Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-09 / 99. szám

1961. december 9. ' ...... NÓ GRÁDI NÉPÚJSÁG 3 A 2 SZKP XXII. kong- ” resszusa megerősítette és igazolta pártunk általá­nos politikai irányvonalát, az MSZMP VII. - kongresszu­sán kitűzött irányelveket. Semmi kétség nem férhet - hozzá, hogy pártunk — hasz­nosítva a XXII. kongresszus tapasztalatait — a következő évtizedekben is ezt a helyes, kipróbált, az egész magyar dolgozó nép által támogatott irányvonalat fogja követni. Ez a politika már gazdag gyümölcsöket érlel a mi me­gyénkben is. Változatlan kö­telességünk, hogy továbbra is ennek az irányvonalnak a szellemében munkálkodjunk. Megvan a jó politikai lég­kör ahhoz, hogy megfelelő­en levonjuk a tanulságokat a XXII. kongresszusból, hasz­nosítsuk annak roppant lel­kesítő erejét feladataink még jobb, még eredményesebb végrehaj tásához. Azok, a megye fő kérdé­seit érintő párthatározatok és intézkedések, amelyek eddig születtek, jók és megfelel­nek a párt általános irány­vonalának. Most az a fel­adat, hogy értelemszerűen al­kalmazva a XXII. kongresz- szus tanításait, biztosítsuk ezeknek a határozatoknak a maradéktalan végrehajtását. A fő gondot most a határo­zatok végrehajtásának meg­szervezésére, a gyakorlati megvalósítás ellenőrzésére kell fordítani. Éppen azért rop­pant jelentősége van annak, hogy mindenki levonja a maga számára a tanulságo­kat, igyekezzen munkáját ma­gasabb színvonalra emelni, még következetesebben dol­gozni pártunk irányvonalá­nak alapján. Pártunk egészséges, politi­kája jó, fejlődése szakadat­lan és helyes irányú. A párt­élet lenini normáinak biz­tosítása — többek között a rendszeres pártélet, a válasz­tó testületek munkája, a ho­zott helyes határozatok — óriási erőt biztosítanak az élcsapat számára. Pártunk soha nem volt olyan egy­séges, mint most. A politikai, a gazdasági és a kulturális életben elért eredmények iga­zolják a párt szervezeti, cse­lekvési és ideológiai egysé­gének állandó fejlődését. Ter­mészetesen még itt is számos tennivalónk van. A politi­kai, a cselekvési egység to­vább javítható azzal, ha a vezetők törekednek a konk­rét pártmunkára, még job­ban megismerik munkaterüle­tüket, az ott dolgozók véle­ményét, javaslatát, az egész kollektívára támaszkodva végzik az irányítást A XXII. kongresszus arra is felhív­ja figyelmünket, hogy még alaposabban foglalkozzunk az ideológiai egység szilárdításá­val. Van még értetlenség, vagy nem egységes elméleti állásfoglalás például a bé­kés egymás mellett élés, a háború és a béke, a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének kérdéseiben. A Sztálin személye körül ki­alakult kultusz elítélése és lezárása sem váltott ki még mindenkiben egyértelmű ál­lásfoglalást. A nézetek egy­ségét kell erősítenünk olyan kérdésekben is, mint a párt és a tömegek viszonya, illet­ve a párt szövetségi poli­tikája. A nézetek, a fegye­lem egységének erősítése azt kívánja, hogy még nagyobb teret kapjon pártmunkánkban a meggyőzés, a politikai fel­világosítás, az eszmei egység fontosságára való felhívás. Az egyeseknél még fellel­hető helytelen nézetek okait mindenekelőtt az elméleti el­maradottságban kell keres­ni. Ismeretes, hogy a nóg- , rádi iparmedence régi és fel­tétlen híve és harcosa a szocializmusnak. A többség mindig a társadalmi haladás, a béke, a szocializmus ügye mellett állt ki. így volt ez a múltban;, a felszabadulás után és méginkább így van ez ma. Azonban ez az érzel­mi kiállás nem mindig és nem mindenkinél párosul még azzal, hogy a marxista gon­dolkodásban, az ideológiai együttértésben, tehát értelmi­leg is egységes legyen az állásfoglalás. Nem elég, csak lelkesedéssel követni a szo­cializmus célkitűzéseit, hanem szükséges, hogy ez a gon­As SZKP XXII.kongresszusa és néhány tanulsága megyénkben dolkodásban, a szemléletben is kifejezésre jusson. Van­nak, akik az 50-es évek első felében jól megtanulták a sablonos munkamódszereket, a dogmatikus gondolkodást, megcsontosodtak abban a helyzetben és ma már nem képesek alkotó, marxista mó­don és a lenini munkamód­szereknek megfelelően gon - dolkodni és cselekedni. Erő­teljesen segítenünk kell az ilyen embereket, hogy hibás nézeteiktől megszabadulja­nak, a XXII. kongresszus fényénél felismerjék: szakí- taniók kell minden olyan né­zettel és gyakorlattal, amely távol tartja tőlük a töme­geket, úgy kell dolgozniuk, hogy az megfeleljen a párt általános irányvonalának. A régi, megmerevedett gondol­kodással függ össze, hogy a tíz-tizenkét évvel ezelőtt, a társadalmi fordulat alkalmá­ból funkcióba emelt számos munkás közül néhány nem képezte tovább magát, meg­állt a fejlődésben, konzerva­tív lett, tömegkapcsolatai meglazultak, elveszett, vagy meggyengült az új iránti ér­zéke. Ezzel párhuzamosan igyekezett minél kényelme­sebb életmódot biztosítani a saját maga számára. Ahhoz, hogy a vezetők min­dig megfeleljenek az irá­nyukban támasztott követel­ményeknek, a rendszeres ta­nulás, iskoláztatás, a kom­munista munkastílusra és élet­módra való nevelés útján kell járnunk. Arra is ügyelnünk' kell, hogy fokozottabban meg­találjuk és megfelelő feladat­tal bízzuk meg azokat az em- , bereket, akik csendesen, sze­rényen dolgoznak, jellemük egyenes és szilárd, bátrak az ügyek intézésében, akik nem egyéni érdekből, hanem a társadalmi haladásért érzett felelősségükből vállalnak ve­zető beosztást. Oktatási rend­szerünk is olyan legyen, hogy a tanulás, a művelődés iránt felkeltse az érdeklődést, a sajtó és könyvolvasás min­dennapi szükségletté váljon. Az ideológiai egység kérdé­sében az utóbbi években so­kat változott a helyzet. Azon­ban egyesek még ma is bo­csánatos bűnnek tekintik a szektánsságot, a békés egy­más mellett élést pedig a hi­bák kölcsönös elnézésére is kiterjesztik. Mindenekelőtt a vezetőkre vonatkozik, hogy a párt határozottan fellép az álbaloldali, a tömegek szá­mára idegen nézetekkel és gyakorlattal szemben. A másik oldalról: régi, burzsoá, kispolgári gondolkodás ma­radványai, az elméleti inga­dozás változatlanul erélyes visszautasításra, leleplezésre talál. A -kétfrontos harc kö­vetelményeinek megfelelően a párt megvédi helyes irányvo­nalát, állandóan erősíti az egyértelmű gondolkodást és az egységes cselekvést. indezek a kérdések 1 1 szervesen egybevágnak az új ember ki nevelésével kapcsolatos feladatainkkal. Gazdasági eredményeink, a szocialista termelési viszo­nyok megteremtése mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban reális alapot biztosí­tanak, a szocializmus teljes felépítése pedig egyenesen megköveteli, hogy az eddi­giektől sokkal többet tegyünk a kommunista embertípus kiformálásáért. Hruscsov elv­társnak az a megállapítása, hogy a szocialista országok többé-kevésbé egyidejűleg jutnak el a kommunizmus­hoz: nemcsak a gazdaságban, hanem az élet más vonatko­zásában, így az újtípusú em­ber kiformálásában is foko­zottabb ütemet kíván meg. Ismeretes, hogy napjainkban még számos burzsoá és kis­polgári nézet tartja fenn magát. Az egoizmus, az anya­giasság, a korrupció, a tár­sadalom ügyei és tulajdonai iránti közömbösség az egyé­ni és üzemi érdek indoko­latlan előtérbe helyezése a társadalmi, a népgazdasági érdekkel szemben — mind­mind olyan negatív tulajdon­ságok, amelyek ellen a kö­vetkező években erőteljeseb­ben kell harcolnunk. Előfor­dul például az is, hogy va­laki más viselkedést tanúsít a gyárban, a hivatalban és megint mást otthon. Egyesek úgy gondolják, hogy anyagi jólétük állandó emelkedése megteremti a ' maguk „kis szocializmusát”, amiből majd összetevődik az egész szocia­lizmus. Megint mások azzal tűnnek ki, hogy különös fi­gyelmet fordítanak azokra a jogaikra, amelyek őket meg­illetik, meg arra, hogy mit kaphatnak a társadalomtól. D'e nem tanúsítanak ilyen aktivitást, amikor a köteles­ségekről, a társadalom érde­kében végzett munkáról van szó. Kádár elvtárs legutóbbi csepeli beszédében felhívta rá a figyelmet: különösen a vezetők valósítsanak meg olyan életmódot, hogy in­kább azokkal a jogokkal se éljenek, teljes egészében, amelyeket biztosítottak szá­mukra, minthogy túllépjék azokat. Szintén nem tartozik az új társadalomhoz illő fel­fogáshoz, amikor egyes vál­lalatoknál olyan terveket ál­lapítanak meg, amelyeket hetekkel, vagy hónapokkal előbb lehet teljesíteni, s amelyek éppen ezért nem ösztönöznek jobb, szervezet­tebb munkára. IJazánkban.jnár megszün- ** tek a burzsoá és kis­polgári gondolkodás gazdasá­gi alapjai. Ennek ellenére egyes emberek, vagy ember- csoportok fejében még to­vább élnek ezek a nézetek, leküzdésük a nevelés foko­zását kívánja meg. Ebben is első és alapvető szereppel bír a munka kommunista jellegének kibontakoztatása, állandó erősítése. Ez pedig nem jelent egyebet, minthogy a munka a jutalomra való sandítás nélkül történjen. Nem az anyagi érdekeltség eltörléséről vap szó, hanem arról, hogy fokozzuk az ügy iránt érzett felelősséget, az anyagi ösztönzők mellett mind nagyobb helyet és sze­repet kapjanak az erkölcsi ösztönzők. Mindent a társa­dalomnak, a társadalom min­denkinek! — ez az a fő elv, amely biztosítja az egész or­szág anyagi és szellemi gaz­dagodását, ennek alapján pe­dig az egyén szakadatlan fel- emelkedését. A társadalom­nak roppant szerepe van az egyes ember nevelésében. A nyíltság, a felelős bírálat és más fontos eszközök mint a társadalmi bíróságok, a la­kásosztás, a kitüntetés kol­lektív intézése stb. — ma még egyáltalán nem kihasz­nált lehetőségek. Külön kell szóljunk a kommunista pél­damutatásról, amely a társa­dalom nevelő szerepének egyik alapvető vonása. Itt még erőteljesebben áll az a követelmény, hogy a kom­munisták munkájukkal és magatartásukkal a jövőben fokozottabb szerepet vállal­janak az embertípus kiformá­lásában. zet, hogy a vezetők nem megfelelően támaszkodnak a mozgalomra, nem tervsze­rűen irányítják és tervezik munkájukat, esetenként a vállalás teljesítéséhez szük­séges feltételeket sem bizto­sítják. : Egyes vezetők mesz- sze elmaradnak attól a len­dülettől, amelyet a munká­sok és különösen a szocialis­ta brigádok tanúsítanak. Az ilyen szemlélet és gyakorlat elsősorban a megnyugvás­nak, az elért gazdasági sike­rek feletti megelégedettség­nek a következménye. A z SZKP XXII. kong- " resszusa igen sokirá- nyúan és mélyrehatóan fog­lalkozott a szovjet emberek elsőrendű szerepével a kom­munizmus felépítésében és azzal a kérdéssel, hogy min­den, ami az új pártprogram­ban szerepel, az emberért történik. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen te­kintetben nekünk is nagyobb lépésekkel kell előre halad­ni. A XXII. kongresszus cél­jai és elvei az emberiség évezredes történetének leg­szebb fejezete felé irányítják a figyelmet. Olyan célok ezek, amelyek nemcsak a Szovjetunióban, hanem ná­lunk is magasra szítják az alkotó kedvet, a lelkesedést, megsokszorozzák az emberek energiáját. Nagyszerű az a fejlődés, amelyet az utóbbi években megyénk is elért, biztos és biztató alap ahhoz, hogy maradéktalanul megte­gyük a magunkét a máso­dik ötéves terv sikeres telje­sítésében, a szocializmus fel­építésének meggyorsításában —x— Egy cikk' keretében termé­szetesen nem tarthatunk szá­mot arra, hogy e történelmi, korszakos tanácskozás min­den tanulságával foglalkoz­zunk. Itt csak néhány, gon­dolatébresztő vonásra hívtuk fel a figyelmet, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy minél alaposabban megértsük a XXII. kongresszus hosszú távlatokra szóló mélyértelmű tanításait. E feladat keretében külö­nösen nagy gondot kell for­dítanunk az ifjúság nevelé­sére. Sok jó példa igazolja, hogy fiatalságunk általában egészségesen fejlődik. A mun­kában, a magatartásban már számos érdemet szereztek és külön figyelemreméltó az a pozitív állásfoglalás, amelyet a katonai szolgálati idő meg­hosszabbításával kapcsolat­ban kinyilvánítottak. Ami­lyen az ifjúságunk, olyan a jövőnk, hirdeti a nagy taní­tómester, Makarenko. Ennek szellemében kell dolgozniuk a párt- és KlSZ-szervezetek- nek, más mozgalmi és gazda­sági vezetőknek. Különösen nagy felelősségük van a fia­talság nevelésében a pedagó­gusoknak, ezen belül is a kommunista tanítóknak, ta­nároknak. Legfőbb törekvé­sünk az legyen, hogy a fia­Teljesítette idei tervét a Salgótarjáni Üveggyár Hatmillió forint értékű üvegáru terven felül A Salgótarjáni Üveggyár idei több mint 17 millió fo­rintos exporttervét pénteken teljesítette. A gyár dolgozói most az év közben érkezett megrendelésre dolgoznak. A Szovjetunió, Kuba, Egyiptom és Törökország részére mint­egy fél millió forint értékű laboratóriumi felszerelésit és mérőhengereket készítenek. Csütörtökön és pénteken is például egy-egy vagon orvos­egészségügyi és gyógyszertári lombikot, mérőhengert küld­tek el Salgótarjánból Kuba fővárosába, Havannába. Pén­teken gördült ki a gyárból egy teli vagon pezsgős csi­szolt kehelykészlet is a New York-i megrendelő cí­mére. Hozzáláttak már jövő évi még nagyobb export kötele­zettségeik teljesítésének mű­szaki előkészítéséhez is. A gyár exportja ugyanis évről- évre nő. A múlt évi kilencmilliós erporttal szemben idén 17 millió forint értékű festett és csiszolt üveg­árut készítettek külföldi megrendelésre, jövőre 23 millió forint fölé emel­kedik a gyár éves export­ja. Az exportterv határidő előtti teljesítése mellett igen jeletős az az eredmény ts, amelyet a gyár kollektívája a hazai szükséglet kielégíté­se terén elért. A fehér kád­kemencék mellett dolgozó üvegesek egész évi egyenle­tes túlteljesítésének eredmé­nye elsősorban az, hogy az export-terv teljesítése után ma délután egész évi tervét is befejezte a Salgótarjáni Üveggyár. Ezzel a gyár kollektívája talság munkára való nevelé-éves előirányzatán felül még több mint 6 millió forint ér­tékű árut ad át a kereskede­lemnek. Nagyobb mennyisé­gű túltermelést érhetnek el így — .többek között a po­hárféleségeikben, a vegyszer­üvegben, a palack és sajtolt üvegek tekintetében. A Salgtóarjáni Üveggyár udvaráról már ez év utolsó ex­port és belföldi szállítmányait rakják vagonokba. Együtt dolgoznak, művelődnek a cserhátsurányi asszonyok A cserhátsurányi Nőtanács sokoldalú munkával segíti elő az asszonyok termelőszö­vetkezetben! tevékenységét és gondoskodik szabad idejük hasznos eltöltéséről is. A falu asszonyai művelő­désének elősegítésére külön­böző tanfolyamokat indítot­tak be a községben. A szabó­varró, kézimunka és sütő­főző tanfolyamokon három­szor hetenként vesznek részt lányok és asszonyok. Az őszá­téli estéken felolvasásokat tartanak és elbezélgetnek a termelőszövetkezet életéről is. Ennek köszönhető, hogy Cserhátsurányban nem prob­léma az, ha asszonykézre van szükség valamilyen munká­ban. Volt úgy hogy 170 asz- szony vett részt egy-egy me­zőgazdasági feladat elvégzé­sében. Most télen is 70—86 asszony dolgozik a dohány­simításnál, hogy ezzel is, mint eddig minden munká­val időben végezzenek. Kimagasló eredményt ért el Holes Józsefné, aki 270 munkaegységet teljesített már eddig, Marsicki Istvánné, aki 200, vagy ifjabb Juhász J2- nosné négygyermekes házi­asszony, aki a háztájiban 10 sertést hizlalt szerződésre, sőt saját részére még 3 sertést hizlal. ■ sével együtt helyes világné­■ zeti nevelést is kapjon, ki- • alakuljon és megszilárduljon benne a szocialista haza sze- . retete, a proletár intemacio- ; nalizmus. |ydegyénk gazdasági hely- i zete, eredményei jó j alapot biztosítanak aihhop, hogy ! jövő feladatainknak nekiin- [ dúljunk. Most és a jövőben is azon mérjük majd le a l pártban és más vezető szer­■ vekben is a vezetők tevé- [ kenységét, ahogyan előre ha­ladnak a gazdasági felada­tok. Az iparban hatalmas . technikai változás megy vég- i be a rekonstrukció alapján. A nagyüzemi mezőgazdaság beváltja a hozzáfűzött remé- [ nyékét, igazolja minden irá­nyú fölényét, az aszály és , más nehézségek ellenére is A kultúrában szintén nagy ! lépéseket tettünk előre és ma már például ott tartunk, : hogy az ország többi megyé- , jét megelőzve, nálunk járnak a legtöbben színházba. Eze- : két a sikereket a munkások. : a termelőszövetkezeti parasz­tok, az értelmiségielk alkotó tevékenysége nyomán értük el. A jövőben is változatlan . feladatunk marad, hogy lel­kesítsük a dolgozókat meg- i növekedett ipari, mezőgazda- i sági és kulturális feladataink megvalósítására Szükséges biztosítani, hogy a vezetők munkájában minél több he­lyet kapjon az emberek ne­velése, a dolgozók ügyeivel , való foglalkozás, általában az a célkitűzés, hogy az ügyek meghatározásában és eldöntésében fokozottabb ■ szerepet töltsenek be a gyár, a szövetkezet, a hivatal dol­í gozói. Óriási lehetőségek rejlenek a munkaversenyben, a szo­cialista brigádmozgalomban. Elsősorban a szakszervezetek következetlensége, kezdemé­nyező erejük hiánya miatt nem élünk megfelelően ezzel a lehetőséggel. Esetenként a dolgozók lelkesedésének, akti­vitásárak visszatartásával is találkozunk. Különösen sok a tennivaló a mezőgazdaság­ban, ahol a szövetkezeti gaz­dálkodás kialakulásával és erősödésével egyi dobén lét­rejöttek azok a feltételek, amelyek biztosítják, hogy az iparhoz hasonlóan itt is ki­bontakozhasson a nemes ver­sengés. A munkások nagy lelkesedéssel és elszántsággal küzdenek a termelékenység emeléséért, a minőség javítá­sáért, a selejt csökkentéséért, a műszaki fejlesztés, az újító­mozgalom ügyeiért. Azonban ez a törekvés egynéhány ki­vételtől eltekintve az utóbbi időben nem volt irányított, elsősorban a mennyiségi szemlélet volt uralkodó. A verseny ‘ nyilvánosságánál sem alkalmazzák a régi, jól bevált tapasztalatokat, eljá­rásokat. A most készülő, jö­vő évi tervfeladatok és a ve­lük kapcsolatos versenycél­kitűzések jó alkalmat nyúj­tanak arra, hogy a vállala­tok mozgalmi és gazdasági vezetői, mindenekelőtt a szakszervezetek felszámolják ezt a helytelen gyakorlatot és biztosítsák a munkások versenylendületének kibonta­kozását. Nagy sikereket értek el vállalásaik teljesítésében a szocialista brigádok is. Mun­kájukat és magatartásukat a kezdeményezéshez illő ko­molysággal figyelik a többi munkások és számtalan pél­da igazolja, hogy követik ezek­nek az élenjáró kollektívák­nak a tapasztalatait, munká­ját. Azonban itt is az a hely­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents