Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-24 / 16. szám

362. február 24, nookadi HtPOJSAa 5 4i lesz a sorsuk? Az idén több mint kétszáz piUetei készítenek el a irmeioszöveikezetekoen. Csak kkor tuujak tovaob bővíteni termetesüket a szóvetkeze- ek, ba elkészítik az áliatte- lyesztesnez, novenylermesz- ésbez szükséges építménye­iét. Persze, nem mmaegy, íogy mikor készülnek el izek; az ev első leieoen jól, /agy az utolsó hónapokban dkapkodva, rosszul. Uiszen sz beiolyásolja a jövedeime- sóséget is. Minél eioob el­készül egy építmény, annál előbb vesz részt a termelés­ben. Éppen ezért hívták életre a termelőszövetkezetekben a saját brigádokat, amelyeknek az a íelauatuk, hogy kevesebb költséggel, gyorsabban készít­sék el a szükséges munkákat. Vannak azonban olyan ter­melőszövetkezetek, ahol nem törődnek az építési feladatok­kal. Nem szállítják el a ITJZÉP es í'öldmüvesszövetke- zeti telepeken részükre előké­szített építési anyagot. A zárszámadási közgyűlések már befejeződtek, tehát azt sem lehet kifogásként elmon­dani, hogy nem érnek rá. Ép­pen ezért érthetetlen, hogy például a káliéi Üj Tavasz, a drégelypalánki Szondy György, a cserhátsurányi Sza­badság, vagy az erdőkürti November 7 Termelőszövet kezet még nem szállította el a részére előkészített anyagot. Vajon mit szólnának ezek szövetkezeti vezetők, ha más szövetkezeteknek adnák át az anyagot? Inkább ne részletez­zük. Annyit azonban mégis, hogy: megérdemelnék. J NAGYÜZEMI*« A z ötéves tervben megyénk mezőgazda- sága is igen nagy fejlődésen megy keresztül. Hiszen a termelőszövetkezetek, a nagyüzemek létrejöttével megnyílt a lehető­sége annak, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamait az elkóvetkezendi években jelentős mértékben növeljük, elter­jesszük a mezőgazdaságban a tudomány és technika legújabb vívmányait. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya már az idén javasolja megyénk termelőszö­vetkezeteinek néhány olyan új módszer be­vezetését, amelyekkel viszonylag rövid idő alatt is jelentős előrehaladást érhetünk el. A kenyérgabona kérdés megoldásához pél­dául feltétlen szükséges, hogy már az idén előbbre jussunk a hazai és az intenzív bú­zafajták agrotechnikáját illetően. A megfe­lelj takarmánybázis megteremtése érdekében nagyobb gondot kell fordítanunk a silóku­korica szakszerű termesztésére. Az állatte­nyésztésben, a nagylétszámú tehenészetek kialakítása mellett komoly szerepet kap az idén a gazdaságos termelés, az itatásos bor­júnevelés is. Rovatunkban a továbbiakban ehhez a mun­kához kívánunk segítséget adni a szövetke­zeteknek, bemutató üzemek szakvezetőinek megszólaltatásával. Itatásos, nagyüzemi borjúnevelés a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban A Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban évek óta itatásos módszerrel neveljük borjainkat. Az új módszer a gazdaságban nagyszerűen be­vált. Az elmúlt évben átlago­san borjanként napi 0,85 ki­logrammos súlygyarapodást értünk el. s igen jól alakult — 16,30 forint volt kilogram­monként — a borjúnevelés költsége is. Az állatok elhul­lása pedig minimális volt. A nagyüzemi borjúnevelés részletesebb tárgyalását meg­előzően le kell szögezni egy alapvető tételt. A fiatal, fej­lődésben levő állatok növe­kedéséhez magas fehérjetar­talmú takarmányokat, táp­anyagokat kell nyújtani. En­nek hiányában a csontnöve kedéS, a húsfelrakás meg akad, az állat „csököt” lesz, s ezt a törést a fejlődésben már nem tudja behozni ké­sőbb sem. A kisüzemi borjúnevelés- nél napi 6—7 liter tej fel­használásával, a választási korig a borjú mintegy 1000 liter tejet fogyasztott el és ennek értéke, figyelmen kí­vül hagyva egyéb más ténye­zőt, 3000 forint. Ez az út a nagyüzem­ben két okból sem járható. Egyrészt azért, mert igen költséges így nevelni a fia­tal állatokat, másrészt a bel­ső felhasználás csökkentésé­vel jeletősen növelni lehet a termelőszövetkezetek áruter­melését is, ami az elkövetke­zendő évek egyik legfonto­sabb feladata. A fiatal ál­latok fejlődéséhez szükséges fehérje koncentrációt mi a nagyüzemi borjúnevelésnél csak részben adjuk teljes, illetve sovány tejben. Gaz­daságunkban egy 200 kilós súlyig, itatásosán felnevelt borjú 280—300 liter teljes és 600—650 soványtejet fo­gyaszt el. Ez pénzben 1260 forintot jelent. Emellett azon­ban a fölözéskor nyert tej­szín értékesítéséből 1200 fo­rintot kapott a gazdaság, s Zárszámadás után - Saját Jánoséknál Elégedettek az érsekvadkerti Di­mitrov Termelőszövetkezet tagjai. Egész éves becsületes munkájuk után 40 forint 80 fillért fizetett a termelőszövetkezet munkaegysé­genként a tagoknak. A közel­múltban megtartott zárszámadást közgyűlésen készpénzben több mint 400 ezer forintot fizettek ki a tagoknak. A pénz azonban nem melegedett meg a lakásban. Vala- mennyi család közvetlen a zár» számadás után kereste fel a vad­kerti postahivatalt, s tette be fe­lesleges pénzét a takarékba. Fényképezőgépünk lencséjével Saját János fogatosékat kerestük fel. A SZÖVETKEZETI TAGOKON A SOR Odakinn már bontakozik a tavasz, de idebenn még ontja a melegét a kályha. Még jól esik a meleg. Alig férünk el a nógrádi Kossuth Termelő- szövetkezet irodáján. Gyüle­keznek a brigádvezetők. Érte­kezlet lesz, MEGBESZÉLIK A HETI MUNKÁT. Az értekezlet megkezdéséig Szabó Imre mezőgazdásszal beszélgetünk a múlt év ered­ményeiről, az idei tervekről. A mezőgazdász nem kertel, szereti az őszinte szót. — Jónéhány termelőszövet­kezeti tagnak csalódást oko­zott a tavalyi eredmény. De miért? — teszi fel a kérdést, amelyre meg is válaszol. — Kártyából csak kártyavárat lehet építeni. S az ne várjon sokat, aki keveset dolgozik. Mindez tömören hangzik így, azonban sok tapasztalat lehet e mondatok mögött. Jó és rossz tapasztalatok. Olya­nok, amelyeket tovább kell pallérozni, de olyanok is, amelyeket gyökerükben kell kiirtani. Mit is bizonyítanak hát a tények? — Bár tavaly csak 18 forin­tot ért a munkaegység, és ■nagyon sok gondunk volt, most mégis azt mondom, hogy az idei év jóval könnyebb lesz és meggyőződésem, hogy NAGYSZERŰ EREDMÉNYEINK LESZNEK ■— Ejha! — tör ki belőlem a csodálkozás. — Ezt ilyen biztosan tudja? — mondom és folytatnám, de látom, hogy siettem a csodálkozással. — Azt gondolja, hogy ná­lunk csak 18 forintot leheli osztani? — kérdezi kissé mél­tatlankodva Szabó Imre. A főkönyvelő, meg az elnök is mintha roszallóan néznének rám. — Az idén több mint 1 millió bevételt tervezünk az állattenyésztésből, 2 milliót a növénytermesztésből. Egye­lőre még ez az üzemág ad többet, de az idén kialakít­juk a nagyüzemi állatállo­mányt. Csaknem 200 darab szarvasmarhánk, * 240 darab sertésünk és 270 darab bir­kánk lesz az év végén ... — Ez mind szép, de az em­lített tervhez nem elég a meggyőződés, a bizakodás — mondom ezt a szövetkezet ve­zetőinek is. Elmondják aztán, hogy megerősítették a munka­szervezetet, kialakították a brigádokat, amelyek pontos munkarend szerint dolgoznak. Az állattenyésztésben például — mivel most kevés a takar­mány — bevezették a szigorú porciózást, az érdem szerinti etetést. Azóta megnövekedett a takarmánykazlak „élettar­tama”. Ezzel elősegítik és irá­nyítják a fokozottabb tejter­melést, az istállóátlag nőve1 kedését. növeljük a málnásunk letét. terü­SOK MÉG A TENNIVALÓ Nógrádon és a terv még csak terv, bármilyen jó is, bármeny­nyire is megerősítették ezt a szövetkezetnek. Mert jó a ter­vük, amit az is igazol, hogy megerősítették tervüket, de ennek ellenére is bekövetkez­hetnek kiszámíthatatlan dől gok. — Nem vagyok borúlátó, de azzal sem vádolhatnak, hogy túl optimistán ítélem a jö­vőt — mondja a mezőgaz­dász. — A szétszórt parcellák, öreg vörösherések, a termelés kevésbé jó szerkezete arra késztettek bennünket, hogy szigorúan felülvizsgáljuk nö­vénytermelésünket, és meg­határozzuk legfontosabb ten­nivalóinkat. Az állatállomány növelése több takarmányt ki ván. Több mint 306 holddal növeljük a pillangósok vetés- területét. De termesztünk má­sodnövényként silókukoricát, csalamádét és szudánifüvet is. Gondoltunk az asszonyok állandó foglalkoztatására is. Csaknem 50 holdon fogunk kertészkedni. Húsz holdon al­mást telepítünk, 10 holddal PRÓBÁLKOZUNK A VEGY­SZERES GYOMIRTÁSSAL IS. Az idén 30 holdas kukorica- táblán végzünk kísérletet... Alig győzöm jegyezni az adatokat. A sok számmal akarja érzékeltetni a mező­gazdász a fejlődés útját. Ben­nem azonban továbbra is megmarad a kérdés: jó, jó, de elérik-e mindezt, amit kitűz­tek maguk elé? Nem hiszem, hogy legyen olyan ember, aki rosszat akar saját magának. Márpe­dig nálunk a tagság ismeri ezt a tervet, hiszen megkér­deztük a tagokat, hogy egyet- értenek-e azzal, amit aka­runk — mondja Szabó elv­társ. — Kölcsönösen egyet aka­runk, jobb eredményeket, nagyobb munkaegységértéket Ami a munkát illeti, már so­kat beszéltünk erről is. Több mint 400-an vagyunk, és so­kan többet fognak dolgozni, mint tavaly. Kidolgoztuk a jövedelemelosztás rendszerét, amivel egyetértett a tagság. Jó a nógrádiak terve és a jelek azt mutatják, hogy a megvalósítással sem lesz baj. Már megkezdték a tavasa munkákat, dolgoznak a kerté­szetben, jól működnek a ta­karmányfelelősök. Készülnek a tavaszi szántásra és a so- ronkövetkező munkákra. S még ami a legfontosabb. Nóg­rádon felismerték, hogy akkor érhetnek el nagyon jó ered­ményeket, ha erőteljesen fej­lesztik az állattenyésztést, és a gyümölcstermelést. így akarják megváltoztatni a ter­melés szerkezetét. Tudják ezt a vezetők és a tagok is. Nem verik hangoskodva a mellü­ket. BÍZNAK EREJÜKBEN és hozzáláttak, hogy szorgal­mas munkával megvalósítsák elképzelésüket. S ez a mun­ka biztosíték arra, hogy a jó tervek valóra is válnak. Pádár András minden borjú felnevelésénél 25 kilogramm vajat is meg takarítottunk. Ez évi 200 bor­jú esetében kereken 5 má­zsa vajat jelent. Természetesen a teljes és soványtej mennyisége mellett ahhoz, hogy a borjú fejlődé­se egyenletesen felfelé ívelő legyen, naponta másfél ki­logramm magas fehérjetar­talmú abrakkeveréket és kilogramm jó minőségű pil­langós szénát is biztosítunk. A kukorica, árpa mellett zab és borsódarát, valamint lucernalisztet keverünk 20— 25 százalékban az abrakke­verékhez. Emellett a keve­rék 3 százaléknyi Futort is tartalmaz. így biztosítjuk a növekedéshez szükséges kü­lönböző ásványi sókat. Az alacsony tejmennyiséggel ne­velt borjak fejlődésére igen jó hatással van a jó minősé­gű és megfelelő mennyiségű pillangós széna etetése. A borjak elé azonban annyi pillangós szénát teszünk, amelynek az emészthető fe­hérjetartalma eléri a 13—14 százalékot. Ázott, rossz minő­ségű szénától szemmel látha­tó fejlődést, súlygyarapodást ne várjunk. A téli időszak­ban a vitaminszükséglet pót­lására szeletelt sárgarépát adtunk a borjainknak, a na­gyobbak a jó minőségű si­lót is szívesen fogyasztják. A borjút az ellés után azonnal elvesszük az anyjá­tól és külön ketrecben he­lyezzük el. Nyolc-tíz napos korig az anyáktól elfolyt „föcstejjel” itatjuk mestersé­gesen a fiatal állatokat. Ez idő alatt egy-egy borjú mint­egy 50 liter tejet fogyaszt el. A gyenge, fiatal borjakat kisebb tejmennyiséggel nap­jában háromszor is itatjuk. Ez egy hónapig megy így, ezután naponta kétszer, reg­gel és este kapnak teljes, il­letve sovány tejet. A teljes tejet fejés után azonnal itat­juk forralás és pasztörizálás nélkül. A sovány tejet kettős falú üstben pasztörizáljuk 65 C°-on. A teljes és sovány tej keverékét 32 fokra mele­gítjük fel és így fogyasztják el az állatok. Rendkívül fontos, hogy azokban a tehenészetekben, ahol külön gümőkórmentes istálló van, a borjak itatásá­hoz szükséges tejet ebből az istállóból használják. Ameny- nyiben külön negatív istálló nincs, az állatorvossal vé­geztessünk vizsgálatot, hogy a borjúnevelésre a gümőkór­mentes állatok tejét használ­juk fel. A borjakat pusztító betegségek megelőzésének igen fontos tényezője a tisz­taság is. A tejszállító, tej me­legítő, tejitató edényeket minden használat után alapo­san mossuk meg és fertőtle­nítsük. Ami a borjak elhelyezését illeti nagyon fontos, hogy az istálló huzatmentes, száraz, déli fekvésű és amennyiben lehetséges szabad istálló le­gyen. Jó szervezeti szilárd­sággal rendelkező növen­dékállatokat, gőzös, párás, meleg istállóban nevelni nem lehet. A borjak alatt naponta száraz, friss alom legyen, hiszen a betegségek és el­hullások másik okozója a nedves alom. Polónyi Béla főmezőgazdász 910 munkaegységet szerzett a Sajá t-család. Az ember gyalogos, az asszony, ha elvégezte a pénztári munkát, a határban segí­tett férjének. Saját János 14 500 forintot számolt le feleségének a közgyűlés után. Összeült a család. Sajátné számol. 10 ezer forintot az OTP-be tesz­nek. A többiből Erzsinek nylon bársonyruhát vesznek. A mosó­gép is hazakerül. Jut Jancsinak, meg Lacinak is valami. Biztosabb helyen lesz a pénz az OTP-nél — mondja Sajátné. Egy napot se késlekedjünk, az is kamatot hoz. Tízezer ac pontosan — mondja Saját János, amikor leszámolta a pénzt Siket Lászlónak, a vadkerti postahivatal vezetőjének.

Next

/
Thumbnails
Contents