Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-01 / 88. szám

6 NÓGRÁDI NÍPÜJ8ÁO 1961. november T. A műszmu fejlesztés fóruma Hasznosítsuk eredményesen a műszaki fejlesztési alapot Növeljük silózással a takarmánykészletet Iparunk és mezőgazdasá­gunk műszaki színvonalának emelése szocialista építésünk meggyorsításának, a második ötéves tervünk megvalósításá­nak kulcskérdése. A műszaki fejlesztés megvalósításának egyik pénzügyi forrása a mű­szaki fejlesztési alap. A mű­szaki fejlesztési alapot 1959 január 1-től a vállalatok ön­költségük terhére képezik. A műszaki fejlesztési alap amel­lett, hogy szilárd pénzügyi fe­dezet a műszaki fejlesztéssel járó kiadásokra, erősíti a vál­lalati önálló elszámolást és lehetőséget teremt arra, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki tudományos és kutató in­tézetek között. Nógrád megye miniszté­riumi vállalatai 1960-ban 14 millió 227 ezer forint, 1961 első félévében 7 millió 176 ezer forint műszaki fejlesz­tési alapot képeztek, amelyből 1960-ban 7 millió 217 ezer fo­rint állott rendelkezésünkre, 1961 első felében pedig 1 mil­lió 565 ezer forint. Ezekben az adatokban nem szerepel a Magyar Vasötvözetgyár részé­re rendelkezésre álló műsza­ki fejlesztési alap. Ez a vál­lalat országos, sőt nemzetközi jelentőségű kísérletet folytat, melyre igen jelentős műszaki fejlesztési alapot kapott. 1960-ban a rendelkezésre álló alapból 5 millió 049 ezer forintot használtak fel. Fel­használatlan maradt 2 millió 168 ezer forint. Ez igazolja pártunk VII. Kongresszusá­nak azon megállapítását, hogy népgazdaságunkban még igen sok kiaknázatlan tartalék van. A műszaki fejlesztési alap nem teljes felhasználásának oka, hogy vállalataink 1960- ban még nem készültek fel megfelelően. Nem volt fele­lős gazdája a műszaki fejlesz­tésnek. A megbízott felelős más munkája mellett csak mellékesen foglalkozott a mű­szaki fejlesztéssel. A tervek, költségvetések, valamint a megvalósítandó feladatok ki­vitelezésére nem állott ren­delkezésre munkaerő, vagy ha állott is, tennivalóit nem megfelelően szervezték meg. Pedig a műszaki fejlesztés, műszaki intézkedések kézzel­fogható eredménye, megtaka­rítása például a Salgótarjáni Acélárugyárban 1960-ban 8 millió 878 ezer forintot tett ki annak ellenére, hogy 2 mil­lió 109 ezer forintot a mű­szaki fejlesztési alapból nem használtak fel. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt több mint 2 millió fo­rintot költött főleg munka- védelmi, bányabiztonsági cél­ra. Ennek eredménye közvet­len nem mérhető, de nyilván­való a dolgozók munkakörül­ményeinek javulása. Az építőanyagipari vállala­tok részére alig áll rendelke­zésre műszaki fejlesztési alap. A Salgótarjáni Üveggyártól például a népgazadaság és a kereskedelem több és jobb árut vár, nagyobb alkalmaz­kodó képességet, rugalmas­ságot az igényekhez. A nö­vekvő igényeknek, a változó Ízlésnek — ha figyelembe vesszük azt, hogy a Salgótar­jáni Üveggyár a Föld csak­nem minden kontinensére szál­lít üvegárut — csak úgy tud megfelelni, ha növeli gyárt­mányainak minőségét és kor­szerűségét. Műszaki fejlesztés nélkül ezt nem érheti el. 1960-ban a rendelkezésre álló 39 ezer forintból csak a szi­tanyomásos eljárást fejlesz­tették, lényegében egyetlen egy, talán nem is a legfonto­sabb feladatra tellett erejük­ből. (Ugyanis az ilyen eljá­rással készült cikkek iránt nincs nagy érdeklődés). A Romhányi Cserépkályha- gyár részére mindössze 14 ezer forint alap állott rendel­kezésre 1960-ban. A Zagyva- pálfalvi Üveggyárban 1960- ban nem állott rendelkezésre műszaki fejlesztési alap. Igaz viszont az, hogy ezen vállala­toknál nagyobb arányú be­ruházás és rekonstrukció megy végbe. Ezeknek a vál­lalatoknak más forrásokat kell műszaki fejlesztésre fel­használni. A műszaki fejlesztésnek a szocialista országok szempont­jából is igen fontos feladatát végezte el és végzi a Magyar Vasötvözetgyár. Sikeresen ki­kísérletezték a nikkel előál­lítását albán ércből, a wolf­ram kinyerését hazai hul­ladékanyagokból. Ezek az el­ső ilyen irányú hazai kísér­letek voltak. Ezenkívül to­vábbi ötvöző anyagok előál­lításának kísérletei folynak, így mangánszilicium, rézszilí­cium, kobalt kinyerése. Ezek­re a kísérletekre népgazdasá­gunk jelentős összegeket biz­tosított: 1960-ban több mint 16 millió, 1961 első félévében pedig több mint 7 millió fo­rintot. A műszaki fejlesztési alap­pal kapcsolatos még nem ki­elégítő gazdálkodás másik oka az a szemléletbeli hiba, hogy általában a vállalatok a nagy beruházásoktól, re­konstrukciótól várták műszaki fejlesztésüket, a műszaki ha­ladást. Kétségtelen, hogy a nagy beruházások, korszerű technikával és technológiával épülő üzemek, rekonstrukciók jelentik az ugrásszerű mű­szaki haladást. De lemondani a műszaki fejlesztés minden­napos feladatairól egyet je­lent a tétlenséggel. Lebecsü­lése a dolgozók kezdeménye­zésének, aktivitásának. 1961-ben javult a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos mun­ka, az; alappal való gazdál­kodás. Az első félévben 2 millió 685 ezer forintot hasz­náltak fel, amelynek eredmé­nyeként csak a Salgótarjáni Acélárugyárban 6 millió 206 ezer forint megtakarítást ér­tek el. Ugyanitt létrehozták a műszaki fejlesztési főosz­tályt, amelynek legfőbb fel­adata a gyártás, a gyártmány és a technológia fejlesztése. A gazdasági vezetők, a mű­szakiak és a dolgozók egyre inkább megértik, hogy a havi, a negyedéves, az éves terme­lési és önköltségi tervük tel­jesítése mellett a jövő cél­kitűzéseit csak úgy tudják megoldani, ha nem hanyagol­ják el a műszaki fejlesztés mindennapos feladatait. Dániel József a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a salgótarjáni járási tanács ellenőrzést vé­gez a járás termelőszövetke­zeteiben. Az ellenőrzésben resztvevőknek a napokban rendeztek egy eligazító ér­tekezletet, ahol megvitatták a szövetkezetek vagyonvédel­mének ellenőrzésével kap­csolatos tennivalókat. Az ellenőrző csoportok már megkezdték munkájukat a konkrét szempontok alapján összeállított ellenőrzési terv szerint. A vizsgálatban részt- vesznek a járási mezőgazda- sági állandó bizottság tagjai, valamint a szövetkezeti el­lenőrzési bizottság tagjai is. ŐSZI DIVATBEMUTATÓ A MEGYEI TANÁCSON A Nógrád megyei Tanács Szakszervezeti Bizottsága a megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat és a Városi Nőtanács, a Budapesti Divat- tervező Vállalat manökenjei közreműködésével őszi di­vatbemutatót rendezett Sal­gótarjánban. A megyei tanács kultúrter­mében megrendezett divatbe­mutatón dr. Gaál Lászlóné, a Budapesti Divattervező Vállalat vezetője tartott di­vattanácsadót. A szórakoztató műsorban Erdei Nóra tánc- dalénekes és Somi Sándor, a Balassi Népi Együttes szólis­tája lépett fel. Kísérőzenét és tánczenét Mózes Géza tánczenekara szolgáltatta. A belépőjegyre egy darab női ruhát sorsoltak ki. APRÓHIRDETÉSEK: Házhelyek eladók Zagyvapálfal ván, a műút mellett. Érdeklődni lehet Mátrahegyi Istvánná, Zagy- vapálfalva, Rákóczi u. 16. (524) A Nógrád megyei Tanács VB. Egészségügyi Osztályának Veze­tője pályázatot hirdet a Megyei TBC Gyógyintézetnél (Csitár- Nógrádgárdony) nyugdíjazás folytán megüresedő, E. 406. kulcs­számú, főkönyvelői II. állásra. Illetménye a kulcsszám szerinti besorolt alapbér, szolgálati idő utáni korpótlék és 30 százalékos veszélyességi pótlék. Az állás betöltéséhez KÁLASZ képesítés és legalább 5 éves számviteli szakmai gyakorlat szükséges. Kórházi gyakorlattal rendelkezők előnyben, részesül­nek. A pályázathoz részletes ön­életrajz és a szakmai képesítést igazoló okmány csatolandó. A pályázatot a megjelenéstől számított 15 napon belül a Me­gyei Tanács VB. Egészségügyi Osztályának Vezetőjéhez kell be­nyújtani. A Salgótarjáni Faipari és Bú­torkészítő KTSZ több éves gya­korlattal rendelkező kárpitost ke­res. Jelentkezés Salgótarján, Rá­kóczi u. 88. (526) Ebben az évben megyénk termelőszövetkezeteiben is, mint számos más tsz-ben és gazdaságban országszerte kedvezőtlenül alakultak a takarmánytermelési eredmé­nyek. Különösképpen alacso­nyak a siló és szemre ter­mesztett’ kukorica hozamai. A takarmánybázis megte­remtése, illetve helyenként a hiány pótlása szükségszerűvé teszi, hogy a kukoricaszár nagy részét tsz-eink besilózzák. A vetési munkák bizonyos mértékig lefoglalták a gaz­daságokat, így a kukorica­szár betakarítása a legutóbbi jelentések szerint vontatottan haladt. A silókukorica beta­karítása befejezéséhez közele­dik, így tehát a felszabaduló silókombájnok teljes mérték­ben a szárbetakarítást végez­hetik. Figyelembe véve azon­ban a gépek számát, ezt a munkát a gépek csak kis mértékben tud­ják elvégezni, így a tsz tagságára vár a feladat, hogy most már sürgősen valamennyi tábláról le­kerüljön a kukoricaszár. A vizsgálat eredményét no­vember 10-re közös jelentés­ben terjesztik a Népi Ellen­őrzési Bizottság, valamint a járási tanács végrehajtó bi­zottsága elé. A szár besilózására ez év­ben mintegy 2600 vagon ré­paszelet áll rendelkezésre, a cukorgyáraknál ez a meny- nyiség biztosítva van. Ezt a mennyiséget vegyék igénybe a tsz-ek, s használják fel. mert csak így lehet biztosíta­ni a takarmánygondok eny­Tolmácsi Erdökémiá- ban szeptember végén befejeződött a gazdasági ev. Az érés terv teljesítésének értékelése még folyamatban van, de az eddigi számítások máris jó eredményekkel biz­tatnak. Ebben elsőrendű sze­repe volt a gyárban folyó munkaversenynek. A legutób­bi szakszervezeti taggyűlésen az üzem dolgozói megelége­déssel vették tudomásul, hogy a 2,2 millió forintos válla­lást a rövidebb gazdasági év ellenére is egymillió forinttal túlteljesítette az üzem. Az eredmény elsősorban a retorta faszén többlettermelé­séből és a kihozatal javítá­sából adódik. Hozzájárult az is, hogy a fatelepi dolgozók a feldolgozáshoz mindig meg­felelő nyersanyagot biztosí­tottak. A műhelyi és karban­tartó munkások a veszteség- idő csökkentésében fejtettek ki jó munkát. Helyes lenne, hogyha az üzem többi dol­gozói is támogatnák a fa­telepi munkásokat, segítené­nek nekik a most nagy tö­hítését. A közös állatállo­mány takarmányszükséglete mellett segíteni kell a ház­táji állatállomány szükségle­tének kielégítését is. E téren helyes, ha több tsz-tag közö­sen készít silótakarmányt a kukoricaszár és a répasze­let felhasználásával. megben érkező tűzifa foga­dásában. Az üzem dolgozói most már az 1961—62-es gazdasági év feladatain dolgoznak, s to­vább fejlesztik a munkaver­senyt, hogy a jövőben is biz­tosítsák eredményes munká­jukat. Kajzinger János Tolmács Ma kezdődik a Könyvbarál" Hónap Ma Salgótarjánban Könyv­barát Hónapot indítanak. A könyvszerető olvasók és mű­velődni vágyó dolgozók kí­vánságára kezdeményezett Könyvbarát Hónapban szá­mos érdekes irodalmi ese­ményt is megrendeznek. Nagy érdeklődésre tart szá­mot a művelődési program első igen jelentős eseménye a szerzői-est, amelyet novem­ber 2-án, neves írók, költők részvételével rendeznek meg. Baktat a vonat... A nappal és az est őrségváltása megtör­tént. ölbe pihen le a betűt tartó kéz, mert a kupé fénybúrája csak hályogosan mered a tetőről. Péntek lévén, az utasok többsége szabad­szombatos, — hajdúsági, nyírségi tájra igyek­vő; érezni a zümmögő diskurzusok dialek­tusából. Az ember az ilyen hosszú és lassú utakon ezernyi témának kéretlen, de egy­szersmind szándéktálan hallgatója a ho­mályban. Hallgatom: — Aszondja a munkavezető: csak ügye­sen emberek. Ami tégla marad, bele a mészgödörbe, aztán rá a törmeléket, a földet, elegyengetni, hogy nyoma se le­gyen. Vgy is lett. Hatalmas egy kultúrház volt az, amin ott dolgoztunk, nem sajnál­ták hozzá az anyagot, hát maradt vissza annyi, hogy a fél, meg egész téglával tele lett a gödör, mikor befejeztük a munkát. Mit mondjak na: kitelt volna belőle egy nyári konyha mindenestül... Akit szóval tart a beszélő, csak hümmög valami nem éppen helyeslőt, társa meg így tovább: — ... Na meg ami deszka pocsékba ment! Jön a góré, nézi, mondja nekünk: ha már ide lett tervezve, más tervbe nem való, csak felesleges nyűg. Legjobb, ha eldaraboljuk, széthasogatjuk, így akár vihetjük is tűz- revalónak. Hát nem mondom, nem sok biz­tatás kellett. A hallgató nem állhatja kérdezetlenül: — Kinek a zsebére volt olyan adakozó az a munkavezető, mondja? A sajátjára? Vagy a mienkér e? A beszélő válaszába bizonytalanság fész­kel: — ... Csak látta volna, mi ment ott!... Letelt a műszak? Félig volt malterral a tra- gics?.. öntsük a fenébe... Hát ez. S mostmár, hogy önmagát, tulajdon tisz­tességét mentse — kis szünet után más irányból magyaráz: — Volt nekünk előbb egy másik munka­vezetőnk, na, annál nem. Ha jött a mű­szak vége, jött kérdeni tőlünk: van-e még anyag a ládában. S ha volt, mondta: nyújt­sunk félórát a műszakon, fogyjon el, ne vesszen kárba, ami van, másnap majd ké­sőbb kezdünk. Katonás ember volt. — Aztán mit gondol, hogy volt rendjén? — piszkálja színvallásra társa. A mozdony gőzt eresztett éppen. De le- het-e kétséges a felelet?.. — x — A hajnali gyors nyirkos és hideg, még nem melengette át a kazán gőze s a testek pá­rája. Hárman didergünk a fülkében: a ha­tárőr katona, a mozgóbüfés, aki palackot bont, s jobb híján letanyázik, bevételt szám- lálgat, s én a hajnali álmot tovább álmodni vágyón. A kiskatona töri meg a csendet. Kérdez: megállunk-e Selypen? Levelet kéne ládába dobni ott. Barátságos és barátkozó szándékú a le­gényke, a büfés, az sem fösvénye a szó­nak, hát megered a diskurzus. — Nagyon szegény nép élhet erre — így a büfés. — Miért? — Az este is alig volt forgalmam. — Szegények voltak, az bizonyos, de látná csak, mit építkeznek mostanában a falun. Egyenesen kastélyok. Két-három szobával, fürdővel. — Építenek!... Hogy legyen mit nyögni! Mert mire, ha nem adósságra?... Nem élünk olyan jól. — Azért most mégiscsak tud boldogulni, aki dolgozik. Dolgozni meg lehet. — Tud boldogulni?... Már aki. Egyen­lőség sohse volt, sohse lesz. Mert ma is van, aki úgy él, mint Marci Hevesen, harminc, negyvenezer forint keresettel. — Olyat ne mondjon, úgyse hiszem. — Pedig mondhatok. Itt van példának: Kodály, a zeneszerző. És mit tesz? Megír néhány dalt... — Az nagyon nagy muzsikus! — Miért?... Van nekem egy barátom, az is ír olyan nótákat, mégse kap értük sem­mit. Igazi nótákat Dankó Pista költött. De azt ma nem tudnánk megfizetni. — Miért ne tudnánk, na mondja? — Mert azok mágnás zsebekhez készül­tek. Én még tanuló voltam, hajópincér, egy­szer ötven pengőt adtam egy nótáért a ban­dának. — Mint tanuló, ötven pengőt... Másnak mondja, tata. — Akkor lehetett keresni a tanulónak is. — Üm. — Ümgethet, így volt. — Nekem hiába mondja, hogy jobb volt. — Nem azt akarom én... Csak ma sincs egyformán. Nem is lesz, — Majd lesz. Munka és szükséglet sze­rint. — Majd!... Mikor? Holnap?... Húsz év múlva, ahogy Hruscsov beszéli? Hát tudja maga, hogy holnap mi lesz?... Hogy lesz-e keze, meg lába? Maga katona. — Nézze: nem azért, mert ezt tanítják a katonaságnál, de látjuk mi fiatalok anél­kül is, hogy ma jobb, mint tegnap volt, hogy holnap csak mégjobban lehet. Nem azért, mert Hruscsov mondja, hanem mert tudományos terv. — Jól kiokosították, hallja! — Katonaság előtt KISZ-titkár voltam a faluban. — Na, én azért csak azt mondom, hogy nem láthat az ember a holnapba sem előre. Amíg egyiknek több van, mint a másik­nak, s ez mindig így lesz — addig háború is lesz. — Hát az majd elválik, tata. Az attól is függ, hogy mennyien vagyunk, akik azt akarjuk, hogy ne legyen. Ilyenek pedig higyje meg, egyre többen vagyunk. Jobbágyinál járunk. Büfésemnek — úgy látszik — már nincs ínyére a szó. Legyint egyet és vadászatra indul a töltött üvegek­kel. (b. t.)-----------------% %»---------------------­Va gyonvédelmi ellenőrzés a salgótarjáni járásban Egymilliós túlteljesítés Tolmácson BESZÉLGETÉSEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents