Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-24 / 16. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. február 24. Kabaré— egy kis bosszúsággal A Salgótarjáni Üveggyár Művelődési Otthona színház- termében az Országos Rendező Iroda szervezésében élvonalbeli művészek meghirdetésével farsangi kabarét rendeztek. Pergett a műsor, és volt benne egy két olyan szám, ami vastapsra ingerelte az embert. Nevettünk, és szórakoztunk, néha igazán önfeledten. Alapjában jó műsorral kedveskedtek, megérte az embernek ez a farsangi este. Milyen nagy kár, hogy mi tarjániak mégis úgy „kifogjuk”, jóformán egyetlen kabarét sem úszunk meg bosz- szúság nélkül. Rendkívül sajnáljuk, hogy a nagyon várt Psota Irén művésznőnek nem tapsolhattunk, aki betegségéből adódó lemondása miatt sajnálatos csalódást okozott, s így nem élvezhettük sokoldalú művészetét tarjáni reflektorfényben. Reméljük, adósunknak érzi magát, és gyógyulása után ellátogat hozzánk. Igaz, hogy kaptunk helyébe egy műsoron kívüli élményt, Pataki Ferenc fejszámolóművészt. De volt még valami, ami rendkívül bosszantotta az embert. Nem elhanyagolható a szerepe véleményünk szerint egy ilyen kabaréműsorban a konferansziénak. Az egyébként rokonszenves Orosz András mostani szövegének nagy részét egy más alkalommal szinte szóról szóra elmondta már Salgótarjánban. Azért, ha minden fellépésére nem Is készülhet külön műsorral fel, de ugyanazon helyen kétszer, vagy többször Tnégse süsse el vicceit, Az ember a viccnek csak egy csattanóját élvezi, másodszor már kényszeredett a nevetése. Hát ezek azok a bossaantó dolgok, amelyeket feltétlen el kell, hogy mondjunk, hozzátéve még annyit: a pesti közönséggel egyenértékű igénnyel várjuk mi tarjániak is fővárosi művészeinket, örülünk, hogy már megszokott arcokkal is találkozhatunk a tarjáni dobogókon, így például mindig lelkesen tapsolunk a zongoránál ülő Túrán László zeneszerzőnek. Szívesen tapsoltunk a kellemes hangú Szántó Erzsinek is. Vay Ilus kacagtató magánszáma egy árnyalattal sikeresebb lehetett volna, ha több mértéktartással, diszkré- tebb humorral ingerli nevető izmainkat. A városunkban is népszerű Fónai Márta nemes eszközökkel megmunkált szólószámaival még közelebb került a közönséghez. CSIKASZ ISTVÁN: értekezlet KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL / zlésesen berendezett, kellemesen otthonos nevelői szobába toppantam be. Sok fiatal nevelő dugta össze fejét és vitatkozott, érvelt, bizonyított, hogy nagyon közvetlen a kapcsolatuk és mindenekfelett egy célért, a jobb oktatónevelőmunkáért dolgoznak. Most a félévi értekezleten is azt döntötték el, hogy milyen munkát végeztek, számokban hogyan mutatkozik ez meg és a gyermekek tudásban hogyan gyarapodtak a félév folyamán. Magatarlá- s--1: mennyiben jutott köze- í' j a szocialista követelményekhez. Karancslapújtöről van szó ebben az esetben, de nagyon sok iskolában hasonló mélységgel és a jobbért való lelkesedéssel tanácskoztak a nevelők. Milyen kérdések foglalkoztatják jelenleg a tantestületeket? Az iskolareform célkitűzéseinek megvalósítása nagyobb eredményességet kíván meg a tantestületektől. Jobb módszerekkel, új elgondolásokkal, alaposabb felkészüléssel, a gyermekek iránti nagyobb törődéssel, a nevelő és gyermekek aktív együttműködésével kell elérni a jobbat, a gyakorlatban könnyen felhasználhatót. Mert a gyakorlati életre való nevelés a döntő, ezt a reform vitája lezárja, ezen nem vitázik már senki sem. Aki még ezen vitázna, az menthetetlenül lemaradt és idejét múlta. Az SZKP XXII. kongresszusának programja alkotó emberek tömegét kívánja meg és ehhez az emberek aktivitását kell biztosítani. Ez vonatkozik ránk is. Mi sem akarunk a szocializmus építésében kullogni. Az embereket aktivitásra nevelni kell és így, ha az iskola elől akar járni és az életre akar nevelni, akkor ezt kell kimunkálja a gyermekekben. Erről vitatkoztak a ka- rancslapújtői nevelők is. Uj módszert kísérleteznek és ennek tapasztalatait értékeltéh. De beszéljenek a nevelők. B ugán Józsefné: „A tanulók aktivizálását úgy kezdtem meg, hogy apró, könnyű kérdéseket tettem fel. Bátorítottam tanítványaimat, hogy ne féljenek a feleléstől. Osztályoztam is ezeket a feleleteket. Jó és rossz fontokat adtam mielőtt egy jegyet kialakítottam, s mindig megdicsértem a sokat jelentkezőket. A gyerekek most már nem rettegnek a feleléstől, bátrabbak. és helyükön felállva gátlástalanabbal közlik, amit ta- | nultunk, s az óra végén izgatottan várják a kiértékelést”. VASAT VERÜNK Mi verünk vasat és keltetünk kovászt — s mi-mindent teszünk: dolgozunk. A markunk kérges, meghasad s kihull belőle munka-mag, mely túlél minden elmúlást, S a. város reggel éledő, hadba-induló új erő, újjongó, friss karének, a mozgások vetülete, s oly érthető, akár a mának mindent legyőző indulatja, mert vas-, meg kőszerkezet tartja arcát a harmóniának — S bár éjszakák szele süket-sötét padlásokon sikoltva, gyorsan átoson, s ujjongva hurráz síkos, visító dallamot a zongorátokon — mégis, reggelre elpihen majd füzes berkek mélyiben, s a város reggel éledő, hadba-induló új erő, s mi verünk vasat és keltetünk kovászt; a markunk kérges, méghasad, s kihull belőle munka-mag. mely túlél minden elmúlást... ! Urbán Tibomé: „Igazi, mély, alapos, tartós, teljesit- ményképes tudásra csak akkor tesznek szert a tanulók, csak abban az esetben fejlődhetnek a kívánatos mértékben értelmi erőik, képességeik, ha nem készen kapják az ismereteket, hanem aktivitással részt vesznek az ismeretek feldolgozásának gyakorlati alkalmazásának munkájában.” Fiatal nevelők kellő tanulmányok után jutottak ezekre a tapasztalatokra és saját munkájukon belül látják ennek eredményeit. Az ismeretek megszerzése, a nagyobb gyakorlati tudással rendelkező fiatal csak aktív munkában képződhet. Nagyon sok problémát jelentett a megszokott módszereknél az, hogy a gyermekek passzív hallgatással figyelték mindig a nevelő magyarázatát, sokszor bűvészkedését, hogy lekösse tanítványait, azonban mégsem sikerült aktív ismereteket, eredményes munkát végeznie. m jobb eredmények el- érése az új keresésén keresztül vezet az eredményes módszerhez. Nagy Ágnes nyilatkozott és elmondta tapasztalatait: „Elértem azt is, hogy egyre többen kezdtek tudatosan figyelni, s gondolkodva megoldani az új anyag kérdéseit. Eleinte csak a jobb tanulókra számítottam az új anyag tárgyalásánál, de ezzel abba a hibába estem, hogy nem vontam bele mindenkit az új anyag tárgyalásába. Később azonban sikerült elérnem, hogy a gyengébb tanulók is kezdtek bekapcsolódni az óra menetébe, s megpróbálták önálló gondolataikat kifejezni egy-egy részlettel kapcsolatosan.” Nagyon nehéz feladat a fiatal gyermekek aktivitását biztosítani egy egész tanítási órán sőt egy délelőtt, 4—5 órán keresztül. Olyan módszereket kell találnia a nevelőnek, mellyel biztosítja a figyelmet, részvételt. Gordos Rezső nevelő állapította meg a vita során: „A tanuló nem lehet passzív az órán, mert az óra végéig pontosan, rendesen kell dolgoznia, ha jobb jegyet akar kapni. Ezzel már pontosságra is, rendszerességre is neveljük a tanulókat.” Számtant tanító nevelőnek nem kis szerepe van ebben. Csak pár gondolatot emeltem ki a hasznos tanácskozás vitájából. Ez a pár észrevétel is mutatja, hogy a nevelőnek állandóan tanulnia kell, hogy eredményesebben taníthasson. Nincs megállás. A technika és tudomány mérföldes lépésekkel halad, az élet követel. Ehhez új és nagyon jó módszerek kellenek. Ezeket pedig csak a nevelők dolgozhatják ki, akik a gyakorlatban foglalkoznak gyermekekkel. m lapos felkészülés kell nemcsak az egyetemeken és főiskolákon, hanem a mindennapi munkára is. Az újat csak így lehet eredményesen megoldani. Zsidai Irén mondta a tanácskozáson: „Nem szabad (sőt, felelőtlenség) bemenni egy órára vázlat nélkül, mert ha az ember vázlatírásnál nem gondolja át, hogy mit, hogyan csinál, akkor az az órán nem sikerülhet. Az óra zavarossá, esetleg unalmassá válik.” Hozzátehetjük, hogy nem éri el a kellő eredményt sem. Czakő Béláné jegyzi meg: „legsikerültebb órám az, amikor a gyermekek teljes aktivitást mutatnak és érdekli őket mindaz, amiről az órán szó van. Ilyenkor szinte felelevenedik a nevelő és még nagyobb lelkesedéssel készül a következő órájára.” Nevelőink nehéz munkát végeznek és ehhez hivatás- tudat, gyermekszeretet szükséges. Nemcsak tudni kell. hanem szeretni is és ez lelkesedést ad az erőfeszítésekhez. Fáradságos munka a nevelői munka. Eredményei nehezen érnek meg és sokszor türelmetlenséggel találkoznak. A termés beéréséhez idő kell és azt rövidíteni lehet, de türelmes és erőt összpontosító munka kell hozzá. Nagyobb eredményességhez több erő, tudás, türelem és megértés kell. A gyermekek aktivitása függ attól is, hogy szívesen járnak-e az iskolába, jól ér- zik-e ott magukat és a nevelők megfelelően foglalkoznak-e velük. A karancsla- pujtői iskolában nemcsak külsőben, hanem a munka tartalmában is biztosítani kívánják ezt. Kakukk János- né második osztályos nevelő mondta: „Biztosítani akarom, hogy az iskola a gyermek második otthona legyen. Ügy szervezem a belső életét, hogy a gyermek jól érezze magát. Értse munkájának, tanulásának célját, aktív részese legyen az iskolai életnek.” \ Jászberényi Frigyes igazgató irányítja a munkát, ö ennek a kis családnak a feje és gondos vezetője. Az új iránti érzék mutatkozik meg a tantestület munkájában és ebben elsősorban az igazgatótól kapnak segítséget. Nagyon sokat olvas, tanul szovjet és magyar pedagógiai munkákból, mert tudja, hogy csak így maradhat ennek a lelkes, fiatal ‘gárdának vezetője. Az iskola mulasztási átlaga 1,44 nap és tanulmányi átlaga 3,44. Mindkét szám dicséretre méltó. Mutatja, hogy a gyerekek szívesen járnak iskolába és ott jól is tanulnak. m z iskolareform az iskoLI lai munkát társadalmi üggyé teszi. Csak a társadalom, a szülők és az iskola közös erőfeszítései tudják meggyorsítani a nevelést. A pár sorban betekintést kívántam nyújtani a szülőknek ebbe a műhelybe, ahol a kiművelt emberfőket formálják. Segítsék ezt a munkát és bízzanak nevelőikben, azok jót akarnak. Kmetyi Ferenc Farkas András: ANYÁM Ülésf tartott a politechnikai tanács Illetékes művelődési szakemberek, az üzemek és tömegszervezetek képviselőinek részvételével csütörtökön ülést tartott a megyei politechnikai tanács. Az ülésen a résztvevők megvitatták az eddigi politechnikai oktatás továbbfejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. Kidolgozták a tanács elé kerülő munkatervi javaslat néhány módszerbeli / problémáját. így például széleskörű felvilágosító munkával kívánják elérni, hogy az üzemek saját hatáskörükön belül csak annyi fiatalt alkalmazzanak, amennyinek a szakmai fejlődését elő tudják segíteni. Ezenkívül iskolai tanműhelyeket létesítenek a társadalmi szervek bevonásával, az üzemek pedig fokozottabb segítséget ígértek a műhelyek felszerelésének biztosítására. Még sok hasznos javaslat hangzott el a fontos feladat megoldásának elősegítésére. A tanács tagjai üzemi szakemberek bevonásával rövidesen az Acélárugyárban tanácskoznak újra a politechnikai képzés továbbfejlesztésének üzemen belüli megvalósításáról. A negyedikben... Ö‘ tödik esztendeje, hogy új, szép és modern iskolát kapott, Salgótarján szépen terebélyesedő északi csücske, a szinte új kertes várossá épülő Béke-telep. Most az 1962-es tanév második félévének nyitányában kerestük fel az iskola pedagógus- és diáktársadalmát, hogy érdeklődjünk tervekről és eddigi eredményekről, és mindenekelőtt arról, hogyan tovább. Csinos, bájos mosolyú tanítónő Siklósi Zita, a negyedik osztály kedvesszavú „főnök- nője. Az osztályátlag 3,25, ezen belül aztán három bukás. De a tanítónő optimista, hittel mondja, hogy év végéig legalább közepest ki lehet hozni a gyermekekből. És az optimizmus mellett a nagyszerű az, hogy nemcsak a tanítónő fáradozása rejlik majd benne, nem is csak a három érintetté, hanem kisdobos ösz- szejöveteleken maguk a gyermekek döntöttek: segítenek társaiknak az eredmény kijavításában. A tízévesek egymást segítő kollektívája mindjárt meg is szabta a tennivalókat. Zátok Karcsival a jó számtanos Farkas Jóska foglalkozik majd. Ottmár Miskáék meg hatan vannak testvérek. A kollektíva kinyomozta, hogy ebben rejlik az elmaradás oka, és persze nála sem álltak meg egyszerű ténymegállapításnál. Megbízták Házi Jancsit, segítsen a csúnya egyes eltüntetésében. Túrák Jancsi egyesét majd testvérhúga, a vele egy osztályba járó kicsi Éva segít hármassá formálni. Kettejük fáradozását az egész osztály figyelemmel kíséri. Megígérték, hogy védnökséget vállalnak értük valamennyien. Így formálódik már az általános iskola alsó tagozatában is egymást segítő kollektívává az öntudatos kisdobosok útmutatása nyomán a felnövekvő fiatal nemzedék. Az ember igaz hittel hiszi, legtöbbjük szocialista emberré válik, hiszen kicsiben máris azon munkálkodnak, összefogással könnyítsék egymás tanulását. TVT o, persze azért ez még •*- ’ nem minden, sok egyéb tennivalója van az osztálykollektíva eggyéforrásán kívül a pedagógus- és szülőtársadalomnak is, hogy a tanév második felében eredményesebbé váljon a munka. Amikor az ember a pedagógustól kérdi, melyek a problémák, miben is várnak segítséget, szinte gondolkodás nélkül sorolja. Azt, hogy a televízió, bármennyire is örömteli vívmánynak számít, bizony még sokszor gátolja az iskolai munkát. Nem öröm a pedagógusnak nézni, hogy egy-egy jobb tévé műsor után el-el- bóbiskolnak az órán, álmosak, mert sokáig ébren vannak, nem tudnak jól koncentrálni. Bizony ez egy olyan feladat, amelynek megoldásán szülőknek, pedagógusoknak közösen kell fáradozni. Szükség van arra is, hogy segítsenek elfogulatlanságra nevelni a szülőket. Mert bizony az sem jó dolog, hogy a szülők szinte valamennyien az ötöst állítják mércének a gyermek elé, a többi érdemjegy nem is számít, és ötösre persze nem minden gyermek képes. Ilyenkor a pedagógust okolják. Nem egyszer rendeznek vitát, mert nehezen tudják megérteni, hogy az ő gyermekük képességéből többre nem futja. Épígy probléma itt is, mint annyi helyen másutt, hogy a szülő sokszor hiúságból, vagy éppen azért, hogy gyermeke többre vihesse, mint ő, hogy kihasználja a mai le- heőtségeket, túlzásokba hajlik a gyermek tanítását illetően. Beiratja két, három, sőt négyféle különórára is, hogy hadd művelődjön, tanuljon a gyermek. s persze mellesleg 5 maga is örül, büszkélkedik, ha viszi valamire fia, vagy leánya. Ezek olyan gondok, amelyek megszüntetése, mértéktartó elintézése pozitívan jelentkezik a második félév eredményeiben. p1 gyébként igen jó koliek- tíva a szülők lelkes közössége, segítő társa mind a pedagógusnak. Bármikor kérik a szülők támogatását, nincs olyan, hogy nemet mondjanak. A szülők társadalmi munkájáért tavaly oklevelet is kapott az iskola, a kiváló és rendszeres tevékenység elismeréséül. Tehát a szülők segíteniakarásán nem múlik, csak helyes irányban kell formálni áldozatkészségüket, így lehet kiváló iskola ez a béketelepi is, hiszen a lehetőségek adottak. Ilyenkor, félév után, amikor a hátralevő időszak helyes kihasználásának feladatait határozzák meg, különösen fontos, hogy mindenben, ami az iskolai oktató munkát segíti elő, egyetértsen a gyermek két felelős vezetője, szülő és pedagógus. Ujlaky Mária
