Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-25 / 86. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. október 25. Közösen a betegség megelőzéséért, a táppénzes állomány csökkentéséért Ha csak a Zagyvái Bányaüzem táppénzes statisztikáját vizsgáljuk is, megdöbbentő az a szám, amit kapunk. Ennél a bányaüzemnél az év kilenc hónapjának átlagában a létszám 9 százaléka esik ki a termelésből — különböző betegségek címén. Míg az elmúlt év szeptemberében naponta 100 dolgozó volt táppénzen, addig ez év szeptemberében több mint 118-an maradtak naponta távol munkahelyüktől — megbetegedés miatt. A tbc-betegségek csökkenése mellett valamennyi más betegségben lényeges emelkedés jelentkezik a bányánál. Az elmúlt év szeptemberéhez viszonyítva 1961. szeptemberében a meghűléses betegek 52, a gyomor megbetegedés 8, a reuma 25, a bőrmegbetegedés 27, az egyéb betegségek területén pedig 147-tel emelkedett a betegek száma, önkéntelenül felvetődik a kérdés: ma jobban betegszenek-e az emberek, mint valamikor? Korántsem. S éppen erre adott választ az a bánya járással egybekötött ankét, amelyet a vállalat: orvosok, egészség- ügyi dolgozók és bányászok részvételével az elmúlt napokban rendezett meg a bányánál. Érdemes erről az ankétről néhány szót szólni, mert az ott tapasztaltak, sajnos, nemcsak a zagyvái üzem, hanem egész szénmedencénk problémáját is világosan mutatják. Megállapítást nyert, hogy a bányai viszonyok az utóbbi időben lényegesen javultak, nemcsak a ruha, a levegő ellátás tekintetében, hanem komoly előrehaladás tapasztalható a bánya gépesítése terén is, csakúgy, mint az egész szénmedencében — aminek következményeként feltétlen csökkennie kellene a baleseteknek, s az egyéb más megbetegedéseknek. Bár az üzemnek még nincs üzemorvosa, a környező községekből bejáró dolgozók beteg- ellátása sem száz százalékos, előrehaladás mégis van. Az üzem vezetősége mindinkább arra törekszik, hogy betartsa a szabadságolási tervet — igen lényeges része a 2—3 napos „megbetegedésnek” — a műszaki középkáderek is mind nagyobb figyelmet szentelnek a balesetek megelőzésére. S mégis indokolatlanul magas nemcsak a zagyvái, hanem más üzemeknél is a beteglétszám, a kiesett munkanapok aránya. A megtartott ankét igen lényeges dologban foglalt állást, s határozta meg a beteglétszám emelkedésének okát. Három csoportba osztható a betegek kategóriája. Először is: vannak tényleges betegek. akik valóban betegek, akik a legmesszebbmenő gyógykezelést érdemlik társadalmunktól. Ezeket az embereket betegségük idején is megbecsülésben kell részesíteni, segíteni kell őket gyors és eredményes gyógyulásukban. Van olyan csoport, ahová olyanok tartoznak, akik kevésbé öntudatosak — mert ugyan betegek, de a meglévő betegségre még akkor is panaszkodnak, amikor már bajukat nem érzik, de még egypár napot szeretnének betegállományban eltölteni. És van a harmadik csoport, amelynek tagjai öntudat hiányában nem mások, mint álbetegek! A zagyvái üzemnél jó néhány található, olyan, mint például Susán Gábor, Baksa István, meg a többiek, akik támadólag lépnek fel az orvossal, akik a fenyegetőzéstől sem riadnak vissza csak azért, hogy táppénzt húzzanak. hogy úgynevezett „betegségüket” esetleg a kocsmában „gyógyítsák”, mint Torják Menyhért, TJtasi István és társaik. Ezek az emberek úgy gondolkodnak: azt a kis házimunkát is elvégezhetik, be is rúghatnak, s még az államtól táppénzt is kapnak — dolgozó társaik rovására. Nos, a beteglétszámnak, a kiesett munkanapok számát ezek az emberek szaporítják, s most már egészen veszélyesen, nemcsak a zagyvái üzemnél, hanem az egész szénmedencében. Ezt nemcsak az orvosok, de maguk az ankéton résztvevő bányászok is megállapították, sőt elítélték. A bányászok mondották el, hogy Oravecz Miklós például havi „átlagban” 8—12 napot van a beteglistán, lázas, de a házimunkák elvégzésére mindig alkalmas. A bányászok ítélték el az olyan jelenséget, , mint ami Bárnán is tapasztalható, hogy a gyomorfekély es emberek egy része, — akik táppénzt húznak az államtól —, állandóan a kocsmában tartózkodik. Ez tehát, és nem más az oka annak, hogy a zagyva! üzemnél ilyen — egyébként mással nem magyarázható módon — magas a táppénzesek, a műszakból kiesett dolgozók száma. Tény, hogy a néhánynapos táppénz elvonásával, amit igen helyesen alkalmaznak a zagyvái üzemnél — másutt is erőteljesebben kellene alkalmazni — ez a gond nem oldaható meg. Sokkal többre van szükség. Arra, amit maguk a bányászok, de az orvosok is elmondottak. Közösen kell törekedni a betegségek megelőzésére, s társadalmi összefogással kell harcolni az álbeteg ellen, a táppénzes állomány csökkentése érdekében. S hogy mire van itt szükség? Amit az ankét helyesen határozott meg. Az orvosok a valódi betegeknek nyújtsanak segítséget a gyógyulásban, de ne fogadjanak el notórius betegeket 2—3 napos táppénzállományba. Arra, hogy a bányászok maguk ítéljék el az állandó „betegeket”, közösítsék ki maguk közül, mert „szociális” munkahelyre sem a bányásznak, sem az üzemnek nincs szüksége. Azok a táppénzen élősködők, akik a munkahelyet csak a táppénz kiutalásához tartják szükségesnek, qsak létszámot, de nem munkaerőt jelentenek. Az orvosok munkáját igen nagyra értékelik a bányászok és mások is. De álljanak ők is hivatásuk magaslatán, hiszen nékik kell megállapítani: ki a beteg, s ki a notórius táppénzállomá- nyos. Ne engedjék az orvosok a tudomány megcsúfolását azzal, hogy engedik saját maguk félrevezetését. Mindent a társadalom, az ember érdekében tegyenek, s ne engedjék, hogy felülvizsgálatnál is ittasan jelenjenek meg egyes bányászok. A bányászok, — hiszen maguk mondották el a feladataikat — jól tudják, mi a teendő. Ügy kell cselekedniük, ahogyan Herczeg József, meg a többiek mondották el: segítsék az orvos munkáját. Vigyázzanak dolgozó társaik testi épségére, előzzék meg a baleseteket, de maguk leplezzék le az álbetegeket. S ha így öszefo- gunk, orvos és bányász, az egész társadalom, akkor eredményes lesz munkánk egész népünk javára. Somogyvári László Az áthelyezett vezeték A beruházásokra szánt összegek gazdaságos felhasználásával kapcsolatban már igen sok szó esett arról, hogy mielőtt hozzáfognak valamely új létesítmény elkészítéséhez, alaposan nézzenek körül, az eredményes munkának nincs-e valami akadálya. Különösen indokolt ez az előrelátás, óvatosság Salgótarjánban, ahol a város- rendezés során számos épület, berendezés lebontásra kerül. Az egész rendezésben, az új szálloda és kultúrház felépítésében talán nem is szerepel nagy összeggel egy villamosvezeték felépítése, vagy áthelyezése. De hát ismeretes a fillér megbecsüléséről szóló közmon- ás . . . Néhány évvel ezelőtt, amikor már ismeretes volt, hol és hogyan épülnek fel az előbb említett létesítmények, az Áramszolgáltató Vállalat a város e részén lakó fogyasztók jobb energiaellátása érdekében, meg azért is, hogy a város főutcáját ne csúfítsák az oszlopok, áthelyezte azokat a most lebontás alatt álló épületek mögé. Ismételjük: három év sem telt el azóta. Most pedig, amikor bontják a házakat, lefaragják a hegyoldalt, kiderült, hogy a vezeték egy jelentős szakaszát át kell helyezni. Kétségtelenül nagy gond, sok munka és fáradság az illetékes szervek számára a salgótarjáni városrendezés megkezdése és bonyolítása. De a népgazdaságnak is sok pénzébe kerül. Óvjuk, hasznosítsuk tehát minél jobban, gazdaságosabban ezeket az anyagi eszközöket! Értékelték a vasas üzemek nőmunkásainak oktatásban való részvételét Pénteken ülést tartott a Nógrád megyei Vasas Szak- szervezeten belül működő nőbizottság. Az ülésen a vasas üzemek nődolgozóinak oktatásban való részvételét értékelték. Megállapították, hogy a vasas üzemek mintegy 1 500 nődolgozójából 530 nő vesz részt politikai oktatásban, 86-an pedig állami oktatásba kapcsolódtak be. A tanácskozáson üzemenként értékelték a nőmunkások tanulásban való részvételét, művelődését. Az Acélárugyárban a 663 nődolgozóból még 302 nő nem végezte el a VIII. általános iskolát. Mégis csak 19-en jelentkeztek a VII. VIII. osztályba. Igen sokat kell még tenniük az üzemi nőfelelősöknek, hogy minél több iskolázott, művelt dolgozó legyen ebben a nagyüzemben is. Ezenkívül persze gimnáziumba, technikumba és különböző szakmai előadásokra, tanfolyamokra több asszony jelentkezett, politikai oktatásban pedig 223-an vesznek részt. A másik nagyüzemben a Salgótarjáni Tűzhelygyárban valamivel rosszabb a helyzet. Csak 24 nő vesz részt állami oktatásban, 140-?n pedig pártoktatásra is jelentkeztek a hatszáz egynéhány dolgozó nőből. Az erőmű vállalatnál felismerték az asszonyok továbbképzésének nagy jelentőségét. A hetven nődolgozóból 61. képzi tovább magát politikailag, szakmai továbbképzésüket pedig a szocialista munkabrigádon belül biztosítják. Az Áramszolgáltató Vállalat mintegy 100 nődolgozójából 12 nő vesz részt a különböző tanfolyamokon, politikai oktatásba is 30-an kapcsolódtak be. A Vasötvözetgyárban az 51 nődelgozóból 13 vesz részt pártoktatásban, állami oktatásba viszont kevesen kapcsolódtak be. A nődolgozók zöme nagy elfoglaltsága, az üzemi és az otthoni munka elvégzése mellett kevésbé tudja ellátni a tanulási feladatokat. Ezért a nőbizottság javasolta tanulócsoportok létrehozását egy-egy nehezebb és fontosabb téma közös kidolgozására, de jobban igénylik a jövőben a műszaki értelmiség segítését is, a dolgozó nők szakmai továbbképzésével kapcsolatos problémáik megoldása érdekében. Azokban az üzemekben pedig ahol kevés nő kapcsolódott be a politikai oktatásba, havonként politikai tájékoztatót tartanak, amelyekre a dolgozó lányok és asszonyok nagy tömegeit vonják be majd. Komplex brigádok Tolmácson A Tolmácsi Gépállomáson több komplex brigádot szerveztek. Ezeknek a brigádoknak az a feladatuk, hogy egy- egy tsz-ben most már 7—8 dolgozó gép néhány napon belül befejezzen minden talajelőkészítési és vetési munkát. A munka befejezésével a komplex brigádok újabb termelőszövetkezetbe vonulnak át, hogy ott nyújtsanak segítséget a feladatok gyors elvégzésében. SZÁZEZER SALGÓTARJÁNI KALYHA A KERESKEDELEMNEK Készülnek a jövő év modern kályhatipusai is a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni Tűzhelygyárban már a téli igények kielégítésén dolgoznak. Az utóbbi évek egyik legnagyobb tervén munkálkodnak idén a Tűzhelygyárban. A többi között száztizenötezer különböző méretű és típusú kályhát kell az éves terv szerint készíAz év hátralevő részében a tervék maradéktalan teljesítése mellett különösen új kályhatípusok szerkesztésére, az eddigieknél is jobb hőhatásfokú és modernebb vonalú kályhák prototípusainak elkészítésére fordítanak nagy gondot a gyár műszaki dolgozói. Most készült el a legújabb, alig harmincöt kiló súlyú, modern kiskályha, amivel a gyárra] és a kereskedelemmel szembeni régi igényeket elégítik ki. A kisméretű „Sugár”- kályha a mai mo- | dern lakás szobáinak fűtésére, < hálófülkék beme- I legítésére alkal- * más. Sorozatgyár- I tását a jövő esz- : tendőre készítik > elő. Ugyancsak 1962 > első felében kez- | dik meg az idén i ugyan már tízezer j darabban legyár- ; tott. és a keres- í kedelemben is j megtalálható két- [ aknás kályha mó- 1 msítntt "jabb vál- | lozatának soro< zatgyártását. Az I áj kétaknás kály- ; na teljesen önt- í ••’ényből. igen jó hőhatásfokkal es tetszetősebb kivitelben készül. Minőségi ellenőrzésen az egyik újtípusú kályha. Megöltek egy - leányt Az új magyar film Nógrád megyében teniök a gyár szerelőszalagjain dolgozó brigádoknak az ugyancsak éves tervben megszabott százharmincezer zománcozott tűzhelyen kívül. A harmadik negyedévre esedékes, mintegy huszonkilenc- ezer kályha helyett közel harminckétezret gyártottak ed- _ digv s túlteljesítették a har- é madik negyedévi tűzhely- ■: gyártási tervüket is a gyár ^dolgozói. A napokban hagyta ^el a szerelőszalagot az idei ^ százezredik tűzhely. ..........._.....................-.... A film története az első világháború vége felé, a fejlődésben elmaradott munkásvárosban, Salgótarjánban játszódik le. A város munkástársadalmát régi gyűlölködés osztja ketté. Hogy tulajdonképpen mi az oka ennek a gyűlölködésnek, azt a film nem mondja el, talán maguk a bányatelepiek és acélárugyáriak sem tudják. Salgó, az egyik leg- öntudatosabb hadviselt, idős munkás érzi, hogy ez így nem jól van, tenni kellene valamit. Sajnos azonban a megrögzött előítéletek ellen egyedül ő sem képes cselekedni. A filmben felvillanó képek jól érzékeltetik, hogy a munkástársadalom e megosztottsága csakis a kapitalisták érdeke, ők igyekeznek még inkább szítani a gyűlölködés fel-f ellobbanó lángját. így van aztán, hogy a bányatelepiek nem értik meg az acélárugyáriak sztrájkját, nem látják, hogy harcuk győzelme az ő érdekük is lenne, lustasággal, munkakerüléssel, léhasággal vádolják a kizsákmányolok ellen harcot folytató gyáriakat. A rendező a film során többször is hatásosan érzékelteti a két telep között közlekedő — a bányászok által termelt szenet a Acélgyárnak szállító i— csillék képében, hogy egymásra utaltak, együttműködésük nélkülözhetetlen. És ezt láthatja Ilonka is, aki gyári legényt választott szerelmesének és az előítéletek miatt csak titokban lehet szeretnie. A filmnek az a legfőbb mondanivalója, hogy ha az egy célért egy érdekekért küzdő emberek nem tartanak össze, abból csak baj származhat. Ez a gyűlölködés is megköveteli a maga áldozatát. Ilonkát ja tiszta szerelem ébreszti öntudatra, Salgó néhány szava pedig Sanyi kórházi ágyánál arra ösztönzi, hogy tegyen is valamit a két telep gyűlölködésének megszüntetéséért. Aranyaiban túlzás volt rendezőnek és írónak egyaránt, szabályszerű kálváriát járatni a lánnyal. Erőszakolt- nak tűnik az a jelenet is, amikor Sanyit a kocsmában hátulról ütik le. Kár volt kihasználatlanul hagyni a Vincze szaki letartóztatásával sajnos csak pillanatnyilag felvillanó feszültséget. Túlságosan vontatottak a filmkezdés első és utolsó képsorai is, pergőbb, a balladái hangulatot fokozó jelenetek csak javára váltak volna a filmnek. Alapjában véve a Megöltek egy lányt őszinte indu- latú kísérletnek tarthatjuk a kisvárosi munkástársa.dalom harcai megörökítésére. A megrázó eset — Ilonka tiszta életének szándékon kívüli kioltása, hiszen a páncélvonat csak ijesztésnek, fej fölé szánta a sorozatot — tesz pontot az amúgyis értelmetlen gyűlölködés végére. Az emberek — gyáriak és telepiek egyaránt — rádöbbennek arra, hogy összefogás nélkül nem lehet az urak, kapitalisták ellen eredményesen harcolni, nem lehet emberségesebb életet élni. Ezt a gondolatot viszi végig a film, az író és rendező munkájának egyben ez a ■ legfőbb érdeme. Ez teszi a filmet ma is aktuálissá. A színészi alakítások közül Papp Éva Ilonkája a legfeledhetetlenebb, egyszerűségében és finom játékában legsikeresebb alakítás. Szinte gyereklány még a film eléjén és pár nap alatt öntudatos, szenvedélyes nővé válik, akinek megrázó halála a munkásközösség újra egymásra találását segíti elő. A fiatal acélgyári munkás, Sanyi megformálója: Végvári Tamás, néhol darabosan, halványan, de végső soron egyszerűen és kedvesen adja visz- sza érzelemben és gondolatban az író elképzelését. Pá- ger Antal Salgója, Molnár Tibor és Görbe János bányásza, valamint Szemes Mari bányászasszonya kiemelkedik, a többi közül. Az ItÓés rendező a már említett fogyatékosságok mellett szép, őszinte indulatú filmet alkotott Illés György szépen komponált képeivel együtt a mozikedvelő közönségnek. Ujlaky Mária
