Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-15 / 92. szám
1961. november 15. HOQRADI HSFÜJ8AO Kisgépesítési program készült a Tűzhelygyárban A jövő évi műszaki fejlesztési tervben külön helyet kapott egy kisgépesítési program végrehajtása a Salgótarjáni Tűzhelygyárban. Ennek keretében számos nehéz fizikai munkát mechanizál- nak. így például megoldják az úgynevezett súlyozást, amely az öntöde dolgozóinak erejét veszi igénybe. A magas selejt csökkentése érdekében korszerűsítik a fúrógépeket. Érdekesnek ígérkezik a mozgó öntödei jáHa elkészítése is, amely együtt halad majd az öntőformákat továbbító szalaggal. Az öntés során maguk a dolgozók is ráállnák erre a járdára, együtt haladnak a formaszekrényekkel és így időt, munkát takarítanak meg. Sor kerül az egész tisztító és forgácsolómúhely átszervezésére, amellyel jobb munka- körülményeket és eredményesebb anyagmozgatást biztosít majd. Saját erőből szeretnék megoldani a vagonkirakás nehéz munkájának gépesítését is. Tervbe vették, hogy kétorsós fúrógépeket készítenek, amelyek egyszerre két lyukat fúrnak a tűzhelyek sütőajtaján. A belső szállítás további fejlesztése érdekében is több intézkedést tesznek a napokban elkészült terv szerint. NAPONTA TÖBB EZER PÉKSÜTEMÉNY Egyenletesen, ütemesen termel a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat balassagyarmati telepe. Az üzemegységek naponta 90 mázsa kenyeret és 28 000 db hagyományos péksüteményt gyártanak le. Ez a mennyiség a városi dcfl- gozók igényein felül a közvetlen környező községek szükségletét is kielégíti részben. Képünkön korszerű pótkocsival ellátott targoncák mozgatják már a félkész termékeket, az anyagot a gyárban. Tanfolyamok a ieánydiákotthonban A Balassagyarmati Közép- iskolás Leánydiákotthonban az igazgatóság nagy gondot fordít arra is, hogy a serdülő leányok különböző praktikus tanfolyamok keretében megismerkedjenek a szinte nélkülözhetetlen gyakorlati tudnivalókkal. Az elmúlt hónapban — e célkitűzés jegyében — három tanfolyam is indult meg. A kézimunka tanfolyam vezetője Lami Anna tanárnő, a főzőtanfolyam munkáját Kraftsik Jánosné — az intézet örökifjú, lelkes gondnoka — és özv. Braun Ádámné irányítják. Ezekívül szabás-varrás kurzus is kezdődött, melynek vezetői: Németh Béláné, dr. Ember Lajosné és Schuch- mann Károlyné, akik társadalmi munkában, minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlották fel szolgálataikat. Feltétlenül említést érdemel, hogy mindhárom tanfolyam vezetői önként, saját elhatározásukból vállalkoztak e nemes feladatra, elhatározásuk az ifjú diáklányok iránt érzett szeretetükből és segítőkészségükből fakadt. Hasznosítsuk jól az új technikát íyi illiókat, milliárdokat költhetünk a megye fejlesztésére, különösen az ipari vállalatok rekonstrukciójára. Bárki szétnéz a megyében, egész sorát láthatja a nagyszerű fejlődésnek. A két üveggyárban, a hengerműnél, a szénbányászatban, Romhányban, Nógrádköves- den, a közlekedésben, az élet egyéb területén új épületek emelkednek a magasba, új gépeket, nagyteljesítményű berendezéseket helyeznek üzembe. Az 50-es évek első felében sokszor hangzott el — joggal — az a megjegyzés, hogy Nógrád megye nagyszerű munkásmozgalmi múltjának megfelelően inkább csak erkölcsi elismerésben részesült és kevésbé a fejlesztést biztosító anyagi eszközökben. Az MSZMP helyes gazdaságpolitikája nyomán most már más a helyzet: kibontakozott a műszaki fejlesztés gazdaságosabb és jobban járható útja, a rekonstrukció. Ez a megoldás azonban nemcsak gyorsütemű fejlesztést kíván meg, hanem azt is, hogy ugyanakkor a régi üzemrész biztosítsa az eredeti, illetve a felemelt gazdasági mutatók teljesítését. BJSM Egész éves vállalásét teljesítette a régi hideghengermű Utolsó évét dolgozza önállóan az Acélárugyár több mint félévszázados hideghengerműve. A régi üzem jó szakmunkás gárdája, az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező hengerészek nagyszerű munkasájkerekkel búcsúztatják a régi üzem „önállóságát”. Az év elején kezdték meg a hengerműben az épülő új üzem leendő hengerészeinek, gépészeinek képzését. A régi A lakosság ellófása érdekében A lakosság igényeinek jobb kielégítéséért mind többet tesznek a kisipari termelőszövetkezetek is. Az őszi és téli szezon elején 36 különböző új modellel mutatkozott be a salgótarjáni Cipész .KTSZ, amelyeknek egy részét a KTSZ-ek legutóbbi kiállításán is bemutatott A •Lakáskarbantartó KTSZ a mintegy 10 ezer forinttal olcsóbb előregyártott salakblokkból épített családi házának mintájával aratott sikert üzem hengerészei, az új szakemberek sokoldalú képzésével kapcsolatos feladatok ellenére arra kötelezték magukat, hogy második ötéves tervünk első esztendejének minden negyedében kétmillió forint értékű finomhengerelt és edzett szálagacélt gyártanak terven felül. A hideghengerészek — akik már évek óta a Salgótarjáni Acélárugyár legjobb üzeme kitüntető címet viselik — vállalásuknak megfelelően napról napra egyenletesen teljesítették tervüket. Az összesen kétszáznál több feldolgozó vállalatnak szállító hideghengermű az év eleje óta átlagosan 3,2 tonna szalagacélt gyárt naponként esedékes tervén felül. Az év eleje óta terven felül hengerelt szalagacél mennyisége már túlhaladta a kilen cszázhat van tonnát, amelynek értéke mintegy tízmillió forintra tehető. Ezzel nemcsak teljesítették a négy negyedévre esedékes nyolcmillió forint értékű vállalásukat, hanem csaknem két hónappal a határidő előtt, pontosan kétmillió forinttal meg is tetőzték azt. A hideghengerészek munkasikerének értékét növeli, hogy terveik túlteljesítését főleg a termelékenység növekedésével érték el. A jobb munkaszervezés, a hengerlés néhány hagyományos módszerének megváltoztatása és a munkaidő jobb kihasználása következtében a múlt év hasonló időszakához képest öt tonnával magasabb napi terveiket kevesebb munkáslétszámmal teljesítik túl. Befejezte éves tervét a Salgótarjáni Erőmű Az Erőmű dolgozói november 10-én délután két órakor teljesítették egész évi .villamosenergia fejlesztési tervüket. Az év hátralévő részében terven felül még mintegy 10—11 millió kWó energiát termelnek majd. Emellett említésre méltó eredményt értek el a gazdaságos üzemeltetésben is, mert kWó-ként 117 kalóriát takarítottak meg. Ez közel 2900 tonna szénnek, mintegy 413 ezer forintnak felel meg. Ehhez az eredményhez elsősorban az üzemviteli és a karbantartó dolgozók jó munkája járult hozzá. A karbantartás dolgozói emellett az éves karbantartási tervhez viszonyítva 15 napot takarítottak meg és ezzel több mint 943 ezer kWó többlet energia megtermelését tették lehetővé. Sikeres volt az erőmű dolgozóinak munkája az önköltség tekintetében is. Az év első kilenc hónapjában több mint 5 fillérrel olcsóbban állítottak elő egy kWó energiát, mint a tervezett volt. Ehhez hozzájárul, hogy az állandó költségeknél mintegy 406 ezer, a változó költségeknél pedig 385 ezer forint megtakarítást biztosítottak. Ezen a talajon jött létre — a megyei pártbizottság kezdeményezésére — a beruházási mozgalom, a szocialista szerződések rendszere, az a nagy összefogás, amely már több esetben biztosította egy- egy jelentősebb fejlesztés határidőre, vagy határidő előtt történő átadását. A beruházási mozgalom fejlesztésében még számos tennivaló akad, többek között az, hogy tömegek, a munkások ügyévé is tegyük ezt az igen fontos kezdeményezést. Ugyanakkor az élet felveti a másik nagy kérdést: hogyan veszik ki részüket a termelés gazdaságosságának biztosításából az új létesítmények, az új gépek, mikor fizetik visz- sza a rájuk költött összegeket, vagy ahogy köznyelven mondani szokás: mit hoznak a konyhára. Itt nincs másról szó, mint a tervekben foglalt mutatók mielőbbi teljesítéséről, a beruházás magasfokú hatékonyságáról, eredményességéről. És ez nemcsak egyszerűen gazdasági kérdés, politikai, erkölcsi felelősség is! TJa azt akarjuk — és-*"1 kétségtelen, hogy minden ipari vállalat vezetőjének eltökélt szándéka —, hogy az új technika, több, jobb, olcsóbb terméket, kedvezőbb munkakörülményeket biztosítson, akkor ezt az új technikát a lehető legjobban kell hasznosítani. Viszont néhány példa azt igazolja, hogy a technikában végbement rekonstrukció nem mindenütt és mindenkor járt együtt a szemléletben, a munkamódszerben, a hozzáállásban való rekonstrukcióval is. Vagy még egyszerűbben: az anyagi fedezet adott, de azok az emberek, akikre ennek jó fel- használását bízták, nem mindenkor álltak hivatásuk magaslatán. Legyenek a vezetők abban is bátrak és határozottak, hogy a beruházási összegeket minél előbb adják vissza az államnak, az új technika minél előbb ‘gyümölcsözzön a vállalat és a népgazdaság javára. Az elmúlt hetekben a Salgótarjáni Városi Párt Végrehajtó Bizottság megtárgyalta a Salgótarjáni Üveggyár műszaki fejlesztésének kérdéseit, és felhívta rá a figyelmet: a vállalat, a város, a megye becsületbeli ügye jól és hasznosan gazdálkodni a rekonstrukció során megvalósult új technikával. Ebben a gyárunkban például a mozgalmi és gazdasági vezetők, együtt a gyár munkásaival roppant erőfeszítéseket fejtettek ki azért, hogy jól hasznosítsák azt a több mint 138 millió forintot, amelyet az utóbbi 13 évben az Üveggyár fejlesztésére biztosítottak. Mégis a Il-es kádkemence termelésének automatizálása igen sokba került, drága volt a tandíj, mintegy másfél év óta nem sikerült még megvalósítani a teljes „berázódást”. Újabb képviselői beszámolók a megyében A megye dolgozóinak ismételt kérésére megyénk képviselői újból tartanak képviselői beszámolókat. A dolgozókat különösképpen a törvényerőre emelt oktatási reform egyes részkérdései érdeklik, de többen kérték, szeretnének hallani az ötéves terv feladatairól is. A képviselők e hét második felében több községben találkoznak választóikkal, hogy beszélgessenek velük az őket legjobban érdeklő kérdésekről. Salgótarjánhoz csatolják Zagyvapálfalvát A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elmúlt hét péntekjén ülést tartott. Több napirendi pont megtárgyalása mellett figyelembevette és elfogadta a helyi lakosság kérelmét s határozatot hozott Zagyvapálfalva községnek Salgótarján várossal történő összevonásáról. A határozat december 1-én ’ép életbe. Y/T egvan ebben a felelős- sage az üvegipari igazgatóságnak, meg a gyár vezetőinek is. Hát nem bosz- szantó dolog-e, hogy a kemence kapacitása lényegesen kisebb, mint a mellé helyezett három automata gépé? Hosszú hónapokig az itteni technológiához nem alkalmas üvegkeverékkel próbáltak dolgozni, amíg engedélyt kaptak a változtatásra. Elég idő sem volt arra, hogy külföldön és itthon is megismerjék az automata gépek minden porciká- ját, működését, kezelését. Nem volt megoldva a gépek alkatrész utánpótlása, a levegő- ellátás, hiányoztak a megfelelő dokumentációk a kopási normákról, — és így sorolhatnánk tovább. A gyárban ezeket a bajokat tetézték még azzal, hogy elmaradtak a gépeket kezelő műszaki gárda kialakításával és a munkások tanításával, a megfelelő törzsgárda biztosításával. Hihetetlenül gyorsan váltották egymást az automatákon dolgozó emberek. Sőt az is előfordult, hogy bün- (tetősből helyeztek oda fegyel- I mezeden ül dolgozó munkást. A kontárkodás, a felelős hiánya miatt nem olajozták megfelelően a legkényesebb alkatrészeket, a gépek gyorsan felmondták a szolgálatot. Odáig fajult a dolog, hogy le kellett lakatolni az automatát, nehogy avatatlan kezek nyúljanak hozzá. Mindennek az eredménye? Selejt, másodosztályú termék, meghibásodások, az állási idő szaporodása, a tervteljesítés lemaradása. Igaz, hogy a gyárban összességében csökkent a selejt, 27,6 százalékkal nőtt a múlt évhez viszonyítva a termelés. De a selejtkár még ma is eléri a 24 milliót (az össztermelés egyhatodát). Eddig az eredményekben nem az automatáknak volt elsőrendű jelentőségük. Sőt, visz- szahúzó szerepet töltöttek be. Ezt pedig joggal kifogásolják a gyár munkásai. Akadnak1, akik ebből azt a következtetést vonják le, hogy a gépek voltak rosszak. Úgy gondoljuk, az előbb felsorakoztatott példák teljes erővel igazolják, hogy azokban volt a hiba, akikre ezeket a kényes berendezéseket bízták, cs tervszerűség, a hozzáértés hiánya nem engedte kibontakoztatni az új technika összes képességeit. Ma már a szovjet gépek egyre jobban dolgoznak, jelentőségükből következik, hogy mind nagyobb figyelmet érdemel működésük. Az Üveggyár ugyanis már erősen közeledik az 50 százalék felé az automaták által termelt értéket illetően, mindössze 100 munkás kezenyo- mán. A második ötéves tervben pedig még magasabb lesz ez az arány. Tanulságnak és gondolat- ébresztőnek mondottuk el ezt a példát. Az üveggyári elvtársak lassan és nehezen túljutnak a munka nehezén, érik erőfeszítéseik gyümölcse. Érdemes összegezni néhány tapasztalatot mások okulására is: 1. Lépjünk eggyel tovább! Váljon közüggyé, becsületbeli feladattá, hogy a rekonstrukció, az új technika minden erejével és minél előbb szolgálja népgazdaságunk erősödését. Váljon ez mozgalmi és gazdasági vezetők, munkások egységes kötelességévé. 2. Legyen minél rövidebb az az idő, amíg a fejlesztésre fordított összegek megtérülnek. A vállalat, a megye, a népgazdaság gyorsan élvezze azokat az előnyöket, amelyeket a rekonstrukció során végrehajtott műszaki fejlesztés biztosított. 3. Nagy, lelkesítő feladat ez a műszakiak számára, akik részére biztosítani kell, hogy külföldön és itthon megfelelő idő alatt elsajátíthassák az új technika kezelését. A műszakiak ismerjék fel: felemelő kötelességük jól bánni az új technikával, biztosítani, hogy ez a legfejlettebb technika a legfejlettebb technológiával párosuljon. Ezért ismerjék meg azt a gyártási eljárást, amellyel az új gép, berendezés itthon, vagy külföldön már működik. 4. A gazdasági, műszaki vezetők a gyárakban a felsőbb szerveknél is ragaszkodjanak hozzá, hogy egy gyárban lehetőleg minél több egyfajta gép legyen. Ezekre a nagyteljesítményű gépekre pedig a legképzettebb szakemberek kerüljenek, olyan törzsgárda alakuljon ott ki, amely a szerelés kezdetétől, sőt már azt megelőzően birtokában van az új berendezésnek. 5. S végül: a pártmunkában magasra kell szítani a lelkesedést, az áldozatvállalást, a szakmai hozzáértés iránti fogékonyságot, a műszakiak felelősségérzetét, a munkások aktív támogatását. E kérdések a termelés párt- ellenőrzésének legyenek állan. dóan és következetesen figyelemmel kísért részei. Tehát: nagy gonddal, igen lelkiismeretesen és hozzáértéssel kezeljük ezt az elsőrendű ügyet! Balogh Gyula
