Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-06 / 72. szám

1961. szeptember 6. »OSKÄDI NWPÜJSAG 3 Lelkes nagygyűlés, vidám szórakozás a bányásznapon (Folytatás a 2. oldalról.) modern gépesített üzemek. Emellett jelentős összeget fordítunk felújításokra, mert például 1955-ben 20,7 millió forintot, 1960-ban 52,7 millió forintot, fordítottunk felújí­tási munkákra e területen. — Kommunális, szociális be­ruházásaink is lépést tarta­nak a korral. A modern Nagybátony bányaváros ösz- szes építményével, a kányási telep, Rákóczi-telep, új nap- köziotthonok, iskolák. az emberek kulturált éle­te, szórakozási lehetősé­gek mind egy új vilá­got mutatnak. 1959-ben a tröszt kommunális beru­házásainak összege közei 12 millió forint volt. Űj kultúrházak, sportpályák, üzemi fürdők, az üdülési le­hetőségek, mind azt mutat­ják, hogy dolgozóinkkal a munka után is foglalkozunk, a szocialista gazdálkodás eredményeit minden dolgozó élvezi, — hangsúlyozta Czott- ner elvtárs. Az ünnepi előadó a továb­biakban így szólt a megje­lentekhez: — A XI. bányász­napon, — minit eddig — örömmel és megelégedéssel tekintünk vissza a megtett útra. Ez a nap azonban az erőgyűjtésé is. A százeszten­dős nógrádi bányászkodás előtt olyan feladatok álla­nak, amelyeket csak fiatalos lendülettel lehet megoldani. Jól tudjuk, hogy ez a lendü­let megvan a szorgalmas, te­hetséges nógrádi bányászok­ban. A nógrádi . bányászko­dás 100. évfordulójára indult munkaversenyben szép ered­mények születtek. A nógrádi tröszt az elmúlt félévben mennyiségi tervét 101.8 szá­zalékra, összüzemi teljesít­mény tervét 102.3 százalékra, kalória tervét 99 6 százalékra teljesítette. Továbbá 133.3 százalékos tervtel jesítésével szép eredményt ért el a géni jövesztés és a 112,8 százalé­kos eredményével pedig a géni rakodás terén. A (kettős évfordulón büsz­kén nézhetnek vissza a meg­telt útra a nógrádi bányák dolgozói — mondotta az elő­adó. — Harcokban és sike­rekben gazdag múlt áll mö­göttük. A nógrádi bányászko­dásnak azonban nemcsak gazdag múltja, hanem szép jövője is van. A távlati ter­vek szerint a nógrádi tröszt termelésével szemben kíván­ságunk az egyenletes terme­lés biztosítása, amely nem kis feladat. A kimerülőfélben lévő bányák pótlására — a széntermelés biztosításá­hoz — 1980-ig 10-12 új bánya építésével, illetve termelésbe lépésével szá­molunk. Gépi rakodáson 1965 vé­géig el kell- érni a 39 százalékot. Később pedig az összes géppel felra­kott szén aránya túlhalad az 50 százalékon is. — Terveinkben szerepel a i szállítás és a szivattyúk autó-! matizálása, továbbá a fény­csővilágítás általános beveze­tése a frontfejtéseken és a fővágatokban. Változást ter­vezünk az energiaellátásban a 35 kV-os kör hálózat meg­építésével és a 10 kV-os há­lózat rekonstrukciójával. Mindezen beruházásokra ál­lamunk a harmadik, negye­dik és ötödik ötéves tervben, Ezek közül Mizserfa-dél, Gyula II. Gyula III, Szék­völgy fi, a Pál, János, Mar­git VIII, IX és az Újlak VI üzemekben már a közeljövő­ben megkezdődik a termelés. Gzottner elvtárs a műszaki fejlesztés célkitűzéseiről el­mondotta: el akarjuk érni, hogy bányászaink korszerű, modern bányákban, a legna­gyobb munkabiztonságban dolgozhassanak, s a nehéz fi­zikai munkától a lehetőségek teljes kihasználásával igyek­szünk megkímélni őket. Ezek­nek a szempontoknak a fi­gyelembevételével határoztuk el, hogy az elkövetkezendő ötéves tervek alatt a jelenle­gi 22 százalékról mintegy 50 százalékra kell emelni az ösz- szes korszerűen biztosított vágatok arányát. Célunk to­vábbá az acéltámos frontfej­tés további elterjesztése. A második ötéves tervünk vé­gére el kell érni, hogy a je­lenlegi 500 méter fronthom- lokhossz megkétszereződjék Távlatokban pedig, ahol csak erre lehetőség kínálkozik, mindenütt továbbfejlesztjük ezt a módszert. Szükség van a frontsebesség jelentős nö­velésére, s ezért a nógrádi bányákban mind több szén- gyalut kell alkalmazni a Gusztáv aknában már műkő-1 dő széngyalun kívül. F—5-ös gépekből is gazdagítjuk a tröszt gépállományát 1935 végéi« s ezzel többek között az elővájást kívánjuk meg­gyorsítani — mondotta az előadó. kormányunk minden lehetőt meg kíván adni azoknak a dolgozóknak, ■ akik a szocia­lizmus építésén munkálkod­nak. Biztosan remélem, hogy az elkövetkezendő évtizedek­ben tovább fejlődik a nógrá­di szénbányászat, amely idén a XI. bányááznapon 100 di­cső évre tekinthet vissza. Ünnepi beszédét Czottner elvtárs e szavakkal fejezte be: — Meg vagyok győződve arról, hegy az előttünk álló feladatokat bányászbecsület­tel végrehajtják úgy, ahogy azt pártunk emlékezetes szeptemberi határozata elő­írja. Ezt követeli népünk ér­A kis riporter deke, de az önök egyéni bol­dogulása is, hiszen a kettő ugyanaz. Es végül kívánom, ho~v saját területükön legye­nek továbbra is a szocialista építés élharcosai és ezzel is segítsék a szénmedence és hazánk további nagyszerű fejlődését. Az ünnepi beszéd után Czottner elvtárs átadta azt a serleget Pothornik József elvtársnak, amelyet a szén­medence bányászai első fél­évi jó munkájukkal nyertek el a pécsi bányászoktól. Ezu­tán kitüntetésekre került sor. A XI. bányásznapon szénme­dencénkben több mint 450 bányászt tüntettek ki külön­böző jelvényekkel és okle­velekkel. Elfáradtam... Taps Őrségben Lenin Lér Salgótarjánban * új városrész lakói is mind ötévenként előreláthatólag minteírv 600-800 millió fo­rint összeget biztosít a nógrádi bányákban szük­séges beruházásokra. Most folyó ötéves tervünkhöz szükséges beruházási összeg 620 millió forint. liven ará- nvú fejlesztésre csak szoci­alista alapokon nyugvó, terv­szerűen gazdálkodó állam képes, amelvnek olyan tá­maszai vannak, mint önök. Természetesen a szociális és munkavédelmi beruházások színvonala is jelentősen emelkedik, hiszen pártunk és Vasárnap reggel Salgótar­jánban ünnepélyes keretek közti t avatták fel az új vá­rosrész nemrég elkészült te­rét. A reggeli órákban zene­szó mellett vonultak fel a dolgozók az új térre, hogy részt vegyenek az ünnepsé­gen. A zászlókkal feldíszített odsereglettek és a tér falára ünnepélyes keretek között el­fte yezték a tér nevét mutató táblát, amelyen ez áll: Lenin tér. Salgótarjánnak ez idő szerint legszebb tere tehát Lenin nevét viseli. Baráti, elvtársi beszélgetés A jókedv, a vidámság, a sikeresen elvégzett munka tudatában érkeztek Mátrano- vákról és Salgóról, a pásztói, a szécsényi járásból és magá­ból a városból az emberek. Azt mondják, több mint harmincezren voltak. Igen, a Kollégium kertje zsúfolásig megtelt. Jöttek zárt sorok­ban, zeneszó mellett, mások csoportokba verődve érkeztek a nagygyűlés színhelyére. Kü­lönösen nagynak és mara­dandónak ígérkezett ez a nap. Elterjedt a híre, hogy Kádár« elvtárs is résztvesz a bányásznap mostani nógrádi ünnepségén. ... Taps, éljenzés, nagy- nagy szeretet köszöntötte a párt első titkárát. Alig lépett be a Kollégium kertjébe, máris egy bányászcsoport kel­lős közepén folyt a beszélge­tés. Üdvözölte a régi harcos­társakat, megismert és kö­szöntött újakat. Hol itt, hol ott volt egy kedves szava. Kérdezett a mindennapi élet­ről és munkáról... Még em­lékszünk rá. két évvel ez­előtt volt közöttünk, a bá­nyászok ünnepén. Úgy fo­gadta Nógrád megye dolgozó népe akkor is, mint a legked­vesebb vendéget és Kádár elvtárs akkor is úgy jött, mint aki hazaérkezik. A va­sárnapi nagygyűlésen mon­dotta: „Fiatal emberként kapcsolatba kerültem ezzel a medencével és ennek harcos proletár népével. S ha bár nem itt születtem, mégis úgy érzem, valamit ennek a me­dencének a népe adott ah­hoz, amiért én sok csatában voltam önökkel együtt”. Majd így folytatta egy későbbi he­lyen: „...megmondom őszin­tén, inkább azért jöttem, hogy egypár órát maguk közt töltsék, köszöntsem önö­ket ezen a szép munkásün- nepen”. És valóban! Egy meg­hitt, nagyon emberi és elv­társi találkozás volt ez a va­sárnap délelőtt. Kádár elvtárs elmondotta, miért értékeli nagyra« a nógrádi munkás- mozgalmat, .szólott arról, hogy a tennivalók nem kicsinyek. Felvázolta a jövőt, amelyben már nem messze van a kom­munizmus ... És egy-egy szívbe markoló megállapítása, humoros meg­jegyzése. az emberek szívét és agyát megindító mondata nyomán tartósan, messze- hangzóan felcsattan a taps. Közvetlen volt ez a beszél­getés, vezető és egyszerű dolgozók megértették egy­más szavát. A gyűlés végén bányászok, vasasok, üvegesek, mérnökök és techivkusok megújult erő- • ve! indultak haza, megerősöd­ve abban a jóleső érzésben, hogy Nógrád megye teljesíti azt a kötelezettségét, amelyre az egész ország számít és megvan minden ereje, adott­sága «hhoz. hogy az újabb, még nagyobb és még szebb feladatokat is — nagyszerű múltjához, egyre szebb jelené­hez mé'tóan — ellássa. Asszonyok a gyűlésen A nagy forga­tagban egymás mellé került a két asszony, a vizslást népvise- letes, és a má­sik, a kiöltözöti. Már régen lát­hatták egymást, mert nagy volt az öröm, amikor egymásra akad­tak. Tsz asszo­nyok mind a kel­ten. ez mindjárt kitűnik a beszé­dükből. A vizslási asz- szony a beszéde­sebb, tele lelke­sedéssel mondja: — Hát tudja-e, Mariska, őszintén mondom, Kádár elvtárs miatt jöt­tem. Én még csak papíron iáttam. rádióban hallot­tam. Gondoltam, itt az alkalom, hogy a szemébe nézzek egészen. Oda is furakoö- tam egészeit a pó­diumhoz. Csak annyit mondok, nagyszerű ember. És ahogy beszél, ahogy mondja a dolgokat, olyan mintha falumbeli mondaná. Olyan egyszerűen, szé­pen mondja. Es mennyire igaza van mindenben. Nagyon örülök, hogy láttam, azt hiszem, lesz mit mesélnem holnap a tsz-ben. Maga is így van ezzel? Hallgatnak ke­veset, szomjas fü­lekkel figyelnek, aztán a vizslási szólal meg újra. — Mennyi em­ber! És a nők mi­csoda ruhában vannak. Én már azért csak hű va­gyok ehhez a ré­gihez — néz a sok szoknyára —. de csodálattal nézem ezt a sok selymet, nylont, meg csipkét. Higgye meg, nem is volt még ilyen jó dolga a ma­gyar embernek, már az egyszerű, dolgos emberre értem — teszi még hozzá rna- gyarázólag. Újra figyelme­sen hallgatnak. A háború ellen be­szél Kádár elv­társ. Az asszo­nyok nagyot tap­solnak, szívük do­bogása hallatszik tenyerük csatto­gásában. — Olyan szé­pen alakul itt minden — sutyo- rásznak újra. — A tsz-eszünkben is fellendült az élet. Kedvet kap­tam tanulni én is. Képzelje csak, beiratkoztam a hetedik általános­ba. Mit hallgat­tam én ezért o-z uramtól, de csak én győztem. So­kan kinevettek, de velem az igazság. Nyolc kistestvér mellől nekem nem futotta iskolára. Most az enyémek mellett eltanulga­tok én is. Hogy is segítenék más­kép a gyerekek­nek? Büszkén kihúz­za magát, és sok szoknyája ráncait igazgatja. Körül­néz, hogy hallot­ta-e valaki és ek­kor észrevesz en­gem.* Fflkapom a~ szemem, aztán visszanézek, és nevetünk egymás­ra. Elvégre mi asszonyok tart­sunk is) össze. Nem tudom meg­állni, hogy oda ne mondjam ne­ki: — Igaza van néni, nagyon is igaza. — És ma­gamban még hoz­záteszem, bár minél több lenne az ilyen nagysze­rű, kinyílt szemű asszony. Ujlaky Művészi műsorok a bányásznap alkalmából A XI. bányásznapra a mű­vészeti csoportok: tánccsopor­tok, énekesek, szavalok, min­denütt nagy gonddal készül­tek. Vasárnap este Salgótar­jánban a kollégium kertjé­ben be is mutatták műsoru­kat nagyszámú közönség élőt. A műsor keretében fel­lépett a tatabányai népi táncegyüttes és igazolta jó hírnevét. Nagy összeforrott- ság, jó felkészültség jelle­mezte műsorukat. Sikert ara­tott a műsor keretében a ba­lassagyarmati Palóc művész- együttes is. A lakodalmas cí­mű táncjátékuk komoly elis­merést,, aratott a nagyszámú közönség előtt. Nagy sikere volt az esti műsor keretében a bányász zenekarnak, valamint a bá­nyász és a BM egyesített kó­rusnak is, amelyet Maróti Gyula karnagy vezényelt. Emellett szólisták, szavalok is szerepeltek a műsor kere­tében.

Next

/
Thumbnails
Contents