Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-05 / 89-90. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 5. A megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése (Folytatás az 5. oldalról) A 9 hónapos tevékenység alapján néhány problémát tanulságot elmondanék, ami a' második ötéves terv tel­jesítéséhez elengedhetetlen. — Ismerik az elvtársak, hogy a második ötéves terv azt írja elő, hogy az ipari termelés 70 százalékában a termelékenység emelkedése útján, 30 százalékban a lét­— Az a tapasztalatunk, hogy sok rossz gyakorlata, helyte­len értelmezése van a .ter­melékenység emelésének. Ná­lunk a termelékenység emel­kedésének összetevőit nem vá­lasztják szét, hanem globá­lisan mérik, rossz szemszög­ből vizsgálják. Sokan nem jó állásponton vannak a ter­melékenység dolgában. Ná­lunk az eddigi évek tapasz­talatai — részben a 9 hó­napos termelés is egyes üze­mekben — azt mutatja, hogy nálunk a gazdaságvezetés a munkaintenzitásra helyezi a fősúlyt. Nem veszik figye­lembe, hogy az emberi tel­jesítőképesség véges. Ekt mu­tatják a nemrégen lezajlott munkafényképezések tapasz­talatai is. A munkaintenzi­szám emelkedéséből történjen. Ezzel kapcsolatosan arra sze­retnék kitérni, hogy a me­gyében ezt az országos fel­adatokhoz kell igazítani. Egy alapvető feladat van mindenütt, hogy az elő­írt termelékenységi tervet valamennyi vállalat, üzem teljesítse, s abból országosan ki fog jönni a 70:30 százalékos arány. tás fokozása egy bizonyos mértékig mehet. A feladat az, hogy érjük el az orszá­gos szintet, ezt gyorsan elér­hetjük a munkafegyelem ja­vításával, sok más intézke­déssel, de utána a munka- intenzitás fokozása egészségre káros lehet, baleseti veszé­lyekkel járhat, nem hozhat előrehaladást. — A Salgótarjáni Acéláru­gyár esetére jellemző, hogy 4,4 százalékra emelkedett a termelékenység, de ennek a 69—70 százaléka munkainten­zitásból, 18 százaléka tech­nológiai intézkedésekből és csupán 12 százaléka született munkaszervezésből. Ha a tech­nológiai és szervezési intéz­kedéseket összeadjuk, akkor is csak 30 százalék, a felé­nél is kevesebb, mint a mun­kaintenzitásból jövő termelés. Szakítson a mi gazdaság- vezetésünk azzal a nézet­tel. hogy a munkainten­zitás fokozását tartja el­sődlegesnek, szemben a jobb eredményt hozó fizi­kai munkát kímélő mód­szerrel: a termelékenység emelésével. — Szeretném hangsúlyozni, hogy ehhez az úthoz be­ruházásaink-, pénzügyi ala­punk biztosítva van. Meg kell teremteni a személyi felté­teleket is. Az szükséges, hogy a második ötéves terv vé­gére elérjük mérnökökben azt a szintet, amit egyes szak­mákban elértünk. Ne legyen lemaradás, olyan mint pél­dául az Acélárugyárban, ahol 32 mérnök jut több mint 4000 munkásra. A Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár ered­ményeinek egyik összetevője, hogy az országos szint fö­lött áll a mérnök-ellátottsága. Jó műszaki gárdája van. Ha ezt el tudnák a többi gyá­rak is érni, nem volnának ilyen nehézségeink. — Az is szükséges, hogy a műszakiakat biztassuk bát­rabb kezdeményezésre. Ne idegenkedjenek egyik-másik új eljárás bevezetésétől. Áll­janak mellettük pártszerve­zeteink, igazgatóink. A termelés növelésének fő útja: a termelékenység szakadatlan emelése Változatlan feladat: a műszaki fejlesztés, a rekonstrukció Jakab elvtárs a továbbiak­ban az üzemek termeléséről szólott, s a következőket mon­dotta: — A minőség javításához minden üzemnek megvan az alapja. Példának említem meg, hogy a Tűzhelygyárban a ta­valyi 5,27 százalékos selejt- tel szemben ez évben 3,73 százalékra csökkentették ezt a számot. Több hasonló pél­dát tudnék elmondani. De fel kell figyelni, hogy a Tűz­helygyárban szocialista bri­gádok vállalásában szerepel az is, hogy meós nélkül is első osztályú árut tud­nak adni a népgazdaságnak. Ha tehát azt akarjuk, hogy a minőség javuljon;, közös összefogásra van szükség. Ar­ról van szó, hogy nemcsak nevelő, mozgalmi feladat a minőség javítása, hanem tech­nikai feladat is. — Miért mondom azt, hogy közös összefogásra van szük­ség? Mert a minőség javítását csak akkor tudjuk megvalósí­tani, ha közös erővel fo­gunk össze a közös cél érdekében. Javult ugyan a technológiánk, de azt sem tagadhatjuk, hogy még nagyon sok elavult üze­münk van. Ha azonban ke­vés a műszerünk, automa­tánk, akkor teremtsünk mi magunk technológiai fegyel­met, mázsáljuk, vagy kilóz- zuk például a martinkemen­cében a nyersanyagot és öt­vözőanyagot, de ne találom­ra dolgozzunk. Ellenőrizzük az embereket, hogy betart­ják-e a technológiai fegyel­met Törekedjünk arra, hogy a minőség emelkedésével emelkedjen a technológiai szintünk is. — Nagyon jó példa erre a hideghengermű. A korábbi gépek 0,5-ös szalagot tudtak húzni, most 0,03-at is tudnak húzni. Ez egyszerű, új a gép, más a beállítása, s ez­zel ugrásszerűen emelkedik a — Néhány szót az anyag- gazdálkodásról. Nálunk na­gyon sok anyag külföldi ere­detű, valutáért vásároljuk. És ez legyen mérvadó az anyag- gazdálkodásunknál. Mit mu­tat a tapasztalat? Sajnos azt mutatja, hogy legfontosabb üzemeink több anyagot hasz­nálnak fel, mint az előző minőség. Emellett azonban szervezeti intézkedésre is szükség van és nem utolsó­sorban ez vonatkozik a szén- bányászatunkra. Gyökeres vál­tozást fog hozni itt is, ha tervünket úgy állítjuk össze, hogy a magasabb kalóriái ú szén termelését növeljük. Ez­zel természetesen a szén ka­lóriaértéke is növekedni fog. — Mindezeken kívül jogi és munkaszervezési, va­lamint mozgalmi és bérügyi terv is kell. Azért hangsú­lyoznám a bérügyi tervet, mert egyes helyeken a se- lejtet is úgy fizették mint a rendes termelést. A mi­nőségjavításhoz tehát meg­van minden alapunk, miután a selejtet a legkisebb mér­tékre leszorítjuk. időkben. Többek között a bá­nyafa felhasználása 6,2 szá­zalékkal volt több. — Lehet ezen segíteni, mert példának említhetem meg a Zagyvapálfalvi Gépgyárat, ahol újítás nyomán egymillió 700 ezer forinttal csökkent az anyagkiadás. Ki kell azonban bonta­Gazdálkodjunk takarékosabban as anyaggal EGY ÜJ PÁRTVEZETŐSÉG a Balassagyarmati Kondenzátorgyár megyénk legfiatalabb üzemei közé tartozik. Számos vá­rosi asszony, leány talált már munkaalkalmat ebben a gyárban, ahol a napokban választották meg a pártszervezet háromtagú vezetőségét. A fiatal gyár működése alatt most választottak először pártvezetőséget, amelynek mindhárom tagja — az üzem összetételének megfelelően - nő. őket mutatjuk be alábbi képes riportunkban, akik valamennyien jó munkájuk és magatartá­suk alapján érdemelték ki a megtiszteltetést. kozni az anyagtakarékos­ságnak a kivitelezésekben is. Itt is feltétlen helyes lesz, ha előírják az anyaggazdál­kodást. Az Acélárugyár 2,6 százalékkal lépte túl az anyag- gazdálkodást. Az üzem pré­mium feltételénél nem szere­pel az anyagnormák csök­kentése. Vagy itt van egy másik példa: a KISZÖV megyei vezetősége azt a pénzt, amit a Cipő KTSZ-nél meg­takarítottak, mind jutalom­ként kifizeti. Hogy az anyag­takarékosságot pénzügyi vo­A helyiipar natkozásban is biztosítani tud juk, anyagnormákat kell fel­állítani és megfelelő takaré­kossági mozgalmat beindítani. Itt is azonban az emberek gondolkodásában még meg­levő helytelen szemlélet a legfőbb akadálya a teljes ki­bontakozásnak. Arra gondo­lok, hogy túlzott az anyag­tartás gyárainknál, ezen be­lül a segédanyag tárolása. Többek között az Acéláru­gyárban, a Zagypálfalvi Üveg­gyárban is az anyagfelhasz­nálás egymillióval több mint kellene. feladatairól beruházások létesítésére. Ezen­kívül e mozgalom meghozta azt az eredményt, hogy az építőipar kevesebb munka­helyen dolgozik, két műsza­kos termeléssel találkozha­tunk és szocialista szerződé­sek vannak a határidők biz­tosítására. — Milyen irányban fejlesz- szük mi tovább beruházási mozgalmunkat? Elsősorban meg kell javítani agitáción- kat, hogy a beruházási mozgalom ne csak a vezetőknek, ha­nem a dolgozók összessé­gének is az ügye legyen. — Néhány gondolatot a helyiiparról is szeretnék el­mondani, arról, hogy a párt hogyan értékeli az ottani elv­társak munkáját. Előre is megmondom, nem valami jól. Mert nem hoznak olyan gaz­daságos termelést, mint kel­lene. Előrebocsátom nem sza­bad türelmetlenkedni. Nehéz feladatot kell itt megoldani az elvtársaknak. De a tervfel- adatok maradéktalan teljesí­tése nélkül nem lehet ter­melékenység emelkedés, s ugyanakkor béremelkedés sem. Kérem a vezetést, hogy ezen a helyzeten változtassanak. — Azért kell erről be­szélni. mert a második ÖG éves tervünkben a helyiipar­nak van ugyan feladata, de nem olyan nagy mint a mi­nisztériumi iparnak. Igaz, a bútoriparra komoly feladat hárul. De általában a helyi­iparnak alacsonyabb célkitű­zései vannak. Meg van a mód és le­hetőség, hogy a megye he­lyiipara behozza még a lemaradást és felzárkóz­zon az országos szinthez. Ahhoz, hogy elérje ezt a szintet, megvan az alap is. Javítani kell a vezetést és a szervezési munkát. Növelni kell a vezetők képesítését. A minisztériumi iparban ke­vés helyen vannak négy ele­mi iskolával rendelkező ve­zetők. Félreértés ne essék, nem a munkáskáderek elleni támadásról van itt szó, ha­nem arról, hogy sokáig ilyen elvtársakkal nem lehet ve­zetni. És nem lehet dolgozni műszaki garnitúra nélkül, ahogyan ez még egyes helyi­ipari vállalatoknál van. A beruházási mozgalom legyen a vezetők, a dolgozók közös ügye A következőkben Jakab elv- táís a beruházás kérdéseiről szólott. A VII. kongresszus után- ismert az elvtársak előtt- mozgalmat indítottunk a beruházások határidőre való átadása érdekében. Az első nagy létesítmény, a Zagyva­pálfalvi Üveggyár második üzemrészét határidőre felépí­tették. A második létesíti meny a hengermű, 6 hónap­pal határidő előtt a terme­lésbe lép. Jelenleg 31 létesítményre van szocialista szerződé­sünk és általában jól ha­ladnak a munkák. Addig azonban, amíg idáig eljutottunk, nagyon sokat kel­lett harcolni, sok maradi né­zettel vitatkozni, vállalati és egyéni érdekeket megszüntet­ni, hogy polgárjogot nyer­hessen a beruházási mozga­lom. S talán, ha nem volna ennek keresztapja a megyei párt-végrehajtó bizottság, nem is lett volna belőle egész­séges dolog. Az a sok szer­vezés, harc mégis megnyerte a csatát. — Az első 9 hónap után a beruházás kivitelezése, pénz­ügyi elszámolása 63 száza­lék. Ez forintban is több mint tavaly és százalékosan is. Ta­valy az építőipar egész év­ben 132 millió forint értéket végzett el a beruházási te­vékenységnél és most 9 hó­nap alatt 136 millió forint­nál tartunk. Termelőszövet­kezeti beruházásunk 90 szá­zalék fölött áll. S éppen ezért, mert jól ment a beruházás, már két esetben kaptunk plusz keretet termelőszövetkezeti Másrészt ki kell terjeszteni a mozgalmat a tervezésre, a programok készítésére is. Mi eddig csak a kivitelezést vá­lasztottuk, de ez is sikert ho­zott. Viszont, hogy eredmé­nyesebb legyen a munkánk, meg kell kezdenünk azt a tevékenységet, hogy már a tervezésnél is legyen bele­szólás. így a második ötéves terv meghozza az eredményt. Csak azt hozom fel példá­nak, hogy az épülő salgó­tarjáni kultúrházba és szál­lodába két kazán építése volt tervezve, s beleszólásunkra csak egy kazán fog épülni és egy kazánnal lesz biztosítva mindkét épületben a fűtés. Megvan a tanulmányterv arra vonatkozóan is, hogy Salgó­tarján központi fűtését a víz­választói erőműből oldjuk meg. — Másik dolog, amit a beruházásokra vonatkozóan elmondhatok az, hogy az ötéves terv során mun­kánkat a felújításokra és karbantartásokra is ter­jesszük ki. Persze jelenleg is folyik ez, de agitációnkban nincs meg­felelően biztosítva ennek meg­felelő hang, holott beruhá­zási munkánkat komoly mér­tékben javítja. Hasznosítsuk gazdaságosan a vállalati alapokat — A vállalatoknál vannak beruházási, felújítási, műszaki fejlesztési, igazgatói és egyéb alapok, amelyek forintban is nagyon sokat tesznek ki. jt második ötéves terv idején a tanácsi vállalatoknál a fel­újításokra fordítandó összeg — ebben benne van a lakó­házak felújítása is — kö­rülbelül 200 millió forint, a miniszteriális iparban ez év­ben pedig a műszaki és fel­újítási alap 80 millió forint. Számításokat végeztünk és megállapítottuk, hogy körül­belül félmilliárd forint az az összeg, amit az ötéves terv folyamán felújítás címén fo­gunk kapni. Jelenleg 50—60 százalék között van a fel- használás. Éveken keresztül az alapból százezreket azért nem költöttek el, mert rosszul él­tek ezzel a lehetőséggel, holott ránk fért volna az az összeg. — De az is általános ta­pasztalat, hogy nem szabá­lyos ezeknek az összegeknek felhasználása. A legtöbb alap fekete beruházásra megy, sem építési mutatójuk, sem terv­dokumentációjuk nincs. Ugyanakkor nem is gaz­daságos sok esetben a fel- használás. Csak műszaki szempontokat vesznek ala­pul, s a gazdaságosságot -már nem érintik. Több helyen pedig — kü­lönösen a tanácsi vállala­toknál — elaprózzák ezeket az alapokat. — Itt említeném meg az igazgatói alapok felhasználá­sának kérdését. Kissé érzé­keny pont lehet egyik-másik igazgató elvtársnak, de meg kell mondani, hogy nem ven­dégeskedések, bérkiegészíté­sek címén, hanem céljuta­lom formájában, a termelés érdekében tessék az igazgatói alapot felhasználni. Ideje len­ne mindenhol megnézni ezek­nek felhasználását is. A mezőgazdaság további fejlesztése társadalmi életünk kulcskérdése súlyt, ez lesz az elsőrendű feladat. — A növénytermesztés cél­kitűzéseit — több géppel, több műtrágyával, az embe­rek szorgalmával — teljesí­teni fogjuk. Az állattenyésztésben több szervező munka szükséges ahhoz, hogy tervünket tel­jesíteni tudjuk. A z sem mellékes, hogy az állattenyésztés számszerű nö­velése a növénytermesztésre — több szervestrágya terme­lésével — is kihat. — Az őszi munkák tel­jesítéséről is szeretnék szól­ni, annál is inkább, mert búza vetéstervünk teljesítése jelenleg 70 százalékos, őszi keverékeknél szántén 70 szá­zalékos, rozs és őszi árpa ter­vünk teljesítése 112, illetve 110 százalékon áll. Legyen szabad megjegyezni, hogy a legjobb teljesítményt az őszi munkáknál a pásztói járás mutatta fel. Lényegében a pásztói járás befejezte határ­időre a vetést. Szép munkát ért el a salgótarjáni járás is. Érthetetlen viszont, hogy nagyon lemaradt a balassa­gyarmati járás, amely lénye­gében homokos terület és nincs a szárazságnak olyan nagy hatása. Nem kevesebb a gép itt sem, mint a többi járásban, nem volt kevesebb eső, szervező munkánk miatt van a lemaradás. El kellene gondolkodni a rétságiaknak is ázom tartható-e tovább az ottani állapot, hogy ami­kor a pásztói járás már 100 százaléknál áll, az ő telje­sítésük 60 százalék. Nem le­het ilyen differencia, nem le­(Folytatása a 7. oldalon) Jakab elvtárs a továbbiak­ban áttért a mezőgazdaság­ban várható fejlődésre és az ötéves tervben az adódó fel­adatokra. — A tervtörvény azt írja, hogy a népgazdasági és tár­sadalmi életünk továbbfej­lesztésének kulcskérdése a mezőgazdaság lesz. Ennek ugyan még nincs meg az öt­éves terve, de megvan a sa­ját megyei tervünk, amiben célkitűzéseinket, feladatainkat megszabtuk. Arra gondol­tunk, hogy az ötéves terv vé­gén a búzának az átlagter­mése 13,3 mázsa, rozsnak 7,8, őszi árpának 15, kukoricá­nak 18. burgonyának 70, cu­korrépának 165 mázsa lesz. — Állattenyésztésünk szám­belileg és minőségileg is emel­kedik. Mi most az állat- tenyésztésre helyeztük a fő Wagner Ottóné Kosik Jánosné Verbovszki Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents