Nógrádi Népújság, 1961. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)

1961-08-09 / 63. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 9. Hruscsov rádió- és televíziós beszéde (Folytatás az 1. oldaLról) sajtóban, a rádióban és a te­levízióban a szovjet dolgo­zók kifejezésre juttatják, hogy büszkék lenini pártjukra, nagy szocialista hazájukra. Gazdasági, tudományos és kulturális eredményeink, kö­vetkezetes békepolitikánk mérhetetlenül megnövelték a szovjet állam nemzetközi te­kintélyét, a világ eseményei­nek alakulására gyakorolt ha­tását. A Szovjetunió népeinek si­kerei és győzelmei annak eredményeképpen szület­tek meg, hogy a párt megvalósította Lenin bölcs útmutatásait. Az új programtervezetet át­hatja a kommunista alkotó­munka, békeszeretet és in­ternacionalizmus szelleme. Minden országban megtalál­ható barátaink, s a szocia­lista és a kapitalista országok testvéri marxista—leninista pártjai helyeslik ezt a ter­vezetet és hangsúlyozzák, hogy történelmi jelentősége van a nemzetközi -kommu­nista és munkásmozgalom szempontjából. Úgy ítélik meg a Szovjetunió Kommunista Pártja programját, hogy ko­runk kimagasló fontos doku­mentuma, amely nagymérték­ben hozzájárul a marxista— leninista elmélet fejleszté­séhez. De nemcsak barátaink, ha nem a kommunizmus ellen­ségei is tanulmányozzák és mérlegelik ezt az okmányt, pártunk új programját. Nincs módjukban, hogy elhallgassák. Nem titkolhatják el, hogy mi­lyen óriási hatást gyakorolt világszerte. Jellemző, hogy az amerikai szenátus egyes tagjai szerint ez a programtervezet „komoly kihívása az Egyesült Álla­moknak”. Ezek a szenátorok nem kétlik, hogy a Szovjet­unió képes elérni a program- tervezetben kitűzött célokat. „Nem szabad lebecsülni a programtervezet vonzóerejét” — hangoztatják figyelmeztető­en. Lám, ettől félnek legjob­ban az imperialista urak! Mi biztosra vesszük, hogy az új program eszméi meg­találják az utat szerte a világon minden ember agyá­hoz és szívéhez. Élénk vissz- . hangot keltenek a program ihletett szavai, amelyek sze­rint a kommunizmusnak az a történelmi küldetése, hogy minden embert megszabadít­son a társadalmi egyenlőtlen­ségtől. az elnyomás és a ki­zsákmányolás valamennyi for­májától, a háború borzalmai­tól. Aki biztosra veszi a társa­dalmi rendszerének gazdasági győzelmét — mutatott rá a továbbiakban N. Sz. Hrus­csov — az nem tartja szük­ségesnek, hogy fegyveres erő­vel erőszakolja rá a maga rendszerét más népekre. Mi ezért ezt mondjuk a kapita­lista országok vezetőinek: tegyük meg döntőbírók­nak a népeket, a történel­met, döntsék el ők, me­lyik rendszer életképesebb és haladóbb, a szocialista-e, vagy a kapi­talista. A népek majd szaba­don választanak, s az a rend­szer győz, amelyik jobban ki­elégíti majd az emberek anya­gi és szellemi szükségleteit. A Szovjetuniónak, más szo­cialista országokhoz hasonló­an, nem érdeke a háború, sőt mindent elköveti, hogy áthághatatlan akadályokat gördítsen az imperialisták elé, akik háborúkat akarnak ki­robbantani. A kommunisták mindenkor elsődleges felada­tuknak tekintették a békehar­cot. Közös nézeteinket, köve­teléseinket és akcióprogra­munkat a kommunista és munkáspártok tavalyi moszk­vai tanácskozásán elfogadott nyilatkozat tartalmazza. Az imperializmus ideoló­gusai tudatosan kiforgatják a nyilatkozat értelmét, rágal­mazzák a kommunistákat, rá­juk fogják, hogy háború út­ján akarják megoldani a vi­tás nemzetközi kérdéseket. Ez azonban szemenszedett hazug­ság. Aki vesz magának any- nyi fáradtságot, hogy el­mélyedjen a moszkvai tanács­kozás dokumentumainak tar­talmában, az meggyőződhet róla, hogy a szocialista or­szágok és a kommunista test­vérpártok mindnyájan hatá­rozott és meggyőződéses el­lenzői az államok közti há­borúnak. Mi a békés együtt­élés, nem pedig a háború kül­politikáját folytatjuk. Éppen a kommunisták akar­ják kiküszöbölni az emberi társadalom életéből az álla­mok közti háborút. Ez a szovjet általános és teljes le­szerelési javaslatok értelme. Ha sikerülne megegyeznünk a nyugati hatalmakkal a szi­gorú nemzetközi ellenőrzés­sel megvalósítandó általános és teljes leszerelésben, más kérdések is megoldódnának Megvalósulna például a nuk­leáris fegyverek kipróbálásá­nak és gyártásának betiltása, s a felhalmozott atom- és hidrogénfegyver-készletek tel­jes megsemmisítése. Ám telnek-múlnak az évek, mindenféle leszerelési bizott­ságok alakultak, de egy ta­podtat sem jutottunk előre. A leszerelési szakértők bele­ragadtak a tárgyalásokba, mint legyek a mézbe. Mi az oka ennek? Miért ütköznek a Szovjetuniónak és más bé­keszerető országoknak a le­szerelési megegyezés elérésére tett erőfeszítései a tőkés ál­lamok ellenállásának merev falába? Azért, mert az imperialisták nem mondtak le arról a terv­ről, hogy fegyveres harc­hoz folyamodnak a szo­cializmussal és a béke­szerető népekkel szemben. Figyelembe kell venni a világ ténylegesen kialakult helyzetét A profithajsza, a gyűlöle­tes nyereségvágy és kizsák­mányolásra törekvés szüli az imperialisták agresszív hábo­rúit. A kapitalista monopó­liumok a második világ­háború befejezése után or­szágaik gazdasági fejlesztésé­nek elválaszthatatlan részévé tették a háborús készülődést, a fegyverkezési hajszát. Az imperialistákat egyre nagyobb félelem fogja el, a szocia­lizmus országainak sikerei lát­tán gyűlölettel fordulnak a kommunizmus ellen. Gyűlölik a szocialista világrendszer nagyszerű sikereit, gyűlöletes előttük, hogy a szocialista rendszer vonzóerőt gyakorol a szabadságukért és függet­lenségükért harcoló népekre. Az imperializmus ideológu­sainak szeme láttára omlanak össze azok a fogalmak, ama- lyekben • a kapitalista világ eddig élt. Évről évre csök­ken a távolság a Szovjetunió és - az Amerikai Egyesült Ál­lamok ipari és mezőgazdasági termelésének színvonala kö­zött és már nincs messze az a nap, amikor egyvonalba kerülünk Amerikával és kezdjük majd megelőzni. Egyes imperialista szemé­lyiségek a szocialista orszá­gokkal szemben érzett osztály­gyűlölettől elvakítva; az anti- kommunizmust teszik külpoli­tikájuk alapjává. Régi nóta ez, amelyet már jól ismerünk az „antikomintern paktum”, és a Berlin—Róma tengely pünk vállára szükségtelen és az ügy érdekei által nem igazolt nehézségeket hárít­sunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga és a szovjet kormány ma is és a jövőben is megtesz mindent, ami tőle függ, hogy idejéből. Vajon mi maradt I vagy most készít. Nem me- ezekből? A tengely, össze- gyünk bele abba, hogy né- tört és a történelem szemét­dombjára kerültek az „anti- komintem paktum” bősz meg­alkotói is! Szemlátomást arról van szó, hogy a legagresszívebb im­perialista körök szeretnék meghiúsítani a kommunista társadalom békés építésének terveit. A kapitalizmus fél a tőle különböző társadalmi rendszerű országokkal való békés versenytől. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok és a többi nyugati ha­talom háború céljából fokoz­za erejét. Ezek az országok óriási összegeket fordítanak fegyverkezésre. A legutóbbi tizenkét év alatt az Egyesült Államok közvetlen katonai ki­adásai tpbb mint háromszo­rosára növekedtek. Az idén az Egyesült Államok 53 mil­liárd dollárt szándékozik köl­teni katonai célokra. Ezenkí­vül az Egyesült Államok el­nöke nemrég újabb három és félmilliárd dollárt követelt hasonló célra. Nyugat-Német- ország a legutóbbi évtizedben hivatalos, nyilván szépített adatok szerint csaknem any- nyit költött katonai célokra, mint Hitler 1933-tól a má­sodik világháború kezdetéig. A Német Szövetségi Köztársa­ság költségvetésének katonai tételei 1961-ben újabb 18 szá­zalékkal növekedtek. Óriási összegeket költ fegyverkezés­re a többi imperialista hata­lom is. Ez azt mutatja, hogy az imperialisták újból magu­kévá próbálják tenni a szo­cialista országok „elretten­tésének” már Dulles által hir­detett politikáját. Ámde e politika hódolói gondoljanak a világban je­lenleg kialakult tényleges erő­viszonyokra. Közös erőfeszítéssel a békés együttélés magasztos elveiért elhárítsa a háború kirobban­tását. „Megteszünk és a jö­vőben is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy békés úton, nyugodt légkörben old­juk meg a vitás nemzetközi kérdéseket. A Szovjetunió senkivel sem akar háborúzni. Nincs szükségünk senki földjére, senki gazdaságá- . ra”. A Szovjetunió rendelkezik minden eszközzel az agresszor visszautasításához Kennedy amerikai elnök bécsi beszélgetéseink során azt mondta, hogy a világ két tábora között erőegyensúly jött létre és meg kell aka­dályozni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen összetűzését, mert ez a leg­végzetesebb következmények­kel járna. Kennedy ebben az esetben megmutatta, hogy jó­zanul szemléli a dolgokat és bizonyos realizmusról tett tanúságot. Ezt el kell ismer­ni. Az élet azonban azt kö­veteli, hogy az államférfiak ne csak mondjanak egészséges dol­gokat, hanem politikájuk­ban is lépjék át azt a határt, amelyen innen el­hallgatják a józan ész ér­veit és elvakult, veszélyes játékot űznek a népek és az államok sorsával. Nem nézhetjük közömbösen, hogy a nyugati hatalmak ag­resszív körei Adenauer kan­cellár segítségével Nyugat- Németország összes anyagi és szellemi erőit felsorakoztat­ják a harmadik világháború előkészítésére. A Német Szö­vetségi Köztársaság már nem az, ami tizenhat éve volt, amikor fejet hajtva a 'győz­tesek előtt, kötelezte magát, hogy békés és demokratikus úton fog haladni. A nyugat­német revansisták ma gőgö­sek, nagy hadseregük van. amelyet támadó hadművele­tekre képeznek ki és szerel­nek fel. A Német Szövet­ségi Köztársaság tagja lett az Észak-Atlanti Katonai Tömbnek, amely szemben áll a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A nyu­gatnémet állam arculatát ma már a militarizálás, a revan- sista szenvedélyek tobzódása, a kommunizmussal és minden újjal és haladóval szemben táplált ellenséges érzület, gyű­lölet kultusza, a pángermán hagyományok és beállítottság feléledése határozza meg. A nyugati hatalmak aka­ratából több gyúlékony anyag halmozódott fel Európa szí­vében, mint bárhol másutt a világon. Miután a nyugati hatalmak lábbal tiporták a Németország [ demilitarizálásáról és demok­ratizálásáról a szövetségesek által aláírt egyezményeket, csak a békeszerződés akadá­lyozhatja meg a német mili- tarizmus és revansizmus ve­szélyes fejlődését. Ezért ja­vasoljuk, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Lengyelország. Csehszlovákia, Jugoszlávia, s mindazok az országok, ame­lyek háborút viseltek a hit­lerista Németország ellen, kös­senek olyan békeszerződést az NDK-val és az NSZK-val, a volt Német Birodalom jog­utódaival. amely kielégíti mindegyik fél jogos érdekeit. Ez lehetővé tenné, hogy a jogot és a nemzetközi szoká­sokat tiszteletben tartva, végérvényesen megszün­tessük a hadiállapotot, s Európában megtisztítsuk az utat a béke és a békés együttélés előtt. — Ne teremtsünk hábo­rús pszichózist, tisztítsuk meg a légkört — hangsúlyoz­ta a szovjet miniszterelnök. — Támaszkodjunk értel­münkre, ne pedig a termo­nukleáris fegyverekre. Hrus^ csov ezután felhívta a semle­ges országok népeit és kor­mányait: — Önök sem le­hetnek közömbösek, csak minden nép e°vüttes erőfe­szítésével érhetjük el, hogy az agresszorra kényszerzub­bonyt húzzunk és az embe­riséget megszabadítsuk a har­madik világháború veszedel­métől. Csak minden nép és kor­mány erőfeszítéseivel ér­hetjük el, hogy teljes mértékben diadalmaskod­janak a békés együttélés magasztos elvei, csak így lehet elérni a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelést. A szovjet miniszterelnök ezzel összefüggésben kijelen­tette: a nyugati hatalmak most veszélyes mesgyére ta­szítják a világot. Nem zár­hatjuk ki annak lehetőségét, hogy az imperialisták kato­nai támadást intéznek a szo­cialista államok ellen. Figye­lemmel fogjuk kísérni az ese­mények további fejlődését, és a helyzet alakulásától függően fogunk eljárni — mondotta, majd hozzáfűzte: lehetséges, hogy a közeljövő­ben meg kell növelnünk a nyugati határ mentén állo­másozó hadseregünk létszá­mát és a' Szovjetunió más vidékeiről kell hadosztályo­kat áthelyeznünk a nyugati határhoz. Ezzel kapcsolatban esetleg be kell hívnunk a tartalékosok egy részét, hogy hadosztályaink létszáma tel­jes legyen, s hogy felkészül­jünk mindenféle meglepetés­re. Hruscsov hangoztatta, hogy ezek válaszintézkedések, az Egyesült Államok ugyanis mozgósításjellegű intézkedé­seiket foganatosít és a hábo­rú kirobbantásával fenyege­tőzik. Az Egvesült Államok agresszív tömlbökbeli szövet­ségesei támogatják ezt a ve­szedelmes politikát. „Amikor ilyen helyzet alakul ki, megengedhe­tetlen volna, hogy ölhe­tett kézzel üljünk. A történelem tapasztalata arra tanít; ha az agresz- szor látja, hogy nem ré­szesül visszautasításban, elszemtelenedik, ha viszont visszautasításban részesül, csenben marad” — mondotta Hruscsov. Amikor honvédelmi intéz­kedéseinkhez hozzáfogunk és erősítjük szocialista hazánk potenciálját — folytatta, — változatos rakétatechnikát hozunk létre: ballisztikus, in­terkontinentális rakétákat különféle hatósugarú rakétá­kat, stratégiai és taktikai rendeltetésű rakétákat, atom és hidroeénbomba töltetű ra­kétákat. Eé a többi fegyver­fajtára is a szükséges gon­dot fordítjuk. Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gában és kormányában olyan előzetes vélemény alakult ki, hogy nincs szükség a szovjet fegyveres erők megerősítése végett még több költségelő­irányzatra. Elegendő az az összeg is, amelyet máris elő­irányoztunk honvédelmünk megerősítésére, elegendő az a fegyverzet is. amelyet az ipar már most megteremtett, Hruscsov emlékeztetett ar­ra a válaszra, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya kül­dött a Szovjetuniónak a né­met kérdésben hozzájuk in­tézett emlékiratára. Ismétel­ten hangsúlyozta — a nyuga­ti hatalmak újból ki akar­nak térni a békeszerződés megkötése elől. A békeszer­ződéssel a németek önren­delkezésének, Németország újraegyesítésének eszméjét szegezik szembe. Az önren­delkezés jelszavával azok spekulálnak, akik a német nép nemzeti érdekeinek meg­rögzött ellenségei. Ma ezt a jelszót állandóan hangoztat­ja Adenauer kancellár. Ade­nauer teljesen egyértelmű tendenciával használja ezt a jelszót: a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezését kí­vánja. Hruscsov hangoztatta, ho"T_ Németország nemzeti egysége a németek ügye. Ezt maguknak a németeknek kell megoldaniuk. Kennedy amerikai köztár­sasági elnök lesutóbbi beszé­dére utalva Hruscsov kije­lentette, hogy az elnök ismét a fenyegetésekhez folyamo­dott. Az elnök még attól sem riadt vissza, hogy a Szovjet­uniónak valami ultimátum- félé+ nyújtson be, válaszul a német békeszerződés megkö­tésére vonatkozó szovjet ja­vaslatra. .Világos, hogy a harmadik világháború, ha megkezdőd­nék nem korlátozódnék kizá­rólag a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok párvi­adalára. Hiszen az amerikai­ak által létesített katonai szövetségek hálójába került több tucat állam, amely ter­mészetesen szintén a háború örvényébe sodródnék. Mi mindezt tekintetbe vesszük és rendelkezünk azokkal a szükséges ka­tonai eszközökkel, me­lyek elegendők ahhoz, hogy az imperialista háború kirobbantása esetén ne csak az Egyesült Álla­mok területére mérjünk megsemmisítő csapást, hanem az agresszor szö­vetségeseit is ártalmat­lanná tegyük és megsemmisítsük a világon mindenfelé szétszórt ameri­kai katonai támaszpontokat. Bármely állam, amelyet a szocialista tábor elleni táma­dáshoz ugródeszkául használ­nak fel, magán fogja érezni csapásunk teljes megsemmi­sítő erejét” — mondotta Hruscsov. Ezután újból. leszögezte, hogy most már lehetetlen to­vább halasztani a német bé­keszerződés megkötését. Ha még néhány évvel elhalaszta- nánk a békeszerződést, ez azt jelentené, hogy behódol­nánk az agresszív erők előtt és visszakoznánk nyomásuk előtt. Ez a helyzet csak tovább serkentené a NATO-t, s a bonni kormányt, csak báto­rítaná őket abban, hogy Nyugat-Németország terüle­tén egyre újabb és újabb atom- és nukleáris fegyver­rel ellátott hadosztályokat szervezzenek, hogy Nyugat- Németországot az új világhá­ború kirobbantásában a leg­főbb erővé változtassák. A szovjet miniszterelnök megállapította, hogy A Szovjetunió semmiféle különleges haszonra, vagy nyereségre nem törek­szik akkor, amikor a né­met békeszerződés azon­nali megkötéséhez ragasz­kodik. Ha a nyugati hatalmak felül­vizsgálják álláspontjukat, a józan ész szavára' hallgatnak és kifejezik azt a készségü­ket, hogy velünk együtt kössék meg a német béke- szerződést, mi ennek csak örülni fogunk — folytatta. — Ha a nyugati hatalmak to­vábbra is makacskodni fog­nak és megtagadják a német békeszerződés aláírását, ak­kor kénytelenek leszünk ezt a problémát nélkülük megol­dani. Ebben az esetben a Német Demokratikus Köztár­saság megkapja teljes szuve­renitását. következésképpen a Nyugat-Berliinhez vezető út­vonalak használatának kér­déseit csak a Német Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyával egyetértésben lehet majd megoldani. Hruscsov ismét hangoztat­ta. hogy a szocialista orszá­gok, amikor békeszerződést kötnek az NDK-val, nem kívánják megsérteni a nyu­gati hatalmak törvényes ér­dekeit. Szó sem lehet arról, hogy bárkinek is megtiltanák Nyugat-Berlin megközelítését, szó sem lehet arról. hogy blokád alá vennék a szoci­alista államok Nyugat-Ber- lint. A békeszerződés pozitív tényező lesz a nemzetközi helyzetre A szovjet miniszterelnök hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak kizá­rólag ürügyként használ­ják fel Nyugat-Berlin közlekedési útjainak kér­dését és általában a bé­keszerződést. A Szocialista tábor országaira akarják kényszeríteni akara­tukat. Ha mi lemondanánk a békeszerződés megkötéséről, a nyugati hatalmak ezt úgy értékelnék, mintha stratégiai áttörést értek volna el és azonnal bővítenék követelé­seiket. Azt követelnék, hogy számoljuk fel az NDK szo­cialista rendjét, célul tűznék ki a potsdami szerződés alapján Lengyelországnak és Csehszlovákiának visszaadott területek elrablását. Ha a nyugati hatalmak még ezt ií eiémék, akkor legfőbb igé­nyükkel jönnének elő: azt követelnék, hogy a szocialis­ta tábor minden országában számoljuk fel a szocialista rendszert. Éppen ezért lehe­tetlen tovább halogatni a békeszerződés kérdését. A Német Demokratikus Köztár­sasággal megkötendő béke- szerződés aláírása hatalmas, pozitív jelentőségű tény lesz az egész nemzetközi helyzet fejlődése szempontjából. Hruscsov beszéde végén ismét visszatért az SZKP kongresszusán megvitatandó programra, amely a szovjet emberek előtt a kommuniz­mus nagyszerű távlatait nyitja meg. E program meg­valósításához békére van szükség, ezért a Szovjetunió a béke híve. A nyugati ha­talmakhoz fordulva újból ja­vasolta a német békeszerző­dés megkötésének megtárgya­lását.

Next

/
Thumbnails
Contents