Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-29 / 96. szám

1961. november 29. nógrádi népújság 3 AZ ÚJÍTÁSI HÓNAPOK EREDMÉNYEIRŐL Hárommilliárd Október és november hónapokban tartották meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére az újítási hónapokat. Az eltelt két hónap jelentősen hozzá­járult ahhoz, hogy megyénkben tovább fejlődjön az újí­tási mozgalom, számos hasznos javaslat lásson napvilá­got. A vasas üzemek eredménye 3,1 millió forint A vasas üzemekben az utókalkulált gazdasági ered­mény igen szép példája, hogy milyen nagy tartalékokkal rendelkeznek még ezek a vállalatok. A gazdasági ered­mény ugyanis ezekben az üzemekben, amelyekben az újítási hónapok július 1-től november végéig tartottak — meghaladja a 3,1 millió fo­rintot. A Salgótarjáni Tűzhelygyár újítási munkája elsősorban abban tűnik ki, hogy ebben az évben közel egyharmadá- ra csökkent az elutasított ja­vaslatok száma a múlt év­hez viszonyítva. Az Áram- szolgáltató Vállalatnál a gaz­dasági eredmény mutat igen nagy fejlődést: a tavalyi 77 ezer forint­tal szemben az idén már meghaladja az 587 ezer forintot az utókalkulált eredmény. A Salgótarjáni Acélárugyár­ban a benyújtott javaslatok száma növekedett meg. Ezekhez az eredményekhez hozzájárult, hogy mind a gaz­dasági, mind a szakszervezeti vezetők számos intézkedést tettek a mozgalom sikeréért. A legtöbb üzemben például külön brigádokat hoztak, létre, amelyek rendszeresen értékelték a beadott és elfo­gadott és bevezetett újításo­kat, a gazdasági eredményt, valamint az elutasított javas­latokat. A legjobb újítók ré­szére pénzjutalmat tűztek ki és nagy gondot fordítottak a legjobb újítóik és újítások népszerűsítésére. Az eddig elért eredmények megtartása és növelése érde­kében továbbra* is feladatok­kal látják el a létrehozott brigádokat. A szakszervezeti bizott­ságok negyedévenként összehívják az újítók ta­nácskozását, az újítási panaszok megvizsgálására minden üzemben havon­ta kétszer fogadónapot tartanak. Fokozottabb gondot fordíta­nak majd a munkásújítók számának növelésére, az újí­tási ügyek intézésére, meg­gyorsítására. Négyezer fölé emelkedett az újítók száma a szénmedencében Az újítási hónapok a szén­medence területén is jó ered­ményeket hozott. Mind több olyan újítás érkezett be a bíráló bizottsághoz, amelyek elsősorban a nehéz fizi­kai munka könnyítését, az automatizálást, s a meglévő bányabeli gépek jobb kihasználását céloz­zák. VÁLLAI, ÁSUKNAK MEGFELELŐEN túlteljesítik exporttervüket a Bányagépgyár dolgozói Nagy munkában vannak most a Zagyvapálfalvi Bá­nyagépgyárban, . hogy mara­déktalanul teljesítsék az ez évre előirányzott 16,5 millió forintos exporttervet, illetve némi túlteljesítést is érjenek el. Jelenleg már befejezés előtt áll a Csehszlovákia számára gyártott második és harmadik vasúti vasbetonalj gyár szerelése. Ezzel párhu­zamosan nagyértókű, külön­böző méretű szállítószalago­kat készítenek egy lengyel— magyar közös vállalatnak, a Haldexnek, amely a lengyel- országi magas kalóriaértékű meddőhányó hasznosításával foglalkozik. Ezek mellett — korábbi rendelések törlése miatt — mintegy 3,5 millió forint értékű olyan gyártmá­nyok elkészítését is megkezd­ték, amelyeket már a jövő évről hoztak előre.Igy többek között ebben a hónapban hozzáláttak a negyedik, Cseh­szlovákia számára készülő vasbetonaljgyár készítéséhez, amelynek keretében 40 da­rab feszítőpadot gyártanak le. Ugyancsak ilyen mennyi­ségű gyártmányt készítenek jövő hónapban is. Hasonlóan vasbetoihaij gyárat készítenek a Bányagépgyárban iraki megrendelésre. Az itteni meg­rendelés 80 százalékát már elkészítették és rövidesen végeznek ezzel a feladattal is. Végeredményben a bánya- gépgyáriák november és de­cember 'hónapokban az ösz- szes évi exportfeladat mint­egy 40 százalékát valósítják meg. Erre az időszakra esik számos eddig elkészített gyártmányon az utolsó simí­tások elvégzése, komplett összeszerelése. A két hónap eredményét most dolgozzák fel, de az előzetes számítások is azt bi­zonyítják, hogy minden ed­diginél jobb eredményeket értek el bányászaink. Igen érdekes és hasznos például Vass Sándor szorospataki la­katos újítása, amelyet a „B” kaparó alvázának tartósítása, illetve újravaló felhasználása tárgyában adott be. Az újítás előkalkulált gazdasági ered­ménye megközelíti a 90 ezer forintot. Demeter Sándor szo­rospataki villanyszerelő ká- belbevezelő házilag történő készítésére nyújtott be újítási javaslatot. Ennek az újítás­nak gazdasági értéke megha­ladja az 50 ezer forintot. A Nagybátonyi Szolgáltató Vál­lalatnál Palotás Ferenc mű­vezető az újítási hónap alatt a gépek automatizálására törekedett. Javaslatot nyújtott be például a vibrátor keze­lés automatizálására, amely­nek előkalkulált gazdasági eredménye eddig 43 ezer fo­rint. Számos más hasznos javas­lat érkezett még be, s úgy látszik, hogy a verseny ju­talma, a motorkerékpár rö­videsen gazdára talál a szén­medence újítói között. Az újítási hónap másik igen jelentős eredménye, hogy tovább nőtt az újítással fog­lalkozók száma. Ma már, az újítási ver­seny novemberi szakaszá­ban négyezer fölé emel­kedett az újítók száma, legtöbbjük fizikai munkás. szaki kezdeményezések lép­jenek ennek helyébe. Biz­tosra vehető, hogy ilymódon az összes problémák sikeres megoldást nyernek. Az üzemek további gépe­sítésének fokozása elsősorban olyan területen indítandó be, ahol jelenleg nagy létszám van lekötve, mint például az üvegáru válogatásnál, csoma­golásnál, az üzemen belüli szállításnál és a vagonok ra­kodásánál. Kisgépesítéssel, megfelelő csomagolási és ra­kodási módszerek kialakítá­sával nemcsak létszámcsök­kenés, hanem nagymérvű ön­költségcsökkenés is érhető el. További eredményeket lehet elérni a szakaszosan működő kemenceegységek több mű­szakra való beállításával, az üveggyártmányoknak a fe- szültségtelenítő szalaghoz való Szállításának • gépesítésével. 3. Műszaki fejlesztési ter­vek kialakítása. A tervszerű munka alapját csakis az előre kidolgozott, megalapozott műszaki fejlesz­tési tervek segítségével lehet elérni, illetve megoldani. Meg kell vizsgálni az üzemek je­lenlegi elrendezését, távlati fejlesztési lehetőségeit és en­nek alapján az egész üzem­re vonatkozó műszaki fej­lesztési tervet, rekonstruk­ciós tervet kell készíteni, fi­gyelembe véve a korszerű táv­lati gyártástechnológia alkal­mazásának lehetőségeit. Az így kialakított fejlesztési ter­veket az üzem összdolgozói- nak széleskörű bevonásával meg kell vitatni és jóváhagy­ni. A rekonstrukciós munká­latok végrehajtásánál a dol­gozók munka- és egészség- védelmi szempontjait is fi­gyelembe kell venni és meg­oldani. A műszaki fejlesztési tervek kidolgozásánál figye­lembe kell venni a tudo­mányos műszaki feltételeket és e célból az Építőanyag­ipari Központi Kutató Inté­zet és az IPARTERV ter­vező iroda legjobbjainak ész­revételeit és javaslatait. El kell érni,' hogy az üzemi műszakiak a feladatok elő­készítésénél a technológiai megoldások mellett közgaz­dasági szemszögből is vizs­gálják az eredményeket. A műszaki fejlesztési tervek ki­dolgozása mellett végre kell hajtani az üzemekre vonat­kozó kapacitásfelmérést és ki­értékelését, a technológiai fo­lyamatok lerögzítését, az üzemgazdasági kérdések tisz­tázását és az erre vonatkozó számítások kidolgozását, mert enélkül csak félmunkát vé­geznénk a második ötéves terv kitűzött feladatainak megalapozott teljesítésében. 4. A kádermunka javítása. Az iparban dolgozók nagy többségében becsületesen, nem egyszer szinte erejükön fe­lül dolgoznak. A túlterhelt­ségnek azonban gyakran a munkatársak nem kellő fel- készültsége az oka. Okvetlen szükséges tehát, hogy a ká­dermunka tervszerűségét meg­javítsuk olyan mértékben, hogy az üzemek vezetőjével, a beosztott műszakiakkal rendszeresen foglalkozzunk, a helyettesek kineveléséí és a szakmai tudást fokozzuk. Meg kell keresnünk annak okát, hogy miért akarnak egyes üzemekből a fiatal mémö-. kök elmenni, mert nem ta­lálják meg a helyüket a mindennapi, már megszokott üzemben. Lehetséges, hogy egyes vezetőkben van a hiba, ha igen és képtelenek a mun­kát megjavítani, akkor meg kell tőlük válni. Természe­tes, hogy türelmesnek kell lenni az emberekkel szem­ben. de nem szabad türel­mesnek lenni a hibákkal szemben,, mert ez gátolja gyors fejlődésünket. Nevelni kell a fiatal műszakiakat a felelősségérzetre és a min­dennapi munka megalapozott elvégzésére. Ehhez nagy és hathatós segítséget kell nyúj­tani az üzemi párt- és tömeg­szervezeteknek és meggyőzően kell a kommunistákat és a pártonkívülieket az új mód­szerek helyességére oktatni, s a jelentkező ellenállást pe­dig a leghatározottabban fel kell számolni. Mindent el kell követnünk, hogy a második ötéves terv­időszak alatt a termelés fo­kozását, az önköltség, a se­lejt, az energiafelhasználás csökkentését maradéktalanul végrehajtsuk, mert ez nem egy üzem, hanem az egész népgazdaság feladata, amely­nek alapján sikeresen tovább­haladunk majd hazánk fel­virágoztatása és a szocializ­mus építése útján. Száder Rudolf az Építésügyi Minisztérium üvegipari igazgatóságának főmérnöke A régebbi időkben — még az ellenforrada lom előtt — igen sok dicsé­let, elismerés érte a me­gyénket. A legfelsőbb veze­tők egyre-másra nangoztat- ták: ilyen harcos, kitűnő, szilárd helytállású emberek, mint itt, alig vannak az or­szágban. Rendre megemlítet­ték a megye múltját, nem is beszélve az 1945-ös vá­lasztási sikerekről. Mi taga­dás, jól esett az elismerés, de mit értünk vele, ami­kor az ember majd a nyel­vét harapta, ha Salgótarján­ból Pestre kellett mennie. Nem volt egy rendes utunk. Arról már ne is beszéljünk, hogy a vonat Hatvantól Tar- jánig még ma is úgy dö­cög, mint a századfordulón. Aki tehette, messze elkerülte megyénket. Aki pedig nem kerülhette el, az menekült innét, mert jóformán egy árva hely sem volt, ahová a fejét lehajtsa, Salgótarján új városrésze is a három­éves tervben épült fel, ad­dig olyan tessék-lássék mód­ra építették a házakat. Az az igazság, hogy az erkölcsi ismerés mögött messze el­maradt az anyagi elisme­rés. Nem akar senki a múlt­ban túrkálni, de mennyire szebben hangzott, amikor legutóbb Jakab Sándor, a megyei pártbizottság első titkára bejelentette, hogy • a második ötéves tervben Nóg- rád megye 3 milliárd forin­tot kap. Olyan nagy ez az összeg, hogy az ember hir- telenében fogalmat stem tud alkotni róla. A bejelentést követően amolyan tájéko­zódó jellegű beszélgetést folytattunk a Beruházási Bank vezetőjével, aki nem hivatalosan, hanem inkább tjósolgatásként azt mondta: a 3 milliárd lehet, még emel­kedni fog. Az utóbbi években elma­radt megyénk dicsérgetése. Egynéhányszor inkább meg­mosták fejünket, de hogy elismerik múltját, jelenét, tisztelik, becsülik a dolgozó­kat, beszéd helyett abban fejezték ki, hogy anyagiak­ban is lehetővé tették: szé­püljön, gazdagodjon me­gyénk. Egyre kulturáltabbak legyenek a munkahelyek, ja­vítani tudjuk a dolgozók szociális, kulturális ellátott­ságát. Egyáltalán megadták annak lehetőségét, hogy to­vább szépüljön a dolgozó ember élete. IHTát nem értékesebb az ilyen elismerés, mint az a beszéd, amely szépen hangzik ugyan, de üres? Ilyen anyagi elismerés még sosem érte megyénket. Az embert szinte büszkeség fogja el, hogy leírhatja, be­szélhet róla. Hiszen akik itt születtünk, éltünk, mi tud­juk legjobban, milyen nyo­morúságos fészek voltunk. De ne legyünk ünnepron- tók... Megyénk a második ötéves tervben 3 milliárdot kapott! Nemrég fejezték be a Sal­gótarjáni Acélárugyár hideg- hengerműve egy részének épí­tését, amely több mint 230 millióba került. Nagyon szép, nagy, modem üzem lesz ez a hideghengermű. Három milliárdért ilyen üzemet kö­rülbelül tizet is fel tud­nánk építeni. De épül me­gyénkben az új kórház is, 565 férőhelyes lesz és igen korszerűen felszerelt. Ennek az értéke 115 millió. Hol van més ez az összeg a 3 mil- liárdtól?! Rövidesen hozzá­látnak a szálloda építéséhez is Salgótarjánban. Százhat­van ágy lesz benne, vagy 20 millió forintba fog kerülni, ötven ilyet tudnánk a 3 milliárdból felépíteni. Sok pénz ez a 3 milliárd. Mert úgy is nagyon érdekes a számítás, ha alapul vesszük, hogy egy falusi udvar búto­rokkal, állatokkal, mellék- épületekkel mondjuk 300 ezer forint értékű. Mert kö rülbelül ennyi. Tíz ilyen ud­var 3 millió és 10 ezer 3 milliárd. Tehát körülbelül 10 olyan községet lehetne be­lőle felépíteni, bútorokkal, állatokkal, melléképületek­kel, mint mondjuk Érsek- vadkert. No, de nem arról van szó, hogy hurrá-hangulatba essünk. Minden fillérnek megvan már a maga helye. Legfőbb feladat a megrok­kant, idejétmúlt, elöregedett üzemeink megfiatalítása. A 3 milliárd is szorgalmas mun­kánk fizetsége. Érthető hát. ha az Acélárugyár további fiatalítására 560 milliót for­dítanak. A szénbányászat 700 millió forintot kap. De nem lesz mostoha egyetlen üzemünk sem. Zagyvapálfal- ván többek között még egy üzemrészt építenek. Hason­lóan Balassagyarmat város­ban is. Mire a második öt­éves terv végére érünk, üzemeink megszépülnek, mteigkönnyül a munka, az emberek vidámabban fognak dolgozni. Oersze, ilyen félsorolás- ,ban nagyon egyszerű­nek tűnik az egész feladat. Hajlamossá tesz sok embert, hogy azt higyje: megvan a 3 milliárd és minden rend­ben van. Csak a megyei pártbizottság ülésén elhang­zottakat szeretnénk idézni, mikor arra hivatkozunk, hogy az ötéves tervben ránk­háruló feladat teljes sikere attól függ, hogy megérti-e minden ember magára nézve annak jelentőségét, mi az, ha megvalósítjuk a tervet. Ennek a megértésnek az a lényege, hogy mindenki a munkahelyén fegyelmezetten dolgozik és ebből adódik, hogy a világért semmit el Megyénk legfiuhalabb üzemében Tízmillió forintos tervet kapott erre az évre a ba­lassagyarmati Kondenzátorgyár megyénk legfiatalabb üzeme. Számos nehézség akadályozta az év közben a terv­teljesítést. A decemberi hónapra előírt 1,3 millió forintos teljesítés mellett még 200 ezer forint adósságot kell pó­tolniuk. A gyár dolgozói és vezetői elhatározták, hogy eleget tesznek ennek a kötelességnek. Képünkön a gyár korszerű munkacsarnoka nem pazarol; hogy a tudásá­nak legjavát adja; hdgy ag­gódik a munka sikeréért és nem rejti véka alá vélemé­nyét. Egyszóval magáénak érzi mindenki a második ötéves tervet. Ha összeadjuk erőnket, óriásivá tud növe­kedni. És most erre van szükség. A pártbizottsági ülésen hangzott el az is, hogy a salgótarjáni művelő­dési házhoz és szállodához külön-külön tervezték a ka­zánt, noha a két épület szo­rosan egymás mellett épül. Beleszóltak az elvtársak, hogy egy kazánnal is megold­ható a fűtés. Mert meg is oldható. Ez a példa arra 30, mindenki járjon nyitott szemmel és segítsen, ahol tud. Ez a helyi erőforrások igazi feltárulása. Van-e különösebb szükség bizonygatni, hogy érdemes a legtöbbet adni a második öt­éves terv megvalósulásáért? Hogy megvalósítjuk, az biz­tos, hiszen a törvény is elő­írja a megvalósítását. A kér­dés az, hogyan valósítjuk meg. Még csak egy éve, hogy befejeztük a három­éves tervet, amely lényege­sen kisebb lélegzetű volt, mint a második ötéves terv, És mit nyújtott? Emlékez­zünk csak, mennyi ház volt Salgótarjánban, az új vá­rosrészben. Vagy gondoljunk a Hatvan—salgótarjáni orr szágútra. Az is érdekes, mennyire megváltozott a két üveggyárunk. Nem győzi az ember csodálni. A salgótar­jáninál megépült a függő salakszállító, elkészült a szép irodaház, új gépeket állítot­tak be. Egészen megfiatalo­dott az elöregedett üzem is. A mezőgazaságban 12 száza­lékkal termeltünk többel, mint a hároméves tervet megelőző években. Nos és ho.«vari «va-mpodtak a csalá­dok? A hároméves terv ide­jén 380 százalékkal emelke­dett a kereskedelem forgal­ma. Csnik televízióból 3205 darabot vásároltak megyénk dolgozói. A férfi és a női konfekció 160 százalékos emelkedést ért el. Mit je­lentenek ezek a számok? Azt, hogy szebben járnak az emberek, jobban élnek, kul- túrálódnak. Nemrég voltunk egy nagybátonyi családnál. Nem fiatal házasok, de telje­sen új a lakásuk berende­zése. Különleges tűzhely, te­levízió, háztartási gépek te­szik kényelmessé életüket. A szobában besüpped az em­ber a szőnyegbe. Igaz. hogy a legjobban fizetett réteghez, a bányászokhoz tartoznak, de más kategóriákban, ha kisebb mértékben is, szintén fel­lelhető a munka megérde­melt gyümölcse. Mi lesz akkor a második ötéves tervben, amely mére­teiben, gazdagságában, mo­numentalitásában messze túl­szárnyalja a hároméves ter­vet? Ne jósolgassunk. Mert sorolhatnánk, hogy csak la­kásból annyi épül a megyé­ben, amennyi az elmúlt 12 év alatt épült. Elkészül Hat­vas—Salgótarján között a duplavágány. Balassagyar­maton új üzemet létesítenek és lakásokat építenek. Gépek sokaságával látják el a mezőgazdaságot. így sorol­hatná az ember akár olda­lakon* a bölcsődéktől kezdve az iskolákon át, egész a mű­velődési házakig. Nos és ter­mészetesen a lakosság köz­vetlen ellátásának szakadat­lan emeléséig. Végső soron így lehetne summázni: en­nek a tervnek a legfőbb fel­adata az ember életének megszépítése. ‘ TVTagyszerű a mi életünk. Szép jelent teremtünk magunknak és még szebb jövő előtt állunk. Érdemes hát becsülettel dolgozni. Nemrég tárta fel előttünk az SZKP XXII. kongresszusa, hová vieizet az az út, amelyen járunk: az ember legszebb vágya felé. Most már csak rajtunk, dolgozókon múlik, hogy előbb érünk-e oda, vagy később. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents