem tar­tanak igényt idegen terüle­tekre. Legfőbb feladatuk: a szocializmus, a kommunizmus építése. Éppen ezért minden szocialista ország, amely szi­lárdan a marxizmus—leniniz- mus talaján áll, a békés egy­más mellett élés elvének gyakorlati realizálására tö­rekszik. De ez nem zárja ki, sőt, feltételezi az imperialista és szocialista államok közötti osztályharcot. Ez az együtt­élés az osztályharc sajátos megnyilvánulási formája vi­lágméretekben. Ez a harc politikai, ideológiai és gazda­sági téren folyik. A jelen­legi helyzetre az a jellemző, hogy a gazdasági harc sze­repe rendkívül megnöveke­dett. A két rendszer között folyó gazdasági harcnak vi­lágtörténelmi jelentősége van. E verseny során a világ dol­gozói feleletet kapnak arra á kérdésre, hogy melyik rendszer kerül fölénybe az emberi tevékenység legfonto­sabb szférájában, az anyagi termelésben, melyik tudja jobban kielégíteni a dolgozó milliók anyagi és szellemi szükségleteit. A két rendszer gazdasági versenyének kimenetelére döntő hatással lesz a kom­munizmus alapjaianak lera­kása a Szovjetunióban. S az csak természetes, hogy a kommunizmus építésének si­kerei a Szovjetunióban, a szo­cialista tábor gazdasági túlsú­lyának kialakulása az impe­rializmussal szemben, mesz- szemenő hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére. A szocializmus gazdasági győzelmei szilár­dítják a békés viszonyokat a nemzetközi küzdőtéren, nö­velik a békés egymás mellett élés realitását. Dár a béke fenntartásá- " nak legkövetkezete­sebb hívei a szocialista orszá­gok, a kommunista pártok, de ezek az erők nincsenek egyedül a békéért folyó harc­ban. Számos ország, politikai párt, vagy irányzat, melyek­nek idegen a kommunizmus eszméje, amelyek talán nem szimpatizálnak a szocializ­mussal, de a világbéke fenn­tartása alapvető érdekük. A békéért szállnak sík- ” ra többségükben a gyarmati elnyomás alól nem­rég felszabadult országok is. Bár ezek az államok gazda­ságilag még gyengén fejlet­tek, de nagy erkölcsi és po­litikai erőt képviselnek, s növekvő nemzetközi tekinté­lyük alapján a világbéke fenntartásának már ma is aktív tényezői. Ezek az or­szágok már nem „politikai fehér foltok” a térképen, nem az imperializmus táma­szai. Éppen ezért megvan annak a lehetősége, hogy a szocialista államok összefog­janak a semleges, független országokkal a béke megőr­zéséért, az imperializmus el­len. A békés nemzetközi kap­csolatok kialakításáért ví­vott harcban nagy szerep hárul a tőkés államok dolgo­zóira is. Az USA, Anglia, Franciaország, a Német Szö­vetségi Köztársaság, s a többi tőkés állam dolgozói közvetlen nyomást gyakorol­hatnak saját kormányukra a béke fenntartása érdeké­ben. Sok tekintetben a nyu­gati országiok népeinek szer­vezettségétől, politikai érett­ségétől, tevékenységétől s az imperializmus elleni harcuk méreteitől függ, hogy sike­rül-e a világbékét fenntar­tani. Figyelembe kell vennünk, hogy a néptömegek befolyá­sa a politikára még az im­perialista országokban is megnövekedett. Az emberi­ség nagy sorskérdéseinek el­döntésében a néptömegek mindig nagy szerepet játszot­tak, de napjainkban ugrás­szerűen nőtt hatásuk a tár­sadalmi élet minden terüle­tén. A tegnap még passzív, a politikától távoleső rétegek is élénken érdeklődnek a vi­lág égető problémái iránt. Különösen a haditechnika fejlődése — amely korábban nem ismert tömegpusztító fegyverek előállításához ve­zetett — arra ösztönzi a nép­tömegeket, hogy aktív harcot folytassanak a háború és annak értelmi szerzője, az imperializmus ellen. A tőkés országokban bizonyos pozi­tív, politikai erjedés van ki­bontakozóban, amelynek az a lényege, hogy a dolgozók legöntudatosabb rétegei egy­re szervezetebben, harcosab­ban és merészebben lépnek fel a háborúra törekvő mo­nopolista és militarista erők­kel szemben. Olaszországi Franciaország és más álla­mok népeinek antiimperia- lista mozgalmai reménytkel- tőek és biztatóak. S ha ki­alakul a szocialista országok, a gazdaságilag elmaradott, független államok és a nyu­gati féltekén élő népek har­cos, antiimperialista összefo­gása, a világbéke fenntartása biztosítva van. D ár a különböző társa­® dalmi rendszerek bé­kés egymás mellett élésének biztosítására nagyok a lehe­tőségeink, de vannak még a világon háborúakamokok, akik az új világháború kirob­bantásán fáradoznak. Min­denekelőtt a monopolbur­zsoázia, különösen az a ré­sze, amely közvetlen kapcso­latban van a hadiiparral. A fegyvereket gyártó cégek és vállalatok tulajdonosai, s a reakciós katonai kaszt törek­szik a háború kirobbantásá­ra s akadályozza a békés vi­szonyok megszilárdulását. Ezeknek a köröknek létér­deke a fegyverkezés, a há­ború. Ezért mesterségesen szítják a nemzetközi feszült­séget, hogy alapot nyerjenek a fegyverkezési hajsza foko­zására. ök akadályozzák a berlini kérdés pozitív megol­dását, a laoszi helyzet ren­dezését, beavatkoznak a kon­gói nép belügyeibe, veszé­lyeztetik a kubai szocialista forradalmat, stb. Üjabb és újabb konfliktusokat robban­tanak ki, s így próbálják az emberiséget a világháború felé sodorni. Mivel nagy gaz­dasági erejük mellett a po­litikai hatalmat, a tőkés ál­lamok egész gépezetét a ke­zükben tartják, még képesek komolyan veszélyeztetni a vi­lágbékét. Ezért nagyfokú éberségre van szükség. Erősíteni kell a szocializmus és a béke erői­nek az összefogását, le kell lepleznünk az imperializmus minden próbálkozását. S amíg az általános és teljes leszerelés jelszava meg nem valósul, a szocializmus olyan katonai, nukleáris túlsúlyát kell biztosítani, amely elveszi a kalandorok kedvét a pro­vokációk és összetűzések szer­vezésétől. A jelenlegi helyzet elem- ** zése alapján azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy a nemzetközi kapcso­latokban a szocializmus és a kapitalizmus, a béke és a há­ború erőinek tartós, hosszú és szívós harcára kell számí­tanunk. A szocializmus kül­politikai vonala, — amely a világbéke fenntartására irá­nyul — csak az imperializ­mus háborús irányításának a háttérbe szorulásával győz­het. S mivel a nemzetközi helyzet alakulásának az a fő iránya, hogy az imperializ­mus szerepe és befolyása csökken, s korunk uralkodó, meghatározó tényezőjévé a szocializmus válik, — min­den reményünk megvan ar­ra, hogy a különböző társa­dalmi rendszerek békés együttélésének elve teljesen megszilárdul a nemzetközi kapcsolatokban. Lipkovics Károly, az MSZMP Pártfőiskola tanára

Next

/
Thumbnails
Contents