Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-14 / 13. szám

2 NÓGRÁDINÉPÜJ8AG 1962. február 14. A rétsági honvédség kiszesei nyerték a vándorzászlót Nagy ünnepe volt vasár­nap a rétsági honvédegység fiatal katonáinak. A KISZ Központi Bizottsága a had­osztályhoz tartozó katonai egységek kiszesei részére versenyt kezdeményezett az Ifjúság a szocializmusért mozgalom és a hadikiképzés követelményeinek minél jobb teljesítéséért. Ebben a ver­senyben a legjobb eredményt a rétságiak érték el, az er­re a célra alapított vándor­zászló első ízben hozzájuk került. A sajátos honvédelmi is­meretek megszerzésén kívül a rétsági alakulat kiszesei jelentős munkát végeztek a helybeli, továbbá a nőtincsi és bánki termelőszövetkeze­tek megsegítésében is. A mezőgazdaság megsegítése közvetve úgy is megnyilvá­nul, hogy a leszerelés előtt álló fiatal katonák közül 123 traktorost képeztek ki a tolmácsi gépállomáson. Ezek az ifjak azóta hazatérve ott­honaikban a szocialista me­zőgazdaság fejlesztése érde­kében a község javára hasz­nosíthatják szaktudásukat. A fiatal katonák túlnyo­mó része tagja a KISZ szervezetnek s nagy örömük­re szolgált az is, hogy a múlt év végén a mozgalom­ban való kiváló munkájuk eredményeként valamennyien elnyerték az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalom jel­vényét. Ezenkívül sokan megszerezték a Kilián hadi­torna jelvényt is. A KISZ Központi Bizott­ságának vándorzászlaját ün­nepélyes külsőségek között vették át és erre az alkalom­ra vendégül látták a községi és járási K ISZ-s zervezetek legjobb tagjait is. A hivata­los ünnepség után a honvéd­ségi KISZ szervezet kultúr- csoportja színes műsorral szó­rakoztatta a meghívott ven­dégeket. Eredmények és feladatok I Vendégek a műteremben Gondolatok a bányász műszaki tanácskozás után Ha szénmedencénk bányá­szainak elmúlt évi munkáját értékeljük, nyugodtan állít­hatjuk, hogy 1961-ben bányá­szok és műszaki dolgozók de- rekas munkát végeztek. Nem­csak a mennyiségi terv túl­teljesítésében, hanem más fontos mutatók alakulásánál is, országos szinten is a leg­jobbak közé tartoznak. Ér­demes néhány számot is meg­említeni. A termelési tervet a vállalásnak megfelelően mintegy 45 ezer tonna szén­nel teljesítették túl. Ebben elsősorban a szorospataki, a kányási, a nagybátonyi és a rónai bányászoknak van nagy részük. A termelékeny­ség területén is jó eredmé­nyeket értek el szénmeden­cénk bányászai. Az összüze- mi teljesítményt például 1961-ben 15 kilogrammal nö­velték a tervezetthez viszo­nyítva. Az eredményeket so­rolhatnánk akár a fővágat- hajtási terv több mint 2000 folyóméteres túlteljesítésével, akár azzal, hogy az elmúlt egy év alatt 16 618 folyómé­ter vágatot építettek át kor­szerű biztosítással, csaknem 3 ezer folyóméterrel többet, mint azt tervezték. Országo­san is kimagasló a gépi rako­dásnál elért eredmény, vagy a gépek kihasználtsági foka, ahol az elmúlt esztendőben már 72,7 százalékot értek el bányászaink. E téren külö­nösen a mátranováki bányá­szok mutatnak példát, akik a Hidasi felrakó géppel ter­ve® felül 14 000 tonna sze­net termeltek. Gépkihasz­nálásuk is 85,6 százalékot ért el. A gazdasági és műszaki eredmények jó hatással van­nak a tröszt pénzügyi gaz­dálkodására, s éppen az el­múlt év eredményét mérle­gelve ma már biztosra vehe­tő, hogy a jó munka, a gaz­daságos termelés a nyereség- részesedésben is jelentkezik majd. Amikor tehát megállapítjuk azt, hogy 1961-ben szénme­dencénk területén komoly fejlődést értünk el, hogy a munka nemcsak tartalmában, de színvonalában is tovább fejlődött, feltétlenül kell be­A MUNKAVERSENY KÉRDÉSÉI Külsőségeiben is... A szép, tiszta munkahely Helyes, ha a szocialista cí- kedvezően hat a kedélyekre, mért küzdő brigádok, mü- Molnár Sándor szocialista bri- helyek esetében a munka- gádja — a többi között — helynél külön felirattal ]el- azzal is dicsekedhet, hogy az zik, hogy a kollektíva részt- ő munkahelyük ilyen. Izlé- vesz a verseny magasabb for- ses felirat hirdeti, hogy itt, májában. Az Acélárugyárban a munkaverseny magasabb jó tapasztalatnak bizonyult, formájában résztvevő kollek- hogy a gyár udvarán, az üze- tíva dolgozik. Hozzájuk ha- mek közötti utakon külön sonlóan az Acélárugyár több plakáton hirdetik egy-egy bri- műhelyében találkozhatunk gád, vagy egyes dolgozó ver- tisztántartott, Ízlésesen és senyben elért eredményéit, szerényen díszített munka- Egyes vállalatoknál — he- helyekkel... lyesen — olyan gondolatok­kal is foglalkoznak, hogy E kérdés kapcsán nem is időnként sokszorosított ver- annyira a nélkülözhetetlen senyhíradót adnak ki. Ötle- munkahelyi renddel, mint in- tes, szellemes módon plaká- kább a verseny egyéb külső- tokon, vagy más módon is- ségeivel szeretnénk foglalkof- mertetni lehetne a gyár, a ni. Most, amikor egyre több bánya előtt álló főbb felada- munkáskollektíva jelenti be, tokát, kipellengérezni a hi- hogy versenyt kezdeményez a búkat, a fegyelmezetlenséget, szocialista cím, vagy műhely mint azt például a kányási elnyeréséért, a vezetőknek bányaüzemnél teszik, olyan értelemben is új fel- ... És végül eljutunk odáig, adataik vannak, hogy külső- hogy ez nemcsak külsőség! ségeiben is méltó kereteket A munkaverseny igen fontos találjanak és biztosítsanak e tartalmi kérdése, amely nem vetélkedés számára. Ezek közé jelent egyebet, mint jó szem­tartozik például, hogy általá- léltető agitációt, bátor és ban minden termelési egység, mozgékony versenynyilvános- de különösen a szocialista ságot. Az elmúlt másfél év­eimért küzdő kollektíváié szá- tizedben rengeteg jó tapasz­mára megfelelő, ízléses ver- tálát került már felszínre a senytáblát készítsenek. Ezen munkaverseny során. Volt a táblán függesszék ki a kol- benne túlzás, megalapozatlan lektíva, a termelési egység módszer, vagy sértő eljárás vállalását, a termelés, a vál- is. De az már közismert, hogy lalás jellegétől, lehetőségeitől több volt a jó, a kövétés- függően pedig biztosítsák a re, továbbfejlesztésre méltó, rendszeres értékelést. Ilyen Most, amikor a munkaver- feladatot leéli például meg- seny magasabb formája egy- oldani a Salgótarjáni Üveg- re nagyobb tömegeket ragad gyár I. fazekas kemencéjén, magával, a vezetők köteles- a tűzhelygyári központi la- sége, hogy külsőségeiben, katosműhelyben és több bá- szemléltető eszközeiben is ma- nyaüzémnél. gasabb színvonalat érjenek el! szólni azokról a feladatokról, amelyek szénbányászaink előtt 1962-ben állnak. Ma már mindenekelőtt világos, hogy a második ötéves terv második esztendeje megnö­vekedett feladatok elé állítja az egész iparmedencét, köz­tük bányászainkat is. Éppen ezért feltétlen érdemes szól­ni a feladatok teljesítésének lehetőségeiről, még akkor is, ha egyes üzemeknél a meny- nyiség tékintetében csökkenés mutatkozik, de e mennyiségi kiesést mást üzemeknek kell átvenni. Bár a termelés te­kintetében a mélyművelésben nincs tényleges eltérés, — annál nagyobb a külfejtésnél —, fontosabb célkitűzés a termelékenység növelése. Eb­ben az esztendőben el kell érni, hogy az 1961. évi 1044 kilogrammos összüzemi tel­jesítmény 1108 kilogrammra emelkedjék műszakonként. Ez az előző év összüzemi tel­jesítményéhez viszonyítva 6,4 százalékos emelkedést jelent. Ez pedig nagy feladat. Éppen dr. Csillag József, a tröszt főmérnöke mondotta: „Senki sem ringathatja magát illú­zióban, hogy az összüzemi teljesítmény emelkedése ön­magától megoldódik, ha azt mi megfelelő műszaki intéz­kedésekkel, tervezésekkel nem tesszük lehetővé. De szeret­ném elmondani, hogy igen nagy reményeket fűzünk töb­bek között a páncélkaparós pásztafejtésekhez és az acél- támos frontfejtésekhez. A tö­megtermelő munkahelyek gé­pesítésével, a gépek jobb ki­használásával feltétlen el kell érni a tervezett termelékeny­ségi növekedésünket, egész feladatunk valóraváltását.” De elegendő-e ez az 1962-es feladatok valóraváltásához? Nem! Hisz’ a bányamunka széleskörű, igen sokoldalú intézkedést kíván meg a bá­nyák műszaki vezetőitől. Az elmúlt napokban megtartott műszaki tanácskozáson ezek­ről konkrétan is szó esett. Most már arra van szükség, hogy necsak szóban, hanem tettekben is testet öltsön a műszaki intézkedés megoldá­sa. Szükséges, hogy már ezekben a napokban bánya- üzemeinknben hozzákezdje­nek a veszteségidő további csökkentéséhez. A még meg­lévő kiesési időket tröszti szinten legalább 20 százalék­kal kell csökkenteni. Szüksé­ges a munkaszervezés továb­bi tökéletesítése, elsősorban a ciklusos munkatermelés különböző formáinak beveze­tése. Legyen az a robbantá­sok időbeni meghatározása, a termelési folyamatnak és a szállításnak oly módon való megszervezése, hogy a szállí­tási csúcsok az üzemekben elkerülhetők legyenek, avagy egyes munkahelyek, vagy munkahely csoportok tevé­kenységeinek ciklusos meg­szervezése. Ezzel függ össze végső soron, hogy a meglevő bányagépeket a jövőben job­ban kihasználják és a gépek­nél a maximális teljesítményt érjék el. Megköveteli ezt az. hogy 1962-ben például gépi jövesztésnél 17 ezer tonna szénnel kell többet termelni, mint az elmúlt évben. A gé­pi rakodási szénmennyiség 18 ezer, míg a gépi szállítási terv több, mint 142 ezer ton­nával emelkedik 1961-hez vi­szonyítva. Ez már azt is je­lenti 1962-ben, hogy az ösz- szes termelt szénnek több mint 61 százalékát folyama­tos munkahelyi gépi szállítás­sal kell továbbítani. Ha szá­mításba vesszük azt, hogy 1962-ben mind a folyamatos NÖVEKEDIK A KST-K SZÁMA Az utóbbi két évben je­lentősen megnövekedett a Kölcsönös Segítő Takarék- pénztárak száma megyénk­ben. 1959. végével összeha­sonlítva ez év január vé­gén már 25-el volt több a KST-k száma. A tagság lét­számának növekedése meg­közelítette a 4800-at. Nemcsak a miénk, nógrádiaké id. Szabó István Kos- suth-dijas szobrászművész, hanem már az országé is. Sőt, amikor az elmúlt esztendőkben egy sor más ország­ban ezrek, meg ezrek gyönyörködtek munkáiban, már túl­lépett ezen határon is. Az a hivatás tornyosul eléje: mű­vészetével szerezzen az embereknek gyönyörűséget. így van, mégis mint földünk fiára, mi azért kü­lön is büszkék vagyunk rá. Es ö ennek a büszkeségnek meg is teremtette az alapját. Alkotó teljében él és olyan megragadó, életünk alapjából, a mindennapi munkából sar­jadó művektől gazdag a benczúrfalvai műterme, hogy ezt csak büszkeséggel mutogathatjuk mindenkinek. Még azt is hozzátehetjük: nézzétek, nálunk a művészet mily kedves gyermek. Ez a jogos büszkeség magyarázza, hogy az elmúlt hét végének pihenőbe hajló délutánját még arra fordí­tották vezetőink Kállai Gyula, aki itt járt megyénkben, Jakab Sándor, Hankó János, akik a házigazda szerepét töl­tötték be, hogy meglátogassák a benczúrfalvai művésztele­pet és az egésznapos munka után még találkozzanak tehet­séges képzőművészeinkkel. A művészember számára annyit jelent az ilyen erőt- nyújtó látogatás, mint az éhes embernek az étel. Meg­nyugvást, bizalmat, gondolatébresztést, mindent, mindent. Es ez a látogatás nem ragadt meg Benczúrfalván, hanem az itt szerzett jó benyomások hatására szárnyra keltek és megyénk művészeti életének emelőjévé váltak. Ott volt a látogatók körében két derék szövetkezeti emberünk: Sümegi János a termelőszövetkezet elnöke, a Benczúrfalván munkálkodó földművelő emberek vezető­jének társaságában. Amint nézik a magas vendégek a vább kell folytatni a baleset- (szobrászművész egyik reprezentatív alkotását: a disznó­elhárítási versenyt, csökken- ) ölési, ezt a hangulatos műalkotást és hallgatják az al- teni a százezer műszakra eső 5 kotó néhány megjegyzését, Kállai elvtárs az ő kedves egy­szerűségével a földművelő emberekhez fordul: „Mi a vé­leményük, igaz ez?” és a műre mutat. „Nagyszerű” — hallatszik az elismerés. És e szavakon gördülnek a gondolatok a hétköz­napokba a mindennapi munkához, amely mindennek, éle­tünknek, művészetünknek egyedüli alapja. Az egyébként csendes beszélgetés, mikor erre fordul, a gondolat duz­zadó erővé nő, ha sikerekre szárnyal a munka, a kohók­nál, a szénfalnál, a földeken, akkor e sikerekben egy­re gazdagagodik a művészet is. Es kimondhatatlanul is ott uralkodik a műteremben: ahogyan a művészetnek ih- letöje á munka, a munkának is legyen ihletője a művészet. Már talán a huszadik alkotás előtt haladnak, amikor mint az elkerülhetetlen szükséglet előtolakodnak a hazai gondok. Czinke Ferenc a Derkovits-ösztödíjas fogalmazza meg: művésztalálkozót Nógrádban, az itt folyó ország­építés dicséretére. Aztán Pataki József a fiatal festő­művész hozzáértő szóval vezeti a vendégek gondolatát a szobrászművész egyik alkotásának legbensőbb titkaiba. Iványi Ödön festőművésznek ellenvetése van, máris mint a forgószél keveredik egy frissítő vita. A vendégek is bekapcsolódnak. És a benczúrfalvi öreg kúria mintha meg- 5 ifjodott volna. Vj gondolatok, új tervek születnek a mi új világunk dicsőítésére, amelyet a munka nagyszerű szimfóniája emel a magasba. Bobál Gyula szállítóberendezések, mind a rakodógépek száma nem nö­vekedik — a selejtezés mér­téke nagyobb, mint az újon­nan beszerzendő gépeké —, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy egy nagyobb teljesít­mény elérése csakis a gépek jobb kihasználásával válhat valóra. Szénmedencénk bányaüze­meiben sok a tennivaló eb­ben az esztendőben. A fel­adatok közé tartozik a front­fejtések és a vágatok korsze­rű biztosításának fokozása s a többi műszaki feladat mel­lett nem utolsósorban a szén minőségének javítása. Ebben a tervévben már el kell érni, hogy a tervezettől eltérően szénmedencénk bányaüzemei­ből tröszti szinten 2834 kaló- riás szén kerüljön ipari üze­meinkbe, a háztartásokba. Szólni kell a feladatok kö­zött a munka biztonságának, technikai feltételeinek meg­teremtéséről, arról, hogy to­baleseti gyakorisági számot. Feladat ebben az esztendő­ben az újítómozgalom kiszé­lesítése is, melynek • segítsé­gével sok olyan feladat való­sítható meg, érhető el, amelyek az anyagtakarékosságot, a gé­pek jobb kihasználását, az önköltség csökkentését céloz­zák. Bányászaink számtalan fel­adatot oldottak már meg ed­dig is. Bíznak abban, hogy az 1962-es évet is sikerrel zárják. Ez azonban csak ak­kor valósulhat meg, ha a bá­nyászok akarata, versenyked­ve gyümölcsözően párosul a műszakiak segítségnyújtásá­val, a hasznos, a munkát elő­segítő műszaki intézkedések­kel. Ez pedig nem maradhat el, mert a terv törvény, tel­jesítése, illetve túlteljesítése bányász és műszaki vezető számára egyaránt kötelező. Somogyvári László Gondosabb és összehangoltabb munkára van szükség Szakszervezeti vezetőségválasztás a Kisterenyei Állami Gazdaságban Az elmúlt hét péntekjén tartották meg' a Kisterenyei Állami Gazdaságban a szak- szervezeti vezetőségválasztó taggyűlést. A gazdaság három üzemegységének küldötted előtt Sebők József szakszer­vezeti titkár számolt be az eltelt két év munkájáról. Sebőik József beszámolójá­ban elmondta, hogy az utób­bi két évben a szakszerve­zeti bizottság munkaterv szerint dolgozott. Elsőrendű feladatuknak tartották a termelés se­gítését, a dolgozók politi­kai, szakmai és általános műveltségének gyarapítá­sát. Megszervezték a gazdaságban a munkaversenyt, de 1960- ban mégsem tudták teljesí­teni versenyvállalásukat. Az elmúlt évben már javult ez a munka és előrelátható­lag teljesítik a megnövelt versenyvállalást. A szakszer­vezeti bizottság figyelemmel kísérte az önköltségek ala­kulását és segítséget nyúj­tottak a gazdasági vezetés­nek a termelés sokoldalú feladatának megoldásához. A szakszervezeti tevékeny­ség eredményét több tényező is igazolja. A jó fel­világosító, nevelőmunka egyik igazolója az is, hogy az elmúlt évben a pusz- tamárkházi tehenészet dolgozói elérték a szo­cialista brigád címet. Az egyre javuló termelés­ben végzett jó munkáért 1960-ban nyolc dolgozó jelvényes, 22 dolgozó ok­leveles kiváló dolgozó ki­tüntetést kapott. Az ezt követő évben pedig egy dolgozó kapott jelvényt és 30 dolgozó oklevelet. A szakszervezeti bizottság segítségével kidolgozták a gazdaságban a termelési tech­nológiát, viszont nem teljesí­tették az újítási feladatterv célkitűzéseit. Hiányosság ta­pasztalható a munka- és balesetvédelemben is. A beszámoló hangsúlyozta, hogy több gondot kell fordítani a dolgozók kulturális és sport életére és üdültetésére is. Nem lehet elégedett a gaz­daság a szervezettség alaku­lásával sem. A hozzászólók közül Ben- csik István a MEDOSZ me­gyei bizottságának munkatár­sa elmondta, hogy a szak­szervezet alapvető feladatát, a termelés segítését a kis- terenyeiek eredményesen tel­jesítették, azonban keveseb­bet törődtek az érdek- és jogvédelemmel. Varga József, Kovács Márton, Radasovszki Pálné és még mások az ál­lami gazdasági dolgozók la­káshelyzetével, élet- és mun­kakörülményeivel, ivóvíz el­látásával foglalkoztak. Töb­ben elmondták, hogy a jobb eredmények ér­dekében meg kell szilár­dítani a kapcsolatot a dolgozók és a szakszer­vezeti vezetők között. A szakszervezeti bizalmiak váljanak a szervezeti élet, a termelés lendítő erőivé a mezőgazdaságban is, legyenek a dolgozók pontos és őszin­te tájékoztatói. Az elhangzott hozzászólá­sokra a szakszervezet titkára válaszolt, majd ezután meg­választották az új szakszer­vezeti bizottságot. Április 1-én életbe lép az egységes állategészségügyi szabályzat A földművelésügyi minisz­ternek az érdekelt miniszte­rekkel, a SZÖVOSZ és az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben most kiadott rendelete értelmében 1962. áp­rilis 1-én egységes állategész­ségügyi szabályzat lép hatály­ba. A szabályzat tartalmazza mindazokat az állategészség­ügyi rendelkezéseket, amelye­ket az államigazgatási szer­vek, az állami vállalatok, a termelőszövetkezetek, az egy­szerűbb mezőgazdasági szö­vetkezetek, a földművesszö­vetkezetek, a szövetkezeti vál­lalatok, a társadalmi szervek, egyéb jogi személyek és a la­kosság egyaránt kötelesek al­kalmazni. illetve betartani. A szabályzat rendelkezései — a többi között — a fer­tőző állatbetegségekkel, a marhalevéllel, az állatvásá­rokkal és állatkiállításokkal, a húsvizsgálattal, az állat- szállításokkal. az állatorvos­lásban használatos gyógyszer­különlegességekkel és tápsze­rekkel. a tej és tejtermékek vizsgálatával, a hatósági ren­delkezésre leölt és a kötelező védőoltás következtében el­hullott állatokért, valamint a megsemmisített betegségter­jesztő tárgyakért járó kár­talanítással kapcsolatos kér­déseket szabályozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents