Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-06 / 72. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG í €ri É ' V. ‘ ^ 1961. szeptember 6. A szocialista társadalom megbecsüli a bányászok nehéz munkáját Tóth Gáspár kányási frontbrigádja az ünnepi műszak után Szombaton este megkoszorúzták a szovjet hősök salgótar­jáni emlékművét Kádár elvtárs gratulál a kitüntetéshez Ketten a gyűlés résztvevői közül Vidámság, szórakozás vasárnap öé’után Biztatóan halad a mezőgazdaság megerősítése (Folytatás az 1. oldalról.) Elvtársak! Annyi nehézség, akadály, buktató után, amin keresztül küzdöttük magun­kat, most olyan a jelen, hogy jó irányban haladunk. Á szo­cializmus utolsó nagy építő­kövét, a falu szocialista át­alakításával leraktuk. Most ezt az alapot megerősítjük. Amikor már erős lesz, akkor fogjuk megmondani, hogy a Magyar Népköztársaság címe szocialista köztársasággá vál­tozott. Ez a megerősítési fo­lyamat szépen és biztatóan halad. Ezrével ' vannak téeszek, nemrégiben alakul­tak, s olyan vezetőik vannak, akiket a tagság maga akart: korábban egyszerű parasztem­berek, közöttük egy-egy agro- nómus is. Nagy gazdaságot soha nem vezettek és mi biztatjuk őket. hogy tanulják meg gyorsan és jól vezetni a nagy gazdaságot. Önök között bizonyára vannak, akik olvasták a Szovjetunió Kommunista Pártjának programterveze­tét. Ez a programtervezet fel­rajzolja, milyen lesz a Szov­jetunió húsz esztendő múlva. Az a program nem a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt programja, de a mi programunknak is . Ez jelenleg a helyzet. Ez idézi elő a nemzetközi élet­ben a feszültséget. Most olyan helyzet vari a világon, hogy mi, a szocialista országok kormányaiban vezető helyeri dolgozó emberek, élén a Szov­jetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság vezetői­vel, elhatároztuk, még ez év­ben a német békeszerződést megkötjük, korlátot állítunk a háborús gyújtogatok elé. Miért kell ezt megcsinálni? Há az ember látja, hogy va­lahol van egy kis tűz, tudja, hogy oda kell menni és víz­zel leönteni. Erre kell ne­künk a német békeszerződés. De azért gondoljunk arra, hogy mi munkások a bányá­kat, meg gyárakat sem tanul­tuk meg öt perc alatt jól ve­zetni, amikor elvettük a tőké­sektől. Még emlékszem rá, mindjárt a felszabadulás után, óriási vitákat kellett folytatni a helyi elvtársakkal, arról, hogy a széntermeléshez értel­miségi dolgozó is kell. A munkásosztály, a szocialista forradalom, az értelmiség nél­kül nem tud sem építeni, sem dolgozni. Komoly bá­nyaművelést, mint ahogy minden komoly építő munkát az értelmiség odaadó támoga­tása nélkül nem lehet foly­tatni. Nekünk, mindany- nyiunknak, nagy megbecsülést és el­ismerést kell tanúsítanunk az olyan értelmiség iránt, amely a szocialista építő­munkából kiveszi részét és helytáll. lényege az, hogy a kommunista társadalmat felépítsük. A mi sajátos, nemzeti hagyo­mányainknak, országunk kö­rülményeinek megfelelő vál­toztatással, de lényegében a kommunizmus Magyarorszá­gon is kommunizmus. Ha majd elérkeznek abba a tár­sadalomba az emberek — és a szovjet emberek el fognak Ha most nem csináljuk meg, akkor három, négy, öt év múlva olyan helyzet állna elő, ennek a nyugatnémet hadse­regnek ereje olyan nagyra nőne, hogy tőlük függne, ki­robbantják-e a háborút, vagy nem. Ezért kell nekünk az idén a békeszerződést meg­kötni, s korlátot állítani a háborús fenyegetések elé. Most legutóbb volt egy olyan intézkedés, amin egye­sek elgondolkoztak. A Szov­jetunió bejelentette, v hogy atomrobbantási kísérleteket folytat, de a bejelentéskor 'azt is megmondta, hogy bármelyik órában kész az oda érkezni húsz esztendőn belül —, amikor kommuniz­mus lesz és a kommunizmus elvei érvényesülnek, akkor olyan helyzet lesz, hogy min­denki annyit dolgozik, amennyi képességeiből egyál­talán telik és a javakból úgy fog részesülni, ahogy szükség­letei megkívánják. Emlékszem arra, hogy Hruscsov elvtárs, amikor nálunk járt, Csepelen mondta, hogy mi, akik ma a szocialista világban vagyunk, történelmileg nagyjából azo­nos időben érünk el a kom­munizmusba. Higyjék el, ez a mi jövőnk. Magyarországon is el tudjuk érni, ki tudjuk vívni ezt a társadalmat. Eh­hez az is szükséges, hogy ki­vívjuk az emberiség szá­mára azt az örök békét, amikor már nem lesz többé olyan erő a világon, amely az emberiség béké­jét fenyegetni tudja. E tekintetben sem állunk még úgy, hogy azt mondhatnánk, minden rendben van. A vi­lágon még vannak erők, és nem kis erők — imperialista erők —, amelyek hódításra, más népek leigázására törnek, hogy a tőkés kizsákmányolás rendszerével a vérüket is ki­szívják. úgy mint népünk ta­pasztalta hosszú-hosszú időn át. Ezeknek a szóvivői a nyugati kapitalista országok kormányai. Ezek közé tarto­zik a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya is. Hábo­rús terveket ‘szövögetnek, re- vansra spekulálnak, fegyver­keznek és nem akarják elis­merni a második világháború I végén kialakult határokat. általános és teljes lesze­relésről szóló egyezményt aláírni a Nyugattal, aminek eredményeként meg­semmisítik az atomfegyve­reket, az ágyúkat, mindenfé­le elképzelhető fegyvert. A Szovjetuniónak ez az intéz­kedése is a béke védelmét szolgálja. Nem volna nagyon nehéz egy salgótarjáni mun­kást, vagy háziasszonyt meg­győzni arról, hogy írjuik alá az általános és teljes leszere­lést és legyen örök béke a földön. De azok az embe­rek akik milliárdok. hatal­mas vagyonok urai. akik olyan nagy országokban mint Amerika, Nyugat-Németor- szág, Anglia, Franciaország, milliárdokat ikeresnek évről- évre, — azon, hogy fegyvere­iket gyártanak — ezeket az embereket nagyon nehéz rá­beszélni, hogy írják alá az általános és teljes leszere­lésről szóló egyezményt. Ezért mi harcolunk követ­kezetesen és határozottan és egységben. Mi a német bé­keszerződést aláírjuk és a Nyugatnak el kell fogadnia. De ha mem így tennénk, az­zal csak bátorítanánk a tá­madó erőt. Általában az a módszerünk, hogy szép szóval megegyezünk minden józan emberrel, nem akarunk sen­kivel csatázni, sem háborús­kodni. Elvtársaim, elképzelésünk jó, igazunk van. A szocialis­ta országok nagyobb ered­ményeket érnek el, fejlődé­sük üteme kétszer-háromszor gyorsabb mint Amerikában. S mi lesz a vége? Győz a kommunizmus az egész vilá­gon! Megvan a hatalmunk, megvan szocialista rendünk alapja, nekünk értelmesen, jól kell dolgozni, a szerszá­mot -jól fogni, ébernek len­ni és jobb eredményeket kell elérni, mint eddig elértünk. Ez a mi jövőnk. Munkánk a magyar nép hasznára válik Elvtársak! Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be. Köz­ponti Bizottságunk, kormá­nyunk rendíthetetlenül meg van győződve arról, hogy szocialista vívmányainkat is és a békét is megőrizzük. Az imperialistáknak tetszik, vagy nem tetszik a távlatban a szocializmus és a béke az egész világon győzni fog. Szocialista öntudattal, lel­kesedéssel dolgozzanak, s azzal az érzéssel, hogy a munka eredménye nem fog kárba veszni, hanem a magyar nép életének hasznára válik. Mégegyszer szívből gratulá­lok külön a bányásznapon bányásztestvéreinknek, külön azoknak az embereknek, akik kiváló, odaadó munkájukért kitüntetést kaptak. Éljenek mindnyájan jó erőben, jó egészségben, dolgozzanak lel­kesen, öntudattal és érjenek el sok sikert a haza és sa­ját maguk javára. Jövőnk a béke, a kommunizmus Elérkezett az ideje, hogy megkössük a német békeszerződést A százesztendős nógrádi bányászkodás előtt komoly feladatok állnak Czottner Sándor elvtárs beszéde — Száz év telt el azóta, hogy a nógrádi szénmedencé­ben az első érdemleges bá­nyászkodás megindult — kezdte ünnepi-beszédét Czott­ner Sándor elvtárs. Ez a száz év nagy idő, különösen a huszadik század fejlett technikai világából visszapil­lantva, de a kezdeti nehéz­ségek, az akkori termelési vi­szonyok méltó emlékei, tra­díciói a mai fejlődő, erősödő szocialista nógrádi bányásza­tunknak. 1961 tisztes évfor­dulója annak, hogy Salgótar­jánban a Szent István Kő­szénbánya Részvénytársaság megalakulásával elkezdődött Nógrád megyében a szénter­melés. Czottner elvtárs ezután a bánya termelésének száz éves fejlődéséről beszélt. Számok­kal bizonyította a bánya mennyiségi termelésének elő­rehaladását. Míg 1877-ben 211,5 vagonra ' emelkedett a bánya évi termelése, 1961 első félévében a Nógrádi Szénibányászati Tröszt közel 1100 vagon szenet termelt naponta. Méltatta a szénter­melés megindulásának poli­tikai jelentőségét is. Mert mint mondotta: — A széntermelés üzemsze­rű megindulása tette le­hetővé a munkásosztály megjelenését, az ipar fej­lődését a nógrádi meden­cében. — Megjelent tehát a mun­kásosztály és nem is akármi­lyen — mondotta. A nógrádi munkások több mint száz esztendős történelme a főj io­nos osztályharc megnyilvánu­lásait tükrözi. Majd így foly­tatta: — Az 1800-as évek végétől kezdve szinte majdnem min­den évben volt kisebb-na- gyofob sztrájkmegmozdulás. Az 1919-es dicsőséges emlékű Tanácsköztársaság idején a nógrádi bányászok is sorra megvalósították az első ma­gyar szocialista államrend vívmányait. Óriási lelkesedés­sel láttak munkához, mert az új proletárállamnak kel­lett a szén. Érezték, tudták, hogy felvirradt a munkások hajnala. A nemzetközi im­perializmus azonban sietve fogott' össze, hogy interven­ciójával megfojtsa a dolgozók első önálló államát Magyar- országon. Czottner elvtárs ezután azokról a megtorlásokról be­szélt, amelyek a nógrádi ipar­medencében is bekövetkeztek a proletárdiktatúra bukása után. Megtörni mégsem si­került a nógrádiakat — mon­dotta. Interr.álótábor, börtön, toloncház, csendőrszurony hi­ába fenyegette a munkásság legjobbjait. . A kommunisták vezetésé­vel megvalósították a dolgozók harcos egység­frontját. A sztrájkok sokasága követ­kezett be a nógrádi iparme­dencében. 1929-ben több mint ötezer bányász és mun­kás tette le a szerszámot, ami által 70 ezer munkanap ve­szett kárba. Hangsúlyozta az ünnepi szónok, hogy a 30-as évek gazdasági válságában a kapitalisták a válság terheit a munkások vállaira rakták. Százakat bocsátottak el és je­lentős bérleszállítást hajtot­tak végre. A nyomor, az egész iparmedencében óráról- órára növekedett. — A szocialista társadalom megbecsüli a bányász nehéz munkáját és olyan életet biz­tosít rieki, amelyről a felsza­badulás előtt csaknem 90 évig csak legszebb álmaiban áb­rándozhatott — folytatta Czottner elvtárs. A nógrádi bányászkodás száz esztendeje alatt csak a felszabadulás után pártunk és kormányunk intézkedései hoztak ko­moly változást. Az elmúlt tizenhat esztendő gyökeres változást hozott a bányák műszaki fejlődésében és a bányászok élet- és mun­kakörülményeiben. Közvetle­nül a felszabadulás után a beruházások is óriási fejlő­dést mutatnaik. Például 1948- ban „régi áron” 31,7 millió forintot fordítottunk beruhá­zásra. Ez a szám 1960-ban- már 40 millió forint, 1957- ben 63 millió forint, 1960- ban 102,5 millió forint volt új áron. Űj nagy kapacitású üzemek létesítése vette kez­detét. Kányás, amely ma a medence legkorszerűbben gé­pesített üzeme, Mátranovák altáró, Gáti IV, Szurdok, Székvölgy, Tiribes, stb. mind (Folytatása a 3 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents