Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-09 / 63. szám

1961. augusztus 9. BO«RADI MlPÜJSÁG 3 A kommunizmus építésének programjárói Ritka az olyan olvasmány, amelyről nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hoff” unoká­ink- unokái, sőt ezen túl, a jövendő messze távoli nem- zedékei is rendkívül nagy érdeklődéssel, '-'’alommal ve­szik majd kézbe. Az SZKP most nyilvánosságra hozott programtervezetéről a kom­munizmus építésének, — pon­tosabban szólva: felépítésé­nek — húszesztendős tervé­ről nyilvánvalóan elmondhat­juk, hogy ilyen örökéletű ol­vasmány. E'’"szerűen nem lehet be­telni vele. Annvi minden van, arnel - már az első ol­vasásra is megka^ía az em­ber fi íveimét, hogy rendkí­vül nehéz kiválasztani, mi is legyen az, amiről egy rövid C’k'- keretében megemlékez­zünk. Beszéljünk talán arról a megcáfolhatatlan tényről, hogy ez a propram is ország­világ előtt nyilvánvalóan bi­zonyítja a Szovjetunió békés szándékait, azt, hogy a szov­jet államot a béke pilléreire építették? Vagy kezdjük el számok­kal, adatokkal annak szem­léltetését, hogy a Szovjet­unió az élet egyik, vagy má­sik területén mikor — tíz-ti­zenöt, húsz, vagy huszonöt év múlva — tudja megvalósí­tani a kommunizmus nagy­szerű jelszavát: "mindenki­től képessége szerint, min­denkinek szükségletei sze­rint.” Esetleg próbáljuk azt vizs- gálgatni, hogy milyen is lesz a jövő úi. legmagasabbrendű színvonalon szervezett, öntu­datos, fegyelmezett, dolgozó­kat egyesítő kommunista társadalma? Mégis az lesz talán a leg­jobb. ha közelebbről megnéz­zük e ragyogó program egy­két elméleti tételét és ezzel kapcsolatban teszünk né­hány megjegyzést. Egyik valóban roppant iz­galmas mozzanata az SZKP P’-'-mamtervezetének, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű dokumentum a „szocialista tábor” kifejezés mellett gyak­ran használja a „szocialista világrendszer országai” és á „szocialista közösség orszá­gai” meghatározást is. Nyil­ván nem véletlenül. A mai nemzetközi helyzet, amely­ben gyorsan változnak az erőviszonyok a mi javunkra, szinte nanról-napra érdeke­sebbnél érdekesebb kérdése­ket szül. Hova tegyük példá­ul az olyan országokat, mint Kuba? Ma Kuba csak egy van, de a világon kialakult erőviszonyok lehetővé teszik, hogy holnap, vagy holnap­után bolygónk bármely pont­ján már újabb országok né­pei kiszabadulhassanak a vi­lágimperializmus karmaiból és megkezdhessék a dolgozók valóban szabad, független társadalmának építését. Két­ségtelen, hogy Kuba nem tartozik a szocialista tábor országai közé. Nem azért, mert nem tagja a varsói szerződésnek, hiszen a szoci­alista tábor országainak test­véri, elvtársi, mindenirányú együttműködésére eddig sem csupán a -közös védelmi szö­vetségben való együttes résztvétel volt a jellemző. De a szocialista tábor orszá­gai egyetlen hatalmas, egy­mással összefüggő földrajzi tömböt, gazdasági egységet alkotnak. Viszont Kuba és a leendő hozzá hasonló orszá­gok nagyszerűen beillenek a „szocialista világrendszer or­szágai” vagy a „szocialista közösség országai” meghatá­rozásba. Legyenek akár La- tin-Amerikában, akár Ázsiá­ban, vagy Afrikában, nyil­ván beletartoznak az egyre izmosodó szocialista világ­rendszerbe. vagy más szavak­kal : szocialista közösségbe. Másik megjegyzésünk a szovjet állam jellegére vo­natkozik, Induljunk ki talán abból, bogv nyugaton még manapság is nagy előszere­tettel véres elnyomó hata­lomnak, valóságos pokoli, ör­dögi gépezetnek állítják be azokat az államokat, amelyek­ben a diadalmas proletári- átus vált uralkodó osztállyá. Nos, ezzel szemben a prog­ramtervezet kifejti, hogy a Szovjetunió belső fejődésé­nek szempontjából vizsgálva a dolgot, a szovjet államban ma már megszűnt annak szükségessége, hogy az állam az ellenséges osztályok ellen­állását letörje. Egyszerűen azért, mert a Szovjetunióban ma már nincsenek ellensé­ges osztályok, tehát nincs kit elnyomni. Halljuk, mit mond erről programtervezet: „a munkás­osztály a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi ki céliául, hogy hatal­ma örökös leoven. A szoci­alizmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és vég­érvényes ^’őzeimének biztosí­tásával és a kommunizmus é-ítűsének általános kibonta­kozó szakaszába való áttérés­sel a proletáriátus diktatúrá­ja betöltötte történelmi kül­detését és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdiktatúra ál­lamaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akaratának ki­fejezőjévé vált.” A programtervezet azt is k:f“’ti, hopv a szocialista ál­lamiság fokozatosan társadal­mi, kommunista önkormány­zattá alakul át. amelyben egyesülnek a szovjetek, a szakszervezetek a szövetke­zetek és más tömegszdrveze- tek. Ez a folyamat természe­tesen a demokrácia úiafob fejődését fogja jelenteni, amely biztosítja a társada­lom valamennyi tagjának te­vékeny részvételét a közügyek intézésében. Mindez tehát azt jelenti, hogy a munkásosztály dikta­túrájának szükségessége előbb szűnik meg. mint ahogyan az állam elhal. Az állam, mint egységes népi szervezet, meg­marad a kommunizmus tel­jes győzelméig. Az állam tel­jes elhalásához szükséges belső feltételek megteremté­sén kívül a külső feltételek is elengedhetetlenek, tehát az hoav a kapitalizmus és a komlmunizmus közötti ellent­mondást nemzetközi síkon a kommunizmus javára oldjuk me Röviden: a kommuniz­mus győzelme az egész vilá­gon. A következő hetekben, hó­napokban és években sok be­széd fog majd elhangzani, számos cikk fog majd meg­jelenni ezekről a problémák­ról. De már most, első elol­vasás után is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió új prog­ramtervezete sok. igen érde­kes elméleti tétellel gazdagí­totta korunk győzedelmes ideológiáját, a marxizmus— a leninizmust. Köszönet, elismerés és lelkesedés Hétfői pillanatképek a szénmedencéből Vasarnap reggel szinte fu­tótűzként terjedt el a hír a nógrádi bányászkodás 100. évfordulójára készülő bá­nyászok között: aznap reg­gel előre meghatározott prog­ram alapján fellőtték a vi­lágűrbe a V osztok—2-öt, a második embert szállító űr­hajót. A szénmedence ebben az időszakban csendes volt. Csak a fenntartók, a javí­tók, és néhány vezető tar­tózkodott munkahelyén. Ve­lük együtt a bányászfalvak és bányatelepek lakói szinte már 9 órakor értesültek a nagyszerű hírről . . . * A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalatnál éppen az osz­tályozó szokásos heti javítá­sát végezték, amikor a mű­vezető betoppant: — Emberek, fellőtték a második űrhajót! ... — és szavai nyomán a csodálko­zással vegyes hitetlenség hullámzott végig a hatalmas vasépületben. Első hallásra hihetetlennek vélték, hogy Gagarin után ilyen gyorsan útjára indult a második űr­utas. — Küldjünk megfigyelőt a rádióhoz — volt az egyönte­tű vélemény, és néhány perc múlva már a javítóbrigád egyik tagja ült feszült figye­lemmel a készülék mellett. Amíg várta a Moszkvából érkező híreket, addig társai helyette is elvégezték a mun­kát. Szinte leírhatatlan volt a lelkesedés, amikor az el­ső futár visszaérkezett a rá­dió mellől: — Igaz, valóban igaz! . . . — Egy pillanatra megállt a munka és felejthetetlen je­lenetek játszódtak le. Aztán küldték a másik hírszerzőt, majd a harmadikat. így ment ez a vasárnapi műszak vé­géig, hogy egyetlen percet egyetlen sort se veszítsenek el a lélekzetelállító közle­ményből. Hétfőn délelőtt egymás ke­zéből kapkodták az üzembe érkező egyetlen Hétfői Hírek­et. Néhány perc alatt ron­gyosra olvasták az újságot, senki nem volt a helyén, amikor a rádió a híreket mondta, mindenki azonnal értesülni akart a történelmi bejelentésről: Tyitov őrnagy közel 700 ezer kilométeres út, a föld tizenhétszeri meg­kerülése után szerencsésen földet ért .. . * A salgói bányászok éppen békegyűlést tartottak vasár­nap délelőtt, amikor el­hangzott a mísodik űrhajó kilövéséről szóló hír. Hatal­mas taps zúgott fel a gyűlés­teremben, és azonnal megszü­letett az elhatározás: küld­jünk táviratot az Országos Béketanácshoz, amelyben a jubileumi verseny újabb győzelmeire tettek fogadal­mat. • * * Tizennégyezer nógrádi bá­nyász gondolt szeretettel hét­főn a megkezdett műszakban Tyitov őrnagyra. Közel áll hozzájuk, hiszen a bányászok is a természet ismeretlen és sokszor veszedelmes erőit küzdik le, harcuk és munká­juk közös ügyet szolgál: a békét, az emberiség jobb, szebb életét. Ebből az érzés­ből fakadt a szocialista cí­met kétszeresen elnyert Sán­dor István ifjú kazári vájár brigádjának hétfő délutáni elhatározása: • — Elvtársak! Javaslom, hogy e nagyszerű hőstett al­kalmából brigádunk vegye fel Tyitov őrnagy nevét — mondotta a műszakváltás idején a brigádvezető. Teljes egyetértés volt a válasz . . . Aztán szó került arról, hogy ez számukra kétszeres köte­lezettség, mert a kazári bá­nyászok immár három éve versenyeznek a szovietunió- beli sztalinói bányászokkal. Külön táviratban is köszön­tötték őket a szovjet nép újabb, világraszóló győzelme alkalmából. * A szénmedence első félévi munkájában a legjobb ered­ményt elérő közel másfélezer­nyi szorospataki bányász hétfő reggel már beszállás előtt izgalommal tárgyalta az újabb űrhajó fellövését. CsoL portokba verődtek az embe­rek és azzal a kívánsággal szálltak le a bányába, hogy minden változásról azonnal Felhívás az emberiséghez Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső- Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány nagy öröm­mel közli, hogy a második űrhajó, emberrel a fedélze­tén, sikeresen végrehajtotta útját, s ezzel a szovjet tu­domány és technika újabb páratlan győzelmet ért el. 1961. augusztus 6-án, moszk­vai idő szerint 9.00 órakor, hatalmas szovjet rakéta segít­ségével Föld körüli pályájá­ra juttatták a Vosztok—2 újabb szputnyik-űrhajót, amelyet German Sztyepano- vics Tyitov elvtárs, őrnagy, kommunista, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetségének polgára, űrhajós vezette. Tyitov elvtárs eredménye­sen hajtotta végre a 25 órás repülést a Föld körül és a ki­jelölt program végrehajtása után sikeresen földre szállt hazánknak, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­gének területén. A Tyitov elvtárs vezette Vosztok—2 szovjet szputnyik- űrhajó több mint tizenhét- szer repülte körül a Földet, és több mint hétszázezer ki­lométer távolságot tett meg, vagyis csaknem a Föld és Hold közötti távolság két­szeresét. Ez a nagyszerű tett tükrö­zi a Szovjetuniónak, a szov­jet tudománynak és techni­kának, az egész népgazdaság­nak újabb óriási eredmé­nyeit — a világ leghaladot- tabb társadalmi rendjének, a szocialista társadalmi rend­nek nagyszerű fölényét. A világ népei óriási öröm­mel és lelkesedéssel fogad­ták a szovjet ember első űrre­pülését. Az újabb szovjet űr­hajós kitűnő repülése azt mu­tatja, hogy nincs messze az az idő, amikor embervezette űr­hajók utat törnek a bolygók között a Holdra, a Marsra és a Venusra. Az emberiség előtt fetlárulnak a világűr meghódításának, a Naprend­szer bolygóihoz való repülés­nek hatalmas távlatai. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány jogos büsz­keséggel állapítja meg, ha­zánk, a győzedelmes szocia­lizmus országa szilárdan ha­lad az emberiség élén, hogy a tudomány és technika vív­mányait a világ népeinek ja­vára használja fel. Szovjet ember második űr­repülése a Eöld körül — újabb ragyogó bizonyítéka a szocializmust építő nép nagy hatalmának. A világűr meg­hódításában elért eredmé­nyeink nem véletlennek kö­szönhetők, a győzedelmes kommunizmus törvényszerű útját jelzik. A kommunizmus feltartóztathatatlanul halad előre. Nincs a világon oly erő, amely meg tudná akadá­lyozni az emberiség feltartóz­tathatatlan haladását fényes jövője felé. A béke ellenségei háborús hisztériát szítanak. Ezzel a hisztériával mi szembeállítjuk a kommunista építés nagysze­rű terveit, szilárd hitünket erőnkben, a marxista—leni­nista tudomány által muta­tott út helyességében. A Föld minden népe isme­ri hazánk terveit és céljait. Ezek kifejezésre jutnak a Szovjetunió Kommunista Párt­ja új programjának, a kom­munista társadalom felépítése programjának az SZKP XII. konresszusán megvitatásra kerülő tervezetében. A kom­munizmus betölti történelmi hivatását, hogy megszabadít­son minden embert a társa­dalmi egyenlőtlenségtől, az el­nyomás és kizsákmányolás minden formájától, a háború rémségeitől és megszilárdítja a Földön a béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség ural­mát, minden nép boldogságát. Mindent az emberért! Min­dent az ember javára! — ez a mi legfőbb célunk. A szovjet emberek űrrepü­lései jelzik az egész szovjet népnek a tartós világbékére irányuló törhetetlen akaratát és megmásíthatatlan törekvé­sét. A világűr kutatásában el­ért eredményeinket a béke, a tudományos haladás szolgála­tába állítjuk, bolygónk vala­mennyi népének javára hasz­náljuk fel. A szovjet nép szi­lárdan hiszi, hogy a béke ügye győz az egész világon. A béke diadalmaskodik, ha a vi­lág népei önfeláldozóan har­colnak a béke megszilárdítá­sáért. Felhívjuk valamenyi or­szág kormányát, faji, nemze­ti, társadalmi és vallási szem­pontokra tekintet nélkül min­den embert, hogy erejét az egész Földön a tartós béke megteremtésének szolgálatába állítsa. Hazánk újabb dicső győzel­me minden szovjet embert újabb, még nagyobb győzel­mekre lelkesít a kommuniz­mus építésében. Előre nagy győzelmek felé, a béke, az emberiség általá­nos boldogsága és haladása érdekében! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa Új építőanyagok után kutatnak, modern bútorokat terveznek a helyiiparban Érdekes kezdeményezés in­dult meg a helyiipari válla­latok árutermelése színvona­lának növelése érdekében. Az ipari osztály által kitű­zött pályázatok és célfelada­tok között például jelentős helyet foglal el a Bánya- és Építőanyagipari Vállalatnál a korszerű gyártmányfélesé­gek kialakítása. Mindkét vál­lalatnál már korábban meg­értesítsék őket. Így is tör­tént. Óráról órára csörgött a telefon, a rádió legfrissebb híreit azonnal továbbították a bánya mélyébe. A .híradás nem késett . . . * Nem késett Kányáson sem. Mert alig, hogy 10 óra után néhány perccel elhangzott a közlemény Tyitov őrnagy sze­rencsés földreéréséről, már­is ügyes kezek festették a csillék oldalára: Elvtársak! A Vosztok—2 szerencsésen földet ért. Telefonon azt is közölték a föld mélyén dol­gozó bányászokkal, hogy a második űrutas Tyitov őr­nagy jól érzi magát, egész­séges, becsülettel teljesítette a rábízott kötelezettséget. A hírt vitték a csillék, a tele­fondrótok . . . * Vitték Mátranovákon és Saigon, Kisterenyén és Mén- kesen, Tiribesen és Zagy­ván . . . Gyárakba, bányák­ba . . . Újabb lelkesedésre ösztönözve embereket, újabb tettekre késztetve a kohók és frontfejtések, az eszterga­gépek és üvegeskemencék, a mérnöki rajztáblák és a hi­vatali asztalok dolgozóit . . . Köszönet, elismerés és lel­kesedés — e három szóval le­het jellemezni ahogyan fo­gadták a nagyszerű hírt, a történelmi eseményt: az em­ber, a szovjet ember újabb lépést tett a világűr meghó­dításában. kezdték a kutató munkát. Az egvik helyen a megyében ta­lálható építőanyagok fe1"’-' rése, a másik helyen a gaz­daságosan gyártható modem bútorok tervezése folyik. Az acélárugyári újító-műhelyben Schott Vilmos hegesztő nagy szakértelemmel végzi mun­káját. Az újítóműhelyben kivitelezésre kerülő újítások hegesztési munkáit minden esetben kifogástalanul végzi el Horváth István lakatos, az újítóműhely dolgozója, az új hengermű részére nagy teherbírású billenő szállítókocsi kivitelezésén dolgozik

Next

/
Thumbnails
Contents